Buli sötétben és füstben

Az egyetem első éveiben a bulik nem szólnak másról, mint sok-sok alkohol elfogyasztásáról. A néhány napos karácsonyi szünet és családlátogatás előtti utolsó este is ilyen volt. Mindig más helyre mentünk bulizni, nagyjából ugyanaz a párfős baráti társaság. Ezúttal volt velünk egy újonc is, az egyik srác kissé félénk, régi ismerőse. Ő első éves volt, alig egy-két évvel lehetett fiatalabb nálunk. Többször láttam már őt, ha ugyanabban az épületben volt óránk, mindig feltűnt a csinos alkata és a szótlansága. Sosem láttam, hogy társaságban lett volna, vagy beszélgetne valakivel, csak valami furcsa, titokzatos szomorúságot éreztem rajta. A kollégium, ahol mindketten laktunk elég nagy volt ahhoz, hogy ne jöjjek rá, melyik részben lakik, csak néha, nagy ritkán megpillantottam valamelyik folyosón. Valószínűleg eléggé magának való fiú lehetett. Örültem, hogy váratlanul feltűnt a társaságunkban.

A pince, ahol a táncos-ivós szórakozóhely is volt egy sötét, sűrű dohányfüsttel telítődött terem volt. Az első pillanattól kezdve émelyegtem, ahogy beléptünk, és tudtam, hogy hamarabb visszamegyek a kollégiumba, mint a többiek.  Nem tetszett a hely. Szereztünk egy-egy sört és egy röviditalt és próbáltuk felvenni a hely hangulatát. Népszerű gépzene ment éppen őrült hangerővel, a barátaim hamarosan el is tűntek a tánctéren a sötétben. Alig lehetett látni valamit, a sötétet néha törte meg valami villogás a stroboszkópoktól és színes lámpáktól. Álldogáltam egy kicsit és néztem a felvillanó alakokat a tánctéren.

 

Fiúk és lányok vegyesen kavarogtak a teremben, de sem a zene, sem a hangulat nem volt pároknak való. Inkább magukban, vagy kisebb csoportokba verődve táncoltak.

Az egyik villanásban megláttam az új fiút, ahogy a pultot támasztva nézi a táncolókat. Belegondoltam, hogy ennek a visszahúzódó srácnak milyen lehet ez a hely és odaverekedtem magam hozzá a tömegen keresztül.

– Hahó! – kiabáltam a fülébe a zenét túlharsogva. Felém fordult és finom mosolyt vettem észre rajta. Sosem láttam még mosolyogni, jól állt neki.

– Nem mész táncolni? – kiabáltam megint a füléhez hajolva. Ő csak megrázta a fejét. Néhány másodperc múlva éreztem, hogy a vállamra teszi a kezét. Ránéztem és most ő hajolt hozzám.

– Megbolondulok ettől a ricsajtól! – kiabálta a fülembe. A kezét a vállamon hagyta és úgy nézte tovább a többieket, ha épp felvillantak egy fénykévében. – Mi lenne, ha bemennénk egy kicsit? – kiabálta megint – Aztán nemsokára én le is lépek innen!

Bólintottam és elindultunk a tömegen keresztül a tánctér felé. Egyik kezemet hátulról rátettem a vállára, hogy ne keveredjünk el egymástól és beevickéltünk a sötétbe. A gépzene továbbra is szinte fájdalmas hangerővel ment, úgyhogy beszélgetésre esély sem volt. A terem egy pontján megállt és szembefordult velem. Elkezdtünk mozogni a zenére. Nekem még kezemben volt egy műanyag korsó is félig sörrel, úgyhogy arra vigyázva táncoltam. Egymással szembe fordultunk, de akárcsak a teremben mindenki mi is magunkban táncoltunk. Meglepően magabiztos és jó mozgása volt, főleg ahhoz képest, hogy távol állt tőle, hogy bulizós típus legyen.

Néhány percig elvoltunk, amikor rábökött a kezemben lévő korsóra. Felé nyújtottam. Közelebb lépett és két kézzel megfogta a korsót, rászorítva az én kezemet is. Kicsit közelebb léptem, mivel a kezemmel együtt fogta a korsót és amíg ivott néhány kortyot, folyamatosan a szemembe nézett. Hirtelen egész másképp éreztem, mint eddig, ez a visszahúzódó, csinos srác valami furcsa bizsergéssel töltött el. Leengedte a korsót és kiszabadult a kezem is. Mindkét karját a vállamra tette és egészen közel hajolt hozzám.

 

– Köszi! – kiabálta a fülembe és kicsit megszorította a nyakam a vállamra vetett karjaival. A szabad kezem finoman rátettem  derekára és csak bólintottam egyet neki. Hirtelen aggódni kezdtem, hogy hogyan festhet ez a jelent kívülről, de ahogy körbepillantottam, láttam, hogy senkit sem érdekel, sőt, itt-ott félrészegen összekapaszkodó srácok táncoltak már együtt. Megnyugodtam és egész közel léptem hozzá.

Felhajtottam egy jó adagot a sörből, a maradékot meg elé tartottam. Nem nyúlt érte, csak közel hajolt a pohárhoz. Végül jókat nevetgélve és bénázva megitattam vele úgy, hogy én tartottam a szájához. Végre megszabadultam az üres műanyagtól és megint táncolni kezdtünk. Egész közel, egymással szemben mozogtunk a zenére, néha direkt vagy véletlenül összeértünk egy kicsit. Az egyik ilyen után magamhoz akartam ölelni, de végül nem mertem, csak mellé léptem és fél kézzel átöleltem a nyakát, úgy táncoltunk tovább. Jó volt vele így együtt mozogni, gyakran egészen összesimultunk, a derekunk vagy a combunk egymáséhoz érve együtt mozgott a zenére.

Az egyik szám végén elsötétült az a néhány alig villódzó lámpa is és sötétség borult a teremre. A fiú egy erőteljes mozdulattal átkarolta a nyakam, magához húzott és belecsókolt a nyakamba. Teljesen letaglózott és váratlanul ért. Hallottam, ahogy kuncog utána, aztán megint magához húz, de csak megölel. Megjött a bátorságom és most én csókoltam a nyakába. Mélyen és sokáig tartott, közben éreztem, hogy finoman hátraveti a fejét és sóhajt egyet.

Szemben állt velem, átölelte a derekam, másik kezével a fejem szorította a nyakához. Ha rajtam múlt volna, talán sosem szakadok el tőle, olyan felkavaró és izgató volt. Magamhoz szorítottam, hogy a derekunk is a mellkasunk is egymáséhoz simuljon és lassú, ütemes mozdulatokkal csókoltam a nyakát. Aztán vége lett, felvillant néhány fény és újabb zeneszám indult bődületes hanggal.

Elszakadtunk egymástól, mellém állt és hozzám simulva folytatta a táncot az új zenére. Alig vártam már az újabb alkalmat. Hamarosan el is jött, most már vágyakozva, szégyenérzet nélkül húztuk magunkhoz egymást és hosszú csókot váltottunk, aztán csak egymást átölelve mozogtunk lassan a vad gépzenére.

 

Hihetetlenül felizgatott és szerettem volna vele valahol máshol lenni, ahol nem kell a fényektől és a többiektől tartani. Talán a gondolataimban olvasott, mert az egyik szám végén megint magához húzott és a pillanatnyi csendben a fülembe súgta:

– Lépjünk le innen. – válasz helyett finom puszit adtam a szájára és megöleltem. Még egy puszi a vállára és a nyakára.

– Menjünk vissza a koliba – mondtam, és választ sem várva elindultam a kijárat felé. Éreztem a kezét a vállamon, ahogy mögöttem jött és azt gondoltam, nem fogom kibírni, amíg visszaérünk a kollégiumi szobámba.

 

Folyt. hamarosan

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Más semmi

Gyakran láttam őt a hajnali vonaton. A néhány kocsiból álló elővárosi vonatnak megvolt a saját törzsközönsége, akik ugyanabban a kocsiban, ugyanabban a társaságban utaztak nap, mint nap. Én is közéjük tartoztam, ő három-négy alkalommal volt ott hetente. Talán tanult a munka mellett, vagy ilyen volt a munkarendje, nem tudom. Nem rég dolgozhatott, ha dolgozott egyáltalán, legalábbis nagyon fiatalnak tűnt. Én is nemrég álltam munkába és kezdtem megszokni ezt a napi rendszerességet. Reméltem, hogy egyszer egymás mellett ülünk majd, de nem voltak sosem annyian a kocsiban ilyenkor, hogy ne jutott volna mindenkinek saját üléssor. Az pedig nem merészeltem volna, hogy ennek ellenére is mellé üljek. Az ember ilyenkor mindig a csodára vár, hogy majd ő, vagy egyszer csak történik valami és egymás mellé kerülünk, de persze ez sosem történik meg. Marad a gyáva álmodozás, abból nem lehet baj, vagy kínos jelenet.

Jó néhány hónapig ment ez így, amikor megláttam egyszer a hazafelé tartó vonatra várók között is. Sosem láttam még ilyenkor, örültem is neki. Most tömeg volt, mint délután mindig, igyekeztem a közelében maradni. Felszállás után eltűnt a szemem elől, így hát elindultam, hogy helyet keressek magamnak, bízva benne, hogy mellette fogom megtalálni. Félő volt, hogy most a túl nagy tömeg miatt nem fog sikerülni, de végül meglett, sőt, hely is volt mellette.

– Bocs, szabad? – kérdeztem, ahogy megálltam mellette. Felnézett, mélyen a szemembe.

– Persze – és kicsit összehúzta magát. Felraktam a táskát a tartójára, rádobtam a dzsekimet és leültem. Rögtön összeért egy pillanatra a térdünk, aztán elhelyezkedtem. Erre vártam már régóta, hogy mellette lehessek, de most hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal.

Ő hátradőlt, a fejét a támlának támasztotta és becsukta a szemét. Volt nagyjából húsz perc, amíg megérkezünk, máris úgy éreztem, hogy rohan az idő. Hátradőltem én is és becsuktam a szemem. Elképzeltem őt magam mellett és szinte tudat alatt is kicsit közelebb dőltem hozzá. A lábszárammal megérintettem az övét. Semmi sem történt, ezért végül úgy hagytam, közel az övéhez, hogy a vonat zötyögése közben össze-összeérjünk. Jó érzés volt ez is, kicsit félálomban, csukott szemmel főleg. Néha összeértünk, aztán véletlenül, vagy sem, de észrevettem, hogy a térdünk is egyre gyakrabban ér egymáséhoz.

Tudtam, hogy én nem mertem közeledni jobban, ő mozdult meg egy kicsit. Néhány perc múlva már folyamatosan egymáshoz érő lábszárunkkal támasztottuk egymást, néha már a combunk is egymáséhoz simult egy-egy nagyobb zökkenésnél. Nem tudom, az ő részéről mennyire volt szándékos, de csukott szemmel, mintha aludt volna, nem adta jelét annak, hogy érezné. Én is csukott szemmel dőltem hátra és élveztem az érintését, aminek a pillanatnyi csúcspontja mindig az volt, ha néha a combjaink is összesimultak pár másodpercre.

Gyorsan eltelt ez a húsz perc, utáltam, hogy le kell most szállnom. Kinyitottam a szemem és felkészültem, hogy elszakadok ebből a csodás állapotból. Ő is felébredt de néhány másodpercig nem mozdult. Vártam, hogy elhúzódik hirtelen, de nem történt semmi. Aztán a vonat fékezni kezdett.

A lábszárunk és a térdünk kicsit jobban egymáshoz feszült, a combunk is összeért megint és mintha összetapasztották volna, úgy is maradt néhány másodpercig. Aztán szinte pontosan egyszerre mozdultunk meg, hogy megtörjük ezt a varázst. Előredőlt, kicsit nyújtózott, a lábát elhúzta az enyémtől. Én is nyújtóztam egyet, aztán nagy nehezen kikászálódtam az ülésből. Felálltam a szűk folyosón és levettem a dolgaimat a tartóról. Ő is kikászálódott lassan. Helyet adtam neki, hogy levehesse a táskáját. Felvettem a dzsekim, aztán vártam, hogy ő is ezt tegye, hogy mehessünk a hozzá közelebb lévő ajtóhoz. Ő mást választott.

– Bocs – mondta a szemembe nézve, finom mosollyal, aztán az első ajtó felé indult. Nem is értettem, csak álltam a folyosón és összehúztam magam, hogy elférjen mögöttem. Belemagyarázom, vagy tényleg tovább tartott-e, amíg átment mögöttem, nem tudom. Nekem hosszú-hosszú másodperceknek tűnt. Egy pillanatra megéreztem a kezét a vállamon, halkan még egyszer mondott egy “bocs”-ot, aztán egy újabb villanásra kicsit hozzám simult hátulról, aztán még néhány másodperc és már túl is voltunk rajta. Most már nem mehettem utána, az eredeti szándékomnak megfelelően a másik ajtóhoz mentem. Leszállás után mintha a föld nyelte volna el, már nem láttam a tömegben.

Régóta vágytam vele erre az útra, de most rossz érzés volt, hogy vége. Tudtam, hogy reggel látom megint, és azt is, hogy megint mindenki a saját jól megszokott üléssorában utazik majd és várhatom a következő hazautat, ahol véletlenül, egyszer talán ő is megint ott lesz.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Az utolsó nyár – harmadik nap

Ez volt az utolsó napunk itt, holnap reggel indulni kell haza. Nem volt kedvem a hazaúthoz, sem otthon lenni, főleg az eddig itt eltöltött két nap után. Jó lett volna itt maradni még sokáig. Délelőtt kipróbáltuk a szállás saját kicsi medencéjét is, rajtunk kívül nem is volt ott senki, ami nem is csoda, ilyen közel  tóhoz. A medencében ökörködtünk, frizbiztünk egy kicsit meg persze néha egymást locsoltuk és birkóztunk. Az egyik ilyen birkózás után két srác kicsit jobban összekapott a kelleténél, körbeálltuk őket és próbáltuk békítgetni. Addig ugrattuk őket, míg egész jó hangulat lett közöttük. Mielőtt feloszlott volna a társaság, még valaki elkiáltotta magát, mintha esküvőn lennénk:

– És most csókoljátok meg egymást! – persze nagy röhögés lett, de aztán az egyikük hirtelen közelebb lépett a másikhoz és rátapasztotta a száját. Az kicsit meglepődött és ellenkezni próbált az első néhány másodpercben, de aztán megszűnt minden ellenállása és megadta magát.

A nagy nevetés most sem maradt el, majd szép lassan elhalkult, ahogy úgy maradtak összeforrva. Nem nagyon akartak elszakadni egymástól. Azt hiszem, nem csak nekem tetszett a látvány, ahogy ők ketten egyre szorosabban ölelve egymást, egyre vadabbul csókolóznak. A vicces megjegyzések lassan elhalkultak és már csak néztük őket egy-két percig. A kezdeményező fiút a másik srác lassan nekinyomta a medence falának és szinte falták egymás száját. Egyre izgatóbb volt és lassan mindenki kezdte furán érezni magát.  A két fiú néha csak finom csókot váltott, aztán egyikük a másik nyakát kezdte harapdálni és csókolgatni, majd ismét egymás szájához tapadtak. Néhány perc után végül szétváltak.

– Na, mi van, nem tetszett, hogy kibékültünk? – kiáltotta az egyikük széles vigyorral. Újból elhangzott néhány megjegyzés, persze, hogy mindenkinek tetszett. Kicsit megszűnt a feszélyezettség is, azt hiszem, most bárki szívesen bonyolódott volna hasonlóba egy másik sráccal. Lassan kikászálódtunk és visszamentünk a nagyobb szobába enni valamit. Persze senki nem tudta kiverni a fejéből az előző látványt, néha felemlegette valaki evés közben is. Az is feltűnt, hogy senkitől nem hangzott el rossz vélemény, vagy nem mutatta a nemtetszését. Inkább a dolog vicces oldalát hangoztatták és  félig komolyan, félig viccesen azt, hogy milyen erotikus  látvány volt. Az ebéd végeztével valaki felvetette, hogy a tóban fürdés helyett találjunk ki valami játékot és fogyasszuk el a maradék sört és pálinkát, ne vigyünk haza belőle.

Végül körbeültünk a szoba kanapéján és néhány fotelján egy asztalt és előkerült a kártya, meg persze az összes megmaradt alkohol. Azt találtuk ki, hogy minden kör végén a vesztesnek meg kell innia egy pohár sört egy belekevert pálinkával. A borzasztó ízű keverék persze megtette a hatását lassan mindenkinél. Néhány kör után jött a következő ötlet, hogy a következő két kör veszteseinek csókolóznia kell. Az egyre komolytalanabbá váló játékok végén hosszú szünetek voltak, amíg a veszteseket néztük. Már rég nem volt kínos vagy furcsa, hogy két srác vadul csókolózik a partik után. Jó hangulatban teltek ezek a percek és már szinte mindenki kívánta, hogy veszítsen végre.

Estig elvoltunk így, egyre vadabb és erotikusabb jelenetekkel tarkítva a kártyázást és a többi bugyuta játékot, amit kitaláltunk. Mindenki kivette belőle a részét, még a legtartózkodóbb srác is egyszer-kétszer csókolózni kényszerült valakivel, de senki nem ellenkezett. Estére kellően elfáradtunk nem csak a játéktól, de az italoktól is. Abbahagytuk a játékot és csak elterültünk, ki hol tudott, úgy fogyasztottuk a maradék ételt és italokat. Egyre hűvösebbé vált, a többség fürdőnadrágban volt, talán ezért is egyre többször alakult ki birkózás két-három fiú között. jókat nevetgéltek, közben persze gyűrték egymást alaposan. Az egyik ilyen komolytalannak indult birkózás egyszer csókolózással ért véget.

Csak néztük, ahogy a két srác nevetgél és csókolgatja egymást, egyre vágyakozóbb tekintetek között. Az egyik kisebb kanapén kezdték a küzdelmet és ott is maradtak. Egyikük hanyatt feküdt, a lábával átkulcsolta az ellenfelét és magához húzta. Összetapadtak, néha szétváltak és egymásra nevettek, aztán folytatták. Nem bírtam sokáig, egyszer csak felálltam és odamentem hozzájuk. Letérdeltem a kanapé mellé és simogatni kezdtem a felül lévő srác combját, aztán a hátát és megpusziltam a vállát. Innentől már nem volt megállás. Az alul lévő fiú átfogta a nyakam és lehúzott magához, hogy csókolózzon velem is.

Már hárman faltuk egymást, felváltva, néha egyszerre próbálva egy csókban összeforrni. Az apró kanapé kevés volt, hamarosan elszakadtak egymástól és szó nélkül felálltak, és a nagy sarokkanapéra vetették magukat. Mentem velük és még két srác csatlakozott, akik csak ledőltek és néztek minket, néha végigsimítva egyikünket. Hihetetlen érzés volt, azelőtt ilyen erőteljes vágyat nem éreztem még, hogy összeforrjak egy másik testtel. És itt két srác volt, akivel egyszerre szívesen összeforrtam volna.

A hármasunk csókolózása néha egymás izgatásává fajult, már nem volt semmi különös abban, ha valamelyikünk a másik combját simogatta, vagy végigsimította az elöl feszülő fürdőnadrágot. A hármasunk hamarosan kiegészült még egy párral, akik mellettünk kezdtek el csókolózni és izgatni egymást. A nagy sarokkanapén a pár is egyre hangosabban nyögött fel néha és a mi kis hármasunk cuppogásán és küzdelmén át is hallottam a csókolózásukat. Mind az öten teljesen kikapcsoltuk a szobát a tudatunkból és azt, hogy még néhányan csak messziről a szoba túlsó feléből bámulják szótlanul a bemutatót. Hosszú ideig csak faltuk és simogattuk egymást hárman és ők ketten, mire mindegyikünk eljutott odáig, hogy bármelyik pillanatban kitörjön belőle az élvezet. Egyelőre csak vártunk és ha már majdnem elélveztünk, kicsit lassítottunk a tempón, végletekig fokozva az izgalmat.

 Az egyik ilyen kisebb szünet után végül nem bírtam tovább és az ágyékomon az egyik fiú kezével, végigsimítottam a fürdőnadrágját elöl, miközben vadul magamhoz húztam mindkettőjüket a másik kezemmel. Az egymáséba gabalyodott lábunkkal egymásét szorítottuk és lassú, ütemes mozdulatokkal követtük a csókolózást egészen addig, amíg az élvezet hullámai ránk törtek. Ekkor a magamhoz húzott két srác szája egymáséra talált és vadul harapdálták egymást, majd én is beszálltam a csatába. Hárman hangos nyögések közepette élveztünk el összegabalyodva, hol csókolva, hol harapdálva egymást. Az egymást folyamatosan szorító és egymás testét simogató kezek közül valamelyik a nyakam köré fonódott, egy másik az ágyékomat simogatta. Én az egyik fiú nyakát húztam magamhoz, másik kezemmel az ágyékomon lévő kezet fogtam meg és simogattam.

Őrületes élvezet volt, hogy a három test egymáson vonaglott és csókoltuk egymást. A mellettünk lévő pár is túljutott az élvezeten, lágyan csókolgatták egymást. Mi is már csak pihegtünk hátradőlve, a lábaink még összegabalyodva egymásén átvetve, karjaink már csak lazán ölelték egymás testét. Hátradőlve, néha egy-egy lágy csókot váltottunk ketten, vagy hármasban és vártuk, hogy lecsillapodjunk egy kicsit.

Késő este volt már és furcsának tűnt volna, ha most aludni megyünk. Csak ültünk ott egymásba fonódva, amikor az eddig csak nézőként jelen lévő szobatársam megmozdult. Felállt, alig észrevehetően rám mosolygott és bement a szobánkba. Gondoltam, lassan ideje lesz utána mennem. A belém gabalyodó másik két srác már félálomban dőlt el a kanapén.

Lassan kibontakoztam közülük és bementem a szobámba a barátomhoz.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Az utolsó nyár – második nap

A reggelit végül a többiekkel együtt ettük. Nem tudom, hogy csak én éreztem úgy, vagy tényleg még a tegnapinál is jobb volt a hangulat. Valahogy több volt a bolondozás, a játékos birkózás és az érintés, mint amit eddig észrevettem. Lehet, hogy más szobákban is történt valami? Nem tudom. Én mindenesetre boldog voltam, hogy ilyen társam lett éjszakára és reméltem, hogy legalább ugyanilyen jó lesz a következő alvásunk is.

Napközben folytattuk a fürdés, foci, röplabda váltogatását, ki-ki játszott, amit éppen kedve volt, ha talált hozzá társakat. Két osztálytársam egy jó kis birkózásba keveredett a parton, egymást cukkolva végül a homokban kötöttek ki. Persze szurkoltunk nekik, élvezettel néztük a küzdelmet. Vigyáztak egymásra, néhányszor egy kicsit meg is szakadt a meccs, ha egy-egy mozdulat véletlenül fájdalmat okozott valamelyiküknek, vagy éppen valamiért röhögésbe fulladt egy-egy fogás. Vigyáznom kellett, hogy a két egymáson végignyúló, egymásba fonódó test látványa ne izgasson fel túlságosan. A jó húszperces küzdelem végül tussal ért véget.

Egyikük teljes testsúlyával leszorította a másik srácot, szinte a földhöz préselve. Eltelt így legalább egy perc, mire közfelkiáltással megszavaztuk a tust. Érdekes volt a két fiú reakciója is, szinte alig akartak elszakadni egymástól. A tus után csak engedtek a szorításon és egymáson fekve pihentek és lihegtek egy-két percig, mire nekiláttak feltápászkodni. Gyanítottam, hogy nagyon is élvezték a helyzetet. A nap vége felé hamarabb otthagytuk a strandot és visszamentünk a szállásra. Egyikük a néhány sör mellé hozott valami rettenetes pálinkafélét is, úgyhogy a strand utáni zuhanyzást követően egyre jobb és vidámabb lett a hangulat. Néhány vicc és történet után megint egy izgalmas birkózás következett két másik srác között, a vidám harc ezúttal egy sörnyitóért zajlott egy ágyon a legnagyobb szobában, ahová összegyűltünk. A két srác kitett magáért és remek küzdelmet produkáltak az ágyon, főleg, hogy egy kicsit már mindenkiben érződött a pocsék pálinka hatása.

A harc végén egyikük végül megszerezte a nyitót és folytattuk a beszélgetést és nevetgélést. Megint hajnalig fent voltunk, aztán lassan mindenki otthagyta a társaságot és aludni ment. A harmadik srác, aki a szobánkban aludt kicsit kiütötte magát és elaludt a nagyobb szobában, ahol összegyűltünk a franciaágyon. A másik barátommal mi is a szobánkba mentünk. Nem örültem, hogy felszabadult egy ágy a szobában, így hülyén nézne ki, hogy felajánlom a helyet magam mellett. Szerencsére eléggé oldott hangulatban voltunk az alkohol miatt, hogy mintha viccelnék, megkérdezhessem: 

– Na, jössz, hogy ne fázzunk? – csak felnevetett és szinte gondolkodás nélkül ledőlt az ágyamra. Meglepődtem és boldog voltam. Mellé bújtam és gyorsan magunkra húztam a takarót. Úgy éreztem, hogy az ital miatt lehetek egy kicsit bátrabb és rögtön közelebb húzódtam hozzá. A közös takarónk alatt szinte pillanatok alatt összebújtunk megint, nem is titkolva a jó érzést, vagy feszengve egymás előtt. Megint éreztem a testének a forróságát és a lélegzetét a nyakamon. Talán egy perc sem telt el, de már egymást átölelve bújtunk össze.

– Hé! – suttogta néhány perc múlva – örülök, hogy a barátom vagy… – és lassan az ölelésből kissé kibontakozva egészen rám feküdt, a fejét felemelve és a szemembe nézett. Megfogtam a tarkóját és a szemébe néztem.

Szeretetet és vágyat éreztem iránta, és mintha most nyoma sem lett volna az alkoholnak egyikünk tekintetében sem.

– Én is örülök, hogy a barátom vagy…  hiányozni fogsz jövőre – mondtam én és végigsimítottam az arcát. Még hosszasan néztük egymást, aztán lassan lehajtotta a fejét és egészen hozzám simult. Az egész testsúlyával rám nehezedett, de ezt is kevésnek éreztem és szorosan magamhoz öleltem. Lassan emelkedett és süllyedt a mellkasa együtt az enyémmel, éreztük egymás szapora szívverését. A kezemmel hol a hátát fogtam át, hol a derekát öleltem magamhoz.

A csupasz mellkasunk és a combjaink egymásénak feszültek és szinte őrületes érzés volt, amikor megéreztem, hogy az alsónadrágokon át szinte kirobbanó ágyékunk is egymáshoz feszül.  Ha lehetett volna, azt szerettem volna, hogy olvadjon össze a testünk itt a takaró alatt és soha többé ne kelljen elszakadni egymástól. 

– Olyan jó, hogy itt vagy – suttogtam a fülébe és egy nagyon finom csókot adtam a vállára. Alig észrevehetően megmozdult és az ágyéka most kicsit másképp nyomult az enyémhez. Aztán megint felemelte a fejét és lassan, de erőteljesen mozgatni kezdte a derekát rajtam. A kettőnket beborító takaró szinte alig mozdult, de éreztem, hogy a combjaival erősen közrefogva az enyéimet lassú, de erőteljes mozdulatokkal mozgatja a derekát. Apró, körkörös mozdulatok voltak, szinte a végletekig fokozva egymás izgalmát. Nem bírtam tétlenül, ahogy a férfiasságunk egymásét masszírozva kirobbanni készül és magamhoz húztam a fejét. Szinte fájdalmasan a szájára tapasztottam a számat és vadul megcsókoltam.

 

Ő épphogy felnyögött, de már le is támadtam a nyelvét. Ahogy a derekával körkörösen mozgott, ugyanazzal az ütemmel hevesen csókolóztunk. A kezeimmel most már a feszes fenekénél fogtam és szorítottam az ágyékát az enyémhez. Mintha ez is kevés lett volna neki, ő is lenyúlt és a kezét alám tolta, hogy magához szorítsa az enyémet. Alig néhány másodperc kellett csak, hogy kitörjön belőlünk az élvezet. Hangosat nyögött és elszakította a száját az enyémtől. A fejét a nyakamba fúrta és erőteljes mozdulatokkal masszírozva a derekával kitört. Én is ebben a pillanatban élveztem el és vele együtt hullámozva követtem a körkörös derékmozgását.

Kicsit homorítottam és még jobban egymáshoz szorítva a derekunkat a lábaimmal átfontam az övét és magamhoz öleltem. Egy ideig még csókolóztunk, aztán lassan abbamaradt. Rajtam feküdt átizzadva, alaposan kimelegedtünk mindketten. Izzadtan és lucskosan pihentünk még szó nélkül egymáson jó ideig. Aztán felemelte a fejét és megint a szemembe nézett.

– Jó veled. – suttogta, mire lágyan megcsókoltam.

– Szeretkezni akarok veled – suttogtam neki vissza és megint lassan csókolózni kezdtünk. A keskeny ágyon az oldalunkra fordultunk és egymással szembe feküdve hosszú-hosszú ideig csókolgattuk és simogattuk egymást. Egyikünk sem szólt egy szót sem, csak néha egymás szemébe néztünk és finoman megpusziltuk egymás arcát vagy ajkait, hogy aztán megint hol vadul, hogy finoman csókolózzunk tovább. Jó ideig folytattuk még, egyre finomabban és ritkábban csókokat váltva, míg egymáshoz simuló, elázott combokkal és ágyékkal végül elaludtunk.

Reggel egymáshoz bújva ébredtünk, de már nyoma sem volt a tegnap reggeli meglepetésnek. Most már biztos voltam benne, hogy minden megváltozott közöttünk, végérvényesen. Örültem ennek a változásnak, szinte ujjongtam a gondolatára is, hogy még szeretkezni fogok ezzel a fiúval. Finoman csókot nyomtam a fejére, amire kinyitotta a szemét.

– Jó reggelt – mondta halkan.

– Szia – válaszoltam, majd lágyan szájon csókoltam. Ő csak elmosolyodott és finom puszival viszonozta.

– Nézzük meg a reggelit – mondta, aztán kitakaróztunk és pár perces zuhanyzás után reggelizni mentünk. Reméltem, hogy az utolsó napunk minden eddiginél jobb lesz, a barátom gyönyörű testének már a gondolata is felizgatott.

Az aznapi
reggelinél gyanús jeleit láttam annak, hogy más szobákban is fura dolgok történhettek.
Titokzatos összemosolygások, fura megjegyzések követték egymást és emelkedett volt a hangulat. Ez volt az utolsó napunk és még egy éjszakánk volt itt, mielőtt holnap délelőtt hazaindulnánk. Sokat reméltem ettől az utolsó éjszakától.

A harmadik nap hamarosan…

 

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!