A közös munka – folytatás

Jól állt neki a mosoly, habár nem volt könnyű kivenni a félhomályban. Egyikünk sem akart megszólalni. Feküdtünk, élveztük egymás közelségét, egymás érintését. A meglepettségem lassan elmúlt, vele együtt az ideges izgalom is. Csak egy fura, jóleső és otthonos érzés maradt, ahogy egymás szemébe néztünk.

A halk szavú, szimpatikus srác, akit úgy kedveltem, most ott volt velem, sőt, nem csak ott volt, de combom közrefogta a forró combjaival, kezünk egymás tarkója mögé simult. A finom mosoly mindvégig megmaradt, a közös hullámhossz érzése pedig minden eddiginél mélyebben hatott át.

Mintha a gondolataiba láttam volna, talán ő is az enyémbe, egyikünk sem akart megmozdulni.

Sokáig, nagyon is sokáig csak néztük egymást. Néha egy-egy pillanatra megmozdult valamelyikünk keze, hogy finoman simítson egyet a másik tarkóján, vagy megrándult néhány izom a combokban, amitől úgy éreztem, szinte összeolvadtunk. Egy idő után megéreztem, hogy erősödik a szorítása, a tekintete élénkebbé válik.

Valami megváltozott, én is egy újfajta forróságot éreztem, mintha az egész teste átforrósodott volna a közös takarónk alatt. Néhány másodpercig tartott, majd egy hirtelen mozdulattal magához húzott, a fejét pedig mélyen a nyakamba fúrta. Szinte izzott a teste a fájdalmasan szoros ölelésben. Én is magamhoz szorítottam, majd lassan hanyatt fordultam. Szorosan öleltük egymást, most már a mellkasomon éreztem a mellkasát, ahogy mélyeket lélegzik, a forró leheletünket egymás nyakán éreztük.

Egyetlen szó sem hangzott el, még csak egy sóhajtás sem, csak a két egymáshoz simuló test lélegzése hallatszott. Jobb is volt ez így, mindketten ugyanazt érezhettük, nem volt mit mondani.

A szorítás lassan enyhült, majd már csak finoman rám simulva feküdt a karjaimban. Hosszú ideig tartott, amíg úgy éreztem, nem elég, valami többre van szükségem. Lassan végigsimítottam, majd egy leheletfinom puszit adtam az arcára. Nem emelte fel a fejét, így csak félig sikerült. Kibontakoztam egy kicsit az ölelésből és megpróbáltam az oldalamra fordulni, hogy egymás szemébe nézhessünk. A testemmel kényszerítettem, hogy ő is az oldalára feküdjön. Megint egymás szemébe néztünk hosszasan. Most valami más volt a tekintetében.

A mosoly helyett valami fájdalmasabb, talán a bizonytalanság érzése. Egymás testét nem láttuk, csak éreztük a takaró alatt, tűzforrón simultunk össze. A lábak egymásé köré fonva pihentek. Úgy éreztem, valami történt, a tekintete kicsit ijedtebbé vált. Talán megérezte, hogy ami most történik, az visszafordíthatatlan, vagy csak végiggondolta, hogy hogyan lehet így tovább együtt dolgozni, nem tudom.

Ekkor talán hibát követtem el. A kezemmel finoman végigsimítottam az arcát, majd egy leheletfinom csókot nyomtam a szájára. Az ajkainkkal összeforrva maradtunk néhány másodpercig, éreztem, hogy egy pillanatra erősödik a szorítás és abban a másodpercben, amikor az ajkaink összeértek, valami halk sóhaj szakad ki belőle. Pár másodperc után elszakadtunk egymástól, majd hirtelen megszorított és erőteljesen szájon csókolt. Alig egy másodpercig tartott, majd egy pillanat alatt elengedett.

A karjai eltávolodtak, a forró combok pedig mintha hideggé váltak volna a combjaim körül. Lehanyatlott, majd a hátára fordul. Már alig értünk egymáshoz, csak egy karral félig átölelve a másik testét feküdtünk hanyatt egymás mellett.

– Ne haragudj – súgta halkan, majd kiszabadította a karját alólam és felkelt. Kiment a fürdőbe, megengedte a csapot, majd egy-két perc múlva visszatért. Lefeküdt mellém és amennyire lehet az ágyon, eltávolodva tőlem elfordult.

Ekkor már mindent értettem, valószínűleg a közös hullámhossz még nem veszett el. Az ijedtség kicsit rám is átragadt, hirtelen végiggondoltam, hogy másnap együtt dolgozunk, aztán újra és újra találkozunk majd a munkahelyünkön. Nem tudom, mi lett volna a vége, ha folytatjuk. Talán semmi, talán csak egy jó élmény, de talán nem tudtunk volna többet egymás mellett feszengés nélkül elmenni. Márpedig el kell nap mint nap.

Az oldalán feküdt, nekem háttal, hallottam, hogy még zavarodottan veszi a levegőt. Hátulról kicsit hozzá simultam a kezemmel végigsimítottam a vállát.

– Te se haragudj – súgtam közelről a fülébe. Még egyszer kicsit megszorítottam a vállát, aztán eltávolodtam tőle és elhelyezkedtem, hogy aludjunk.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!