Külföldi kefélések

Hetek óta ezt a három napot vártam. A cég, ahol dolgozom, rendszeresen megjelenik egy szakmai kiállításon, Nürnbergben, minden februárban.
Idén nekem jutott a szerencsés megtiszteltetés, hogy a főnököt lekísérjem. Mivel ő szinte semennyit nem beszél angolul, csak franciául és oroszul, jól jött neki valaki a cégtől, aki otthon van a nyelvben, és még reprezentatív is egy kicsit. A tegnapi napon például három üzletet is sikerült olcsóbban nyélbe ütni, mindössze annyi kellett, hogy egy kicsit elbájologjak a távol-keleti ügyfelekkel.
Alapjáraton nincs is vele semmi gond, mert igen mókásak, és abszolút udvariasak, tökéletesen tisztában vannak vele, hogy ez az üzlethez tartozik, és miután a tárgyalóasztaltól felálltunk, sosincs velük a továbbiakban kellemetlen problémám. A gond mindössze annyi, hogy az előző hetet végig dolgoztam, napi 10-12 órában a kiállítás miatt.
Előzetes telefonos egyeztetések, repülőjegy rendelés, szobafoglalás, saját reprezentációs anyagok összeállítása, egyeztetés a raktárral a mintadarabok miatt… Csütörtök este úgy ültem fel a repülőre, hogy a főnöknek kellett szinte feltolnia, olyan fáradt voltam. Ahogy beestünk a szállodába, csak betámolyogtam a szobámba, és ahogy voltam, ruhástól aludtam el.
Tegnap reggel rohanva és kapkodva készültem az első tárgyalásra, ami kilenckor kezdődött a kiállító csarnokban, már reggel hatkor talpon voltam. Tusolás, hajmosás, a megfelelő ruha kiválasztása, mert nem mindegy ám, hogy az ember melyik ügyfélnek mit vesz fel.
A távol-keletiek jobban kedvelik a zárt, konzervatív viseleteket, az európai ügyfelekkel viszont már lazább a helyzet, ott nem gond egy-egy nadrágkosztüm vagy egy-egy kivágottabb, esetleg szellősebb vagy kényelmesebb darab sem.
Tegnap reggel kénytelen voltam a legzártabb, legnagymamásabb kosztümömet előrángatni a táskából, ami csak létezik, mert tudtam, hogy a kínai ügyfél elég régimódias.
Felrángattam a térdig érő fekete szoknyát, nyakig gomboltam a fehér ujjatlan blúzt, felvettem és végig begomboltam a csípőig érő fekete blézert és arra gondoltam, még jó, hogy február van, nem kell meghalnom a kánikulai melegtől ebben a szerelésben. Aztán halványan elmosolyodtam, arra gondolva: vajon a kínai ügyfelek akkor is ilyen jó véleménnyel lennének rólam, ha meglátnák a harisnyatartóba csomagolt lábaim a szoknya alatt???
Magamra kaptam a hosszú fekete szövetkabátot, ölbe vettem körülbelül egy tonnányi iratot, prospektust és még ki tudja mi minden mást, és kiviharzottam a szobából.
Azaz csak viharzottam volna, mert a folyosón az első mozdulattal majdnem feldöntöttem valakit.
Természetesen az összes irat szétszóródott a földön. Riadtan álltam neki összekapkodni, és heves angol szóáradattal próbáltam bocsánatot kérni a férfitól fel sem nézve, akit majdnem betemettem a tonnányi anyaggal.
A pasi leguggolt mellém, és nekiálltunk egymást biztosítani arról, hogy semmi jóvátehetetlen nem történt, közben segített összeszedni a cuccot, és a végén jót nevettünk a bénázásomon.
Amikor a kezembe adta a kupacot a magazinokkal és ránéztem, hirtelen ismerősnek tűnt az arca, bár abban a pillanatban nem tudtam őt hova tenni. Azon gondolkodtam, melyik ismerősömre hasonlíthat.
Még viccesen meg is kérdezte, nem ismerjük-e egymást valahonnan, mire közöltem vele, hogy nem hiszem, külföldi vagyok, aztán elrohantam, mert már késésben voltam.
Hála istennek, a nap további része zökkenőmentesen zajlott, üzletek köttettek, mint a mennyben, a főnök sose volt még ilyen jókedvű és elégedett, úgyhogy fogta magát és késő délután lelépett néhány új és régebbi üzlettársával vacsorázni.
Egy darabig még álldogáltam a stand mellett, és lapozgattam a vendégkönyvünket. Jó nagydarab bőrkötéses könyv, évekre visszamenően benne található minden partner és látogató névjegye, aki a különböző kiállításokon meglátogatta a standunkat. Nem csak hasznos kisokos, de egyfajta szótlan és ingyenes reprezentáció is az újaknak: íme, látjátok, mennyien érdeklődnek irántunk?
Hirtelen megakadt a szemem egy névjegyen még évekkel ez előttről.
José Ignaterrudo.
Francba!- nyögtem fel. Ebben a pillanatban leesett, kit löktem fel aznap reggel a folyosón. Ó te jó isten, hiszen én Ricardo Teverrát borítottam be egy tonna papírral ma reggel. Meg kellett kapaszkodnom az asztal szélében. Ricardo Teverra, a baszk félisten, akivel képtelen voltam csúszós viccelődések és kétértelmű megjegyzések nélkül megbeszélni még a legapróbb gyártási változtatást sem. Atyaég, Ricardo itt van.
Élénken élt az emlékezetemben a néhány hónappal ezelőtti ígérettömeg és megannyi viccelődés arról, mi lesz, ha egyszer az életben is összeakadunk. Ricardo eszményi hapsi, egy darabig őrizgettem a fényképét a gépemen, amit egy gyenge péntek délutáni pillanatban könyörögtem ki tőle. Igazi latin típus, csokoládébarna szemek, fekete haj, markáns áll és orr, kreol bőr és adoniszi testfelépítés. Ráadásul gyengém a szőrös mellkas, és a fényképen tisztán látszott, hogy a Ricardo nyakából futó szőrszálak csak valahol a bokája fölött kezdenek ritkulni. Jesszus anyám! De hiszen én ennek a pasinak akkor olyan dolgokat ígértem meg, amikről álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is megtörténhetnek!
Becsaptam a könyvet, és lopva körülnéztem a csarnokban. Szerencsére még mindig nagy volt a nyüzsgés, rengetegen jöttek ki a vásárra, erre áldozva a péntek estéjüket. Rengeteg kisgyermekes család volt kint, akik ész veszejtve vadászták össze csemetéiket hol innen, hol onnan, a rengeteg kipróbálható játék között, és kuncogva nyugtáztam, hogy utólag valószínűleg a percet is elátkozták, mikor a vásárlátogatás az eszükbe jutott.
Megálltam az alagsori parkolóházhoz vezető lift előtt, és vártam. A cég bérelt autója lent állt, a kulcs nálam volt, a főnök taxival furikázott, lévén hogy biztosra vehető volt a hajnalban kissé elázott hazaérkezés, úgyhogy ez rendben volt. Kinéztem a folyosó végén lévő hatalmas ablakon. Okosak ezek, gondoltam magamban. Minden egy helyen. A vásárcsarnok ugyanis össze volt építve egy hatalmas húszemeletes luxushotellel, hogy mindenki megtaláljon mindent egy helyen. Munka, pihenés, konferencia- és tanácstermek, étterem, bár, pihenőszobák. Ehhez jött még a szálló fitness részlege és fűtött uszodája, továbbá kisebb-nagyobb kiegészítő egységek a több száz négyzetméteres bemutató csarnokkal.
Továbbá kommunikációs szobák: fax, telefon, internet, meg minden, ami még kell ahhoz, hogy a világ minden tájáról ide érkező ügyfelek tökéletes üzleteket köthessenek. Elmélázva bámultam ki az ablakon, és vártam a liftet. Elég nehezen ért le az alagsorba.
Lépéseket hallottam a hátam mögött, és bizseregni kezdett a tarkóm. Tiszta fűszeres illat csapta meg az orrom, itt, a kiállító teremtől távolabb kevesen jártak, jobbára csak a kiállítóknak volt fenntartva a folyosó. Nyirkos lett a tenyerem, egy pillanat alatt tisztában voltam vele, hogy csak szerettem volna észrevétlen lelépni, de már esélyem sincs rá.
Közvetlenül a hátam mögött megszólalt egy jellemzően idegen angolsággal beszélő, térd remegtető férfihang, szinte suttogva:
– Jó estét, maiteia, már mész is?
Szűzanyám, most segíts, gondoltam magamban, ha én most hozom a szokásos formámat, három perc alatt beégetem magam. Nagy levegőt véve fordultam hátra, széles mosollyal.
– buenas noches, Ricardo. Igen, épp menni készültem. Mára végeztünk a hivatalos dolgokkal.
– Ennek örülök. És merre tartasz? – nézett mélyen a szemembe. Kissé megremegtek a térdeim.
– Igazából a szobámba készültem, tudod elég fáradt vagyok. Gondoltam, rendelek egy könnyű vacsorát és veszek egy forró fürdőt – abban a pillanatban tudtam, hogy óriási bakot lőttem a zuhany említésével. Ricardo szemei felcsillantak.
– Zuhany? És mondd, egyedül? Vagy bánnád, ha társaságot kapnál, Querida? – gyengéden végig cirógatta az arcom. Egy pillanatra kihagyott a szívverésem.
– Nem is tudom…- tanácstalanodtam el – nem hinném, hogy kényelmes lenne… – felébredt bennem a kisördög. Itt vagyok egy vadidegen helyen egy vadidegen emberrel, és flörtölök vele. Úristen…
– Nos… talán mégis. Tudod, ha esetleg összehúznánk magunkat, és elég közel állnánk egymáshoz… – játszotta a tanácstalant Ricardo.
Felnevettem, akaratlanul is elképzelve ahogy „összehúzzuk” magunkat a zuhany alatt.
– Azt hiszem, hiába is próbálkoznánk vele, esélyünk sem lenne.
– Esetleg… meghívhatlak vacsorázni, mielőtt örökre eltűnsz egy kósza párafelhő alatt? – kérdezte Ricardo.
– Nem, igazán kedves tőled, de azt hiszem, nem lennék ma este jó társaság. Elég fáradt vagyok, azt hiszem, még a vacsorát is kihagyom – hárítottam el. Eszem ágában sem volt leülni vele egy asztalhoz. Amint megteszem, nincs többé menekvés, a pasi lehengerel.
– Akkor talán mégis jobb lenne, ha rögtön a szobádhoz kísérnélek – fogta meg finoman a könyököm, és behúzott az éppen nyíló liftbe.
– De én…
– Ssss Querida. Nyugalom… – azzal se szó se beszéd, megcsókolt az épp behúzódó lift ajtajában.
Megroggyant a térdem. Elszédültem. Ricardo igazi latinos temperamentummal csókolt, szinte levegőt sem hagyva nekem. Ösztönösen bele kapaszkodtam, ő pedig mohón nyúlt értem, és a tenyerét a hátamra szorítva vont magához. Ráadásul a lift hatalmasat rándulva indult el fölfelé velünk- néhány pillanatra úgy éreztem, mintha repülnék. Szorosabban bújtam Ricardohoz, és határozott mozdulattal bele túrtam a hajába.
A lift megállt és kinyílt az ajtó. Fel sem emelte a száját az ajkamról, úgy mormolta a száma:
– merre?
– 1347-es – suttogtam bele a fogaiba feldúltan.
Egy pillanatra felemelte a fejét, hogy jobban tudjon tájékozódni, majd egy határozott mozdulattal kilépett a liftből és balra fordult a folyosón. Tévedhetetlenül megtalálta a szobát – naná, elvégre épp aznap reggel döntött le ott a lábamról a folyosón – de akkor minek kérdezte a szobaszámot??? Nem foglalkozhattam ilyen alapvető apróságokkal, mert Ricardo lecövekelt az ajtó előtt, maga elé tolt, és szorosan hozzám simult hátulról.
– Nyisd ki, Querida… Nyisd ki, kérlek… – suttogta a fülembe.
Forró lélegzete a tarkómat súrolta. Úgy éreztem, mintha elektromos áram járná át a gerincem, egészen lent, valahol a derekamnál. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd bele kotortam a táskámba. Kihúztam belőle a mágneskártyát, hogy az ajtónyílásba tegyem, de képtelen voltam beletalálni. Végül Ricardo fogta le a kezem. Kivette belőle a kártyát, és ő csúsztatta a helyére – némileg megnyugodva vettem észre, hogy az ő keze is remegett egy cseppet…
Az ajtó kattant egyet, Ricardo pedig szinte berobbant a szobába. Az előtérben a gardrób világítása automatikusan felkattant, lágy fényt vonva körénk. Az egyik pillanatban még az ajtó előtt álltam, hátam mögött egy feszültséggel teli férfitesttel, a másik pillanatban pedig már forgószélszerűen sodort magával, szinte oda préselt a falhoz, ahogy beestünk az ajtóból.
Hallottam, hogy kattan a zár, Ricardo talán a lábával lökhette vissza, már nem tudtam figyelni rá.
Az egyetlen dolog, amire figyelni tudtam, az a feszítő érzés, ami elsodort, összeszorult tőle a gyomrom, egyfolytában bizsergett a gerincem, és lüktetett az ölem.
Ricardo egy pillanatra megmerevedett a hátam mögött. A tarkómhoz támasztotta a homlokát, és a csípőmre szorította a tenyerét.
– Ne haragudj, maitiea… Nem akartalak megijeszteni… – suttogta a fülembe.
– Nem ijesztesz meg. Csak türelmetlen vagyok… – suttogtam vissza, és finoman hátra mozdítottam a csípőmet.
Ricardo felszisszent. Finoman elmosolyodtam a falnak dőlve. Majd megismételtem a mozdulatot, de kicsit erősebben. Már határozottan éreztem, ahogy lüktet a farka a drága szövetnadrágban, gazdája pedig felmordult. Vagy inkább felhörrent? Szorosan a falhoz szegezett a testével és az ágyékával, és kezei elindultak felfelé a csípőmön, fel, a bordáim mentén, egész a melleimig, majd vissza. Szinte dörgölőztem hozzá, annyira vágytam az érintésére. Ujjai azonnal rátaláltak ágaskodó mellbimbóimra, én pedig egy pillanatra nem kaptam levegőt, ahogy finoman elkezdett izgatni.
Felemeltem az egyik kezem a falról, ahol támaszkodtam, és végig simítottam az arcán, haján, nyakán, majd áttértem a csípőjére. Bele markoltam a fenekébe, hogy még jobban magamhoz húzzam, mire gyengéden megharapta a tarkóm és a vállam közötti területet.
Egyszerre nyögtünk fel a kéjtől.
Ricardo felhúzta a csípőmön a szoknyát, majd lassan, végigsimogatva az egész testem, leguggolt és lentről felfelé végig simított a lábaimon is. Halk sóhajjal nyugtázta a harisnyakötőt. Legnagyobb meglepetésemre a kezeit szinte azonnal követte a szája. Pontról pontra csókolta végig a bőröm a harisnya pereménél, amitől legszívesebben szó szerint lekapartam volna a falat. Aztán a szája elindult fölfelé a combom külső oldalán, finoman végig simítva a bőröm. Két kezét a két combom belső felére helyezte, és finoman nyomni kezdte a két lábam, mire önkénytelenül is széjjelebb nyitottam magam neki. Ricardo letérdelt mögém, és finoman megízlelt a szájával. Abban a pillanatban elöntötte az arcát a nedvem, én pedig halkan felsikoltottam. Megismételte a mozdulatot, de most már egy kicsit hevesebben, és alaposabban, a csiklómtól egész a gátig. Felnyögtem. Ricardo megfogta a fenekem, és hüvelykujjaival egy kicsit széjjelebb húzta a bőröm, majd tovább folytatta, amit elkezdett. Nyelve édes kínt okozott az ölemben, szinte repültem az érzéstől. Önkénytelenül is mozdult a csípőm, ahogy egyre közelebb kerültem az orgazmushoz. Ricardo még hevesebben folytatta a támadást, majd lassan elkezdte simogatni a bőrömet az egyik ujjával. Már így is földöntúli volt az érzés, ám amikor a hüvelykujja belém csúszott, miközben a nyelve a csiklómat kényeztette, azonnal felrobbantam. A szám kiszáradt, nem kaptam levegőt, ölem lüktetni kezdett, a térdeim megrogytak és színes aranyfények szikráztak lehunyt szemhéjam alatt.
Ricardo finoman végig simított még egyszer a lábamon, majd belém kapaszkodva fölemelkedett a földről.
– Gyönyörű voltál, Querida – suttogta a fülembe –, csodálatos.
– Te is csodálatos voltál – ziháltam – de kérlek… – majd újra magamhoz húztam és végig simítottam az ölén.
Ricardo megremegett az érintéstől, és szorosan hozzám dörgölte ágaskodó férfiasságát. Feljebb csúsztattam a kezem, és kicsatoltam az övét. Mindkét kezemmel megfogtam a derekát, és kínzó lassúsággal tolni kezdtem lefelé a drága szövetet, az alatta található alsóval együtt. Közben óvatosan hátrébb léptem, magammal tolva őt is.
Már épp eléggé eltávolodtam ahhoz a faltól, hogy véghezvihessem azt, amire készültem. Megfordultam, és szorosan hozzá simultam. Egyik kezemmel végig simítottam az arcát, és megcsókoltam, miközben a másik kezem a hasát cirógatta. Éreztem az ujjam alatt megfeszülő izmokat. Kezemmel lassan elkezdtem felfelé irányítani a fejét, hogy hozzá férjek a nyakához és a kulcscsontjához is. Apró csókokkal hintettem tele a bőrét, végig a mellkasán, majd lassan lefelé indulva át a hasán, egészen lüktető férfiasságáig, Egy pillanatra sem mertem elveszteni az irányítást, féltem, hogy ha észbe kap, már nem tehetem meg, amit akartam. Ricardo túl heves szerető ahhoz, hogy hagyja, hogy irányítsák, tehát gyorsan kellett reagálnom. Simogatni kezdtem őt először csak egy- két ujjammal, majd végig simítottam a makkon, és megvártam, míg megjelennek az első kéjcseppek. Akkor odahajoltam, és a számba vettem. Rekedt nyögés hagyta el a száját, és keményen beletúrt a hajamba. Igyekeztem minél mélyebben a számba engedni, vigyázva, nehogy túl hamar robbanjon. Éreztem a nyelvem alatt az erek lüktetését és csak remélni mertem, hogy még néhány percig visszabírom őt húzni.
Ricardo spanyolul suttogott valamit, lehunyt szemmel, én pedig egy pillanatra felnéztem, és csábosan mosolyogtam rá:
– Baj van querido? Fáj? Abbahagyjam?
Mire ő csak felsóhajtott és még jobban rám húzta magát. Néhány másodperc múlva finoman eltoltam őt, és magamban elégedetten vettem tudomásul, hogy csalódottan felsóhajt. Újból hozzá bújtam és megcsókoltam, azt akartam, hogy érezze a saját ízét a számban, majd magamhoz húztam a fejét, és azt mondtam neki:
– Akarlak, magamban. Gyere, és tégy a magadévá! – majd hátat fordítottam neki, kéjesen hozzádörgöltem a csípőmet és előre léptem, a falhoz.
– Hátra néztem rá, a kezem a combomon nyugodott, lábam egy kissé szétnyitottam, úgy suttogtam neki:
– Kérlek…
Mintha megérezte volna, mire megy ki a játék, elmosolyodott – istenem, a hideg is kirázott tőle, úgy éreztem, menten átharapja a torkom – és a falhoz préselt.
– Ezt akarod, querida? Itt? – simított végig a testemen.
– Igen – leheltem – igen, igen! Itt! Kérlek!
Két keze megmarkolta a csípőmet, majd kezemet a falra tette, és lefogta a saját tenyerével. Finoman rám hajolt, mintegy kényszerítve, hogy előre dőljek, majd egy határozott mozdulattal belém vezette magát. Egyszerre rándult görcsbe a kezünk, szinte kétségbeesve kapaszkodtunk egymás kezeibe.
Ricardo megint spanyolul dünnyögött a fülembe, miközben lassan mozogni kezdett bennem.
Semmihez sem hasonlítható érzés töltött el. Mintha a mennyben járnék. Éreztem Ric finom fűszeres illatát, éreztem bőrének minden rándulását, testének remegését és az engem egyre jobban kitöltő hímtagját, és azt hiszem, sosem voltam nyugodtabb még, annak ellenére, hogy a vérem pezsgett és szinte forrt a gyönyörtől. Ricardo megszorította a derekam, és gyorsabban kezdett mozogni. Szinte éreztem, ahogy ver a szíve. Lehunytam a szemem, és szabadjára engedtem az érzéseimet. Vérem már tombolt, Ric egyre hangosabban szuszogott a nyakamba, keze a testemen szánkázott, míg végül egyszerre értünk a csúcsra. Ric beleharapott a nyakamba, hogy elfojtsa a kiáltását, én pedig kéjesen felsikoltottam. Valahogy nem tudott érdekelni, hogy meghallhatja bárki, aki a folyosón grasszál…
Sokkal fontosabb volt a pillanatnyi hév, ami elöntött. Éreztem, ahogy Ricardo farka bennem pulzál, ahogy a saját ölem összehúzódik rajta, és mennyei érzés volt, ahogy átölelt, miközben élvezett.
Mikor lecsillapodott a testünk, legszívesebben félrevonultam volna egy sarokba, hogy összeessek, de nem hagyott. Tévedhetetlen érzékkel kezdett vezetni a fürdőszoba felé.
Szinte félálomban követtem őt a szűk folyosón, orromban éreztem a szeretkezés illatát, ahogy az ő nedvei összekeveredtek az enyémmel és a kettőnk bőrét bevonó vékony izzadtságréteggel.
Ricardo szembe fordított magával a tükör előtt, és megnyitotta a tust. Míg a víz melegedett, Ric elkezdte gyengéden lehámozni rólam a ruháimat, majd betolt a forró víz alá és újra izgatni kezdett a kezével. Végig simított a bőrömön, versenyt futva a forró vízcseppekkel. Magához vont, és gyengéden megcsókolt. Végtelenül jól esett a kényeztetése az után a heves roham után, az előtérben. Egy pillanat alatt újra elérte, hogy pezsegni kezdjen a vérem, de már nem voltam olyan türelmetlen, mint az elején. Tudtam, hogy bármit megkaphatok tőle, ez az este csak az enyém.
Mintha álomból ébrednék, úgy nyúltam utána. A nyaka köré fontam a karjaimat, és hátra hajtottam a felsőtestem a csempére, hogy közelebb legyek az öléhez. Ric felnyögött, és ágaskodó szerszámát az ölemhez dörzsölte. Ösztönösen emeltem a lábam, hogy minél közelebb legyek hozzá. Úgy emelt magához, mintha semmi súlyom nem lenne. Hátamat neki támasztotta a falnak, és gyengéden belém hatolt. Nyoma sem volt az előbbi heves kitörésnek és féktelenségnek, Ric arra törekedett, azt hiszem, hogy ezt a néhány percet soha többé ne felejtsem el. Hálásan hajtottam hátra a fejem, mikor éhes ajkai a nyakam keresték. Fuldoklóként kapaszkodtam bele a vágy hullámain. Élveztem, ahogy erős kezei biztosan fognak, ahogy csípője együtt mozdul az enyémmel, ahogy a forró vízcseppekkel keveredve szánt végig a nyelve a bőrömön, és élveztem a mindent beborító mámort, mikor utolért az orgazmus.
Ricardo nem engedett el egy pillanatra sem, megvárta, míg lecsillapodok, majd gyengéden leszappanozott, és megmosdatott. Közben folyamatosan ügyeltem rá, hogy neki is örömet okozzak valamennyire, simogattam a testét, de folyton ügyesen eltolta a kezem, annak ellenére, hogy láttam rajta, élvezi minden mozdulatomat.
Majd elzárta a vizet, és a hátamra borított egy törölközőt. Beterelt a szobába, mint egy gyermeket, és nem törődve a víztől csöpögő testünkkel, az ágyra döntött.
Fölém térdelt, és az arcomat kezdte simogatni. Először nézhettem meg az arcát úgy igazán. Sokkal csodálatosabb volt, mint a fényképeken. Csokoládébarna szemek, sötét, kissé hullámos, sűrű haj, római arcél, egyenes orr, határozott vonalú telt ajkak. Férfiaknál meglepően ritka az ennyire íves, telt ajak, de én imádtam mindazért, amit velem csinált.
– Csodálatos vagy, querida – dünnyögte mosolyogva – tudtam, hogy ilyen leszel….
– Milyen, Ric? Mondd el, milyen? – csókoltam bele a tenyerébe.
Ricardo szeme elsötétült, már ha ez lehet még sötétebb…
– Mint a hurrikán… Vad, tüzes, mohó és telhetetlen…
– De még mennyire hogy telhetetlen – kuncogtam, és kezem elindult lefelé a hátán – Ha tudnád, hogy mennyire… – és kezembe fogtam még mindig álló szerszámát – Úgyhogy gyere, kérlek, és próbálj meg segíteni rajtam…
Ric ajkai addigra már a mellemet csókolgatták, a végletekig gyötörve a bőröm. Szinte izzott a testem attól, amit csinált. Először csak gyengéden csókolgatta őket, majd a nyelvével izgatott, végül gyengéden fogai közé vette és megszívta őket, felváltva. Felnyögtem az érzéstől, és hozzá szorítottam az ölemet a térdéhez. A keze azonnal vándorútra indult a hasamon, és elégedett sóhajjal nyugtázta éledező vágyamat. Egy pillanatra arrébb húztam a fejem, mire fölnézett kérdőn. Finoman megfogtam a vállát, és lenyomtam az ágyra. Ric hátra hemperedett, és még mindig csodálkozva nézett rám. Fölé térdeltem, mire ő megfogta a derekam, hogy magára húzzon. Megfogtam a kezeit, és a feje fölé emeltem, a párnára.
– Ssss… maradj egy kicsit, querido, hagyd, hogy most én vezesselek téged… –
suttogtam a fülébe, és ha már ott jártam, játékosan megcirógattam fogaimmal a fülcimpáját, amitől kihagyott a légzése egy pillanatra, főleg, mivel eközben lassan visszaereszkedtem ölemmel a hasán meredező farkára, és a forró nedves érzéstől újra és újra rándult egyet alattam. Mialatt szám és kezeim bebarangolták az egész testét, ölem forróságával egyfolytában a péniszét simogattam, föl-le. Majd egy óvatos mozdulattal arrébb toltam a csípőmet, és ráereszkedtem. Ricardo felnyögött, én pedig ráborultam a mellkasát. Hihetetlen, minden eddiginél fantasztikusabb érzés volt, ahogy kitöltötte a hüvelyemet.
Lassan, óvatosan kezdtem el mozogni, vigyázva, nehogy túl hamar vége legyen. Tisztában voltam vele, hogy ha túl gyorsan vagy erősen mozdulok, Ric egy pillanat alatt elmegy, és ezt nem akartam. Azt akartam, hogy neki is egy életre szóljon, még ha a férfiaknak ez ritkábban is sikerül, mint a nőknek.
Aprókat köröztem a csípőmmel, míg Ric kezei a mellemet simogatták. Néhány mozdulat után azonban azt hiszem, a saját csapdámba estem. Az egész látványtól, attól, hogy én vagyok fölül, és attól, ahogyan Ric arcát figyeltem, teljesen bepörögtem, és egyre magasabbra kúszott a feszültség bennem. Valamit megérzett belőle, mert pillanatok alatt megjelent az arcán valami elégedett kifejezés, amit bármennyire is szeretett volna, képtelen volt teljesen eltitkolni.
Kezei a vállamra siklottak, szorosan összekulcsolta ujjainkat, és átfordított magán. Szinte bele préselt a lepedőbe, ahogy fölém magasodott. Határozott mozdulattal tolta széjjelebb a lábaimat, és újra meg újra belém hatolt, majd kicsúszott belőlem. Az eszméletvesztés határán álltam a gyönyörtől, mikor végre megkegyelmezett, és újra belém merült, ezúttal lassan és erőteljesen. Lefeszítettem a csípőmet, hogy minél jobban érezzem őt magamban, mikor végre mozogni kezdett. Fogalmam sem volt már, hogy hol vagyok, csak azt tudtam, hogy ha nem szabadít meg ettől az édes kíntól, ami a hasamban lüktet, meghalok. Kétségbeesve kapaszkodtam a nyakába, és suttogtam a fülébe:
– Ricardo… Gyere, Ricardo, élvezz belém, kérlek… Gyere…
– Jövök, szerelmem, jövök már, csak hunyd le a szemed és érezz magadban… – súgta a fülembe, és éreztem, ahogy megrázkódik a teste. Hangos, dühödt nyögés hagyta el az ajkát, ahogy elment bennem, én pedig éreztem, ahogy összehúzódik a hüvelyem, és végigvág az elektromos árammal felérő érzés a gerincemen orgazmus közben.
Kimerülten hanyatlottunk egymásra, percekig nem lehetett hallani semmi mást, csak a zihálásunkat és a szívdobbanásainkat. Még sokáig maradtunk így egymásba fonódva. Igazából nem tudom, hogy pontosan meddig – a kimerültségtől és az átélt élményektől elfáradtan még utoljára beszívtam Ricardo testének illatát, és a karjaiba gömbölyödve elaludtam.
Reggel az óra csörgésére ébredtem, egyedül, puha meleg takaróba burkolva. Az éjjeli szekrényen egy üzenet várt, egy szál műanyag gyöngyvirággal – talán a szobában található vázából vehette ki, ami ott állt a komódon.
„ Csodálatos voltál Querida. Örülök, hogy megismerhettelek. Találkozunk Hongkongban, Szeptemberben?”

A szexbál

Ott álltam előtte, hosszú idő óta először kettesben. A szívem úgy dobogott, hogy majd kiesett a helyéről, az arcomból kiszállt a vér, és legszívesebben kirohantam volna a világból, ha ő nem néz rám olyan sóvárgó tekintettel. Ha nem tudtam volna, hogy mennyire szüksége van rám, hogy mennyire magányos. Nem vigasztalásból tettem, amit tettem, hanem mert rájöttem, hogy kell nekem. Nem szeretetből, hanem szerelemből. Mert akkor tudatosult bennem, mennyire fáj, ha ő boldogtalan, hogy mennyire szükségem van rá. Ez nem az a fajta szerelem volt, mint amikről mesélnek a könyvek. Ez olyan szerelem volt, ami csak lassan, fokozatosan alakul ki, sunyi mód, úgy, hogy még csak véletlenül se vedd észre, és amikor először döbbensz rá, hogy mi történt, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni vele és megesik, hogy elfojtod, mert nem kételkedsz benne, holott valószínűleg az életed legnagyobb lehetősége.

Tettem felé egy lépést. Könnyek gyűltek a szemembe a rengeteg, hirtelen jött érzéstől, a rádöbbenéstől, s ő ezt észrevette. A szoba egyik végéből a másikban termett, két puha kezével közre fogta az arcomat, és nagy levegőt véve megcsókolt. Kicsit gyors volt, kicsit hirtelen, pont olyan, mint amilyennek lennie kellett abban a helyzetben. Mindketten féltünk és meg voltunk ijedve mindentől, de ott voltunk egymásnak.
Egyre sürgetőbbé vált a csókja, én pedig tudtam, hogy nincs menekvés. Átfogtam a nyakát, ő pedig szorosan magához ölelt. Ekkor tűnt csak fel, mennyire megkönnyebbültem, amikor átfogott; kis híján összecsuklottam a karjaiban. Engedte, hogy levegőt vegyek, és amíg ő a nyakamat csókolta, éreztem, hogy majd’ szétvet a fájdalom. A kellemes fájdalom.

Annyira kívántam őt, hogy azt szavakkal nem tudnám leírni. Minden porcikám ki akart szabadulni a ruhából, azt akarta, hogy az ő bőréhez érhessen. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen az, ha valakit ennyire akarsz. Nem akartam, hogy bármi elférjen közöttünk. Azt akartam, hogy olyan közel legyen hozzám, amilyen közel ember emberhez csak lehet. Azt akartam, hogy bennem legyen, hogy szakítson szét.
Levette rólam a ruhámat. Csak a vállamról kellett lehúznia a pántokat, és az máris a földre hullott. Ő végigmért a tekintetével, én pedig elvörösödtem, éreztem a lüktetést az arcomban. Kicsit elidőztünk, egymást nézve, majd gyorsan levette ő is a pólóját. Megharaptam az ajkam, zavarban voltam, ugyanakkor kíváncsiság bizsergett az ereimben.

Újra egymásnak estünk, úgy ölelkeztünk, mint akik össze akarnak nőni, egymásba akarnak bújni. Lassan a szépen bevetett ágyhoz vergődtünk, és ugyan így, összeragadva estünk rá. Csókolt, ahol csak ért: az állam, a nyakam, a kulcscsontom, a vállam, a mellkasom, a mellem… Én azt sem tudtam, hová legyek, annyira élveztem. Órákig tűrtem volna a kényeztetését, a simogatását, de tudtam, hogy neki sürgősebb a dolog.

Felültem. Amikor kiegyenesedtem vettem csak észre alattam azt az igencsak figyelemre méltó dudort a nadrágján. Némán bambultam, majd gyorsan hadba kezdtem a gombjaival. Ő is felemelkedett, és amíg én a sliccével bajlódtam, ami a kapkodástól természetesen nem akarta megadni magát, ő a melltartóm pántjait csúsztatta le a vállamról, majd megkereste a kapcsot, és azzal próbálkozott. Csak nem sikerült neki. Egymásra néztünk, komoly arccal, tréfát nem ismerve, majd mindketten elengedtük a másikét, és a sajátunkkal foglalkoztunk. Pillanatok alatt ki volt gombolva a nadrág, és az én melltartóm is megszabadult súlyától.
Tovább csókolóztunk. Ő közben próbálta lehúzogatni a nadrágját, de mivel rajta ültem, nehezen ment neki. Amikor ezt észrevettem, olyan hirtelen, mintha meggondoltam volna magam, átlendítettem a lábam fölötte és átfordultam az ágy másik oldalára. Azt hittem, majd a saját nadrágjától fog így megszabadulni, de nem. Nekiesett a bugyimnak, és kis híján úgy tépte le rólam. Nyomott pár puszit a combomra, ahogy haladt lefelé, majd felfelé, s amikor szétnyomta volna a lábaimat, akkor tudatosult bennem, hogy ő tulajdonképpen mire is készül, és olyan erősen, ahogy csak tudtam, összezártam a lábaimat. Meglepetten felnézett rám, és én csak akkor láttam, hogy a nadrág már nincs rajta. Semmilyen nadrág nincsen rajta… Gyorsan felültem az amúgy sem teljesen vízszintes fekvésemből.

A két fokhagymagerezd, ami amúgy fenékként funkcionált, kuncogásra kényszerített. Ő sértődötten felállt, bennem pedig megakadt a szusz: hirtelen szemben találtam magam az élvezetem tárgyával. Az amúgy teljesen átlagos méretekkel megáldott másik fél pénisze ijesztően nagynak hatott, így, szemből. Talán profilból más lett volna…

– Óvszer? – kérdeztem, ő pedig gyorsan felkapta az alatta levő nadrágját, és kikapott egyet a zsebéből. Kibontotta, és szakszerűen felhúzta, mintha csak egy kesztyű lenne. – Gyakoroltad? – kérdeztem, mire elvörösödött, majd bólintott egyet.

Hátranyúltam, és kicsit hátrébb csúsztam az ágyon. Ő fölém támaszkodott, én pedig csak akkor mertem széttenni a lábam. Újra megcsókolt, de most lényegesen lassabban, mint addig, majd óvatosan lejjebb vitte az egyik kezét, míg a másikkal támaszkodott. Végigsimított a melleimen, a mellbimbókat pedig külön kényeztette az ujjhegyeivel, majd végigsiklott a keze az amúgy cseppet sem tökéletes hasamon, végig a borotvált testrészen, és azonnal a csiklóra tért. Ahogy hozzáért, engem kirázott a hideg és halkan felnyögtem.
Elvette a kezét. Azt hittem, megijedt, de tévedtem. A hüvelyem bejáratához helyezte férfiassága csúcsát, majd a szemembe nézett.
– Mehet? – kérdezte kisfiús félelemmel a hangjában. Bólintottam.
Mindketten lenéztünk.
Először csak egy kis nyomást éreztem a hüvelyem falán, majd éreztem, ahogy az ő csípője is megmozdul, és teljesen belém csúszik. A hirtelen fájdalomtól összeharaptam a szám, éreztem, ahogy valami valóban elszakadt, de mégis boldogsággal töltött el a tudat.
Az arcomat nézte, kifürkészhetetlen arckifejezéssel. Várta, amíg enyhül a fájdalom, majd lassan, kicsit ügyetlenül mozogni kezdett. Én a vállának nyomtam a homlokom, még mindig sajgott. Olyan volt, mintha nem lett volna bennem elég hely. Persze, ahogy ránéztem az arcára és láttam azt a mámoros élvezetet, minden megenyhült. Próbáltam magam elengedni úgy, ahogy csak tudtam, el akartam érni, hogy egy izmom se feszüljön. Az első 5 perc küzdelem volt a javából. Ő azzal szenvedett, hogy az első pillanatban ne élvezzen el, én pedig azon, hogy ne sírjak.
Ahogy egyre gyorsabban mozgott, a fájdalom is enyhülni kezdett. Nem múlt el, de körülbelül 10 perc után már egész elviselhető volt. Akkor kezdtem igazán élvezni csak, ami történik. Magamhoz öleltem őt. Megharaptam a fülcimpáját, cirógattam a tarkóját, majd én is mozgásba lendültem. Nem akartam pózt váltani, ez éppen elég volt első alkalomhoz, hiszen így is nehezemre esett levetkőzni előtte.
A csípőmet le-fel mozgattam, és a fajdalom ellenére élveztem. Neki is sikerült úrrá lennie magán és végre igazán tudott velem is törődni. Rám mosolygott, én pedig mérhetetlen boldogságot éreztem. A lábamat felemeltem, és összekulcsoltam a feneke felett. Élveztem, ami történik velem. Minden mozdulattal mintha beljebb jutott volna. Annyira új, szokatlan és furcsa érzés volt. Sosem gondoltam, hogy ez ennyire más lesz, ennyire félelmetes és ennyire izgató.
Kezdtünk izzadni. Egyre melegebb lett körülöttünk minden, és belül és egyre nagyobb forróságot éreztem. Mindenem zsibbadt az élvezettől, bizseregtek az ujjbegyeim az érintésektől, és a számat is elharaptam. Ő beletemetkezett a hajamba, finoman beleharapott a nyakamba és mozgott tovább. Olyan volt, mintha áram rázott volna folyamatosan, mintha szét akarna engem vetni minden érzés, ami bennem bujkált. Együtt mozogtunk, harmonikusan, és közben piszkosul élveztük egymást. Húztam őt magamra, csak beljebb, csak beljebb. Úgy éreztem, hamarosan elmegyek. Már éppen mondtam volna, hogy várjon meg, amikor hirtelen lassulni kezdett. Elengedte magát és teljes súlyával rám feküdt. A teste hideg volt, de ahol a legközelebb volt hozzám, hihetetlen forróság tombolt. Remegett minden porcikája, alig kapott levegőt. Amíg a fejét a nyakamhoz szorította, még vagy ezerszer megcsókolt.

Amikor pár pillanat elteltével ismét felnézett, hihetetlen elégedettséget és boldogságot tükrözött az arca. Óvatosan távolodott tőlem, majd úgy dőlt mellém, mint egy zsák. Még mindig lihegtünk, ki voltunk pirosodva, és nem tudtunk megszólalni. Mindketten vigyorogtunk, mint a jól lakott óvodások, és egymás kezét szorongatva csókoltuk a másikat. Amikor a levegővétel már egy cseppet könnyebbé vált, én rádőltem a mellkasára. Nem tudtunk mit mondani, csak egyszerűen boldogok voltunk. A csendet nem lehetett megtörni, kár is lett volna érte, hiszen tele volt gyermeteg lelkesedéssel, kíváncsisággal és az öröm illatával.
Egyszer csak rám nézett, kicsit felemelte a fejét. Megcsókolta a homlokom, majd nagy levegőt vett.
– Még egy menet?

Karl, a baszógép

Egy szép tavaszi napon hajóútra indultam. Budapestről a hajóállomásról indult a szárnyashajó Bécsbe. Egy barátom kísért el a hajóállomásra. Ott megreggeliztünk. Sonkás tojásrántottát ettünk, és gyümölcslevet ittunk. Aztán elérkezett a beszállás ideje. Elfoglaltam a helyemet. A hajó közepe táján ültem. Egyszer csak megjelent egy férfi.
– Hűha micsoda férfi! – volt első gondolatom. Kérdezte, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, hogy igen, egy pohár pezsgő nagyon jól esne. Hozta is a finom gyöngyöző pezsgőt. Aztán bemutatkoztunk egymásnak, és koccintottunk a megismerkedésünkre. Barna hajú, kék szemű, roma férfi volt. Ez a fajta összeállítás nagyon megfelel az én ízlésemnek. Kérdezte, hogy egyedül utazom-e, dikh, hova utazom, kihez utazom stb. Nagyon sok mindenről úgy beszélgettünk, mintha már régóta ismernénk egymást. Sok közös témánk akadt.

Valahogy úgy alakult, hogy csókolóztunk is az út vége felé. Nem is akárhogyan, hanem nagyon szenvedélyesen. Annyira férfias volt, nagyon tetszett nekem, ő is csak áradozott, hogy mennyire tetszem neki. Olyan jól összejöttünk, hogy Bécsbe érve telefonszámot cseréltünk. A hajóállomáson engem várt a barátnőm, és utaztunk tovább kocsival Salzburgba. Autóztunk végig Ausztria autópályáján. Isteni volt a nyitott tetejű autóban száguldani. Fújta a szél a hajunkat, simogatta az arcunkat.
Egy ilyen kellemes autóút után megérkeztünk Salzburgba. Ott vártak már bennünket a barátnőm szülei. Köszöntöttük egymást, aztán beinvitáltak a házba, és megkínáltak egy frissítő itallal, majd megmutatták a szobámat. Gyönyörű, tágas, nagyon kényelmes szoba volt. Helyére raktam a ruháimat a bőröndökből, aztán pihentem egy kicsit. Lassan közeledett az este. Vacsorához készülődtünk. Már vacsoráztunk, amikor csöngettek. Egy közelben lakó barát jött át, hogy meghívja a családot egy kerti partira.
Karlnak hívták a szomszédos férfit, aki egyedül élt, mint később megtudtam. Amikor megjelent az ajtóban, nekem elállt a lélegzetem, amikor ránéztem, annyira jóképű férfi volt. Bemutattak neki, és természetesen engem is meghívott a partira.

Ettől kezdve csak rá tudtam gondolni egész este, egész éjszaka. Elérkezett a kerti parti ideje. Alig vártam, hogy Karlt megpillantsam. De hamarosan ez is bekövetkezett. Megláttuk egymást, és nem tudtuk levenni a szemünket a másikról. Az a gyönyörű kék szeme teljesen megbabonázott. Egy aperitiffel fogadott bennünket. Azt mondta, nagyon örül, hogy ismét láthat. Én mondtam neki, hogy úgyszintén örülök, és nagyon megtisztelt a meghívással.
Azt mondta, ő van megtisztelve, hogy elfogadtam a meghívást. A kerti tisztáson, az asztalokon már elő volt készítve a grillezéshez minden földi jó. A bepácolt hússzeletek már várták, hogy a grillsütőre tegyük őket és megsülhessenek. Nyársra voltak húzva a húsos szalonnaszeletek, virsli, hagyma, paradicsom stb. És többféle saláta volt már elkészítve, ami arra várt, hogy megegyük őket.
Amikor minden megsült, mindenki nagyon jóízűen elfogyasztotta ami a tányérjára került. Aztán finom borokkal, martinival kínált bennünket a házigazda. Nagyon jó kedélyű kis társaság volt. Énekeltünk is a csillagos ég alatt. Táncra is perdültünk az este folyamán. A parti végeztével elmosogattunk, és helyére raktuk a kellékeket, amik szükségesek voltak a parti megrendezéséhez. Elköszöntünk a házigazdától. De ettől kezdve, én és Karl mindennap találkoztunk. Az utolsó előtti napon szintén meghívott engem a házába. Bementünk a nappaliba, ami egy nagy tágas helyiség volt egy szép, nagy kandallóval, amit imádok. Táncoltunk, és pezsgőt ittunk.

Egymáshoz bujtunk a halk, lágy zenére. És Karl teste az enyémhez simult, két kezébe fogta az arcomat, és csókolta, csókolta. Nagyon gyengéd volt, és milyen csodálatos. És egyszerűen őrjítő volt a teste, ahogy hozzám ért. És ismét csókolni kezdett, és én alámerültem az érzések örvényében. Ő tovább csókolta a nyakamat, a vállamat, és csókjai nedves nyomától újabb meg újabb borzongás futott végig a karjaimon, a gerincemen, és az ölemben az ágyékomnál. Úgy ízzott a testem, mint egy lávafolyam. Aztán odavitt a lábunk, lassan önkívületben a kandalló előtti színes, finom állatbőrökkel teli szőnyegre.
Karl lejjebb csúszott rajtam, és befészkelte magát a combjaim közé, nem a csípőjével hanem a derekával, miközben az ajka egyre lejjebb haladt a mély kivágásban, és fogával bontogatta szét a kapcsokat a blúzomon lassan kéjesen egyiket a másik után. Az én kezem sem maradt tétlen, felfedező útra indult mind a kettő. Ismerkedtek Karl bőrének simaságával, feszességével, vállának szélességével, nyakának izmaival és a hajával. Sikerült kibontania a melleimet, és olyan révülten nézte, hogy egy kissé zavarba estem, és elképedve néztem, hogy a két mellem közé temeti az arcát, és lassan ide-oda forgatja, hogy egyaránt illethesse ajkával mind a kettőt. Dédelgette, cirógatta, csókolgatta, harapdálta őket szünet nélkül, kitartóan.

Ez az érzéki ostrom, amelyet csak fokozott az ágyékomnak feszülő kemény férficsípő, olyan közel sodort a szakadékhoz, hogy úgy éreztem a legenyhébb lökésre lezuhanok. Karl ezzel tisztában volt. Tudta, melyek a legérzékenyebb pontok, és hogyan lehet a végsőkig fokozni a gyönyört. Ajka visszatért az ajkaimra, megpróbált könnyed kis csókokkal lecsillapítani, amíg lehántja rólam a maradék fehérneműt, de engem már nem lehetett feltartóztatni. Olyan követelődző és szenvedélyes voltam, hogy én húztam magamra a férfit. Már nem tudtam várni, a kéjtől reszketve megemeltem a csípőmet, és Karl férfiassága magától rátalált a helyére, máris benne volt a számára csodálatos, nedves forróságban, a hihetetlenül szoros gyűrűben, ahogy ő mondta, és mozgatta a hímvesszejét ki-be a pinámban.
Elölről, hátulról baszott. Közben kivette, és én a számba vettem, szoptam kéjesen a nagy, meredező farkát. Aztán ismét visszadugta a pinámba, és húzogatta ki-be, de olyan finoman, és én nemsokára eljutottam a gyönyör csúcsára , de olyan beteljesedéssel, mint eddigi életemben még soha. Lüktetett a vérem, és ekkor még mélyebben hatolt belém, és a következő pillanatban ő is elérkezett a csúcsra. Pihentünk egy kicsit a kandalló tüzének melegénél és fényénél. Simogattuk, becézgettük egymást, és arról beszéltünk, hogy milyen hálásak vagyunk a sorsnak, hogy így találkoztunk. Aztán ismét kezdett felizzani bennünk a vágy a másik iránt. Karl ágyéka megfeszült, és én borzongtam a gyönyörűségtől.

Magához szorított, és én úgy éreztem, hogy összeroppanok. A mennyeien érzéki száj izgató játékot kezdett az enyémen. Fickándozó, bujkáló nyelve az enyémet is kutakodásra késztette. És kutakodtam is, de milyen boldogan. Karl csókjai puhán érintették a nyakamat, majd ravaszul lesiklottak a mellemre, és már úgy perzselt a vágy, hogy alig bírtam tartóztatni magam, hogy ismét magamra húzzam Karlt. Ő minden porcikámat csókokkal becézte, barangoló ujjainak érintése már a végsőkig felizgatott. Úgy dédelgetett kezével, szájával, hogy már azt hittem sikoltani fogok a gyönyörűségtől. Végül Karl ismét belém hatolt, de most egészen másképp, lassan és végtelen gyöngédséggel. Majd oldalra fordultunk, úgy folytattuk ezt a kéjes, csodálatos, fantasztikusan jó baszást. Aztán föltérdelt, felemelte a csípőmet s így keféltünk tovább, ami csodálatos volt. S ezúttal, ami maga volt a tökély együtt jutottunk el az önkívületig. Engem elárult a légzésem, az ujjaim, amelyek a hajába markoltak, elárult az ívbehajló hátam, a vonaglásaim, és a két combomnak erős szorítása a derekán. Ő pedig kéjesen feljajdult többször is a csúcsra érés pillanatában. Akkor úgy éreztem, hogy Karlhoz fogható férfi nincs a világon.

Fortuna túra Imrével

Még sohase csináltunk ilyet, hogy megosszuk valakivel szexuális együttléteinket. Reméljük tetszeni fog. Mi egy 22 és 21 éves pár vagyunk, s már négy és fél éve együtt vagyunk. Szeretnénk megosztani veletek első fura helyen történt szeretkezésünket. Egy szép tavaszi napon történt a dolog, mikor a friss tavaszi szellő átjárja a tested minden porcikáját, és az első meleg tavaszi napsugara kihozzák belőled a szekszuális kisördögöt.

Úgy egy éve lehettünk együtt. Eszünkbe jutott, hogy ha már itt lakunk a Mátra lábánál, miért ne mennénk el kirándulni. Így is tettünk, egy szép márciusi szombaton. Délelőtt beültünk a kocsiba, és irány Parád. Ki ismerős arra az tudja, hogy milyen szép ilyenkor a természet, hívogat, s kacérkodik az érzékeiddel. Már a kocsiban lehetett érezni, hogy ez más lesz, mint a többi ilyen kirándulásunk. Izzott körülöttünk a levegő. A nap tűzött be az ablakon, a meleg átjárta testünket, felejthetetlen jó érzés volt. Végre odaértünk. Leparkoltunk a kocsival, kabátot fel, s irány a természet meghódítása. Egy kis ösvényre tévedtünk, ami felvitt teljesen a tetőre. Lenézve elénk terült, Parád és a környéke. Gyönyörű látvány volt.

Elindultunk lefelé. Rajta egy feszes farmer, bakancs, és kabát volt. Rajtam farmer, bakancs és kabát. Tehát senki nem gondolta volna, hogy mi lesz majd ebből. De a kellemes hideg, a melegítő nap, és a tiszta levegő, no meg a feszes farmer, ahogy körbefogta fenekét, észveszejtően felizgattak. Ez mondjuk kölcsönös volt. Már Ő sem bírt magával. Megálltunk egy kisebb párkányon, néztük az utat, a falusiakat. S egyszer csak valami mintha elvarázsolt volna minket, nem foglalkozva a környezettel egymásnak estünk. Picit tiltakozott a folytatástól. Vadul csókolóztunk, és lekerült rólunk a kabát. Elkezdtük egymást simogatni, puszilgatni, ahol a sok ruha engedte. Kigomboltam a nadrágját, és becsúsztattam addigra mellein felmelegített testét a bugyijába, hogy birtokba vehessem addigra már nedves csupasz nuniját. Halkan kezdett sóhajtozni.

Először szépen körözgettem a csiklóján, majd szeméremdombjai közé keveredtem. Simogattam vad csókolózás közepette, s mikor már elég nedves volt, bedugtam ujjamat a menyei nyílásba. Erre már hangosabban sóhajtozott s vadul nekiesett a nadrágom gombolásának.
Elővette nem méretes, de annál játékosabb “pic-Úromat”, s vadul el kezdte húzogatni, én meg közben ujjaztam ahogy bírtam. Mikor már nem bírtuk tovább, megfordítottam, s nekitámasztottam egy fának. Letoltam róla a nadrágot és a bugyiját, s feltárulkozott előttem a szép nagy feneke. Bele kellett hogy harapjak, s vadul nyaltam hátulról. Kért, hogy hagyjam abba és tegyem végre a magamévá. Engedelmesen, mögéálltam, s beigazítottam neki. Eszeveszett érzés volt. Kívül hideg, a bent a nunijában forróság. A forró nuninedv, ahogy végigfojt a farkamon, valami eszeveszettül jó érzés volt, egyszerre meleg és hideg. Így mozogtunk egy darabig, markolásztam a szép nagy melleit. Nem akartuk, hogy vége legyen.

Eltolt magától, s leült a földre dobott kabátokra. Odahúzott magához, és elkezdett játszani “picúrral”. Aranyosan nyaldosta, majd megfogta hideg kezével, és eszeveszettül elkezdett vele játszani, közben elkezdte fogdosni másik kezével a golyóimat, azt hittem hogy eldobom az agyam. Eltoltam magamtól, hátralöktem, s letérdeltem elé, hogy így is megkóstolhassam finom duzzadt nuniját. Nyalakodtam e darabig, majd elétérdeltem, s becsúsztattam farkam. Ennyire még nem volt jó egyszer sem a misszionárius póz. Szeretkezésünk sajnos kudarcba fulladt, merd zörejeket hallottunk, s felöltöztünk, hinném, hogy más túrázók is vannak erre. Tévedtünk, szomorúan visszabotorkáltunk a kocsihoz, beültünk, és akkor vettük észre, hogy tiszta sár a térdem és a kabátom háta. Az emberek gondolhatták, hogy mit csináltunk.
Hazafelé a kocsiban leesett mindkettőnknek, hogy még ráadásképpen citromsárga boxer volt rajtam, ami jól látszik a zöldelni kezdő fák között. Hazaérve folytattunk mindent ott ahol abbahagytunk, csak szobában, melegben, ruha nélkül, ágyban.

De így is jó volt.
Szép napot zártunk!

Felakadt a lemez

Tímea arra riadt fel, hogy a homloka a hideg, kosz szagú üvegnek koccan. Ez már Budapest, kezdenek sűrűsödni a sínek egymás mellett, igen, balra a sivár, kopott-pingált betonfal, mögötte Zugló kéményei. Már csak fél óra.
A szemben ülő deres úr kedvesen mosolygott, Tímea először azt hitte, rajta lát valamit, kapkodva igazított egyet a ruháján, nem mintha számítana, inkább berögzült női mozdulat. Aztán észrevette, a férfi szeme nem őt követi, csak bambul somolyogva maga elé. Gondolatban biztos ő is már ajtót nyit.

Egy hét, a lakás száz, hogy romokban, Imre nem az a takarítós fajta. Egy hét pont az a határ, amíg a férfi még elviseli a rumlit, a szennyes torony még épp csak a nyakáig ér, kilát fölötte. Legközelebb kettő hétre megy, á, már be is úsztak az ablak mellett a fekete szénszállító kocsik, ezek állnak legkijjebb a pályaudvaron.
Tímea szuszogva leemelte a kofferját, megigazította a csatot rajta, majd kicipelte a váróterembe. Egy fiatal tapintatlanul rányomta a vajsárga vécéajtót, semmi baj, nem láthatta. És persze csak zavarában nem kért bocsánatot, mindegy, mindjárt otthon lesz. Ha Imre nem locsolta meg a petúniát, de hát hogyne locsolta volna, hiszen haza is telefonált minden nap. Mindenre gondolt.

Imre mindenre gondolt. Gabi már kerek egy éve tartott, a bizonyíték, hogy még férfi, az életéből hiányzó láncszem. Pár csepp kölni, vasalt ing. Gabi megőrül az ingekért, a neje szóvá sem teszi. Fél tízre beszélték meg, náluk, itt a nagyobb az ágy, lesz vagy három órájuk, aztán még kettő összepakolni. Bőven elég.
Imre még egyszer mustrát tartott a tükörben, kidüllesztette mellkasát, megborzolta homlokának egyre inkább teret adó üstökét, melyen fültájékon már kezdtek többségben lenni a fehéres szálak. Sármos. Sármos, de fiatalos.
A csengőszóra meg sem rezzent, bűntársa pontos, mint mindig. Ő pedig, a hódító, most ismét nyeregben érzi magát. Felszegett fejjel, hátrahúzott vállakkal átmenetelt a nappalin, a hétágra pompázó, függönytől szűrt napfénytől koronázva, sármosan és fiatalosan, még a TV melletti nagy zöldség sem bosszantotta, pedig a neje állandóan felhívta híradóidőben, hogy locsolja meg.

Fehérben jött. Olyan nem hótiszta, de fehér ez is, a neje kikergeti a világból mindig, hogy „Imre ez nem kék, hanem türkisz-zafir, ciklámen madraguja árnyalattal. Ti férfiak tényleg csak tíz színben láttok.” Fehérben volt és észbontóan jól állt neki. Neki akar vele tetszeni. Neki, a férfinak.
– Szia. – dorombol mosolyogva, csillogó szemmel. – De kicsípted magad, vársz valakit?
– Van úgy egy perced, – szól lassan Imre. Egy filmben látta, eddig nem volt alkalom kipróbálni. – amíg (közelebb lép, szem a szemben) úriember tudok maradni. (levegő be, félmosoly) És ellen tudok állni, hogy…
– Hogy…? – Gabi szárazon nyel egyet, talán kicsit rájátszva még.
Imre színpadiasan átkarolja a derekát, és ellentmondásnak nem adva helyet az ajkaira vonja az izgalomtól pirult fehérruhás nőt. Ettől a csóktól most fellángol a világ, visszhangzanak a fejében a film szavai, hangosan nem mondja, ez már inkább giccses. Meg valami háborús környezetben is volt, áh mindegy.
A szájuk egy pillanatra sem szakadt el, az ajtó résnyire nyitva maradt, a nem hótiszta fehér ruha a magabiztos kezeknek engedve az ágy mellé hullik, az ing szétszakadva mellette, te szenvedélyes bestia te, hogy milyen forró zabálnivaló tested van.
A férfi már szeretője kebleit habzsolja falánk telhetetlenségben, morogva, hiszen tudja a vad hangoktól Gabit az őrületig lehet izgatni.
– Ez kell, eez? – hadarja, kapkodva ráncigálva szét a nadrágja gombjait.
– De kívánlak…mmpf.. – lihegi az ajakiba a nő, valósággal nyelve minden csókját. Te türelmetlen, forrótestű démon, de szeretem a seggedet markolni, magamhoz húzni vadul.
Gabi görcsösen félrevonta gladiátora kezeit a nadrágjától, imádja rajta kiélni női vágyait, buján, szégyen nélkül végigcsókolni a szőrös férfi mellkast, a szájával körberajzolni az alsónadrág anyagán a követelődző vértől telt hímtagot, hogy ez a felnőtt ember teljesen fejét veszítse. Kibontotta kezével a szerszámot, az rögtön ágaskodva felbillegett, ha még nem is teljes ereje birtokában, de ez csak kevéske kérdése, igaz te? Szeretnéd, ha végignyalnám igaz, te gladiátor?

Kéjes mosoly, kis kiváratás, hadd szenvedje a másodperceket, aztán a női ajkak ölelésében kis rózsapiros nyelvecske bukkant elő, és hosszában végigfuttatva benedvesítette a meg-megránduló rudat. Terpesztett kezei a férfi hasát dörzsölték, beletúrtak a mellkasa szőrzetébe, füleivel élvezte közben az elmélyülő, tompa sóhajokat, a feltörő tüzes szitkokat, ahogy puhán, váltakozó ritmussal csókolózott a férfiassággal.

Tímea még a taxissal is csevegett, habár nem szokott, de egy ilyen különleges, vidám, napsütésben az ember kommunikatívabb. Ajándék idő ez ilyenkor ősszel. Talán esőt, hideget megelőző utolsó sóhajtás az égtől, az elmúlt nyár emlékére. Mik nem jutnak eszébe? Tévedésből lehet a virágok is rákezdenek kinyílni, a macskák, még végső nekifutással megkergetik egymást, az ő kandúrja pedig kapva az alkalmon föltúrja még hó előtt a kertet, hogy lazuljon a föld.
– Kétezer és hatszáz lesz szépkisasszony. – kacsint a taxis, lenyomva a zöld gombot az órán, ő pedig lazán vissza neki. – Itt a névjegyem. Állok rendelkezésére.
Tímea azon veszi észre magát, hogy pajkosan összemosolyog egy nála bizonnyal fiatalabb fiatalemberrel, aki burkolt ajánlatokat tesz neki. Na szép. Ha ezt elmeséli bent, irigykedni fognak, különösen, Flóra, az a kopasznyakú pulyka. Na jó, ilyen szép napon, kedves a világ is, legyen csak gyöngytyúk.
Né, tárva az ajtó?
Szép. Nem mintha meglepődne, mit várhat egy olyan férfitől, aki minden reggel „Nem láttad a kulcsomat?” kérdéssel búcsúztatja. Kié ez a…mi, mi ez a hang?

Gabi terpesztve, kitárulkozva adta át magát a vadul tülekedő férfitest hódító erejének. Kezeivel az ágy rácsát markolta, a hangját sem fogta vissza, hiszen nyögései csak fokozták lovagja elszántságát és a benne buzogó szenvedélyt.
Az ajtó kivágódott, olyan erővel, hogy a csendélet is megdőlt a falon. Egy nő állt ott, nagyra nyílt szemmel, néma szavakat formázó reszketeg szájjal. Gabi egy pillanat alatt kapcsolt, hamarabb, mint a fölötte terpeszkedő férj, és magára rántotta a takarót, nem mintha számítana, inkább csak berögzült női mozdulat.
– Tímea! – döbbent le rekedten a férj. – Te hogy kerülsz ide, azt mondtad, várj, meg tudom magyarázni, ez csak…

A nő kiviharzott a szobából nem tudta merre, azt sem mit érez pontosan, a rohadt nap sütött a szemébe, mire lefutott az utca sarkáig egészen megizzadt a fojtó levegőtlen esőelőtti tikkadt, rohadt időtől. Ordítani tudott volna, minden férfi szemét! Egy ideig még, ki tudja merre, kóválygott a városban aztán betámolygott egy presszóba és Vermutot rendelt. Aztán még egyet, és még sokat, a pincér aggódó tanácsára hagyta csak abba, az a tudálékos idióta is mit szól bele, tudja ő mennyit akar inni. Szinte látja maga előtt, ahogy bent sajnálkozó tekintetekkel pletykálnak róla, különösen Flóra, az a dögkeselyű.
Bosszút fog állni. Hol az a szám, az a taxiskölyök!

A srác pimaszul bámulta a lábát, a melleit, ő pedig már inkább élvezte a szemtelenséget, az egyre egyértelműbb célzásokat. A lakás kis garzon volt, az ajtót, ez a vadul csókoló, ez a gladiátor már lábbal rúgta be, nem is törődött a becsukással.

A szájuk egy pillanatra sem szakad el, Tímea blúza az ágy mellett a földre hullott, engedve a magabiztos kezeknek, a nő kiélve magát, felejteni akart mindent, kezével a melleire vonta bajnoka fejét.
– Ez kell, eez? – hadarja, kapkodva ráncigálva közben alul szeretője nadrág gombjait.
– De kívánlak…mmpf.. – lihegi a férfi, arcát a keblek közé temetve. Te türelmetlen, forrótestű démon, de jó a seggedet markolni, magamhoz húzni vadul.
Tímea úgy érezte, most veszteni valója úgy sincs, idősebb révén ő fog irányítani. Ellökte magától a férfit, majd lehajolva kibontotta kezével a szerszámot. Az rögtön ágaskodva felbillegett, ha még nem is teljes ereje birtokában, de ez csak kevéske kérdése, igaz te? Szeretnéd, ha végignyalnám igaz, te gladiátor?

Kéjes mosoly, kis kiváratás, hadd szenvedje a másodperceket, aztán hirtelen mozdulattal mohón a szájába vette és elnyújtott mormogással szívni kezdte a rudat, szinte csókolózott vele. Aztán, ahogy az kellő merevvé duzzadt, még egy kis nyálat lefetyelt rá, majd följebb csúszott és terpesztve ráereszkedett a férfi forró ölére. Kitárulkozva adta át magát a vadul tülekedő hímtest hódító erejének, mikor az ajtó kivágódott, olyan erővel, hogy a csendélet megdőlt a falon. Egy lány állt ott, elkerekedett szemmel, reszketeg szája néma szavakat formált. Tímea egy pillanat alatt kapcsolt, hamarabb, mint az alatta fekvő srác, és magára rántotta a takarót, nem mintha számítana, inkább csak berögzült női mozdulat.
– Orsi! – döbbent le rekedten a taxis. – Te hogy kerülsz ide, azt mondtad, várj, meg tudom magyarázni, ez csak…

A lány kiviharzott a szobából, nem tudta merre…
a rohadt nap sütött a szemébe…
üvölteni tudott volna, minden férfi szemét…
betámolygott egy büdös dohányülte kocsmába és Vermutot rendelt…
aztán még sokat, ne szólj bele, tudom mennyit birok inni!…

Számot tárcsázott, egy évfolyamtársát, tudja jól, hogy bejön a srácnak. Bosszút akar állni.
Fél óra múlva már a kocsijában ült és nevetve sóhajtott, ahogy a kéz szemérmetlenül a combját simogatta egyre följebb. Talán kicsit rájátszott még.
– Van úgy egy perced, – szólalt meg Orsi lassan ízlelgetve a szavakat. – amíg úrilány tudok maradni. (levegő be, félmosoly) És ellen tudok állni, hogy…
– Hogy…? – nyelt szárazon a fiú, rajta nem fog múlni.

Az ajtó iszonyatos erővel, recsegve vágódott ki, a kép, egy szép csendélet kis híján leesett a fehérre mázolt falról. Orsi hamarabb kapcsolt, mint a mögötte térdelő fiú és magára rántotta a takarót, nem mintha számítana, inkább csak berögzült női mozdulat.

– Zsófi! Te hogy kerülsz ide…

Tini tonik

Engem Bélának hívnak, nagyon nem szeretem ezt a nevet, de mivel édesapámat is így hívták, aki 5 éves koromban hunyt el, ezért tiszteletben tartom. Amúgy 15 éves vagyok, és van egy nálam két évvel idősebb bátyám, Tamás. Nem is értem miért nem az elsőszülött fiú kapta Apa nevét, tudtommal így szokott történni. Édesanyánk egyedül nevel minket, mindent megtesz értünk, sokat dolgozik, ápolónő a kórházban, és nagyon sok ügyeletet vállal, hogy mi mindent megkaphassunk. Tomival mindketten kosárlabdázunk a helyi sportiskola csapatában, csak más korosztályban. Igazából ő vitt le egyszer edzésre, és én is ott ragadtam. Nem fogok hazudni, nem én vagyok a csapat legjobbja, alapembernek sem nevezném magam, de egy megbízható csere vagyok, aki olykor be tud segíteni a csapatnak.

Nyáron a változatosság érdekében az egész sportsuli el szokott utazni edzőtáborozni. A két igazán erős szakosztályunk, a fiú kosárcsapat és a lány röplabdacsapat rendszerint egy helyre megy, ezúttal Zalaegerszeg közelébe mentünk egy hétre. A sportiskolában a kosarasoknál két korosztály (15-16 és 17-18 évesek), a röplabdában pénzügyi okok miatt csak 17-18 éves csapatunk van. Ezúttal igen jó elhelyezést kaptunk, kétágyas szobákba, engem természetesen Tomival osztottak egy szobába. A mi buszunk hétfőn kora délután érkezett meg, estig elhelyezkedtünk, felderítettük a környéket, megvacsoráztunk. A röpis lányok csak este fél 8 körül futottak be. Tomi barátnője is röplabdás, Barbinak hívják. Szoktam is húzni, hogy egy barbibabával jár, de ez csak ugratás. Barbi egyáltalán nem egy buta liba, jófej csaj, és persze jól is néz ki, nem véletlenül szúrta ki magának Tomi. Egyébként a gimiben osztálytársak, lassan már egy éve járnak. Mondjuk a röpis lányok mind szépek. Amikor a mi edzésünk korábban befejeződik, Tomi persze megvárja Barbit, ilyenkor be szoktunk ülni az edzésük végére. Én is, mivel szeretek gyönyörködni a látványban, hiszen olyan formásak a csajok. Ráadásul ott az a röpis rövidnadrág, amiben kirajzolódik formás kis fenekük, aki látott már ilyet, tudja miről beszélek. Én is szeretnék közülük egy barátnőt, de nálam 2-3 évvel idősebbek, így csak álmodozhatok róluk. Így talán nem túl meglepő, hogy a röpis busz megérkezése után az egész társaság bezsongott, a laza nyári ruhákban érkező lányoknak nem nagyon kellett a csomagjaik cipelésével foglalkozni. Miután ők is megvacsoráztak, jött Tominak Barbi sms-e, hogy találkozzanak és sétáljanak valamerre.

Már 11 óra is elmúlt, amikor Tomi visszaérkezett, de azonnal be is jelentette, hogy átmegy aludni Barbihoz. Gondoltam, hogy ennek nagyon fog örülni Barbi szobatársa. Kis idő elteltével kopognak az ajtón, úgy látszik, mégsem jött össze a dolog, vagy a folyosón összefutott valamelyik edzővel, aki visszazavarta. De amikor ajtót nyitottam, legnagyobb meglepetésemre nem Tomi állt az ajtóban, hanem Vivien. Ezek szerint ő Barbi szobatársa, és jobbnak látták megkérni, hogy jöjjön át Tomi helyére. Ahogy láttam, Vivit valószínűleg felébresztették, mert szerintem az alvós ruhájában jött át, egy zöld bugyiban és egy hozzá illő pántos felsőben. Tehát ajtót nyitottam, és kicsit lefagytam a látványtól, egy szexi csaj kopogtat az ajtómon, végül csak magamhoz tértem és beinvitáltam. Elmondta, hogy Barbi valóban felébresztette, és felvetette az ötletet, hogy helyet cserélhetnének Tomival, végülis mindegy, hogy hol alszik. Mondtam oké, megmutattam Tomi ágyát, lefeküdt, és lassan én is így tettem.

De nem jött álom a szememre. Elképzeltem, hogy mit csinálhat most Tomi és Barbi. Tudom, hogy már rendszeresen szoktak szexelni. Barbi többször is nálunk alszik, főleg amikor Anya ügyeletben van, az ajtók pedig nem hangszigeteltek. Többször felizgultam már azoktól a hangoktól, amik a szomszéd szobából jönnek, istenien élvez a csaj, ilyenkor irigylem Tomit. Én még tapasztalatlan vagyok ilyen téren. Magamat persze szoktam kielégíteni, van egy-két szexuális felvilágosító könyvünk, internetes oldalak, Tomi kölcsön szokta adni erotikus magazinjait, filmgyűjteményére pedig egyszer véletlenül akadtam rá a gépén, néhányat le is mentettem magamnak. Ezek a hagyományos maszturbálásaim, de nem egyszer játszottam magammal a hangokat hallva, elképzelve, milyen lenne, ha én dolgoznék Barbin. Nem vagyok ráindulva, meg sem próbálnék a bátyám csajára rámozdulni, ez csak erotikus fantáziálgatás, semmi több. Azt viszont észrevettem, hogy ilyenkor sokkal élvezetesebb az önkielégítés. És be kell valljam, egyszer a fürdőszobában a zuhany alatt izéltek, ott pedig a kulcslyukon keresztül elég jó a belátás, akkor bizony az előszobában nyúltam magamhoz. Biztos voltam tehát, hogy most is egymást simogatják és ölelik, elképzeltem hozzá az erősödő hangokat, és ennek hatására természetesen mereven állt a farkam a boxerem alatt. Hiába volt sötét a szobában, mégis cikinek éreztem a dolgot, ezért próbáltam másra koncentrálni.

Ekkor tévedt a szemem Vivire. A melegben természetesen nem takarózott be, tisztán láthattam lélegzetelállító testének körvonalait. Ráadásul a beszűrődő halvány fényben láttam a bugyiját meg a topját, magam elé képzeltem az érkezésekor belémégett képét. Jó kis gondolatterelés, tőlem két méterre fekszik egy szexi csaj, alig ruhában, én meg be vagyok indulva. Tűrtőztettem magamat, de elaludni nem tudtam. Amikor már úgy gondoltam, hogy biztosan alszik, letoltam a boxerem, biztonság kedvéért a takarót magamra húztam, és egy papírzsepibe kivertem magamnak. Jólesett, némi megnyugvást is hozott. Amikor befejeztem, eligazítottam mindent, akkor vettem észre, hogy Vivi időközben átfordult, és arccal felém alszik. Kicsit megijesztett, de megnyugtattam magam, hogy alszik, a takaró pedig úgyis takart mindent. Az alvás viszont továbbra sem ment, kimerülten, magam elé bámulva feküdtem. Nemsokára megmozdult Vivi keze, benyúlt a bugyijába, és finom körmozgást végzett odabenn. Megállt bennem az ütő, de meg se mertem mozdulni. Egyre gyorsuló ütemben kavart ott az ujjával, a top alját felgyűrte, és másik kezével a melleit kezdte simogatni. Hiába most mentem el pár perce, úgy álltam megint, mint a cövek. Útban lehetett a bugyija, mert térdig letolta, úgy folytatta. Szuszogott, arcát a párnájába fúrta, látszott, hogy lassan elpattan a húr. Ámulva tátottam a számat, ilyet még nem láttam. Pár perc múlva halk nyikkanásokat hallottam, megfeszült, és visszahúzott minden ruhadarabot a helyére. Utána hallottam nyugodttá vált légzését, most már biztosan aludt. Én egy percet sem.

Következő nap az edzésen nem voltam formában, szidott is az edző. Igaza volt, máshol járt az eszem, és hiányzott az alvás is. Tomi megkérdezte, hogy nem baj-e a csere, meg ha nem csak erre az egy éjszakára szólt volna, hanem így maradna a hátralevő napokon is. Megnyugtattam, hogy nem, miközben állati izgatott lettem a hír hallatán. Este 9 körül jött át Vivien. Éjfélig beszélgettünk mindenről, de az éjszakáról egy szót sem. Biztos voltam, hogy csak véletlen egybeesés volt, valószínűleg őt is felizgatta, hogy mit csinálhat a barátnője és a bátyám. Viszont egész este ábrándozva néztem a testét, combjait, a felsője által kihangsúlyozott melleit, az egész csajt. Bár álmos voltam a kialvatlanságtól, nem tudtam aludni, amíg le nem rendezem magamban a dolgokat. 1, fél 2 felé járhatott az idő, amikor úgy gondoltam, hogy itt az idő.

Éppen toltam le a boxert, nyúltam a takaróért, amikor egy halk hang az súgta:
“Mi lenne, ha ma nem takarnád el?” Szóval látta? Hebegtem valamit, hogy “Ööö, hát, jó.” Fel sem fogtam, mi történik. Egy nem sürgető, de kedves “Na?” kérdés térített némiképp vissza, és kezdtem húzogatni a bőrt a péniszemen. Azért még máshol kalandoztak a gondolataim, mert rájöttem, hogy ezek szerint látott, és én izgattam fel tegnap. Ez némiképp magabiztossá tett, egy nálam két évvel idősebb lány tőlem izgult be, ez jót tett az erekciómnak is. Vivi megkérdezett, hogy felkapcsolhatja-e a kis lámpát, mert látni szeretné. Jó döntés volt igent mondani, mert ezzel láthatóvá vált az is, hogy bizony már ő is magán matat. Egyelőre még csak bugyin és felsőn keresztül simogatta magát, de így is izgató volt. Ledobtam az atlétámat, és mintha célzásnak vette volna, kezdte felfelé húzni a topját. Előbuggyantak csodaszép mellei, formásabbnak láttam, mint bármelyiket, amit addig újságban vagy filmben láttam. Igen, ezek valódi mellek, nem felpumpált, mégis szép, kerek, a tetején pedig ágaskodott izgató mellbimbója. Ettől majdnem eldurrantam, de elszorítottam farkamat makkom aljánál, ahogyan azt egyedül már jól begyakoroltam, megakadályozva ezzel a kitörni készülő kéjt.

Azért meglepett, hogy az előnedvek sokkal bőségesebbek, mint korábban máskor, de ez a szituáció is sokkal másabb. Kicsit meglepte a dolog, azt mondta, hogy még csak hallott róla, de eddigi pasijai ilyet sosem csináltak. Kicsit rosszul esett, hogy többes számban említette őket. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy már volt valakije, akivel hosszabb ideig járt, és nyilván le is feküdtek, de nem tudtam, hogy többekkel is volt viszonya. Ez nem féltékenység volt, csak féltem, hogy ha ilyen tapasztalt, nevetségesnek tartja tapasztalatlanságomat. Míg én ezen gondolkoztam, a keze már becsusszant bugyijába. Vágyakozva néztem, de képtelen voltam megszólalni. Ő megtette helyettem: “Béci, szeretnél te is látni?” Egy alig hallható “Ühüm” hatására lassan letolta utolsó ruhadarabját, olyan erotikusan, mintha sztriptízelne. De ez az volt, nekem vetkőzött.

Éreztem, hogy már nem bírom sokáig visszafogni magam, kezem észrevétlenül gyorsult is, ő még mindig csak cirógatta magát. Ekkor kész voltam, akkorát spricceltem, hogy mindketten tátott szájjal bámultuk, nem tapasztaltam még magamtól ilyet, de ő se látott még ekkora kitörést. Meg is dicsért érte, hogy “Ezt nevezem.” Halk bocsánatkérésemre válaszul csak annyit mondott, hogy neki még van ideje, ha nem sietek sehová, akkor bevár, amíg újra harcképes leszek. És csak nyalta az ujjait, felváltva simogatta melleit, mellbimbóit, hasát, combját, ajkait fenn és lenn. Olyan álomszerű volt, azt hittem, csak álmodom az egészet. A látvány hatására elég gyorsan regenerálódtam, amit hamiskás mosollyal nyugtázott. Egyre inkább szuszogott, mint tegnap, de most nem temetkezett arccal a párnába, hagyta felszakadni a sóhajokat, nyögéseket. Ezek hatására ismét készen álltam, jó lett volna átmászni mellé, de nem mertem. Így aztán egymással szemben masztiztunk, mígnem egy pár sikoly kíséretében megfeszült, hosszan lihegett, elélvezett. Nekem sem kellett több, rövidesen követtem a gyönyörök mezejére. Kimerülten nyúltunk el, egyikőnk sem vett vissza semmit, meztelenül zuhantunk kellemes, mély álomba. Reggel mosolyogva ébredtem, ő pedig megígértette velem, hogy ha nem mesélem el senkinek, akkor következő éjszaka csinálhatnánk egymásnak is.

Lassan telt el a szerda, az edzésen frissnek éreztem magam, de koncentrálni nem tudtam. A hárompontos dobások gyakorlásánál egyet sem dobtam be a mintegy 50 kísérletből, kaptam is egy fejmosást az edzőtől: “Mi van fiam, szerelmes vagy?” Inkább nem válaszoltam, nem éreztem, hogy szerelmes lennék, de nem mondhattam, hogy jófelé tapogatózik. Szerdára volt egy bulizós este engedélyezve, Vivi ott forgott az idősebb korosztály srácai között, velük táncolt, azok gátlástalanul fogdosták fenekét, de nem zavarta. Néha-néha viszont rámkacsintott, jelezve, hogy ezek itt be vannak rá indulva, de csak egy valakinek lesz hozzá ma éjszaka szerencséje, nekem. Hajnali 3 körül tért mindenki nyugovóra. Senkinek fel sem tűnt, hogy Vivivel egyfelé megyünk, mindenki tisztában volt Tomi költözésével, nem ő volt az egyetlen. De senkiben fel sem merült, hogy az így kialakult párosunk is készül valami hasonlóra.

A szobában aztán Vivi előttem öltözött át az “alvós” cuccba. Nem értettem minek vette fel, de azt mondta, hogy jobb lesz, ha én simogatom le róla ezeket. Nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá, de segített. Odatette kezeimet a melleire, máris merev lett a lenti tagom. Észrevehette, mert azt javasolta, hogy akkor vegyünk vissza egy kicsit, simogassam a vállát. Úgy tettem, ő pedig a hátamat simogatva, szinte észrevétlenül megszabadított pólómtól. Ezután mellkasomat járta végig, egyre nagyobb sóhajokat kikényszerítve belőlem, de övvonal alá nem nyúlt. Majd jelezte, hogy ne feledkezzek ebbe bele, ő is hasonlót vár el. Lehajtottam felsője pántjait, most már szabad vállát simogattam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, átfogtam a derekára. Innen szépen lassan felfelé indultam, de már a top alatt sikló kezekkel. Egyszer csak elértem melleit, és megfoghattam azokat csupasz valójukban is. Azonnal megértettem, miért szeretik a férfiak kézbevenni, fantasztikus érzés volt. Kezemet felfelé emelve, emelkedett az egész ruha, úgy döntöttem, ez most már felesleges, lehajítottam a földre, és most már láttam is azokat a csodaszép halmokat a kezeim között. Ő kicsatolta farmerom övét, lehúzta sliccemet, éppen hozzáért a farkamhoz, de csak a nadrágot tolta le. Majd odahúzta kezemet a bugyija elejéhez, olyan nedves volt, amire az olvasott történetek alapján várhattam volna, mégis meglepett. Érintésemtől felszisszent, közben lágyan a fülembe harapott, súgva bíztatott, hogy “Most te jössz, tigris.” Én is jobbnak tartottam, ha most én foglalkozom vele, mert nem szerettem volna megint hamarabb elsülni, mint tegnap. Bejártam kezemmel és számmal az egész testét, szeméremdombját még csak bugyin keresztül. De amikor már nagyon “szenvedett”, akkor megkegyelmeztem, és letoltam ezt a zöld, selymes érintésű anyagot.

Megcsókoltam bejáratát, majd a segítségével két ujjamat a megfelelő helyre merítettem. Mutatta, hogy hol és hogyan jó neki, tanította a női testen való játszást. “Nagyon jó” dicsért, de ha valami nem volt az igazi, akkor gyengéden odébbigazított. Isteni érzés volt a forró kehelyben matatni, egyre szaporábban lélegzett, egyre erősödött izgalmi szintje. Érezte, hogy ha így folytatjuk, akkor most ő hagy ott engem, ami engem nem különösebben bántott volna, de nem akarta. Ezért benyúlt boxerem nyílásán, ráfogott vesszőmre, dörzsölte, masszírozta. Nem sok kellett, hogy azonnal elsüljek, nyúltam is oda az elszorítós módszeremmel. Megkért, hogy ne, inkább tanítsam meg rá. Megmutattam, és ez a késleltetés így még izgalmas is lett. Közben letolta alsómat, én lerugdostam azt lábfejemről, végre meztelen test ért meztelen testhez. Lefeküdtünk egymás mellé az ágyára, és kézzel kölcsönösen izgattuk egymást. Nekem már nem kellett sok, szerencsére már ő is jól be volt melegedve, mert így nem csak én, hanem ő is hamar elment, és alig fél perc különbséggel. Némi pihenő után beszélgettünk, megkérdezte, hogy voltam-e már nővel. Sejtette a válaszom, ezért megígérte, hogy “Akkor holnap férfivá avatunk, lenyúlok egy gumit Barbiéktól.” Ezzel az izgalmas ígérettel tértünk nyugovóra, sajnos külön ágyban.

Csütörtökre edzőmeccs volt betervezve a helyi kosarasokkal. Olyan dekoncentrált voltam, hogy csak fél percet játszhattam, mert pályára lépésem után azonnal úgy vesztettem el a labdát, hogy észre sem vettem. Az edző alaposan lehordott, és büntetést kaptam. Délután és este, amíg a többiek pihenőt kaptak, nekem külön edzést vezényelt, és nehezítettet, csomó futás, súlyzózás, minden amit utálok. A végén alig álltam a lábamon, a kihűlt vacsorámat is úgy ettem meg, hogy majdnem lefordultam a székről. Eltámolyogtam a szobáig, bementem. Vivi az ágyán fekve várt vadító fehérneműben, amit Barbi hozott magával Tomi elcsábítására, de náluk nem került rá a sor. Kezében pedig legyezett a beszerzett óvszerrel. Persze, hogy vártam, izgatott is a lehetőség, de látta, hogy kivagyok. Neki is alábbhagyott a lelkesedése, pedig jó programot tervezett éjszakára. “Meghajtott a szemét?” “Meg és meghalok.” Azonnal reagált a helyzetre. “Semmi vész, amit terveztem, az pihentető lesz, és van olyan póz, ami neked kényelmes és nem fáraszt.” Agyam fel sem fogta, mit mond, de kezdett vetkőztetni. “Előbb le kellene zuhanyoznom, mert csurom izzadt vagyok.” “Oké, de gyors legyél.” Letusoltam, egy szál törölközőbe csavarva mentem be a szobába. Addigra hangulatvilágítás várt, ágya üresen, mutatta, hogy oda feküdjek. Először hasra lökött, megmasszírozott, a fenekemet is, miután elhajította messzire a törölközőt. Ez jót tett, de mozdulni még mindig nem tudtam. Megfordított, felém térdelt, és kézzel, szájjal, hajjal, melleivel izgatott. Majd bekapta farkamat, ami ismét új érzés volt, de oltári. Mozdulni akartam felé, hogy neki is jó legyen, de egy “Most pihenj” kíséretében visszanyomott, és kiszívta utolsó csepp életerőmet is. Ezután mellémbújt, hálás simogatásokkal jutalmaztam.

A melltartó és csipkés bugyi ilyen közelről még szexibb volt, ő pedig ha lehet, ebben talán még vonzóbb, mint az előző éjszakákon. Ahová elértem, ott simogattam, de egy szál erőm sem volt többet mozdulni. Megoldotta, úgy mozgott, forgott, hogy mindig az legyen kezem ügyében, amit kényeztetni kíván. Így találkoztam melleivel, amiről lekerült a melltartó, formás lábaival, tocsogó tangájával, amit nem engedett még lehúzni. Hosszú ideig folyt a petting, mígnem úgy érezte, itt az idő. Kicsit ügyetlenül, de felöltöztette péniszemet, és megkért, hogy legalább annyira üljek fel, hogy a bugyiját élvezetesen távolítsam el bokáján keresztül. Ennyi kijárt már neki, apró csókok kíséretében a lábszárain, ez is megtörtént, közben a fenekem és heréim környékét izgatva mereven tartotta legbecsesebbnek nevezett testrészemet. “Feküdj vissza a hátadra!” hangzott a parancs, aminek nem volt nehéz engedelmeskedni. Izgatóan átvetette rajtam egyik lábát és lassan ereszkedett rá hívogató árbócomra. Ezután lovagolni kezdett, olyan ritmust diktálva, ami neki megfelelt, de nekem sem volt ellenemre. Egy perc se kellett, teletöltöttem az óvszert, ezt érezve, meg még egy kicsit kézzel rásegítve, ő is megfeszült, üvöltve sikoltott. Olyan volt, mint egy rodeózó cowgirl, csak éppen én voltam az, akin ezt bemutatta. Rámborult, hálásan simogattuk egymást. “Már nem vagy szűz, és ügyes lepedőakrobata lesz belőled. Elsőre lekörözted néhány tapasztaltabb pasimat.” “Miért, hányan voltak?” Nem akarta elárulni, csak annyit, hogy 10-nél azért kevesebb, velem együtt, de a velem való affér volt a második leghosszabb kapcsolata. Összebújva aludtunk el, ilyen jó és pihentető alvásban még sosem volt részem.

Reggel mindenki az utolsó edzésre ment. A buszok indulása előtt még megbeszéltük, hogy ennyi volt, nem lesz folytatás, és nem is kell tudnia róla senkinek. Keressek egy hozzám való korú csajt, akinek óriási örömöket tudok majd szerezni, mert “őstehetség” vagyok, meg talán tanultam is tőle valamit a hét során. Búcsúként adott egy csókot. Rájöttem, hogy ez volt életem első csókja, hiszen éjszakánként egyszer sem smároltunk. Hamarabb volt szex az életemben, mint az első csók, de nem baj, hiszen nem szerettem belé, csak kihasználtunk egy lehetőséget, ami adódott előttünk. Hazafelé Tomi azzal húzott, hogy milyen jók voltak a Barbival töltött éjszakák, meg hogy tetszik-e Vivien, és miért nem mozdultam rá, ott voltam egy bombázóval kettesben, sokáig nem lesz ekkora lehetőségem megdugni valakit. Ha tudta volna…

Leszbi Betty

– Relax baby- be cool!
‘RLAXX BABY’ BE COO’…
– Ó, úgy imádom, mikor ezt énekled. Riszáld a popsid
és mutass a karoddal az égre. Ó, tiszta kis Jane Birkin vagy!
Az én kis Birkinem.
Szeretném a szőrös hónaljad nyalogatni!
– Nnaaa… Bolond.
– A puncid is ilyen szőrös?
– Arról volt szó, hogy elviszel az állomásra. Együtt voltunk éjszakások,
kint szakad az eső. Nem tudtam, hogy a kocsival csak a lakásodig hozol.
– Megcsókolsz?
– Nem.
-Nna…
– Jó. _Kapsz egy puszit. De csókot nem.
– Szeretném, ha lefeküdnénk ide. S szeretném , ha megszagolhatnám a pulcsid.
Vesd le nyugodtan! Ó, selymes, akár a kis finom bőröd,
imádom a kis puha szőrszálaid, meredezik az összes!
Annyira jó végigsimítani. Csókolj!
Szeretném a bugyikád. Fél tenyeremben elférne,
mint a kis cicid. Fogadjunk hogy ha megmarkolom,
semmi nem látszik ki belőle.
– Nem. Mostmár menni kéne. Hamarosan itt a busz.
– Hazaviszlek!
– Ó, igazán ne fáradj, s drága a benzin. Jó, ha csak az állomásig viszel.
– Nna, legalább egy zoknit!
– Hé. Ne szagolgasd a lábam. Kutya vagy?
– Imádom az őz termeted, a nőiességed, hogy szereted a vörös tűsarkút.
– Hé. Ne nyalogasd! Adde’ felhúzom.
– Izgass fel vele! Hajolgass előttem, miközben húzod
én lefejtem rólad a harisnyád és odalefetyelek a popsidhoz, jó?
– Nem! Elég legyen. Sietni kell. Mostmár menjünk!
Csomagolni… Pakolni…
– Használhatom a rúzsod?
– Szeretnéd, ha kirúzsoználak? Na, gyere!
Csücsöríts! Hi-hi! Most kifestem a szempilláidat!
Tudtad, hogy boyoknak is szexi a smink?
Húzd fel a fehér baseball sapkád !
– Valamit meg kell beszélnünk Bettyna!
Azt hiszem valami gond van…
-Mi a gond?
– Hát Zoli…Nem tudom igazat mond e…
Tudod , odajött hozzám és szó szerint ezt mondta nekem:
“ Jót akarok neked! Ne kezdj Bettynával.
Ő nem az , akinek látszik.
Ugyanis ő férfi. Férfi nemiszerve van … és…”
Mondd. Igaz ez?

– Nem igaz! Honnan veszi?

– Azt mondja, kilesett a múltkor. S tudja, hogy ismerjük egymást.

Ezért szólt.

– De… Teljesen nő vagyok!

– Kérlek mutasd meg!

– Nem! Félek… Félek. Rettegek a férfiaktól.

Kérlek ne bánts!

Hirtelen úgy éreztem le kell rántanom Bettyről a fátylat.

Lehúztam szoknyáját
és legnagyobb meglepetésemre egy meredező farok libegett az orrom előtt,
két ringlónagyságú herével.

Hirtelen felugrottam és Bettyna vörösödő arcát megütöttem.

Ordítani kezdtem: Szóval. Volt viszonyod Zolival!

-Nem.- hebegte Betty . Csak meglesett. –

Féltékeny düh lett rajtam úrrá.

– Szóval te mindenkivel…

– Ó, nem . Korántsem. Hidd el. Amikor öltöztem belesett az ablakon.

Hozzá soha nem mernék közelíteni. Félek.
Kérlek ne bánts! Ne mondd el senkinek!
Tudod, már nem bízom a férfiakban!

– ÖLTÖZZ FEL!

Illetve… Imádom, amikor mosolyogsz. Nem tudok neked ellenállni.
Ne öltözz! Mostmár vedd le mindened!
– Ugye nem akarsz bántani?
-Ó, hiszen reszketsz…
– Kérlek ne bánts!

Hirtelen döntésre szántam el magam. Bettyna elé térdeltem és

szopni kezdtem a duzzadó makkot,
amely hol ajkaim, hol orromat döfdöste.
Betty egész teste forró lett. Majd a számba élvezett
és én összeomolva nyeltem a spermát.

Betty puha kis teste is szinte összerogyott ,a falnak támaszkodva zihált

és húzkodta vissza melltartóját.

Boldog voltam, hogy titkon ezt tehetem, hisz régóta vágytam rá,

hogy kipróbáljam.
Tudtam, hogy ő senkinek nem fog beszélni erről,
hisz kitudódna az ő édes kis titka.
Amitől ő fél.

Boldog voltam, hogy titkon ezt tehetem, hisz régóta vágytam rá,

hogy kipróbáljam.
Tudtam, hogy ő senkinek nem fog beszélni erről,
hisz kitudódna az ő édes kis titka.
Amitől ő fél.
Így magam sem leszek szégyenben senki előtt.

Másnap azt hazudtam a munkahelyemen, hogy én és Bettyna összeházasodunk.

Zoltán futkosott maga körül és ezt kérdezte:

– De hisz beigazolódott, amit mondtam. Nem?

Nehogy az esküvő után érjen meglepetés..
– Zoltán! Te veled valami nagyon nagy baj van. Betty igazi nő.
Dehogy van neki pénisze. Máskor gondold meg, kinek mit beszélsz!
Finom kis puncija van, amire te csak vágynál.

A bejelentésem után Zoli nem nyugodott meg.

Nem tudja magában tartani Bettyna titkát.
Gondolja elkotyogja. Sutyorogni kezdett a kollegáknak:

– Bettynek farka van! Én láttam! –

ám senki nem hitt neki.

Ő természetesen nem merte nyílvánosan

lehúzni Betty bugyikáját, hogy igazát bizonyítsa.
Mert gyáva volt.

Így Zolánt senki nem vette komolyan… Titkunk nem derült ki.

Én pedig elfogadtam Bettyt olyannak,

amilyennek Isten megteremtette.

Csajok a táborban 2.

A kissé későn elkészült ebéd befejezése után a tábor lakói már nem mentek vissza a tópartra fürödni, mert az egyre erősödő szél és az égen tornyosuló sötét fellegek gyors nyári vihart ígértek. Késő délután volt már, mikor hatalmas dörgés közepette az eső megérkezett. Hatalmas cseppekben zuhogott hosszú perceken keresztül, aztán erejét kiadva elcsendesedett és lassan csepergett tovább. Estére sem akart abba maradni, így amikor mindenki nyugovóra tért, álmukat a tető cserepeire hulló esőcseppek monoton kopogása tette még mélyebbé.
“Szerény Zsuzsika” szerette ezt az időt: ilyenkor esett igazán jól elfészkelni magát a puha takarók közzé az ágyába és durmolni reggelig. Feri ezen az estén nem ment kártyázni, ám szerencsére Petra sem jelentkezett. Mire a tanárnő a zuhanyzásból csurom vizes hajjal visszaérkezett, Feri már az ágyában feküdt és valami ponyvaregényt olvasott. Amikor a tanárnő jelezte, hogy átöltözne, diszkréten elfordult és úgy olvasott tovább. A tanárnő ledobta a vizes fürdőköpenyt és lázasan kutatni kezdett tiszta fehérnemű után, ám ezt a gyors igyekezetet most másodpercek alatt kiszorította az a másik érzés: az izgalom, hogy, ismét a férfi közelében meztelenkedik.
Mintha csak a sorsot kívánná provokálni, abbahagyta a pakolászást és felegyenesedett. Volt valami izgalmas abban, ahogy felrúgta az anyja által emelt erkölcsi szabályokat. A törölközőért nyúlt és a haját kezdte törölgetni. A mozdulattól mellizmai megfeszültek és a két gyönyörű melle határozottabban elődomborodott, olyan hatást keltve, mintha a férfi felé kínálná őket. Félt, hogy a férfi megfordul és felfedezi a meztelenségét, ugyanakkor éppen ez volt az a dolog, amely leginkább felizgatta a szituációban. Ahogy lepillantott emlői ringó gömbjeire, láthatta az addig nyugodt mellbimbóit kidomborodni. Letette a törölközőt és ujjai közzé csippentette őket. Feltörő sóhaját alig tudta visszafogni, majd megrettenve attól, amit művel, gyorsan -úgy ahogy volt, pucéran- bebújt az ágyába.
Feri figyelmét teljesen lekötötte a könyv, így fel sem tűnt számára a tanárnő halk pihegése. Még sokáig olvasott, miközben a tanárnő a másik ágyban igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Amikor a férfi lekapcsolta a villanyt, már “szerény Zsuzsika” is mélyen aludt.
Kora reggel ébresztette fel a tanárnőt, azzal, hogy bár az ég még mindig borult, a fiúkkal ismét lesétálnak a faluba bevásárló körútra. Beszélgetés közben a tanárnő nyakig magára húzta a takarót, ám meztelen vállai így is láthatóvá váltak néhány pillanatra, ő pedig látta (vagy csak azt képzelte, hogy látja?) a férfi tekintetében, hogy amaz rájött, hogy fent nem
visel semmit sem. “Ó, ha tudná, hogy az alfele is meztelen! Olyan félelmetes és olyan izgalmas!”
Ahogy félig fekve, félig ülve a férfi felé fordult, érezte, hogy a szoba reggeli hűvös levegője cirógatja a meztelen hátát. “Olyan izgalmas!” Csak egy apró csípőmozdulat és a lábainak kinyújtása kellett ahhoz, hogy a takaró egy kissé félrecsúszva felfedje a fenekét.
Elölről továbbra is úgy tűnt, hogy nyakig betakarózott, de hátulról szemlélve inkább kitárulkozni látszott. Mintha csak a takarót igazítaná meg, hátra ejtette az egyik kezét és lassan végigsimította a fenekét, majd lejjebb nyúlt, oda ahol a combok közül kidomborodott a kényeztetésre vágyó, lassan nedvesedő puncija. Amikor a rés aljához ért áramütésként csapott át a testén a követelőző kéj apró hulláma. Érezte, ahogy a forró bizsergés végigszáguld a testén, keményre dagasztva érzékeny mellbimbóit. Minden önfegyelmére szüksége volt, hogy elrejtse érzelmeit. Szerencsére Feri már indulni készült így nem sokáig kellett kitartania. Amint a férfi kilépett az ajtón, hatalmas sóhajtással tört ki belőle az izgalom. Visszahúzta a testére a takarót, majd magzati pózba gömbölyödve feküdt tovább. Egyik kezét a mellére, másikat a combjai közzé csúsztatta, csak néha-néha és finoman érintette meg a feszülő mellbimbót és az immár teljesen nedves résben megbújó csiklót. Éppen csak annyira, hogy fenntartsa ezt a gyönyörű kéjes érzést.
Olyan jó volt mindenről elfeledkezni és átadni magát a finom gyönyörnek, hogy szinte belekábult az érzésbe. Teljesen megfeledkezett mindenről, ahogy a takaró alatt ellazulva kényeztette magát. Hol a gyönyör járta át a testét, hol pedig az édes pilledés ragadta át az álom határán. Végül visszaszenderedett.
Hangos kopogásra ébredt és hirtelen azt sem tudta hol van. A kopogás makacsul ismétlődött, miközben azt is észrevette, hogy odakint ismét teljes erővel tombol a zápor.
– Szabad! – mondta álomittas hangon.
Az ajtó villámgyorsan kinyílt, majd ugyanilyenen viharos gyorsasággal be is csapódott az érkező mögött. Petra volt az. Pamut szabadidő ruhája teljesen elázott, úgy nézett ki, mint a ki tévedésből ruhástól mászott a fürdőkádba. Odakint tényleg ítéletidő lehetett.
– Egy órája kopogok! Teljesen eláztam!- kelt ki magából.
– Petra! – szólt rá a tanárnő.
– Ó bocsánat! Nem akartam tiszteletlen lenni. De csurom víz vagyok. – vacogta amaz.
– Dobd le azt a vizes ruhát gyorsan, mielőtt megfázol! – válaszolt és intett a szemközti
ágyra terített törölköző felé.
Ki sem fűzte a sportcipőt, úgy húzta le magáról, hogy a zokni is benne maradt. Majd a sötétkék felső következett. Meztelen felsőteste csupa víz volt és csupa lúdbőr. A tanárnő egy pillanatra belefeledkezett a kicsi mellek kemény halmainak látványába: a hidegtől a két mellbimbó ellilulva tűhegyesen álló apró csomókba szaladt össze.
– Apa telefonált, hogy elkapta őket az eső, és most a falu kocsmájában várják a végét. – mondta vacogva, miközben letolta a nadrágot és a bugyit, így a tanárnő ismét megcsodálhatta a lány tökéletes alakját. Kecses ívű szemérmére a ritkás fanszőrzetet a vizes bugyi teljesen rálapította és ettől a látvány úgy hatott, mintha csak ráfestették volna. Petra alig néhány pillanatig volt hajlandó meztelenül vacogni, aztán hamar feltalálta magát:
– Oda bújhatok? – kérdezte, de választ sem várva már hajtotta is fel a paplant. Egy pillanatra megtorpant, amikor felfedezte, hogy a tanárnő is meztelen, majd felnevetett és bebújt ő is a takaró alá.
Olyan gyorsan történt minden hogy a tanárnőnek ideje sem jutott arra, hogy eltakarja bájait, ám ez a paplan jótékony takarása alatt már nem is sokat számított. Az ágy ugyan nem volt keskeny, de nem is két személyre tervezték. Így, bár mindketten elfértek rajta, és ha nem is kellet összeszorulniuk, azért egészen közel feküdtek egymáshoz. Szerény Zsuzsika azt sem tudta, hogy mit szóljon, olyan váratlanul érte a kialakult helyzet. Petra arca mindössze néhány arasznyira volt az övétől és szélesedő vigyora elárulta, hogy őt viszont rendkívül szórakoztatja a szituáció. A tanárnő teljesen elvörösödött, és ettől Petra vigyora még szélesebb lett.
– A tanárnő is szeret pucéron aludni? – kérdezte.
A megszólított az sem tudta, hogy hirtelen miként válaszoljon, aztán, hogy legalább tekintélye maradékát megőrizze, elővette legszigorúbb hangját és úgy válaszolt:
– Nem hiszem, hogy ezt veled kellene megvitatnom.
Petrát nem hatotta meg a hang tónusa és zavartalanul csacsogott tovább:
– Én imádok ruha nélkül lenni. Ha egyedül vagyok otthon, akár egész nap így mászkálok.
Ez érdekesen hangzott, főleg azok után, hogy saját magát is meglepve milyen dolgokat művelt az utóbbi napokban, sőt azon a reggelen is. Felébredő kíváncsisága néhány pillanatra háttérbe szorította szégyenérzetét és megkérdezte:
– Miért?
– Miért? Talán, mert olyan felszabadultnak érzem magam. Meg olyan izgalmas is, sőt néha
egészen izgató.
Ezen elgondolkodott. A lány tulajdonképpen a saját érzéseit foglalta össze. Volt ebben valami jó, hiszen akkor nem vele van baj, ha más is átélt hasonló élményeket. Úgy döntött megkockáztat még egy kérdést, persze szigorúan ügyelve, hogy hangjából ne érződjön ki, mennyire érdekli a téma:
– Hogy érted ezt?
– Jaj, hát tudod te azt! – már megint tegezésre váltott – Hogy tudnak a fiúk bámulni, ha valami szexi cuccot veszel fel. Meg a véletlen benyitogatások a lányok öltözőjébe tesi óra után. Mind-mind olyan izgalmas. Olyan felszabadult érzés meztelenül lenni, -főleg kint a szabadban- amely semmihez sem hasonlít. De annyira soha semmi sem izgatott fel, mint ami tegnapelőtt este történt… – csendesedett el, a tanárnő pedig elpirult:
– Az nem volt helyes dolog.
– Nem tudom, olyan finoman simogattál, hogy úgy éreztem elveszem abban a puha zsongásban. Aztán amikor megérintettél ott…
– SEMMI NEM volt szándékos! – vágta rá a kelleténél egy kissé gyorsabban és ijedtebben a tanárnő. Petra zavarában ismét magázásra váltott:
– Elhiszem, de a tanárnőnek könnyebb. A barátja biztosan szokta…
A tanárnő tekintete olyan rémülté vált, hogy Petra egyből megértette miről van szó.
– Óh! – térdelt fel és a takaró a derekáig omlott megmutatva, hogy meleg fészkében a két mellbimbója ismét kisimult – Nincs senkid. – mondta megértően.
Nem tudta mit válaszoljon. Az elmúlt két nap így is túl sok volt a számára. Az egyik percben rátörő érzékiség majd az azt követő zavarodott szégyen majd’ széttépte lelkét. Reménytelenül elveszettnek érezte magát, s az, hogy az egyik tanítványa ilyen könnyedén kielemezte, csak tetézte ezt. Összeszorított szájjal, meredten nézett Petra szemébe, aki végül elfordította róla tekintetét.
Percekig csak az eső ritmikus dobolása hallatszott, végül mégis a tanárnő szólalt meg:
– Tudod, én… – hallgatott ismét el, mintha meggondolta volna magát.
– Igen? – nézett szinte könyörgően Petra.
– Semmi. – sóhajtott lemondóan – Ezt nem veled kell megbeszélnem.
– Miért? Túl buta vagyok? Vagy azt hiszed, hogy 16 évesen annyira naiv lennék, hogy nem értelek meg? – tört ki belőle.
– Nem. De ezeket a dolgokat mégsem lehet akárkinek kibeszélni.
– Azt hiszed, nem tudok titkot tartani? Azok után, ami történt?
Ismét hallgatás volt a válasz, ám Petra nem hagyta magát:
– Látom, hogy valami nincs rendben. Te is tudod, hogy könnyebb, ha beszélsz róla. Vagy hívd fel a barátnődet!
Ezen a tanárnő elmosolyodott:
– Azt hiszem rosszul lenne. Ő is olyan mint… – elhallgatott, s elmosolyodott.
– Mint te? Igaz? – kacsintott Petra. A feszültség érezhetően engedett egy kicsit.
– Igen, azt hiszem. – mondta elmélázva, aztán a Petra felé fordította a fejét és csodálkozva megkérdezte:
– Miért? Milyen vagyok?
– Hááááát… Kicsit félénk, régimódi és azt hiszem, hogy szégyenlős is. – válaszolt a lány, miközben a térdelő helyzetből ülőbe váltott. Lábait felhúzta és karjaival átölelte őket, úgy hogy álla a térdein pihent. A takaró teljesen lecsúszott róla, csak lábfejei maradtak alatta, amelyek a szűkös hely miatt a tanárnő karjához értek. Amaz az érintés hatására ösztönösen oldalra fordította a fejét, hogy látómezejét a lány lábai töltsék ki. Petra a sarkait egészen a combjai tövéhez szorította, így azok két oldalról keretezték szeméremtestének duzzadó ajkait.
A fekete szőrzet megszáradt, és mintha csak fésülték volna úgy hajoltak szálai a rés felé. Most, hogy jobban megfigyelte, rájött, hogy miért tűnt annyira kevésnek a szőrzet: a szeméremdomb két oldalán jól látszottak a borotválás nyomai. Elpirult, amikor végre felötlött benne, hogy nem kellene ilyen nyíltan bámulnia. Petra azonnal észrevette ezt:
– Most is elpirultál! Zavar a meztelenségem? Úgy teszel, mint aki még nem látott meztelen embert. A barátnőiddel nem szoktatok pucéron napozni?
– Őszinte leszek: soha. – válaszolt a tanárnő komolyan.
– Nem értem. Most is pucér vagy a takaró alatt. – csodálkozott a lány – Akkor valószínűleg te is izgalmasnak találod.
– Hát éppen ez az… – szaladt ki a száján, de a mondat végét már elharapta.
– Gyerünk! Mesélj! – unszolta a lány – Megígérem, hogy a kettőnk titka lesz.
– Hát jó. – nézett a szemébe a tanárnő – Bár lehet, hogy megbánom.
– Nem fogod. – Hanyatlott vissza az ágyra Petra. Visszahúzta magára a takarót, s közben nem kerülte el a figyelmét, hogy a tanárnő a karjával gondosan a testéhez szorítja, nehogy ismét felhajtódjon. Petra az oldalára feküd és úgy nézte a nő arcát, amaz pedig fölfelé bámult, mintha a fölső ágy matracán bármi érdekes is lett volna.
– Ez az egész az oka mindennek! – tört ki belőle – Ha nincs ez a kirándulás, akkor nem lennék ennyire összezavarodva. –hallgatott el egy pillanatra, így a lány láthatta az idegesség apró rándulásait a szája sarkában- Nektek könnyű! Úgy flangáltok az alig valamit takaró fürdőruháitokban, mintha nagykabátban lennétek! Vannak, akik direkt pózolnak a fiúk előtt, mintha azok nem bámulnának amúgy is annyira mindenkit! – hallgatott el.
– Hát ez a baj? Hogy téged is megbámultak? – nyújtotta ki a karját Petra és nyugtatóan végigsimított a tanárnő arcán. A mozdulattól a takarója lejjebb csúszott, hogy ismét felfedje mellei finom íveit. – Persze, hogy kíváncsiak, hiszen nem minden nap láthatják a tanárukat fürdőruhában.
– Nem ez. Illetve ez. A fenébe! – ezt a szót még sohasem hallotta a lány a szájából. Ajka meg-megremegett, mintha sírás kerülgetné, majd Petra felé fordult. Ezúttal nem szorította le a takarót, így az egy kicsit megmutatott a mellei tövéből. A lány szemébe nézett és úgy folytatta:
– Először szégyelltem magam. Aztán ahogy körülvettetek, nem tudtam kivonni magam a sok majdnem meztelen test hatása alól. Még sohasem éreztem ilyet. Aztán, amikor bekrémeztem… – nyelt nagyot – Őrült gondolataim támadtak, és rádöbbentem, hogy jobb, ha eljövök, mert teljesen… – fúlt suttogásba a hangja, s arca tűzpirossá vált.
– Felizgultál. – mondta ki helyette a lány és ismét a tanárnő arcára helyezte kezét. Amaz nem válaszolt, csak a szemén látszott, hogy ezt akarta mondani.
– Mindig zavarba jöttem, ha az egyetemen a lányok a szexről beszéltek és soha nem értettem, hogy miért olyan fontos ez a téma a számukra. Én nem jártam velük sehová és úgy éreztem, hogy megvagyok nagyon jól egymagam is. De aznap olyan kínzó sóvárgást éreztem… – hallgatott el, s Petra érezte, hogy finom érintése alatt a selymes arcbőr lázban ég.
– Tudhatod te is jól, hogy nincs ebben semmi olyan rendkívüli, ami miatt kellemetlenül kellene érezned magad. Azon csodálkozom, hogy ilyen sokáig kibírtad. Nekem már tavaly óta vannak ilyen „őrült” gondolataim – vigyorodott el – sőt a barátnőmnek is. – tette még hozzá.
– Komolyan? – a hangban remény és kíváncsiság egyszerre volt jelen. – Mesélj!
– Tulajdonképpen, nem is olyan nagy dolgok. Csak apró érzések, hangulatok, amelyektől az ember lánya néha hülyeségekre képes. – nevetett fel – Emlékszem, amikor a melleim nőni kezdtek, hogyan ejtettem előre a vállaimat és hajtottam előre egy picit a fejem, hogy ne legyen olyan feltűnő. Később persze megszoktam és nem zavart, sőt Ágival, a barátnőmmel nagyokat nevettünk azon, hogy a fiúk hogyan vizslatnak bennünket, ha egy kicsit lazábban vagy éppen feszesebben vagyunk öltözve.
– Én is szégyelltem magam, amikor nőni kezdtek. A legrosszabb az volt, amikor orvoshoz kellett menni. – vallotta be a tanárnő – derékig le kellett vetkőzni, amíg a vizsgálat tartott. A doktornő előtt még el is viseltem volna valahogy, de az asszisztense férfi volt. Akkoriban egészen hosszú hajam volt, amit a kezemmel fogtam föl a tarkómhoz, miközben a doktornő a hátamat vizsgálta. A férfi alig egy-két méterre ült tőlem, és nekem felé fordulva kellett állnom a vizsgálat alatt. El sem tudtam takarni a melleimet, mert a kezem a fejem mögé volt emelve. Ő meg mosolyogva nézte, hogy mennyire pirulok a szégyentől. Aztán sóhajtoznom kellett az orvos utasítására. A melleim fel-le süllyedtek, s láttam az arcán, hogy mennyire tetszik neki. Reszketett a kezem, ahogy az ingemet gomboltam. Még a receptet is majdnem ott felejtettem, úgy igyekeztem kifelé.
– Ez tök izgalmas!
– Izgalmas?
– Hát nem? Hogy meg lehet babonázni a férfiakat egy kivillanó cicivel?
– Hát… – az elmúlt estére gondolva egy kissé kezdte átértékelni a dolgokat. – … én rettenetesen éreztem magam.
Egy ideig mindketten csendben maradtak, majd Petra szólalt meg:
– Az osztályban a legjobb barátnőm Ági. – kezdte minden bevezetés nélkül, „szerény Zsuzsikának” pedig eszébe jutott az azelőtt nap látott vékony, de formás kreolbőrű lány, ahogy a vízparton szaladgál és fedetlen mellein a sötét mellbimbók a széltől keményednek.
– Sülve-főve együtt vagyunk és minden titkunkat megosztjuk egymással. Van nekik egy kis felfújható medencéjük – bár én inkább kádnak nevezném, mivel mindössze két méter széles és csak térdig ér benne a víz. Mindegy. Tavaly egyik alkalommal, amikor náluk napoztunk, abban feküdtünk el egy kicsit hűsölni. Nem tudom melyikünk kezdte, de húzni kezdtük egymást, hogy ki meri levenni a bikini felsőjét. Tudnod kell, hogy az utcai kapujukon könnyű belátni, és mi attól mindössze vagy 10 méternyire fürödtünk. Bár kisforgalmú mellékutcában laknak, ahol a tikkasztó délutánon szinte senki sem járt, mégis izgalmasnak tűnt a dolog, hogy valaki észrevesz bennünket. Végül én voltam a bátrabb. Levettem a felsőt és a kis medence szélére terítettem. Furcsa izgalom fogott el, attól, hogy majdnem meztelen vagyok és bárki megláthat. Most is bizseregnek a mellbimbóim, ha visszagondolok. – mosolyodott el.
– Ági persze tovább provokált, hogy ez semmi, mert a felsőt bármikor felkaphatom, tegyem messzebbre, ha olyan vagány csaj vagyok. Én meg visszakérdeztem, hogy talán vigyem haza? „Nem. Elég, ha beteszed a postaládába”- hangzott a válasza. Ettől egy pillanatra megrettentem. Elmenni a kapuig egy szál bugyiban, már tényleg őrületségnek tűnt. De a mellbimbóimban pulzáló kellemes érzés annyira megzavarta az agyamat, hogy azt gondoltam, bármit megtehetek. Felálltam, és a felsőt felkapva elindultam a kapu felé. Minden lépés egyre veszélyesebb és egyre izgalmasabb volt. Szinte a lépéseim ütemére duzzadtak meg egyre inkább a melleim, már le sem tagadhattam volna, hogy mi érzek. Félúton jártam, amikor egy biciklis elhajtott az utcán. Nem nézett felém, mégis megijesztett. Zihálva szedtem a levegőt, de tovább masíroztam. Remegő kézzel próbáltam kinyitni a postaládát, de zárva volt.
Szóltam Áginak, mire azt felelte, hogy akkor dobjam be, mint egy levelet. Ehhez az ajtó másik oldalára kellett kerülnöm, csakhogy az kifelé nyílt. Nyeltem egy nagyot és kinyitottam, majd kiléptem az utcára. A rám törő izgalomtól majd összecsuklottam. Kezem-lábam remegett, ahogy széttekintettem. Láttam távolodni a biciklis alakját, a másik irányból meg egy autó közeledett. Reszkető kézzel tuszkoltam be az apró ruhadarabot a levélnyíláson, majd gyorsan beléptem az ajtón. Futottam vissza a kis medencéhez és hangosan zihálva Ági mellé rogytam. Ági kacagott az igyekezetemen és én is hangosan nevettem, de a felmeredő mellbimbóim így is elárultak.
Tudtam, hogy titokban jól megnézte őket, hiszen bár láttuk egymást korábban is meztelenül, ezek a dolgok mindkettőnknek újdonságok voltak. Persze ő sem akart gyávább lenni nálam. Amikor kioldotta a bikini felső pántjait, sötét mellbimbói majdhogynem fölfelé meredtek, annyira kikerekedtek. Már értettem, miért bámult meg engem is annyira. Mintha nem is azok a cicik lettek volna, amiket öltözés közben oly sokszor láttam már. A lányosan gömbölyödő kicsi mellek szelíd vonala megtört, ahogy a két kemény bimbó felágaskodott. Szájtátva bámultam, ő pedig felnevetett és megjegyezte, hogy én is pont így nézek ki. Önkéntelenül nyúltam a jobb mellemhez és simogattam körül a csúcsát. Tényleg kemény volt. És az a lélegzet-elállító érzés, amelyet a simogatás okozott! Ági kijelentette, hogy ő következik. Láttam rajta, hogy hozzám hasonlóan fel van pörögve, sőt amikor kilépett a vízből, a bikini alsót hátul jól felhúzta, úgy hogy az majdnem teljesen eltűnt a feneke csupasz gömbjei között. Túl akart tenni rajtam, s így indult az utcai ajtó felé. Szerintem egyikünk sem kezdett volna ilyen őrült játékba, ha egyedül van, de a közös rosszalkodás mindkettőnket könnyelművé tett. Olyan valószínűtlen és olyan izgalmas volt az a délután, hogy még ma is beleremegek, ha felidézem. –hallgatott el.
– Aztán mi történt? – suttogta félénken a tanárnő és Petra érezte, hogy a tenyere alatt az arcbőre tűzben ég.
– Akarod, hogy folytassam? – könyökölt fel a lány, így a takarója ismét visszacsúszott, felfedve az emlékezéstől megduzzadt melleit. De a tanárnő nem válaszolt, csak nézte a lány emlőit. Amikor észrevette, hogy a lány figyeli, gyorsan elkapta a tekintetét és ismét a felső matracot kezdte bámulni. Petra azonban nem hagyta annyiban és egészen fölé hajolt, s így teljesen kibújt a takaró alól, mivel annak nagy részét a tanárnő még mindig magához szorította. Bal mellének hegye finoman hozzáért a tanárnő vállához, s ettől amaz megremegett, majd az oldaláról a hátára fordult. A takaró egy picit ismét lejjebb csúszott és keblei félig láthatóvá váltak. Ahogy a vékony anyagot két oldalt a karjaival a testéhez szorította, jól láthatóvá vált a két mell vonala s rajtuk duzzadó bimbók kontúrja – egészen a takaró szélénél. Petra lovagló ülésben a térdeire ült, majd feljebb húzódott és két tenyerével a tanárnő feje mellett megtámaszkodva felülről nézett annak arcába és ismét feltette a kérdést:
– Szeretnéd, ha tovább mesélnék?
– Igen. – suttogta amaz végül.
– Akkor itt az ideje, hogy egy kicsit bátrabb légy. Különben azt hiszem, hogy nem is érdekel, amit mesélek. – incselkedett tovább a lány és lejjebb csúszott, majd karjait behajtva végignyúlt a nőn. Arcuk így egészen közel került egymáshoz, ám a mozdulat során a takaró ismét elmozdult néhány centit, így a tanárnő ágaskodó mellbimbói kibukkantak alóla. Egyikőjük sem nézett oda, ám mindketten érezték, ahogy az érzékeny mellcsúcsaik összeérnek. A tanárnő tűzvörös lett, amikor megérezte, hogyan keményednek meg mellei és nyomódnak a lány puhán duzzadó emlőibe. Petra feljebb emelkedett és a könyökeire támaszkodva mosolygott az arcába. Mellbimbóik így éppen csak összeértek és Petra nagyon finoman meg-meg mozdítva a felsőtestét, elérte, hogy a mind érzékenyebb mellvégek körös-körül simogassák egymást. Azt, hogy ez a játék mennyire jól esik neki, csak kipiruló arca árulta el – hangja továbbra is incselkedő maradt:
– Szóval? – ismét egy apró mozdulat és bimbók újra összedörzsölődtek.
– Hogy érted azt, hogy bátrabb? – rebegte a tanárnő.
– Háááát… Bújj ki a takaró alól.
– De mást nem kell tennem?
– Nem.
– És tovább mehhhséhhhhlsz. – egy újabb finom mozdulat és a mellbimbóik tovább ingerelték egymást.
– És tovább mesélek. Mhhhhh…
– Akkor fordulj el egy pillanatra!
– Oké. – kelt fel a lány és a tanárnő azonnal magára húzta a takarót.
Petra hátat fordítva leült az ágy szélére, hallotta a takaró neszezését, majd mivel néhány pillanatig nem történt semmi, hátrafordult. „Szerény Zsuzsika” valóban ledobta magáról a takarót, azonban hasra fordult, elrejtve ölét és kebleit.
– Becsaptál! – nevetett fel a lány, de a tanárnő nem válaszolt, hiába a lány története, a szégyenlősségét nem tudta egykönnyen félretenni.
– De legalább már te is meztelen vagy. – feküdt fel ő is az ágyra, úgy hogy lábait a tanárnő feje mellett nyújtotta ki és feje annak térde mellett nyugodott. Mivel a hátán feküdt, tökéletesen láthatta a meztelen far minden négyzetcentiméterét.
– Csinos feneked van. – jelentette ki, majd nem bírta megállni, hogy ne élvezze ki a tanárnő zavarát és még hozzátette:
– Csak szorítsd jól össze, nehogy kilátszódjon a puncid.
A hatás nem maradt el: a fenék megrándult és a tanárnőből halk sóhaj tört fel. Petra nem tudta eldönteni, hogy ez a zavar, vagy az izgalom jele volt-e. Az ő mellei mindenesetre az előbbi játék hatására még mindig érzékenyen várták a kényeztetést, így egyik kezével óvatosan simogatni kezdte őket.
– Szóval ott tartottam, hogy Ági is levette a bikini felsőt és az alsót, pedig úgy begyűrte a feneke közzé, hogy az majdnem teljesen csupasz maradt. A saját tetteim is felizgattak, de ez a merészség teljesen bepörgetett. – tette egyik tenyerét lágyan a tanárnő fenekére. A másik kezének mutató ujjával továbbra is a mellein körözött.
– Amikor visszaért, majdhogynem bezuhant mellém a vízbe. Mintha kába lett volna, úgy pihegett. Arra kért, hogy hozzak valami innivalót a hűtőből, én pedig felálltam, majd cinkos módjára rákacsintva én is be akartam gyűrni a bikinimet. Ahogy hátranyúltam, kezét rátette az enyémre és finoman eltolta azt, majd a mutatóujját bedugta a szövet alá. Egészen zavarba és bevallom, még inkább izgalomba jöttem, ahogy megéreztem az érintését a fenekemen. Majd’ elakadt a lélegzetem, amikor lejjebb csúsztatta, egy pillanatra megérintve ott, ahol a legérzékenyebb vagyok. Ám a mozdulat nem állt meg: ujját tovább húzta, míg a bikinim alja teljesen kifeszült, majd csúszni kezdett le a csípőmön. Rádöbbentem, hogy az a célja, hogy teljesen levetkőztessen. Néhány pillanat és a meztelen, forrón lüktető puncimat csodálhatta volna az, aki arra járva a kapun bepillant. Lepillantva láttam, ahogy a kisajkaim leheletnyire kibújnak a nagyajkak fészkéből és éreztem, ahogy a napsugarak melengetik őket.– tartott szünetet, majd az amúgy is azon pihenő kezével simogatni kezdte a tanárnő fenekét, néha finoman meg-megmarkolva azt. Másik kezét a saját hasára csúsztatta és most azon körözött. „Szerény Zsuzsikán” néha apró borzongás futott át és egy-egy felszakadó apró nyögés árulta csak el, hogy milyen hatással van rá a lány kezének játéka.
– Ági rácsapott a fenekemre, jelezve, hogy induljak az italokért. A ház bejárata félúton volt a medence és a kapu között, így néhány lépést megtéve még közelebb jutottam az utcához. Akkor végre megtörtént az, amit féltem és mégis feszülten vártam: a kerítés előtt elhaladt két srác. Egyikük olyan 25-26 éves lehetett, a másik viszont velünk járt egy évfolyamra a középiskolában, az hiszem Tominak hívták. Amikor véletlenül odapillantottak, ösztönösen magam elé kaptam a kezeimet, de ők csak bámultak dermedten. Alig néhány méter választott el egymástól bennünket, de a köztünk lévő kerítés olyan bátorságot adott, hogy leengedtem a kezeimet. Élveztem, ahogy sóvárgó tekintetük az izgalomtól keményen ágaskodó melleimre tapad, majd éhesen a kitárulkozó puncimra vándorol. Had nézzenek, had izguljak fel teljesen! Ha ezt elmesélik, úgysem hisz majd senki sem nekik. – keze közben tovább dolgozott a tanárnő fenekén, aki időközben már folyamatosan nyögdécselt és a combjait is annyira ellazította, hogy Petra a fenék félgömbjeit masszírozó keze mind többször tévedt közéjük, egyszer-egyszer megérintve a nő ánuszát, és a néha a nagyajkak peremét is. Felült és immár mindkét kezével a tanárnőt simogatta, ám a történetéről sem feledkezett meg:
– Helló fiúk! – lépett mellém Ági és oldalra pillantva láttam, hogy rajta sincs semmi. A két srác továbbra sem bírt megszólalni, bár egy bamba vigyor Tomi arcán már megjelent. Gondolom, pucér nőt akkor láthatott elsőnek. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne simogassam ismét a melleimet, de Ági is mind jobban ki akarta élvezni a helyzetet. Elém lépett, eltakarva ezzel a fiúk elől, majd széles terpeszben állva megpuszilta az arcomat. Döbbentem néztem magam elé, majd észrevettem, hogy a fiúk Ági hátsóját bámulják. Ha farmerben volt, akkor is megnézte mindenki, de így… Láttam a vágyakozást a szemükben, ahogy a pucér farát falja a tekintetük. A terpesz biztosan többet is megmutatott a csupasz hátsónál és el tudtam képzelni, hogy a fekete szőrzet közül kivilágító vágata hogyan csillog a saját nedveitől. Nem bírtam tovább és a lábam közzé nyúltam. – s mintha csak a történetét kívánná szemléltetni, szelíd erőszakkal széjjelebb húzta a tanárnő combjait. Amaz már leplezetlenül sóhajtozott, és hagyta, hogy a lány az altestén kedvére kalandozzon. Petra széthúzta a fenekét és mutatóujját nagyon-nagyon lassan végighúzta a vágaton. A mozdulat végén ujja a sikamlóssá vált vagina aljához ért és a tanárnő nyöszörögni kezdett.
– Talán teljesen el is feledkeztem volna magamról, de Ági szerencsére nem, így búcsút intett a fiúknak és betaszigált a házba. Nem tudom, meddig szobrozhattak még a kapuban, mindenestre mi a folyosóra belépve teljesen megfeledkeztünk róluk. Röhögve rogytunk egymás mellé a padlóra, mintha csak egy jó vicc lett volna az egész, de a csúcsosodó melleink és a szőrzetünket csapzottan összetapasztó nedvek nem ezt mutatták. Ági játékosan megcsippentette az egyik mellem hegyét, mire én felsikkantottam és éreztem, hogy nedvek újabb áradata indul meg a lábam között. Betámolyogtunk Ági szobájába és az ágyon egymás mellett elnyúlva pihegtünk. Hosszú percek teltek el, mire a szoba hűvösét érzékelni tudtuk és felöltöztünk. A nedves bikinit csak hazamenet vettem ki a postaládából. Még jó, hogy rövidnadrágot viseltem, miközben hazafelé bicikliztem, mert a szoknyát fellebbentő szél sokat megmutathatott volna. Bár lehet, hogy nem is lett volna olyan rossz. – sóhajtott fel. Kezei nem hagyták abba a munkát: mind gyakrabban nyúlt előre a combok között, hogy keze a tanárnő vaginájára simuljon. Tenyere tele volt a nő nedveivel, amelyet annak fenekén kent szét.
A nevektől csillogó szabályos fenék minden erős gyúró mozdulatra finom rándulással válaszolt. „Szerény Zsuzsika„ ide-oda tekerte az altestét, ahogy mindenről megfeledkezve átadta magát a lány kezeinek. Petra felismerte, hogy közel jutott a csúcsponthoz és ujja már csak a csiklón körözött. A tanárnő kicsit előre húzta a térdeit és feljebb tolta a fenekét, elszakítva ölét az ágy felületétől. A lány jól emlékezett milyen érzés volt, amikor a nő a fenekét simogatta, ezért egyik kezének mutatóujját továbbra is a nyálkás csiklón táncoltatva a másikkal a feltárulkozó fenéklyukon kezdett körözni. A tanárnő összeszorította a száját, így a hangos sikolyai csöndes nyüszítéssé halkultak. Végül egy kiengedett sikollyal hátradobta a fenekét és abban a pillanatban, ahogy Petra ujja néhány centire beszaladt a fenekébe, elélvezett.
Petra nem izgatta tovább. Oldalra dőlt és lábait az ágyról lelógatva fejét a tanárnő hátán pihentette. Amikor percek múltán a nő szuszogása nyugodttá vált, megszólalt:
– Adsz kölcsön valami ruhát, míg visszamegyek? A nap már úgyis kisütött.
– Igen. Fent van a felső ágyon.
Petra fellépett az ágy szélére és kotorászni kezdett a tanárnő egyik táskájában. Kivette egy barna kordbársony nadrágot és egy pólót. Amikor lelépett az ágy széléről, a tanárnő már felvette a bugyiját, de melleit nem rejtette el. A bimbói kisimultak és harmonikusan olvadtak bele az emlők gömbölyded vonalába. Petra ránézett és elmosolyodott. „Szerény Zsuzsika” is ezt tette:
– Azt hiszem, hogy most tényleg nevetséges lenne, ha rejtegetném.
Petra magára kapta a nadrágot és a pólót. Levetett ruháit és cipőjét összeszedte, majd egy puszit nyomva a tanárnő arcára, elhagyta a házat.

Csajok a táborban

Órákkal később ébredt fel. A diákok csapatostól érkeztek vissza a tópartról, s vidám hangoskodásuk ragadta ki az álom karjaiból. Felült az ágyon és az álomtól még kissé bódultan nézett ki a szemközti ablakon: a kis csapat már egészen közel járt. Kábasága azonnal rémült kapkodássá vált, amint végigpillantott önmagán: elalvás előtt elfelejtett fehérneműt felvenni, így a gombjaitól megfosztott, s köldökénél szétnyílt ruha pucéron hagyta az altestét. Éppen csak össze tudta húzni a ruha két oldalát, amikor a nyitott ajtón Feri lépett be. Zsuzsa csak abban reménykedhetett, hogy zavart arckifejezését a férfi inkább a hirtelen ébredésnek, mintsem szemérmetlen öltözetének tudja be. Hála az időben összehúzott ruhának, a férfi nem vett észre semmit. Hangja a megszokott vidámsággal csengett, amikor megszólalt:
– Jó “reggelt” tanár néni! Látom jól kialudta magát. Én viszont feltereltem a skacokat a vízpartról, mert úgy gondoltam, hogy ideje lesz a vacsorához hozzákészülni. Ráadásul még sohasem volt ilyen feladatom, úgyhogy nem tudom, mi a szokásos napirend egy ilyen táborban.
– Mennyi most az idő? – kérdezte a lány, miközben próbált arra ügyelni, hogy az idegességtől ne remegjen meg a hangja.
– Negyed hét.
– Akkor tényleg ideje volt összeszedni a gyerekeket. Köszönöm, és bocsáss meg, hogy elnyomott az álom.
– Ó semmi baj. Végül is pihenni jöttünk, nem igaz?
– Azt hiszem, legjobb lesz, ha átöltözöm, aztán mindenkit összegyűjtünk az ebédlőbe.
– Ok, nekem nyolc.
Óvatosan kelt fel az ágyról, nehogy a ruha ismét szétnyíljon és azonnal megfordult, hogy tettetett keresgélésbe kezdjen a felső ágyon elhelyezett táskájában. Legfelülre a délutáni kotorászás után a bugyik keveredtek, így most kezei azok között matattak. Feri félreértette a helyzetet:
– Várj, segítek levenni. – lépett közelebb a férfi.
– Nem kell! – a felszólítás inkább kissé hisztisre, mintsem határozottra sikeredett, miközben karját visszarántotta a táskától. Csakhogy a keze beleakadt annak pántjába és sikerült a tartalmának egy részét a padlóra zúdítania. Pánikba esve nézte a lába elé szóródott pólók és bugyik halmát. Már csak az hiányzott, hogy a férfi a fehérneműit vizslassa. Leguggolt és kapkodva szedegetni kezdte őket az egyik karjába. Feri is segíteni akart, így ő is a padlóra térdelt. Felemelt egy csipkés atlétát és lány felé nyújtotta. Ekkor fagyott meg közöttük a levegő. Ahogy tekintetét a padlóról a lányra emelte, pillantása végigvándorolt annak térdelő alakján. A guggoló helyzetben a ruha szétnyílt és mindkét fele a lány feneke mögött söpörte a padlót. A férfi szemből a hivalkodóan szétnyílt combok között egyenesen a lány szeméremtestébe látott. A dús barna szőrzet sem tudta elrejteni a hófehér húsú nagyajkak közötti résen kikandikáló kisajkak rózsaszín nyelvecskéit.
Az egész intermezzo nem tarthatott tovább két másodpercnél, de a Feri érezte, hogy a vér dübörögve rohan egy irányba a testében. Zsuzsa már rájött, hogy a leguggolással hibázott és remegő kezét a puncijára tapasztotta. Fülig elvörösödve, megszégyenülten hebegte:
– Óh… én… fordulj már el! Feri nyelt egyet, majd sarkán átfordulva a lánynak háttal felállt. Halotta a ruhák susogását, ahogy Zsuzsa öltözni kezdett, de csak akkor fordult meg, amikor a lány szólt, hogy megteheti. A drapp szabadidőruhába bújt nő látványa nem hagyta feledni meztelen ölének kívánatos szépségét. Nyelt egyet, majd megszólalt:
– Nem akartam illetlen lenni….
– Az én hibám! – vágott közbe a lány – Tusolás után elnyomott az álom és elfelejtettem…. – itt elvörösödve elhallgatott.
– Ok! Nincs semmi baj! – kezdet Feri is visszanyerni nyugalmát – Szót se többé róla! Rendben?
– Rendben!
Mire a vacsorával végeztek és megbeszélték a szokásos napirendet Zsuzsa lelki egyensúlya is a helyére billent. A vacsora végeztével, még az ebédlőben foglalta össze a megbeszélés lényegét. A tanulók csendben hallgatták:
– Tehát, reggelente a fiúk dolga, hogy elsétáljanak a legközelebbi faluba beszerezni friss élelmiszereket, valamint az egyéb szükséges dolgokat. A lányok beosztják egymás között, hogy ki melyik nap segít az ebéd elkészítésében. A szakács teendőit a Petra apukája vállalta magára. Reggel 9-kor ellenőrzöm, hogy minden szobában rend van-e, aztán 2-ig szabad program van mindenkinek. Ebéd 2-kor, vacsora 8-kor. Aztán zuhanyzás és alvás. Sorban megy minden ház közössége zuhanyozni, először a lányok… – itt a fiúk fütyülni kezdtek, majd a lányok ledorongoló pillantásai hatására abbahagyták – … aztán a fiúk. – fejezte be, elvörösödve.
– Azért ne örvendezzenek ennyire a legények! – harsogta Feri bácsi – a zuhanyzó előtt én fogok őrt állni, kukkolásra ne számítsatok! Ti addig a házikótokban ültök! – A fiúk csalódott fújjogása széles vigyorgásra késztette. – Most pedig sipirc mindenkinek a szobájába, és az első ház lakói mehetnek a tusolóba!
Néhány perc alatt kiürült az ebédlő és Zsuzsa egyedül találta magát. Lekapcsolta a villanyt és kilépett az épület elé. Kulcsra fordította az ajtót, majd a kulcsot zsebre téve indult vissza a kis házba. Útja éppen keresztezte a zuhanyzóba tartó első csapatét: a négy lány nevetgélve haladt a célja felé. Valamennyien törölközőkbe csavarták magukat, amelyeket a mellmagasságban húztak szorosra. Törölközőik széle fölött kilátszott lágy emlőjük teteje, sejtetve, hogy a törölköző alatt – legalábbis felül- nem viselnek semmit sem. Egy Eszter nevű fekete hajú lány volt közöttük a legmagasabb, így a törölközőt ő kötötte a legalacsonyabbra: ha lejjebb engedi, mellbimbója biztosan kibukkan a széle fölött. A törölköző így is éppen csak hogy elfedte a lába közét. “Szerény Zsuzsika” elmélázva ballagott tovább. Ismét szöges ellentétét látta a saját görcsös szégyenlősségének. A nap folyamán annyi szélsőséges érzést átélt, hogy már az sem tudta, hányadán áll önmagával: felderengett benne az érzés gyönyöre, amikor saját magát simogatta, majd az ijedtség is, ahogy a férfi éhes tekintete a megnyíló puncijába fúródik. A fiúknak a délután nyújtott látvány izgalma semmivé vált: a férfi minden részletében megbámulhatta a meztelen vagináját. Akkor nagyon rémült volt, de szerencsére Feri normálisan viselkedett.
Elmosolyodott a gondolatra, hogy a délutáni izgalmi állapotában még vágyott a puncijára tapadó éhes tekintetekre, ám amikor megkapta, úgy érezte, belehal a szégyenbe. Ráadásul Feri még csak nem is sejtette, hogy ő az első férfi, aki tekintetét oda vethette. A házikóban még hosszú percekig gondolataiba merülve üldögélt az ágy szélén. Bátorsága ismét csak alább hagyott. Sőt a hab az volt a tortán, hogy mivel sohasem lakott kollégiumban, így a közös tusoláshoz sem szokott hozzá. Egy ilyen nap után meg főleg nem akart a csivogó lányokkal együtt zuhanyozni. Már csak kíváncsiságból is biztosan jól megbámulnák, hogy milyen teste van a tanárnőjüknek. Aztán meg jól kibeszélnék. A hideg verte ki a gondolatra, ha az jutott eszébe, hogy esetleg azon vitatkoznak, hogy milyen formájú a melle, vagy hogy mennyi szőr van az ágyékán. Brrr… Kopogtak.
– Szabad!
– Csak én vagyok az! -dugta be a fejét Feri az ajtón – Mindenki végzett a tisztálkodással, és ha nem gond, akkor leülnék pókerezni a srácokkal. Persze nem pénzre. – tette hozzá nevetve.
– Ok, jól van. Holnap majd én ügyelek a gyerekekre, amíg zuhanyoznak. Nem azért kértünk kísérő szülőnek, hogy mindig mindent elvállalj. -mosolyodott el – Tényleg nagyon köszönöm!
– Szóra sem érdemes!
Szinte úgy érzem itt magam, mintha megfiatalodnék a skacok között! Jó éjszakát! – zárta be maga után az ajtót. Zsuzsa úgy döntött, hogy ő is hozzákészül a lefekvéshez. Behajtotta az ablakokat, és behúzta a függönyöket, majd elővett egy útikönyvet a táskájából, hogy olvasgasson egy kicsit. Abban biztos volt, hogy a délutáni alvás és a meglehetősen izgalmasra sikerül nap után nehezen jön majd álom a szemére. Előkotorta a hálóingét, és már éppen a szabadidőruha felső részéből kezdett volna kibújni, amikor kinyílt az ajtó.
– Petra! Tudod, hogy kopogni kell, mielőtt benyitsz valahová? Nem? – kérdezte önmaga számára is meglepően erélyesen. Az ajtóban Feri lánya állt, egy fehér, elől végig cipzáras fürdőköpenyben, kezében egy testápolós flakonnal. Zavartan pislogott, majd megszólalt:
– Jaj, bocsánat tanárnő! Csak aput keresem. – lóbálta meg a flakont – Azt hittem itt lesz és beken testápolóval. A csajok mind a körmüket lakkozzák és senki sem hajlandó velem foglalkozni, amíg meg nem száradt rajtuk a festék. Csakhogy én is pont ezt tettem – mutatta fel az egyik kezét, amelyen fekete körömlakk csillogott – így most én sem tudom megcsinálni.
– Apukád átment a fiúkhoz kártyázni.
– Ó. – hallgatott el a lány – akkor most mit tegyek? – nézett kérlelően a tanárnőre – Esetleg
tanárnő? Nem segítene? Aztán én is bekenhetem a tanárnőt.
Na még ez is! – gondolta Zsuzsa magában. A mai este már valóban senki társaságára nem volt szüksége. Ügy döntött, hogy gyorsan teljesíti a lány kérését, hátha az majd hamar eltűnik, és békén hagyja végre.
– Hát jó. – sóhajtotta megadóan. Petra letette a flakont az ágyra, majd két ujjával óvatosan (nehogy a friss körömfestés megsérüljön) összecsippentette a cipzár nyelvét, és húzni kezdte. Az pedig ellenállt a próbálkozásnak. Zsuzsa látta, hogy erőteljesebben kellene húzni, de azt is feltételezte, hogy a körömlakk miatt a lány úgy sem próbálkozik bevetni mindkét kezét, így nem maradt más, minthogy ő segítsen:
– Várj majd én! Gyere ide! Petra a két ágy közzé lépett, és megállt az ágyon üldögélő tanárnővel szemben. A tanárnő felnézett rá, majd a fürdőköpeny nyakához a cipzárért nyúlt. Első próbálkozásra neki sem akart engedni, de amikor a másik kezével megfogta a lány mellkasán a köpeny szövetét, végül sikerült megindítania. Már egy keze is elég volt a zár mozgatásához. Lassan húzni kezdte. Amikor mellmagasság alá ért, nyomát sem látta semmilyen pántnak a lány mellei között, s bár a két kis halom még a köpeny takarásában rejtőzködött, egyértelművé vált számára, hogy a lány mellei csupaszak a köpeny alatt. A cipzár tovább folytatta útját.
Most egy formás has és egy szép köldök vált láthatóvá. Ahhoz, hogy tovább húzza a zárat, egy kissé lejjebb és közelebb kellett hajolnia. Végül a köpeny szétvált, és ahogy felpillantott, tekintete a lány ölére esett. Szerencsére az nem volt csupasz: a szeméremdomb ívén egy hófehér tanga feszült. Önkéntelenül is az agyába villant a szövet alatt rejtőző női nemi szerv délutáni napban fürdő hihetetlen szépsége. Érezte, hogy elvörösödik, de azért határozottságot mutatva szólalt meg:
– Jobb, ha az én ágyamra fekszel, mert apukádé még csupa lim-lom. – s ezzel átadta helyét Petrának. Kezeit testétől egy kicsit eltartva Petra hagyta, hogy a fürdőköpeny lecsússzon róla. Zsuzsának de ja vu érzése támadt, amikor a lány hátat fordított neki, hogy az ágyra hasaljon: hátul a tanga semmit sem fedett, csak egy apró háromszög volt a lány fenékvágata fölött és a pucéron maradt fenékről Zsuzsának Mónika fara jutott az eszébe. Petra csípője még nem volt olyan nőiesen széles, mint a sajátja, sőt talán Mónikáénál is keskenyebb volt. De a csupasz fenék legalább olyan izgalmasan gömbölyödött. Ezúttal nem hagyta, hogy megzavarja a látvány, és az ágy szélére ülve a flakon tartalmának egy részét a lány hátára csorgatta, majd egyenletes mozdulatokkal masszírozni kezdte.
Petra széttárt karokkal feküdt, s kezeit az ágy két szélén lelógatta. Mellkasa belenyomódott az ágy matracába, így a tanárnőnek most nem kellett attól tartania, hogy véletlenül a melleihez ér. Miközben a tanárnő a hátán simította szét a krémet, elégedett nyögdécseléssel megszólalt:
– A délutáni úszástól tiszta izomláz vagyok és ez most nagyon jól esik. Olyan jól ellazulnak az izmaim.
– Ha jó, hát jó. – gondolta a tanárnő, és apró masszírozó mozdulatokkal folytatta a testápoló felvitelét. Petra néha elégedett sóhajtással megjegyezte:
– Hmm. Nagyon jó. Finom. Zsuzsa is mind inkább felbátorodott és elégedetten vette tudomásul, hogy ezúttal nem feszéjezi a szituáció, amelybe került. A bugyinál ismét megállt, és ezt Petra is észrevette:
– Valami baj van?
– Nem csak eléggé ragacsos ez a folyadék és félek, hogy a bugyid is tiszta ragacs lesz. – sütötte le a szemét.
– Vegyem le? – a kérdésben semmilyen provokáció nem volt, de a tanárnő mégis tűzvörös lett, és örült, hogy a lány háttal van, így nem látja mennyire megzavarta a kérdés.
– Ne-em. – hebegte.
– Akkor csak tessék megemelni a pántját, legfeljebb oda nem kell annyi krémet tenni.
A tanárnő így is tett: egyik kezének kisujját beleakasztotta a bugyi derekába és megemelte a szövetet. Furcsa érzés volt egy másik nő, -ha nem is felnőtt- bugyiját húzgálni. Nem tudta eltitkolni, hogy némi izgalmat is érzett. Aztán a fenék két felére nyomott egy-egy ujjnyi krémet, majd egy pötty került a combok hátsó oldalára, s végül a lány vádlijára is. Most a lábfejen munkálkodott. Petra térdben behajtotta lábait, így most mindkét talpa a tanárnő orra előtt kalimpált. Gondosan pedikűrözött kecses lábfejei voltak. Ahogy kezei között simogatta őket, kellemes, ugyanakkor intim nyugalom érzése töltötte el. A vádlikat ismét masszírozó mozdulatokkal simította végig, kiélvezve a ruganyos izmok kezeibe nyomódó keménységét. Petra időnként elégedetten felnyögött egy-egy erősebb szorításnál, de egyébként csendben maradt. A combokat a két tenyere közzé fogta, s kezei, mint két erős pók, haladtak a comb két oldalán a térdtől a csípő felé. Átfutott az agyán, hogy ez számára is annyira kellemes, hogy valószínűleg tapizásnak minősül. Mindazonáltal mégsem zavarta. Petrának is jól eshetett a kellemes masszírozás, mert gyakran felsóhajtott és néha a fenekét is megriszálta. Ellazult combjait egyre szélesebbre tárva élvezte a kényeztetést. A tanárnő jól láthatta a punci bugyi által fedett, íves domborulatát. Kezeit most a csupasz leánypopsira helyezte. Bár számított a meztelen bőr bársonyosan lágy érintésére, mégis elakadt a lélegzete, amikor ujjai a lágy húsba mélyedve ölét már ismerős bizsergésre késztették.
Tudta, hogy nem szabad, mégsem állta meg, hogy enyhén széthúzza a lány farpofáit. Láthatóvá vált a tanga eddig a fenék gömbjei által rejtett vékony pántja valamint a popsi lyuka is. Még lejjebb, a combok tövében, a fehér szövet alól kikandikáló selymes fekete szőrszállak jelezték a punci bejáratát. Fájt elszakadni a látványtól, de végül mégis győzött a belé nevelt erkölcs: meg-megremegő kézzel folytatta a krémezést. Lágy mozdulatokkal folytatta a fenék masszírozását, vigyázva arra, hogy hüvelykujjai a popsi alja felé tartva nehogy a zsenge vaginához érjenek. Petra nyöszörgött és ismét riszált egyet a fenekén. Így történhetett, hogy a tanárnő jobb kezének hüvelykujja besiklott a vékony tanga alá és ujjbegye éppen a lány fenekének lyukára simult.
– Huhhhh! – tört ki a sóhaj a lányból és hirtelen mozdulattal megemelte és kidomborította a fenekét. Ezzel nekifeszítve fenékvágatát a tanárnő bugyi alá szorult kezének. Zsuzsa még egy pillanatig érezte a két far közötti nyílás forróságát, ám gyorsan elkapta a kezét, és hadarva bocsánatot kért:
– Bocsánat, nem szándékos volt! A lány visszahanyatlott az ágyra és úgy suttogta:
– Tudom. De elől még nem kentél be. – s azzal a hátára fordult. A tanárnő zavarában észre sem vette, hogy letegezték, minden figyelmét az előtte fekvő lány kötötte le.
Petra arca kipirult és egy kissé zihált. Zsuzsa tudta mit jelent ez, de nem tudta mitévő legyen. Úgy döntött, hogy inkább úgy tesz, mintha nem tűnt volna fel neki, hogy kislány felizgult, így elkerülheti azt a kényelmetlenséget, hogy később magyarázkodnia kelljen. Tekintete Petra melleire tévedt: A két apró alma a fekvő helyzet miatt szétlapult, szinte alig 1-2 centire emelkedett ki a lány mellkasából. Felülről nézve azonban gyönyörű szabályos körívet alkottak, s közepükön a két halvány vörös bimbó hegyesre duzzadva meredt a plafon felé. A tanárnő elveszett a látványukban. Önkéntelenül is arra gondolt, hogy a saját mellbimbói hogyan festettek így megduzzadva. Agyába úszott egy kép, amelyen saját magát látta, ahogy duzzadó mellbimbóival a Petra fölé hajol, hogy saját bimbóit a lányéhoz érintve így simogassák egymást. Elhessegette a gondolatot és gyorsan kis pöttyöket kezdett nyomogatni a lány hasára, majd combjaira. Gyors mozdulatokkal masszírozta a combokat, de Petra ettől sem lett nyugodtabb: arca kipirult és halkan sóhajtozva mosolygott tanárnőjére:
– Annyira jól tetszik csinálni! Már a csípőnél tartott, de a bugyi ismét útban volt. Elől lényegesen többet takart, mint hátul, de azért a szeméremdob két oldala így is csupasz marad. Hófehér íve szinte világított: a fürdőruha ágyékrésze szélesebb volt, így punci környéke abszolút nem barnult le.
Nem tudta hogy folytassa a krémezést, úgy hogy Petra izgalma ne fokozódjon. Ám a lány türelmetlen volt:
– Akarod, hogy levegyem? -zihálta – Úgy sokkal könnyebb…
– Nem! – szinte sikoltás volt, ami elhagyta ajkait.
– De szeretném… – két ujját már beleakasztotta a bugyi pántjába.
– Nem szabad! – a hang könyörgő volt.
– Meztelen akarok lenni! – emelte meg csípőjét, hogy letolja a bugyit. A tanárnő úgy érezte, hogy megfullad a lelkét elárasztó érzelmek kavalkádjában. A melltartó kosarai fájdalmasan fogták vissza duzzadó emlőit, és úgy érezte, belehal, ha nyelvével nem ízlelheti meg az apró izzadságcseppeket, amelyek a lány hasán csillantak meg a lámpa fényében. De a helyzet abszurditása vészharangokat kongatott a fejében. Nem lehet! Nem szabad ilyesmit tennie! A bugyi már majdnem lekerült a lányról: szeméremszőrzetének teteje kibukkant alóla. Egy utolsó elhatározással Zsuzsa erőt vett magán és a lány csuklóit elkapva elrántotta kezeit a bugyitól. Petra fel akart ülni, de vállait megmarkolva visszaszorította az ágyra. Fölé hajolt és úgy suttogta:
– Neeeem lehet! Percekig néztek így egymásra. Mindkettőjük szemében bánat csillogott.
Aztán elernyedt a tanárnő szorítása és Petra sóvárgó tekintettel fogta meg csuklóit. Gyengéd, de határozott mozdulattal vonta a tanárnő két tenyerét a melleire. Zsuzsa reszketett, amikor megérezte a két kicsi emlő, forrón duzzadó bimbóit a tenyerében ágaskodni. Könnyezve markolta meg őket. S könnyként folyt puncijából szerelmi nedve.
– Köszönöm! – suttogta Petra. Újabb percek teltek el így. Aztán ernyedt ujjai elengedték a kicsiny melleket és Petra is felkászálódott az ágyról. Csendben vette fel fürdőköpenyét miközben tekintetük nem akart elszakadni egymástól.
– Én be sem kentem a tanárnőt! – próbált Petra mosolyogni.
– Nem baj…
– De majd megtehetem?
– Nem tudom.
– Rosszul viselkedtem?
– Nem tudom. – Zsuzsa maga elé révedt.
– Akkor tessék megígérni, hogy én is bekenhetem a tanárnőt!
– Hogy? – figyelt fel.
– Igen?
– Igen. – mondta beletörődően.
– Zálogot kapok?
De a tanárnő ismét önmagába zuhant és nem válaszolt.
– Akkor elveszem. – nyúlt a lány a tanárnő táskája felé. Találomra kiemelt belőle egy fehér női atlétát és a fürdőköpeny zsebébe rejtette.
– Az én zálogom. – mondta és a fürdőköpeny alját felhajtva, bokáig tolta a bugyiját, majd kilépett belőle, aztán a tanárnő mellé az ágyra terítette. Zsuzsa némán nézett maga elé, Petra pedig nem tudta mitévő legyen. Végül csendben kisomfordált a házból.

Kinyaltak a boltban

Kb. két éve történt, akkor még egy női fehérnemű boltban dolgoztam. Szerettem csinálni, mert szeretek emberekkel foglalkozni.Egy nyári napon történt ez az eset, a déli órákban mikor a legnagyobb meleg szokott lenni.Egész nap nem jött szinte senki, csak néhány érdeklődő. Teljesen üres volt a bolt, amikor belépett egy gyönyörű nő. 35-40 év körüli lehetett és nagyon csinos volt. Magas sarkú fekete szandálban volt, ami a pánttal volt a vékony bokájára csatolva, apró kis csatokkal. Egy könnyű fehér nyári ruha volt rajta, ami sejtetni engedte gyönyörű és sportos alakját. Nagyon finom anyagból volt a rucija, így teljesen nyilvánvaló volt, hogy sem melltartó sem bugyi nem volt rajta.
Odalépett hozzám a pulthoz, köszönt, mélyen a szemembe nézett és megkért segítsek neki választani valami szexi fehérneműt. A szemeivel teljesen megőrjített, volt bennük valami vadító, amitől teljesen kész lettem. Kiválasztott egy izgi kis piros melltartót és egy hozzáillő tangát, majd bement a próbafülkébe. Talán egy perce lehetett bent, mikor szólt, hogy segítsek neki. Elhúztam a függönyt és beléptem a fülkébe. Ott állt nekem háttal és kérőn a szemembe pillantott, majd azt mondta, segítsek neki bekapcsolni a melltartó pántját. Ekkor látszott igazán milyen kecses és szép alakja van. A bőre pedig puha és finom, és ahogy hozzáértem mintha áramütés ért volna. Észrevette, hogy milyen hatással van rám, de nem reagált rá. Megfordult és megkérdezte, hogy áll. Fantasztikus látvány volt, alig kaptam levegőt. A cicijei szemtelenül buggyantak ki a melltartóból, és mondanom sem kell épphogy takartak valamit.
A tanga pedig szinte kérlelően domborodott a vénuszdombján, mintha csak azt suttogta volna: „Simogass meg”. Látta, hogy teljesen odavagyok a látványtól és megkérdezte: „Tetszem?”. Én csak annyit tudtam zavaromban kinyögni, hogy nagyon jól áll hölgyem, vagy valami ilyesmit. Ez a rész szinte kiesett. De, ami utána jött az felejthetetlen volt. Gyengéden megfogta a kezem, és lassan végigsimította vele a testét. A melleitől kezdve egészen a combjaiig. Nagyon finom, puha és forró volt a bőre. Szinte égetett. Közben végig a szemembe nézett, majd miután elengedte a kezem hozzásimult a testemhez és gyengéden a falhoz szorított és megcsókolt. Az ajkai forrók voltak. Lassú és apró mozdulatokkal kóstolgatni kezdte az én ajkaimat, majd egyre szenvedélyesebben és gyorsabban. Éreztem, hogy a nyelvével egyre beljebb tolakszik a számba és rákulcsolódik az enyémre. Én ekkor már teljesen lucskos voltam, a nunim szinte lüktetett és éreztem, ahogy a nedvem megtölti a bugyim, és szép lassan folyik le a combomon.
Kívántam, pedig még a nevét sem tudtam, de ez akkor nem is érdekelt. Egyre hangosabban kezdtem sóhajtozni és mikor már nem bírtam, belelihegtem a fülébe: „Érintsd meg a puncim is!”. Nem válaszolt semmit csak megfogta a vállaim és a fal felé fordított. Leguggolt mögém és a bokáimtól indulva elindult a kezeivel egyre feljebb és feljebb. Mikor a ruhámhoz ért, azt elkezdte tolni magával és ahogy egyre feljebb haladt és előtűnt a meztelen testem ő végigcsókolta azt egészen a nyakamig, ahol én egy gyors mozdulattal ledobtam magamról a feleslegessé vált ruhadarabot. Csak a tangám maradt rajtam. Belekapaszkodott a pántjaiba, majd hirtelen mozdulattal elengedte őket. A gumi apró csattanással hozzácsapódott a csípőmhöz, én pedig feljajdultam. De nem a fájdalomtól… Újra belekapaszkodott, rátekerte a hüvelykujjaira és lassan egyre lejjebb tolta, miközben aprókat harapott a popsimba.
Én már szinte teljesen önkívületi állapotban voltam, és minden harapásnál aprókat sikkantottam. Mikor a tangám leért a bokámig, elengedte azt, és gyengéd mozdulatokkal széthúzta a popsim félgömbjeit. És belenyalt, mélyen, és lassan a popsilyukamba. még soha nem éreztem ilyet azelőtt. A nyelvével masszírozni kezdte a lyukacskám, egyre beljebb és beljebb furakodva magát. Eközben a jobb kezével a csiklómat kezdte simizni. Egyszerre két kényes ponton izgatott, és ez a kombináció annyira jó érzés volt! Már nem kellett sok, hogy elélvezzek, a csípőm szinte magától elkezdett mozogni előre-hátra, egyre jobban hozzá préselve az érzékeny pontokat, vagy a kezéhez, vagy a nyelvéhez. Bizseregni kezdett az egész testem. Éreztem, hogy a nyelvével már szinte teljesen benne jár a popsimban a keze pedig egyre gyorsabban mozog a csiklómon. Már nem bírtam. Szinte olyan, volt mintha bomba robbant volna a testemben.
Az agyamat és minden végtagomat, az egész testemet átjárta az orgazmus. Még soha nem élveztem ekkorát. Nem tudom meddig tartott, még utólag visszagondolva is óráknak tűnt az a pár másodperc gyönyörűség. Éreztem, ahogy izzadtság cseppek folynak végig lassan a hátamon, a melleimen, a combomon, ahol összekeveredtek a puncimból kifolyt nedveimmel. Ő pedig felállt és megcsókolta a melleim, lenyalogatva róluk a kövér izzadságcseppeket. Meg akartam köszönni neki, de szinte meg sem tudtam szólalni, aprókat pihegve csak annyit bírta kinyögni: „fantasztikus volt”. Meg akartam csókolni még egyszer, és megkérdezni a nevét. De mosolyogva felöltözött, és ahogy jött el is ment.