A gyilkos prosti

– Felügyelő úr. Uram, – rázta az orvos a felügyelő vállát, aki a korház várakozó szobájában aludt.

– Mi van? – riadt fel a férfi.

– Fel ébredt a betegünk. Kihallgatható – a felügyelő feltápászkodott a műbőrheverőről, megdörzsölte a fáradtságtól vörös szemeit, aztán elindult az orvos után. Már vagy három órája aludt a heverőn, és teljesen elzsibbadt a nyaka, de így is hálás volt a kis pihenésért a sorsnak.

Az orvos megállt a folyosó végén egy ajtónál.

– Kérem, csak addig beszélgessen a beteggel, amíg az nem mutatja, hogy már terhes neki. Hál’ Istennek nincs nagyobb baja, csak a vállát érte a lövés, de sok vért vesztett.

– Tudja, hogy ő az egyetlen tanú, fontos a vallomása.

– De azért jobb, ha vigyáz vele. Ha nincs koronatanú, tárgyalás sincs.

– Ez igaz – nevetett a felügyelő, és belépett az ajtón.

A kórterem világos volt, és makulátlanul tiszta. A férfi szinte elveszett a fehér ágynemű között, arca majdnem olyan színű volt, mint a huzat. Karjába infúzió csöpögött, és egy szívritmust ellenőrző készülék pityegett mellette.

– Jobb napot, barátom – köszöntötte a felügyelő.

– Jó napot! – mosolyodott el a beteg.

– Ne haragudjon, hogy egyből a lényegre térek, de a doki azt mondta, hogy ne fárasszam ki túlságosan. Elmondaná, hogy mi történt?

– Igen, csak adjon egy kis teát. – a felügyelő odatartotta a beteg szájához a poharat, mire a férfi mohón inni kezdett.

– Ne olyan mohón, mert még félre szalad – szólt rá a felügyelő, mire a férfi lassabban kezdte nyelni az italt. Mikor befejezte az ivást, az ágy melletti székre mutatott, majd mikor a felügyelő leült lassan beszélni kezdett.

– Gilbert Leblanch a nevem. Húsz éve végeztem a párizsi St. German gimnáziumban. Barátaimmal, volt osztálytársaimmal tartottuk a kapcsolatot, ötévenként pedig mindig eltöltöttünk egy hétvégét a Palasba.

Már régóta tervezgettük, hogy egyszer beszervezünk egy prostit, és rendezünk, egy szexhétvégét, de eddig még sosem volt merszünk rá. Végül Pierre barátomnak jött az az ötlete, hogy keressünk partnert az Internetről. Találtunk is egy lányt az egyik sextárskeresőben, aki a “Fekete özvegy” jeligét használta. A kérése csak az volt, hogy harmincas évek béli ruhákba menjünk a találkára. Leleveleztük az időpontot, beszereztük a ruhákat, majd beültünk a szállodai lakosztályunkba, és vártuk a hölgyet. Pontosan érkezett. Harmincas évek béli fekete gyászruhát visel, olyan kis fekete kalappal, amin fátyol van. Gyönyörű volt. O is elismeréssel nézett végig rajtunk. Mi pezsgővel és kaviárral kínáltuk, amit ő nagy élvezettel fogyasztott.

– Melegem van – közölte és érzékien vetkőzni kezdett. Egy perc múlva ott állt harisnyakötőben, és kalapban. Mi négyen odaléptünk hozzá és simogatni, csókolgatni kezdtük, ő pedig kis kéjes nyögésekkel élvezte. Én a csiklóját ingereltem, ő pedig szerelmes pillantásával viszonozta. Hamarosan lehúzta nadrágunk zipzárját és elővette már ágaskodó szerszámunkat. Végig nyalogatta őket, húzogatta, becézgette a kesztyűs kezével. Végül kikötött Pierrenél, bekapta a szerszámát, és dolgozni kezdett rajta. Kezével közben fenekét masszírozta. Barátunk arca egyre nagyobb gyönyört tükrözött. Irigykedve néztük, a lány pedig nyelvével kis köröket írt le a kemény dákón, aztán pedig a heréket szopta, majd ismét tövig nyelte. Keze most már saját csiklóján volt. Szeme könnyezett, és feneke meg, meg remegett a vágytól.

Aztán én következtem. Leültem a kanapéra, mire ő otthagyta a teljesen begerjedt Pierret, és föltérdelt mellém. Fenekét felkínálva nekem, dőlt a farkamra. Érezve teljes beindulásomat, lassan kezdett hozzá. Kesztyűjének érintése olyan volt, mintha ezer fokkal égettek volna. Szeme kékjében őrült vágyak lobbantak. Nyakában a gyöngysor heréimet simogatta, és ettől teljesen elszállt a maradék józan eszem is. Hátravetettem a fejemet, és élveztem, amit csinál velem. Végül fölállt és beleült ágaskodó farkamba. Majdnem elélveztem tőle. Széthúztam nedves puniját és társaim is, odajöttek. Körülálltak minket, és maszturbáltak. Élveztem a szűk lyukat, a lány pedig ügyesen mozgott. Úrrá tudtam lenni kielégülési késztetésemen, így örömmel élveztem tovább az aktust. Pierre viszont az előbbi szopástól felhevülve a lány arcára, szájába engedte magját. Most a lány kezdett el zihálni.

– Még! – nyögte, és vad iramban kezdett el rajtam ugrálni, aztán fejét hátravetve elélvezett.

Ott pihegett a mellemen széttárt lábbal. Fenekéből kicsúszott a farkam. Mindenki simogatta, ki a haját, ki a mellét, ki a csiklóját. Végül megfordult, és most punijával ült belém. Meglepődtem, hogy milyen nedves lett megint. Fickándozott rajtam, és közben nyakamat, hajamat csókolgatta, simogatta. Egyre jobban élveztem, szinte már majdnem eldurrantam. A lány is egyre hangosabban zihált. Éreztem a testén a kis hullámokat. Közben oldalra fordul és barátom Michael szerszámát, kezdte el szopni. Szememet tágra nyitva élveztem a látványt. Barátom arca is átszellemült, a lány pedig hisztérikusan, a gyönyörtől, kacarászott. Öle egyre nedvesebb lett, leve ráfolyt combomra. Másik két barátom a kerevet mögül néztek minket. Egyre jobban ziháltam, aztán beleélveztem, hatalmas üvöltéssel, Michel pedig szinte ugyan abban az időben a száját rakta tele.

Ezután én és Michel leültünk a keveretre és a lány is egy székre.

– Kérhetek egy pohárpezsgőt? – lihegte. A két pihentebb fiú pedig rohant a poharakkal. Jól esett a hideg ital. Negyedik barátunk Alain az egyik széken ült. A lány letette az üres poharát, és odament hozzá. Neki még kielégítetlenül ágaskodott a férfiassága. A lány beleült, és mohó szemmel ittuk az ismerős mozdulatokat. Pierre ismét beindult és a lány mögé lépett, és a fenekébe dugta a szerszámát. A lány gyönyörűségében felsikított. Már ketten baszták. Ekkor én is odamentem, és a szájába adtam, Michael pedig a kezébe. Mind a négyünket szinte egyszerre elégített ki, kivéve Michaelt. Ot a kanapéra hívta és belült neki. Közben mi ismét sorban odajárultunk és ő felállította ismét, majd hanyatt dőlt a kereveten és mi ismét sorra dugtuk. Én voltam az utolsó, egyszerre elégültünk ki. Aztán lihegve föláll. – Jaj, fiúk ez csodálatos volt. Merre van a fürdőszoba? Szeretném egy kicsit rendbe rakni magamat – megmutattuk, ő pedig fogta a ridiküljét, és kiment.

Néhány másodperc után hallottuk a víz csobogását. Izgatottan beszéltük meg az élményeket, és reménykedtünk, hogy még vár ránk egy pár, ám egy tíz perc múlva nyílt az ajtó, és belépett rajta a lány, kezében hangtompítós pisztollyal.

– Adieu – mondta, és lőni kezdett. Engem a karomon ért egy golyó, és ösztönösen halottnak tettetem magamat. A lány kilőtte a tárat, vette a ruháját, és elment. Nem vette észre, hogy élek. Nagy nehezen elvánszorogtam a telefonhoz, meg – megy csúszva barátaim vérén, leemeltem a kagylót, aztán elájultam.

A felügyelő erőt vett magán, miután hosszasan maga elé nézett, és megkérdezte:

– Pontosan hogyan nézett ki ez a bestia?

– Magas, sötétbarna, szeme kék, feltűnően csinos.

– Volt valami ismertető jegye?

– Egy tetoválás a bal vállán. Várjon csak mi is? Andreas. Tudja olyan szép gótikus betűkkel. Mi van a barátaimmal?

– Kettő kómában, egy meghalt.

– Ki a halott?

– Pierre. – mondta a felügyelő, és tudta, hogy mennie kell. Gilbert becsukta a szemét, és csöndben sírt. A felügyelő pedig halkan kiment. Közben azon járt a feje, hogy miként is kaphatná el ezt a démont. Ez már a harmadik társaság volt, akit kiirtott.

Leticia Allemand