Vad este egy vad sráccal

Az egyetemi évek egyik legjobb élménye volt a három hónapos külföldi vendégeskedés. A skandináv egyetemen lehetett pár órát hallgatni, de közel sem a hagyományos, itthoni előadások voltak ezek. Az egyik ilyen, viszonylag interaktív előadáson ismertem meg egy első pillantásra is hiperaktív, vidám srácot. Német volt, de habitusát és vidámságát tekintve bármelyik mediterrán állam kedves bolondja lehetett volna. Az előadás végeztével beszélgettünk kicsit, megkérdezte hol lakom, majd rohant is egy kosármeccsre. Pár napig nem láttam, aztán egyik délután összefutottunk a kollégium kertjében. Persze megörültem neki, szóba elegyedtünk és nem kellett sokáig győzködnie, hogy rábeszéljen, este menjek el hozzá, mert igen különleges italokat szerzett és nem szeretné egyedül kipróbálni őket. A cím, amit adott, nem akárhol volt, rögtön kiderült belőle, hogy enyhén szólva nem a legszegényebb családból származó srácról van szó. Ráadásul úgy tűnt, még így, vendégdiákként is egyedül lakik egy fullextrás lakásban.

Este kb. húsz perces út volt a kollégiumból, kicsit a torkomban dobogott a szívem, amikor becsengettem a szép társasház kertjére nyíló kapun. Ő jött ajtót nyitni széles mosollyal, ahogy mindig is. Áradt belőle a szó, néha alig értettem az amúgy is erősen németes angolját, ilyenkor időm sem volt visszakérdezni, mert mire felfogtam volna, hogy nem értem, már rég máshol járt.

Szinte letámadott, átkarolta a vállam és bevezetett a nappaliba. Nem túl nagy, de elegáns szoba volt, hatalmas kanapéval és tévével a sarokban, rengeteg szekrénnyel, polccal és egy asztallal, körben négy székkel. Szinte lelökött a kanapéra és előkerített két poharat és egy üveget. Elmondta, hogy ezt otthonról hozta, muszáj megkóstolnom. Rögtön elöntött a forróság, ahogy felhajtottam, ő is megnyugodott kicsit és élvezte a hatást. A leginkább egy félresikerült pálinkához hasonló ital után már nyugodtabban hozta a következő üveget. Ebből többet kell innunk, mondta és töltött a kiürült poharakba.

Az üveget letette a lábunkhoz a kanapé elé és ledobta magát mellém. Átkarolta a vállam és koccintásra emelte a poharát. Én is átkaroltam, majd koccintottunk. Ez talán az előző italnál is rosszabb volt, de ami a lényeg, sokkal erősebb. Fogalmam sem volt, mit iszunk, hiába mondta el, egy szót sem értettem belőle. Látta rajtam, hogy nem ízlik, magához húzott és barátságosan hozzákoccintotta a fejét az enyémhez. Nevettünk egyet, a két ital már eléggé feloldotta a kezdeti feszültségemet.

Valami magyaros kell – mondta nevetve, aztán felállt és eltűnt. Pár perc múlva megjelent egy újabb kóstolni való üveggel, az előzőt félretette az asztalra. Lerakta a lábunkhoz, aztán megint ledobta magát mellém, de egyik lábát ‘véletlenül’ átvetette az enyémen, így töltött az újdonságból. Aztán átölelés, koccintás, ez már tényleg jobb volt. Dicsértem egy kicsit, mire nevetgélve magához ölelt, aztán újra töltött. A lába továbbra is az enyémen pihent, már szinte észre sem vettem, aztán újra koccintottunk. Erősen éreztem a hatást, egyre többet nevettünk, már különösebb ok sem kellett hozzá, ő pedig már szinte az egész testével hozzám simult, amikor átölelt.

Jó érzés volt, kicsit rá is játszottam, hogy tovább tartsanak ezek az ölelések. A következő koccintás után a fejét megint a fejemhez nyomta és egy vidám puszit adott az arcomra. Ettől kijózanodtam egy kicsit, de jó érzés volt és válaszul magamhoz húztam, mintha birkózni akarnék vele. Kicsit eldőltem a kanapén, húztam őt is magammal és egyszer csak a nyakába csókoltam. Hangosan nevetett és azonnali ‘bosszút’ esküdött.

Az üres pohár kiesett a kezemből, ahogy egész súlyával rám dőlt, majd felhúzta a térdét is a kanapéra. A lábammal szorosan lefogtam az övét, de nem sikerült végül ellenállnom és hatalmasat csattant a csók a nyakamban. Kissé bódultan ziháltunk egymáson, én erősen szorítottam, hogy távol tartsam a nyakamtól, amikor mintha egy pillanatra kiengedett volna. Elengedtem és egy pillanat alatt visszaadtam a nyakába egy minden eddiginél mélyebb és erőteljesebb csókot.

Hangosan nevettünk és ziháltunk mindketten a küzdelemben, aztán fordult egyet és leestünk a kanapéról. Gyorsan kigabalyodtunk egymásból, megigazítottuk a zilált pólóikat, de láttam rajta, hogy csak most kezdődik az igazi küzdelem. Alig vártam, hogy végre a kanapéra zuhanjunk és birkózni kezdjünk megint.

Rám nézett, a széles vigyorából már tudtam, hogy nincs menekvés. Rögtön rám is támadt, és ledöntött a kanapéra megint. Most már nem is ellenkeztem, hagytam, hogy az ajkai az enyémre tapadjanak. Őrületes érzés volt, ahogy erőteljesen szájon csókoltuk egymást. Hagytam néhány másodpercig, hogy élvezzük egymás ajkát, aztán finoman simogatni kezdtem a hátát és a tarkóját. A nyelvével közben rátalált az enyémre és birkózni kezdett vele. Az erőteljes csóktól szinte megszédültem, amire az elfogyasztott italok csak rátettek egy kicsit. Most már vadul küzdött egymáséval a nyelvünk, egy-egy sóhaj hallatszott csak néha, amikor egy pillanatra enyhült a csókcsata, hogy aztán megint, még hevesebben folytatódjon.

A birkózásból vad csókolózás lett, egymás testéhez tapadva. Pár perc múlva elszakadtunk egymástól, lefordítottam magamról és az oldalunkon, egymással szemben feküdve folytattuk a csókolózást. Lassan ráfordultam, most ő feküdt hanyatt, én egész testemmel rajta. A lábaival szorosan átkulcsolt, a karjaival a tarkómat és a hátamat simogatta, amíg a nyelvünk és az ajkaink egymáséval voltak elfoglalva. Rövid idő telt el így, amikor megéreztem, hogy a pólóm alá nyúl és lefejti rólam. Elszakadtunk egymástól, fölé térdeltem és lerángattam róla a pólóját. Nem bírtam tovább, rögtön vissza dőltem rá és vadul csókoltam, ahol értem. Néha-néha vissza tudott csókolni, de elhalmoztam a száját, a nyakát, néha jutott a gyönyörű mellkasára is.

Lassan kezdtem fáradni, mire fordult egyet és helyet cseréltünk. Ő volt soron, hogy elhalmozzon, ahol csak ér. Amikor egy-egy csók a mellkasomra, vagy a nyakamra jutott, a tarkójánál fogva magamhoz húztam. Egy időre a kezeink is rátaláltak egymáséra és egymáséba font ujjakkal csókoltuk egymást vadul. A vágytól és az alkoholtól alig emlékszem, hogyan, de egyszerre lekerült rólunk a nadrág is. Egymáshoz simulva, és szorítva egymást a két alsónadrág szinte összeolvadt a szorításba, éreztük egymás  izgalmát.

A kanapén a két szinte teljesen meztelen test eggyé olvadt, a sóhajok és a csókok hallatszottak csak. El sem szakadtunk egymástól, szoros ölelésben forgolódva egy lassú, ütemes csípőmozgással fokoztuk egymás izgalmát. Néha egy-két percig egyikünk a másik háta mögé is került és onnan szorítva, ölelve csókolta a másik testét, de pár perc után már megint egymással szembe fordulva csókolóztunk. Az alsónadrágokon át is szinte az őrületig fokozódott az izgalmunk, ahogy egymásnak feszültünk. A lábaink és a combjaink szorosan kulcsolták át egymásét, összefeszültek a mellkasok és a vad csókcsata közben finoman mozgattuk egymás csípőjét.

Lassan elértünk arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút. Egyik pillanatban hátraszegte a fejét és felnyögött. Egy utolsó mély csókot adtam a nyakába, aztán én is megfeszítettem magam és szinte ugyanabban a pillanatban tört ki mindkettőnkből az élvezet. Az egymást szorító testek lágy, körkörös csípőmozgással törtek ki egy hatalmas élvezethullámban. Karjaink egymás dereka köré fonva, fejünk egymás vállába hajtva, a két test eggyé olvadva adta át magát az élvezet hullámainak. Éreztem az ágyékomon és a combjaimon a hűvös nedvességet, ahogy lassan lenyugodtunk.

Oldalunkra dőltünk és egymást ölelve lassan mozogva élveztük ki a gyönyör minden pillanatát. Lassan elernyedtünk, összefonódó combjaink jólesően melegítették egymásét, finoman simogattuk egymás hátát. Ekkor néztem újra a szemébe. Vidám és elégedett mosolyt láttam rajta. Finom puszit nyomta a szájára, mire felnevetett és visszaadta. Már nem szorítottuk egymást, csak lágy ölelésben fonódtunk össze. Néha egy-egy finom, lágy puszit váltottunk.

Jó fél óra is eltelhetett ebben a kellemes ölelésben, amikor az egyik puszi után az asztalra sandított, az italos üveg felé.

– Zuhanyozzunk egyet, aztán ihatunk is valamit… – súgtam neki, és lassan kibogoztam magam az öleléséből. Nehezen akart elengedni, de végül kigabalyodtunk egymásból. Felültünk, pár percig szótlanul ültünk egymás mellett a kanapén.

– Menjünk zuhanyozni – súgta a fülembe és hirtelen a nyakamba csókolt. Időm sem volt reagálni, mert felpattant és elindult a fürdőszoba felé. Utána kellett mennem, nem bírtam volna most egyedül maradni…

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

A közös munka – folytatás

Jól állt neki a mosoly, habár nem volt könnyű kivenni a félhomályban. Egyikünk sem akart megszólalni. Feküdtünk, élveztük egymás közelségét, egymás érintését. A meglepettségem lassan elmúlt, vele együtt az ideges izgalom is. Csak egy fura, jóleső és otthonos érzés maradt, ahogy egymás szemébe néztünk.

A halk szavú, szimpatikus srác, akit úgy kedveltem, most ott volt velem, sőt, nem csak ott volt, de combom közrefogta a forró combjaival, kezünk egymás tarkója mögé simult. A finom mosoly mindvégig megmaradt, a közös hullámhossz érzése pedig minden eddiginél mélyebben hatott át.

Mintha a gondolataiba láttam volna, talán ő is az enyémbe, egyikünk sem akart megmozdulni.

Sokáig, nagyon is sokáig csak néztük egymást. Néha egy-egy pillanatra megmozdult valamelyikünk keze, hogy finoman simítson egyet a másik tarkóján, vagy megrándult néhány izom a combokban, amitől úgy éreztem, szinte összeolvadtunk. Egy idő után megéreztem, hogy erősödik a szorítása, a tekintete élénkebbé válik.

Valami megváltozott, én is egy újfajta forróságot éreztem, mintha az egész teste átforrósodott volna a közös takarónk alatt. Néhány másodpercig tartott, majd egy hirtelen mozdulattal magához húzott, a fejét pedig mélyen a nyakamba fúrta. Szinte izzott a teste a fájdalmasan szoros ölelésben. Én is magamhoz szorítottam, majd lassan hanyatt fordultam. Szorosan öleltük egymást, most már a mellkasomon éreztem a mellkasát, ahogy mélyeket lélegzik, a forró leheletünket egymás nyakán éreztük.

Egyetlen szó sem hangzott el, még csak egy sóhajtás sem, csak a két egymáshoz simuló test lélegzése hallatszott. Jobb is volt ez így, mindketten ugyanazt érezhettük, nem volt mit mondani.

A szorítás lassan enyhült, majd már csak finoman rám simulva feküdt a karjaimban. Hosszú ideig tartott, amíg úgy éreztem, nem elég, valami többre van szükségem. Lassan végigsimítottam, majd egy leheletfinom puszit adtam az arcára. Nem emelte fel a fejét, így csak félig sikerült. Kibontakoztam egy kicsit az ölelésből és megpróbáltam az oldalamra fordulni, hogy egymás szemébe nézhessünk. A testemmel kényszerítettem, hogy ő is az oldalára feküdjön. Megint egymás szemébe néztünk hosszasan. Most valami más volt a tekintetében.

A mosoly helyett valami fájdalmasabb, talán a bizonytalanság érzése. Egymás testét nem láttuk, csak éreztük a takaró alatt, tűzforrón simultunk össze. A lábak egymásé köré fonva pihentek. Úgy éreztem, valami történt, a tekintete kicsit ijedtebbé vált. Talán megérezte, hogy ami most történik, az visszafordíthatatlan, vagy csak végiggondolta, hogy hogyan lehet így tovább együtt dolgozni, nem tudom.

Ekkor talán hibát követtem el. A kezemmel finoman végigsimítottam az arcát, majd egy leheletfinom csókot nyomtam a szájára. Az ajkainkkal összeforrva maradtunk néhány másodpercig, éreztem, hogy egy pillanatra erősödik a szorítás és abban a másodpercben, amikor az ajkaink összeértek, valami halk sóhaj szakad ki belőle. Pár másodperc után elszakadtunk egymástól, majd hirtelen megszorított és erőteljesen szájon csókolt. Alig egy másodpercig tartott, majd egy pillanat alatt elengedett.

A karjai eltávolodtak, a forró combok pedig mintha hideggé váltak volna a combjaim körül. Lehanyatlott, majd a hátára fordul. Már alig értünk egymáshoz, csak egy karral félig átölelve a másik testét feküdtünk hanyatt egymás mellett.

– Ne haragudj – súgta halkan, majd kiszabadította a karját alólam és felkelt. Kiment a fürdőbe, megengedte a csapot, majd egy-két perc múlva visszatért. Lefeküdt mellém és amennyire lehet az ágyon, eltávolodva tőlem elfordult.

Ekkor már mindent értettem, valószínűleg a közös hullámhossz még nem veszett el. Az ijedtség kicsit rám is átragadt, hirtelen végiggondoltam, hogy másnap együtt dolgozunk, aztán újra és újra találkozunk majd a munkahelyünkön. Nem tudom, mi lett volna a vége, ha folytatjuk. Talán semmi, talán csak egy jó élmény, de talán nem tudtunk volna többet egymás mellett feszengés nélkül elmenni. Márpedig el kell nap mint nap.

Az oldalán feküdt, nekem háttal, hallottam, hogy még zavarodottan veszi a levegőt. Hátulról kicsit hozzá simultam a kezemmel végigsimítottam a vállát.

– Te se haragudj – súgtam közelről a fülébe. Még egyszer kicsit megszorítottam a vállát, aztán eltávolodtam tőle és elhelyezkedtem, hogy aludjunk.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!