Anyja – Lánya pinája

Mikor Lucy a házába invitált egy úszómedencés kerti partira, azt gondoltam, frankó, legalább megnézhetem ezt a kis cicababát bikiniben. És valószínűleg ez minden, amit elérhetek és amit eddig elértem ennél a minden közeledés elől kitérő kis tizennyolc éves csajnál, kapcsolatunk két lehangoló hónapja során: megnézhetem. Persze jó párszor csókolóztunk meg volt egy kis unalmas taperolás, de ez volt minden. Pedig Lucy szédületesen jó kinézetű kiscsaj volt, hosszú, gesztenyebarna hajjal, meleg mogyoróbarna szemmel, remek testén kidomborodtak a kemény, középméretű cickók és feszes, szív alakú feneke. Ennek ellenére, ha szexre került volna sor, oly frivol volt, mint egy mormon a pornó-partin.
Három óra körül értem oda hozzá, az ajtóban pedig a nővére, Liz fogadott… ez a slampos tenyeres-talpas pipi, aki ugyanabba a suliba járt, mint Lucy meg én, és sztálinista költészetet meg kerámiát tanult.
– Szia, Liz – köszöntem neki. – Merre van Lucy?
– Szevasz, Glen, mi újság? – felelt pár másodperc múltán, miután felfogta, hogy ott állok. Pillantása olyan üres volt, mint egy koldus zsebe. – Eljössz holnap a tüntetésre…, hogy a tudományos tanszék engedje el a kísérleti célokra használt csótányokat?
Szerettem volna elslisszolni emellett a hatvanas évekből visszamaradt kövület mellett, még mielőtt felszippant, és teljesen hatalmába keríti agyamat, az előszoba azonban túl szűk volt, ő pedig túl széles.
– Nem hinném. Hétfőn mindig zoknikat vasalok. Esetleg elmegyek majd az óvadéki tárgyalásodra.
Liz visszatolta nagymami stílusú szemüvegét az orrnyergére és erőlködve próbálta felfogni szavaim értelmét. Aztán elvigyorodott és azt mondta:
– Te hóhányó, az tetszene, mi?… Már ha lesittelnének…
“Ennél nagyobb élményre nem is számíthatsz”, mormogtam az orrom alatt, hangosan azonban csak annyit mondtam:
– Lucy biztos ott van hátul a kertben, mi? -a jobb érthetőség végett úszó mozdulatot tettem, majd elsiklottam mellette.
Anélkül, hogy hátranéztem volna, végigszambáztam az előszobán, aztán tettem egy bal kanyart a jókora, tágas nappaliban, odaléptem a teljes egészében üvegből készült hátsó falhoz és kikukkantottam a hatalmas kertre, melynek közepét egy vese alakú úszómedence foglalta el. Mindjárt felismertem Lucyt és négy barátját, viszont nem ismertem azt a vörös hajú pipit, aki nekem háttal ült egy felfújható gumifotelben a vízen lebegve. A medence kékeszöld vize csábítóan szikrázott a perzselő napsugaraktól.
Lucy ott ült a medence szélén és egyik barátnőjével cseverészett, lábukat a vízbe lógatva. Anyagtakarékos zöld bikini volt rajta, huncut cickóit alig takarta a vékony anyag, mellbimbói tisztán kirajzolódtak a melltartón át. Dús, barna haja napbarnította vállára és hátára omlott, egész teste csillogott a napolajtól.
– Te jó ég – sóhajtottam fel -, miket tudnék én művelni ezzel a pazar testtel, ha csak egy gyenge kis szellő rásegítene… Méláztam magamban és megdörgöltem spontán növekedésnek indult farkamat a farmeromon át. Hosszú, forró délután ígérkezett, ahol nekem vissza kell fognom magam. A napról és szexről való ábrándozásomat egy váratlan hang szakította félbe, valaki a torkát köszörülte. Lekaptam kezem az álló farkamról és gyorsan zsebre vágtam, majd a hang irányába fordítottam fejem.
– He? – hebegtem, mikor egy nőt pillantottam meg tőlem jobbra a boltíves bejáratnál, mely a konyhából vezetett az ebédlőbe. Arcom olyan vörös lett, mint a kínai nemzeti zászló, a dákóm pedig egyből magzati pozícióba zsugorodott.
– Bizonyára te vagy Lucy fiúja – vélte a hölgy, majd a lágyékomról az ablakra esett a pillantása, arcán halovány mosollyal.
– Öö… igen… hát persze. Ön pedig Lucy mamája, igaz? – nyögtem ki elszörnyülködve, mert már tudtam, mi lesz a válasz. Csak egy lehetőség adódik, hogy az ember jó benyomást tegyen egy lány szüleire… Az enyém pedig ott rejlett a nadrágomban.
Az asszony biccentett, mire mind az önbizalmam, mind pedig erekcióm egyszeribe odalett.
– Leslie vagyok – felelte és a magával hozott papírtányérokat az ebédlő asztalára tette, majd kinyújtott kézzel lépett oda hozzám.
Megfogtam és megráztam a kezét, bár az enyém most olyan ernyedt és erőtlen volt, mint egy lestrapált pénisz.
– Öö… igazán örülök, Mrs. Brown… izé… Leslie… – hebegtem.
– Lucy már sokat mesélt rólad – szólt az asszony és fejét félrebillentve mért végig tetőtől talpig. -Tényleg olyan jóképű és izmos vagy, ahogy Lucy mondta.
– Ó, igazán? – álmélkodtam és máris megfeszítettem mell- és karizmaimat. – Hát… edzem magam hébe-hóba.
Most kissé alaposabban vettem szemügyre Lucy mamáját és tüstént megállapítottam, hogy a család jó vérvonalba tartozik… persze azt is tekintetbe véve, hogy Lizt örökbe fogadták. Leslie Lucy érettebb, teltebb változata volt, ugyanolyan gesztenyebarna hajjal, mogyoróbarna szemekkel, csinos arccal és pazar testtel, mellbősége azonban legalább duplája volt leányáénak. A nagy, súlyos cickók majd szétfeszítették a karmazsinszínű, ujjatlan blúzt, mely alatt nem viselt melltartót, így mellbimbói csaknem átdöfték a szövetet. A hölgy Lelten formás alsótestét fakó farmer fedte, arca, karja és válla aranylóan napbarnított volt. Úgy bámultam arra a dögös dekoltázsra és a telt keblekre, mintha először pillantottam volna meg a Grand Canyont.
– Hát ez látszik is rajtad – mondta Leslie és ettől egy pillanatra visszatértem a valóságba. De tényleg csak egy pillanatra, mert aztán odalépett hozzám, és megsimogatta meztelen karomat puha, meleg, barna kezével.
– Önnek is remek az alakja, tekintetbe véve, hogy… már… mama – nyögtem ki, amivel nem bizonyultam a világ legjobb széptevőjének, különösen így, hogy a nadrágomat igencsak feszítette valami. Lucy már elmondta, hogy apja két éve elhunyt.
Leslie nyelve most végigszaladt telt, skarlátvörös ajkain.
– Ó, igazán köszönöm, Glen – felelte a karomat cirógatva. Most az üveg tolóajtón át pillantott ki az úszómedencére. – Lucy talán egy kicsit… tartózkodó, nem igaz?
Most nagy nehezen elfordítottam pillantásom a le-föl hullámzó kebléről és kinéztem a parti vendégeire. Nem volt egészen világos előttem, mire célzott Leslie.
– Ó… igen. Még nem történt köztünk… semmi, ha erre gondol.
Lucy mamája erre kinyújtotta a kezét és bezárta az ajtót.
– Pontosan erre gondoltam, szegénykém – sóhajtott fel. Aztán az ajtónak támaszkodott és elkerekedett szemembe nézett. – Nem tudom, hogy ezt kitől örökölte, mert én egyáltalán nem ilyen vagyok. Ha nekem megtetszik valami, azt meg is szerzem.
És ezután a meghökkentő vallomás után ez a negyven-egynehány éves cukorfalat a hollywoodi filmekbe illő testével megragadta mindkét vállam, a mesés cickókat mellkasomnak feszítve.
– Szent szar! – kiáltotta szédülő agyam. Ez a szexis, érett mama tényleg engem akar… de még hogy! Sóvárogva csókolgatott… egyáltalán nem úgy, mint egy anyuka. Így aztán eddig bénult izületeim beindultak, két karom akcióba lépett és Leslie forrón lángoló teste köré fonódott, miközben keményen visszacsókoltam.
Úgy smároltunk, mint két bepörgött gimnazista, pedig ez a dögös hölgy jó huszonöttel több volt az én tizenkilenc évemnél. Nyelvét a számba fúrta és egyből életre keltette saját jókora, szendergő nyelvemet… így aztán egykettőre áthidaltuk a generációs különbséget a szex nemzetközi nyelvén.
Valahogy lélegzethez jutottam és kinyitottam szemem. Az ablakon át láttam Lucyt, amint lábát a medencébe lógatva cseverészett barátaival, és ekkor villámcsapásszerűen hatolt belém a tudat kompromittáló helyzetünkről.
– Kérem, Mrs…. izé… Leslie, szóval… Lucy és a barátai… megláthatnak minket! – hápogtam.
Leslie rám függesztette nedves barna szemét, és elmosolyodott, mire szeme és szája sarkában apró szarkalábak látszottak.
– Emiatt ne aggódj, szivikém – felelte. – Ez olyan színezett üveg, hogy ha a nap süt, nincs ember, aki belátna ide.
Most lepillantottam Leslie enyhén szeplős, csábos mellére, aztán ismét kinéztem Lucyre. Végül kezem az asszony blúza alá csúsztattam és elővettem azokat a hatalmas barna cickókat a szűk ruhából. Hihetetlenül dús, súlyos keblek voltak azok, csokoládébarna bimbói – amiket valaha Lucy szopogatott – keményen, de rugalmasan álltak ki az ötdolláros nagyságú holdudvarból.
Egy ideig azokban a csábos didkókban gyönyörködtem, a farkam a nadrágomban már olyan volt, mint egy acélrúd, gondolataimban kora gyermekkori emlékeim törtek elő – mikor finom süteményeket majszoltunk, azt leöblítettük habos tejjel, aztán bebújtunk a kék takaró alá, élvezve a jól kiérdemelt szunyókálást. Leslie terjedelmes mellének látványa olyan volt, mint a hevesvérű gimnáziumi spanyol tanárnőm csöcseit bámulni… Aminek hatására beindul a kamasz fantáziája, elképzeli, hogy mellbekúrja a csajt, és erre jót rejszol a családi fürdőszobában.
Leslie térített magamhoz ábrándozásomból, mikor a fején keresztül lehúzta blúzát és félredobta, megmutatva meztelen, napbarnított felsőtestét.
– Mire vársz még, Glen? – kérdezte lágyan, eközben terjedelmes keblei csábosán remegtek meg vállának rándítására.
Habozás nélkül ragadtam meg a telt didkókat, tenyerembe fogtam, masszírozgattam, gyömöszöltem őket, kedvemet leltem a forró, duzzadt mellbimbókban. Ezek már nem az apró tini cickók voltak, amilyenek egypár vézna kiscsaj mellkasából állnak ki alig láthatóan; ezek igazi, telt női mellek voltak, mint az érett dinnye, melyek minden kétséget kizáróan sok bevetésben vettek már részt, sokat láttak és tapasztaltak.
– Szopogasd! – nyögött fel Leslie, miközben végigkalandoztam azokon a rugalmas emlőkön, ő pedig szemét lehunyva dőlt neki a füstüvegnek, mely a fantázia világát választotta el a valóságtól.
Az üvegen át láttam, hogy Lucy egy strandlabdát dob az egyik srácnak a medencében, ártatlanul és gondtalanul játszadozva a perzselő nap alatt, miközben csintalan mamája mindössze húsz méternyire onnan űzte a szexet gátlástalanul, mezítelen buja kebleivel a kezemben. Nyeltem egy nagyot, aztán fejem lehajtva dugtam ki a nyelvem és esetlenül kezdtem nyalogatni Leslie egyik duzzadt mellbimbóját. Csöcsei megremegtek a kezemben, teste az ablaknak vágódott, aztán hangosan nyögött… mellei nyilvánvalóan igencsak érzékenyek voltak.
Most még keményebben markoltam meg az asszonyság cickóit verítékező tenyeremmel, nyelvemmel sebesen köröztem mindkét pattanásig duzzadt mellbimbóján – előbb az egyiken, majd a másikon. Aztán azok a bimbók még nagyobbra nőttek, mikor jól benyálazva incselkedtem velük. Most a számba vettem és szopogatni kezdtem az egyik karamell színű bimbót.
– Igen, Glen, ez az! – kiáltott fel vonagló testtel a hevesvérű mami. Most megragadta a fejem, és ujjaival mélyen beletúrt rövid, szőke hajamba.
Keményen szoptam duzzadt bimbóját, a mellét, közben felpillantottam és gyönyörtől elködösült szemébe néztem. Csak szoptam tovább és közben kézzel masszíroztam a kemény dudákat. Egyre erősebben szoptam, míg csaknem a fél melle töltötte ki számat, izgatottan himbálva jobbra-balra. Aztán kihúztam számból a totál nedves cickót és a másikat szívtam be a számba, eljátszva azzal is ugyanazt az erotikus játékot, totál kiélvezve a nagy, kerek és barna keblek zamatát, teltségét.
Leslie végül lefejtette arcomat a melléről, kirántotta pólómat a farmeromból, felhúzta a felsőtestemre, majd a fejemet át rántotta le rólam, miközben engedelmesen emeltem fel két karomat. A tapasztalt tyúk szeme vadul csillogott, kezével végigsimított sima, csupasz mellkasomon, hosszú, vérvörös körmeivel birizgált. Megragadta mellizmomat, majd forró, nedves nyelvével csapkodott mellbimbóimon. Aztán nyalogatta és szopogatta megkeményedett bimbóimat, orrcimpái kitágultak, lehelete gőzölgött bizsergő bőrömön. Most megragadta az övemet, lehúzta a cipzáramat, még arra sem maradt időm, hogy biztassam őt, mert máris benyúlt a gatyámba és előhúzta a farkamat.
– Igen… basszunk, Mrs. Brown! – hörögtem, és ez a “Mrs.” megszólítás még szexisebbé fokozta az egészet.
Leslie most térdre ereszkedett és teljes hosszában előhúzta kőkemény faszomat a farmerból, közben magához húzott, aztán nekiállt le-föl pumpálni. Felséges érzés volt, ahogy bepörögve, forró kezével nyúlt a dákómhoz. Sima tenyerével le-föl csúsztatta a bőrt lüktető dorongomon, hogy tisztára bepörögtem, hímtagom még hosszabb és merevebb lett szorgos kezétől.
– Milyen csodás faszod van – lihegte Leslie, miközben vörös körmű ujjai le-föl siklottak a fütykösömön. – Úgy látszik, jót tesz neki, ha egy anya veszi kezelésbe.
Te jó ég! A telt idomokkal megáldott anyuci átment közönségesbe, már disznó szavakat használt! Ez a faszra éhes mama messze nem olyan volt, mint az eddigi csajaim egyformán dögunalmas mamái… Azok az elhízott tyúkok a börtönben használatos hajviselettel, szódásüveg vastagságú szemüveggel és annyi erotikus vonzalommal, mint a Szabadság-szobor.
Kigomboltam a farmeromat és a gatyámmal együtt lecsúsztattam a bokámra, hogy ez a teljesen felizgult szépség jobban hozzáférhessen a kolbászomhoz és a tojásaimhoz, ő pedig most bal kezével megragadta herezacskómat, jobbjával pedig Bilincsként szorította a dákót. Finom ujjaival mennyeien masszírozta a tökömet, közben a fütyköst hosszú, érzéki mozdulatokkal pumpálta, időnként átváltva gyorsabb és keményebb tempóra.
Testem a gyönyörtől reszketett, és mikor már azt hittem, ennél jobb már nem is történhet velem, minthogy a barátnőm anyja kiveri a farkam, miközben a lánya bikiniben viháncol ott a háttérben, Leslie a tövénél ragadta meg a dákómat és a makkomat kezdte nyalogatni.
– Ó, igen, szopja le a farkam, Mrs. Brown! – nyögtem rekedten és térdeim megbicsaklottak a szexuális gyönyörtől, amit ez az érett korú vörös hajú szépség idézett elő azzal, hogy sikamlós nyelvével ostorozta duzzadt makkomat.
Leslie körbejáratta nyelvét a faszom hegyén, majd le-föl siklott rajta a gyönyörnek ezzel a bársonyosan puha, rózsaszín eszközével. Beletúrtam selymes hajába és közelebb húztam arcát, ő pedig habozás nélkül kapta be makkomat, majd lassan haladt lefelé a dákómon. Telt ajkai könnyedén siklottak végig meredt fütykösömön, száját szélesre tátotta, hogy befogadhassa hímtagomat. A hosszú évek gyakorlata nyilvánvalóan megtanította Leslie-t arra, hogyan is kell jól csinálni azt, amiről eddig azt hittem, csak pornófilmekben meg tündérmesékben létezik, mert bizony oly sebesen tüntette el szájában a dákóm, hogy orra már a szeméremszőrzetemhez ért. A farkam teljes hosszában behatolt a szájába és torkába.
A lábaim tehetetlenül remegtek, hihetetlen érzés volt az a forró nedvesség! Ez aztán nem afféle tessék-lássék szopás és nyalakodás volt, amit általában produkálnak a tini lányok, akik az egészet gusztustalannak tartják. Igazi, brutális mélytorkos oboázás volt ez, a legjobb fajtából! És nekem túl sok ahhoz, hogy ura legyek a helyzetnek.
– Mindjárt elélvezek! – kiáltottam fel.
Leslie felpillantott rám csillogó, barna szemével, orrcimpái kitágultak, torka összeszűkült és esze ágában sem volt kiengedni hosszú, kemény farkamat a szájából. Fejem most hátravetettem, a gyönyörtől felnyögtem és sűrű spermát belövelltem a pajkos mami mohó torkába. Aztán újból és újból elmentem, testem vadul remegett minden egyes kilövellésnél, Leslie pedig mindent benyelt. Mikor aztán az utolsó töltetet lövelltem egyenesen a gyomrába, megragadtam dús haját és azt mondtam:
– Gyorsan elmegyek, szivi, viszont gyakran. – Ehhez különleges tehetségem volt.
Most lassan kiengedte még csöpögő farkamat, teljes hosszában kisiklatta mesés szájából és torkából, majd újfent teljes hosszában pumpálni kezdte a síkosán nedves dákót.
– Ha így áll a dolog, szivikém, akkor legjobb, ha ezt a pompás szerszámot a puncimba nyomod – javasolta.
Élénken bólogattam. És míg nedvesen csillogó, keményen álló farkam izgatottan lüktetett, mohón várva annak a másik szexbarlangnak melegét, Leslie felállt, megfordult arccal az úszómedence felé. Lehúzta testre feszülő farmerjának cipzárját, lehúzta jókora, kerek tomporáról, majd előre hajolva csúsztatta le a fakó kék nadrágot, végig a napbarnított lábakon. Oly apró alsóneműt viselt a fenekén, mintha semmi sem lett volna rajta… Akárcsak a felsőtestén.
Válla fölött kacsintott rám, telt ajkain csábos mosollyal, majd lábait felemelve bújt ki a lehúzott farmerból, aztán két kezét az ablak üvegének támasztotta és széttárta lábszárait. Lábujjhegyen állt, háta ívben meghajlott, feneke szemérmetlenül meredt a levegőbe és jobbra-balra riszálta, így ingerelt engem, mint vörös muleta a bikát.
Én is kiléptem edzőcipőkbe bújtatott lábaimmal a farmeromból, aztán előrerontottam, megragadtam azt az igencsak fognivaló segget és Leslie kemény farát markolásztam, a szívem percenként kétszázat vert, a farkam majd szétcsattant. Leslie felnevetett, miközben én szenvedélyesen gyömöszöltem rugalmas farpofáit, aztán egy sor disznóság hangzott el a szájából:
– Gyerünk, Glen, basszál meg! Közben majd nézzük Lucyt, amint a helyes kis barátnőivel lubickol odakint, te meg benyomod a nagy, örökké álló faszodat az én sikamlós pinámba és irgalmatlanul megbaszol!
Most még jobban hátratolta bronzos tomporát, szélesebb terpeszbe állt, én meg egyik kezemmel megragadtam síkosán nedves farkamat, a másikkal pedig Leslie derekát, úgy nyomtam be a makkomat sikamlós szeméremajkai közé. Csak nyomtam előre abba a puha résbe, nedvekkel teli puncijába és szinte alig hallottam a zene, nevetgélés és lubickolás hangjainak kavalkádját kintről, a külvilágból, melynek már nem voltam részese.
Leslie hangosan nyögött, egyik kezével megragadta melleit, míg a másikkal továbbra is az üvegnek támaszkodott.
– Basszál, Glen! – lihegte. – Úgy basszál meg, ahogy a lányomat szeretnéd!
Beszívtam a felforrósodott levegőt táguló tüdőmbe, dorongomat mélyen merítettem hüvelyébe. A farkam egész a tökömig eltűnt abban a szaftos pinában. Aztán két kézzel ragadtam meg Leslie derekát és keményen kezdtem előre-hátra lökdösni a csípőmet, úgy basztam a totál felizgult anyucit.
– Igen! – kiabálta Leslie fejét lesunyva, két kezét a vékony, csak belülről átlátszó üvegfalnak támasztva, mely elválasztott most bennünket a civilizált társadalomtól.
Ki-be lökdöstem hatalmasra nőtt farkamat Leslie meglepően passzentos puncijába, mind gyorsabban mozgatva csípőmet, arcom és testem verítékben úszott, eközben keményen csapkodtam a mami mennyei seggét. A tolóajtó rázkódott keretében, ahogy Leslie-t döngettem a dákómmal, testem keményen ütődött hullámzó tomporának, a farkam gyors tempóban fűrészelt előre-hátra lucskos puncijában. Odakint Lucy az ugródeszkán állt, onnan nézett az ablakra, mely mögött a fiúja és az anyja vadul dugtak. Úgy tűnt, mintha hallana valamit, de aztán megigazgatta bikini felsőjének vékony pántjait, melleit megérintve meggyőződött róla, hogy a melltartó takarja, aztán fejest ugrott a vízbe.
– Mindjárt elélvezek! – sóhajtottam remegő hangon… Aznap délután már másodszor, szinte megszállottként döngetve Leslie punciját.
– Még nem! – üvöltötte, azzal verítéktől gőzölgő testét felállva az üvegfalnak préselte, hogy a dákóm kicsúszott a puncijából. Hirtelen hátrafordította fejét, haja meglebbent körülötte, úgy nézett rám sóvárogva: – Előbb seggbe baszol… Azt akarom!
És tényleg azt akarta… mindent egyszerre! Nekem meg nem volt kedvem vitatkozni vele; mindig arra tanítottak, hogy tiszteljem az idősebbeket.
– Meglesz – hebegtem, majd ámultan figyeltem, ahogy két kezével hátranyúlva tárja szét farpofáit, felkínálva remek napbarnította tomporát, mindkettőnk gyönyörűségére.
Most a tenyerembe köptem, nyálammal és az ő puncijának nedveivel téve síkossá lüktető farkamat, aztán elbizonytalanodva pillantottam hol a meredező dákómra, hol az ő apró, ráncokba húzódott segglukára. Mégis, hogy a francba nyomjam be az acélosra edzett, tizennyolc centis fütykösömet ebbe az apró lukacskába, tűnődtem magamban? Már épp megkérdeztem volna a sóvárogva várakozó anyucit, mit szól ehhez a fizikai képtelenséghez, mikor élesen sziszegve szólt rám:
– Gyerünk, dugd már be a faszodat a seggembe és basszál! Nyomás!
Ujjaival a farpofáiba markolt, teljesen széthúzta azokat, ujjpercei fehéren villogtak a feszes, napbarnított húsán, én pedig arra a következtetésre jutottam, hogy szexuálisan minden lehetséges ebben az igencsak felizgult állapotban. Legalábbis ezt reméltem. Keményen megragadtam a farkam, aztán a dühödt, lila makkot egyenesen abba a tengeri csillagra emlékeztető lukba döftem. Erőteljesen nyomtam, aztán legnagyobb döbbenetemre jócskán felduzzadt makkom minden különösebb nehézség nélkül siklott Leslie tomporába. Ő pedig nekem nyomta fenekét, mire lüktető farkam teljesen elmerült remegő seggében, mint valami karó a meleg, nedves talajban.
Féktelenül döfködtem előre, míg lágyékom az ő hátsójához ért, és a dorongom teljes hosszában eltűnt odabent a végbelében. Újra kezdtem a jól bevált, ritmikus pumpálást és azon csodálkoztam, milyen könnyedén siklik ki-be jókorára duzzadt dákóm ennek a tündéri nőnek kitágult hátsó bejáratában.
– Ez az, basszál csak! – szólt nyöszörögve, miközben két kezét már levette a faráról és azok most nyikorogva csúszkáltak le-föl az ablaküvegen, ahogy ott szorgalmasan döngettem őt. Aztán egyik kezét a pinájára csúsztatta és sebesen kezdte dörgölni csiklóját.
Jómagam is hozzájárultam a szexuális nyomáshoz néhány fokkal, dühödten lökdöstem a farkam Leslie segglukába, basztam a ringatózó seggét… még… még… még, míg végül a tökeim összehúzódtak a várakozásban, és az egész, velejéig romlott, forrón izzó helyzet számomra a végsőkig fokozódott.
– Most elélvezek! – hörögtem.
– Élvezz a seggembe! – üvöltött vissza Leslie, eszeveszetten dörgölve csiklóját, és e pillanatban arra is magas ívben tettünk volna mindketten, ha egy hirtelen felhőszakadás bekergeti a társaságot a medence mellől a ház menedékébe, ahol aztán szemtanúi lennének kettőnk őrült anális szexpartijának.
Még jó néhányat döfködtem kéjsóváran Leslie seggébe, közben tágra nyílt szemekkel néztem fiatal lányát, aki most épp kimászott a medencéből és hátrasimította hosszú, nedves haját. Aztán kivágott bennem a szexuális biztosíték és belövelltem a forró ondót az épp elélvező mami popójába. Amúgy istenigazából, hosszan élveztem, ahogy ő is, mindketten üvöltöttünk extázisunkban. Jól telelőttem Leslie reszkető hátsó fertályát meleg spermámmal, szinte úgy éreztem, hogy literszámra ömlik belőlem, aztán végül egy utolsó lökéssel adóztam ennek az érett szépségnek, majd ernyedten nyúltam el rajta, teljesen kimerülve, két kézzel kapaszkodva hatalmas cickóiba.
Épp összeszedtük magunkat, mindketten remegve, mikor ez az űrkadét Liz beszambázott a fura szagokkal megtelt nappaliba és azt kérdezte:
– Hé, minden rendben, jól vagytok? Mer’ mintha hallottam volna valamit…
Leslie biztosította lányát afelől, hogy minden a legnagyobb rendben, sőt, még annál jobban… Liz erre megvonta kövér vállát és kivonult a konyhába valami harapnivalóért.
Most kinéztem az ablakon és megláttam valakit. Épp a felfújható székből csobbant a medence vizébe. Ő volt az, akit az előbb nem ismertem föl. Mikor azonban megfordult a víztől csöpögve, az állam is leesett a felismeréstől: ugyanolyan érett nő volt, szakasztott mása az anyucinak, akit épp az imént dugtam meg.
– Tán szeretnél megismerkedni a húgommal? – kérdezte Leslie, és kézen fogott, úgy néztük együtt a látványt, ahogy ez a csillogó gyönyörűség kimászik a medencéből.
Kérdésére egyre jobban kidudorodó farmerom volt a válasz.

Szexkupleráj az irodában

Nagyon fontos értekezletre készültünk. Megkértem Caitee-t, a titkárnőmet, hogy foglalja le a este nyolcra a konferenciatermet. Arra számítottam, hogy cégünk partnerei a hivatalos munkaidő után valamivel nyugodtabbak lesznek, és hajlamosabbak lesznek aláírni a szerződést. Mindketten megígérték, hogy eljönnek: Mr. James, a bank elnöke, és Mr. Roberts, a cég főjogásza is.Már hónapok óta azon dolgoztam, hogy ezt összehozzam. Ez volt az utolsó esélyem.

Megkértem Caitee-t, hogy segítsen a lebonyolításban.

– Rendben, Mr. B, semmi gond – nézett fel az asztaláról. – Tudom, hogy ez a szerződés mit jelent Önnek. Ott leszek, és segítek, amiben csak tudok.

– Nagyszerű, ez igazán kedves magától – feleltem. Caitee mintha egy pillanatra elvörösödött volna. Néha úgy éreztem, hogy flörtöl velem, mondjuk kihívóan tette keresztbe a lábát, vagy mikor mosolygott, közvetlenül a szemembe nézett. Persze ezt nem bántam, Caitee nemcsak kiváló asszitens volt, hanem kivételesen vonzó nő is: körülbelül száznyolcvan magas, nagyon formás testű, vállig érő barna hajú, ezenkívül okos, sőt, humoros! Többször álmodoztam már róla, hogy lebontom róla csinos kis kosztümjét.

7:45-kor értem vissza az irodába. Szürke, halszálkamintás öltöny volt rajtam, rózsaszín ing, és egy barna nyakkendő, amit Caitee-től kaptam szülinapomra. A hölgyike már ott volt, előkészítette a dolgokat. Nagyszerűen nézett ki: tengerészkék szoknyát viselt és hófehér, csipkés blúzt. A haját elegánsan hátrafogta.

A konferenciaterem készenállt a találkozóra. Az ovális mahagóniasztal körül hasított bőrülések álltak, a padlón drága keleti szőnyeg, az ablakon vastag függöny. A város fényei a nagy ablakon át bevilágították az asztal végét. A szobában valamiféle komolyság lengett, pont, ahogy elterveztem.

Mr. James és Mr. Roberts egyszerre érkezett. James 50 év körül járhatott, a haja már szürkült, és egy kis bajusza is volt. Roberts fiatalabb volt, valamivel alacsonyabb, frissen borotvált, sőt, a haja is rövidre volt nyírva. Mindketten elegánsan voltak felöltözve: sötét öltönyt, fehér inget és nyakkendőt viseltek.

– Uraim, ismerkedjenek meg az asszisztensemmel, Caitee-vel – mondtam, miközben a nő lesegítette róluk a kabátjukat. Észrevettem, hogy ujjai a kelleténél kissé hosszabban értek ügyfeleim karjához.

– Nos – válaszolta Roberts -, Ön szerencsés, hogy ilyen nagyszerű segítsége van. Lehet, hogy el fogom lopni magától – mosolygott a nőre, aki a szemébe nézett. Meglepetésemre egy kis féltékenység futott át rajtam. Caitee rámpillantott, mintha biztosítani akarna róla, hogy nem megy sehová, aztán leült az asztal mellé, hogy jegyzeteljen.

Végigtárgyaltunk egy órát, de semmire sem haladtunk. A szünetben Caitee odajött hozzám:

– Uram, azt hiszem, ha ezek az urak ellazulnának, nyélbe lehetne ütni a dolgot. – Egészen elémállt, az arca szinte hozzám ért. – Megengedi, hogy felpörgessem egy kicsit a dolgokat? Esetleg felbonthatnék egy üveg bort is.

– Hát… Egy próbát megér.

Mostmár bármit megtettem volna, hogy lezárhassuk ezt az üzletet.

Pár perc múlva visszatért James és Roberts.

– Uraim – mondtam. – Későre jár már, talán jobban menne a munka, ha el tudnánk engedni magunkat. Caitee mindjárt hoz egy kis bort. Megkínálhatom Önöket?

Ahogy kimondtam, Caitee be is jött, a kezében egy tálca volt, rajta egy üveg, és négy pohár. Caitee kiengedhette a haját, mert most szabadon hullott az arca köré. Sőt, a zakója sem volt már rajta, és a blúzát is kigombolta. Amikor előrehajolt, hogy töltsön nekem, megpillantottam a melltartója pántját. A többieknek is töltött, és ők is részesülhettek a látványban.

Caitee odahajolt hozzám, úgy suttogta:

– Minden rendben, Mr. B? Mit kíván, mit tegyek?

– Minden nagyszerű, Caitee – feleltem. – És mindent meg is teszünk, hogy lezárjuk ezt az üzletet.

Caitee szélesen elmosolyodott.

– Örülök, hogy segíthetek, uram.

Töltött magának egy jó nagy pohárral, aztán egy kissé elhúzta a székét az asztaltól. Ahogy leült, keresztbe tette a lábát, a szoknyája pedig pár centivel a térde fölé csúszott.

A beszélgetés kezdett oldódni, és el-elkanyarodott az üzletről. Mindenki felhörpintette a borát, és Mr. James megszólalt:

– Ez nagyon finom volt. Van még? Meg kell mondanom, hozzá tudnék ehhez szokni, Mr. B.

– Ennek örülök, Mr. James – búgta Caitee, és újratöltötte a férfi poharát. – Tudja, jó lenne, ha mind ellazulnánk egy kicsit. Kérem, engedje meg, hogy meglazítsam a nyakkendőjét…

Hátulról James-hez hajolt, a melle a férfi vállához szorult. Kioldotta a férfi nyakkendőjét, aztán kigombolta az ing legfelső gombját.

– Ugye így már jobb? – kérdezte, és megpaskolta James arcát.

Ezután Roberts-hez fordult. Éreztem, hogy vele nem szikrázott úgy, mint James-szel. Töltött neki egy kis bort, és segített neki a nyakkendőjével, de nem ereszkedett a vállára, és az arcához sem ért hozzá. Ezután odalépett hozzám.

– Azt hiszem, tetszik nekik a személyes varázsom. Igaz, uram? – suttogta, miközben az ujjai a nyakkendőmmel babráltak. – Lezárhatjuk az üzletet? – kacsintott.

– Szerintem igen, hölgyem – suttogtam én is. Aztán hangosabban folytatta, hogy a többiek is hallják. – És maga, Caitee, nem akar jobban ellazulni? Miért nem gombolja ki jobban a blúzát?

Caitee felénk fordult. Mindenki őt nézte.

– Igen, ez jó ötlet – mondta, és a saját poharát is teletöltötte. Jó nagyot kortyolt, aztán viszatette a tálcára. Az ujjai a gombjaihoz tévedtek, és lassan kibontották.

– Csak egy gombot? – nézett rám játékosan. Egy pillanatig habozott, de aztán kibontotta a következőt is. A blúza mostmár a melltartójáig nyitva volt. Egy kissé széttárta, és kivillantotta dekoltázsát. – Ez így sokkal lazább, nem igaz?

Caitee visszaült, és megint keresztbe tette a lábát. Ezúttal a szoknyája jobban felcsúszott a combján. Észrevettem, hogy James keze az asztal alá csusszan, mintha csak meg akarná igazítani a nadrágját. A hangulat hirtelen megváltozott, szexuális vonzással töltődött fel.

– Mr. B – mondta James -, tudja, hogy a titkárnőjének nagyon szép a lába? Bátoríthatná, hogy többet is mutasson belőle.

Caitee-re néztem, aki finoman bólintott.

– Caitee, Mr. James többet is szeretne látni a lábából. Megmutatná neki?

– Örülök, hogy tetszik, uram – mondta Caitee egyszerre nekem és James-nek. Felállt a székből, és az asztal végéhez lépett. Egyenként a férfiak szemébe nézett, és közben a combjáig húzta föl a szoknyáját. Tekintetünk Caitee-re szegeződött, ahogy előbb a térde, aztán a combja is szabaddá vált. Aztán abbahagyta, és megint végignézett rajtunk:

– Jól látták, uraim? Meg vannak elégedve?

– Nagyon is elégedettek vagyunk – – nyeltem egy nagyot. – Mr. James-nek igaza van, magának gyönyörű lábai vannak. Mutasson még belőle egy kicsit!

Caitee körözni kezdett a csípőjével, mintha táncolna. Mosolyogva összecsippentette a ruhájának anyagát, és feljebbhúzta a combján, míg a harisnyája csíkja láthatóvá nem vált. Meglepődve láttam, hogy harisnyakötőt viselt. Caitee kezdett belemelegedni, és mindhárman a műsorát figyeltük. Azon kaptam magam, hogy az ágyékomhoz nyúlok. Láttam, hogy az asztal túloldalán Mr. James ugyanezt teszi.

– Tudják, uraim – vörösödött el Caitee, és egy kis szünetet tarott -, eléggé szégyellem magam, mert elfelejtettem ma bugyit felvenni.

Ezután közvetlenül hozzám fordult:

– Remélem, nem bánja, uram?

– Dehogy, semmi gond, Caitee. Rajta, emelje csak kissé feljebb a szoknyáját.

Caitee megfordult, és előredőlt. A szoknyája visszahullt a combjára. Terpeszbe állt, és visszanézett ránk. Megint felhúzta a szoknyája szélét, és csak valahol félúton állt meg. Pár percig így táncolt és vonaglott előttünk, aztán visszaengedte a szoknyáját.

– Hát kedves hölgyem, ön aztán jól tudja szórakoztatni a vendégeinket – vigyorogtam. Aztán a fülébe súgtam: – James teljesen ellazult. Maga teljesen elvarázsolja.

– Csak segíteni próbálok, uram – válaszolta. – Gondolja, hogy készenáll az üzletre?

– Nem hinném, hogy ezek a pasasok most az üzletre gondolnának, kedvesem – még sosem hívtam így ezelőtt, de Caitee vidáman elmosolyodott. – Mutassunk nekik valami igazán izgalmasat?

– Én készenállok rá… ha maga is… – mondta, és legnagyobb meglepetésemre az ágyékomba markolt, sőt, meg is rázta egy kicsit. – És óóóóó… azt hiszem, nagyon is készenáll!

Vendégeinkhez fordultunk, akik mereven bámulták Caitee-t.

– Uraim – kezdtem bele -, önök is úgy gondolják, hogy a titkárnőm kivételesen figyelemreméltó hölgy? Annyira tehetséges, annyira szép…

A férfiak bólintottak, és James szólalt meg kiszáradt torokkal:

– Mr. B., maga tényleg szerencsés, hogy ilyen belevaló titkárnője van. Ön szerint másfajta képességeiről is meggyőződhetünk?

– Azt hiszem, ez nem lesz gond – mondtam. Caitee-hez fordultam, mögéálltam és átkaroltam. Mélyen beszívtam az illatát, egyszerűen a csontjaimig hatolt.

– Mmmmmm, ez nagyon finom, kedvesem – suttogtam a fülébe. Aztán a két férfire néztem. – Nagyon is figyelemreméltó képességei vannak, uraim. Nézzék csak!

Ujjaim Caitee blúzára tévedtek, és kigomboltam a negyedik gombot is, aztán a következőt, míg blúza szét nem tárult. James és Roberts jól hallhatóan nyelt egy nagyot, ahogy a nő fekete melltartója teljesen láthatóvá vált. Gömbölyded mellei szinte kibuggyantak belőle.

– Mr. James, lenne szíves segíteni? – kérdeztem.

James felállt a székéből, és előrelépett.

– Segítene a melltartómmal, Mr. James? – kérdezte Caitee. – Itt elöl kell kikapcsolni…

A férfi gyorsan megtalálta a kapcsot. Egy pillanatig tétovázott, és kérdően nézett rám. Nyilvánvalóan keményen állt már a cerkája, és ha jól láttam, Caitee is az ágyékát nézte. James kikapcsolta a kapcsot, széttárta Caitee melltartóját, és a finom húsba mélyesztette a kezét.

Roberts felnyögött a székében, az asztal alá nyúlt, és kioldotta a nadrágját. James és én Caitee melleit bámultuk. A titkárnő egy kicsit előredőlt:

– Hát… Kezd itt egy kicsit meleg lenni, nem igaz?

Visszaültem a székembe, Caitee bal oldalára. James ugyanígy tett a másik oldalon, és vágyakozva néztük a nő finom, fehér gömbjeit. Megnyaltam az ajkamat, és a titkárnőm szemébe néztem, aki egy kicsit előrelépett. Rózsaszín mellbimbója pár centire volt az arcomtól. Nem bírtam ellenállni, előrehajoltam, és megnyalintottam.

– Ez nagyon kellemes, uram – búgta Caitee. – Ön is megkóstolja, Mr. James?

James nem habozott, előrehajolt, és szájába vette a nő másik bimbóját. Egyszerre nyaltuk, szoptuk és cirógattuk a cickókat, a nő meg sóhajtozva állt előttünk. Aztán lehúzta vállairól a blúzt, az asztalra lökte, és rádobta a melltartóját is. Megfogta a melleit, és az arcunkhoz nyomta. James és én pár percig még elidőztünk rajtuk, úgyhogy a bimbók környéke teljesen nyálas lett. Caitee hátraengedte a fejét, és nyögdécselve, sóhajtozva élvezte a melleinek szentelt figyelmet.

Roberts még mindig ott ült az asztal túloldalán, és csak markolászta magát. Az farkam már nagyon feszült a nadrágomban, és gondoltam, hogy James is így van ezzel. Caitee kezdett zihálni, mostmár nyilvánvalóan felizgult. Megfogtam az államat, és felállított, akárcsak James-t, aztán letérdelt közénk. Felnézett rám, és mosolyogva a nadrágszíjamhoz nyúlt:

– Azt hiszem, uram, hogy elkél itt a segítség… Ugye? – kérdezte, és kibontotta a sliccemet. A farkam jól láthatóan dudorodott a selyemboxerem mögött.

– Ejnye, főnök, ezt nem is gondoltam volna… Ejnye-bejnye…

Ujjai a derekamra szaladtak, és lerántotta az alsómat, s így a szerszámom vidáman az arca elé ugrott. Egy finom sóhajjal előrehajolt, és megcsökolta lüktető makkomat. Az ajka rászorult, egy darabig ízlelgette, aztán nagyra tátotta, és felig a szájába küldte a szerszámomat. Nagyon forró volt, és hihetetlenül jó érzés. Előrenyomultam, és még benyomtam neki egy kicsit.

– Figyelj csak, Caitee – nyögtem fel – , nem feledkezhetünk meg a vendégeinkről. Talán Mr. James is szeretne egy kis törődést.

Caitee elengedett, és kérdően nézett fel James-re. A férfi is éppen őt nézte.

– Igen, Caitee. Kérem.

– Ez csak természetes, uram – felelte a nő, és rögtön megragadta az orra előtt dudorodó nadrágot. James kiengedte az övét; Caitee kigombolta a nadrág egyetlen gombját, és lassan lehúzta a cipzárt. A férfin egyszerű fehér alsó volt, a farka ott elöl szinte kilyukasztotta. – Hát ez meg itt micsoda? – suttogta izgatottan a titkárnőm, és lehúzta James nadrágját és az alsóját.

Amilyen vastag volt a farkam, olyan hosszú volt James szerszáma — legalább húsz centi, de lehet, hogy több is. Caitee szeme felragyogott, mikor meglátta. Egy pillanatig habozott, de aztán megnyalta az ajkát, megfogta James szerszámát, és a szájába vette. Közben a másik kezével végig az én farkamat fogta. James finoman felnyögött, amitől Caitee még jobban beszívta a dákót. Már a fél farok eltűnt a szájában, aztán kiengedte, majd újra vissza. Jól láttam, ahogy a makk belülről a nő szájához simul, mert jól kidudorodott az arca.

Caitee felémfordult, és bekapta vastag farkamat. Egész végig a szájába vette, az orra már a hasamhoz ért. A keze finoman táncolt a golyóimon, én meg kibontottam az ingemet, levettem, és lehajítottam a padlóra. A titkárnőm úgy szopott, hogy a csípőm az arcához ért. Közben láttam, hogy James-t is simogatja, sőt, közelebb húzta, és megint őt kezdte szopni. A nő ajkán ott fénylett az előváladékunk, a mi farkunk pedig jó nedves volt az ő nyálától.

Ámultan figyeltem, ahogy Caitee felváltva szopott minket: három-négy mozdulat után mindig váltott, ide-oda forgatta a fejét. Azt hiszem, még soha életemben nem állt ílyen keményen a farkam.

Nem sokáig bírtam már.

– Zárjuk le ezt az üzletet, uraim – mondtam, és felállítottam Caitee-t. – Drága hölgyem, álljon az asztalhoz, és hajoljon rá!

A nő engedelmesen az asztalhoz lépett, és a könyökére dőlt. Gyönyörű hátsó része kiemelkedett előttünk, meztelen mellei a sima, hűvös asztalhoz értek. Micsoda gyönyörű látvány!

Mostmár James és én is ledobtuk a nadrágunkat, bár James-en még rajta volt az inge. Feljebb emeltem Caitee szoknyájának szélét, és örömmel bámultam szabaddá váló combját és fenekét. A nő hívogatóan rázta meg a hátsóját:

– Kérem, uram… engedje belém… nagyon vágyok már rá… – dorombolta. Mögéléptem, kezembe fogtam a farkam, és a lába közé nyomtam. Ahogy a makkom a puncijába csúszott, a titkárnőm hangosan felnyögött. Kicsit keményebben nyomultam, Caitee pedig hátrafelé mozdult, hogy jobban beléhatolhassak.

– Óóóó iggennnnn…

Nagyon nedves volt, a farkam könnyedén beléhatolt, teljesen szétnyitotta. Újra és újra jó mélyen belédöftem kőkemény, vastag farkamat, finom húsa újra és újra megremegett, mikor a golyóim a combjához csapódtak. Mostmár teljesen az asztalra dőlt, a melle rászorult, karját széttárta, hogy megtartsa az egyensúlyát.

Roberts hátradőlt. Mostmár teljesen nyíltan verte a farkát, fel-le járt keze a kőkemény szerszámán, és kiszáradt szájjal figyelte a menetet. Hirtelen megszólalt mögöttem James:

– Mr. B… nem bánná, ha…?

Caitee válaszolt helyettem.

– Ez az, Mr. James…. Kérem, uram…. Szeretném magamban érezni a farkát… Kérem, keféljen meg…

Nagyot nyeltem, és átadtam a helyem James-nek. Caitee egy kissé feljebb emelte a fenekét, hogy a férfi jobban hozzáférhessen. A pasas egy kicsit szerencsétlenkedett, aztán mind a húsz centijét a titkárnőm csöpögő puncijába küldte.

– Óóóóóóóó jaaaaaaajjj – dorombolta Caitee – ez igeeennnnn…

A férfi szerszáma teljesen kitöltötte.

Megkerültem az asztalt, és Caitee arcához tartottam a farkam. A nő vette a lapot, oldalra fordította a fejét, és éhesen, mohón kapta be a szerszámom.

– Caitee… ez az… szopjál csak….. – nyögdécseltem. Ő csak hörögni tudott, de azárt a szája fel-le járt a farkamon. James tovább baszta hátulról, a nő pedig ide-oda mozgott, hogy felváltva töltsük ki a száját és a punciját.

– Élvezzen, uram… kérem, élvezzen el… – próbálta kinyögni, de tele volt a farkammal a szája. Még keményebben löktem neki, erre, ajkai rászorultak a dákómra. Olyan mélyen magába fogadott, hogy szerintem a makkom már a torkát érte. Azt is hallottam, ahogy James combja ütemesen a nő fenekéhez csapódik.

Az orgazmus kezdett feltörni az ereimből, úgyhogy nem volt megállás. Megfogtam Caitee fejét, magamhoz húztam, és a tövéig benyomtam neki a szerszámomat.

– Aghhhhhhh… Caitee…… – kiáltottam fel, és a nyelvére és a torkára lőttem a spermámat. Egymás után engedtem a sugarakat a szájába, ő meg jól láthatóan nyelte le mindet.

Ekkor James is megmerevedett, és felnyögött:

– El… elélvezek… ááááá…

Ő is tövig nyomta magát a titkárnőmbe, és mindent a puncijába engedett. Roberts is a markába élvezett. Caitee teste megremegett, ahogy rajta is végigszaladt az orgazmus. És ezzel vége is volt az egésznek.

Roberts visszagombolta a nadrágját. James és én is újra felöltöztünk. Caitee visszavette a blúzát, és kimerülten az egyik nagy bőrszékbe rogyott.

– Hűha, uram, ez fantasztikus volt – suttogta. – De ön szerint meggyőztem Mr. James-t?

Nem is kellett megkérdeznünk a férfit. Ahogy begombolta a nadrágját és magára vette a zakóját, benyúlt a belső zsebébe, elővett egy tollat, és aláírta a szerződést.

– Köszönöm a segítséget, Caitee – kacsintott rá a férfi. Roberts is aláírta a papírt, és mindketten elhagyták az irodát.

Caitee boldogan fogta meg a kezemet:

– Ez sokkal jobban ment, mint ahogy vártam – mondtam neki. – Maga egyszerűen lenyűgöző!

– Igen uram… Azt hiszem, jó csapat vagyunk – mondta. Felnyúlt és megcsókolt, és én tudtam, hogy a titkárnőmhöz fűződő kapcsolatom örökre megváltozott.

A fasztréning

Ági vagyok. Ez az én történetem. Az egyetemi csoportomból voltunk 8-an (4 fiú és 4 lány), egy magot alkottunk. Sok mindent csináltunk mi együtt, sok mindenről beszélgettünk, szinte mindent tudtunk a másikról, és a történetből fakadóan természetesen csak a szexre gondolok. Tudtuk, ki mikor kivel van, ki a barátja, barátnője, mikor és hogy feküdtek le egymással. Sőt, volt 2 pár, Tomi és Szandra, valamint Gergő és Jázmin, akik már együtt is csinálták négyesben. Névileg még velünk volt Feri, akihez nagyon vonzódtam, mint férfi, valamint Tamara és Dénes.

Elmentünk közösen egy kirándulásra a Mátra szívébe, kibéreltünk egy apartmant. Már első este komoly szexuális élményben volt részem. Természetesen az estére bevásároltunk, főleg piából. Volt pálinka, amit én hoztam, sör, bor, vodka. Kellően ellazultunk és hamar elhagytuk a gátlásainkat. Nyári időszak volt, nappali forróság után sem akart enyhülni melegség-érzetünk, a faházban eléggé befülledt a levegő, valamennyi enyhülést a megnyitott ablakok között járó szellő adott. De így is hamar lekerültek azok a textilek, amik nélkül még mindig takarva voltak a fontosabb testrészek. A pasikon már póló sem volt, csak rövidgatya, Szandrán és Jázminon hosszú póló, ami elég hosszú volt ahhoz, hogy épp takarja a bugyijukat, valaint melltartó. Tamarán egy kis rövidgatya, amiből formás fenekének alja így is kilátszott, felül pedig egy póló takarta méretes melleit, a melltartót hanyagolta. Rajtam pedig egy hálóing melltartó nélkül, ami elég szellős volt, az erősebb szeműek megláthatták, amit megakartak. Természetesen szóba jött a szex témája is, mindenki 1-1 történettel állt elő az életéből, ami felejthetetlen élményeket nyújtott számára. Itt szóba jött a már említett 4-es kaland, de volt autós szex, swinger party, lány-lánnyal (ez én volnék). Ezenkívül vittem az én kedvenc játékomat, ami egy erotikus kártyajáték volt.

Fel is vetettem, hogy akkor elkezdhetnénk, mivel kellő mértékű alkohol van bennünk és elég szenvedély volt már a forró levegőben. Én már a történetektől benedvesedtem, és bizony a lányok testén igen sokszor megakadtak a férfi szemek is. A játék lényege, hogy volt egy pakli kártya, amin szexuális feladatok voltak (két különböző fokú), és ezen kívül fel kellett írni mindenkinek a nevét egy-egy papírra. Sorba mentünk, mindenkinek kellett húzni és azt teljesíteni azzal a személlyel, akit kihúzott. Ha nem akarja, akkor akit kihúzott, kérhet attól a személytől egy olyan dolgot, ami annak a kártyának az erőségével megegyezik. Fontos volt előtte tisztázni, hogy ebben a játékban bárki bárkivel összekeveredhet, illetve mindenki tudta, hogy kinek van bi-hajlama. Természetesen a pasiknak nem volt, de mi lányok 4-es bevállalósak vagyunk. Illetve minden lány szedett gyógyszert, így gumira sem volt szükségünk, mindenki kénye kedve szerint használhatja majd a farkát. Miután nem volt semmilyen ellenvetés, elkezdtük. Előbb a kevésbé merész kártyákkal.

Én voltam a házigazda, enyém volt a megtiszteltetés. Kártya neve: Vetkőzés, vetkőztetés. Egyéb megjegyzés: kéz nélkül, legalább két ruhadarabot. Akit kihúztam, Tamás. Egyből Szandrára néztem, mivel az ő párja volt, hogy milyen reakciója lesz erre, de inkább kíváncsiságot láttam a szemeibe, és mintha fel is izgult volna a gondolattól, hogy más nő fogja leöltöztetni a kedvesét. Na essünk neki, nekem nem volt nehéz dolgom választani, amit le kellett vegyek róla, az a gatya és boxer. Én kezdtem. A kör közepére állt, és elétérdeltem, kezeimet hátratettem, és a fogammal megfogtam a gatyája alsó szárát és szépen elkezdtem lefelé húzni róla. Hol az egyik, hol a másik szárat, majd egy idő után szépen le is csúszott róla. Felemelte a bal lábát, elhúztam onnan a gatyaszárat, majd felemelte a jobb lábát, és hasonlóképpen tettem azzal is. Ezt a testet Szandra ismerte a legjobban, illetve Jázmin, mivel már neki volt dolga vele. Boxerén egyből látszott a játék okozta hatás, merevedő farka annyira kinyomta a boxerét, hogy szinte a hasától el is tolta azt, kis rést hagyva, amit ki is tudtam használni a 2. ruhadarab leszedésénél. Szóval odahajoltam, szép kis méretes farkának hegyét meg is láttam, át is futott az agyamon, hogy ezzel akarva-akaratlanul találkozni fogok. És így is lett, mihelyst elkezdtem számmal lehúzni, egyből odanyomódott a fejemhez, az arcomhoz, éreztem illatát. Volt bennem egy késztetés, hogy mindjárt mást is csinálok, csak úgy, mert jól esett volna bekapni, de folytattam feladatom. Szépen lehámoztam róla, és szegény Tamás volt az, aki először állt a társaság előtt meztelen, ég felé álló farkával. Nem panaszkodhat, a lányok kuncogással vették tudomásul, hogy valószínű, ez valamilyen formában bennük lesz, vagy épp szopni fogják, vagy épp mindkettő. Szóval Tamás meztelen, én következtem. Neki nem lesz egyszerű dolga, mivel a hálóinget kellett leszednie rólam a szájával. Szóval maradtam térdepelve a földön, ő felémhajolt. Enyhén behajoltam, hogy láthassa gyönyörű melleimet, ami pont tenyérre való volt. Nem volt igazán kemény és ágaskodó, de azért nem is lógott, tökéletes volt számomra, ráadásul nagyon érzékeny bimbóim vannak. Ismét Szandrára néztem, de továbbra sem láttam féltékenység jeleit. Felemeltem a két kezem, hogy könnyebben le tudja szedni rólam, előbb a bal, majd a jobb karomról húzta le, végül pedig a nyak részénél fogta meg, ő húzta, én pedig bújtam kifelé. És lent is volt, már mindenki láthatta meztelen felső testem, bár szinte minden fiú megcsodálhatta már a társaságból, a lányok meg pláne. Csak a kis tangám takarta a testem, körbe is fordultam, hogy mindenki láthassa a testemet. Formás kis fenekem meg is fogta Tamara:

– Jó anyag – tette hozzá.

– Örülök, hogy tetszik – feleltem neki.

– Nektek tetszik ez srácok? – kérdeztem a fiúktól, de nem igazán kaptam választ tőlük. Kicsit el voltak merengve, főleg a szemük állt elég meredtem, de Tamás nem:

– Folytathatjuk? – tette fel a kérdést. – Mert most jön az izgibb rész.

– Persze. – adtam neki röptében a választ, majd hanyatt feküdtem. – Így kell megoldd – mondtam neki, miközben el is helyeztem magam.

A fiúk már helyezkedtek, hogy jól lássanak majd mindent, de Tamás lesz kedvező helyzetben, ő fogja először meglátni, megérezni illatos rózsámat.

– Úgy látom, hogy már nálad beindultak a hormonok – hajolt a fülemhez, és súgta bele halkan, hogy a többiek véletlenül se hallják meg.

– Igen, és te lehetsz az első, aki megízlelheti, rajtad áll – feleltem.

Ez annyira felizgatott, alig vártam, hogy valóban valaki lefetyelje a puncimat, vagy épp széjjeldugja azt. Tamás lehúzódott a csípőmhöz, és a teljesen átnedvesedett bugyim szárába beleharapott és elkezdte lefelé húzni rólam. Én enyhén megemeltem a csípőmet, így segítve neki. Mikor már sikerült a fenekem alól kihúzni, megpillanthatta meztelenre borotvált puncimat, szeméremajkaim már enyhén megnyíltak az izgalmi állapotom miatt, nedvességemen pedig megtört a lámpa fénye. Egyből éreztem kedvenc testrészem illatát, szinte azonnal vártam, hogy Tamás valamilyen cselekvést eszközöljön vele, és meg is kaptam, amit akartam. Odahajolt a vénuszdombomhoz, és ajkaival egy kisebb cuppanóst irányzott a csiklómra, ami belőlem olyan felizgulást váltott ki, hogy legszívesebben a fejét egyből beletoltam volna a pinámba. De még nem ez volt a feladat, így engedtem, hogy befejezze a bugyim lehúzását, felálltam, szájából kezembe engedte a fehérneműm, és leült Szandra mellé. A lány pedig szájon csókolta barátját, majd ezt mondta neki:

– Ügyes voltál szívem, de láttam … és teljesen benedvesedtem a látványtól. Ezt mindenki hallotta, ez így viszont elég izgató is volt. Természetesen körbefordultam, mindenki megcsodálhatta testem, és leültem a helyemre.

A következő kártyát fiúnak kellett húzni, aki még nem szerepelt a produkciókban, tehát Gergő, Feri és Dénes. Gergő önként jelentkezett. Előbb a nevet akarta kihúzni. A mi nevünket kivettük, így Gergőn kívül maradt 5 név. Előbb kihúzta Ferit, de ő nem lehetett, majd pedig Jázmint. Mivel a szabály azt mondja, hogy a feladatokat párok egymáson nem végezhetik, így újabb húzás következett, ami már Tamarát eredményezte. Kártya neve: Csókot kell adni … egy 3. társ által megnevezett 2 helyre. Sikeres csókok után a csókot adó megnevezi azt a ruhadarabot, amit le kell vennie annak, aki kapta a csókot. Egyszerű feladat, a névkártyákat összedobták, és kihúzták azt a 2 személyt, aki majd megnevezi a testrészt. Tamara testrészeit pont én mondtam ki: szájon csókolás szigorúan nyelv nélkül. Gergő odament Tamarához. Szép arca volt Tamarának, kis ajkai voltak, de annál édesebben lehetett csókolni, hamar nekilendült Gergő ennek a feladatnak, hosszú másodperceken át csókolta az ajkait, akit teljesen lázba hozott ez a dolog. De Gergőt is, mert rövidgatyáján is látható volt ennek az eredménye. Rendes dudor alakult ki neki, amin megakadtak a lányok szemei. Izgalommal vártuk, milyen ruhadarabot mond Gergő:

– Szerintem itt az ideje, hogy újabb melleket csodálhassunk meg. Szóval le a pólóval.

Így ez következett, sok miliőt nem adott ennek a dolognak Tamara, szépen levette magáról. Mondjuk úgy, aranyos kis cicije volt, az enyémtől kisebb, de így is nagyon formás, melludvara kicsi, de a bimbók kecsesen az ég felé álltak. Kétlem, hogy ez a normál állapota, de engem beindított eme női mellek látványa. Még inkább igaz volt ez a pasikra. Meredten bámulták Tamara pucér felső testét, és alig várták, hogy további ruha tűnjön el róla.

Tamara jött, a testrészeket pedig pont Jázminnak kellett mondania.

– Ez van, mi van akkor? Legyen a feneke.

Tamara Gergő mögé állt, letérdelt, és fél percen keresztül csókolta a fiú izmos farát. Gergő rendszeres sportoló, kiváló fizikuma van, így mi lányok nagyon vártuk, hogy lássuk meztelen. Mivel csak két ruha van rajta, így adódott, hogy ez perceken belül meg is fog valósulni. Nagyon nem lehetett más a kérés, le kellett vennie a rövidgatyát, és a dudorodó farka még látványosabb lett így, hogy csak a boxere takarta. Tamara még így is adott egy puszit a farára, és várta a következő testrész megnevezését.

– Legyen akkor Tami bal melle, nyelvesen – adtam ki az ukászt.

Na ez már erotikus feladat lesz a javából, Még Jázmin is izgatottan várta, Gergőben meg biztos is voltam, de arra senki nem számított, hogy Tamara szinte odatolta a pasi fejét a melléhez és el sem engedte onnan fél percig. Addig tartott az élvezet, Gergő odaadóan kapta be a mellbimbót, szopogatta, szívta, miközben nyelvének hegyével igen szaporán adott plusz élvezetet Tamarának. Aki annyira belejött az élvezésbe, hogy Gergő egyik kezét megfogta és a másik melléhez emelte, hogy közben azt is cirógassa. Fél perc után szabadult a mell bűvöletéből Gergő, Tamara pedig már dobta is le a textilt. A falatnyi gatyó is lekerült, és egy szál szürke színű bugyi takarta fenekének kis részét és vénuszdombját. Nagyon felizgult, mindenki láthatta a foltot a bugyin, amit puncija nedvesített át, húzott is egy kicsit a tangán, hogy picit az ajkak közé bevágva enyhítsen szexuális étvágyán, avagy épp ellenkezője történt. Szinte minden pasi megmozgatta a farkát, Tamás meg húzott vagy kettőt rajta, elkaptam szemem sarkából ezt a látványt. Jött Jázmin, aki megnevezte párja megcsókolandó részét, a fülére esett a választás. Csodálkozásunkat hamar megnyugtatta válasza:

– A legerogénebb zónája a srácnak, a faszán kívül persze.

Szóval odahajolt Tamara és oly szenvedélyes nyelves csókot adott a fülére, hogy még jázmin is felsikoltott, hogy ez biztos beindítja a pasiját. Egyből le is került az utolsó ruha is róla, pici feneke feszesen állt a hölgyek szeme előtt, farka pedig még Tamara bimbójánál is meredtebben állt, pont ideális faszmérethez két jókora golyó társult. Élvezet lesz majd vele játszani, gondoltam magamban. Na erre a csajok is megsimogatták magukat, én is végigsimítottam a puncimat, szinte már tocsogtam, annyira fel voltam izgulva, kis kényeztetés után próbáltam magam nyugtatni egy sör belekezdésébe. Tamara is cirógatta peckesen állt melleit, a pasik pedig akarva-akaratlanul minket bámultak. alakult a hangulat.

Szóval négyen maradtak, lánynak kellett következni, aki Jázmin lett. Kártyahúzás, melyen ez állt: a kihúzott partner nevezzen meg két testrészt, amiről le kell kerüljön a ruha (egyszerre csak egy ruha kerülhet le), majd azt kényeztesse egy harmadik, általa megnevezett társ. Komplex feladat, a partnere pedig Feri. Megadta az első testrészét Jázminnak, póló. Szóval Jázmin levette a pólóját, és előbukkant a nagyméretű melltartója, mely két csodás, nagyméretű mell tartását hivatott szolgálni. A látvány beindította a pasikat, a meztelen pasik rá-rárántottak a farkukra, még Tami is végigsimította bugyiján keresztül punciját, ami már láthatóan teljesen átázott a nedvességtől. Na de ki lesz a szerencsés, aki kényeztetheti ezeket a dudákat, Ferinek kellett választani, és a pasik legnagyobb bánatára nem egy férfit választott, hanem egy nőt, nevezetesen a házigazdát. Na egye fene, már így is totál vagyok, szóval szépen odamentem, szemmagasságban álltam két méretes didkójával, amit ezen a melltartón keresztül elég lesz kényeztetni. De amennyire csak tudtam kezembe fogtam őket, gyömöszköltem, próbáltam izgatni. Szerencsére a méretei miatt felül könnyen hozzáfértem mással is, szóval kértem, hogy kicsit ereszkedjen lentebb, és nyelvemmel, amit elértem, kényeztettem neki. Még ezek a cickók is tudtak nőni, láthatóan megduzzadtak az élvezettől és szinte már kikívánkoztak a kosárból. Na de túl vagyunk az első részen. Ez egynek jó volt. Szépen végigmérték Jázmin egyéb részeit is, főleg a pasik. Szerencsések voltak a lány fenekével szembenállók, kis fehér alapon piros pöttyös bugyija nem sokat takart markolászni való fenekéből. Szeméremtájéki testrészét pedig csak akkor csodálhatták meg, amikor elléptem előle. Jött Jázmin, aki Feri ruháját nevezte meg. Mit ad Isten, rövidgatya. Itt is hamar lekerült a ruha, és mindenki láthatta, hogy működnek a hormonok nála is. Ez neki elég jó lesz, mert alulról került le a gatya, tehát biztosnak vélt dolog volt farkának kényeztetése, a boxeren keresztül. Jázmin pedig megnevezte a még kevésbé aktív Szandrát, hogy ugyan legyen kedves odafáradni, és okozzon kellemes percet Ferinek. Oda is baktatott szegényem, talán mindannyiunk közül ő volt a legprűdebb, még nem is volt sok pasival, de a pia szerencsére feloldotta az ő gátlását is. Szóval odalépett, letérdelt, körbe fogta Feri fenekét, majd odahúzta az arcához. Felhevült a levegő, szinte érezni lehetett a hormonok csábító illatát, Szandra odanyomta arcát, végigdörzsölte a gatyából majd kirobbanó faszon. Majd kézzel simogatta, amennyire tudta, végül pedig szájjal elkapta a jól kivehető hengerformát, és ajkaival harapdálta. Feri nehezen bírt magával, mi lesz akkor a következő foknál?! Felállt a padlóról, majd visszament Szandra a helyére. Második kör, jöhetett egy következő ruhadarab, amitől Jázminnak meg kell válnia. Gergő vizslatta a legjobban barátnője testét, és persze a többieket, hogy vajon mit fognak szólni a látványhoz. – Legyen a melltartó, fokozzuk a vágyat Jázmin puncija után. A lány fogta, kigombolta, és nagy hálájára a földre huppant a textil és előbukkant két csodás görögdinnye. Gyönyörű, telt mellek voltak, szép nagy udvarral, és meredten álló bimbói kényeztetésre vártak. Jött is a név, legyen Dénes, a másik alig aktív tag, aki nagy elánnal lépett oda a lány testéhez, Szemügyre vette Jázmin felső testét, végigcirógatta keze hegyével a lány hasát, majd átkarolva a hátát, amitől felizgult a lány. Majd kezébe vette az egyik mellét, megsimogatta, alátartott és nyelvével körbenyalta. Végül pedig eltűnt a szájában a mellbimbója, szívta, szopta, amitől Jázmin már lábujjhegyre állt, muszáj volt mozgást vinni a dologba, mert nem bírta egy álltában az ingereket. Láthatóan élvezte ezt a pasija is, mivel Gergő elkezdte húzogatni a bőrt a farkán, de szinte mindenkit feldobott a látvány, mert legyen lányról vagy fiúról szó, mindenki simogatta valami testrészét. Jó magam a cickóimat. Na de vissza a feladathoz, a másik mellet is kezelésbe vette, de nem bírt magával Dénes, mivel az egyik kezével lenyúlt Jázmin domborulatához, és végigsimította a bugyin keresztül a csaj punciját, aki beleremegett az élvezetbe. De úrrá lett élvezetén, elvette onnan Dénes kezét, majd odahajolt a füléhez és azt súgta neki:

– Majd később drágaság.

Ő pedig engedelmesen helyére fáradt. Jöhetett Jázmin a ruhadarabbal, nem volt nehéz dolga választani, csak a boxer maradt. De egyből kérte Tamarát a pódiumra, hogy az előkerül falloszt egyből kényeztetni tudja. Tamara belső combján is megjelent már a nedvesség, ami az átázott bugyin is tovahaladt, nagy lendülettel térdepelt le Feri farka elé, és nem is engedte, hogy ő vegye le azt. Szép óvatosan a fiú fenekéhez nyúlt, onnan kezdte el letolni, majd pedig szép lassan lehúzta azt a földig. Mikor felegyenesedett, bele is ütközött fejével a szerszámba, amit egyszerű volt kényeztetni, szép méretes darab, olyan 20 centi is lehetett, Tami megfogta kezével a golyóit, azt kezdte el morzsolni, nyelvével pedig a faroktőtől elindult a makk felé. Végignyalta a 20 centit, majd a tetejére érve leheletével adott puszit rá, majd a jobb keze ráragadt a farkára, ütemesen húzogatni kezdte rajta, szájával pedig bekapta a fasz tetejét, éppen csak eltűnt a szájában, de olyat szívott rajta, hogy majdnem földre küldte a pácienst attól az érzéstől, ami hatalmába kerítette ekkor. Ennyi volt a hadművelet, felállt a földről, visszament mindenki a helyére. De szép egy farok volt, mindenki megcsodálta enyhén borostás dákóját. Ezzel vége a 3. körnek, és még mindig volt egy. De már senki nem bírt magával.

Nehéz nem kitalálni, férfi következett a húzással, Dénes megragadta a maradék 3 kártya közül az egyiket, amin ez állt. Helyezkedjen el kényelmesen, majd nevezzen meg egy társat, akinek le kell vetkőztetnie magát. Nehézségként bekötött szemmel, és csak egy kézzel lehet dolgozni. Mivel csak ő, illetve Szandra maradt hátra. Így a pár hamar kialakult. Szóval kezdődjön a mulatság. Odaléptem Tamáshoz és Gergőhöz, elkértem a boxerüket, összekötöttem azokat egymással, odaléptem Szandrához, és bekötöttem vele a szemét. Dénes lefeküdt a földre, háttal volt a társnak, így végig kell majd tapogatnia őt ahhoz, hogy le tudja venni róla a ruhadarabokat. Odavezettem a csajt, és jobb kezével elkezdte keresni a pasi középső testrészét. A hátát érte el először szépen végigsimította azt, hogy érezze, merre kell elindulni. Dénesen nem voltak nagy izomkötegek, volt egy kisebb hasa is, szőr borította mellkasát, elég borostás volt az arca is. Ezt a testet tapizta végig, előbb a feje felé indult, hamar észrevette, és egyből letért a másik irányba. Mikor elérte fenekét, elkezdte lehúzni a rövidgatyát róla. Segítségül kicsit megemelte a csípőjét Dénes, hogy könnyen le tudja róla húzni, ez sikerült is. Megvolt az első ruha. Látható volt a srác farkán is, hogy milyen játékot is űztünk mi, nem tűnt túl méretesnek, de biztos annál érzékenyebb lesz a kicsike. Aztán Szandra már előröl próbálkozott lehúzni a boxert, előbb elérte a farkát, azt szépen végigsimította, többször is.

– Jajj, nem találom a boxer végét – mondta nevetve, ezzel is izgatva Dénest, és minket is jobban izzított.

De végül csak megtalálta, ugyanazzal a mozdulattal lehúzta róla, mint a gatyát. Előbukkant a farka, valóban nem volt túl méretes neki, de azért nem panaszkodhat. Jó, Gergő faszához képest kicsi. Ez is szőrös volt, na, nem vagyunk egyformák, talán a szeméremnél volt kicsit megvágva szőr. De kit érdeke, főleg ennyi pia után. Szandra még visszanyúlt.

– Nincs több ruha rajtad? – kérdezte. Persze tudta a választ, csak kekeckedett az alannyal.

Marokra fogta farkát, húzott rajta vagy kettőt. Elöntötte a melegség, de nem csak Dénest, még Szandrát is. Következhetett ő.

Helyet foglalt, rajta még 3 ruhadarab is volt. Én felvettem az én melltartómat, rátette a szeméhez, és a már megszáradt tangával odaerősítettem a tarkójához. Majd odavezettem a testhez. Hozzá is látott egyből. Persze Szandra is háttal fordult felé. De szinte egyből a fenekét fogta meg így is Dénes. Végigsimította szép kis popsiját, feltűrte a pólót, és felső teste is elénk tárult. Nem beszélve az alsó részről, szép kecses formája volt a lábának. Tűzpiros tanga borította punciját. Szandi egyből hátra vágta magát, így Dénes keze beszorult, felhúzta térdét és tárulkozott egyet combtájékon, hogy mindenki szemügyre vehesse az ő kicsi büszkeségét. Szinte alig takart valamit a szeméremdombból, a rózsaszirmok szinte kitüremkedtek a bugyi alól, épp még ne bukkantak elő. De a felizgulás jelei puncija nedvességén tükröződött, akárcsak a többieknél. Szóval Dénes húzott egy váratlant, és ha már a keze a feneke alatt volt, megfogta a bugyit, és még mielőtt csodálhattuk volna tovább az izgatóan ható alig takarom a pinát látványt, már le is rántotta róla. Meglepődött Szandra is, halk kacajjal tudata Dénessel, hogy meglepte. De nem bánta. Csodás rózsaszín puncit láthattunk, tényleg szinte már tocsogott a pinanedvtől. Szeméremajkai hatalmasra voltak duzzadva, csiklója is megerősödött, láthatóan kész volt egy hatalmas dugásra. Ezt tudatva lenyúlt a kezével, végigsimította punciját, hogy aztán középső ujját megmártsa mély járatában. Na ez sok mindenkinél betette a kaput, szinte mindenki rögtön megfogta a farkát, a csajok simogatták mellüket és pinájukat, Szandra pedig a puncitól illatozó ujját odatartotta Dénesnek, aki azt szájával bekapta és lenyalta róla a nedvet. Na, itt már elkezdődött a buli, Dénes gyorsan megfogta a pólót is, megemelte felső testét Szandra és már lent is volt a ruhadarab. Szóval ott volt melltartóban, gyorsan hasra fordult, hogy oda tudjon férni a csatthoz Dénes, végigsimította a csaj hátát, majd egy mozdulattal le is került a melltartó. Míg a földön volt, szépen összenyomódott formás cicije, majd feltérdelt, és odanyomta azokat Dénes fejéhez, aki szájával próbálta a lehető legtöbb helyen megnyalni, vagy épp a bimbót bekapva azt szopogatni. De nem hagyta sokáig ezt, felállt Szandra és visszament a helyére. Körülbelül olyan mellei voltak, mint nekem, szépen, kecsesen álltak, formás fenekéről a pasik is alig tudták levenni a szemüket. Szóval Dénes is megszabadult a fehérnemű-szemtakarótól, és a helyére állt.

– Kész vagyunk az első körrel. De figyelem, még egy feladat hátra van. Mivel nem mindenki meztelen, így muszáj nektek is megválni a ruháitoktól. Fordult oda Jázminhoz és Tamihoz.

Fiúk közül mindenki pucér volt, én és Szandra is túladtunk ruháinkon, csak rajtuk maradt még meg a bugyijuk. Ehhez szintén kártyát kellett húzni, amin ez állt: Vegyétek le a másik ruháját, erotikusan túlfűtve. Bi-hajlamok okozta probléma esetén válasszatok partnert. De itt szó sem volt gondról. Egymással szembe álltak. Tami, a kis kecses mellével, a teljesen átázott szürke bugyijával, míg Jázmin méretes dudáival és kis falatnyi tangájával. Nem kellett sokat várni, szinte minden pasi kezébe fogta farkát, hogy itt biztos jó műsor lesz. Én is kényelembe helyeztem magam egy széken és bizony pinámhoz nyúltam, míg Szandra csak simán állt és nézte, hogy mit hoznak ki a csajok ebből. Szóval egymással szembe fordultak átölelték egymást. Meztelen felső testük összetapadt, kezükkel végigsimították egymás hátát, majd szép lassan lecsúszott mindenkinek a keze a másik fenekéhez. Mintha előre megtervezett produkció lett volna, simogatták egymást, lassan már leszbishow-t láthatott a nagyközönség, azaz mi. Ekkor lehajolt Jázmin, kérte Tamit, hogy kicsit pucsítson be a fiúk felé fordulva, és lehúzta a fenekéről a bugyit. Előbukkant az a csodás látvány, felálltam én is a székből, mindannyian egy oldalra álltunk, hogy lássuk a műsort. Azok a formás farpofák, jaj, elkezdtem körkörösen izgatni a csiklómat és nagyon közel jártam ahhoz, hogy én legyek az első, aki a játék közben először átadja magát az orgazmus csodás érzésének. Ezt már Szandra sem bírta tétlenül nézni, egyszerű mozdulattal helyezte fel ujját tocsogó hüvelyébe, és ki-be mozdulatokkal tette élvezetesebbé a látványt. A fiúk pedig folyamatosan markolták a faszukat, amit megrántottak hevesebb pillanatokban. Szépen lekerült a bugyi. Jázmin kezeit ráhelyezte Tami fenekére, ezzel csökkentve a látványt, míg szájával odafordult a puncijához. Most új kérdés irányult Tami felé, a bedőlést mellőzte, helyette enyhén terpeszbe állt, ezzel utat nyitva Jázmin felé, hogy gyümölcskelyhével valamit kezdjen. Kezdett is, perceken keresztül csókokat hintett szeméremdombjára, majd hirtelen nyelvével próbálta megkeresni Tami csiklóját, hogy azt izgassa kellő fokra, aminek hatására ő sem maradt tétlen. Jázmint lefektette a hátára, fölé hajolt, még ekkor sem láthattuk Tami punciját, mert szemmel fordult felénk. Egyik kezével megfogta Jázmin fenekét, megemelte, majd a másik kezével egy mozdulattal lehámozta a bugyit róla. Ekkor felhúzta térdeit, szétnyitotta a lábait, és belecsókolt, megízlelte Tami is a társ punciját. Nekünk se kellett több, mindenki helyezkedett, mert semmit nem láttunk, két oldalon foglalt helyet 3-3 ember, és láthattuk, amint kezeivel szétnyitja szeméremajkait Jázmin, hogy Tamara könnyebben beletudja nyomni nyelvét hüvelyébe. Vagy akármit is akar. Szóval így is történt, gyönyörű telt ajkai széjjeltárulkoztak, odahajolt Tami, hatalmas nyelves csókkal kényeztette Jázmint, szinte azonnal remegés fogta át a testét, alig bírta visszatartani magát, hogy ne élvezzen el. Mi pedig láthattuk azt a csodás pinát, Gergő például hátralépett, hogy Tamit is megcsodálja, ahogy térdepelve emeli az égbe azt a feneket, szólt is a többi srácnak, így Dénes, Feri és Tamás is odalépett. Szinte mindenki meg akarta fogni azt a csodást farat, ami gyönyörűen kiemelte pináját is. Szinte magától volt szétnyílva, láthattuk kisebb mélyedését hüvelyének, láthattuk, ahogy a tocsogó pinából a combján folyik végig az a nedvesség, amit olyannyira kóstolt volna valamennyi fiú. Mindenki vágyakozott arra, hogy belerakja dorongját és kellőképpen szétkúrja, de nem csak azt a pinát, hanem minden lányét.

De közben felállta a két lányt és így szóltak:

– Folytassuk a játékot.

Szóval kellőképpen kiéhezett 8 ember várta a 2. szintű kártyák húzását. Ezek már csoportos feladatok voltak, egyszerre kellett ezeket végrehajtani. Házigazdaként húztam először, remélve, hogy végre faszt kapok a pinámba. “Alkossatok egy kört, mindenki feküdjön hanyatt és 3 percen keresztül izgassátok kezetekkel a mellettetek lévőt.” Egyszerű, párok egymás mellett nem lehetnek. Kezdtem a sort. Mellém került Dénes, majd Jázmin, Tamás, Szandra, Feri, Tami, és végül zárta a sort Gergő. Mindenki a kezét a mellette lévő nemi szervéhez helyezte. Szóval én megmarkoltam jobbomon Dénes kisebb, és balomon Gergő szép farkát. Jó lesz így, mert mindenkit két ember fog kényeztetni, tehát be kell majd osztani, ki mit csinál. Gergő egyből a puncimhoz nyúlt, Dénes pedig melleimet fogta meg. Én pedig éreztem, ahogy Gergő farkán még Tami keze landol, Dénes esetén pedig Jázminnak kellett osztozkodjak. Szóval mindenki megtalálta a helyét, mindenki keze elhelyezkedett kényeztetésre vágyó szomszédján és kezdődött a műsor. Mindenki felfelé nézett, szóval nem nagyon láttuk, hogy ki kivel mit csinál. Én még a szemem is becsuktam, hogy jobban élvezzem, ahogy két pasi is széttapizza a testemet. A többiek élvezkedéséből fakadó hangrobbanás pedig tovább izzította a vágyaimat az orgazmus beteljesedése után. Szóval csak magamat mesélem most, ahogy megosztozkodtam Dénesen Jázminnal, Gergőn meg Tamival. Én Dénes farkának tetejét fogtam meg, tenyeremet összezártam, marokra fogtam, és csak ki-be csúsztatgattam tenyeremből a makkját, láthatóan élvezte, ezt is. Teljesen spermás volt már a kicsike, könnyen mozgott a bőr a faszán, közben pedig Jázmin a golyóit markolászta, néha pedig még fenekéhez is odaért, amit simogatott, de a lyuk közelébe semmiképp nem helyezte ujjait. Eközben Gergő méretesebb dákójánál pont alulról indítottam, bal kezem ügyetlenebb, de így sem panaszkodhat szerintem, amit tőlünk kapott Tamival. Gyengéden és puhán próbáltam izgatni golyóit, herezacskóját, olykor gátját, míg Tami egyből belevágott a lecsóba, és elkezdte neki verni. Néha alábbhagyott a lendülete, olyankor csak a makkot izgatta neki, a másik keze pedig Feri farkát csapkodta. Na de mit kaptam én? Gergő a csiklómat kezdte el izgatni, körkörös mozdulatokkal, ahogy azt kell. Kenés nem nagyon kellett, mivel tocsogtam a pinalében, olykor pedig azt vettem észre, hogy végigsimítja szeméremajkaimat, összedörzsöli egy kicsit őket, ami pont annyira fájt, hogy még élveztem, majd egyszer csak az egyik ujja, majd két ujj is elveszett a hüvelyemben. Szinte görcsbe rándult az egész testem, remegtem az élvezetektől és tényleg nem kellett volna sok, hogy elélvezzek. Mindeközben annyira élvezetes volt, amit Dénes a két mellemmel művelt, hogy olykor-olykor erősebben ráhúztam a farkára, tudtára adván, hogy nagyon élvezem, amit nyújt, meg amit nyújtanak. Szerencsére jött a ring-ring, azaz lejárt a megadott idő. Mindenkinek fel kellett állnia a helyéről. Nagyon érdekes volt látni, hogy szinte mindenki bánta ezt a dolgot, mindenki folytatta volna, de miért is ne tegyük? Na mindegy, haladjunk a feladat szerint.

Magamról tudtam, hogy nekem nem kell sok, de most már szívesebben éreztem volna mást is, befogadásra várt egy, vagy akár több hímtag is, amik egyszerre kényeztetnének, hol a pinámat baszva, vagy akkor a számat gyömöszkölve, de szívesen segítek egy 3. embernek is. A 2. kártyának húzására Tamás vállalkozott: 3-as vagy 4-es csoportba kell rendeződni, lehetőleg egyenlő nemelosztásban, majd a csoporttagoknak vagy orális, vagy rendes aktusban kell a másik csoport megnevezett tagját kényeztetni, 2 percig. Előkerültek a régi kártyát, külön szedtük a nemeket.

– Kinek van kedve csoportosítani? – tettem fel a kérdést. Két lányt választottam, Jázmint és Szandrát.

Mindkettő zihált még az előző feladat élvezetitől, de gyorsan akartak cselekedni, hogy ne lankadjon élvezetük. Jázmin húzta a férfiakat, elsőnek Dénest, 1. csoport. Ennek választott Szandra női tagot, saját magát. 2. csoport első férfi tagja Gergő lett, hölgytagja pedig Jázmin. 1. csoport utolsó két tagja a férfiak oldaláról Tamás, női tagról pedig én. A fennmaradt két személy pedig a kettes csapathoz csatlakozott, Tamara és Feri. szóval szemben álltak egymással a csoporttagok, nem lehetett egymással szemben két pár. De mivel két párunk van, és mindketten egy csapatban, így egymással biztos nem tudtak pajzánkodni. Következett annak kiválasztása, hogy ki kit mivel kényeztet. Nekem Gergő jutott, kölcsönös baszással. Nagyon köszönöm, szerencse, végre megdughatnak. Ránéztem azért Jázminra, csak bennem mártja meg faszát a pasija, na de kit érdekel. Mindenkinek végig kellett nézni mindenkit, nem egyszerre történtek az események. Két perc kevés idő, de annyira fel voltam izgulva, ha elég intenzív lesz, el fogok élvezni. Gergő is örült nekem, a kérdés csak az volt, milyen pózban csináljuk. Én választhattam, így a kedvenc kutyusomat hívtam életre. Leheveredtem egy ágyra a közönség felé pucsítva. Fejemet lehajtottam, ezzel is kiemelve fenekemet, kisebb terpeszbe tettem a lábam, hogy jól hozzáférjen a faszával a bejárathoz. Csengetni nem kell, az ajtó nyitva, welcome-drinkkel bekenve, kezdődjön. Mögém térdepelt Gergő, erősen megmarkolta a fenekem, kicsit széjjelhúzta ánuszom, így picit nyitottabbá vált a pinám is. Nem volt kérdés, hogy nehéz lesz-e bejutnia. Pillanatra hátranéztem, szinte minden pasi fogta a faszát. Sőt, Szandra annyira beleélte magát, hogy mindkét férfi csapattag falloszát kezébe vette és verte nekik, jázmin és Tami pedig összeölelkezve várták, hogy mi fog most történni. Odahelyezte a hüvelyemhez péniszét, lehúzta róla a bőrt, kicsit megmártotta a puncilémben, és lassan betolta. Kicsit ráhúztam pinámmal, szűkebbre fogtam a keresztmetszetet, hogy jobban érezzem faszának vastagságát, először csak a makkot tüntette el a pinámban, ki-be húzta, körülbelül fél percig, majd kezével átfogta előről a mellkasom, megmarkolta két vágyakozó mellemet, és szép lassan tövig nyomta, azt hittem sosem ér végig, olyannak tűnt, mintha méteres horgot akasztanának be nekem. Először csak finoman, lassan tologatta ki be, majd fél perc után (jaj, már eltelt 1 perc) egyre ütemesebben kezdte el baszni a pinám. Remegett a testem, éreztem, hogy közel vagyok, fel is nyúltam a pinámhoz, hogy közben izgassam a csiklómat, ezzel is közelebb jussak a csúcshoz, éreztem, ahogy Gergő farka is lüktet a pinámban. Tocsogtam a nedvességtől, cuppogó hangok fokozták az izgalmakat, ahogy dugott a drága, de lelassított, szándékosan, kezével megfogta csiklómat izgató ujjaimat, megállított, és 3-4 utolsó, lassú döféssel fejezte be a két perces feladatot. Én meg ott feküdtem, mint egy kiéhezett szuka, aki nem akarja abbahagyni. Gergő kihúzta belőlem lüktető faszát, neki sem igen kellett sok, felállt mellőlem, és is feltápászkodtam, leültem oldalra, csiklómhoz tettem ujjam, és vártam a nézési élvezeteket.

Pornómese 18+

Belépett az ajtón, én követtem. Bársonykabátját és sálját a fogasra akasztotta. Beinvitáltam a szobámba, majd mindennapos dolgokról kezdtünk beszélgetni. Pillantásaink gyakran összetalálkoztak, amit feszélyezett szemlesütés követett. Megcsörrent a telefon. Mondtam neki, hogy keresse meg azt a könyvet, amiért jött, én addig elintézem a telefont. Téves hívás volt.

Elindultam vissza a szobámba, közben figyeltem, amint a könyvet keresi. Csendesen mögéléptem, kezeimmel óvatosan átkaroltam formás csípőjét és nyakára szenvedélyes csókot leheltem. Felsóhajtott és gyönyörű fenekét kéjesen ölemhez dörgölte. Szeretkezzünk – suttogta. Nyakát csókolgatva kezemmel pulóverén át melleit kutattam.

Megfordult, ajkunk szenvedélyes csókban egyesült. Mialatt én a fenekét simogattam, ő levette rólam a pólómat. Nyelvével államtól a köldökömig siklott, majd a mellbimbókkal kezdett incselkedni. Ez rendkívül felizgatott és én is felfedezésre indultam a pólója alatt. Gyorsan megszabadult a már feleslegessé vált felsőtől így előtűnt fekete melltartója. Átkaroltam és óvatosan az ágyra emeltem. Szorosan lábaihoz feszülő nadrágját lassan lehúztam róla. Most látszódott csak igazán isteni alakja. Feléhajoltam és apró puszikat hintettem homlokára és arcára. Kezeit szétraktam, mintha keresztet akartam volna belőle csinálni. Ujjam hegyével nagyon finoman, a tenyerétől indulva, a könyökén és hónalján át a köldökéig végigsimítottam puha, illatos bőrét, majd utamat a mellei felé vettem. Végigcsókoltam a csipkemelltartó határvonalát végül kihámoztam belőle az apró, formás barackokat. Lágyan megmarkoltam őket és a közöttük lévő völgyet nyalogattam. Mélyen felsóhajtott és kezeivel a hajamat túrta.

A bimbók lassan megkeményedtek és hegykén emelkedtek ki az udvarukból. Egyiket nyelvem hegyével csiklandoztam, a másikat ujjperceimmel dörzsölgettem. Egyre hangosabb sóhajtásai közepette kezei az ágyékomra kalandoztak és kitapintották a már merev húst. Cipzáramat lehúzva már testközelből érzete a keménységét. Miközben ajkaim és ujjaim helyet cseréltek, ő golyóimmal játszott. Kezdett hatalmába keríteni az esztelen vágy. Felálltam és pillanatok alatt megszabadultam felesleges ruhadarabjaimtól. Azonnal rácsapott zászlóként ágaskodó dorongomra. Végignyalta tengelyét, majd a makk pereméhez ért és óvatosan körbenyalta. Mélyen felsóhajtottam és fejét kissé közelebb húztam péniszemhez. Végignyálazta a fejecskét is, majd szájába vette. Először csak a legvégét, aztán csípőmet lassan előretolva egészen a torkáig hatoltam, miközben ő golyóimat morzsolgatta. Fejét előre-hátra mozgatva óriási gyönyört okozott nekem. Farkam talán még sohasem volt ilyen kemény.

Kezeimmel hosszú, vörös hajába túrtam, mely ennek köszönhetően lassan egy csinos kis szénakazalra kezdet hasonlítani. Viszonozni akartam neki azt a hatalmas kéjt, amit neki köszönhettem. Kihúztam farkamat a szájából, mire ő kérdően nézett rám. Vállainál fogva hátára fektettem és szájára forró csókot leheltem, majd ajkaimmal lefelé kezdtem haladni. A nyálamtól fénylő, peckesen meredező bimbók között a köldökéhez vezetett az utam. Nagyon lassan körbenyaltam, majd hirtelen belenyaltam. Kéjesen felsóhajtott jelezve, hogy nagy örömet okoz neki, amit csinálok. Még egyszer belepusziltam, majd búcsút vettem tőle és lejjebb, a vénuszdombja felé kalandoztam. A leheletfinom selyembugyin keresztül megcsókoltam és kezemmel végigsimítottam egészen a lába közéig. Számmal elkezdtem lehámozni róla a lágyan simogató fehérneműt, de aztán a kezemmel fejeztem be a csöppet sem kellemetlen feladatot. Most teljes pompájában tárult elém a háromszög alakúra borotvált szőrpamacs.

Ujjaimmal kissé felborzoltam, ami halk sóhajt váltott ki belőle. Most már elérkezettnek láttam az időt, hogy punciját is kezelésbe vegyem. Nyelvemmel a nagyajkakat kutattam, amelyek már jócskán be voltak nedvesedve az izgalomtól. Lenyaltam róluk a semmihez sem hasonlítható, de egyáltalán nem kellemetlen szagú cseppeket. Lábait kissé széjjelebb terpesztettem, minek hatására szeméremajkai is kinyíltak és feltárták előttem az általuk rejtett kincset. Óvatosan belenyaltam a puncijába és mivel nemhogy nem tiltakozott, hanem fejemet még közelebb húzta öléhez, megtettem még néhányszor. Nyelvemmel végigcsókoltam az egész puncit és végül a csiklónál kötöttem ki. Kifejezetten peckesen emelkedett ki környezetéből és első érintésemre az egész teste megrázkódott. Kérte, hogy ne hagyjam abba. Beszívtam a számba és kieresztettem belőle.

Egyre hevesebb légzésbe kezdett. Eközben egyik ujjammal hüvelyének bejáratát kezdtem el kutatni és gyorsan meg is találtam. Körkörös mozdulatokkal tágítottam az öröm kapuját, majd óvatosan ujjammal beléhatoltam. Ekkor hatalmasat rándult, háta ívbe görbült és elélvezett. Ujjamon éreztem kissé szűk hüvelyének ritmikus összehúzódásait. Lassan még beljebb hatoltam. Közben csiklóját sem hanyagoltam el, amely az izgatás hatására már majdnem borsószem méretűre dagadt. Hangos sikítással jelezte, amikor megtaláltam G-pontját. Nem tágítottam erről a helyről, sőt ujjammal néha kissé erőteljesebb nyomást is gyakoroltam az igazán érzékeny részre. Újabb kisebb orgazmusa lehetett, mert hüvelye ismét elkezdett ütemesen összehúzódni. Ekkor valami nagyon csúszós, de ugyanakkor ragacsos folyadék kezdte beborítani hüvelyében lévő ujjamat. Kihúztam belőle, majd nyelvemmel kiszürcsöltem puncijából a lucskos magot. Szájammal szájához hajoltam és nyelves puszi kíséretében vele is megízleltettem az édes nedűt. Vagy három percig csókolóztunk önfeledten, egymáshoz simulva, amikor fülembe súgta, hogy szeretné ha már farkammal is beléhatolnék. Nem kellett többször kérnie. Kezemmel lenyúltam szerszámomhoz, néhányszor megharmatoztam lucskos puncijának nedvével, majd hüvelyének bejáratához igazítottam és lassan elkezdtem behatolni. Először kicsit szűknek tűnt, de hamarosan megfelelő méretűre tágult.

Tövig nyomtan neki és úgy látszik, hogy elértem a méhszájat is, mert kéjesen felsóhajtott és iszonyatos erővel húzott magához. Kemény mellei kellemesen feszültek mellkasomhoz. Lassan és összehangoltan mozgattuk csípőinket. Lábát felhúzta és hátam felett összekulcsolta, megkönnyítve ezzel számomra a mozgást. Ajkaink eközben szorosan összetapadtak és együtt vettük kitágult orrlyukainkon a levegőt. Ekkor valami teljesen váratlan történt számomra. Egyik kezével végigsimította a hátamat, majd megállt az ánuszomnál. Punci nedvével sikamlóssá tett ujjával lyukam bejáratát tágítgatta. Erre én még hevesebben kezdtem baszni, mire ő lassan belém nyomta az ujját. Akkora élvezetet okozott ezzel, hogy majdnem elélvezetem. Ezt pedig még el szerettem volna kerülni, mivel még jó néhány pózban akartam vele szeretkezni. Kihúztam hát farkamat puncijából, majd mondtam neki, hogy forduljon meg, térdeljen le és hajoljon előre. Természetesen nem ellenkezett. Mögé térdeltem és néhányszor végignyaltam punciját. Már nagyon forró volt. Óriásira dagadt farkamat hüvelybejáratához illesztettem és egyetlen óvatos, de határozott mozdulattal belenyomtam. Erre ő összeomlott és a hasára dőlt. Én is vele dőltem. Hátulról egyre gyorsuló mozdulatokkal keféltem, mire ő is elkezdte ütemesen mozgatni csípőjét.

Számmal nyakát csókolgattam, kezemmel a haját túrtam. Mikor már kezdett kényelmetlenné válni ez a testhelyzet, akkor figyelvén arra, hogy nehogy szétváljunk, a hátamra feküdtem. Ő háttal nekem rajtam feküdt. Most rajta volt a sor, hogy örömet okozzon mindkettőnknek. Két kezével kitámasztotta magát az ágyon, majd csípőjét elkezdte le-föl emelgetni. Farkam így minden mozdulatánál G-pontját súrolta, ami hatalmas kéjt okozott neki. Szabaddá vált kezeimmel melleit simogattam. Csípőjével most csak nagyon apró mozdulatokat tett, de azt viszont hihetetlenül gyorsan. Ismét nagyon közel kerültem az orgazmushoz, de még több örömet akartam neki nyújtani, úgyhogy vissza kellett tartanom magamat.

Ekkor felállt, szembefordult velem és beleült péniszembe. Mellbimbóimat kezdte csókolgatni, mire én fenekét gyúrogattam. Egyre hevesebben lovagolt rajtam és már csak erre az egy dologra tudott összpontosítani. Vállainál fogva magamhoz húztam és hagytam, hogy testét átjárja a kéj. Újra elélvezett, immár harmadik alkalommal. Vagy két percig feküdtünk így, amikor úgy éreztem, hogy itt az idő, most már nekem is kijár a jóból. Felálltam, a hátára fektettem, két lábát a vállaimra emeltem és egyetlen mozdulattal belehatoltam a vörös punciba. Óriási sebességgel keféltem, miközben egyik kezemmel a csiklóját, másikkal a mellbimbóját csiklandoztam. Éreztem, hogy itt a vég. Farkamat kirántottam a forró levesből, és elkezdtem húzogatni rajta a bőrt. Ő is előrehajolt, hogy ajkaival fogadja magomat.

Kezével besegített nekem, még néhány mozdulat, és spermám vastag sugárban borította be arcát, hasát és melleit. Kezemmel igyekeztem szétkenni rajta a forró, ragacsos folyadékot, majd ujjaimat egyesével elkezdte tisztára szopogatni.

Fáradtan borultunk az ágyra. Ő az oldalára feküdt, én mögé és szorosan egymáshoz simulva aludtunk el.

Szétkúrtak a melósok

Szombat reggel volt, valamikor a tavalyi év augusztusában. Egy pénteki buli után kicsit zegernyés hangulatban ébredtem, és éppen azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni a szép nyári verőfényes délelőtt, amikor fura hangokra lettem figyelmes. Hallgatóztam kicsit és rájöttem, hogy a lakógyűlés által megszavazott külső festés és tatarozás folyik odakint. Félrehúztam a függönyt és a szokványos magyar munkás brigád látványa tárult fel előttem. Fiatal szakmunkás tanulok keverték a maltert és a házfalon kígyózó kötélen pár bermuda nadrágra vetkőzött illető mázolgatta szét a kissé lemált vakolatot pótló anyagot. Egész felvillanyozódtam, imádom az izmos munkától edzett testű férfiakat, nem esetem az elpuhult irodakukac. Hirtelen valaki hangosan rám köszönt a nyitott ablak mögül, elég váratlanul ért hisz a harmadik emeleten lakom. Épp tusolni készültem, úgyhogy egy fehér frotir fürdőköpenyen kívül nemsok minden volt rajtam. Kicsit megrémültem, de a gyomrom legmélyén megéreztem azt a furcsa meleg csomót. Kezdtem egyre jobban élvezni a helyzetet. Visszaköszöntem és behúztam a függönyt. Letusoltam, de sem a langyos sem a hideg víz nem űzte ki belőlem a forróságot. Sejtettem, hogy az elhúzott függöny nem akadályozza meg a falon himbálózó munkásokat, hogy ne leskelődjenek. Ez teljesen lázba hozott. Egy fehér tangában és melltartóban visszamentem a szobába és láttam, hogy a sejtésem beigazolódott, a függöny résnyire el volt húzva és mivel a nap hátulról világította meg így észrevehető volt 3 sötét árnyék képe. Kukkolnak. Elvesztettem a fejemet, éreztem ahogy a bimbóm megtelik vérrel ágaskodni kezd. Lassan lehúztam a melltartómat, és nyálas ujjammal elkezdtem a mellemet masszírozni simogatni. Hanyatt feküdtem ügyelve, hogy mindent lássanak, ujjaimat a bugyim alá csúsztattam és simogatni kezdtem a már nedves nagyajkaimat. Az, hogy közben látnak valami fantasztikus izgalommal töltött el. Már teljesen meztelenül henteregtem az ágyon izgatva és kényeztetve magam. Hirtelen ottléttől vezérelten odamentem az ablakhoz és elhúzva a függönyt megláttam a 3 kukkolót. Teljesen megdöbbentek, mire én azt mondtam nekik: – Nincs kedvetek inkább bejönni? – hát persze, hogy volt. Naptól barna izmos testük volt, munkától kérges kezük simogatta felhevült testemet. Kéjesen nyögdécselve hanyatt feküdtem, lábaimat felhúztam a fülemig széttárva ezzel kitágult puncimat. Az egyik fiú hangos horkantással rávetette magát és durván elkezdte nyalni. Szinte azonnal 2 ujját keményen belenyomta, de meglepő módon nem fájdalmat hanem hatalmas kéjt okozva ezzel. Felválta adták farkukat a számba és én mindegyiket leszoptam, az arcom és a mellem csillogott a rengeteg rám lőtt spermától, én pedig a kéjtől kábultan hagytam, hogy azt tegyenek velem amit csak akartak. Megfordítottak, az egyik hátulról belém nyomult és nagyon keményen és gyorsan elkezdett kefélni, közben a másik két farkat felváltva szoptam, simogattam a feneküket, nyelvem végigtáncolt meredező szerszámjukon, mélyen beszívva a farkukat egészen a torkomig, azután kezemmel és nyelvemmel a zacskójukat nyalogatva hallottam ahogy morognak az élvezettől. Megragadva az egyik farkát ami olyan vastag volt, hogy egészen nem bírtam a számmal átérni, lehúztam a bőrt és a makkot nyalogattam, kezemmel ritmusosan vertem a lüktető dákót, éreztem ahogy megremeg, megfeszülnek a combizmai és hangos nyögéssel a számba lőtte a spermáját, isteni íze volt lenyeltem az utolsó cseppig. Tisztára nyaltam a petyhüdni kezdő farkat, közben éreztem ahogy az első fiú teleengedi a puncimat a levével. Kiszállt belőlem és odament az ablakhoz, és a másik 5 srácot is a lakásba invitálta. Azok teljesen megdöbbentek, amikor szembesültek a helyzettel de nem sokat kérettek magukat, azon a délelőttön 8 idegen férfi kefélt meg, 8 idegen farok spriccelt össze. Elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal, sorozatban értek az orgazmusok, hangosan sikoltoztam a gyönyörtől. Megfordítottak, nyalni kezdett valaki közben 2 majd 3 ujjal ujjazni. Fájt, de nem bírtam szólni mert a szám tele volt egy lüktető dákóval. Egy kéz körkörösen izgatni kezdte a fenekemet, ujjai nedvesek és csúszósak voltak a spermától és a folyásomtól. Lassan benyomult a fenekembe, tágítva a lukamat, sóhajtoztam a gyönyörtől. Lovagló ülésben ráültem egy fiúra és magamba fogadtam a dákóját, alig ereztem annyira ki voltam már tágulva, ereztem ahogy mögém térdel egy másik és szerszámát benyomta a fenekembe. A két dákó majdnem egyszerre döngetett, és közben felváltva szoptam az előttem meredező farkakat. Izgattam őket a számmal, nyelvemmel és a kezeimmel. Ők is verték a farkukat, ha nem fértem hozzájuk, szinte egyszerre kaptam az 5 forró spriccet az arcomra, elborított a sperma, alig kaptam levegőt. Összeszorított izmaimmal fejni kezdtem a puncimban mozgó dákót, és az én orgazmusommal egy időben sült el bennem. A fenekemben mozgó farok mozgása felgyorsult, hirtelen ki szállt belőlem és néhány gyors mozdulattal a hátamra verte az anyagot. Lefogták a kezeimet és széttart lábaimat, az asztalon álló kb. 7 cm átmérőjű 19 cm hosszú rúd gyertyát csúsztatták puncimba. Közben egy nyelv a csiklómat masszírozta, és a kéz a gyertyát ütemesen húzogatta, tologatta bennem, teljesen feltolta ereztem hogy mar nem bírja tovább feldugni bennem a gyertyát, a csiklómon táncoló nyelv megtalálta azt a pontot amitől sárgás fényű robbanások vakították el a szememet, felsikoltottam a kéjtől megfeszítettem a testemet és hatalmasat élveztem. A sok gyönyörtől kábultan figyeltem, ahogy összeszedik a cuccaikat, és kimásznak az ablakon. Az utolsónak távozó visszafordult az ablaktól és odajött hozzam. Megpuszilta az arcomat, megsimogatta a csapzott verítékes hajamat megköszönte ezt a szép délelőttöt és figyelmeztetett, hogy zárjam be az ablakot. Majd távozott, nem maradt utánuk semmi, csak a zsibbadtság a testemben, és a sok ragacsos anyag az arcomon a mellemen és lassan csörgedező patakokban tört elő a még mindig kéjesen lüktető puncimból. Csók

Kutyaszex 2.

A Bones tv sorozat női sztárjai, Michaela és Emily, a forgatás alatt bensőséges barátnők lettek és a forgatás szüneteiben gyakran töltötték együtt szabad estéjüket szállodai közös szobájukban. Így volt ez 2008. szeptember egyik estéjén is, amikor egymás karjaiban fekve beszélgettek. Michaela váratlanul azt kérte barátnőjétől:

„Em., drágám meséld el, hogyan és mikor vesztetted el a szüzességedet?”

Emily egy ideig hallgatott aztán felsóhajtott és beszélni kezdett.

„Erről anyámon kívül eddig még soha senkinek nem beszéltem, mert szégyellem, ami és ahogy történt. Azért mert a szüzességem elvesztésének körülményei egyáltalán nem voltak szokványosak, inkább abnormális volt, ami történt. A szüzességemet 18éves koromban egy hatvan kilós barna szőrű ötéves rottweiler kutya vette el.”

Michaela hitetlenkedve nézett barátnőjére majd, amikor látta, hogy komolyan beszél, magához ölelte és megcsókolta.

„A lényeg, hogy tizennyolc éves koromban még szűz voltam. Ez szokatlan volt, tudtam, de én érzelmileg későn érő voltam, és egy kissé félénk természetű. Testileg ugyan már teljesen fejlett voltam, 175 cm magas, bronzvörös hajam, kék szemem és szép nagy melleim voltak, és a lábaim is rendben voltak. A fiúk szerint ”dögös” voltam. Élveztem ugyan a figyelmüket, de nem éreztem vágyat a szexre. Beértem a rendszeres maszturbálással. Aztán 1994 karácsonyán váratlan fordulat következett.

Anyám, apám és húgom arra készültek, hogy a karácsonyi szünetet valahol a hegyekben síeléssel töltik. Nekem semmi kedvem nem volt a síeléshez és úgy döntöttem, hogy inkább elfogadom Cliff bácsiék meghívását a karácsonyi szünetre, Montanaba. A Billingshez közeli farm Cliff bácsié, akinek a felesége, Molly néni, anyám húga volt. Gyerekkoromban már néhányszor nyaraltam náluk, mindig remekül éreztem magam és szerettem őket. Anyám ugyan már évek óta nem akart találkozni velük de az okát nem akarta elárulni. Anyámnak nem tetszett ez a döntésem, és csak hossza vita után engedett el. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül, szülők nélkül voltam az otthontól távol.

Egy héttel karácsonyeste előtt érkeztem. Cliff bácsi várt a repülőtéren, és úgy tűnt, örül nekem. A farm a repülőtértől és a várostól jó 30 km-re volt. Amikor megérkeztünk az első, aki köszönt nekem volt egy hatalmas és gyönyörű nagytestű kutya volt, rövid, barna szőrű.

„Hogy hívják?” kérdeztem, és nyúltam feléje, hogy megsimogassam.

”Ő Max” – mondta Cliff bácsi. „Ő vigyáz a házra, amikor én nem vagyok otthon.”

”És milyen fajta kutya ez?”

”Rhodesian és rottweiller keverék.”

”Hát, remélem, barátok leszünk” mondtam, nem sejtve milyen „barátság” lesz az.

”Ha szereted a kutyákat akkor biztosan” – nyugtatott meg Cliff bácsi.

Hamar beilleszkedtem a farm életébe, segítettem Molly néninek a főzésben és takarításban, lovagoltam, etettem az állatokat és élveztem a vidéki életet. Egyik délután Cliff bácsival átmentünk a szomszédos farmra, ahol megismerkedtem Mike- al és húgával a 28 éves Lindával. Mike kutyák tenyésztésével és betanításával foglalkozott, Linda, pedig a városi kórházban volt ápolónő. Mike-nek gyönyörű nagytestű kutyái voltak, köztük egy Rick nevű hatalmas német dog. A látogatásból hazamenve észrevettem, hogy Cliff bácsit valami nyomasztja. Szórakozottnak tűnt és én kíváncsi voltam mi bántja, hát rákérdeztem:

”Cliff bácsi, valami baj van? „

„Minden rendben” – mosolygott rám. „Van néhány problémám, kedvesem, de nem kell aggódnod, tényleg. „

”Nos, ha tudok valamiben segíteni, szívesen megteszem” – bíztattam.

”Majd szólok, ha szükség lenne rá” – mondta.

Aztán más témára tért át. Megkérdezte, hogy hiányoznak-e a szüleim, és barátaim, vannak-e komoly udvarlóim? Elmeséltem, hogy több fiú ismerősöm is van de ezek még nem komoly kapcsolatok.

„Hány éves is vagy Emily?” –kérdezte hirtelen. „Tizennyolc” – válaszoltam.

Cliff bácsi egy picit hallgatott, majd halkan, szinte szégyenkezve kérdezte: „És még szűz vagy?” Egy kicsit meglepett a kérdés de azért válaszoltam: „Igen, az vagyok.”

Ezzel a beszélgetésünk véget is ért.

Karácsony előtt két nappal egyedül maradtam a házban, mert Cliff bácsiék a városba mentek és csak estére jöttek meg. Járkáltam a házban és bementem Cliff bácsi irodájába is. Az íróasztalon egy nyitott levél feküdt mellette videokazetta és egy borítékban fényképek. A levelet egy Dean Ryder nevű férfi írta. Kíváncsi voltam és elolvastam. Azt írta, hogy a videó, amit kapott nem volt sikeres, és ha el akarják kerülni a csődöt, akkor alaposan át kell dolgozni, és főleg a nőt kell kicserélni egy fiatalabb vonzóbb valakire. Addig fogalmam sem volt, hogy Cliff bácsi filmekkel is foglalkozik. Szerettem volna látni, milyen filmeket csinál, mert a levélből azt láttam, hogy komoly anyagi gondjai vannak miattuk. Az iroda szekrényét kinyitva videó kazettákat találtam. Betettem egyet a lejátszóba és megnéztem. Alaposan meglepődtem, mert pornó film volt, két fekete srác kefélt egy fehér lányt mindenféle pózban. Kerestem egy másik kazettát, azon egy lány kefélt két kutyával egy pajtában. Nem először láttam pornó filmet, legfeljebb a kutyás jelenetek voltak újak számomra. Minden esetre meglepett, hogy Cliff bácsi ilyen dolgokkal foglalkozik.

Végül egy lezárt vaskazetta került a kezembe, és a kulcs is fiókban volt. Nem szép dolog más dolgaiban kutatni de én kíváncsi voltam. A kazetta tele volt fényképekkel. A fotók témája azonos volt, nők kutyákkal keféltek. Aztán kezembe került egy kép, aminek láttán teljesen ledermedtem. „Oh, Jézus, ez nem lehet igaz” suttogtam. A képen anyám volt látható, térdelő helyzetben egy ágyra hajolva és hátán egy hatalmas fekete kutya. Anyám arckifejezése elárulta mi van közte és a kutya között. Valaki állt mellette és hajánál fogva emelte fel anyám fejét a fényképezéshez. Teljesen meg voltam döbbenve. A kép talán 4 – 5 éve készülhetett. Tovább kerestem és összesen öt képet találtam anyámról, és nem kellett fantázia, ahhoz, hogy mi történik a képen. Hirtelen megértettem, hogy mi oka lehet anyámnak, hogy kerüli Cliff bácsit és Molly nénit. A felvételeket nyilván Cliff bácsi készítette. A képeket visszazártam a vaskazettába, csak anyám képeit vittem magammal. Rendet raktam és elhagytam az irodát.

Cliff bácsiék késő délután értek haza. Két úr is érkezett velük, az egyik a levélíró Dean Ryder. Este a vacsorához még átjöttek Mike és Linda is. Vacsora után a férfiak bevonultak Cliff bácsi irodájába tárgyalni. Már késő este volt, amikor mindenki elment és én lefekhettem

Aznap éjjel sokáig nem tudtam elaludni. Folyton a videón látottakra gondoltam. Azon tűnődtem, vajon Cliff bácsi honnan hozta hozzá a nőt. A nő a szalagon, nem volt valami vonzó. Tudtam, hogy én sokkal jobban nézek ki, mint ő. De azt gyanítottam, hogy nagyon nehéz lehet modelleket találni, aki ilyenre vállalkozik. Nem tudtam elképzelni, hogy én képes lennék-e megtenni, de elkezdtem gondolkodni rajta. Biztos voltam benne, hogy Cliff bácsi dühös lenne rám, ha tudná, hogy megnéztem a filmet. Reméltem elég alaposan raktam mindent a helyére. Végül elaludtam a szexről gondolkodás közben.

A következő nap egyhangúan telt el. Vacsora előtt kimentem a fészerbe, hogy egy kis fagyasztott húst vigyek be. Hideg volt, ezért becsuktam az ajtót magam után. Ahogy kerestem a húst, hangokat hallottam. Cliff bácsi és Mike beszélgettek.

”Neked nagyon hamar döntened kell – mondta Mike – Karácsony után már csinálni kell a filmet.”

”Tudom,” – mondta bácsi Cliff – „csak nem vagyok benne biztos, hogy ez a Rita nevű nő a helyes választás.”

”Hát nem valami szépség, és egy kicsit idős is” – állapította meg Mike.

„Ez a probléma. Szükségünk lenn valakire, egy tökéletesebbre. „

”Itt van az unkahúgod Emily ” – mondta Mike.

”Igen, azt hiszem Emily tökéletes lenne, de tudod….. „

”Ez lenne az évszázad filmje” – vágott közbe Mike – „nagyszerű, tökéletes test, vörös haj, és úgy néz ki, mint egy szűz lány a szomszédból. Ez megoldaná a problémánkat. „

”De Emily még valóban szűzlány” – mondta a nagybátyám.

a szívem hevesebben kezdett dobogni.

”Ó, igen?” – kiáltott fel Mike izgatottan – „így még jobb. A kutya és a szűz? Istenem, ezzel a főcímmel kapkodnák a filmet, ki lehetne fizetni minden adósságunkat! „

”Kizárt dolog, hogy én erre megkérjem” -mondta Cliff bácsi.

”Mi van, ha ő hajlandó lenne megtenni?” – kérdezte Mike.

”Természetesen remek lenne. De nem hiszem, hogy megtenné. „

”De nem érted, hogy mit jelent ez? Milyen lehetőség ez! „

”Tudom, tudom.”

”Hé, csak annyit kell tenned, hogy adsz neki egy injekciót. Vagy egy kis port az italába, hogy elkábuljon. Csak egy kis koksz, és Ő hajlandó lesz, és mi megszabadulunk a gondoktól. „

”Nem lenne sokkal jobb, ha ő tisztán drog nélkül vállalná?” -kérdezte a bácsikám.

”Nos, lehet, de azt hiszem, mindenképpen meg kellene próbálnunk Rita helyett Emilyvel” –zárta le a témát Mike.

A hangjuk kezdett elhalkulni, ahogy kimentek a pajtából. Pontosan tudtam, hogy miről beszéltek, és a szívem hevesen kalapált attól amit, hallottam. Vártam egy kicsit majd óvatosan visszamentem a konyhába. Eszembe jutott, hogy Cliff bácsi irodájában van néhány könyv a kutyákról. Észrevétlenül kicsentem egyet és lefekvés után elolvastam. A könyv szerzője érthetően leírta a dolgok menetét a kutyával, írt a kutya viselkedéséről, a nemi szervének sajátosságairól. Olvasás közben egyre a pajtában hallottak jártak az eszemben és ismét azon gondolkodtam, hogy vajon meg tudnám-e tenni? Elővettem a képet anyámról a kutyával a hátán. Láthatóan élvezett, de ő már nem volt szűz. Nem tartottam sokra a szüzességet, nem éreztem át a jelentőségét. Nem tudtam elaludni. Újra beleolvastam a könyvbe és néztem a fényképet. Végül felkeltem, leültem az asztalhoz és elkezdtem írni. Egy órával később készen voltam. Vártam néhány percet aztán ismét elolvastam, majd összehajtogattam a papírt és borítékba tettem. A borítékra azt írtam: Cliff bácsinak szeretettel. Tehát döntöttem és ettől megnyugodtam.

A levélben azt írtam, hogy véletlenül kihallgattam a Mike-al folytatott beszélgetésüket és bocsánatot kértem. Bevallottam, hogy nagyjából tisztában vagyok a tervezett film fontosságával, és nem várom, hogy Cliff bácsi rábeszéljen az abban való részvételre, magamtól jelentkezem rá. Egyetlen kérésem van, ne adjanak be nekem semmi drogot vagy bármilyen kábítószert, mert tiszta fejjel szeretném csinálni.

A következő nap 24-e volt, Karácsony. Molly nénivel egész nap takarítottunk, főztünk és díszítettük a lakást. A karácsony esti partin sok vendég és sok ajándék volt. Cliff bácsitól kaptam egy kis dobozt, benne egy gyönyörű aranyláncot, szebbet, mint amit valaha láttam.

”Ohh, ez gyönyörű,” mondtam és köszönetképpen megcsókoltam Cliff bácsit és Molly nénit. Utána táncoltunk, sokat nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Cliff bácsi engem is felkért táncolni és akkor kezébe adtam a levelemet, és azt mondtam, hogy ez az én ajándékom de csak másnap reggel olvassa el.

Másnap reggel, 25-én. Cliff bácsi és Molly néni már a reggeliző asztalnál ültek, amikor lementem. Előttük feküdt a levelem felbontva.

„Ez a levél nagyon kedves tőled kicsim, de meg kell beszélnünk, mégpedig most” – kezdte Cliff bácsi. Aztán Molly néni sietett kifejezni aggodalmát, hogy nem gondolhattam komolyan, amit írtam. Szerinte egy lány nem áldozhatja fel ilyen módon a szüzességét, és egyébként is mit szólna hozzá az anyám. Azt válaszoltam, hogy anyám biztosan nem hagyná jóvá, de én eltökélt vagyok és a szüzességem az enyém, én döntöm el, hogyan akarom elveszíteni

Molly néni még próbált meggyőzni, hogy tegyek le a tervemről, majd mikor látta, hogy hiába, sírva otthagyott minket. Cliff bácsihoz fordultam:

„És most mondd el nekem mi fog ezután történni, hol és mikor lesz a filmezés? Mit kell tudnom, mire kell készülnöm.”

Cliff bácsi elmondta, hogy kell két nap ahhoz, hogy minden résztvevőt – a producer Dean Rydert, az operatőröket stb. – értesíteni tudjon, és azok megérkezzenek. Mike-nak fel kell készítenie a kutyákat, be kell rendezni a stúdiót a nagy pajta pincéjében. Engem majd Linda fog felkészíteni, ő lesz végig mellettem és tegyek mindent úgy, ahogy ő mondja. Linda fog nekem egy injekciót adni. Amikor emlékeztettem, hogy nem akarok kábítószert kapni, megnyugtatott, hogy az injekció nem drog lesz, hanem csak egy egyszerű nyugtató. Mindent összevéve 28-án délután kerülhetett sor a film felvételére. Másnap átmentünk Mike-hoz és beszéltem Lindával. Mike-tól megkérdeztem, hogy lehet-e Max az a kutya, amelyik majd elveszi a szüzességem. Azt mondta, hogy ha azt szeretném lehetséges, hiszen Max már többször volt alkalmazva, igaz nem szűznél. Lindától azt kérdeztem, mit vegyek fel. Nevetett és azt mondta, hogy teljesen mindegy, mert úgyis meztelen leszek a felvétel közben. Erre még nem is gondoltam és egy kissé nyugtalan lettem, mert eddig még a szüleim és húgom előtt sem mutatkoztam meztelenül, nemhogy idegenek előtt. Annak sem örültem, hogy a felvétel előtt le kell borotválnia szeméremszőrzetemet. Linda vállalta, hogy ezt majd ő megteszi nekem.

A következő két nap az előkészületekkel telt el. Egy autóval megérkeztek a kellékek és a

stáb tagjai, négy férfi, operatőrök, világosítók. Aztán végre elérkezett december 28-a a felvétel napja. Délelőtt megjött a producer Ryder úr is a titkárával. Délelőtt megjött Linda is és a szobámban leborotválta a szőrzetemet. Amikor kész voltunk megkérdezte:

„Hogy érzed magad? Nem vagy ideges?”

„Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nyugodt vagyok” – válaszoltam kényszeredett mosollyal.

14 óra volt, amikor Cliff bácsi javasolta, hogy induljunk a pajta alagsorába. Elindultam Linda mellett és ez volt az a pillanat, amikor legszívesebben elszaladtam volna.

Az alagsori szoba nagy volt, jól megvilágított, és egy csomó szék állt a fal mellett. A szoba középen egy alacsony PVC pad fénylett, arra várt, hogy ráfeküdjek. Linda odavezetett. Közben az operatőrök és világositók már munkához láttak.

”Most, Emily” – mondta Linda nyugodtan – „Légy szíves és emeld fel a szoknyádat a derekad fölé.”

Habozás nélkül felemeltem a szoknyámat.

”Így jó …” és éreztem Linda ujjait a bugyimon, ahogy lehúzza a combjaimra, felfedve a fenekemet. És ezt már elkezdték filmre venni.

”Rendben … Ohhh, Bob, jöjjön közelebb „- utasította az operatőrt Linda.

”Csodálatos szép feneked van, drágám”, mondta aztán nekem.

”Köszönöm,” mondtam halkan.

”Ez lesz egy igazi bonusz, a filmen” tette hozzá. „Nagyon szép, ugye Cliff. Megütötted a jackpotot ezzel a lánnyal.

Cliff bácsi rám nézett és én rámosolyogtam.

„Oké. Most kapd le a lány arcát, miközben én beadom neki az injekciót „

Dave, a másik operatőr közelebb jött a kamerával.

Éreztem a fertőtlenítő nedvességét a fenekemen.

”Gyerünk, drágám,” mondta Linda és belém szúrta a tűt.

Én nem mozdultam csak halkan sziszegtem. Belém nyomta a nyugtatót és kihúzta a tűt.

”Oké” mondta Linda elégedetten. „ezzel megvagyunk”

Aztán lehúzta a bugyimat egészen, és kiléptem lassan belőle.

”Rendben van, most már készen állunk„ – mondta Linda.

”Nagy jó”, mondta Cliff bácsi. Aztán megsimogatta a vállamat. És Lindához fordult.

”Mennyi idő múlva kezd hatni?”

”Körülbelül tíz perc múlva,” felelte. Felém fordult: „Lehet, hogy bizseregni fog egy kicsit, de ez normális.”

”Nem érzel semmit?” kérdezett Cliff bácsi.

”Egy kicsit bizsereg már,” válaszoltam, miközben Dave az arcomat filmezte.

”Rendben, drágám”, – mondta Linda, – „miért nem veszed le a cipődet ?”

Úgy tettem, ahogy mondta.

Aztán Cliff bácsi átkarolta a derekamat és ő és Linda a padhoz vezettek. A pad kb. nyolcvan cm hosszú volt hat hevederrel. A magassága talán 40 – 50 cm lehetett. A pad előtt a padlón egy vékony kis párna feküdt, arra kellet térdelnem és felső testemmel a padra hajolni. Vettem egy mély lélegzetet, és igyekeztem nyugodt maradni. Dave, és Bob a két operatőr folyamatosan filmeztek minket. Közben bejöttek a szobába Mike, Ryder úr és titkára majd meglepetésemre bejött Molly néni is. Linda nyugtatgatott:

„Oké Emily, most még a szoknyádat is le kell venned.”

Nem mondtam semmit, de a szívem gyorsabban vert, és a szám lett egy kicsit szárazabb. Lecsúsztattam a szoknyámat és deréktól lefelé már meztelen voltam. Egy picit remegtem és kezdtem nagyon sebezhetőnek érezni magam, pedig a szoba jól be volt fűtve. Linda a padhoz vezetett és én letérdeltem. Linda a térdem felett először a jobb, majd a bal combomat rögzítette a hevederekkel. Ugyanezt megcsinálta a bokámmal végül a derekamat rögzítette a padhoz.

„Minek kellenek ezek a hevederek?” – kérdeztem halkan. Linda mosolygott.

„Azért, hogy ne mozdulj el közben” – válaszolta.

A pad alatt megláttam egy kis rögzített kamerát és a paddal szemben egy monitort. Linda elmagyarázta, hogy a kamera a puncimat veszi, amikor a kutya belém hatol, és a monitoron én is láthatom.

„És mi van Max-el, meg fogja tenni, amit kell, be van tanítva erre? – kérdeztem kicsit aggódva.

„Max egy nagyon különleges kutya, ki van képezve erre és már sok lánnyal volt dolga. Tökéletes a mérete is a te számodra” – jött a válasz majd folytatta – de ő még soha nem volt ilyen csinos, fiatal lánnyal. Te leszel az első szűz, akit meg fog hágni.”

Becsuktam a szemem és vettem egy mély lélegzetet. Egyre nyugtalanabb lettem az, hogy meg leszek „hágva” olyan közönségesen hangzott. A monitor hirtelen kivilágosodott és én megláttam közelről a csupasz puncimat. Egy pillanatra elállt a lélegzetem.

Ekkor bácsi Cliff jött vissza a szobába, és odalépett hozzám.

”Minden rendben van. Nagyon jó csináltátok eddig, édes, olyan tökéletesen, mint reméltem.”

”Köszönöm. Megpróbálom nem szégyellni magam„ – mondtam.

Linda elkezdte a felső testemet is levetkőztetni. Levette a blúzomat, kikapcsolta a melltartómat és máris teljesen meztelen voltam.

”Tetszeni fogsz az emberek ezreinek, akik nagyon szívesen látnak majd téged a filmen Max-el együtt.”

Megfogta mindkét kezem, és húzni kezdett előre. Ráhasaltam a padra, hogy a segítők a csuklómra is ráerősíthessék a hevedereket.

”Ohhh, Jézus” – sóhajtottam.

”Most, megigazítom a hajad, hogy szép legyen az arcod” – mondta Linda. Bob közelebb lépett a kamerával és az arcomat filmezte.

Zajt hallottam és a fejemet az ajtó felé fordítottam, és láttam, hogy Mike lépett be egy hatalmas, barna kutyával, de nem Max-el.

”Ó, Istenem,” Elakadt a lélegzetem.

Mike egyenesen hozzám vezette és éreztem, ahogy a kutya orra a fenekemhez ér.

”Nézd meg a monitoron, édes”, mondta Linda – a neve Duke és ő egy dobermann fajta.

Néztem és láttam, hogy Duke orra megérinti a puncimat, és éreztem, hogy nyelvével végignyalja.

”Látod? Tudja, mit kell csinálni „, mondta Linda vidáman.

Ekkor ismét nyílt az ajtó, és Cliff bácsi jött be a szobába. Hangja szelíd volt.

”Szia, drágám. Látom, jól mennek a dolgok.„

”Remélem,” – mondtam halkan.

Aztán Mike-hoz fordult. „Duke már készen áll?”

Mike így válaszolt: „amint meglátta őt kibújt farka és merev lett.”

”Szép nagy fasza van” – mondta Linda – hozd ide, így ő is láthassa.”

Mike vezette a nagy kutyát a jobb vállam mellé.

”Rendben, drágám”, mondta Linda, halkan, – „vessél rá egy pillantást.„

A kamera megközelítette az arcomat.

Felnéztem Cliff bácsi közelebb lépett és gyengéden a fejemre tette a kezét.

„A szád is szűz még, ugye édesem?” – kérdezte Linda.

A szemem elkerekedett. Erre nem számítottam. Bólintottam, majd azt mondtam: „De …… én nem tudom ……”

„Ne aggódj. Minden rendben lesz.„ –

Ő elém tolta a kutyát.

”Engedd lejjebb a fejed egy kicsit,” – mondta Linda. Hagytam, hogy lejjebb nyomja a fejem, és Duke felé fordítsa.

A világos vörös színű csupasz kutyafasz , enyhén ívelt és teljesen merev volt.

”Tökéletes,” mondta Linda és tolta a fejem egy kicsit a kutyafasz felé. Néztem, hogy jön közelebb, de nem tudtam kinyitni a számat, a mellkasom remegett.

”Jól van a kislány,” – biztatott Linda és húzta a fejem előre.

Amikor a kutya farka egy centire volt a számtól, becsuktam a szemem. Éreztem, hogy előbb az arcomhoz majd a számhoz ér.

”Semmi baj, drágám,” – mondta Linda gyengéden – „Minden rendben lesz, meg tudod csinálni.” Közben erősen tartotta a fejemet.

Vettem egy mély lélegzetet, de ajkaimat még mindig erősen zárva tartottam.

”Csak egy kicsit nyisd ki a szádat” – csalogatott.

Éreztem, hogy Duke fasza nyomja az ajkamat. Megremegtem és felnyitottam a szemem.

Az élénk piros pénisz határozottan a számba akart jutni! És két kamera vette az arcomat, közelről! Linda tekintete most nagyon komoly volt.

”Jól van a baba,” – súgta Linda – „csak egy kicsit nyisd ki a szádat, most.”

Kinyitottam egy kicsit, és néztem az operatőrt, amint arcomra irányítja a kamerát.

Linda vezette a kutyát jobbra, és a meleg lüktető kutya pénisz a számba nyomakodott, a nyelvemen valami nedves melegséget éreztem.

„Bingo” – mondta Linda halkan – tökéletes, bébi. Ő a szádban van. A nagy kutya fasza a szádban. Hallottam a hangos tetszést a szobában.

A kamerák mozogtak körülöttem, Dolly irányította a fejem és Duke fasza egyre mélyebbre nyomult a számba, és én engedtem amennyire csak tudtam. Villogtak a polaroidok vakui. Linda mozgatta a fejem előre-hátra, hogy látni lehessen, amint rózsaszín rúd újra meg újra eltűnik a torkomban.

”Tökéletes, bébi,” – hallottam Cliff bácsi hangját.

Megismételtették a mozgást, a kutya rúdja ki-be járt a számban. Aztán megint.

Majd Linda megérintette az arcomat.

”Szép vagy, baby,” mondta őszintén. „Szép.”

Hallottam, hogy beszél hozzám, és a keze továbbra is erősen tartotta a fejemet.

Kinyitottam a szemem, és szemrehányón ránéztem Lindára. Nagyon rosszul esett, hogy meg sem kérdezték vállalom-e a kutya leszopását is.

Amikor a szeme találkozott az enyémmel, bólintott, hogy folytassam. Tudtam azt akarta, hogy a kutya élvezzen a számba.

„Semmi baj, drágám,” – mondta gyorsan – „meg kell ezt is tenned”. Ez a „kell” úgy hangzott, mint egy parancs és ez sértő volt.

Éreztem, hogy a kutya egyre gyorsabban és folyamatosan bassza a számat. Tudtam, mit kell tennem, nagyon gyors pumpáló mozdulatokkal szoptam a kutyát.

Éreztem, hogy jön! Most! A számba!

”Jön!”- kiáltott fel Linda – „a kutya jön a szájába, most!”

A meleg kutya geci megtöltötte a számat, és az íze nem volt elviselhetetlen. Közben hallottam Linda hangját de a keze még mindig nem engedte el a fejemet.

„Tartsd egy kicsit a szádban, édesem,” – biztatott – „légy jó kislány, és most nyeld le, ami a szádban van.” És én megtettem, hősiesen lenyeltem az egészet, ami a számban volt.

Mike közben elvezette Duke-ot. Az operatőrök leálltak és én elsírtam magam és azt mondtam Lindának:

„ Miért nem mondtátok meg előre, hogy ezt is meg kell tennem?” Linda válasza:

„ Cliff rendelkezett így, nehogy meggondold magad. Tudom, hogy rosszul esett neked, de most már túl vagy rajta és koncentráljunk a folytatásra. Most elmondom, mi következik. Mike behozza Maxot. Ő is meg fog szagolni, hogy kellőképpen felizguljon. Amikor a farka már elég kemény, akkor a hátadra segítjük, és végül Mike a célra vezeti. Amikor minden a helyén lesz akkor Max beléd tolja a farkát és elvégzi, azt amit terveztünk. Aztán valószínűleg a farkán lévő csomót is be fogja nyomni, és az megduzzadva beléd szorul. Akkor egy ideig össze lesztek ragadva, és várni kell, míg elenged. Közben Max sok forró nedvességet spriccel beléd. Fontos, hogy te ezalatt állandóan a kamerába nézzél, hogy az emberek lássák a szép kis arcodat.”

Bólintottam, hogy értem és bár a nyugtató injekció hatott, mégis éreztem a feszültséget a mellkasomban. Ismét bekapcsolták a lámpákat, az egyik operatőr elém ült és az arcomat vette, a másik a hátulról filmezett. Nyílt az ajtó és Mike bevezette Maxot, a rhodesian-rottweiler keveréket. Szívverésem felgyorsult, mezetlen melleim remegni kezdtek. Max ugyanúgy, ahogy Duke is tette, megszagolta a fenekemet és elkezdte nyalni a puncimat. A nyelve érdes volt de nagyon izgató. Hátra fordultam és megláttam Max faszát. Hosszú volt, körülbelül hat hüvelyk hosszú, nagyon vastag és merev. Egy pillanatra még szépnek is találtam és örültem, hogy láthattam milyen az a fasz, ami első lesz az én szűz pinámban.

Közben Cliff bácsi és Linda elhelyezkedtek mellettem, láttam Molly nénit és a többieket velem szemben a falnál. Linda magyarázni kezdett:

„Rendben Emily, Max most a hátadra fog ugrani, Mike fogja tartani és irányítani. Nagyon fontos, hogy egyenesen a kamerába nézzél. A szüzességedet csak egyszer tudja elvenni, megismételni nem lehet, ezért fontos, hogy minden jól sikerüljön, érted?”

„Oké, értettem”- válaszoltam, és a szívem egyre hevesebben vert. Nagyon izgatott vagy inkább ideges lettem. Max súlyos testével ránehezedett a hátamra. Nem számítottam ilyen súlyra, szinte belepréselt a padba”

„Hány kiló ez a Max” – kérdeztem nyögve a teher alatt.

„Talán hatvan” – hallottam Mike hangját.

Max bundája dörzsölte a hátamat és éreztem testének melegét, hallottam a kutya izgatott lihegését. A lábai az oldalamra feszültek.

„Emeld fel a fejedet és nézz a kamerába Em” – hallottam Linda hangját.

„Tökéletes vagy kicsim” – mondta Cliff bácsi.

„Oké, kezdhetünk” – kiáltotta Mike a hátam mögül.

Néztem a kamerába és éreztem, hogy Max farka megérint a puncim bejáratát. Aztán hallottam Mike rövid parancsát, amire Max meglódult és hirtelen nagy erővel és egyetlen lökéssel mélyen a pinámba tolta a faszát, egy pillanat alatt széttépve a szűzhártyámat.

„Óóóóó! Jézus!” – sikoltottam és többé már nem voltam szűz és egy kutya vette el. Velem egyszerre sikoltott fel együttérzésből Molly néni is.

”Tökéletes” – mondta Cliff bácsi.

”Ó, Istenem! Oh!” – kiáltottam pedig a fájdalom nem volt olyan nagy, mint amilyet vártam.

A szobában lévők el voltak ragadtatva, csak Molly néninek volt könnyes a szeme.

”Jó kislány vagy!” – mondta Linda elégedett mosollyal és megsimogatta a fejemet.

Max azonnal neki lendült és iszonyatos tempóban és erővel baszni kezdett. Az egész teste mozgott, és az ő erős lökései majdnem letaszítottak a padról. A fasza kemény volt és mélyen, egészen a méhemig hatolt a hüvelyembe. Valami elképzelhetetlen gyönyört váltott ki belőlem.

”Semmi baj, édesem,” – nyugtatott Linda. „Jól csináljátok.”

Cliff bácsi elém térdelt és láttam, hogy elégedett.

Max nem lassított, a testem rázkódott, és én soha nem éreztem olyan kéjt az életemben, mint

akkor. Évek óta rendszeresen maszturbáltam, de a kezemmel nem tudtam ilyen gyönyört szerezni magamnak. Olyan orgazmusom volt, mint még soha. És ez csak az első volt, amit gyors egymásutánban több is követett.

„Tökéletes, bébi, tökéletes!”- hallottam Cliff bácsi lelkendezését.

Az én orgazmusom váratlan bónuszt jelentett a film a készítők számára. De Max még mindig mozgott, a kamera maradt rajtunk. Percek teltek el így, aztán észrevettem, hogy lassul a mozgása. Éreztem, hogy nyomja a farkát még mélyebbre, végül belém nyomta a csomóját is és az elkezdett duzzadni bennem.

”Úristen !!!” „Ó, Istenem!” – hangosan felsikoltottam.

Ahogy a csomó egyre nagyobb lett bennem, szinte elviselhetetlennek éreztem a nyomást. Ösztönösen toltam vissza a hátammal Maxot, remélve, hogy ezzel csökkenthetem a feszítést

„Ohh! Neeee! NNN!„ Elsírtam magam a fájdalomtól és próbáltam szabadulni. Max az én mozdulatomra úgy reagált, hogy újra baszni kezdett, még gyorsabban, mint korábban, és mert össze voltunk ragadva az én testemet is rángatta. Valóban meghágott, a szukája lettem.

„Ez az, így tökéletes!” – lelkesedett Cliff bácsi. „Ez a tökéletes” – kontrázott Linda – „amikor érzed, hogy elkezd jönni belőle a sperma, mond el nekünk, oké?

Próbáltam bólintani, de Max őrületes tempóban járatta bennem a faszát, hogy megszólalni sem tudtam. Két kézzel kapaszkodtam a pad szélébe, nehogy Max lelökjön róla.

„Maradj az arcán,” – mondta Linda az egyik operatőrnek. Nem tudom hány perc telt el. de Max nem állt meg, nem is lassított és én az egyik orgazmusból a másikba estem

Max a mellső lábaival erősen szorította az oldalam, és én örültem, hogy volt a lábán zokni és nem karmol véresre. Néztem a monitort, és láttam, hogy jár bennem. Fel akartam venni a ritmusát, de túl gyorsan mozgott. Tudtam, hogy a film már jó lenne, de Maxot nem lehetett leállítani. A körülöttünk lévők el voltak ragadtatva.

”Ez igen!” – hallottam – „egyszerűen fantasztikus”.

Aztán Max hirtelen lelassult. Rögtön megtudtam az okát. Éreztem, hogy forró gecijét kezdi belém spriccelni.

”Oh! Istenem!Jön! Jön belém!” – fordultam Lindához.

„Linda! Jön, bennem van, és rengeteg jön és nagyon forró. „

”Jól van szívem! Persze, hogy az – válaszolta, és ringatta a fejét – „tartsd magad drágám.”

„Jön! Oh, még mindig jön! Nagyon sok jön„ – sikítottam a kéjtől –„és én is jövök! Egész testem vonaglott a soha nem tapasztaltam még ilyen erős orgazmust, minden korábbinál hevesebben, kontrollálhatatlanul rángatóztam. Max változatlanul baszott és spriccelt belém olyan sokat, hogy egy része már nem fért el bennem, a véremmel keveredett sperma kifolyt belőlem a pad alá. Aztán végre lassított és végül megállt Max és már nem spriccelt belém több spermát. Én is kezdtem megnyugodni és magamhoz térni, de továbbra is négykézláb térdeltem, a kutya farkával a pinámban.

Linda letérdelt mellém. Arca ragyogott az örömtől és az elégedettségtől.

„Tökéletes volt, drágám” – mondta – „most már csak meg kell várnod, hogy Max elengedjen.

Közben a srácok néhány állóképet készíthetnek rólad, amíg várunk.”

A polaroid gépek vakui kezdtek villogni, és az operatőrök halkan beszélgettek.

Hallottam, hogy egyikük megkérdezte Lindát:

”Mennyi ideig marad a kutya benne?”

”Nem lehet biztosan tudni, lehet akár egy óra is” – felelte Linda

”Van rá esély, hogy újra kezdi?”

”Hallottam, hogy történt már ilyen. Készen állunk rá, de ez nem valószínű. Nagyon csinos a kislány, mégsem valószínű a folytatás. „

Hátrafordítottam a fejem Max felé, aki a hátamon lihegett, éreztem szívének heves dobogását.

A helyiségben hirtelen halotti csend lett.

Linda hangja hallatszott:„Mike, tartsd Maxot! Bob, a lány arcára figyelj.„

A szoba zsongott az izgalomtól. Ez fog történni újra.

Linda simogatta fejem: „készülj kislány, tetszel Maxnek, újra kellesz neki.”

És Max másodszor is meghágott, ugyanolyan irtózatos gyorsasággal és keménységgel, mint először. Hosszú percekig járatta bennem a faszát, sorozatos és őrületes orgazmusaim voltak.

Teljesen elvesztettem az uralmat a testem felett. Remegtem, rángatóztam sikítottam és zokogtam a kéjtől. Akik néztek minket, éljeneztek. Max ismét rengeteg spermát öntött belém, azt hittem a pinám szétreped. Hosszú percek múlva végre éreztem, hogy a csomó összemegy bennem, és Max farka végleg kisiklik a pinámból. A rengeteg sperma, mint a szökőkútból a víz ömlött ki belőlem a padlóra. Max mielőtt elvezették volna búcsúzóul még alaposan belenyalt a pinámba, jelezve, hogy az ő szukája vagyok.

Teljesen le voltam izzadva és halálosan kimerültnek éreztem magam. Nem csoda, kiderült, hogy több mint egy óra hosszat voltam összeragadva Maxel, Azt, hogy hány orgazmusom volt közben Linda sem tudta megmondani. Linda és az egyik segítő kikapcsolták a hevedereket. Takaróba burkolták a testemet és Linda a karjaiba vett,

„Köszönöm, kicsim. Tökéletes voltál„ – dicsért és csókolgatta az arcomat.

Könny szökött a szemembe: „Alig tudom elhinni, hogy megtettem, de jó volt. Jól vagyok.”

Linda megnézte a hátamat és oldalamat: ”Néhány karcolás … ..de semmi komolyabb” – mondta – aztán azt kérdezte:

„Akarsz pihenni egy kicsit, mielőtt jön a harmadik?”

”Harmadik is van?” kérdeztem.

”Van. Rick kint áll készen, még hátra van a szűz kis segged,” mondta nyugodtan.

”Ó, Istenem,” – elakadt a lélegzetem – „de hát Rick még nagyobb és erősebb is, mint Max, hogy fogom kibírni? Ezt sem mondtátok nekem előre” – mondtam pánikba esve, és a félelemtől reszketni kezdtem. Nagyon kimerült voltam és megrémültem attól, hogy egy a Maxnál nagyobb kutya megbassza a seggemet.

”Pihenésre van szükséged?” – kérdezte Linda és aggódást éreztem a hangjában.

”Talán elég lesz egy pohár víz, és jó lenne még egy injekció” – válaszoltam.

Mind a kettőt megkaptam, aztán a segítők visszafektettek a padra, ami alatt közben feltakarítottak, és lekötöztek. Ezután Linda lépett mögém és valami folyadékkal bekente a fenekemet nemcsak kívül belül is. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, amikor a gumikesztyűs ujjával a végbélnyílás záróizmát tágította és kente be sikosítóval.

„Tudom, hogy kellemetlen édesen, de muszáj megkönnyíteni Ricknek a behatolást. Még így sem lesz fájdalommentes neked” – magyarázta.

Gyorsan megittam még egy pohár vizet, majd vezették be a hármas számút, Ricket.

Rick azonnal a hátamra ugrott.

„ÁÁÁ!! „ – szakadt ki belőlem egy sikoltásba átmenő kiáltás. A kutya mázsás súlya valósággal belepréselte a testemet a padba. Alig tudtam levegőt venni, a melleim fájdalmasan nyomódtak neki a pad lemezének. Ricket nem érdekelte az én fájdalmam, farka máris a végbélnyílásomnak feszült és nyomni kezdte a faszát a seggembe.

„Neeee! Neeem! Ne bírom! Ez iszonyúan fáj! Húzzátok vissza!” – sikoltottam velőtrázóan, ahogy Rick farka áttörve és szétfeszítve a záróizmot, egyre mélyebbre hatolt a szörnyen vastag faszával a végbelembe. De hiába sikoltoztam, vergődtem, nem hatott, a felvétel ment tovább. Aztán Rick vadul baszni kezdte a seggemet és én a harmadik vagy negyedik lökésénél elájultam a fájdalomtól. Nem egyszerűen elájultam, elvesztettem az eszméletemet. Később Lindától tudtam meg, hogy Cliff bácsi nem engedte leállítani az eseményeket. Molly néni és Linda tiltakozása ellenére hagyta, hogy Rick tovább bassza ájult testemet, több mint fél órán keresztül, egészen addig, míg a kutya el nem élvezett bennem és magától ki nem húzta belőlem a faszát.

A szobámban tértem magamhoz az ágyamban fekve, Molly néni és Linda aggódó ápolása mellett. Meg voltam fürdetve és Linda ellátta a sebeimet. Az ágyékomat illetve a hüvelyemet fájlaltam nagyon és a végbelem záróizma több helyen megsérült. Kaptam borogatást és fájdalomcsillapító injekciót is. Linda mellettem maradt éjszakára is, hogy ápolni tudjon, ha szükséges. A Molly néni hozatott a szobámba egy pótágyat számára. Ekkor mesélte el, hogy mi történt azután, hogy elájultam. Elmondta, hogy mindenki meg volt döbbenve Cliff bácsi kegyetlen döntésén. Ryder úr kijelentette, hogy az utolsó részt nem engedi videora másoltatni. Késő este Cliff bácsi is bejött megnézni, hogy vagyok, de elfordultam és nem szóltam hozzá. Nagyon haragudtam rá, ezt nem vártam tőle. A következő három napot, így a szilvesztert is ágyban töltöttem és csak újév napján tudtam felkelni. Fizikailag nagyjából rendben voltam, bár voltak még fájdalmaim. Lelkileg viszont nagyon magam alatt voltam. Nem tudtam feldolgozni azt, hogy Cliff bácsi olyan csúnyán járt el velem szemben. Újév napján meglátogatott Linda, akit megkértem, újév után valamelyik nap, amikor dolgozni megy a városi kórházba, vigyen magával a repülőtérre. Haza akartam menni. A búcsúzásnál Cliff bácsinak, akivel addig egy szót sem beszéltem, csak annyit mondtam:

„Nagyon csalódtam benned, azt hittem szeretsz és vigyázol rám. De téged csak a filmed érdekelt és engem is feláldoztál érte. Már bánom, hogy segíteni akartam.”

Molly néni könnyes szemmel, szomorúan ölelt magához és azt kérte bocsássak meg nekik.

„Molly néni, te nem tehetsz semmiről” – vigasztaltam.

Otthon anyám azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben és addig nem hagyott nyugton, míg négyszemközt el nem mondtam el neki mindent. De amikor a szörnyülködésből magához térve veszekedni kezdett kezébe nyomtam a róla készült képeket a kutyával, elhallgatott és sírva fakadt. Azt mondta, hogy abban az időben a házasság apával válságban volt. Cliff bácsi észrevétlenül droggal kevert italt adott be neki és két kutyával hozta össze, de csak a száját és a punciját dugták meg. Arra nem emlékezett, hogy volt-e filmezés is vagy csak általam is ismert felvételek készültek róla. A végén abban maradtunk, hogy nem beszélünk erről senkinek sem, még a húgomnak sem. Több mint tizenhat év telt el azóta, de Cliff bácsival azóta sem találkoztam. A velem készült filmet évekkel később láttam, és megnyugodva láttam, hogy az arcomat valamilyen trükkel elváltoztatták, annyira, hogy csak a cselekményből ismertem fel.

Emily befejezte a történetét, amit Michaela szótlanul hallgatott végig csak utána kérdezett:

„És mikor voltál először férfival és milyennek találtad, mit éreztél.”

„Több, mint két év kellett és egy nagy szerelem, hogy lefeküdjek egy férfival. Fizikailag nem adott olyan gyönyört, mint Max, nem volt annyi és olyan erős orgazmusom, de mindent pótolt az érzelem, a meghittség, a szeretet. Soha többé nem akartam és nem is fogom újra megtenni egy kutyával. Abból egy életre elegem lett. Aztán az elmúlt tíz évben volt néhány rövid kalandom férfiakkal. De ami engem is meglepett, hogy vonzódni kezdtem a saját nememhez. Biszexuális lettem és ezt főleg neked köszönhetem, bár már voltam más nőkkel is. Azt még el kell mondanom, hogy szándékomban áll pár év múlva férjhez menni. Gyereket akarok. De téged akkor is szeretni ölelni foglak, ha te is akarod”- fejezte be Emily.

A két nő egy ideig szótlanul nézte egymást, aztán egyszerre vették le hálóingeiket és a két meztelen gyönyörű test, forró ölelésben egyesült.

37224
Hasonló történetek
Mellei keményen álltak. Mellbimbói felduzzadva, szemei lehunyva. Jim meg sem mozdult. Foteljéből nézegetett bennünket, és nadrágját dörzsölgette. Katie bokáját a vállamra téve felszabadította kezemet. A jégdarabbal combjának külső és felső része között szánkózva másik kezem a belső combot cirógatta…

Dugj seggbe !

Azon a balul kezdődő tavaszon, huszonhét évesen munkahelyet kellett váltanom. Kicsit rosszul esett, de a kezdeti nehézségek után rájöttem, milyen jó helyre vetett a sorsom. Barátságos és segítőkész munkatársak, új és izgalmas kihívások, és fenséges környezet. Nagyjából így lehetne jellemezni a százéves bérleményben működtetett informatikai kirendeltséget.

Még nem volt vége az iskolaévnek, és a kollegáimmal rövid pihenőkre előszeretettel álltunk ki a utcasarki épület valószínűleg egykor bejáratnak készült kis erkélyére, ahonnan remekül végiggusztálhattuk a keskeny utca másik oldalán álló lánykollégiumi felhozatalt. Az az igazság, hogy túl fiatalok, túl üdék, és elérhetetlenek voltak, de megcsodálva őket hamar felcsigáztuk a piszkos fantáziánkat. Engem személy szerint jobban érdekelt a harminc méterrel arrébb eső könyvelőiroda bejárata, ahonnan gyönyörű, elegánsan öltöző hölgyek jártak ki dohányozni az utcára. Volt közöttük egy enyhén hullámos hajú szőke, aki mindig divatos, testhezálló kosztümben és magassarkúban jelent meg. Legalább negyvenes, de annál kedvesebb a lelkemnek, és ha a napon pöfékelt, le sem vettem róla a szemem. Nem volt anyakomplexusom, csak egyszerűen esztétikai élményt jelentett.

 

Minden porcikája a lehető legnagyobb rendben, mindig csinosan öltözve, nőies, és kivételesen elragadó.  Férfiszemmel nézve szinte tökéletes. A kapcsolat a könyvelőiroda dolgozói és a kollegáim között ki is merült ennyiben. Ha elmentünk egymás mellett, még köszönésre sem futotta a rengeteg ismeretlen városi ember között, pedig megkívánta volna az illem. A nagyvárosban sajnos ez sok helyen természetes. Maradt hát a stírolás, és hetekig a kollegáim példáját követve a személytelen távolságtartás kellemetlen hiányérzettel kiegészülve.

Egészen addig ment ez így, amíg meg nem jelent az új lány. Ő nem is dohányzott, csak a többieket követhette egy kis napozós csicsergésre. Viszont szolgált némi meglepetéssel. A távolság ellenére kitűnt a sudár termete, és a különleges teste. Hogy magasabb volt, mint a többiek, az még csak hagyján, de az arányos felsőtest mellett a csípője az illemhelyekre rajzolt női figurát juttatta eszembe. Tudom, idióta hasonlat, de erről a lányról lehetett volna a termékenység szobrát legkifejezőbben megmintázni. Melle ugyan nem nagyon dudorodott, de a kerekded fenekének és az izmos combjainak látványa ezért a kis apró hiányosságért maradéktalanul kárpótolt. Így, messziről szemlélve a lányt valami érdekes melegség járt át, pedig az apró részleteket, az arcvonásokat, a mimikáját még nem is láthattam. A kollegáim bezzeg kinevettek, ahogy első látásra beindultam a csaj látványától.

Ezután napokig nem került elő, pedig határozottan csak azért mentem ki többször is az erkélyre reménykedve, hogy ha csak rövid időre is, de megpillanthassam. Csak néhány nap után sikerült végre megfigyelnem, hogy délelőtt nyolc óra magasságában munkába jövet elhalad az épület előtt. Ki nem hagytam volna az alkalmat, izgalommal telve álltam ki a kis erkélyre, hogy alaposabban megnézzem az orrom előtt elsétáló nőt. A kis kiugrónak megvolt az az előnye, hogy alig egy méterrel volt járdaszint felett. Majdnem olyanra sikeredett ez a találkozás, mintha elhaladtam volna a nő mellett.

Nem kellett csalódnom, közelről még szebbnek tetszett. Hosszúkás arcberendezése kissé szigorú komolyságot tükrözött, de a szemei sötétbarnán tündököltek. A világosbarna haja vastagon, féloldalra fonva, a bal vállán keresztül a melléig lógott. Jól mutatott a piroskockás ingen. Kicsit formabontó, de aranyos volt. A magas homlok és a finom arcél vékony, fekete szemöldökkel és selyemfényű rúzzsal volt halványan kiemelve. Csodáltam, és ha addig egyszerűen csak tetszett, hát most megremegtem. Annyira kívántam, hogy észrevegyen, de hihetetlen közömbösséggel tudott vonulni. Kicsit dacosan, vagy inkább büszkén az orrát magasan tartotta, hogy méltóságteljesebbnek tűnjön. Úgy ment el mellettem, mintha ott sem lennék, vagy csak szándékosan nem pazarolta rám a pillantásait. Már csak az a vigaszom maradt, hogy hátulról is alaposan szemügyre vehettem.

Sárga, átlátszóan vékony szövetnadrágja csodálatosan feszült a cseppet sem kövér, de eszményi fenekére. Alatta a fekete tanga messzire világítva ébresztette fel bennem az állatot, de ahelyett, hogy begerjedtem volna, inkább szomorúság fogott el. A nő a megközelíthetetlenség látszatát sugallta a megjelenésével, és a szándékosan félrenéző tekintetével. Ráadásul elhaladt a százötven centis takarítónőnk mellett, akkor láttam meg az igazi különbséget. Korábban úgy gondoltam, hogy a többi nő között ugyan kimagaslik, de azt én is büszkén elmondhattam magamról. Ő viszont a lapos szandálban is beillett égimeszelőnek.

Hogy honnan eredhetett a magas nők iránti érdeklődésem? Fene sem tudja, egyszerűen csak jobban tetszenek, mint a földszintesek. Valamikor volt gyerekkoromban egy lány, akiért titokban rajongtam, de megszólítani persze sosem mertem. Aztán ott volt az unokatestvérem a maga száznyolcvanhét centijével, akit egyszer titokban meztelenül meglestem, és egy kicsit szerelmes is lettem. Ő a kedvességével maradandó szépséget hagyott a lelkemben.

Napokig küszködtem, hogy felhívjam magamra a lány figyelmét, de hihetetlen érzékkel kerülte el minden áldott nap a sóvárgó tekintetem. Ettől csak még jobban begerjedtem, és meg is született a gondolat az egyik reggel, jó előre ráköszöntem.

– Szia! – szinte kiáltottam, mintha egy halkabb verzió nem lett volna elég, hogy a majdnem néptelen utcán bárkit túlharsogjak. A lány persze meg sem rezzent, csak rám emelte kicsit morcos tekintetét, aztán elmosolyodott, úgy köszönt vissza.

– Helló! – mondta halkan, de a világ legszebb arcával és a legcsodálatosabban tündöklő szemekkel vitt egy pillanatra kísértésbe, majd ismét előre nézve folytatta az útját. Profilból még láttam, hogy halványan somolyog, aztán meg kellett elégednem a farmerba préselt kerekded hátsójának vérforraló ringásával. Még a vékony bokája is tetszett. Mindig saruban, vagy lapos cipőben mutatkozott, amelyekben szinte nesztelenül rótta a métereket.

Hét nap kellett ahhoz, hogy reggel végre ő köszönjön elsőnek. Kíváncsi lettem volna, vajon mennyit érez az iránta érzett rajongásomból, de a reggeli összemosolygáson kívül persze sokáig semmit sem léptem. És a vágyaim csak egyre nőttek és nőttek. A türelmetlenségem arra kényszerített, hogy egyik délután utána somfordálva kiderítettem, hogy három villamosmegállónyira lakik a közelben, és ráadásul a szüleivel, nincs neki senkije. Innen már csak elhatározás kérdése volt, hogy mikor szólítom meg.

Ezerszer végiggondoltam a helyzetet, megálmodtam az eseményeket, és egy pénteki délután a lakása előtti lépcsőn üldögélve vártam, hogy hazaérjen. Megfelelően fel voltam spanolva, izgultam, mint egy kisgyerek, és kicsit inamba is szállt a bátorságom, de nem futamodtam meg. Kellett nekem a nő, érzelmileg teljesen odavoltam érte, pedig a lelkét még nem is ismertem. Csupán a reggeli mosolyaiból következtettem a kedvességére. A képzeletem viszont őrültté tett.

A lány félórányi idegőrlő várakozás után érkezett meg. Szebb volt, mint valaha, a kibontott szőke haja csodásan lengedezett a lépcsőházi huzatban, és a fehér, földig érő ruhája igazán szűziessé tette. Maga volt a káprázat. Úgy pattantam fel a lépcsőről, mint akibe darázs csípett. Kicsit morcosnak tűnt, de azonnal megismert, és valószínűleg megérezte, hogy nem valami apróság miatt jöttem, mert kicsit savanyún elmosolyodott, ahogyan a lépcsőn fellépkedett. Mellém érve magállt ugyanazon a fokon, mint én, és kérdőn lenézett két arasszal magasabbról.

– Szia! – nyögtem ijedtemben. Meglepett, hogy ennyivel magasabb, és zavarba jöttem. El is bizonytalanodtam, mondjam-e, amit napok óta tervezgettem.

– Csak nem engem vársz? – terült el széles vigyor a képén, és türelmesen élvezte ki a zavaromat, hátha kipréselek az elfehéredett arcomból valami válaszfélét. Megéreztem, hogy sejti a jövetelem okát. Biztosan azért állt velem egy lépcsőre, hogy megalázónak érezzem, amiért fel kell néznem rá.

– De igen, téged várlak. Az igazság az, hogy mióta megláttalak, azóta tetszel, és szeretnélek jobban megismerni, ha lehet. – dadogtam remegő szájjal, kínosan vigyorogva. Hát persze, hogy nem azt válaszolta, amit reméltem.

– Mikor néztél utoljára tükörbe? Egy kis seggdugasz vagy mellettem. – nevetett hidegen, és egy fokkal még feljebb lépett, nyomatékosítandó a magasságkülönbséget.

– Az engem egyáltalán nem zavar, mert így tetszel. – engedtem el a sértegetését a fülem mellett, mert még reménykedtem, hogy csak játszik velem.

– Nézd, nekem egy olyan pasi kell, akire felnézek, aki minimum százkilencven, és aki át bír majd vinni a küszöbön, amikor feleségül vesz. Te hogy vinnél át a küszöbön, megkérdezhetem? – nagyon hideg volt, és visszataszítóan, ellenszenvesen támadott, pedig én nem így közelítettem. A kudarc felmérgesített.

– Targoncával, baszd meg! – bukott ki belőlem, de még mindig ott álltam a barna szemei bűvöletében. Nem akartam hinni a fülemnek.

– Szóval nemcsak kicsi, de gyenge is vagy. Kímélj meg! – fordult el, és a táskájában kotorászva kicsit rosszkedvűen mormolt valamit az orra alatt. Én még mindig nem hagytam annyiban.

– Miért kell velem így beszélned? Megbántottalak valamivel?

Látszott, hogy nagyon szeretne pontot tenni a beszélgetés végére. Talán azért is volt annyira undok, hogy minél hamarabb eltűnjek.

– Húzz már el, kis hülye pöcs! Úgysem lennék soha boldog veled! – ripakodott rám, de ez inkább olyan kérlelés félének hangzott, mintsem a harag szülte. Felfogtam végre, hogy nemkívánatos személy vagyok, és bármennyire is összeszorult a szívem, azért még utoljára szomorúan ránéztem az összeráncolt homlokára ás a meleg szemeibe, csak aztán fordultam el.

– Majd akkor is ezt mond, amikor megduglak a Népkert valamelyik fájának döntve! – motyogtam bosszúsan, hogy egy kicsit én is megsértsem, de biztos voltam abban, hogy a rossz kezdet ellenére nem adom fel. Az az utolsó pillantás, az a szomorú, barna szempár nem engedte, hogy kiábránduljak belőle. Mindenesetre lassan és kimérten lépkedtem a lépcsőn lefelé, hogy érezze, nem bánt el velem.

– Mit mondtál? jól hallottam? – kiáltott utánam mérgesen, de már nem fordultam vissza.

Egy hétre szomorú, magányos remetévé alakultam. Csak álltam az erkélyajtó függönye mögött, néztem, ahogyan a lány napról napra munkába menet elhalad, de nem fedtem fel magam. Az viszont megelégedettséggel töltött el, hogy minden nap felnézett az üres erkélyre, mintha azt várná, hogy ott legyek. Az első napokban még az arcizmai csalódott rándulásait is látni véltem. Talán ez volt az ok, ami megint cselekvésre késztetett.

Eleve nem akartam esélyt adni a szemtől szembe történő ellenséges viszálykodásnak, hát húsz szál vörös rózsából készített csokorral kicsit félszegen vonultam át a könyvelőirodába az ebédszünetem alatt. Nagyot köszöntem, és rögtön az ajtóban egy ismerős arc elképedten, de annál nyájasabban kérdezte, kit keresek. Mondtam, hogy a legmagasabb csajt, mire felnevetett, és meleg szívélyességgel küldött a leghátsó helységbe.

Titkárnő volt, a legelegánsabb, kedvenc szőkém titkárnője. A résnyire nyitott ajtón belestem, és azonnal felmértem a helyzetet. Lesz, ami lesz, beléptem. Már szinte a hátamon éreztem a hölgyalkalmazottak kíváncsi tekintetét, és a suttogásokat is hallani véltem, hát előre menekültem.

– Szia! – hallattam megint a kelleténél hangosabban a köszönést, amire az asztal fölött görnyedő lány felkapta a fejét, és meglepett arcot vágva, kikerekedett szemekkel rebegett egy alig hallható hellót. Szabályosan láttam a szemében az ijedtséget, amíg közelebb nem értem, és az íróasztal másik oldaláról ki nem nyújtottam felé a kezem.

– Szia! Kezdjük elölről! Attila. – mutatkoztam be, és a nő szája sarkában megjelenő mosolyból arra következtettem, hogy nem lesz ellenséges. Nyújtotta is a kezét, de nem állt fel.

– Léna. – szinte suttogta elpirulva.

A hosszú ujjai meglehetősen puhák, de annál is melegebbek voltak. Annyira jólesett az érintésük, hogy egy pillanatra azon gondolkodtam, hogy el sem engedem, ha el nem húzza, de a köszönésre megjelent a belső helységből az elegáns szőke, és kíváncsian mosolyogva jött közelebb. Illett, hogy neki is bemutatkozzak.

Ő volt Edit, a könyvelőiroda feje, egy jólszituált, nagyon csinos és nagyon dekoratív negyven körüli hölgy. Már a számon volt, hogy megdicsérjem, de Léna előtt mégsem tettem. Annak ellenére, hogy verte a negyedik x-et, indulhatott volna egy szépségversenyen. Finom vonalai, skandináv szőkesége és a nem mindennapi bája miatt szépség dolgában Lénán is túltett, de a magas lány mégis sokkal, de sokkal jobban megdobogtatta a szívem. Editben volt egy kis úrinőség, amitől azt hittem, hogy a viselkedése is hideg lesz, de nem, nagyon kedvesen, különösen barátságos mosollyal mutatkozott be, és még ő bókolt nekem.

– Nocsak- nocsak! Egy jóképű fiatalember a szomszédból. Segíthetünk valamiben? – mosolyogtak rám a vérvörös ajkai, és várakozó álláspontra helyezkedett.

– Lénához jöttem. – intettem a fejemmel, és kicsit megemeltem a rózsacsokrot, amiből a nő rögtön kapcsolt.

– Szeretjük a virágokat, de akkor nem is zavarok! – fordult el és a formás lábain meredező magassarkú cipőben félre is húzódott, mintha a sarokban lévő polc iratkötegével kellene foglalkoznia.

– Jesszus! Nekem hoztad a rózsákat? Bolond vagy, nem kellett volna. Még undok is voltam… – jött zavarba a magas csaj, és kicsit el is sápadt.

– De bizony kellett, mert ilyen könnyen nem mondok le rólad. De még attól is fontosabb, hogy normálisan tudjunk beszélni egymással! – nyújtottam át a virágokat, és Léna ha nem is rögtön, de elfogadta.

– Köszönöm szépen, kedves vagy, de a sértegetéseken kívül tartom magam ahhoz, amiket mondtam. – utalt az egyértelmű visszautasításra.

– Attól még elfogadhatod a virágot, bár látom, mástól is kaptál már. – Néztem az asztal sarkán díszelgő vázára, amiben öt szál különlegesen szép fehér rózsa pompázott. Léna is odanézett, majd halványan elpirulva elvigyorodott.

– Van már egy nagyon szép udvarlóm, ha tudni akarod. – Edittel jelentőségteljesen összenéztek, ami nem kerülhette el a figyelmem. A kettejük cinkossága bántóan érintett, mégis volt ebben a rövid szemezésben valami különleges, ami csak nők között lehetséges. Minden megfordult a fejemben, hogy talán csak meg akar Léna téveszteni, és Editben megfelelő partner találva elég volt egy meleg mosoly, hogy a segítségére legyen. Vagy nem is volt a kijelentés mögött semmi más, csak annyi, hogy Edit ismerte az illetőt.

Ki a fene lehet a másik hódoló? Léna reggel virág nélkül érkezett, és még csak sejtelmem sem volt, ki lehet az a valaki, de annál jobban összeszorult a szívem. A feleslegesség érzése hamar távozásra is kényszerített. Csak utána gondolkodtam, hogy a saját gyávaságom miatt léptem le, mert a két nő semmi olyan nem mondott vagy tett, amitől menekülnöm kellett. Le is vontam a tanulságot, másnap egy doboz desszerttel kedveskedtem az ebédszünetben. Léna barátságosan fogadott, és beszélgetett is velem egy keveset, de megint megjegyezte, hogy ne ringassak hiú reményeket. Az a tíz perc, amit vele, és Edittel töltöttem, mert a főnökasszony ki nem hagyta volna a röpke vizitet, valami fantasztikusan sikeredett. Rájöttem, milyen kedves is tud lenni a lány, és milyen elragadóan tud örülni minden bóknak, és persze az édességnek. Edit nem zavart. Jelen volt ugyan, csöndes szemlélője az udvarlásnak, de nem mászott bele az aurámba, diszkréten csinálgatta a maga kis dolgait.

Vérszemet kaptam. Ha már Léna így elfogadta a társaságomat, akkor éltem a lehetőséggel, és minden egyes nap átugrottam valami apró ajándékkal. Hol virág, hol kabala, hol egy kis gyümölcs, vagy jégkrém, de minden nap vittem valamit. Néha még Editre is gondoltam, aki a háttérből csöndben figyelt, és néha kisegített, ha Léna tiltakozni kezdett az ajándékok miatt. Annyit elértem, hogy valamiféle barátság mégiscsak kezdett kialakulni köztünk, de nagy pofáraesés volt, amikor egyik délután arra vállalkoztam, hogy hazakísérem. Szemtől szembe, nyíltan mondott nemet. A hidegzuhany elkeserített, de azért sem adtam fel, újra és újra megjelentem ebédidőben. Azt is kifigyeltem, hogy az első nap után sosem láttam többet a vázájában mástól kapott virágot, csak az enyémeket, és persze gyakran ellenőriztem, hogy az öltönyös úriemberek sosem virággal, hanem csak elegáns táskákkal érkeznek. A titkos hódoló számomra továbbra is ismeretlen maradt. Voltak ugyan apró dolgok, amiket megláttam a lány asztalán, és tudtam, hogy magától nem költene kacatokra, de az a bizonyos valaki tökéletes rejtély maradt.

Hetekig folytatódott ez a kicsit egyoldalú közeledés, de a lány mindvégig hajthatatlan maradt. Nem reagált az Edit pajzán megjegyzéseire sem, pedig a csodálatos nő millió ötlettel szolgált az összeboronálásunkat illetően, és ezt meglepő nyíltsággal csinálta, mégsem tudott rátukmálni Lénára.

Eljött a nap, mikor már az ajándékötletekből is kifogytam, ki kellett találnom valami újat. Mi sem volt kézenfekvőbb, minthogy Lénát ebédelni invitáljam. Már maga a gondolat is érdekes izgalommal töltött el, és újult erővel, tettre készen, kihúzva magamat indultam a szomszédba. Álmaim nője nagyon csinosan, lenge nyári ruhában ült az íróasztala mögött, és a fogyókúrás sárgarépáját majszolgatva üdvözölt fülig érő mosollyal. Már itt éreztem, hogy megint elvérzek a kivitelezésen, de azért kitartóan próbálkoztam.

– Lénácska! Szeretnélek elvinni ebédelni! – nyúltam át az asztal fölött, és megérintettem a karját. Már az is haladás volt, hogy nem húzta el, csak kereste a kibúvókat. Ránézett Editre, mintha azt várná, hogy a főnök nemet mond neki, de most kivételesen nem járt sikerrel, mert a nő megvonta a vállát.

– Editke, elengedné velem a Lénát? Ígérem, hogy egy órán belül visszahozom. – kértem én is a szőkét, aki nevetett egy jóízűt, majd rászólt a lányra.

– Menj már! Mit kéreted magad? Legalább egyszer eszel valami rendes kaját!

– Értsétek már meg, hogy nem szeretnék semmit! Inkább vidd el az Editet, ő úgyis jobban megért téged! – bökte ki Léna kicsit paprikásan.

– Tudod mit, legyen! – mondtam csendesen, miután a kifürkészhetetlen arcából nem bírtam kiolvasni semmi engedékenységet, és elfordultam a meglepődött főnöknő felé.

– Editke, eljönne velem ebédelni? – vágtam szomorú szemeket.

– Nekem férjem van! – tette fel a kezeit tiltakozólag.

– Csak ebédelni hívtam! – vágtam csalódott képet, mire elvörösödött és megint nevetett, aztán Léna homlokán tanulmányozta egy darabig a megjelenő ráncokat.

– Nem bánod? – kérdezte a lányt, mintha engedélyt kellett volna kérnie.

– Nem kell megkérdezned, csak menjetek már! – válaszolt az kicsit ingerülten. A hangjából csalódás és egy kis düh keveréke érződött, és tudtam, hogy egy kicsit bántja a saját hülyesége, de már csak ezért sem engedett.

– Akkor megyek pisilni, aztán mehetünk! – villantotta rám Edit a világ legszabályosabb fogsorát, majd hangos kopogással kisietett a magassarkúján.

Léna az asztal lapját bámulta, mintha erősen gondolkodna. A komor képe miatt egy kicsit meg is sajnáltam, ezért nem is hagytam annyiban a nyaggatását.

– Jöhetnél te is, örülnék a társaságodnak!

Rám emelte szomorú, boci szemeit, aztán megrázta a fejét és megint visszatért bámulni az asztal tükörsima lapját. Bevallom, örültem, hogy érzelmeket mutatott. Negatív volt a válasza, de a viselkedése nem azt tükrözte, ami a lelkében dúlt.

Az isteni Edit már az étterem felé sétálva megkért, hogy ha lehet, tegezzem. Mi sem volt természetesebb, és egyáltalán nem számított nyomasztólag, hogy tizennégy évvel idősebb. Addig a pontig is éreztem, hogy nagyon kedves lélek, de csak akkor jöttem rá, hogy a közvetlensége, a bizalma és minden egyes mozdulata tele van irántam szeretettel. És mi lehetett volna más a téma, mint Léna, és azt sem kellett szégyellnem, hogy a fejemre olvasta, mennyire látszik rajtam a magas csaj iránti sóvárgás. Óriási csalódás volt ez a nő számomra, de csakis jó értelemben, mert amint a könyvelőirodából az utcára értünk, a legjobb, legbizalmasabb barátom lett. Amíg nem ismertem, azt gondoltam, hogy hűvös és kimért, és a szépsége mögött kegyetlen hidegség rejtőzik. Edit viszont ennek pont az ellenkezőjét bizonyította. Kettesben pedig még jobban megmutatkozott a barátsága. Naná, hogy elmeséltette velem az apró részleteket, próbálta kipuhatolni a Léna iránt érzett vonzódásom minden részletét. Valahogy mégis olyan megértő hozzáállással tette mindezt, hogy egy pillanatig sem volt okom előtte titkolózni.

Csodálatos nő volt, és nemcsak testileg, öltözködésben is törekedett az eleganciára. A feszes, térdig érő szűk szoknya és fehér blúz mellett hangosan kopogott az elmaradhatatlan magassarkú szandálja. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki alul van öltözve, de Edit a legtermészetesebb mozdulattal karolt belém, és az étteremben is inkább mellém ült, hogy diszkrétebben beszélgethessünk. Ő volt az a nő, aki a gyrost sem tudta úgy enni, hogy abban ne legyen valami különleges erotika. És hiába voltam oda annyira Lénáért, megfogott Edit vágyébresztő kisugárzása. Többször is rajtakapott, hogy mereven bámulom a szájfénytől csillogó ajkait, mégsem szólt rám. Kicsit mintha rá is játszott volna a látványosságra, és akkor a dekoltázsába még bele sem néztem, pedig a blúzból kidomborodó halmok alaposan feltornyozva csábítgattak, és olyan édesen feszültek egymásnak, hogy legszívesebben az arcomat közéjük fektettem volna. És mit tesz a kisugárzás, észrevétlenül váltottunk témát, Léna helyett az Edit életére koncentrálva.

– Jobban szeretnél most vele lenni?

– Erre most mit válaszoljak? Ha azt mondom, hogy igen, még megharagszol, ha azt mondom, hogy nem, akkor csélcsapnak gondolhatsz. – vigyorogtam.

– Nem haragudnék meg. Hetekig figyeltem, milyen elszántsággal próbálsz közelebb kerülni a szívéhez. A szerelem sok mindenre képes! Magamról tudom, hogy olyankor az ember csinál meggondolatlan hülyeségeket.

– Azért örülök, hogy itt vagy.  Az előbb azon gondolkodtam, hogy hagyom az egészet, sosem érhetek célt nála. Még a végén megvádol valami zaklatással. – nevettem a csillogó szempárba – Ha más nem, hát nyertem a személyedben egy remek barátot. – váltottam komolyabbra.

– Most akarod feladni, amikor már kezd puhulni? Ő bánja a legjobban, hogy nem jött veled ebédelni. Még mindig ragaszkodik ahhoz az idióta rögeszméjéhez, hogy a férfinak illik magasabbnak lennie, és várja a szőke hercegét. Pedig a méretes barátaival még egyszer sem tudott komoly dolgokat nyélbe ütni.

– Voltak barátai? – vontam fel a szemöldököm.

– Miért? Azt hitted, hogy szűz? – szabályosan kinevetett, pedig nem is akart megsérteni.

– Nem, gondoltam, hogy nem. Mégiscsak harminc éves…

– Kedvel téged, csak nem meri bevallani magának sem. – és Edit olyat tett, amit korábban sosem, anyai simogatással megérintette az arcomat.

– Mondhatnál valamit arról a titokzatos hódolóról! – próbáltam kikerülni az érintés miatti zavaromból. Edit szabályosan elpirult. Azt hittem, a simogatás miatt jött zavarba.

– Arról nem szívesen beszélnék. Talán majd egyszer…, valamikor… – húzta vissza a kezét, és egy pillanatra elfelejtett mosolyogni. Ki a fene lehet az a valaki, ha Edit is zavarba jön az említésétől? Csak nem ő is szerelmes ebbe az ismeretlenbe, és azért nem akar róla beszélni? A nő egy kicsit elkomorult, és ideje volt témát váltani.

– Na mesélj, mi volt az a hülyeség, amit szerelmesen csináltál? Még mindig ennyire szereted a férjedet? – löktem meg a vállammal, de ahelyett, hogy jobb kedvre derült volna, még fancsalibb lett a képe.

– A férjemet? Ne hülyéskedj Valaki másba lettem szerelmes, és voltam olyan hülye, hogy be is vallottam az illetőnek.

– És az miért baj? – kérdeztem, mert elhallgatta a lényeget.

– Nem baj, csak rosszul fogadta, és megharagudott, aztán azért is tepernem kellett, hogy megbéküljön velem, és barátként elfogadjon.

– Na és ki az? Ismerem?

– Nem mondom meg! – rázta meg a fejét tüntetőleg.

– Ez volt az első szerelem, mióta férjhez mentél? – kíváncsiskodtam tovább.

– Nem, volt egy tizenkét éves kapcsolatom előtte. Viharos, csodálatos, meg minden…

– És annak miért lett vége?

– Megismert valakit, aki fel is merte vállalni a kapcsolatukat, nem úgy, mint én.

– Azt nem kérdezem, hogy miért nem merted vállalni, biztosan megvolt rá az okod, de azt látom, hogy érzékenyen érintett. – és most én fogtam meg a kezét. Puha és meleg volt, egy pillanatra összekulcsoltuk az ujjainkat, aztán elhúzta, mielőtt messzire merészkedtem volna. Innentől leült picit a hangulat, de azt nagyon éreztem, hogy ez a barátságos nő mennyire szerethető.

Az étteremből távozóban, mielőtt kiléptünk volna az utcára, Edit még megállt a mosdóban kezet mosni. Mikor kijött, érdekes csillogás villant meg a szemében, és biztos voltam abban, hogy egy könnycseppet rejtenek a fekete szempillái. Annyira elgondolkodtam, hogy az útját állva csak bámultam rá, és nem mozdultam odébb. Szorosan elém állt, és kereste a szemeimet.

– Adhatok egy jótanácsot? Legyél Lénával erélyesebb. A nők szeretik, ha egy férfi tudja, mit akar. Az sem baj, ha pimaszkodsz, csak légy határozottabb. – szugerálta belém a mondanivalóját a cikázó szemeivel.

– Valahogy így? – fogtam át fél kézzel a derekát, és magamhoz húztam. Volt ebben az érintésben valami különleges, de persze tudtam, hol a helyem.

– Kicsit többre gondoltam! – vigyorodott el. Annyira élveztem ezt a játékot, hogy el is szemtelenedtem. Nem is gondoltam igazán semmi komolyra, csak szétnéztem, és mivel a kis folyosó néptelen volt, lecsúsztattam a kezem a fenekére. Úgy éreztem, ezt még elviseli a barátságunk, és nyomtam egy puszit a nő csodaszép arcára. Nem húzódott el. Kicsit elgondolkodott, majd az arcomon átsuhanó érzelmeimet kutatta, mielőtt óvatosan megszólalt.

– Van itt egy panzió, két saroknyira innen…

Bevallom férfiasan, kicsit reszketett a lában, mikor Editet magam előtt engedve beléptem a kicsi szoba ajtaján. Tulajdonképpen alig beszéltünk a lényegre törő ajánlata óta, de az izgalmam egyre magasabbra emelkedett. Féltem. Hogyan fogok megfelelni ennek a gyönyörű nőnek, aki biztosan tapasztaltabb, hiszen sokkal idősebb? Sosem csináltam még ilyet, és a teljesítménykényszer kővé dermedve a gyomromban egyre nehezebb lett. A hülye képzeletem szerint minél szebb a nő, annál igényesebb, és annál jobb partnert szeretne. Hogy jövök én ehhez az utolérhetetlenül szép, tündéri nőhöz. Hogy mi járhatott az Edit fejében, azt nem tudhatom, de ő is kicsit távolságtartóan álldogált az ágy végében. Egy pillanatra úgy tűnt, egyikünk sem szánja el magát, de aztán megembereltem magam. Fő az óvatosság, lassan öleltem át a derekát. A mellemre simult. Kicsit érzelmesnek hatott, mikor el voltam készülve, hogy csupán szex lesz a dologból. El is bizonytalanított, ezért a csókig viszonylag sokára, csak apró mozdulatok után jutottunk. Az ajkaink első találkozása után a második már sokkal könnyebben jött. Edit egy kicsit megnyugodott, és bennem is oldódott a feszültség, egyre mohóbban faltam a puha ajkait. A kezem csak nagy sokára indult el a derekáról a fenekére. Különleges teste volt. Azt hittem, hogy kemény lesz, amit az alakja sugallt, ehelyett hihetetlenül rugalmas és puha volt minden porcikája. Nem tudom miért, de valahogy megéreztem, hogy a szex helyett a nőnek gyengédségre van szüksége, ezért igyekeztem minél óvatosabban vetkőztetni, és nem elveszteni a fejem, nem begőzölni a csodás melleitől.

Már meztelen volt, én meg még mindig ruhában, és az ágyon hemperegve, ölelkezve csókolgattam. Engedte magát, de semmi több. Tisztán látszott, hogy bizonytalan, és ez az állapot rám is átragadt.

– Valami baj van? – tudakoltam két csók között, és hogy ne érezze kényszernek a szexet, csak a csókokra koncentráltam, még a melleit sem fogtam meg, pedig mennyire, de mennyire ingereltek. Beértem az ajkaival és a nyakával, és ő engedelmesen sóhajtozva dorombolt, mint egy elkényeztetett kismacska. Mesés volt a látványa. Ahogy végigfeküdtem mellette az ágyon, alaposan megnézhettem a nőies idomokat. A kerekded, cseppet sem lógó melleket és a vénuszdomb barna szőrszálakkal borított környéket. A combjait keresztbe rakta, mintha ezzel is tudat alatt védekezne, de éreztem, hogy ha tovább akarnék menni, akkor hagyná, hogy csináljam.

– Nagy baj lenne, ha ma csak simogatnál? Még nem készültem fel rá. Amúgy is váratlanul jött ez az egész. – suttogta alig hallhatóan.

– Nem szeretnél itt lenni? Látom, hogy valami nincs rendben!

– De, nagyon jó veled, csak nem szeretném még az együttlétet. Ne kérd, hogy megmagyarázzam, egyszer talán megérted!

– Elmehetünk, ha akarod! – néztem a félelmet tükröző szemeibe, de nemet intett.

– Olyan jól csókolsz, maradni akarok, és összebújni egy kicsit! – mosolygott, aztán nagy nehezen elkezdte lehámozni rólam az inget. Kezdőlökésnek tökéletes mozdulat volt, aztán ráeszmélhetett, hogy még a melleit sem fogtam meg, mert ráhúzta a kezemet.

– Nem kell mindenről lemondanod, csak simogass, kérlek, simogass gyengéden. – mondta szenvedéllyel a hangjában, és becsukta a szemeit, mint egy érzelmes kamaszlány csók közben.

És tényleg olyan volt, mint egy tapasztalatlan tini, kipirulva, szégyenlősen lesütött szemmel gyűjtötte magába a simogatásból, puszikból adódó érzéseket. Nem is mertem a hasánál lejjebb megérinteni, csak az ágaskodó férfiasságom nyomtam oda a csípőjéhez. Arra gondoltam, mennyivel jobb ez a vágyakkal teli simogatósdi, mint a korábbi kapcsolataimban előfordult gyors numera utáni érdektelenség.

Ez a nő élvezni tudta, bárhol érintem meg. Nem volt baj, ha a bordáin húztam végig az ujjaim, mint egy zongorista a hangszer fekete- fehér billyentyűin. Nem volt baj, ha a mellét kicsit jobban megszorítottam, vagy a bimbóit csavargattam, akármit tettem csípő fölött, azt mind mosollyal és vágyakkal teli szuszogással fogadta.

– Pókhálós vagyok odalenn! – suttogta a fülemhez fordulva, hogy az arcát sem láthattam, csak a forró lehelete érintette az arcomat. Ezzel egyidőben szétnyíltak a hibátlan combjai, hogy a kezemnek a kusza szőrszálak befogadást engedjenek. Tudtam, hogy a rettenetes hosszúra nyújtott előjáték után valaminek még történnie kell, de semmiképpen sem akartam elsietni. Az ujjaimmal a szőrszálakat kezdtem birizgálni, amitől egy idő után felnevetett. Ettől persze a hangulat is oldottabb lett, bátrabban mertem a combjai belső felét megérinteni. Hatalmasakat sóhajtozott, aztán a szeméremajkai érintésénél beleszorult a levegő, annyira összpontosított az érzésekre. Van ilyen egyáltalán, vagy csak nekem akart vele valamit bizonyítani? Minden apró érintésemtől hullámzani kezdett a teste, és az arca még szebb lett, ahogy petting közben figyeltem.

Az apró és nedves szeméremajkak engedelmesen simultak az ujjaim között, de hosszú, nagyon hosszú percek után is csak egy helyben toporogtam. Rájöttem, hogy Edit görcsösen próbál kielégüléshez jutni, de valamiért nem sikerül. Testileg semmi hiba, viszont valami a lelkében megakadályozta, hogy átélhesse a gyönyört. Sok idő kellett, míg felismertem a nő sziszifuszi küzdelmét, és a punciját csalódottam engedtem el.

– Biztosan rosszul csinálok valamit… – vágtam keserű pofát a kinyíló szemeibe nézve.

– Nem Attila, mindent jól csinálsz, csak nekem volt egy kicsit korai. – karolta át a nyakam, és úgy húzta a fejem a melleire, hogy hallhattam a dübörgő szívverését.

– Valami hiányzott, vagy csak hiányzik az érzelem? Azt hittem, te egy tapasztalt nő vagy, nem fordulhat elő ilyesmi! – sopánkodtam.

– Nem vagyok tapasztalt, ha ez segít valamit, az érzelmi oldala meg…, nos…, másvalakibe vagyok szerelmes, de percről percre egyre jobban kedvellek, és azt elhiheted, hogy szeretlek. Még nem szerelemmel, de egyre jobban. – simogatta a hátam különleges gyengédséggel.

– Kicsit másképpen képzeltem azt az együttlétet. – sóhajtottam nagyot, és a mellei közé fúrtam a fejem, hogy a bársonyos bőrére közrefogja az arcomat.

– Azt remélted, hogy olyan tömény orrba- szájba szex lesz? – hallottam a kérdésében az ijedtséget és némi szomorúságot.

– Nem, dehogy! Be voltam szarva, hogy valamit elrontok, bár amint láthatod, vagyis inkább érezheted, teljesen igazam lett. Viszont ez volt a legkellemesebb szex, amit megtapasztaltam az életemben. Még aktus nélkül is minden percét élveztem. Valami furcsa örömet tudsz kiváltani belőlem.

– Mondtam, hogy semmit sem rontottál el, csak nekem még nem megy. De majd idővel, akár már holnap is megtörténhet, csak adj egy kis időt. Nem élek vissza a türelmeddel, ígérem. – simogatta meg vigasztalásul a fejem, aztán csókra húzott magához közelebb. A lehetetlenül puha ajkai édesen szívták magukba az enyémeket, és addig helyezkedett alattam, míg a hasa fölé nem térdeltem, akkor eltolt magától és a nadrágom gombját keresve még vörösebb arccal vigyorgott a képembe. A jelek szerint nem volt túl gyakorlott, de az ügyetlenkedése is aranyos volt, ahogyan lehúzta a sliccemet, közben meg egyfolytában szégyenlősen nevetgélve lökdöste félre a tettre kész kezeimet.

– Most én szerzek neked örömet! – búgta halkan, aztán a remegő kezei kiszabadították a péniszemet, és a hasán végigfektetve figyelte, ahogy a kellemes érzéstől a mennyezetre emelem a fejem és mélyeket lélegezve élvezem a gyengéd szorítást. Esküszöm, a hasa olyan forró volt, hogy szinte égetett, a tíz ujja meg olyan gyengédséggel zongorázott a feszülő farkamon, hogy a legtörékenyebb hangszeren sem lehetett volna finomabban játszani. Picit neki is feszültem, és előrébb toltam a péniszem, hogy a hasára tapadó bőr miatt a fitymám hátracsúszott, a makkom meg lilás színben feszülve követelte a keményebb érintéseket. Edit arcán átsuhant valami mosolyféle, aztán az ajkába harapva szemezett velem. Ki bírta volna ezt sokáig? Egy csodálatos mellű, meztelen nő játszik a péniszemen. Hamar el is élveztem, a spermám nagy mennyiségben terült el a nő hasán és a mellei között, hogy aztán a gravitációt kihasználva lecsorogjon a bordáin.

Edit nem mozdult, csak sugárzó örömmel mosolyogva vette tudomásul, hogy elélveztem, továbbra is csak tartotta a péniszem, rám bízva a mozgás adta lehetőségeket. Per pillanat csak egyetlen vágyam volt, csókkal nedvesíteni be a kiszáradt ajkaim, és ez Editnek is fölöttébb tetszett.

Az öltözködés kissé nehezemre esett. Mintha a nő kiszívta volna minden erőmet, mégis, ha azt mondta volna, hogy maradjunk, ezer örömmel mondtam volna igent.

– Mikor találkozhatunk legközelebb? – kérdeztem a bugyiját igazgató nőre, és megállapítottam, hogy kis híja, hogy rá nem vetem magam, hogy a kicsiny darabot ismét le ne tépjem.

– Természetesen holnap. Jössz Lénához, vagy nem? – nézett rám, és kicsit szemérmesen tudomásul vette a vetkőztető nézésem.

– Hozzád lehet, hogy átmegyek, de róla lemondtam még az ebédünk alatt. – mosolyogtam a fejét ingató nőre.

– Márpedig holnap megjelensz nála minimum tíz szál margarétával, mert az a kedvence, és türelmesen udvarolsz tovább. – közölte ellentmondást nem tűrően.

– Miért, akkor ez közöttünk mire volt jó? – értetlenkedtem egyre hevesebben, mire átölelt, és úgy suttogta a fülembe.

– Mert nekem legalább annyira kellett valaki, mint neked, vagy Lénának. Mert tudom, hogy őt szereted, és tőle kapnád a legtöbb örömet. Mert én nem lehetek állandóan veled, nem is válhatok el, és nem csinálhatok hülyét belőled. Viszont én leszek a legjobb szeretőd amíg nem taszítasz el. – simogatta meg a nadrágon keresztül a péniszem. Nyomós indok volt, annyi szent. Azt is megbeszéltük, hogy ha Léna mégis megadná magát, akkor a legjobb barátokként válunk el, de láttam rajta, hogy ez a verzió nem lenne a kedvence. Azt mondta, hogy ami kettőnk között történik, maradjon is szigorúan közöttünk, és csináljak mindent úgy, mint az eddigiekben. Tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű, de belementem, a rajongásom célpontjánál, Lénánál úgy sem volt igazán esélyem. Röpke csókkal váltunk el, hogy ne legyen a dolog túl feltűnő, Edit még visszament a munkahelyére.

A következő nap feldobódva, de kicsi lelkiismeret furdalással egyetemben kerestem margarétát a piacon. És volt! Persze a tíz szállal sem elégedtem meg, rögtön egy nagy marékkal távoztam egy öreg néni legnagyobb örömére. És milyen nehéz volt kivárni a delet! Ahogy közeledett az ebédidő, én úgy bizonytalanodtam el. Féltem, hogy Edit kegyeit elveszítem, és még mindig nem értettem, miért jó neki, ha a Léna iránti Plátói szerelmet kergetem. Megint megjelent a kőszikla a gyomromban, mikor beléptem a sokszor látott könyvelőiroda ajtaján, de a csajok, akik már nagyon jól ismertek, és biztosan kibeszéltek már ezerszer, egyre barátságosabban üdvözöltek, és az egekig dicsérték a virágaimat, meg a törhetetlen kitartásomat. Pedig, ha tudták volna…

Azon ritka alkalmak egyike volt ez a nap, amikor Edit nem tartózkodott az irodában, pedig egy kicsi Mozart tallért neki is hoztam titokban. A még meglepőbb dolog viszont akkor kezdődött, amikor Léna a virágokkal a kezemben meglátott. Szokásával ellentétben felállt, és az asztalt megkerülve jött közelebb. Máskor csak ült, és ha viccelődött, vagy beszélgetett is velem néhány mondat erejéig, sosem hozott zavarba a javára billenő magasságkülönbséggel.

A lapos szandálból csodaszép lábfej kandikált ki, narancssárga körmökkel ékesítve, és alig mertem feljebb nézni. Hosszú lábak, térd fölött meg egy testre feszülő, egyenes szabású, narancssárga ruha, ami kiemelte a csípőjét. Lapos has, kicsi, kerek mellek, és meztelen vállak, majd szemmagasságban piros rúzzsal kiemelt ajkak, és az egyenes orra fölött két csillogó szem. Határozottan égtem az előző napi, Edittel történt afférom miatt, pedig Léna nem tudhatta.

– Nahát, nekem hoztad? – nyúlt a virágokért természetesnek véve, hogy csak ő lehet a kedveskedésem célpontja.

– Igen. – hebegtem.

– Fogadjunk, Edit mondta, hogy ez a kedvencem? – kíváncsiskodott fülig érő szájjal, és ha lehet, a mosolytól még szebb, még bájosabb lett.

– Igen… – bólogattam hallgatagon, amin el is nevette magát.

– Mi van veled? Máskor egyfolytában jár a szád és lelőhetetlen vagy! – a csattanós felszólítástól csak még jobban elszégyelltem magam.

– Nagyon csinos vagy! – suttogtam, és lesütöttem a szemem a meztelen lábaira, amelyek olyan kecsesen vitték a lányt a szoba egyik sarkából a másikba, hogy a virágom minél hamarabb belekerüljön egy vázába.

– Neked megártott a tegnapi hal! – nevetett hangosan.

– Milyen hal? – kaptam fel a fejem, és az égő arcom most éppen a sápadtság jeleit tükrözhette.

– Amit tegnap ebédeltetek, mert Edit nagyon sokára jött vissza, és látom, hogy rólam dumált neked. – váltott komolyra, de mielőtt folytathatta volna a kihallgatást, hangos kopogással megérkezett a főnöknő a Léna ruhájának másában, csak éppen egy számmal kisebb kivitelben. Most ez valami véletlen, hogy így összeöltöztek? Mint az ikrek. Editről ma lemaradt az elmaradhatatlan kosztüm, nem mintha így nem lett volna pontosan ugyanolyan szexi és csinos.

– Ezt az egyforma szerelést hogy hoztátok így össze? – néztem Lénára.

– Rokonlelkek vagyunk, még nem vetted észre? Millió közös van bennünk, csak még nem került felszínre. De nem beszéltünk össze! – nevetett visszafogottan.

– Milyen igaz! – helyeselt Edit, aztán a következő szavait már hozzám intézte.

– Szia! De jó, hogy itt vagy! Tudnál nekem segíteni egy kicsit informatikában? – mímelte ezt olyan rezzenéstelen arccal, hogy ha nem látom, el sem hittem volna. Meg sem várta, hogy válaszoljak, haladt tovább az irodájába, én pedig megszeppenve kullogtam utána a fenékriszálását bámulva.

Alig várta, hogy becsukódjon az ajtó mögöttem, máris a nyakamba kapaszkodott, és a számra tapasztotta kiéhezett, vérvörös ajkait. Mohón csókolt, lerázott magáról minden eleganciát és jómodort, csak a kislányos szenvedélye vezérelte a nyakam köré a forrón ölelő karjait.

– Csak le kellene húzni a bugyid, hogy elveszítsem a fejem! – suttogtam a hangosan szuszogó nő arcába, amikor levegővételhez engedett.

– Csak ki kellene vennem a farkad, és már nem is tudnék nemet mondani! – jött a játékos, de hízelgő válasz, de hamar el is tolt magától.

– Egész délelőtt nem hívtál fel! – vetette a szememre savanyú képpel, ami igaz is volt.

– Mert inkább látni akartalak, és megérinteni. Teljesen felkavartad az érzelmeimet, kicsit zavarodott vagyok. – öleltem át ismét, és most kedvesen hozzám simult.

– Vannak ezek a csevegőalkalmazások, azon válthatnánk néhány szót napközben! – emelte rám a kérlelő szemeit. Nem mondhattam nemet. Ott is hagyott, hogy a számítógépén a feladatot oldjam meg, és kiment Lénához valami semmitmondó ürüggyel.

Távozáskor Edit szélesen vigyorgott, de semmi jelét nem mutatta a közöttünk lévő kezdődő viszonynak. Léna bezzeg nem állta meg szó nélkül, hogy rám ne pirítson, miszerint észrevette ám, hogy a főnökasszonyával összetegeződtünk, és életében először rám kacsintott. Szánalmasan vigyorogva hagytam el a helyet a két szép csaj tekintetével a hátamban. Tényleg összekavarodtam. Edittel a titkos viszony, Léna meg végre közvetlen volt. A lelkiismeretem választásra sarkalt, de a döntés lehetetlennek bizonyult. Mindkettőjüknek megvolt a maga varázsa.

Másnap reggel beélesítettem a csevegőprogit, és izgalomtól remegő gyomorral felvettem Edittel a kapcsolatot. Már az első, egyszerű kis szia is megmozgatott bennem valamit, amitől vigyorogtam, mint a tejbetök.

– Gondoltál rám? – jött az első kérdése pillanatok múlva.

– Igen, tegnapelőtt óta egyfolytában. – válaszoltam.

– Helyes! Én is rólad álmodoztam azzal az apró különbséggel, hogy te voltál meztelen, és én simogattalak. Fel is izgultam, és most megint nedves a bugyi rajtam!

– Huh, ez szép álom lehetett. Akarod, hogy a bugyidat szárazra fújjam? – kívánkozott ki belőlem valami közeledésféle. Kicsi szünet következett, aztán megint felvillant az újabb üzenet.

– Miért pont azt akarod fújni, amikor le is veheted rólam?

– Teljesen felizgatsz! – írtam remegve a betűket. A vérem dübörögve száguldott az ereimben, és a szívem az agyamban zakatolva dobszólót produkált.

– Le is pókhálóztam a puncimat…, akarod látni?

– Még szép, és nem csak látni szeretném!

– Ennek örülök. Ráérsz ma délután? Háromkor mindenkit hazaküldök és egyedül leszek… – villogott a visszautasíthatatlan ajánlat a képernyőmön.

– Még szép, hogy ott leszek, de délben is átmegyek, viszek nektek valamit.

– Ne gyere, Léna ma nem dolgozik, hacsak be nem jön a telefonjáért, amit tegnap itt felejtett.

– Akkor csak hozzád megyek! – erősködtem tovább.

– Délután három után, drága! És most egy kicsit komolyabb szintre léphetnénk.

– Mire gondolsz? Térdeljek eléd, és kérjem meg a kezed? Lehet róla szó!

– Aranyos vagy, de csak arra gondoltam, hogy franciázhatnánk egyet. Nagy baj lenne, ha ma még nem lennénk együtt? – szinte magam elé tudtam képzelni azt az arcot, amit az első találkozásunk alkalmával vágott a panzióban. Annyira megható volt, ettől tudtam megszeretni egyre jobban. Érteni nem értettem, de nem volt semmi rossz abban, hogy a dugás egyelőre elmaradt.

– Egyáltalán nem baj, mi több, kimondottan örömömre szolgál, hogy először csak ismerkedünk. Ma a csiklódat fogom megismerni alaposabban. Már el is terveztem, hogy felfektetlek az íróasztalodra, és a székedben ülve fogom nyalni a puncidat!

– Tudtam, hogy számíthatok rád, de csak fél órám van, majd megosztozunk rajta. Hogy esne tizenöt perc intenzív szopás? – így leírva látni hajmeresztőnek tűnt, még a hátamon is felállt a szőr. Vajon ezt komolyan gondolta? Igen, komolyan, sosem beszélt mellé. A gondolatba beleborzongtam.

– Amilyen csodálatos nő vagy, tizenöt másodperc is elég lesz!

– Drága vagy! Annyit udvarolsz, hogy teljesen belédszeretek a végén, aztán megnézheted magad.

– Még nem szeretsz? – érdekelt a dolog érzelmi oldala.

– Szeretlek, de másba vagyok szerelmes! Még! De úgy érzem, hogy ez percről percre változik a te javadra. Boldog vagyok, hogy belédbotlottam. – az őszinte vallomása elgondolkodtatott. Egy pillanatra eszembe jutott Léna, hogy mennyire szeretném, ha ő írogatna nekem ilyen dolgokat, de róla napról napra egyre inkább lemondtam. Edit nem tudom, miért erőltette tovább az udvarlást, bár megmondta, hogy csak ritkán lehet velem, és nem akarja, hogy olyan legyek, mint ő, magányos és boldogtalan.

Kellett valami, amitől ez a szívfájdító gondolat elpárolog, hát a közepébe csaptam.

– Milyen bugyi van rajtad?

– A kedvedért bementem egy boltba, és vettem pár tangát. Sosem hordtam még ilyet. Belevág a fenekembe, de ez most csak jobban felizgat!

– Hogy bírom ki nélküled háromig? – remegett meg a kezem a billentyűzeten, amikor alaposabban belegondoltam, hogy amiről írogattunk, az meg is fog történni, ha nem jön közbe semmi probléma. Editre lehetett számítani.

– Rá ne ránt!!! – mintha a kuncogását hallottam volna a fülemben, pedig sok fal választott el bennünket. Sajnos a kapcsolat megszakadt. Mégiscsak munkahely volt ez mindkettőnknek, és Edit, mint főnök dolgozott is mindig, mint a kisangyal.

És eljött a háromóra. Kicsit ideges voltam, az erkélyről figyeltem, hogy szállingóznak a könyvelőiroda dolgozói a város különböző irányába. Hát igen, Edit tényleg számító volt, ha nem is hideg. Ebben az egyben nem tévedtem vele kapcsolatban, de most miattam csinálta, amit nem vethettem a szemére, mert a bőrömből is majd ki ugrottam örömömben. Aztán három után öt perccel már ott lépdeltem a szomszédos iroda folyosóján. Remegett a lábam, de most nem a félelem, hanem a beígért akció miatt.

Edit az íróasztalán ült fél fenékkel, és már várt rám. Az ajtót sem csuktam be, csak behajtottam, és gyors léptekkel megkerülve a tárgyalóasztalt rohantam a nőhöz, aki lélegzetelállítón szép volt, szebb, mint valaha. Frissen fodrászolt, szőke, göndör fürtök, enyhén átlátszó fehér blúz óriási dekoltázzsal és fehér, csipkés melltartóval, piros miniszoknya, magassarkú szandállal. Na, ilyen rövid szoknyát sem láttam még rajta soha, az öltözék jól kihangsúlyozta a filigrán alakját, de az egész mit sem ért volna, ha nincs az a lábaimról ledöntő, elbűvölő mosolya. Mint egy gyerek, úgy rohantam oda, és úgy öleltem meg, mint akit ezer éve nem láttam, aztán úgy csókoltam meg, mintha az lenne életem utolsó csókja. Edit meglepődött a hevességemen, először mókásnak találta, de pár pillanat múlva rá is átragadt a szenvedélyem, és mohón dugta a nyelvét a számba. Érzékien csókolt, és a lehetetlenül puha teste minden gond nélkül alakult a karjaim szorításában. Csodásan, hajlékonyan simult hozzám, amíg a jövetelem célja eszembe nem jutott, és a felsőtestét el nem toltam. Azonnal tudta, hogy eljött a pillanat. Hanyatt feküdt az íróasztalán, és hagyta, hogy a lábait támasztéknak a kecses bokáinál fogva a széke háttámlájára toljam, és közéjük guggoljak.

A szoknya elég rövid volt ahhoz, hogy pillanatok alatt a csípőcsont felé tornázzam, és máris elém tárult a nő legféltettebb testrésze, a meztelen combok közötti, piros bugyi mögött rejtőző vagina. Maga a tanga valami nagyon átlátszó anyagból készült, hatalmas, nedves folttal üzente, hogy a gazdája izgalmi állapotban van, és átvilágítottak rajta a megduzzadt, sötét szeméremajkak. Tényleg eltűnt a pókháló, a szeméremdomb simasága kikényszerítette tőlem a puszikat. Kicsit kínozni akartam, ha lehet, még jobban felizgatni, pedig a hasa remegett, a lábai meginogtak az első érintésektől, és még csak a combjai belső felénél tartottam. Soha semmiben nem voltam még olyan biztos, mint abban, hogy Edit kívánja az aktust, hát ha lehet, a hatást még jobban fokoztam. A bugyin keresztül szántottam végig először a nyelvemmel a sötét szeméremajkakon. A nő mélyet sóhajtott, mint egy megkönnyebbülés, úgy távozott belőle a levegő. Én persze annyira élveztem, hogy nem is akartam egyelőre továbbmenni. Nyaltam tovább bugyin keresztül, amíg egyszer csak meg nem jelentek a kezei, félre nem húzták a keskeny anyagot, és a tarkómnál fogva bele nem préselte az arcomat a puncijába. Ez így tényleg sokkal kellemesebb volt. Selymes, nedves puncija a testével együtt remegett, és apró csípőmozgásokkal tolta a nő a szeméremtestét közelebb. Szinte hörgésnek hatott a szuszogása, követelőzően nyomták a tarkómat az ujjai, még egy apró sikolyban összegyűlve ki nem szabadultak a testéből a gyönyör hullámai, aztán ernyedten hanyatlott vissza, hogy átengedje magát az orgazmus utáni megnyugvásnak. Ez volt az a meghitt pillanat, amit a gatyámban feszülő péniszemmel még átéltem, aztán jutott csak el a fülemig a kintről beszűrődő nesz, majd ajtó csapódása hallatszott. Edit összerezzent.

– Valaki megláthatott! – lökött szinte félre, és a résnyire nyitva maradt ajtóhoz rohanva kinézett az előszobába.

– Senki… de mégis! Léna itt járt, elvitte a telefonját! – nézett vissza aggódó arccal.

– Nem fogja világgá kürtölni, lehet, hogy semmit sem látott. – mondtam higgadtan, pedig tudtam, hogy a lány távozóban azért nem csukta be a bejáratot, mert tudta, hogy Edit még bent van.

– Fuss utána, beszélj vele! – indított útba Edit sápadtan, és én tényleg rohantam. A megállóban még láttam, hogy kicsit lógó orral felszáll egy villamosra, aztán elszállt minden reményem, hogy a dolgot kimagyarázzam a lány előtt. Mi lesz most? Valami azt súgta, hogy számíthatok Lénára, nem veri nagydobra, hogy a főnöke az íróasztalon hempereg valakivel, persze abban sem voltam biztos, hogy a lány láthatta az aktusunkat. Még visszakullogtam Edithez, aki már az ajtót csukta, és csak annyit mondott a szóáradatomra, hogy holnap meglátjuk. Ideges volt.

Másnap Edit első üzenete hervasztóan hatott.

– Bejött, itt ül kint, de nagyon morcos. Szólni sem merek hozzá, pedig nem is bántott.

– Csúnyán néz rád? – kérdeztem.

– Hát éppen ez az, hogy nem, csak mindenkivel kimért és goromba, csak velem nem. Biztos, hogy tudja! – kesergett Edit, pedig ahogy mondta, hozzá nem volt egyetlen rossz szava.

– Délben átmegyek. – üzentem, mire azonnal jött a válasz.

– Ne gyere, csillapodjanak kicsit a kedélyek!

– Akkor?

– Hagyd békén egy kicsit, majd meglátjuk, mi történik.

– Ok, a fenekemen maradok, pedig úgy szeretnék átmenni.

– Tudom, drága! Sajnálom a tegnapot, neked semmi sem jutott! – és küldött egy halom nevető smylei-t.

– Az nem baj, sokkal jobban élveztem a puncidat, mint gondolod. – erősítettem meg a nőt a tudatban, mennyire sokra tartom az előző napi pajzán kalandot.

– Egy ismétlés? Délután hatkor bevásárolni megyek, akkor összehozhatnánk valami gyors akciót. De sajnos csak nagyon gyorsat, este programom van.

– Bármilyen rövid, sokkal jobb, mint a semmi, hová menjek?

Az aznapi randi azonban meghiúsult. Edit hívott telefonon, pedig korábban azt mondta, hogy a férje ellenőrzi a hívásait, azért kell a csevegő progi. Oké, egy hívás még semmi, majd azt mondja, ügyfél volt. Várakozással telt a nap, még az erkélyes nézelődés is elmaradt, mert féltem, hogy Lénába botlok. Szégyelltem magam a lány előtt, pedig előbb vagy utóbb úgyis a szemébe kell majd néznem, akkor mi a francot mondok?

Másnap reggel alig vártam, hogy Edit üzenete megjelenjen.

– Ma nem morcos, mindenkivel kedves, mindenkivel bájos, de rettenetesen szomorú. Annyira sajnálom. Én tehetek róla. Azt hittem, hozzám sem szól, de valamiért keresi folyamatosan a társaságom. Kicsit felszínes a csevegés, mert érzem, hogy az igazi kérdéseit nem teszi fel, mindenesetre nagyon gyanús!

– Csak azért érzed, mert bánt a lelkiismereted. Vonatkoztass el tőle, és rájössz, hogy semmit sem tud.

– Bár úgy lenne! – elképzeltem a hatalmas sóhajt, ami felszakadt a gyönyörű mellkasából.

– Átjössz hozzá délben? Találj ki valami használható ürügyet! – bíztatott.

– Rendben, hurokba dugom a fejem, hátha megszorítja rendesen, hogy levegőt sem kapok. Megmentesz? – próbáltam tréfával elvenni a nő aggodalmát, mire érdekeset válaszolt.

– Bárkitől, de tőle nem! – intézte el röviden.

És eljött a dél. A gyomromban megint megjelent az a nagy kő, amit sehogyan sem tudtam elkerülni, és félve mentem át a könyvelőirodába. Csak az ajtón kellett belépnem, és az üdvözlő csajok, meg a reménytelen szerelem eléggé elvette ahhoz az eszem, hogy abbahagyjam az önsajnálatot. Határozottnak kellett lennem, nem mutathattam Léna felé a gyengeségemet. A titkárság azonban üres volt. Edit, mintha nem is lenne különösebb közünk egymáshoz, csak kurtán kiszólt, hogy Léna fénymásol a folyosó másik végén, amit szerintem mindenki hallott. Akár meztelen is lehettem volna, úgy tapadtak rám a női szemek, amíg zavartam a folyosón végigkotortam. Gondoltam megvárom Léna első reakcióját, csak utána nyilatkozom.

A kicsi helység üres volt, és a lány lehajtott fejjel ott sertepertélt a fénymásolón, sűrűn cserélgetve az irományokat.

– Szia! – léptem hozzá egészen közel, és kicsit megnyugodva vettem tudomásul, hogy kettesben vagyunk. A lánynak isteni illata volt. Kicsit hivalkodó, édes és bódító. Edit sokkal diszkrétebb parfümöket használt, mégis izgató volt. Ez az orromba áramló buké viszont szerelemre hívott, maga volt a megtestesült felajánlkozás. Rögtön eszembe jutottak Edit szavai, hogy legyek szemtelen, ha kell, és akkor elérhetek valamit. A lány rám sem nézett, csak halkan kérdezett.

– Tegnap hol voltál?

– Tegnap nem jöhettem. – mekegtem. Ennyire számítanak a lánynak az ebédidőben eltöltött ötpercek. Még a végén igaza lesz Editnek, és Léna tényleg puhul. Szerencsére semmi jelét sem adta, hogy tudna a viszonyunkról.

– Hiányoztál. – közölte nemes egyszerűséggel, és tovább cserélgette a lapokat a fénymásolón.

– Komolyan? – kérdeztem hitetlenkedve. Valami mégis csak gyanús volt a színeváltozásában.

– Ma nem kapok ajándékot? – még mindig nem vette a fáradtságot, hogy a szemembe nézzen, és az a hülye helyzet állt elő, hogy a szavai mást mondtak, mint a tettei. Kicsit bosszantott, önkéntelenül mentem át tettlegességbe, és a derekát átfogva magamhoz húztam. Magasabb volt még a lapos szandáljában is, de a csinos derekával gyönyörűen hátrahajolva ügyesen kerülte el a csókra induló ajkaim.

– Ejha, ma nagyon fickósok vagyunk! – derült fel a szomorú képe, és a szemei csillogása elárulta, hogy a mozdulat mégsem volt hiábavaló. A földig érő, elegáns ruhája a mellénél szépen kidomborodott, és ott hullámzott az orrom előtt, de nem akartam, hogy eltévelyítsen a szándékomtól. A szemébe kellett néznem, a nőies bája hiába is csábítgatott.

– Van két jegyem a dumaszínházra. Elvihetnélek magammal? – bámultam a mosolytól kisimult arcát, és a hátán végigsimítva lecsúsztattam a kezem, megmarkoltam a csodaszép fenekét. Semmi jelét nem adta, hogy ellenére lenne, csak a hangjára próbált erőltetni némi közömbösséget.

– Mikor lesz?

– Három nap múlva, vasárnap. Hétre érted megyek. – és ha nem a szűk ruha, az ujjaimat benyomom a farpofái közé, de így csak egy félresikerült próbálkozás maradt a pofátlan mozdulat.

– Megdumáltál. – fordult el, és a lapokat, mintha mi sem történt volna, tovább rakosgatta az üveglapra. Tisztára úgy éreztem, ezzel le is zárta a beszélgetést. Még vettem a bátorságot, végigsimítottam a vastag szálú hajszálain, aztán nagyot sóztam a seggére, és elköszönve leléptem. Éreztem, hogy magában nevet, nem tudta teljesen eltitkolni. Bennem pedig valami óriási erőt ébresztett, és egy új reményt.

Edit délután kíváncsiskodott.

– Na, mesélj már, tud valamit?

– Szerintem semmit, de eljön velem egy randira vasárnap. Úgy érzem, van nála esélyem. Még nem is tudja, mennyire kell nekem. Pont neked írom, még a végén megbántalak. – szabadkoztam.

– Dehogy! Örülnék, ha összejönne. De addig is ma talán szabad leszek egy órára. Legyél este tízkor a házunk előtt, beengedlek a kapun. – tett megint ajánlatot.

– Ki nem hagynám! – küldtem egy nagy csokor virtuális virágot.

Edit mindig pontos volt, hát nekem is illett megfelelően időzítenem. Pontban tízkor, még alig léptem a kapuja elé, már tárult is ki előttem. Valószínűleg már a bokrok közül figyelt, így biztonságban beengedhetett. Csalfa mosollyal nézett ki a szeretőm a zöldövezeti többszintes épület kapuján, majd határozottan rántott maga után befelé, hogy eltűnjek a magas, sövénnyel beültetett kerítés mögött. Csak egy mintás selyemköntös takarta a testét, meg egy egyszerű papucs, de ennek ellenére elragadó volt. Röpke csók után maga után húzott, át a kerten, be a szuperelegánsan berendezett lakásba, és meg nem állt volna a hálószobáig, ahol hangulatvilágításban úszott a hitvesi ágy. Szívesen körülnéztem volna, ha egy kis időt hagy, de csak megmosolyogta a kíváncsiságomat, majd közölte, hogy körülnézhetek hamarosan. Nem teketóriázott sokat, a nyakamba vetette magát, és már hullott is a földre a selyemköntös, hogy a hamvas bőre fehérségével és a kipirult arcával kápráztasson el. És a mellei, az isteni mellek olyan szépen kínálkoztak, hogy a lakás megismeréséről le is mondtam.

– Itt akarod? Ez nem a hálószobátok? – ellenkeztem azért egy keveset. Volt bennem némi tartás az ágyat illetően.

– Itt bizony! – csomagolt ki határozottan, és teljesen beindult a felsőtestem érintésétől. Meglepő energiával döntött a puha ágyra, igyekezett minél hamarabb megszabadítani a ruhámtól. A teste meglehetősen forró volt. Talán az izgalomtól, talán a kánikulától, de a hozzám simuló bőre nem csak a külsőmet égette, hanem csontig hatolva járt át a kellemes meleg. Nagyon élveztem, kis híja volt, hogy el nem ragadott a nő szenvedélye, aki kígyóként tekeredett a testemre, és különös módon kiéreztem, hogy mennyire koncentrál minden érintésével a péniszemre. Ugyan csak apró fogásokkal bűvészkedett, de mennyeien dörzsölte a szeméremdombját a nemesebbik testrészemhez.

Még el sem kezdtük igazán az ölelkezést, máris azon elmélkedtem, hogy az az egy óra mennyire kevés. Edit azonban nem hagyta sokáig, hogy kihasználatlanul teljenek a percek, egy gumit varázsolt elő valahonnan, majd az orrom alá nyomta.

– Szeretnéd? Már teljesen megbízom benned! – suttogta elérzékenyülten. Az érzéseiről nyíltan árulkodtak a szemei, és a boldog arckifejezése.

– Igen. – bólogattam, és megpróbáltam elvenni a kezéből az óvszert, de játékosan elhúzta előlem.

– Majd én! – taszított maga mellé, és gyorsan felém kerekedett. Keményen megmarkolta a farkam, aztán lejjebb csúszott, és ráhajolt. Úgy adott puszit a makkomra, hogy közben a szememet nézte, és a csintalan tekintete nemcsak felingerelt, de meg is nevettetett. Lehetetlen lassúsággal engedte a szájába a farkam kezéből kilógó centimétereit, aztán beleszívott, és nagyot cuppantva felrántotta rajta a fejét. Ezt a mozdulatsort még eljátszotta párszor, pedig én már réges-régen elértem az izgalmam tetőfokát, csak aztán gurította rám az illatos, rózsaszínű óvszert. Honnan tudta, hogy majdnem elélveztem? Abbahagyta a stimulálást, és mellém feküdt, megint átvedlett gyönge kis nőnek, és a csókjaival szédített tovább, de legalább átvészeltem ejakuláció nélkül a fantasztikus oboát.

Éltem a lehetőséggel, és befeküdtem a csodás combjai közé. Enyhén a melleire nehezedtem, épphogy csak az érintés öröméért, aztán előbbre lendültem, hogy a farkam megtalálja az utat a szeméremajkak közé. Nem hatoltam be, csak megízleltettem a lehetőséget, és a drága nő csodás szempillái igent rebegtek, majd lecsukódtak a gyönyörű szemek. Bármennyire nedves volt, még gumin keresztül is forrónak, és nagyon szűknek éreztem. Edit a körmeit a hátamba mélyesztette, és egy nagyon mély sóhaj szakadt fel a tüdejéből. Figyeltem az arcjátékát, és meg voltam győződve, hogy soha korábban még nem éltem át ezt az érzést még nővel. Ő valahogy az egész lényét bele tudta vinni ebbe az együttlétbe. Vagy csak az elfogultság beszélt belőlem, mert tényleg másabb volt, mint a fiatal csajok?

Alig kellett néhányat mozognom, a nő valahogy máris görcsbe feszülve elérte az orgazmust, magával rántva engem is a kielégülésbe, aztán a világ legszebb szempárja kutatta az arcomra vésődő érzéseket.

– Most jólesne egy cigi! – fordult ki alólam, de nem gyújtott rá, csak sopánkodott kicsit.

– Nem akarnál inkább leszokni róla? – mosolyogtam rá, és hanyatt feküdtem közszemlére téve a teliélvezett gumiban lelohadó péniszem. Edit résen volt, és az óvszert ő húzta le. Feltartotta, mint győzelmi ereklyét, és hangosan nevetett.

– Amúgy le tudnék szokni, ha volna valaki, aki rám is odafigyelne. Egyedül gyenge vagyok letenni. – engedte el a sokat sejtető, burkolt felszólítást.

– Én majd gondoskodom az egészségedről! Megtornáztatlak, megnyugtatlak, lelkizek veled, vagy amit csak akarsz. Tudod, ép testben ép lélek. – cirógattam meg az arcát, ő cserébe megsimogatta a nyakam.

– Sosem gondoltam volna, hogy van ennyi gyengédség egy pasiban. Bevallom, félreismertelek, először csak egy idióta nőcsábásznak gondoltalak. – húzta félre a száját bocsánatkérően.

– És mikor gondoltál rám először, ha szabad tudnom az igazat?

– Mikor a csajok elkezdték mondogatni, hogy egy jóképű srác ott sóvárog az erkélyen utánam. Hát bizony le lettél figyelve barátocskám! – csókolt meg újra.

– Kérdezhetek valamit? A férjed? – ki akartam elégíteni a kíváncsiságomat.

– Az egy utolsó szar alak. Kellek neki reprezentálni, meg dekorációnak, de semmi több. Még azt sem mondhatom, hogy eltart, mert nem belőle élek. Minden nap más kurvát hajt, engem meg le sem szar. Fontos vagyok a karrierjének, meg a róla kialakított image-nak, és nem is engedi, hogy kilépjek. Azért kell vigyáznunk, mert kicsinálna téged is, ha megtudná az igazat. Messzire elér a keze, hála a kibaszott politikának.

– Kezdelek érteni, csak az nem világos, miért nem hagyod ott örökre.

– Mert túl sok dolog köt bennünket össze, és tönkretenne, veled viszont boldog lehetnék! – nézett kihívóan a szemembe, aztán egy forró csók után kijelentette, hogy mennem kellene, mert nem akar lebukni.

A sövény takarásában még érzelmesen hozzám bújt, csak aztán nyitott óvatosan kaput. Nagyon óvatos és körültekintő volt, mégis az utca másik oldaláról hallatszó neszre összerezzent. Háromszor is körbekémlelt, mielőtt kiengedett a néptelen utcára, aztán egy puszit dobott, és eltűnt a sötétségben. Egyedül maradtam, és az a megmagyarázhatatlan érzésem támadt, hogy valaki figyel, de azzal magyaráztam, hogy az Edit félelme rám is átragadt, mert egy teremtett lélek, egy imbolygó árny nem volt a közelben.

Másnap reggel Edit elemében találtatott. Egyre- másra érkeztek az érzelmes és kicsit kínosan pajzán ajánlatok. Mit mondjak, hihetetlenül felizgatott, és a válaszok sem estek nehezemre. Kellően felhúzott ahhoz, hogy én is szemtelenül odamondogassak. Imádta ezt a játékot, és az üzletasszonyból fokozatosan lett egy olcsó kis lotyó.

– Csak azt sajnálom, hogy tegnap nem szoptalak le! – jelentek meg a hatalmas, piros betűk a fél képernyőmet beterítve.

– Én meg azt sajnálom, hogy nem basztalak meg mégegyszer. – írtam elvörösödő fejjel, mert a vér elborította az arcomat, és éreztem a forróságot.

– Már keresem a lehetőséget a mai napra, ha más nem, megcsókolhatnál az irodában, ebédidőben. Biztosan találok valami indokot, hogy behívhassalak, Léna meg csak irigykedjen!

– Délben, ha földrengés lesz, akkor is átmegyek.

– Azért csókold meg a szomorkás titkárnőmet, de ne hozz semmit, csak üres kézzel gyere.

Fura volt a kérés, de nem szokatlan. Edit biztosan tudhatott valamit, amit én nem.

Délben Léna csodás mosollyal fogadott.

– Már csak két nap! – figyelmeztetett a színházra, de az öröme mögött valami furcsát éreztem. Kicsit erőltetett volt az egész, ahogyan a személyemet kezelte. Nem volt teljesen őszinte a mosolya, mégis amikor felé hajoltam, az arcát odatartotta, hogy megpuszilhassam. Akár hamis volt, akár nem, nekem óriási örömet jelentett. Mégiscsak ő volt a szerelmem alanya. Edit meg sem jelent a színen, így a csók is elmaradt. Csak később írta üzenetben, hogy este tizenegykor a diósgyőri buszvégállomáson, a Majális parkban találkozhatunk.

Pont Edit volt az a nő, aki soha nem használta volna a tömegközlekedési eszközöket, csodálkoztam is, miért ragaszkodik ehhez, mégis a hely tökéletesen alkalmas volt egy rövid találkozás kivitelezéséhez. A környék csendes, és szinte nappal is néptelen, néhány magánlakás kivételével nem vet arra senkit sem a fene ilyen késői időben. A körülöttem ciripelő millió tücsök és a távolabbról hallatszó békák kuruttyolása között izgalommal telve sétálgattam a buszmegálló sárgás fényében. Már elmúlt tizenegy, de Edit még sehol, unalmamban a menetrendet tanulmányozgattam felületesen. Busz majd valamikor negyven perc után volt várható, de nem siettem. Vártam a kedvest, és kicsit féltem, hogy nem jön el. Mi van, ha közbeszólt a férje? Mi van, ha meggondolta magát, vagy megint fellángolt az iránt az ismeretlen valaki iránt a szenvedélye. Nem, az biztosan nem. Figyelmeztetne, ha így lenne. Editre mindent lehetett mondani, de azt biztosan nem, hogy magasról tenne a fejemre. Kicsit szomorkásan néztem végig az út túloldalán lévő lakásokra. Pár házzal messzebbről nagy dínom- dánom, hangos zene és mulatozás hangja hallatszott. Amikor jobban megnéztem, egy sötéten imbolygó alak közeledett felém a házibuliból jövet, és nem a kivilágított úton közlekedett, hanem a kerítések tövében. Már csak kíváncsiságból is meredten kémleltem, és a valaki egyre határozottabban lépdelt a megálló irányába. Csupán kétszáz méter, de iszonyatos hosszúnak tűnt, mégis örült a szívem. Amint kilépett a lámpafénybe, azonnal tudtam, hogy Edit csodálatos alakja rajzolódik ki előttem.

Kedvesen mosolygott, de a száját féltette, amikor megpróbáltam elésietve csókkal üdvözölni. Lélegzetelállítóan csinos volt, annak ellenére, hogy a haja fel volt valami kontyféle frizurába tekergetve, ami sosem volt a kedvencem. De nem is ez volt a lényeg, hanem a megjelenése. Rövidnadrágos, az ing részével egybevarrott fekete ruhája pompásan passzolt a testéhez, kiemelve a kerek feneket és a karcsú derék minden szépségét. És még ott voltak a mellek, magasra tornázva, mély dekoltázzsal és kilátszó csipkemelltartóval ékesítve. Sokat takart, és mégis keveset. Ettől már csak a fekete harisnyába bújtatott combok izzították jobban a fantáziámat egyre merészebbre. A kopogó bokacsizma pedig sarok nélkül is fiatalosabbá tette a gyönyörű nőt.

– Ne, kérlek, ez most nem csókálló! – hárította el az első közeledésemet, és inkább magához ölelt, kárpótolva a hiányérzetemet. Így a ritka szépen csillogó, ciklámen színű ajkai érintetlenek maradtak, csak a szeme tüzelt forrón csillogva a gyenge lámpafényben. Hátrafogott hajjal kirajzolódott a nem mindennapi arcéle, a kicsi fülei, és egyetlen mosolya elég volt, hogy a lábaim megremegjenek.

– Azt hittem, már nem is jössz! – vetettem a szemére.

– Itt vagyok, csak picit késtem. – vágott fancsali képet oldalra billentett, bocsánatkérő arckifejezéssel.

– Gyönyörű vagy! – bámultam a világosbarna szemeit, megmosolyogtam a lehetetlen hosszú műszempillákat, és gusztáltam a levegőbe csücsörítő ajkait.

– Olyan édes vagy, de ha jól belegondolok, most is csak szívatlak, pedig nem ezt érdemelnéd. – váltott komolyra.

– Mivel szívatsz? Itt vagy, ölellek, és ennyi nekem pont elég. Nem mindennapi nő vagy, már az is megtiszteltetés, ha megfoghatom a kezed.

– De most sem tudok lefeküdni veled! Az idióta férjem rám kényszerítette ezt a hülye göncöt, pedig egy csini kis minit már elő is készítettem, direkt neked. – sütötte le a szemeit.

– Ebben a ruhában olyan csini vagy, hogy felfallak a szememmel. Nagyon tetszel, és nem érdekel, hogy ma sem szexelünk. – füllentettem –  Mondtam, hogy annyi is elég, ha itt vagy mellettem. – nyugtatgattam, mert látszott rajta, hogy kicsit ideges és feszült.

– Gyere, helyezkedjünk kényelembe! – vonszolt maga után a padhoz, majd leültetett, és a bal oldalamon mellém ült, de nem a padhoz, hanem a hátával a mellkasomhoz dörgölőzött.

– Gondoltál már arra, hogy ha holnap Lénával összejöttök, engem soha sem fogsz többé keresni?

Váratlan volt a kérdése. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy a nyakába dugva az orrom az édes parfümjét szagolgattam, és igyekeztem minél diszkrétebben átölelni.

– Nem, vagyis igen…, úgysem jön össze. Miért erőlteted? Nem értem! – lihegtem a nyakába, mert szilárd meggyőződésem volt, hogy Léna csak barátként tart majd velem, és a találkánkat mindennek, csak randinak nem nevezhetem. Már régen elkönyveltem, hogy a vonzalmam célpontja számomra elérhetetlen. Edit viszont itt volt, szép kilátásokkal kecsegtetett, és napról napra egyre jobban megszerettem. Nem csak a szépségéért, meg a testéért, hanem mert a kedvessége tündérivé tette.

– Neked másra van szükséged, egy állandó partnerre, egy biztos pontra az életedben. Rám maximum a szexben számíthatsz, amire nem vagyok túl büszke. Eddig is csak az önzésem vezetett ide, nem lett volna szabad kikezdenem veled. Valamiért nem bírtam ellenállni a kísértésnek. – sóhajtott egy hatalmasat, mélyről jövőt és panaszost.

– Megbántad? – rázkódtam össze belegondolva a nő szavaiba.

– Dehogy, egy percig sem, mert nagyon klassz pasi vagy, de féltelek, magamtól féltelek.

– Akkor ne beszéljünk most erről, majd holnap eldől minden! Lehetnél egy kicsit vidámabb, imádom, amikor mosolyogsz, és azt is, ha a jókedv csilingel a hangodban. – szorítottam magamhoz, hogy levegőt is alig kapott.

– Lehet, hogy most szenvedni akarok, de ne maradjanak azért kék foltok rajtam! – nevette el magát, és hátra nyúlva édesen belekapaszkodott a nyakamba, a másik keze meg a combomon szántott végig, amitől a golyóim kezdtek táncolásba, és azonnal megkezdődött a merevedésem.

– Akkor mit csináljak? Dugjalak seggbe? Attól biztosan szenvednél! – haraptam a nagy karika fülbevaló fölött a fülcimpájába, a kezem meg nem véletlenül rátévedt az ágyékára. Nadrágon keresztül nem volt túl nagy élvezet simogatni, de maga a tudat, hogy széjjelebb rakta a lábait mámoros örömmel töltött el.

– Ne simogass, mert átázok, és az ciki lenne! – szorította a puncijára a kezem, ezzel szemben ő fél kézzel ügyesen húzta le a sliccem, és már nyúlt is be a nadrágomba, hogy a péniszem ügyesen kiszabadítsa, mielőtt teljesen megkeményedne.

– Azt mondtad, nem szexelünk ma! – nyögtem nagyot összerándulva a finom keze gyengéd szorításában. Az érintésétől az izmaim össze- összerándultak.

– Nem kefélünk, de attól én még kiverhetem neked, vagy nem? – fordította a fejét hátra, hogy incselkedve belenézzen a szemembe. Ez az ellenállhatatlan tekintet és persze a farkamra markoló keze nem hagyott erőt, hogy ellenvetésem legyen, ő pedig élvezte, hihetetlenül élvezte. A lélegzetvételei még az enyémnél is gyorsabbak lettek, ahogy felizgult a saját tevékenységétől.

– Át fogsz ázni! – figyelmeztettem nyugalmat erőltetve.

– Már nem érdekel. Képzeld, mennyire áztam volna át, ha belém élvezel. Egész nap azt tervezgettem, hogy most lefekszem veled, aztán ha visszamegyek a hülye buliba, csak annak fogok örülni a legjobban, hogy a spermád csorog belőlem. Tudod, mennyire szeretnék úgy a pofájukba nevetni, hogy közben téged érezlek a combjaim között? – vigyorgott, és a lámpafényben is látszott, mennyire kipirult, de rendíthetetlenül dolgozott a farkamon.

– Sokáig tartana levetkőznöd? – vetettem fel az ötletem, de tisztában voltam a válasszal, hiszen egy minit csak felhajt az ember, de a nadrágot nem veheti le, főleg ezt a fazont nem a felső levétele nélkül.

– Túl soká, de benyúlhatsz a sliccemen, és simogathatsz kedvedre! – sóhajtott nagyot remegő ajkakkal – Nem tudom, mi van velem, ha a közelemben vagy, egyszerűen begerjedek, pedig azt hittem, férfi már soha nem vált ki belőlem ilyen érzéseket. Csodálatos, izgalmas, meg minden… – simogatta tovább a megkeményedett péniszem. Tisztára úgy csinálta, mintha most tanulmányozna először egy férfi hímtagot. Lassan, kéjesen húzogatta a bőrt, és a lámpafényben kitartóan figyelte, milyen rugalmasan, ugyanakkor milyen keményen simul a kezébe. Kicsit le is feszítette, amitől még kéjesebb érzések áramlottak a testembe, aztán megkezdődött a megállíthatatlan feszülés, és néhány pillanat múlva egy vulkán erejével beindult a magömlésem. Edit nevetve leste, hogy az újabb és újabb lövések milyen messzire repülnek, hogy fénylő foltot hagyva a járdán befejezzék a földi pályafutásukat. Az utolsó cseppeket még egy enyhe szorítással kipréselte, az ujjaival letörölte, aztán kéjesen a képembe bámulva megcsókolta az ujjait. Nem tudom, mit akart a tudtomra hozni, de ledermedtem a látványtól. Mi lehet még ebből, ha már most ilyen messzire merészkedik? Edit azonban nem hagyott időt az elmélkedésre, közelebb hajolt, és nagyon óvatos puszit adott a számra. Vigyázott a rúzsra, a piros festék mögé bújtatott ajkai alig érintették az enyéimet, de még így is éreztem a sperma sós ízét a nyelvemen.

– Ha nem vigyázol, még a végén belédszeretek, akkor megnézheted magad! – duruzsolta a nő szeretettel, és a tekintetünk összeolvadt. Nem tudom, miért mondta, amikor tisztán éreztem, hogy már szeret, ha nem is így közölte, a mosolya elárulta a benne munkálkodó érzéseket.

– Ha nem vigyázol, én már akkor is kicsit belédzúgtam, nincs perc, amikor ne gondolnék rád, nincs álmom, amiben ne lennél benne, és nem létezik, hogy most meg ne simogassalak! – ültettem háttal az ölembe, és a lábait terpeszbe kényszerítve kigomboltam a rövidnadrág gombjait. Még így is nagyon szűk volt a kezemnek, mert ahogy benyúltam, a bugyi és a harisnya, na meg a nadrág feszülő szélei keményen ellenálltak. Alig- alig tudtam simogatni a punciját, hát a könnyebb megoldást választottam. A középső ujjam könnyedén siklott a nő nedves hüvelyébe, a szeméremtest többi részét pedig csak letakartam a tenyeremmel, és nagyon kicsiket remegtetve izgattam. Edit elterült rajtam, és olyan beleéléssel fogadott magába, mintha a világ legkellemesebb érzését nyújtanám. Viszont az apró mozdulatoktól a petting is nagyon hosszúra nyúlt. A nő pedig megadóan feküdt rajtam, és gyűjtötte magába az apró örömöket. Nem nagyon láttam az arcát, csak profilból, lecsukott szemei és az arcizmok játéka mindent elárult, kivéve azt, amire gondolt. Nagyon el voltam foglalva a simogatással, amikor a nőből kibukott egy név, mintha a partnerét akarná becézni.

– Léna… – nyögte két mély sóhaj között, amin teljesen megütköztem egy pillanatra.

– Tessék? – hagytam félbe az ujjazást, mire Edit kivágta magát egy frappáns válasszal.

– Azt akartam mondani, hogy Léna biztosan élvezné, ha őt simogatnád! – nyíltak ki a szemei és elbámult a sötét éjszakába. Kicsit fura volt a szájából hallani, de elfogadtam a magyarázatot, bár egy undok gondolat mégis a fejemben maradt. Elgondolkodva simogattam tovább újabb sóhajokat kicsiholva.

A megálló melletti park bozótjából valami furcsa visítás hallatszott a tücskök folyamatos lármájában, aztán csörtetés. Arra gondoltam, hogy női sikoly, de annyira rövid és elfojtott volt, hogy elveszlett a felismerhetetlenség homályában. Az út szélén megjelent egy sündisznó, így nem is kerestem tovább a hang eredetét, lefoglalta a figyelmem az Edit csodálatos puncija.

Nehezen élvezett el, de annál csodálatosabb érzés volt érezni a teste rándulásait. Viszont ott motoszkált a fejemben, miért kellett a legmeghittebb pillanatokban éppen Lénát emlegetnie. Sajnos a Plátói szerelem miatt vegyült egy kis lelkiismeret furdalás is az örömömbe. Edit lassan összeszedte magát, rendbetette a ruháit, mint ahogyan én is, aztán leguggolt előttem, és a térdeimre támaszkodva, szomorkodva nézett a szemembe.

– Attila, ígérd meg nekem, hogy ha holnap nem jössz össze Lénával, én leszek az első, akit felhívsz. Megteszed? Bármennyire is szeretném, hogy boldog légy vele, legalább annyira szeretném, hogy maradj velem.

– Bármi történik, megígérem, hogy felhívlak. De ne izgulj, szerintem nem veszítesz el. Léna csak barátkozik velem. – vigyorogtam bíztatóan, mert tényleg ez volt a meggyőződésem.

– Két hét múlva, ha semmi nem jön közbe, lesz egy szabad hétvégém, amikor két napig kettesben lehetnénk. – csillantotta meg a lehetőséget, és a kérdőn forgatott szemei mögött megéreztem a féltékenységet.

– Ha csak egy mód van rá, és a holnapi nap tényleg nem jön össze, mindenképpen ott leszek! – dugtam a homlokom az övéhez, és igyekeztem megsimogatni a bánatossá savanyodott arcát.

– Mennem kell, már észrevehették, hogy eljöttem! – pattant fel. Még odahajolt, megölelt, aztán sietve elindult az úton visszafelé a buliba.

– Mit fogsz mondani, hol voltál? – kérdeztem utána.

– Bagózni voltam. – mosolygott vissza, és szaporázta a lépteit. Elnéztem az isteni lábait, és legszívesebben sóvárgóan szaladtam volna utána.

– Nincs is nálad cigi!

– Úgysem veszik majd észre. – fordult vissza még utoljára, aztán átment az úton és kikerült a lámpafény hangulatos fényéből.

Már csak a buszra kellett várni. Felálltam, nyújtózkodtam egy nagyot, aztán körbefordultam. Egy pillanatra odanéztem a süni hűlt helyére, aztán távolabb kezdtem figyelni a sötétben kirajzolódó bokrokat. Az egyik mintha mozgott volna a homályban, de betudtam az éjszaka, képzeletem sugallta, tudat alatt látni vélt árnyjátékának.

Szorongva, feldúlt lélekkel lépkedtem fel a lépcsőkön, amelyeken annak idején Léna olyan megalázóan utasított vissza. Már magam sem tudtam, akarom-e egyáltalán a találkozót, de nem léphettem vissza. Egyébként sem vagyok olyan ember, aki az adott szavát megmásítja. Edit gondoskodott róla, hogy ne tudjam kiverni a fejemből, és az érzelmeimet alaposan felkavarta. Neki nem tudtam ellenállni, a másik lányra meg rettenetesen vágytam. Az vigasztalt, hogy Léna felé nem köteleztem még el magam, és itt volt az alkalom, hogy tisztázzam vele a dolgokat. Erősen hajlottam arra, hogy megszilárdítsam a barátságunkat, és felhagyjak a vágyálmaim beteljesíthetetlen kergetésével.

Az ajtót egy nagyon szimpatikus öregúr nyitotta ki. Barátságosan invitált beljebb, és az előszobában hellyel kínálva nekem is esett a helyes kis feleségével egyetemben. Lénától csak egy kurta kis köszönésre tellett, aztán folytatta a készülődést, még egy puszit sem pazarolt volna a kedvemért, ami rosszul is esett. A szülei viszont annál kedvesebben üdvözöltek, és kínáltak mindennel, süteménnyel, itallal, üdítővel. Marha kíváncsiak voltak, és pár perc alatt szerettek volna megismerni, mielőtt még Lénával lelépek. Szórakoztatóak voltak, és mi tagadás, én is különös figyelemmel viseltettem irántuk. Egyszerű pórnép, mégis kedves és barátságos arcot vágva szórakoztattak. Le nem hervadt volna a mosoly az arcukról, és természetesnek vették, hogy én vagyok Léna udvarlója.

Az asszony nem rejtette véka alá a mondanivalóját.

– Nem illene rendesen felöltözni? – kérte számon a lányát, amikor az megjelent egy furcsa ruhában, ami igénytelenségről árulkodott. Se csinos, se szexi, se szép, csak egy szerencsétlen, térdig takaró rongy, amit egyetlen nőn sem láttam volna szívesen. Szíven ütött, ezzel a szereléssel nekem üzent. És nekem szólt az is, hogy a haját a feje tetején kontyba fogta össze, amitől még magasabb lett, de ha ez még nem lett volna elég, társított az idétlen szereléséhez egy vastagtalpú, magassarkú cipőt. Szó se róla, ez az egy darab most éppen nagyon divatos volt, de a lány nem azért vette magára, hogy imponáljon, hanem azért, hogy a kettőnk közötti különbséget kihangsúlyozza. Kicsit rosszul esett, de azért sem szóltam, csak bárgyún vigyorogtam, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne.

Alig tudott menni a magassarkú cipőben, én meg direkt nem adtam meg neki azt a biztonságot sem, hogy akárcsak a kezembe is kapaszkodhasson biztosíték gyanánt. Úgy mentünk egymás mellett, mint két idegen, és kicsit bosszankodtam, hogy ennyire nyíltan adta tudtomra, mennyire nem akar tetszeni. Még kapóra is jött pedig, legalább nem kellett a kettőnk között kialakult helyzetről beszélgetnünk. Helyette a szüleiről faggattam, mintha az jobban érdekelne, és a körülményekhez képest nagyon jót beszélgettünk. Kíváncsi lettem volna, ő hogyan érzi magát abban a szerencsétlen ruhában, de már csak azért sem hoztam szóba. Még jó, hogy a színház közelsége megmentett a kínosabb eszmecserétől.

Az első félóra eseménytelenül telt. Tulajdonképpen nem is szerettem a dumaszínházat, ahol a legtöbbször trágárságba csomagolt viccekkel próbálják pótolni a színészi tehetséget. Léna viszont élvezte, nagyokat nevetett mellettem, én meg már csak azért is próbáltam fapofával végigülni az előadást.

Jött egy lány. Huszonéves forma, csinos, meglehetősen szókimondó, és nem túl szemérmes. Az első poénok után magyarázott valamit, hogy minden alkalommal keres egy párt, aztán végignézett a közönségen és kiszúrt bennünket.

– Sziasztok, ti ott a harmadik sorban, a magas lány és a szomorkás barátja!  Bemutatkoznátok nekem? – szólított. Hogy a Léna magassága, vagy az én unalmas képem volt az apropó, az már mellékes, a lényeg, hogy mi kerültünk a hallgatóság figyelmébe.

– Attila. – álltam fel.

– Léna. – követte a példám, és felegyenesedett mellettem.

– Anita vagyok, ha még nem ismernétek. Jól gondolom, hogy ti egy pár vagytok? – tette fel a színpadon álló csaj azt a kérdést, amit a legjobban szerettem volna elkerülni.

– Együtt vagyunk itt, de nem vagyunk egy pár. – válaszoltam.

– Léna? – nézett várakozva Anita, hátha megerősítést kap.

– Nem vagyunk egy pár, csak barátok. – biztosított Léna az igazamról, de Anita nem hagyta ennyiben.

– Megkérdezhetem miért nem? Láttad már milyen szerelmesen néz rád szegény csórikám? Észre kellett venned, ha én ilyen messziről kifigyeltem. – a nézőtéren nem maradt el a hatás, ezer és ezer helyről hallottam a kuncogást. Léna elvörösödött, de kivágta magát.

– Tudom, hogy szerelmes. – rándított a vállán vigyorogva, de nem nézett volna rám, pedig én tényleg azzal a sóvárgó tekintettel vágytam a pillantásait.

– Attila? – kérdezett a színpadon álló lány. Magyarázatot várt.

– Egyszerűen nem jövök be neki, nincs ebben semmi rendkívüli. – válaszoltam, mert szerettem volna túl lenni a kínos beszélgetésen, de Anita nem így gondolta.

– Na ebbe alaposan beletenyereltem! – szórakoztatta a közönséget, majd megint a mellettem feszengő lányhoz intézte a szavait.

– Léna, megtudhatnám miért nem? Mi kivetnivalót találsz ebben a jóképű hapsiban? Talán nem udvarol elég lelkesen? Vagy rossz a természete?

A mellettem álló lányt valami idegesség fogta el, és ahelyett hogy kitért volna a kérdés elől, felém fordította a fejét, és visszakérdezett.

– Nem látszik? – körülöttünk felcsendült a megalázó röhej.

Anita tovább kíváncsiskodott.

– Attila, te milyen magas vagy?

– Száznyolcvankettő. – ingattam a fejem. Legszívesebben eltűntem volna szégyenemben, de a közönség jól szórakozott, és Anita csak tovább szította a tüzet.

– És te, Léna? – mosolygott a szőke égimeszelőre. Szemmel láthatóan élvezte a helyzetet.

– Százkilencvennégy. – vágta oda büszkén és megint felvette a királynői, dölyfös testtartását, az orrát magasabbra emelve kihúzta magát.

– És szerinted ez manapság számít valamit? – érdeklődött Anita, mire kínos csend lett. Léna nem válaszolt, de látszott rajta, hogy majd megfolytja a méreg, amit próbál közömbösséggel palástolni. És a nő a színpadon belökött egy újabb adut.

– Már ne is haragudj, de első gondolatom az volt, hogy túl kicsi lehet az Attilának? – utalt a méreteimre, de hiába vigyorgott, az egészet nagyon megalázónak éreztem. Persze a nézőtér hangos röhögéssel vette a lapot. Léna viszont amíg én égtem, elmosolyodott, majd óvatosan bólogatott. Nem hiszem, hogy meg akart volna sérteni, de a színész malmára hajtotta a vizet, aki viszont nekem megkegyelmezett, és irányt változtatott.

– Léna, te nagyon szép lány vagy, eljönnél velem egy randira?

A barátnőm elsápadt, és tagadólag megrázta a fejét.

– Miért nem? Mert nekem akkora sincs, mint az Attilának? Eddig mindenki azt mondta, az ágyban jó vagyok! – kivárta a hatást, amit a közönségből kiváltott, aztán stílust váltott.

– Bocsássatok meg, az egész csak a hecc kedvéért volt. Természetesen nincs abban semmi rossz, ha nem vagy a srácba szerelmes, és Attila, tőled is bocsánatot kérek a méreteid taglalása miatt. Azt hiszem, mindenki kíváncsi lenne itt a teremben! – poénkodott megint a helyzet adta lehetőséggel.

– Természetesen jár nektek a következő előadásra szóló ingyenjegy, az öltözőmben átvehetitek! – intézte a szavait hozzánk a közönséget körbekémlelve, és néha ugyan vissza- visszanézegetett, de nem folytatta tovább az égetésünket.

Az előadás után Léna menekülőre vette a figurát. Eszébe sem volt, hogy átvegye az ingyenjegyeket, vagy hogy ezáltal találkozzon a kedvenceivel. Sértődötten, és szomorúan, lehajtott fejjel menetelt mellettem, félre sem nézve, és a gondolataiba temetkezett. Csak azért nem rohant el, mert a magassarkú cipőjében nehézkesen lépkedett. Én is csak azt vártam, hogy az emberek szétszéledjenek, hogy beszélhessek a Léna fejével. Úgy éreztem, rám is haragszik, nem csak az Anita személyeskedő, kicsit szemét kérdéseire.

– Áruld már el, most mi bajod van? – fogtam meg a karját, hogy észrevegyen, amikor befordultunk egy sarkon, ahol a késői időben a néptelen utcán csak távoli autózúgás és az árnyékunk követett minket.

– Az, hogy minek jöttem veled ilyen helyre. Akkora fasz vagy, hogy nem védtél meg, egy gyáva kis fasz! – vágta hozzám ingerülten. – mérgesen ráncolta a homlokát, és a ki nem mondott szavak csak egyre gyűltek benne és kiíródtak a képére, de csak motyogott valamit magában, és indult tovább, engem faképnél hagyva.

– Te beszélsz? Te adtad a szájába az ötletet! Ki a fene példálózott a méreteimmel? – fakadtam ki, mire visszanézett.

– Csinálhattál volna valamit, egy rendes pasi visszaszólt volna a szemétnek, de hát te nem vagy rendes, egy alamuszi gyáva nyúl vagy, egy erélytelen kis pöcs, és ráadásul gyenge. – toporzékolt sértegetve az önérzetem. Kicsit sajnáltam is, hogy így kibabrált vele a csaj, de kicsit meg is érdemelte, most meg rajtam tölti ki a bosszúját. És hogy ne verje el rajtam még jobban a port, bizonyítanom kellett. Gyáva vagyok? Csak tisztelettudó és kicsit szemérmes. Erélytelen vagyok? Hogy legyek vele erélyes, akarata ellenére erőszakoljam meg? És még gyengének is tart? Milyen értelemben? Fizikailag? Egyre nőtt bennem az indulat, ami tettekhez vezetett.

Odaléptem mellé, és mielőtt tiltakozhatott volna a derekánál fogva megragadtam, és átfogva a térde felett az ölembe emeltem. Nem volt könnyű eset, de feltüzelt a méreg, és valamit tennem kellett, hogy ne maradjanak bennem rossz érzések a fejemhez vágott degradáló kijelentései miatt. Már tudtam, mit teszek, gyors léptekkel indultam a Népkert felé. Sietnem kellett, mert a lány közel hetven kilóját nagy kihívás volt ölben elcipelni a fél kilométerre eső fák közé. Az agyam is lázasan dolgozott, tervezgette, mit fogok majd mondani, merthogy az egész csak amolyan ráijesztésnek indult, eszemben sem lett volna a tettlegességig eljutni, vagy erőszakoskodni. Léna egy pár méterig kapálódzott.

– Mi a fenét csinálsz? Tegyél le! – ripakodott rám, de csak annyit ért el, hogy löktem rajta egyet, hogy magasabbra emeljem, és jobb fogást vegyek, aztán cipeltem tovább.

– Tegyél már le, segítségért kiáltok! – bámult a szemembe, de valahogy ezt már nem éreztem igazán fenyegetésnek.

– Kiabálj, ha akarsz! – sziszegtem, mindenre el voltam készülve. És Léna nem kiabált, egyre szelídebben bámult a képembe, majd halvány mosoly jelent meg a gyönyörű arcán, és egy idő után átkarolta a nyakam.

– Tudod, hogy ez már erőszak? – tért vissza a pajkos énje.

– Nem érdekel, ezért még talán nem ültethetnek le. – folytattam az utat, és láttam, hogy a lány a komor képemet látva elbizonytalanodik a szándékomban.

– Már azt is tudod, melyik fánál fogsz megerőszakolni? – próbálkozott kicsit pajzán felhanggal. Talán egy kis feszültség is volt a hangjában, de mosolygós maradt. Talán abban bízott, hogy amíg a parkba érünk, megnyugszom, és a lágy szavaitól térek jobb belátásra?

– Nem foglak megerőszakolni, megnyugodhatsz! – lihegtem kicsit fáradtam. Még csak félúton jártam, és már majd leszakadt a karom a nő súlya alatt.

Léna vágott egy furcsa grimaszt. Valami szöget üthetett a fejében, mert egy pillanatra elkomorult, és hosszú métereken meg sem szólalt.

– Haragszol a ruhám miatt?

– Ha azért vetted fel, hogy bosszants, akkor elérted a célodat, de ha egy rongyos lepedőt tekernél magadra, akkor is gyönyörű maradnál. – vágtam oda foghegyről az érzelmeimet takargatva. Érezze már, hogy neki sem szabad mindent csak úgy kimondania.

– És a cipőm? – fogta vissza a nevetést, szórakozott a makrancos ábrázatomon.

– Az szexi, és egyáltalán nem érdekel, hogy magasabb vagy. Hamarabb beszélgethetsz Szent Péterrel. – fintorogtam mogorván, pedig a szavaimmal dicsértem. Az egészből szerintem semmit sem értett, csak a sértődöttségem próbálta enyhíteni.

– Na és mekkora a farkad? – vigyorodott el ismét, és hogy ne hozzon akkora zavarba, a vállamhoz hajtotta a fejét. Körülbelül úgy csinált, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.

– Nem tudom. Tizennégy, tizenöt centi? Még sosem mértem. Azt hittem, ez nem számít annyira a nőknek, veled ellentétben.

– És miből gondolod, hogy nekem az számít? – a kérdése kicsit rosszallóra sikeredett.

– Te magad jelentetted ki egy csomó ember előtt! Már nem emlékszel? A lépcsőházban azzal kezdted, hogy kicsi vagyok, de az nem fájt annyira, mint most a színházban. – lépkedtem tovább, és játszottam a sértődött figurát. Tényleg haragudtam. Pedig milyen fantasztikus érzés volt a karjaimban tartani a bestiát! De ez az érzés is múlóban volt, mert még hosszú méterek hiányoztak a parkig, és a karom kezdett remegni a lány súlya alatt.

– Tegyél le, nehéz vagyok! Nagy a seggem, de járni még tudok. – próbálkozott még egy kört futni, de válaszra se méltattam.

Lénának eszébe sem jutott bocsánatot kérni, csak elhallgatott kis időre, amit nem is bántam. Letettem volna, de annyira dolgozott bennem a bizonyítási vágy, hogy megbirkózzak a kitűzött feladattal. Egyszer végre én akartam fölényesen beszélni a csajjal. Már csak azért is bevittem a parkba, és ott végre óvatosan letettem egy padra.

Majdnem keresztülhúzta a számításaimat, mert továbbra is fogta a nyakam, nem engedett el, csak bújt belém, mintha ezzel kért volna bocsánatot. A csuklóját kicsit erősebben megfogva mégis kihámoztam magam.

– Ennyi elég volt belőled, már teljesen kiábrándultam! – közöltem megerőszakolva magamat, és gyorsan elfordultam, ne lássa az elérzékenyüléstől könnyes arcomat. Sietősen távoztam.

Az első néhány lépésben még arra gondoltam, hogy pár méter után visszafordulok, de a lány a meghökkenéstől néma maradt, csak később szólt panaszos hangon utánam.

– Attila! – hangzott a kérlelő hangja, hogy a szívem szakadt belé, de azért is meneteltem tovább eltökélt szándékkal. Jó lesz nekem az Edit, Léna süljön a saját zsírjában. Még csak visszanézni sem akartam, nehogy a lelkemben érzett fájdalom miatt meggondoljam a dolgokat. Már akkor is igazán szerettem, nem ámíthattam magam, de egy ilyen nő tönkretette volna hosszútávon az életem. Kitartóan meneteltem, és figyeltem, hogy a cipője sarka hogy kopog mögöttem. A mutatósnak készült darabok nem pont sietős léptekhez készültek, szegény lány meg amúgy is nehezen alkalmazkodott a lapos cipők után a vagány viselethez. Csendesedtek a hangok, aztán el is tűntek. Nehezemre esett nem visszafordulni, de nem is kellett, mert egyszer csak megjelent mellettem a lány mezítláb, kezében a topánkákkal, és a vállamra téve a kezét könnyes szemmel tartott vissza. Láttam, hogy küszködik a mondanivalóval, hát még tovább szívattam.

– Én most bemegyek ebbe a klubba, és örülnék, ha nem lennél itt, mikor kijövök. – néztem rá csúnyán, amitől visszahőkölt. Átkoztam magam, mert nekem jobban fájt, mint neki, de nem panaszkodott, csak potyogó könnyekkel a nevemet hajtogatva kérlelt jobb belátásra, aztán beléptem a bárba, ha már kapóra jött, és eltűnhettem álmaim nője elől.

Nem tudom, mit csinált, meddig állt ott, és kimenni sem akartam túl hamar. A bánatomat két sörbe fojtottam, de ahelyett, hogy ez segített volna, csak még mélyebbre taszított az önsajnálatba. Kevesen voltak, és azok is csak férfiak, de alig néztem körül, a gondolataim a lány körül forogtak. Magamba zuhanva gyűrögettem az asztalterítő szélét, és a szerencsétlenségemen fanyalogtam, amíg eszembe nem jutott Edit. Nem mintha sokat segített volna, de megígértem, hogy amint tudok valamit, tájékoztatom, hát felhívtam, bízva abban, hogy a férje nem balhézik majd.

– Szia Edit! – szóltam a telefonba, mikor az első csörgetés után a nő már fel is kapta azt. Ebből arra következtettem, hogy nagyon várta már a hívásomat.

– Szia kedves, úgy hallom, valami nagy baj van! – következtetett azonnal a hangomból ítélve, és várta, hogy nyilatkozzak.

– Nagy baj nincs, megmaradok neked, legalább nem fog a lelkiismeretem bántani a kettősség miatt. Léna előbb csak szopatott, hogy vegyem észre magam, a színház meg egy kabaré volt. Egy csaj a színpadon porig alázott, aztán amikor Lénával ezen kicsit vitatkoztunk, akkor eldöntöttem, hogy abbahagyom, nem járok többé utána. A baj csak az, hogy nagyon fáj, hogy megbántottam, ráadásul most ő fut utánam. Szerintem most is odakint vár, mert bemenekültem egy nightclub-ba.

– Szegény! Mondanám, hogy én nem bánom, de nemcsak téged, őt is sajnálom. Tényleg nincs rá esély, hogy helyre jöjjenek a dolgok? – suttogta aggódó hangon.

Nem válaszoltam, arra gondoltam, kinézek az útra, és meggyőződök róla, hogy Léna ott van-e még. Fel is álltam az asztaltól, kisompolyogtam, de a lány már nem volt sehol.

– Már elment, megkönnyíti legalább a dolgomat, de csak még szarabbul esik, hogy így engedtem el. Sírt, és folyamatosan szólongatott, de én nem figyeltem rá, amikor kellett volna. – bosszankodtam, és tényleg gyalázatosan éreztem magam Léna miatt.

– Bántottad?

– Csak elfordultam tőle és duzzogtam.

– Megadom a számát. Felhívod? – kérdezte Edit

– Nem tudom! Add meg, de még gondolkodom. Jó lenne legalább megbeszélni vele a történteket, még ha nem is viszonozza az érzéseimet. Ki szeretnék békülni vele, ne maradjanak rossz érzések benne. Csak ártottam neki!

– Ne vedd annyira a szívedre! Eljönnél hozzám vigasztalódni? Feri ma nincs itthon. Egy kis időbe telik, amíg kiderítem, merre jár, majd hívlak, ha biztosat tudok. Valószínűleg megint pesten van és kurvák után szaladgál, de annál jobb, csak csinálja gyakrabban, hogy megvigasztalhassalak. – olyan kedvesen mondta, hogy el is hittem, miattam örül annyira. Tőle kitellett, hogy szép szavakkal és forró ölelésekkel dédelgesse egyszerre a testem és a lelkem.

– Nem lennék, most jó partner… – sóhajtottam nagyot.

– Én már annak is örülnék, ha láthatlak! – csillantotta meg előttem a vágyait, és kicsit el is érzékenyültem. Edit kétségtelenül egyre jobban szeretett. Mint mondta, nem belém volt szerelmes, mégis valahogy biztos voltam abban, hogy rajtam kívül nem részesít senkit a kegyeiben. Sokszor nem értettem. Az elején nem tudtam mire vélni a kislányos távolságtartását, és nem értettem a titkolózását sem. Ellenben napról napra egyre bizalmasabb, és egyre közlékenyebb lett. Mi ez, ha nem szeretet?

– Örömmel megyek, ha lehet! A karjaidban biztosan jobban érezném magam! – ábrándoztam, és tényleg a testére gondoltam, elképzeltem, ahogyan a forró bőre végigperzseli az enyémet, és gyenge kezei olyan édesen simogatják a fejem két csók között.

– Ok, küldöm a számot, és felhívlak, ha jöhetsz. Beszélj addig Lénával, ígérj fűt- fát, ha kell, csak békülj ki vele. – beszélt a lelkemre anyai gondoskodással, aztán még belesuttogta a telefonba, hogy “szeretlek”, és bontotta a vonalat.

Milyen édes! Van még nő, aki így beszélne rá egy másikra, miközben magának akar? Bármennyire sántított is a gondolat, emlékeztem Edit magyarázatára, ő csak a szeretőm lehet, se több, se kevesebb. Hogy én nem tudnék osztozkodni egy nőn egy másik férfival, az holtbiztos, de egy nő ezt valahogy lelkileg másképpen éli meg. Sosem fogom megérteni a nőket, különösen Lénát nem.

Megérkezett a Léna száma sms-ben, de én csak bámultam rá ledermedve, nem volt igazán erőm, hogy megcsörgessem. Hajlamos lettem volna halogatni, és már majdnem el is döntöttem, hogy inkább másnap személyesen keresem meg, amikor a bár ajtaján egy csinos nő jött be. Úristen, ez Léna! Csak ezért figyeltem oda, mert a vonzó nőre kiéhezett vendégek egyből vagy elcsendesedtek, vagy hangosan adták a lány tudtára a vonzalmukat. Volt, aki fülsértőt füttyentett.

Léna, a gyönyörű Léna világosszürke miniruhában, fehér kistáskával a vállán egy pillanat alatt körülnézett, és felém vette az irányt. Tőle szokatlan volt ez a szexi viselet, ami kiemelte az erotikus csípőjét, és látni engedte a hosszú, formás combokat. A karjait ölbe téve próbálta takargatni az apró melleit, mert nem viselt melltartót, és a bimbói érintésért kiáltottak, majd át szúrták a pólóruhát. Nem volt kifestve, de a kibontott, édesen lengedező haja keretezte arc mindent elárult. Piros volt az orra és a szeme a korábbi sírástól. Még a cipőjét is lecserélte lapos, lábujjközötti sarura, amiben mindig is tetszett a meztelen lába. A körmei ezüst színben csillogtak, de mielőtt alaposan megnézhettem volna a hosszú lábujjakat, feltűnt, milyen idegesen áll egyik lábáról a másikra. Kétségtelenül ki volt kicsit borulva, és csakis miattam. Sajnáltam, ahogy ott toporgott előttem.

– Beszélhetnénk? – kérdezte halkan a környezetünkben felbátorodott férfiak kihívó megjegyzései között, amit hozzá intéztek, de Léna ezekre ügyet sem vetett.

– Ülj le! – kínáltam hellyel felállva, de a fejével nemet intett.

– Nem itt…

– Rendben, menjünk csendesebb helyre! – mosolyogtam rá, hogy a kétségbeesett idegességéből keveset lecsípjek.

Léna nem várta meg, hogy magamhoz térjek, megfogta a kezem, és húzott maga után sebesen. Biztosan szabadulni akart a helyről, ahol többen is sóvárogva legeltették rajta a szemüket, de ahogyan kivezetett, az felért egy érzelmes vallomással. Kifelé menet értettem csak meg, hogy a lány szeret engem. Lehet, hogy nem szerelmes, de szeret. Azon gondolkoztam, hogy csak azért van-e most velem, mert mástól nem kapja meg a szeretetet?

Csak húzott maga után szótlanul, hosszú lábainak erőteljes léptei tiszteletet parancsoló csendben vittek vissza a népkert sötéten tornyosuló fái közé, ahol a néptelen csendet csak apró neszek és a falevelek csörgése bontotta meg a lengedező, langyos szélben. Megállt egy nagy fa tövében, és a másik kezével is megfogta ugyanazt a kezem, úgy fordult felém, és húzott magához közelebb. Az idegességtől izzadt tenyere gyengéden nyomta a kézfejemet a vénuszdeltája izgalmas háromszögéhez. Még jó, hogy be voltak hajtva az ujjaim, mert zavarba hozott volna a tettével. Nem tudtam mire vélni ezt a bizalmasságot, de a cselekedetében nem ismertem fel a célzatosságot sem, viszont erőteljesen érződött a lányon az idegesség. Felemelve megrázta a fejét, hogy a középen szétválasztott, a kontyba fogástól még hullámos, hosszú haját hátra lendítse az arcából, aztán a fának dőlve idegesen forgatta a szemeit. Türelmesen várakoztam. Fel voltam készülve, hogy bocsánatot kér, ezért némán vártam a mondanivalóját, közben a lámpafényben meggusztáltam a pólót majd keresztülszúró mellbimbóit. Semmi pénzért nem adtam volna a pillanatnyi fölényemet.

– Tudom, hogy amit csak lehetett, mindent elrontottam… – rebegte alig hallhatóan, aztán még mintha mondani akart volna valamit, mozgott a szája, de hang nem hagyta el az édesen csillogó, csókra csábító, dús ajkakat. Egy kis ideig türelmesen vártam, aztán elmosolyogtam magam.

– Te nem tudsz bocsánatot kérni! Jól gondolom? – nevettem el magam, megőrizve a tárgyalási pozícióm, kicsit a lányban is oldva a feszültséget. Elmosolyogta magát, és az arcán lévő gödröcskék aranyosan elmélyültek. Imádtam, amikor sugárzott róla a boldogság.

– Tényleg nem, valahogy nem jön a számra. – húzta el a száját mosolyogva.

– Pedig vártam volna. Jobb dolgom is volna, mint rád pazarolni az energiám, mikor amúgy is reménytelen volt az egész próbálkozás.

– Reménytelen? Akkor most mért vagy itt? Nem fogok térdenállva könyörögni a bocsánatodért! – kétségtelenül szíven ütötte a kijelentésem, kicsit ingerült lett.

– Nem is várom el, csak bántott, hogy elfordultam tőled. Valamiért nem tudok rád haragudni, bármit mondasz, vagy teszel, és igenis örülök a közelségednek, még ha ellenséges is a viselkedésed! – mondtam higgadtam, és látszott a lányon, hogy alaposan megrágja a hallottakat,

– Te tényleg szerelmes vagy! Mi a fenét eszel rajtam, amikor állandóan baszogatlak? Sokáig azt hittem, hogy csak egy skalp vagyok a sok közül, amivel bizonyítani akarsz magadnak, de már tudom, hogy nem így van. Te tényleg szerelmes vagy belém! – nevette el magát.

– Egy nő után sem járnék ennyit, ha nem lenne fontos nekem. – sóhajtottam elfordítva a fejem. Rosszul esett, hogy kineveti az érzéseimet.

– Hé, ez tök aranyos és romantikus. Ne szégyelld az érzéseidet. Mindent elkövettem, hogy komolyabb veszekedés nélkül lekoptassalak, de már meggondoltam magam.

Várt, érdekesen nyújtogatta a nyakát, és a szemem sarkából tapasztaltam, hogy milyen gyengéd érzésekkel keresi a szemkontaktust, de azért sem néztem oda. Szenvedjen egy kicsit, eddig én szívtam.

– Nem csókolsz meg? – kérdezte kis idő után látva a határozatlanságomat, a kézfejemet még erősebben a szeméremdombjának szorította, pedig csak direkt húztam az időt, viszont ezt ő nem tudhatta. Csendben teltek a másodpercek, aztán megint megszólalt.

– Már nem akarod, vagy tényleg megsértődtél? Tudom, nem kellett volna annyi ember előtt égetnem téged, de utána, amikor ölbe vettél, ráeszméltem, hogy milyen fontos vagy nekem. – magyarázkodott, és szeretett volna kimozdítani a szótlanságból és cselekvésképtelenségből. Nekem bezzeg nagy erőfeszítésembe tellett, hogy ne vigyorogjam el magam a bensőmben elszabaduló érzések miatt. Csak magyarázkodjon még egy kicsit, gondoltam, és a pici melleit bámulva továbbra is fapofával gusztáltam. Léna kicsit várt, de egyre kétségbeesettebben kereste a fogódzót, hogy megtörje a hallgatásomat.

– Beszartam, amikor letettél a padra, azt hittem, túlságosan is megbántottalak, de most mond meg, itt lennél, ha nem szeretnél? – kezdte elveszíteni a türelmét, egyre idegesebben forgatta a szemeit, és érződött a hangjában a zaklatott lelkiállapota.

– Itt lennék, csak akkor a pinádat simogatnám, és nem azon gondolkodnék, hogy itt hagylak! – emeltem fel a fejem, és igyekeztem mosolygás nélkül megállni a ledöbbent tekintetét. Azt hittem megint nyeregben vagyok, és addig húzhatom, amíg csak akarom, de Léna nem így gondolkodott. Elengedte a kezem, és a karjait felemelve átkulcsolta egy vaskos ág körül. majd kihívó vigyort küldött felém, és közelebb hajolt, szinte éreztem a forró leheletét.

– Akkor mire vársz, maradsz egy kis pöcs, vagy felnősz végre? – incselkedett csillogó szemekkel. Akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen ő lesz előnyben, ha azonnal nem cselekszem. Olyan ügyesen provokált, hogy addig észre sem vettem. Azt vártam volna, hogy a megbánás jeleit mutatja, de ő inkább a másik utat választva felkínálta magát, és várta, hogy megcsókoljam. De még ez sem volt olyan egyszerű. Ebbe a harcba kellett még valami, hogy ne érezzem árral sodródó kavicsnak magam, és ne fogadjam el a nő testét úgy, ahogyan azt ő okosan tálalta.

Hiába a pólóruhából hetykén kitüremkedő mellbimbók, amelyek megemelkedtek a lány kapaszkodó karjai alatt, hiába a lebiggyesztett, csókra éhező ajkak, én picit távolabb húzódtam. Úgy okoskodtam, hogy ha akarja, magához húzhat, de akkor is nekem kellett lennem a dominánsnak, hogy büszkének érezzem magam.

Minden teketóriázás nélkül fordítottam a tenyerem a vénuszdomb felé, és csak annyira csúsztattam lejjebb, hogy a ruha szélét feljebb húzva a meztelen combok közé nyúlhassak. Léna összerezzent, egy pillanatra megfeszítette a combizmait. Váratlanul érte a heves mozdulat, de azonnal kapcsolva előrébb nyomta a csípőjét, és jobban szétnyitotta előttem a lábait. Könnyedén érintettem a középső ujjamat a vagina vágatához, és már csak egy bugyi vékony anyaga választott el a lány puncijától. Léna megrázkódott, becsukta a szemeit, talán azért, hogy ne lássa a kaján vigyoromat. Hatalmasat sóhajtott, mégsem tiltakozott, várta, hogy folytassam. Rövid maszatolás után félrehúztam a bugyit, és alatta ott várt a forró katlan, aminél nedvesebbet és hívogatóbbat meg sosem tapasztaltam. A nagyajkak pillanatok alatt megduzzadtak, és csak idő kérdése volt, hogy édes sóhajok hagyják el a lány buja ajkait. A szabad kezem viszont, amit eddig csak úgy a testem mellett lógattam, szinte önkéntelenül emelkedett a nő melléhez, és belecsípett a bimbóba. Léna szeme kinyílt, és édes mosollyal nyugtázta a győzelmét felettem, elérte, amit akart. Én pont ugyanígy voltam vele, egészen eddig a pillanatig, amig fel nem fogtam, hogy itt nincs vesztes, csak két kiéhezett ember, aki egymásra hangolódva keresi a kielégüléshez vezető legrövidebb utat. Mit összeszerencsétlenkedtem ezért a pinasimogatásért, és mennyit nyeltem miatta? De most itt volt, és egyre követelőzőbben fújta a lány a forró leheletét az arcomba.

Csodáltam. Nem csak gyönyörű volt, de ebben a pillanatban megmutatta a legszebb arcát, az arcizmain megmutatkozó kéjes vágyakat és a szája szélét olyan erotikusan tudta végignyalni, hogy beleborzongtam. Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy a kiszáradt ajkaimat az ő nyálával nedvesítve mohón megcsókoljam. Az sem bántott, hogy kuncogva osztotta a nyelvespuszikat, így fejezve ki az örömét. Valahol ez volt az ellenségeskedés igazi feloldása

Néhány csók! Mindössze ennyi kellett, hogy totálisan felizguljak. Mellesleg ott volt a középső ujjam a szeméremajkai fogságában, és ha gondolkoztam is rajta, hogy megujjazom, csak lassan, nagy odafigyeléssel simogattam. A kisördög a fejemben azt tanácsolta, hogy inkább mielőbb dugjam meg végre, mielőtt egy újabb szívatásnak leszek az áldozata, mert a lánytól kitellett volna, hogy az utolsó pillanatban bemondja az unalmast.

Elengedtem az alig melleit, és már szabadítottam is ki a farkamat, hogy közelebb állva a puncijához toljam. Sürgetően tolakodtam közelebb, és most épp kapóra jött a lány magassága. Léna úgy segített, hogy elengedte az ágat a feje felett, és helyette a nyakamba kapaszkodva körülfonta rajtam az egyik lábát. A sarkát a fenekemnek feszítve kényszerített közelebb, és olyan beleéléssel engedett magába, hogy teljesen elérzékenyültem. Biztosan én is bárgyú pofát vághattam, de most kivételesen a lánynak eszébe sem jutott élcelődni rajtam, vagy kinevetni az élvezkedő fizimiskámat.

Mennyi melegség árasztott el a farkamtól a fejem búbjáig, uralma alá hajtva a zsigereimet és megszüntetve az amúgy is fogyóban lévő gátlásaimat. Már nem érdekelt semmi más, csak hogy a legtöbbet kihozzam a lány testéből, és a legszebb gyönyört okozzam neki, és persze magamnak. Nem érdekelt, hogy korábban hányszor bántottak meg a szavai, csak az volt a fontos, hogy végre velem van, és a testünk összeforrva, hullámozva szállítja az élvezetet, ami nálam még kiegészült a lelki megnyugvással. Korábban sosem értettem, mi lehet jobb egy kiadós baszásnál, hát most felfogtam. A lány teste átvette a ritmusomat, és csodálatosan fogadott magába. Nem kellettek hangos csattanásokkal járó kemény lökések, csak lágy tolás, és a testem rohamosan száguldott valami fantasztikus gyönyör felé, és nem csak az enyém, hanem az imádott Lénáé is, erről az érzékennyé váló antennáim kérés nélkül is tájékoztattak. Életemben először sokkal jobban akartam a lány kielégülését, mint a saját ejakulációmat. Meg is nehezítette a dolgomat, hogy annyira nehezen tudtam összpontosítani a feladatra. A tolásokat számoltam, hátha elodázhatom a közelgő magömlés feszítő érzését. Nem így a lány, aki valahol a harmincadik mozdulatnál átadta magát az érzésnek, és csak azért nem élveztem el, mert teljesen mozdulatlanná merevedtem. Egyszerűen boldoggá tett, ahogyan Léna a nyakamba kapaszkodva elélvezett, és ahogyan mohón csókolt meg a farkamra nehezedve.

Nem kellett neki, csak néhány másodperc, aztán eltolt magától, a vállán fityegő táskáját ledobta a földre, aztán elterült, magával rántva a zizegő fűbe, hogy ott folytathassuk az aktust, ahol abbahagytuk, de az irányítás most már egyértelműen az enyém maradt. Éltem a lehetőséggel, és ha már olyan édesen láncolt magához a combjaival, akkor én is olyan édesen keféltem tovább lassú mozdulatokkal. A karjaimra támaszkodtam, hogy a csókok el ne maradjanak. Valahogy azok is legalább annyira fontosak voltak a számomra, és számoltam, egyre csak számoltam. Az sem érdekelt volna, hogy valaki felettem áll, és nézi az aktusunkat, mert annyira élveztem a lány testét, hogy az agyam a veszélyérzetet is totálisan elnyomta.

Háromszázig bírtam kontrollálni a dolgokat, aztán feladtam, hogy tovább irányítsam a lehetetlent. Léna hosszú kezei az ingem alá nyúlva végigsimogatták a hátam, belemarkoltak a fenekembe, és a hosszú nyelve állandóan ott kalamolt a számban. Egy szexrobot sem csinálhatta volna jobban. Csoda, hogy elélveztem? A lány érzelmes szorítása meg csodálatosabbá tette az utolsó pillanatokat. Azt akarta, hogy benne élvezzek el, és gondoskodott az ölelő combjaival, hogy meg ne gondolhassam magam. Fogalmam sincs, hogy neki volt-e orgazmusa, de hogy a legszebb mosollyal fogadta a rándulásaimat, abban egy pillanatig sem volt hiba.

Kielégülten, szuszogva dőltem hanyatt a fa oldalának. A testemet egyszerre éreztem nehéznek és súlytalannak, ami annak a következménye volt, hogy átjárt a zsibbadás és a kielégülés utáni gyengeség. Léna viszont annál élettelibb arcát mutatta, odahajolt, és puszik millióit osztotta az arcomra, meg a nyáltól nedves ajkaimra. Még arra sem volt erőm, hogy a lankadó péniszem elcsomagoljam. Az agyam viszont zakatolt, és egy kérdés akaratlanul is nagyon foglalkoztatott.

– Kérdezhetek valamit? Szeretsz? – néztem a nő örömtől csillogó, barna szemeibe.

– Reggel még csak tetszettél és kedveltelek, most viszont azt gondolom, hogy reggelre belédszeretek. – vigyorgott, és nyomott egy újabb csókot.

Akkor már csak egy kérdésem van! Szent a béke, vagy továbbra is szívatni akarsz a méreteimmel? – vigyorogtam sután, miközben abban reménykedtem, hogy vége a viszontagságaimnak.

– Megígérem, hogy többé nem szívatlak! – tette a kezét a szívére, mintha csak eskü alatt vallana.

– Ok, elég sokat kellett tűrnöm, de érted megérte! – simogattam meg az arcát, és ő egy újabb nyelvessel pecsételte meg a megállapodást.

– Nos, akkor lássuk csak, mekkora is az a pöcörő! – csúszott hátrébb, és az ingemet kigombolva puszilgatta a mellkasomat.

– Ne már! Most mondtad, hogy nem szórakozol a méreteimmel! – nevettem kényszeredetten, mert rosszul esett, hogy ilyen hamar megszegte az adott szavát.

– Attila! Pont akkora a farkad, amilyennek lennie kell. Teljesen kitölt, és nem kell, hogy nagyobb legyen. Tökéletesen megfelel! – nézett mélyen a szemembe, és tényleg elhittem, hogy nincs gond a méreteimmel, bár a magasságom lehetne kicsit nagyobb, de az nem annyira érdekelt. Mintha megérezte volna, mire gondolok, mert megint megszólalt.

– A termeteddel sincs semmi gond, én lógok ki a sorból. És már azt is tudom, hogy erős vagy testben is és főleg lélekben. Nem lehetett könnyű elviselni a szemétkedő sértegetéseimet… – közel hajolt, és kezdte megint a mellkasommal, majd haladt egyre lejjebb. Látványnak is szép volt, de még nem izgultam fel, csak egyszerűen élveztem. A dolog odaáig fajult, hogy Léna végigfeküdt a lábaimon, és a jobb csípőcsontomra hajtva a fejét legeltette a szemét a férfiasságomon. A keze megmozdult, kiemelte a heréimet, aztán a péniszem a tövénél fogva a szájához irányította.

– Ne csináld, túl mocskos, az előbb élveztem el benned! – állítottam meg a kezemmel.

– Te is simán kinyalnál, ha arra volna most kedved, és szerintem lesz még rá bőven precedens! – vihogott, aztán mit sem törődve az ellenvetésemmel engedte, hogy a kezdődő izgalom hatására növekedésnek indult makkom lassan dagadva eltűnjön az ajkai között. Nem szopott, csak melegen tartotta az érdeklődésem, és egy idő után hátrébb húzta a fejét, hogy a merevedés befejeztével is elférjek a szájában. Mindössze az ujjaival játszott a farkam tövén, és simogatta a golyóimat. Ha lehet azt kívánni, hogy egy nő leszopjon, akkor én azt hétszerte jobban kívántam. Lénának ez az apró praktikája szinte megbolondított, de a nő akkor sem szopott, csak apró játékkal vette el a maradék eszem.

Ki tudja, meddig folytatódott volna ez a kínzással felérő kényeztetés, ha meg nem csörren a telefonom a Léna füle alatt. Azonnal felpattant, megvárta, hogy kivegyem a zsebemből, és a világító kijelzőre pillantott. És mi lett volna rá írva, ha nem a konkurencia, Edit neve villogott a csörgéssel szimultánban. Nem volt sok választásom, félredobtam a telefont, ami a negyedik csengetés után elhallgatott.

– Edit! Edit! A szépséges Edit mindenütt ott van. – jegyezte meg a lány, de olyan érdekes hangsúllyal, hogy nem tudtam, haragszik, vagy csak csalódott. Igaza volt, minek keres engem egy idősebb, férjes asszony az éjszaka közepén, ha nem valami rosszban sántikál. Azonnal tudtam, hogy lebuktam, mentegetőzni meg értelmetlen volt.

– Ne haragudj, ennek már vége van! – fogtam az arcát a két tenyerem közé, és ő cseppet sem volt elutasító.

– Tudom, hogy nincs vége, nem kell hazudnod. Akkor lettetek gyanúsak, amikor délután visszamentem a telómért, és hangokat hallottam. Láttalak benneteket, ne is tagadd. A helyzet egyértelmű volt. Másnap pedig a beszélgetéseiteket is elolvastam. Edit sohasem zárja el a számítógépét, ha elmegy valahova! – nézett rám boci szemekkel, kicsit szomorkodva.

– Akkor miért mentél bele, hogy eljössz a színházba? Lepattinthattál volna, amikor csak akarsz. – fojtotta belém a szót a felismerés, alig jött ki hang a torkomon.

– Féltékenységből. Rájöttem, hogy ha akarlak, akkor harcolnom kell. Amúgy meg olyan idétlen ez a harcolni szó, a szappanoperákban is utáltam. Sokkal jobban hangzik, hogy küzdeni akartam érted, kihasználtam az alkalmat, és elvettelek Edittől. – húzta el a száját, és kicsit lehervadt az arcáról az öröm.

– Akkor azt is tudod, hogy én beléd vagyok szerelmes, és nem belé. Nagy hatással volt rám, de nekem te vagy a fontos.

Léna egy darabig hallgatott, aztán halvány mosollyal felemelte a fejét, mint amikor magasan hordva az orrát olyan dölyfösen nézett lefelé. Valami büszkeségféle suhant át a képén.

– Azt tudod, hogy ki a másik udvarlóm? Tudod, aki a fehér rózsákat hozta, meg akitől kaptam a sok apró ajándékot? – villanyozódott fel egyre jobban.

– Nem, Editet kérdeztem, de nem volt hajlandó árulkodni. – ismertem be.

– Hát ő volt! Aznap vallott szerelmet, amikor a lépcsőházban vártál, én meg elküldtem őt a jó fenébe. Elég morcos voltam, hogy veled is azt tegyem. Rosszkor voltál rossz helyen.

– De vele együtt dolgozol! – hitetlenkedtem.

– Persze. Nagyon bedobta magát, hogy kibékítsen. Hozta rendre az apróságokat, és néhány nap után megbeszéltük, hogy jóbarátok maradunk, de semmi több. Azóta is látom, hogy más szemmel néz rám, de már nem bánom, inkább sajnálom, hogy egyedül van. Mesélt a férjéről, meg a házasságáról.

– Valamit nekem is mondott, hogy valakibe szerelmes, meg hogy volt egy tizenkét éves kapcsolata. – vágtam közbe elmélyülve a gondolataimban, és mélységes szomorúsággal gondoltam a csalódásra ítélt Editre. Léna bólogatott, és folytatta, pedig már így is kellőképpen meg voltam a hallottakon rökönyödve. Editet ennyire félreismertem? De nem! Nem ítélhetem őt el, hiszen csak egy célja volt, és üldözte a szeretetéhsége.

– Tudod kivel volt előttem kapcsolata? A volt titkárnőjével, drága. Irigylésre méltó szerelem lehetett. – nézett a semmibe, és tudtam, hogy valamit átérezhet az Edit érzéseiből.

– Akkor ezért volt olyan félénk velem! – kaptam a fejemhez.

– Félénk? Rendesen sajnálom a szerencsétlent. Az igazság az, hogy ha nem is szerelemmel, de azért szeretem. És nem mellesleg ő segített összehozni minket. – sóhajtott Léna, és elgondolkodva nézte a letaposott füvet.

– Tudta, hogy egyedül marad, ha közöttünk jól alakulnak a dolgok. Ráadásul ő erőltette, én már majdnem feladtam. – ismertem be, és Léna bólogatott.

– Hallottam, ott voltam a Majális parkban, és azt is láttam, amikor bementél a lakásába. Ritka szar érzés volt. – vetette a szememre a lány, de nem igazi rosszallással, csak a tudomásomra akarta hozni, hogy mindent tud.

– Komolyan? Akkor téged láttalak a sötétben? Azt hittem, csak képzelődöm. Alábecsültelek, nagyon vagány csaj vagy.

– Vagány? Inkább magányos, és boldogtalan. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de már tudom, mit akarok. Volt három napom, hogy átgondoljam, és mindegyikünknek így lesz a legjobb. – kezdett ismét mosolyogni, visszatért belé az élet, és a farkam után nyúlva újabb csókra hajolt. A faszverés sem volt az erőssége, vagy csak direkt csinálta lagymatagon, mégis annál jobban felizgatott. Az biztosnak tűnt, hogy én szerepelek a lány elképzeléseiben, más meg nem is nagyon számított, ködösítette a gondolataimat a felszabaduló tesztoszteron.

– Hogy őszinte legyek, azt hittem, hogy haragudni fogsz! – sziszegtem két nyögés között elérzékenyülten.

– Ha nem kezd ki veled Edit, sosem lett volna rá esélyed, hogy belédzúgok! – válaszolt kicsit viccesen, és a tövénél megszorítva a farkam ráhajolt, és egy pillanatig beleszívott, aztán megint visszatért a farokveréshez, és ha lehet, még nagyobb kacérsággal nézett a meglepődött szemembe.

– Szóval csak féltékenységből szeretsz? Ez kínos! – nevettem, de az édes ajkai csendre intettek, és a hosszú nyelve csókcsatára hívta az enyémet.

Kavarogtam bennem az érzések, ha lehet azt mondani, Edit elvesztése miatt egy kicsit szenvedtem, de Léna az enyém volt, minden tette és szava ezt ígérte. Olyan hihetetlennek tűnk, hogy egy leszbikus nőbe botlottam bele, de én nem tapasztaltam különbséget, a szép szőke hozzám teljesen normálisan közeledett, ráadásul a kedvessége és a szeretete miatt nem is volt mit elítélnem. Ettől még ő nem volt se több, se kevesebb, mint a nő, aki nagyon tetszett, és aki olyan érzékenységgel csavarta el a fejem, hogy majdnem beleszerettem, mert igenis közel állt a szívemhez. Léna csókjai pillanatnyilag halványították az érzéseket, és tisztában voltam azzal is, hogy a lány a szex örömével akarja tompítani a fejemben kavargó gondolatokat. Nem volt rossz a kedve, sőt, mintha valami folyamatosan egyre jobban feltüzelte volna, egyre határozottabb, és egyre odaadóbb lett. Visszatért a szopásra, de úgy fordult, hogy a punciját elérjem, és kéjesen élvezte, hogy két ujjam csúszkál a nedves hüvelyében.

Már majdnem elélveztem, amikor ismét megszólalt a telefon. A kijelző ismét Edit nevét mutatta, de én nem akartam tudomást venni róla, érte sem nyúltam, csak reméltem, hogy minél hamarabb elhallgat. Nem így Léna, aki odakapott, mintha meg akarna előzni, és az ujját végighúzva rajta már a füléhez is tartotta. Berezeltem. A lány határozottsága miatt meg voltam győződve, hogy Editet rövid útin kiosztja, amit nagyon nem akartam, de előbb csak szó nélkül hallgatott.

– Jöhetsz kedves, holnap délig kettesben vagyunk! Várlak a házam előtt húsz perc múlva! – hallottam a kínos csendben Edit hangját a telefonból.

– Szia Edit! Le ne tedd a telefont! – szólt bele a lány a készülékbe, aztán egy kicsit habozott. A nyelvén volt a mondanivalója, de egy pár pillanatig bizonytalan volt.

– Léna? – hallottam a szőke ijedt hangját a vonal másik végéről.

– Igen, én vagyok. Ott lesz Attila húsz perc múlva, és nekem is csak egyetlen kérdésem van… – tartott hatásszünetet, amíg a mondandóját átgondolta, a szemei izzottak, és a legrosszabbra számítottam, pedig az arca megszelídült, és örömteli érzelmekről árulkodott, aztán a szemembe mosolyogva kérdezte Editet – csatlakozhatnék hozzátok harmadiknak?

Dugj seggbe ! részletei…

A bűntudat rabságában

Tudom, hogy néhány olvasó gyűlöli a hosszú eIőszavakat, úgyhogy gyorsan a lényegre térek.
A következő történet csupán fantázia terméke, felnőtt közönség részére. Erre valószínűleg már a portál jellegéből rájöttek, de hogy biztos legyen: a “felnőtt” azt jelenti, hogy valószínűleg olyan keményen fognak maszturbálni az itt bemutatott erotikus jelenetekre, hogy fennáll a személyi sérülés vagy más balesetek veszélye. Higgyenek nekem, ez bizony ennyire szexi lesz. Mindezek értelmében a szerző nem vállal felelősséget az alábbiak bekövetkezése esetén:
– horzsolás,
– izomhúzódás,
– szédülés,
– zavarodottság,
– rettegés,
– vérzés (külső vagy belső),
– spontán öngyulladás,
– idegösszeomlás,
– váratlan levitáció,
– véletlen interdimenzionális utazás vagy időugrás,
– metamorfózis (óriás rovarrá, hereszörnnyé vagy hiperintelligens növényi gyökérformává),
– istenszerű intergalatikus szexutazók megidézése hatalmas útilapu-nyúlványokkal és mangókkal a nemiszervük helyén.
Az utolsó furcsának tűnhet, de sokkal gyakoribb, mint gondolnák. Most épp arra gondolnak, hogy ilyen Önökkel sosem eshet meg? Nos, ismertem egy nőt, aki vonzotta az ilyen lények – bizonyos parazoológusok Halhatatlan Ostromgépeknek hívják őket – figyelmét a nyögéseivel, amikor a Heti Szakállas Magazin valamelyik példányára maszturbált, és elmondása szerint a bekövetkezett gangbang pokolian mocskosra, ugyanakkor bevallottan gyönyörteljesre sikeredett, olyan élményre, amelyet valószínűleg nem minden olvasónak javasolna (bár bizonyos barátai szerint csak magáénak akarja tartani a Halhatatlan Ostromgépeket).
A lényeg, hogy ha biztosra akarnak menni, a szerző szilikon alapú síkosító használatát javasolja, illetve hogy ne higgyék el, hogy a repceolaj vagy akár a nyál megfelelő helyettesítő lehet. Fő a biztonság!
A történetben megjelenő összes karakter és szituáció kizárólag a szerző fantáziájának terméke, bármi hasonlóság élő vagy holt személyekkel teljesen a véletlen műve.
Szinte teljesen.
Jól van, bevallom, a szexi betörőlány a 23-as fejezetben nyilvánvalóan Jessica Alba. Könnyen kitalálható az ábrándozásból a telt, csókos ajkakról, a feszes, mégis puha hasikáról, az érzéki idomokról és ragyogó tekintetről, hogy ő járt a fejemben. Legalább öt bő fejezetet egy kézzel írtam, miközben folyamatosan váltogattam a doksi és Jessica Alba fényképei között. De az vesse rám az első követ, aki szerint ez a csaj nem ok nélkül lett szépség- és divatideál. Ha lenne a földön igazság, már rég elfeledtette volna Audrey Hepburnt, úgyhogy igazán nem vethet a szememre senki semmit.
Na nem mintha nem vertem volna ki már Audrey Hepburnre is. Imádom. Szerintem az Álom luxuskivitelben egy klasszikus erotikus film. De ebben a történetben egy karaktert sem találtam ki Audrey Hepburn alapján, kivéve esetleg a bölcs, idegen grófnőt, aki a 12-es fejezetben jelenik meg az orgia jelenetben, de az sem igazán számít cameo szerepnek, mert végig forró, csöpögő űrlény-időbandita-sperma fedi.
Ja, még egy figyelmeztetés: a forró, csöpögő űrlény-időbandita-sperma kifejezés egész sokszor meg fog majd jelenni, úgyhogy már most figyelmeztetek mindenkit az űrlény időbűnözőkre és a forró, csöpögő spermára is.
Ezenkívül minden karakter és szituáció teljes kitaláció.
Várjunk csak! Megfeledkeztem Lord Vorkorgosianról, a Dildónikus Birodalom Uráról, aki hősnőinket fenyegeti a 7. fejezetben. Nem akarok hazudni, ő teljesen Barry-n alapul, az alsó szomszédomon, aki egy igazi faszfej. Egyszer például totál véletlenül kihajítottam a teraszról egy cigit, minden hátsó szándék nélkül, és ez a köcsög feljött, bedörömbölt, és mikor kinyitottam, akkor jöttem rá, hogy egy százötven kilós szkinhed. Na jó, lehet, hogy nem szkinhed, csak kopasz. Mindenesetre azt kiabálta, hogy “Mi a fasz bajod van?” Nem viccelek. Nem olyan rossz fej, mostanság már egész jól kijövünk, de amikor a sztorit írtam, az járt a fejemben, hogy ő egy köcsög, és ez bizony érezhető azokban a részekben, amikor a főhősöket az óriás spirális robotvibrátorokhoz köti, és kiküldi őket a Zrthr bolygó dzsungeleibe — nem is beszélve arról, hogy Lord Vorkorgosian leírása teljesen illik Barryre — szóval ha Barry mindezt elolvassa valaha, mindent be kell majd vallanom.
A történetben feltűnő lesz az apafigurák hiánya is. Minden alkalommal, amikor egy mély-kúrós, hajhúzós, beszólogatós, vadállatias análőrületet olvasunk, eszükbe juthat: “Nem lenne mindez izgatóbb, ha a színfalak mögött egy apafigura kukkolna?” Ez a hiány az apámra utal.
De ebbe most nem akarok belemenni.
Na jó, ha mindenáron kíváncsiak rá, lelépett, amikor hatéves voltam. Tessék, kellett ez?
És akkor már ezt is bevallom: közvetlenül őt hibáztatom a promiszkuitási életstílusomért és az azóta is tartó kemény droghasználatért. minden alkalommal, amikor egy ismeretlen lakásban ébredek egy ismeretlen nő mellett, kokainporral a pólómon, orromban a szégyentelen, érzelemmentes paráználkodás bűzével, a buszmegállóhoz gyalogolva és hazajutás közben azon gondolkodok, hogy
1) Miért csíp, amikor pisilek
2) Baszódj meg, apa. Igazán eljöhettél volna. Egyetlen iskolai szereplésre. Egyetlen meccsre. Bármire. Baszódj meg!
Így jutottam odáig, hogy pornót írok, amiben szadomazohisztikus vénuszi húsevő űrlénynövények nyomatják gyanúsan Kim Kardashianra hasonlító szexi, nagyseggű színésznőcskékkel.
Na, most örülnek?
Köcsögök.
Na szóval. A történetben egyetlen karakter sem alapszik közvetlenül Kim Kardashianon. De a 9. fejezet bizonyos részeiben, amikor a rabszolganőkkel teli űrhajó leszáll a Jura korabeli Föld mocsarába, amit megszálltak az Űrlénymegtermékenyítő Erők a Tizenharmadik Dimenzióból, megbocsátható a dögös, kurvás 98-60-90-es szereplőt egy bizonyos valakihez hasonlítani. Le fogom tagadni, de azért értem, hogy jutottak erre a következtetésre.
(Csak hogy világos legyen: nem szoktam megadni a női karakterek méreteit. Méghozzá azért, mert az idegesítő. Most az egyszer tettem így. Nem is tudom, miért. (Ha belegondolok, megadtam a csöcsös Marsi szexkommandós méreteit, aki elkapja és elcsábítja a szexi betörőlányt, és benevezi az ősi, rituális marsi spriccelős versenybe a 27. fejezetben. Ki kellett hangsúlyoznom, mennyire csöcsös is volt. De ennyi. (Na jó, most, hogy végigolvastam, rájöttem, hogy nemcsak majdnem mindegyik női karakter méreteit adtam meg, de úgy a negyedüknek neve sincs. Csak méreteik. Lehet, hogy akkor valami menésem volt. Szóval ha valakit ez zavar, én szóltam.)))
Térjünk vissza a történetre. Ez a történet extrém erőszakot tartalmaz, extrém szexuális szituációkat, extrém sportokat, extrém filozófiai polémiákat és extrém shoppingolást, ami az előtte lévő négy extremitással egyben megtalálható a dominálásról szóló 15. fejezetben (Lilara, a Barbár Episztemológus vad menete a fallikus filozófiai zombikkal teli plázában). Erre kifejezetten büszke vagyok; emiatt megéri végigszenvedni az előtte lévő négy fejezetnyi Fellációtőzsdét, ami őszintén szólva még a szerző számára is kissé repetitívre sikerült, úgyhogy néhány olvasómnak is kemény falat lesz. Ha Önök is közéjük tartoznak, gondoljanak erre: “Nemsoká az a rész jön, amiben Lilara az izmos, fazonírozott puncijába szorított Megtorlás Bárdjával szánt végig a maszturbáló filozófiai zombik hörgő tömegén!” Megéri.
És most az extrém szexuális szituációkról: ismerik az Audrey Hollander nevű pornósztárt? Nézzék meg a neten pár videóját. És most képzeljenek a gangbanghez annyi farkat, amennyire maga Audry Hollander mondaná: “Nana! Ez már kissé túl sok fasz, uraim! Ez már kissé extrém!” Na ennyire lesznek extrémek a szexuális szituációk. (Érdekesség: Audrey ennek a történetnek egy próbaolvasója volt. Egy pornókiállításon találkoztam vele, igazán kedves hölgy. Megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve átolvasni valamelyik erotikus írásomat. Így kaptam meg az e-mail-címet. Miután ezt a sztorit végigolvasta, csak ennyit írt: “Kérjen segítséget! És Isten kegyelmezzen a lelkének!” Ez az Audrey mindig viccel…)
De legalább nincs benne nemi erőszak. Hacsak nem tekintjük annak a 46. jelenetet, amikor a 105DD-70-95-ös Szőke és a 77A-60-90 Barna elcsábítják a Harkam Fővárosának Taplóharcosait. Mert hát azok végülis gombák, nemigen beszélnek semmilyen ismert nyelven, és nem tudják a beleegyezésüket adni, úgyhogy egyesek számára ez felvethet bizonyos aggodalmakat. Másrészt viszont, ha még sosem fantáziáltak arról, hogy kétlábú gombaszörnyeket kúrnak seggbe gigantikus felcsatolható dildókkal, és a végén a szörnyek gigantikus péniszekként spriccelik szét a spóráikat az Alvilág hátborzongató látképére… Hát mondjuk, hogy érdekes kalandokat élnek majd át.
Az extrém sportos részben figyeljünk a szédülésre, légelhárító tűzre, szétrobbanó egerekre az akrobatikus seggbekúrós légtánc jelenetben az újdonsült Jolly Rogers égi kalózzal és a mindig mindenre készenálló Fellegekben Járó Égibúvár Alakulat tagjaival a kizárólag repülő mókusok által benépesített alternatív náci Németországban.
(Valójában sokkal kevésbé zavaros, mint ahogy tűnik. De tényleg.
(A szétrobbanó egerekről: a történet írása során nem sérültek meg állatok, kivéve a pár tucat egeret, amiket petárdákkal robbantottam szét, hogy tudjam, milyen, amikor szétrobban egy egér, amit igazából nem is tudom, miért tettem, és miért kiáltottam minden robbanásnál, hogy “Nesze, apa!”; az emberi szív rejtelmei kifürkészhetetlenek. De az egerek nem veszélyeztetettek, igaz? Úgyhogy nem kell túlaggódni a dolgot.))
És ne hagyják, hogy az extrém filozófiai polémia megijessze magukat. Remekül összeillik a szexszel és sokat lehet belőle tanulni. Íme egy kimaradt jelenet az 52. fejezetből, egy dialógus, amit nem használtam fel a jelenetben, amikor Zoe Bangsalot, a Nimfomán Keresztény Egzisztencialista Kurva konfrontálódik egy Kontinentalisták nevű utcai bandával, akik valójában feltámasztott európai filozófusok, akik — a halhatatlan ereikben feszülő protovér miatt — arra ítéltettek, hogy a természetellenesen gyorsan újratermelődő spermájukat nők folyamatos kefélésével vezessék le. A jelenetben Zoe fogadást kötött egy csoportnyi Kontinentalistával, hogy mindannyiukat szárazra tudja szopni, és közben folyamatosan képes vitázni Isten létezéséről. Íme:
“Zoe Bangsalot körbecsavarta nyelvét a Halhatatlan Jean-Paul Sartre vastag makkján, nyállal vonva be, és felpillantott rá, miközben Halhatatlan Andre Gide és Halhatatlan Merleau-Ponty farkát szorongatta maga körül.
– Nézzék – mondta. – Nem tudjuk sem bizonyítani, sem cáfolni Isten létezését, mert őt csak a hiten keresztül lehet megközelíteni – de ha megvan a hitválasztás szabadsága, annak forrása csakis Isten lehet – és szenvedélyes nyögéssel nyelte be Halhatatlan Sartre farkát.
– Én… ááhh… – nyögte Halhatatlan Sartre, ujjaival a karcsú nő barna tincseibe túrva, miközben annak szája fel-le járt a férfi húsrúdján. A filozófus előretolta csípőjét, amitől a kurva torkára csúszott a farka, és ezt mondta: – Az érvelése… körkörös. miért ne lehetne a szabadság…. uhhh… inkább Isten hiányának jele? Alapjában véve azért vagyunk szabadok, mert… öööö… mert hogy… ááááhhh… mit is akartam ezzel?
– Kevés szörny igazolja a félelmet, amit irántuk érzünk – mondta Halhatatlan Gide, összeszorított fogakkal, mert Zoe a golyóit csiklandozta. – Isten legkevésbé… öööhhh… mert Isten csak ember által érhető el…
– Van az emberben – mondta Halhatatlan Merleau-Ponty – egy transzcendens maradvány, ami Isten nevére rezonál, de annál sokkal nagyobb és egyben kisebb is, mert egy állandó utazás a semmibe, ami az emberi életet követeli… ahhh… nagyon igénylem a szádat…
Zoe kiengedte Halhatatlan Sartre farkát, és rávigyorgott Halhatatlan Merleau-Pontyra. – A hit méltán nevezhető minden emberi lélek akaratlagos választásának, a különbségnek, amely a nemléthez képest létrehozza az igazi ént – mondta.- És ezt valóban lehet Istennek nevezni, mind közvetlen és mind átvitt értelemben. A választáson túl mi vezérelhetne minket Istennél jobban a létezés felé?
És ráköpött Halhatatlan Merleau-Ponty farkára, és hevesen benyelte, mire a Kontinentális élvezettel nyögött fel…”
És ez csak a kezdet. Sok ilyen van még. Ahogy már mondtam: extrém.
Mindehhez képest az az extrém erőszak nem is olyan extrém. Egy átlagos akciófilmben sokkal durvábbakat lehet látni. (Megközelíti ez mondjuk a John Wick c. film erőszakszintjét? Abban a filmben a főhős több, mint három tucat embert csinál ki, hogy megbosszulja a kutyáját. Persze, aranyos kutya, meg minden, de azért… na. Ehhez képest a 32-es fejezet, amiben Jenny McGurley egy puskával és egy karddal számol le seregnyi csoszogó húsdroiddal, igazán ízléses és visszafogott. (És a főhősnek van egy jópofa visszatérő poénja is. Vacilláltam néhány változat között:
“Ti srácok, nem tudjátok, mikor kell elmenni!”
“Golyóparádé! Remélem, fájt!”
“Ha remeg a cici, hullik a sok geci!”
“Foszd meg és uralkodj!”
De a végén annál maradtam, hogy “Rohadj meg, apa! Megfizetsz az üres szabadságért és csak rohadj meg!” Csak úgy kipattant az agyamból, mint a legtöbb klasszikus vagy ikonikus ötlet, és nem is tudom, miért, olyan ismerősnek tűnt. Ezt mondja Jenny minden alkalommal, amikor kinyír egy húsdroidot, és hát sok olyan alkalom van. Maga az a jelenet negyvenhatezer szavas, de ugyebár egy húsdroid egy emberélet tizedét éri csupán, úgyhogy ez alapján még mindig a John Wick gyilokmennyisége alatt vagyunk.)))
* Várjunk csak! Most jöttem rá valamire. Ez a poén majdnem szó szerint ugyanaz, mint amint Dutch mond a Predatorban: “Rohadj meg!” Milyen furi, ahogy az ilyen dolgok előtörnek az ember tudatalattijából…
A szexuális aktusokban részt vevő összes karakter tizennyolc éven felüli.
És akkor jön az utolsó figyelmeztetés. Végre! Ez lesz az elősz
mm
iopafh niosa cpfpuvg
kllllllllllllllllllllllllllllll
Hoppá, nocsak, kicsikét bealudtam és rácsúsztam a billentyűzetre!
Mondjuk egész jó kis szövegrész lett belőle, mint valami absztrakt költészet. Jobb lesz, ha benne is hagyom az előszóban.
(Néha simán kiütöm magam, pl. szex vagy éppen autóvezetés közben, és ezért nem is vezetek többé, ezért nem is vezetem a buszt többé. Egyszer kidőltem, és egy nyílt téri Shakespeare-előadásban kötött ki a jármű, utána meg egy folyóban. Kész csoda, hogy senki sem halt meg.)
Ha már itt tartunk, jobb lesz tisztázni ezt a “tizennyolc éves” kifejezést, mert pár olvasót megzavarhat, hogy néhány karakter kora Borphusi Években van megadva a szokásos gregorián naptárrendszer helyett. A Borphusi naptár egyszerre számol visszafelé egy megjósolt jövőbeli időponttól, amikor egy falloszteroid a Borphus bolygóba csapódik – a falloszteroid alapjaiban egy aszteroida, csak fasz alakú – és előrefelé J. Gordon Strongarm történelmi landolásától a gőzmeghajtású rakétáján, és ez a tradíció lehetővé teszi az életkor megadását “kronológiai imprintként”, ami a két érték különbsége mínusz azon borphusi évek száma, amióta az illetők élnek (a borphusi év egy földi év szorozva Pivel, ami éppen Pi-szer a Prnang-Prnang parti városban gyártott pitetálca mélysége borphusi ujjakban mérve). Szóval ha a szövegben egy dögös bikinis csaj szalad felénk az Io-Io tengerének vörös homokos partján, és 568043.34 borphusi éves, biztosra mehetnek, hogy már kiszámoltam, hogy ez minimum tizennyolc legyen földi években (esetleg tizenkilenc vagy húsz — hiszen ki ne szeretné a MILF-eket, ugyebár).
Na jó, hát ennyi. Most már mindjárt jön a “Gangbang Anál Űrnimfománok erotikus kalandjai, első saga: Az elárult kisfiú nyomában, aki extrém keserű férfivá nőtt, első fejezet”.
Kibaszott jó lesz!
Hát akkor kezdjünk hozzá.
10… 9… 8… 7… 6… 4… 3… 2…
Várjunk csak! Egyet kihagytam. Próbáljuk újra.
10… 9… 8… 7… 6… 5… 4… 3…
2…
1…
Függöny fel!

!!!!!!
Kezdődik!
Márazonnal.

“Kis recska az embernek, nagy kiverés az emberiségnek.”


…….
. . . . . . .
Nos hát, egy dolgot nem mondtam. Az írás még folyamatban van. Még nem igazán van kész belőle semmi. Kijelenthetjük, hogy egy kicsit elakadtam. A terapeutám szerint ez az elodázás a szeparációs szorongásomból ered és
Hahahaha, én nyertem!
Természetesen nem futja terapeutára. És természetesen van történet.
Mindenesetre élveztem ezt a kis ismerkedést az olvasóimmal. Olyan intim kötelék alakult most ki, amire nagyon is szükség lesz, amint elkezdődik a menet az Anál Űrcsaj Gangbangben. Elevenítsék fel a szívükben ezt a romantikus pillanatot, amikor majd a 29. fejezethez jutnak, amiben egy 88C-60-86-os barna csaj szív ki egy centauri meztelen csigát a nővére seggéből. Higgyenek nekem, az életre szóló emlék lesz.
Jó szórakozást!
(**Főleg neked, apa.)

A nejem ismeretlen oldala

Sziasztok, egy történetet szeretnék Nektek elmesélni, ami teljes egészében megtörtén eseményeket foglal magába. Feleségem és én már közel 10 éve ismerjük egymást és 4 éve házasodtunk össze. Van egy 2 éves kisfiúnk – nagyon szeretjük egymást.
Tavaly leutaztunk egy hétvégére a Balatonra, hogy kipihenjük magunkat, szigorúan a gyerek nélkül. Próbáltuk a 3 napos pihenőt teljes egészében kiélvezni. A szokásos nyaralási időtöltések után, este beültünk egy kis kocsma teraszára. Iszogattunk egy kicsit, jól telt az este, mire egyszer csak megjelent Évi (feleségem) volt főnöke. Ő nagyon megörült neki, mert még mikor nála dolgozott nagyon jó viszonyban voltak. Meginvitáltuk Őt egy kis beszélgetésre, baráti iszogatásra. Késő este a másnapi program megbeszélése után elbúcsúztunk, majd visszamentünk a hotelbe, ahol egy hatalmasat szeretkeztem a feleségemmel. Én nagyon szerettem volna, ha Ernővel, a főnőkével össze tudnék hozni egy hármas dugást. Sex közbe próbáltam is ráutalni a feleségemnél, annyira fel volt Ő is izgulva, hogy egyáltalán nem utasított el engem, pedig ebbe soha nem ment bele korábban. A másnapi napot szinte végig Ernővel töltöttük – más esetben iszonyatosan féltékeny lettem volna – látva a nejemet egy másik pasival vihogni egész nap. Vacsi után megint csak a kocsma terasza mellett döntöttünk és ott iszogattunk – később szólt Ernő:
– Mi lenne, ha nálam folytatnánk a beszélgetést? – Barátai úgysincsenek otthon. Évi pedig már túl sokat ivott ahhoz, hogy nemet tudjon mondani. Elindultunk hát a ház felé, közbe jókat röhögtünk, viccelődtünk néhány pajzán viccen. Ernő egy sokkal szebb szálláson lakott. Bementünk és leülve folytattuk a beszélgetést és italozást. Megmondom őszintén, én már nagyon fel voltam izgulva már csak a tudattól is, hogy most meg fogják kúrni a feleségemet. Ernő felállt és kiment valamiért a kocsijához – közbe elkezdtem Évával csókolózni, szenvedélyesen hosszan, kezem közben fejét, nyakát simogatta.
– Ne zavartassátok magatokat – szólalt meg hirtelen Ernő az ajtóból.
Évi megigazította ruháját és kócos haját, majd szégyenkezve bocsánatot kért.
– Igazán nincs miért bocsánatot kérned – mondta Ernő – a férjed helyébe én sem tudnám türtőztetni magamat. – Nagyon szexi vagy!
– Köszönöm!
Ernő leült mellénk és folytattuk volna a beszélgetést, ha nem lettünk volna mindhárman nagyon beindulva. Mikor Évi mélyen Ernő szemébe nézett, odahajoltam az arcához, fejét visszafordítva mindjárt szájon csókoltam Őt. Szisszeni se tudott, olyan vadul csináltam. Kezemmel persze közbe újra a nyakát, vállát simogattam. Mikor nem éreztem ellenkezést Éva részéről, kicsit felbátorodtam és merészebb helyekre tévedt a kezem. Letoltam válláról ruhájának pántját és mellét kezdtem simogatni, gyúrogatni melltartón keresztül. A torkomban dobogott a szívem, amikor felnéztem és láttam Ernő kiéhezett tekintetét. Éva kezét a ölemre tette és így kezdett el simogatni engem nadrágon keresztül. Érezhette, ahogyan feszül a férfiasságom. Járatta a kis kecses kezét. Féltem, amikor Ő is felnézett, hátra fordult, odahajolt Ernőhöz és egy hihetetlenül odaadó csókot adott a férfi szájára.
Ekkor Ernő megfogta feleségem kezét és odahúzta magához. Csak néztem Őt, ahogyan engedelmeskedik a főnökének, rátette a kezét a nadrágjára és úgy simogatta Őt is, engem is. Még sosem láttam feleségemet ennyire felizgult állapotban.
Mikor a bugyijára tettem a kezem, éreztem mennyire kívánja már a szexet, csupa nedv volt. Nem bírtam ellenállni, letérdeltem elé, ruháját feltoltam a derekáig, bugyiját levettem és belefúrtam arcomat a combjai közé. Egyik kezét a fejemre tette, így irányított engem. Néha fel-felpillantva láttam, ahogyan Ernő farka már lucskosan ki-be jár feleségem szájában. Évi teljesen kifordult magából, még sose láttam ilyennek.
– Dugd beee, kéérlek – szinte nyöszörgött.
Már hevesen dugtam közben a nejemet, aki csak hümmögni tudott, amíg egy hatalmasat nem élvezett. Ernő hagyta kiélvezni a feleségemet, én pedig a csúcsra érve teleélveztem a szűk kis pináját. Utána felálltam és kimentem a fürdőbe lehűteni magamat. Az orgazmus után mindig kitisztul a fejem, most is ez történt, rájöttem mit is tettem. Összeszedtem magamat és visszamentem a szobába. Meglepődve láttam nincs ott senki, csak Éva meggyűrt ruhája melltartója, bugyija hever szanaszét. A hangok után mentem, beléptem a hálószobába és láttam Évát, a feleségemet egy másik vadidegen férfin lovagol és kéjesen nyöszörögve vonaglik rajta. Én leültem a szoba sarkában lévő fotelbe és onnan nézetem Őket.
Nagyon felizgultam újra a látványtól, így elkezdem magamat simogatni. Őrületes tempóba kefélte Ernő a feleségemet, aki láthatóan már annyira részeg volt, hogy alig bírta magát tartani a férfin. Ernő, aki látta ezt, hátranyúlt a fenekéhez és benyálazott ujjával elkezdte izgatni Éva ánuszát. Évi bár korábban sose engedte a fenekét megdugni, most láthatóan nagyon élvezte ezt a fajta izgatást. Láthatóan nagyon ügyesen csinálta Ernő, mert egyszercsak még sose halott sikolyok törtek ki Édesem szájából. Elernyedve borult a férfi mellkasára. Pár perc pihegés után kinyitotta szemét és egymás szemébe néztünk.
– Uhhh, ez nagyon jó volt – monda. – Köszönöm.
Ernő nem sokat várva, újra feleségem fenekét izgatta, próbálta megujjazni. Fiókjából kivett egy tubust és egy nagy adag síkosítót kent a kezére és a feleségem fenekére. Éva felszisszent, amikor néha beljebb dugta Ernő az ujját. De láthatóan nagyon élvezte. Majd elkezdtek csókolózni, heves volt borzasztóan szenvedélyes, nagyon erotikus volt a látvány. Évi újra felült és próbálta magába igazítani a faszt. Az enyémnél nem volt hosszabb, de láthatóan sokkal vastagabb volt. Biztosan új élmény volt a Drágámnak.
– Gyere Édes! – nyöszörgött. Ha lehet még jobban elvesztette a fejét és még durvább stílusa lett, persze Ernő legnagyobb örömére.
– Gyere, dugj szét! Akarom a farkad. – Erre megfogta Ernő kezét, magához emelte és két ujját bevette a szájába, mintha szopná őket.
– Szeretsz szopni, ugye? – kérdezte tőle Ernő.
– „Ahhamm” – válaszolta bólogatva.
– Akkor gyere Kicsim! – Erre Éva feltérdelt Ernő felett és a szájába vette a faszát. Iszonyatos profi módon szopni kezdte Őt. Nagyon ügyesen, eleinte csak a nyelve hegyével járta körbe a makkot, majd szinte az egészet a torkára engedve benyelte. Profi módon csinálta, mintha most lépett volna ki egy pornófilmből, úgy csinálta, mint egy igazi KURVA! Annyira izgatott volt közben, hogy néha-néha kicsúszott a kezéből a méretes szerszám. Majd Ernő megfogta a feleségem fejét, a hajába túrt és kicsit durvábban így kezdte el őt irányítani, szinte megbaszta a száját!
Ezt már én se bírtam, láttam hogyan veri a feleségem Ernő farkát azzal a kezével, amin a jegygyűrűnk volt. Odaálltam mögé és egyből betoltam a farkamat az addigra már teljesen kitágult barlangba.
– Szopjad Te kis Ribanc – utasítottam már én is Őt. – Szopjad!
Ernő csak pihegett.
– Csináld Bébi, ez azzz, uhhh.- Erre Éva hátrafordult, rám nézett. Teljesen el volt torzulva az arca a kéjtől. De láttam mennyire élvezi, mennyire kívánja ezt az érzést, amit csak két fasz adhat meg neki, akik egyszerre dugják Őt. Nem is bírtam sokáig, pár lökés után másodjára élveztem feleségem picsájába. Ernő szinte hihetetlen módon, még mindig nem élvezett el. Én ernyedten kihúztam a farkam a pinából és leültem az ágy szélére. Feleségem szinte öntudatlanul zuhant az ágyra, Ernő kiment a konyhába, addig hagytam Évát pihenni.
Pár perc múlva Ernő még mindig az álló farkával jött vissza és Éva mögé térdelt. Rám nézett, szinte engedélyt kérve, bólintottam, úgyis tudtam mit akar. Elkezdte az ujjával izgatni a puncit, kezére valami síkosított öntött, majd a fenekét kezdte nyalni, simogatni. Felhúzta Éva csípőjét, aki szinte erőtlenül tűrte az egészet. Nagyon féltem tőle, mert Évát még soha senki nem kúrta seggbe, féltem hogyan fogja majd viselni. Bár Ernő nagyon lassan kezdte bedugni a farkát a seggébe, állatias sikolyokat fojtott a párnába Éva. Kis idő múlva a sikolyokat a kéjes nyögések váltották fel. Kedvesem kezén megtámaszkodva négykézlábra emelkedett és láthatóan kezdte élvezni az anális sexet. Nem tudom leírni azokat az érzéseket, amiket akkor éreztem. Nem tudom, hogy van-e még férfi a földön, akit ennyire izgat, ha dugják a feleségét, mint engem. Éva felnyögött, amikor Ernő kezét a csiklójára tette és elkezdte Őt izgatni.
– UUhhh. SSszzzz, hhmmmm. Ez az, csináld, még! Kérlek, ne hagyd abba! Basszál, kúrjál szét engem! IIgeeen! – És őrületes tempóba tolta magát rá a farokra.
Ernő se bírta. Kezét Kedvesem csípőjébe vájta és iszonyatos tempóban telespriccelte a picsáját. Hörögve élveztek mindketten. Félájultan rogytak mindketten az ágyra. Így aludtunk el.
Reggel felkeltem és halottam a zuhanyból hallatszódó vízcsobogást. Felkeltem, kimentem a fürdőbe. Láttam Őket ketten – ahogyan Ernő háttal a kádnak támaszkodva szopatja a nejemet. Ahogy megláttam Őket, egyből megmerevedett a férfiasságom és odaléptem hozzájuk. Beleborzongtam, ahogyan láttam a feleségemet, aki pornószínészeket megszégyenítve szopta főnöke farkát. Mint az igazi kurvák, kezével verte a faszt, közbe kinyújtott nyelvével várta, hogy a férfi teleélvezze az arcát, amit nekem korábban sose engedett meg. Éva felnézett és ránk mosolygott:
– Gyertek Fiúk! Élvezzetek rám! Akarom!
Ernő élvezett el elsőnek, szinte mindenhova jutott a forró geciből: feleségem hajára, arcára, ahonnan a melleire csurgott. Beleremegtem a látványba, mindig is erről ábrándoztam, hogy lássam Őt egy másik férfivel, azt hiszem, beteljesült!
Még soha nem érzett görcsök közben összerándultak a heréim és én is teleélveztem Éva arcát, csupa geci lett a feje. Így szopogatta teljesen tisztára a farkunkat. Majd fellált, bemászott a tus alá és lezuhanyozott.
Aznap szinte nem beszéltünk róla semmit, de mikor hazaértünk a nyaralásból, egy maratoni beszélgetésbe kezdtünk. Sok minden újat megtudtam a feleségemről és a vágyairól. Azóta még jobb barátja lett a főnőkének!

Alkalmi szex

Sehol senki körülöttem, csak a felszolgáló hölgy manikűrözgeti magát a pult mögött. Hétfőn, kora délután ki is járna erre, késő őszi napon? Messziről hallom, jön valami vonat, hmm, ez még nem lehet az enyém, de azért kihörpintem a narancslé utolsó cseppjeit, hátha mégis. Persze hogy nem! Ez onnan jött, ahová én megyek.
Tovább gyönyörködnék az őszi színekben, de cipőkopogást hallok. Nem nézek fel, nem kell. Érzem, hogy felém tart, érzem, hogy csakis férfi lehet, mert túl határozottak léptei. Csak a szemem sarkából figyelem, tudván, hogy a napernyő árnyéka, most bújtató barátom. Ahhh, csak egy dzsigoló állapítom meg magamban. Nem érdekelnek, rászállhat a szöszire a pult mögött, én már itt sem leszek 10 perc múlva. Pedig most éppen kapható lennék egy kis szerelemre. Léptei üteme is arra utal, majd elsétál mellettem, de egy homályos hang megelőzi az utolsó koppanást. – Leülhetek? Kérdi a hang. De milyen hang? Az a hang! Bársonyos, rekedtes, homályos. Miért pont ide, gondolom, ráncolom szemöldököm, és még a szemedbe is nézek, mielőtt visszakérdezem, ”miért pont ide”?
Nem így történt. A szemeit kerestem, de nem találtam. A roppant mély gödrökből csak az ici-pici rés utalt arra, hogy ember néz rám, valami fekete csillogás, hogy szemei is léteznek. Nagy orrú, álla megnyúlva, a bajusz szinte groteszkül pödörve a mosolygós ajkak felett. Hang nem jött ki a torkomon. A kisasszonynak még egyet, és nekem is ugyanazt, ha lennél oly kedves? Susogta a szöszinek. Ugye nem sietsz! Fordult hozzám. Egy óra múlva jön a következő vonat és én is, azzal mennék vissza Pestre. Csak jöttem leellenőrizni a bungalót. Addig sétálhatnánk egyet, somolygott a bajusza alatt. Rendben, mosolyogtam vissza. És rögtön el is csodálkoztam saját válaszomon. Felnevetett azon az erőtlen hangon és én is kacagtam egyet, inkább csak, mert furcsa figurának tartottam. De valahogy már meg is bocsátottam a külsőségeket, mert sokkal több áradt belőle. A pénzt már nyújtotta is, ahogy a narancslé az asztalhoz ért, jelezve, gyorsabban, a hangosbemondó elnyomta szavait, de a keze beszélt most.
Már a síneket elhagytuk, beszélgettünk, nevettünk, s néha a szeme fehérje is ki-kivillant abból a fekete csillogásból. Lassan lépdeltünk egymás mellett, a levelek vékony takaróján utat vágva s egy kis csend támadt. Hogy megtörjem, “Szép az ősz, mondottam, én szeretem… Nekem Te szebb vagy, jött a válasz azonnal. A tavaszt idézed, még illatoddal is. Egész közel hajolt a fülemhez, és mélyet szippantott a hajamból. Túl jó volt az érzés, átadtam magam a hullámoknak, s egyszerre karoltuk át egymást. Az első csók a nyakamra hullott, hosszan szenvedélyesen, a fejemet felemeltem, hogy érezze, mind az övé lehet. Karjaink lassan mozdultak, száj a szájhoz forrott. Óvatosan engedett ki ebből a lebegő állapotból, s szemem kinyitva csak a mosolyát láttam, a dús bajusz alatt, ahogy a következő csók közeledett homlokomra. Éreztem innen nincs visszaút, sőt reméltem is. Akartam, hogy újra csókoljon. Mikor érünk oda? Kérdeztem a séta közben, s amint hosszú ujjai egyre inkább belemélyültek a derekamba, válaszolta, most. Nevettünk. A szívem kalapált, ahogy az ajtó csukódott, és életemben először úgy döntöttem, nő létemre, most én kezdeményezek, még nem késő, miért ne!
Mutatóujjam bedugtam farzsebébe, és magamhoz húztam Őt, a hegyesorrú csizma sarkán megpördítve. Nagyon kívántam, hogy érintsen, öleljen, csókolja nyakam, szám, ahol csak akar, vigyen az ágy felé. Egy kisebb örökkévalóság, csókok simítások, tapogatás után, el is tántorogtunk a hálószobáig, s a vágytól égve, vetkőztettük egymást. Ugrottam volna az ágyra, de visszahúzott és nevetett. Azt nem tenném, mert összedől. Megráztam a fakeretet, nyikorogva imbolygott. Csak szemöldökömet húztam fel csalódottságomban. Egy lepedőt húzott elő a szekrényből, majd a dunyha az ágyról, és egy újabb lepedő követte, mind a padlószőnyegre. Már egymás mellett feküdtünk, simogatott és én is őt. Éppen a fülével voltam elfoglalva, mutatóujjamat vezettem a hajlatokon, mikor bátorság öntött el, s mondtam, furcsa hangod van. Hát igen, felelte, az istenek néha fukarkodnak, néha bőkezűbbek. Nem panaszkodom, mosolyogta. Eltelt egy pillanat, mire leesett a tantusz, nevettünk. Erre gondolsz itt a nadrágban? Simogattam meg, majd kissé kitapogatva mekkora is? A huuhh zsuzsogas, ami szakadt fel mellkasából állított meg. Hanyatt nyomva félig ráfeküdve tudattam, mondanivalóm van.
Még nem sok férfival volt dolgom az életben, Te leszel a harmadik, HA! Lehet, hogy Őfensége túlméretes? Nem kell aggódni, majd addig kopogtatok, míg be nem engedsz, és kuncogtunk. Fél óra, vagy több is eltelt, enyelegtünk, csókok simogatások, a bugyimon keresztül is majdnem eljutott a csiklómig, élveztem és elélveztem, többször is. De nem húzta le rólam a rózsaszín selymet, csak kikerülve, ujja újra masszírozta, nyomkodta, kergette apró kéjpeckemet, sokkal jobb volt, mint amikor magamnak tesz Játszott! Mikor érezte lihegésemből, izmaim merevedéséből, hogy a csúcshoz közeledek, lelassult, szinte megállt. Majd újból fel a csúcsig és le, és fel. Ott már nem engedtem. Kezemet kezére, követeltem a befejezést. Ohhh, bizseregtem, csókokkal halmozott, több volt, mint csak tiszta élvezet. Majd csak egy ölelésre vágytam, lábammal is átkarolva pihegtünk, lihegtünk mindketten. Te is? Kérdeztem.–Nevetett. Ez nem tetszett, majdhogynem haragudtam rá. Csak tudni akartam, hogy te is elmentél-e?
Most megyek, hozok egy kis vizet, viccelődött már megint. Nagy kancsó vízzel, pohárral, vízcseppekkel a bajszán tért vissza. A hűs víz elvitte apró mérgemet, és kezdtük elölről, csak talán lassabban. Én még mindig melltartóban, nedves bugyiban, ami kezdett kényelmetlenné válni a hűvössége miatt is, ő még mindig a farmer nadrágban. Nem veszed le? Kérdeztem. Kordában kell tartani azt a csikót, mondta, és hangosan nevettünk. Lehúztam a bugyimat, és elhajítottam, nem tudom melyik irányba. Ezt mar Ő sem bírta sokáig. Különös, halk hangokat hallatva talán a szőrzetem látványán, azt simogatva, végül is lehámozta szűk nadrágját. A karámtól megszabadult csikó ágaskodott, keresztül a fehér alsónadrágon. Csikó bizony! Simogattam, de nem vadállat, ugye? Vagy meg kell szelídíteni talán? S felébekerekedtem, ráültem. Úgy éreztem, a felső selyem is repülhet valamerre. Hosszú ujjai megelőzték a kapocs oldását, bebújtak a melltartó alá s az szinte lepattant rólam. A gyönyör hangjai nyögtek mindkettőnkből. Nyeregben éreztem magam. Már csak bőrt a bőrhöz, húst a húshoz kívántam.
Kissé felemelkedve lehúztam róla a fehér anyagot, s óvatosan visszaülve úgy, hogy a csikó nehogy megsérüljön, hogy a makkja a hasam érintse, nyomtam, nyomkodtam, helyezkedtem, csúszkáltam. Inkább golyóit kívántam volna magamba szippantani. Mindezt figyelve karjai közt, mert kezei tapadtak melleimre, hol a méretet, hol a keménységet ellenőrizve, de bimbóimon elidőzve leginkább, melyek a pattanásig feszültek s szinte a fájdalom határát súrolva hullámzott bennem a kéj, és gondoltam tán benne is. Arra még csak gondolni sem mertem, hogy magamba fogadjam, így a 69-es állás, vagy inkább fekvés lett a végeredmény. Hosszú ideig játszottunk így egymással, csodáltam, hogy Ő még nem ment el, miközben én már sokszor is. Ugyan többször is kér,t hogy lassuljak, vagy tartsunk cseppnyi szünetet, de a végkimerülést megelőzve, kicsaltam belőle mind azt, ami felhalmozódott benne. Hát hogy is mondjam? Juj de finom volt!
Másnap reggel a pirítós illatára ébredtem egy csókkal a nyakamban, s forró tea a tálcán. Reggeli után meg vagy egy órát élveztük egymás testét, ami valami olyan érzés volt, mint az első csók, kint az utcán, a színes avarban, alig néhány órával azelőtt. A vonat szinte üres volt, így kényelmesen aludtam karjaiban, egészen addig, ahol mindketten kiszálltunk. Ott már pezsgett az élet. Egy cigarettát húzott ki a felső zsebéből, gyufát a másikból és rágyújtott, a gyufaszálat hosszan égetve. Megadod a telefonszámodat? Kérdezte, és a kormos fenyődarabkával a kis fiók hátuljára karcolta, egyenként a számokat. Most tényleg mennem kell, egy puszit nyomott homlokomra, s már megint ama csizma sarkán megperdülve, elindult, mosollyal a bajsza alatt. Azóta sem láttam Őt.