Angelika-lika

– Jó napot, Ön Angelika?- kérdezte az ajtón kilépve egy elegáns, fiatal férfi.
– Igen- biccentett a lány.
– A vendéglátója már várja. Engem kért meg, hogy kísérjem el hozzá, kérem, kövessen. A táskáját elkérhetem?
– Köszönöm.- mosolyogta a lány, és átadta a kis utazótáskát a férfinak. Csillogás, márvány, meleg fények és meleg színek mindenütt. Kusza folyosók, lift. Angi picit megszédült a szokatlan helyzettől. Egy vadidegen férfihez érkezik, azt sem tudja, hogy néz ki az illető, csak annyit tudott, hogy nagyon- nagyon tetszik neki a stílusa. Úgy volt vele, hogy a személyes találkozáskor még mindig mondhat nemet…
– Parancsoljon.- nyitotta ki előtte egy szoba ajtaját a hotel alkalmazottja és visszaadta a táskát.
– Köszönöm a segítséget.- szólt Angi és belépett a szobába. Automatikusan húzta be maga után az ajtót és csak amikor már bezárta és megfordult, akkor vette észre, hogy a szoba el van sötétítve. Csupán néhány mécses adott bizonytalan fényt, leginkább az ajtó környékét világítva meg. A szoba közepén hatalmas fotelben egy férfi sziluettjét vélte felfedezni.
– Jó napot- köszönt Angelika és nyelt is egy nagyot. Fogalma sem volt, mi ilyenkor a helyes magatartás, mit mondhat, mit nem, mit kellene tennie. A férfi azonban nem hagyta őt sokáig kétségben.
– Szia. Örülök, hogy megérkeztél. Pontos vagy, ez nagy erény. Dobd le a táskát ott a folyosón és állj a mécsesek elé, lássam, mit vettél föl.

Angi ledobta a táskát és a mécsesek által megvilágított szűk sávba lépett. Fejét lehajtotta, barna haja a vállára omlott. Egy merészen kivágott fekete felső volt rajta, ami a csípőjén ugyan feszült, de felül, az ujjak környékén bőven omlott le, a melleit szépen kihangsúlyozva. A válláról épp ekkor csúszott le az anyag, kikandikált a fekete melltartó pántja. Aprócska kockás szoknya takarta a combját. Fényes, fekete harisnya és tűsarkú cipő, hihetetlen magas sarokkal.
– Látom, megfogadtad a tanácsomat, úgy nézel ki, mint egy vonzó nő. Emeld fel szépen a fejed, szeretném látni az arcodat.- hangzott a fotel felől. Angi megemelte a fejét, kihúzta magát és egyenesen a homályba nézett, ahol a férfi arcát sejtette. Barna szemeit finom füstös smink emelte ki és még őzikésebbnek tűntek az árnyas fekete műszempillák miatt. Arcán leheletnyi pirosító, a száján csak egy kis szájfény. Kisepert egy előrehulló tincset az arcából. Mennyire színpadias ez az egész… Valami filmben láttam hasonlót, amikor a pasi meg a felesége…- de nem ért a gondolat végére, a férfi megmozdult. Felállt és a fotel mögé sétált, kezét rátette a háttámlára.
– Angelika, kedvemre való lány vagy. Mit gondolsz, tudsz úgy viselkedni, hogy az is kedvemre való legyen?
A hangjában olyan erő volt, olyan hatalom sütött belőle, hogy Angi újra lehajtotta a fejét.
– Igyekszem a kedvére tenni, Uram.- mondta, és magában rögtön ezt gondolta: Na basszus, ez szépen kicsúszott, élőben még senkit nem neveztem Uramnak, erre ezt a pasit, aki elbújik a sötétben… Mi van, ha bűn ronda? Vagy nagyon öreg? Neeeem, a hangja alapján negyvenes lehet.
Csak állt ott, lebiccentett arcából óvatosan emelve felfelé a tekintetét.
– Told le a szoknyád.- hangzott az egyszerű felszólítás. Angi pedig mint akit zsinóron mozdítanak, gombolta is a szoknyát és ejtette le a bokájához.
– Lépj ki belőle.”
Angi aprót lépve hagyta maga mögött a textilt.
– Szép, a harisnya maradhat még. Vedd le a felsődet!
A lány kihúzta a karját és átemelte a fejét a felsőn. A háta mögé ejtette a szoknyára. Ott állt a tűsarkúban, fekete fehérneműben.
– Elégedett vagy az alkatoddal, Angelika?
Angi nagyot nyelt.
– Nem, Uram, nem vagyok elégedett.
– Pedig nincs mit szégyellned.
A férfi hátat fordított Angelikának.
– Gyere, ülj ide a fotelbe.
Angi lassan lépve ment a fotelhez, és beleereszkedett. Lábait rögtön keresztbe is tette, így nem érezte magát annyira kiszolgáltatottnak. A férfi visszalépett a fotel mögé és a kezeit a lány vállára tette. Angelikát mintha áram ütötte volna meg, minden pici szőrszála égnek meredt, libabőrös lett és elfelejtett levegőt venni.
– Ne félj, nem foglak bántani. Kedvellek. Azok alapján, amit írtál, igencsak kedveled a kalandokat. Nem hazudtál a külsődről sem, sőt, talán még rosszabb fényben is tűntetted fel magadat, mint kellett volna. Csak játszani szeretnék veled. Megígérem, hogy semmi olyat nem teszek, ami ne a te javadat szolgálná. Ez az első találkozásunk. Ezt az időt arra fogom használni, hogy megismerjem a tested minden kis zegzugát, a reakcióidat, hogy mit szeretsz, hol vannak a határaid, és mi az, ami nem esik jól neked. Tudom, hogy ez ijesztő lehet neked. Tudd, hogy elég egyszer kimondanod egy szót ahhoz, hogy befejezzem amit éppen csinálok. Ha nem tetszik, ami épp történik, csak mondd, hogy őzike. Ha ezt hallom tőled, abbahagyom amit csinálok és ma már nem is fogok ahhoz a tevékenységhez visszatérni. Átadod magad nekem?- sorolta szinte egyetlen levegővel a titokzatos idegen.
– Igen, Uram.- válaszolta Angi.
– Mi a menekülőszó?
– Őzike
– Rendben. Most kapsz egy szemtakarót.
– De… Uram…- nyögte Angelika- hiszen én még…
– Nem láttál. Tudom. Nem is fogsz addig látni, míg ennek a kis szeánsznak a végére nem értünk. Bízz bennem, semmi visszataszítót nem fogsz találni bennem. Mersz ekkorát ugrani?- kérdezte némi cinizmussal a hangjában a férfi. Angelika szája kiszáradt.
– Igen.- bólintotta, de ő maga sem volt meggyőződve arról, hogy ez bátorság és nem inkább vakmerőség.
– Akkor kezdjük- tette Angi szemére a maszkot a férfi, majd villanykapcsoló kattant.
– Fényben?- kérdezte elbizonytalanodva Angelika.
– Ahogy nekem jólesik. Mondtam, hogy minden apró részedet meg akarom ismerni. Ehhez pedig fény kell.- magyarázta türelmesen a férfi.
Angi keresztbe font ujjait szétnyitotta és a lány kezét finoman a kezébe véve felállította a lányt. Vezetni kezdte. Angi bizonytalanul lépdelt a magas sarkakon, vakon. A férfi megfordította.
– Most lassan ülj le. Ez az ágy.
Angi leült az ágy szélére és húzta is bal térdét a jobbra.
– Leveszem a cipődet.- és már húzta is le a lány lábáról. Angi nyújtotta a másik lábát is. A férfi finoman megcsókolta a harisnyába bújtatott lábfejet. Angiból kiszakadt egy önkéntelen sóhaj.
– Húzódj fel az ágyra. Fogod érezni a párnákat, helyezkedj el kényelmesen. A karjaidat tedd a fejed mellé. A lábaidat pici terpeszbe. Angelika óvatos mozdulatokkal helyezkedett el a hatalmas ágyon a puha, illatos párnák közé. Érezte ahogy besüpped mellette az ágy, a bőréhez szövet ért és a férfi áthajolt a lány teste fölött. Angit megcsapta a férfitest illata. Diszkrét, de izgató parfümillat és vasalt ing jellegzetes egyvelege. Nagyot lélegzett a férfiból és a következő pillanatban már azt vette észre, hogy a bal csuklójára bilincs kattan, majd a jobbra is. A férfi fölállt az ágyról és Angi bokájára tette fel a kötélhurkokat. Ilyen hűvös kötelet Angi még soha nem érzett. Kétségbeesetten nyalogatta kiszáradt száját és igyekezett kordában tartani a légzését.
– Angelika, gyönyörű játszótárs vagy.- ült a férfi a lány mellé és tollas cirógatóval kezdte simogatni Angi meztelen hasát. Apró, körkörös mozdulatokkal haladt a köldöktől a bal mellig, onnan a jobbra, innen felkúszott a nyakra, a váll ívét követve végigsimította a jobb kart a tenyérig, innen a lány oldalát követve vezette a cirógatót a belső combjáig. Angelikát a hideg rázta és a tűz emésztette egyszerre, bármennyire igyekezett visszafogni magát, apró sóhajok törtek fel a torkából. A melltartó csipkéjén át pedig tagadhatatlanul a mellbimbói ágaskodtak. Az öle is egyre nedvesebb lett, halvány foltot ejtett a bugyin.
– Látom feleslegessé vált néhány ruhadarab- mosolygott a férfi. Angi fém érintését érezte a csípőjénél, de mire bármit gondolhatott volna már hallotta a jellegzetes nyisszanást. A másik csípőjén az olló ugyanúgy elvágta a bugyit, a férfi pedig már le is húzta Angiról az immár használhatatlan darabot. Az olló hegyét a lány fehér bőrén vezetve jutott el a férfi a melltartóig, amit középen vágott ketté és hajtotta le a darabokat a lány reszkető testéről.
– Így. Sokkal jobb.- folytatta tovább a tollas cirógatást. Angi mellbimbói kőkeményre duzzadtak. Majd egy váratlan pillanatban forró ajkak érintették meg a lány köldökét. Puha nyelv furakodott a mélyedésbe, majd kíváncsian indult tovább, hogy egészen a domborulat alján körbetapossa a melleket, fekvő nyolcast írva le. Az alapoktól indulva pedig a csúcsok meghódítását tűzte ki célul ez a kíváncsi nyelvecske. Angelika teste megfeszült és már nem is akarta visszafogni magát, gátlástalanul sóhajtozott és amikor a férfi aprót harapott a bimbóba, felnyögött.
A férfi elhúzódott a lánytól, felállt az ágyról. Angi csak a távolodó lépteket hallotta, majd néhány valószínűtlenül hosszúnak tűnő perc után a visszatérés lépteinek zaját. Angi érezte ahogy a lábai között besüpped az ágy a férfi súlyától, aki minden átmenet nélkül a lány ágyékába fúrta az arcát. Angi megvonaglott.
– Ejj, te lány, nem bírok magammal miattad, pedig hosszabb ismerkedést terveztem. Most viszont azt akarom tudni, hogyan élvezel. Módszeresen, gyakorlott mozdulatokkal kezdte izgatni Angi punciját. Finoman masszírozva haladt kívülről befelé. Fokozatosan, lassan, nem kapkodott. Angi csípője mozdult, a férfi pedig úgy gondolta itt az ideje emelni a tétet. Két ujját finoman becsúsztatva nyalni kezdte a csiklót. Angelika ilyen intenzíven még nem érzett semmit. Mintha ő maga nem lett volna más csak kusza neuronok hálózata, amit direktben stimulálnak, csak a ki- becsusszanó ujjakat és az újabb körökre induló nyelv mozgását érezte. Ő csak azért létezett most, hogy ezeket érezhesse. Mintha a dagályt várta volna a tenger partján, egyre emelkedő hullámokban csapott át rajta a boldogság. Minden idegszála remegett, a bőre kipirult, a szája kiszáradt és szép lassan eljutott addig, hogy már sikított. Amennyire a bilincsek és a kötelek engedték, dobálta a kéj a testét. A férfi pontosan érezte, hogy mikor mit kell tennie. Amikor Angelika már épp átbillent volna azon a bizonyos határon, ritmust váltott, vagy máshogy kezdte izgatni és ezzel tolta ki folyamatosan a lány orgazmusát.
Anginak már az ujjai is reszkettek amikor az Úr végre úgy döntött, repülni engedi új madárkáját. Angelika íjként feszült bele az orgazmusba, vékony hangon, nyüszítve élvezett és az izmai percekig megfeszülve maradtak. A férfi értő kezekkel kezdte oldani a hurkokat, nyitotta a bilincseket, ölébe vonta a remegő lányt, finoman cirógatta, Angi pedig minden érintésére összerándult még sokáig. Angi keze tétován mozdult.
– Ön levetkőzött…- állapította meg.
– Igen- kacagott a férfi. Angi ujjai és tenyerei igyekeztek feltérképezni a férfit. Először a karjait simította végig, finoman kidolgozott izmokat érzett, némi szőrt, az ujjak hosszúak és formásak voltak, a körmök tapintásra ápoltnak tűntek. Angi innen a férfi mellkasára vezette át a kezét. Nem csalódott, a bőr tapintása kellemes volt, izmokat érzett a tenyere alatt. Ujjait felvezette a vállon, a nyak vonalán, fel a tarkón és beletúrt a rövidre nyírt hajba.
– Nos, ha már ennyire összeszedted magad, talán folytathatnánk is amit az előbb elkezdtünk. A maszk marad. Ha jó kislány leszel, leveszem majd a végén.
Angelika bólintott, és beleereszkedett az ölelő karokba. Hagyta, hogy visszafektesse a férfi a párnák közé. Összesimult a két test és kölcsönösen cirógatni kezdték egymást. Angi a lehető legtöbb információt akarta összeszedni az ujjbegyeivel. Módszeresen simította végig a férfi mellkasát, vállát és az arcát. Markáns áll, formás fülek, magas homlok, simára borotvált arc, duzzadt, nedves ajkak. Anginak tetszett a kép, amit az ujjaival rajzolt.
A férfi megfogta a lány csuklóját, letette a kezét oldalra. Az arcát belefúrta Angi nyakába, majd az orrával végigkövette a lány állát, egy pillanatra elhúzódott. Aztán érzéki csókot adott Angelika szétnyílt ajkaira. Nem is tudta abbahagyni a finom kóstolgatást, aprócska csókokkal haladt végig a lány száján, keze közben Angi csípőjét simogatta és közeledett egyre jobban a lány öléhez. A férfi nyelve épp akkor tolakodott Angelika szájába, amikor az ujja a punciba csúszott. A lány teste nem maradt adós a válasszal, kezével megragadta a férfi farkát, de csak egy pillanatig tarthatta a markában. A férfi Angi fölé hajolt, lefogta a lány kezeit, a lábaival szétnyitotta a fehér combokat és ágaskodó farkát milliméterről milliméterre kezdte bevezetni Angi puncijába. A lány még mindig az előző orgazmus bizsergésében lubickolt, ez az érzés, megspékelve ezzel a kemény farokkal… Angelika türelmetlenül nyomta közelebb a csípőjét, a férfi pedig nem ellenkezett, nagyobb lendülettel vetette magát a lányra. Magabiztos, határozott döfésekkel vette birtokba Angi punciját, közben meg- megszorította a kemény mellbimbóit és a csiklóját, majd átfogta a lány vállát és teljesen rátapadva a testére alaposan megdugta. Angi szinte minden mozdulatra képes lett volna elélvezni, kétségbeesetten kapaszkodott az erős vállakba. Egy ritmusban mozdultak, egy ritmusban nyögtek és ugyanabban a pillanatban élveztek el hörögve, egymást karmolva. Angit meglepte az arcán csattanó pofon.
– Nem marhatsz meg!
– Bocsánat, Uram.- nyögte Angi, mert még a pofont is élvezte.
– Nem mondtam előre, így ezt most megúsztad ennyivel. Most pedig, ha szeretnéd, leveszem a maszkot. Akarod tudni, hogy nézek ki?
– Nem, Uram, nem fontos.- mondta Angi.
Feküdtek még vagy egy órát egymás karjaiban, teljes csendben.
– Lezuhanyozhatok?”- kérdezte Angi.
– Persze, bevezetlek a fürdőszobába.
A férfi elvezette Angelikát a fürdőszobáig, bevitte neki a táskáját, majd rázárta az ajtót. Angi csak ekkor vette le a maszkot a szeméről. Beállt a zuhany alá, élvezte a forró vizet, majd szárazra törölte magát. Felöltözött, kinyitotta az ajtót és felvette a maszkot.
– Uram…
– Itt vagyok, mit szeretnél?
– Azt hiszem, ideje hazamennem.
– Angelika, bevallom, nem ilyennek terveztem ezt az éjszakát, az gondoltam, sokkal behatóbban tudok majd foglalkozni veled, de annyira régen vártam már ezt a találkozást… Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Csak annyit árulj el nekem, akarsz-e még velem találkozni.
– Igen, Uram.
– Még mindig nem szeretnéd látni, ki dugott meg?
– Nem, Uram.
– Rendben. Érdekes nő vagy, Angelika. Elkísérlek az ajtóig. És köszönöm.
– Én köszönöm, Uram.
Az ajtóban a férfi levette Angiról a maszkot, majd bezárta mögötte az ajtót. A lány csak ekkor nyitotta ki a szemét. Nagyot sóhajtva kapta fel a táskáját és indult a lifthez.
Néhány nap múlva Angi a munkahelyén ült, nagyon belemélyedt az aktuális feladatba. A háta mögött nyílt az ajtó és a főnöke hangját hallotta.
– Itt dolgoznak a beszerzőink, szerintem hasznos lenne, ha Angelikával leülne egy kicsit komolyabban beszélni, ő foglalkozik azzal a területtel, ami Önt ennyire érdekli. Angi…
Angelika felállt, automatikus mozdulattal simította le a szoknyáját és fordult az érkezők felé.
– Angi, ő itt XY a Z cégtől.
A lány széles mosollyal köszönt és kezet nyújtott.
– Jó napot, Angelika. Örülök, hogy megismerhetem.- vette a kezébe a lány kezét a vendég.
– Remélem a főnökének nincs ellenvetése, ha elrabolom magácskát ebédelni és közben alaposan kifaggatom a cégeink közös projektjével kapcsolatban.
– Nem, menjenek csak- szólt Angi főnöke és már hátat is fordított nekik. Angi csak állt megsemmisülten.
– Indulhatunk most vagy van még valami dolga?- kérdezte a férfi.
– Indulhatunk.- Angi nyúlt a kis táskájáért és kivonult az irodából, mögötte pedig határozott léptekkel a férfi.
– Az az Audi. Várjon, nyitom az ajtót…
– Őzike…- súgta Angi könnybe lábadó szemekkel.
– Sajnálom, de ezt most nem úszhatod meg, főnöki utasítás, szóval csak huppanj be szépen és együnk valamit. Ebben a világban nem működik a menekülőszó.- húzta széles mosolyra a száját az Úr.

(Visited 386 times, 1 visits today)