A három perverz (terhes)

A nap már rég felkelt, és javába melegítette a tóparti nyaralókat. Az ablakokon határozott fénycsíkok futottak végig a padlókon. Még mindenki aludt. A tegnap este egy kicsit hosszúra nyúlt. Egy álmos lány épp most teszi meg az első reggeli nehézkes lépteket. Még álmosan, kócosan. Szőke, hosszú haján süt át a nap, domborodó pocakján aranyos ívet rajzol a reggeli nap…

A 17 éves Timi a család most vásárolt nyaralójában tölti a nyári vakáció utolsó hetét. Barátnői még nem érkeztek meg, addig ismerkedik a környékkel. Nem is akárhogyan. Timi és két barátnője Niki és Viki egy gimnáziumi osztályba járnak. Van egy közös vonásuk, ami szorossá fűzi barátságukat: mindhárman szeretik a gömbölyded pocakot. Timi egy hete látott az egyik Internetes oldalon egy új ötletet, amivel igazán élethű pocakot lehet formálni. Már meg is vette a hozzávalókat, de még nem próbálta ki. A többieknek sem szólt, meglepetésnek szánta.
– Mielőtt Nikiék ideérnek kipróbálom az új pocakot. – majd elővette a dobozokat a hátizsákjából. Kinyitotta az egyiket és elővett belőle egy felfújható tömlőt és egy vékony csövet. Kiment a fürdőbe. Csak egy lezser fehér póló volt rajta.

A tömlőt finoman feldugta magának, a cső végét pedig rákötötte a tus csövének a végére. Vett egy kismama könyvet is. Abból nézegette mekkora is lehet egy nem túl nagy, de formás pocak. Még utoljára megnézte magát a tükörben, megsimította lapos hasát, aztán lassan megnyitotta a csapot. Régóta várt erre a pillanatra. Érezte ahogyan a hasa belülről feszülni kezd. Először még semmi sem látszott, aztán lassan domborodni kezdett a hasa. Furcsa, bizsergő érzés futott végig egész testén. Érezte amint a víz lassan megtölti a tömlőt, pocakja pedig egyre gömbölyebb lett.
Simogatta, nézegette domborodó pocakját, elképzelte magát kismamaruhában sétálni az utcán. Már egész belefeledkezett, amikor érezte, hogy hasán kezd nagyon feszülni a bőr. Lenézett és ijedten vette észre, hogy bőre egész kifényesedett.
– A franc, vigyáznom kell! – és gyorsan elzárta a csapot. – Pedig még nem is olyan nagy. Mennyi is… 59 centi, ez még épp csak 4 hónapos. Na nem baj, később még engedek bele. Úgy látszik a bőröm nem elég rugalmas.
Lehúzta a csövet a tömlőről és felállt. A hasát bekente hidratálókrémmel, hogy rugalmasabb legyen. A vízzel telt kis pocaknak már megnőtt a súlya, így Timinek kicsit hátra kellet dőlnie mikor felállt. Kellett pár lépés mire megszokta az új pocakot.

Visszament a nappaliba, ahol a nagytükör elé állva látta csak igazán milyen pocakja lett.
– Egész jó, nem is áll rosszul. Kis aranyos. – dicsérte meg a pocakot, miközben megsimogatta a hasát..
– De most mit vegyek fel? – igazgatta a pocakján feszülő bugyit. – Végül is így akár az utcára is kimehetnék. Nem ismer senki. Talán a nyári nadrágjaim még rám jönnek…
Az órára pillantott.
– Úristen, Nikiék mindjárt itt vannak!
Kipakolt a sporttáskából. Sokáig próbálgatta a ruhákat, végül egy világoskék térdig érő sztrecs-nadrágot vett fel meg egy fehér pólót. Visszament a tükörhöz. A nadrág szépen kifeszült a kis pocakján, a póló alatt pedig alig láthatóan, de már aranyosan domborodott a pocakocska.
– Hát még nem nagy, de nem kell már sok, hogy jó legyen. – nevetett. – Azt hiszem ez nagyon buli hét lesz és Nikiéknek is tetszeni fog.
Ahogy ezt kimondta, enyhe hányingert érzett… hasára tette a kezét, és ekkor tudatosult benne, hogy a pocak miatt van.
– Tényleg olyan mintha terhes lennék, állati…

Aztán amíg várta a többieket még elpakolt ezt-azt, néha megállt, megsimogatta pocakját és nyugtázta magában, hogy bizony egy picikét már nehezebb a mozgás.
Ahogy telt az idő, kezdte úgy érezni, hogy bőre talán kezd kinyúlni és nem feszül úgy a hasán. Felhúzta a pólót… a bőre már tényleg nem volt fényes. Timi csak nézte a pocakját. Arra gondolt így pocakkal már mindent egy kicsit másképp kellett csinálnia az elmúlt két órában, pedig még igazán nem olyan nagy és nehéz. Ekkor furcsa érzés lepte meg, mintha már tényleg 4 hónapja hordozná ezt a kis pocit és már egyáltalán nem is találta furcsának. A súlyát is egészen megszokta. Már az előtte álló egy hét is rövidnek tűnt…
Ekkor megcsörrent a telefon.
– Halló? – szolt bele kissé ijedten a telefonba.
– Szia Timi, Niki vagyok. Figyelj, sajnos csak estére érünk oda, nem baj?
– Szia, nem baj. Ha már felhívtál, nem beszéltünk róla, de itt még nem ismer minket senki, igazán csinálhatnánk pocakot magunknak erre a hétre. Mit szólsz hozzá?
– Ez tök jó ötlet, én pont ma délután megyek Vikivel vásárolni. Képzeld, most nyílt itt tőlünk nem messze egy új kismama-divat és most bevezető árakon lehet kapni nagyon jó ruhákat. Vegyünk neked is valamit?
– Az jó lenne…vegyetek nekem egy egyrészes, valamilyen világos színű fürdőruhát, és egy fehérnemű készletet is, meg vagy két kismamaruhát.
– Micsodát?! Timi, te titkolsz valamit? – döbbent meg Viki.
– Nem titkolok semmit, de van egy oltári nagy meglepetésem. – válaszolt Timi mosolyogva, miközben domborodó kis pocakját simogatta. – Na jó, akkor siessetek. Aztán majd csörögjetek ide, ha leszálltatok a vonatról.
– Jó, szia.
– Sziasztok.

Timi letette a kagylót és arra gondolt, hogy valahogy tovább kéne maradni mint egy hét. Ha tovább maradnak, akkor nagyobb pocakot lehetne csinálni.
– Azt hiszem már lehetne egy kicsit nagyobbítani a pocikát. – és átment a fürdőszobába. Közben azon gondolkodott, mit tudna felvenni, ha nagyobb lesz a pocakja. – Ez a nadrág talán még nyúlik annyit…
Levette a nadrágját és a bugyiját, a csövet rákötötte a tusra, majd finoman megnyitotta a csapot. Érezte ahogy a víz lassan kezdi megtölteni a tömlőt hasa pedig lassan növekedni kezdett. Timi izgatottan figyelte, mi történik vele.
– Ezt már eltitkolni sem lehetne!
A pocak egyre nagyobb, egyre gömbölyebb lett, bőre lassan megint kezdett feszülni. A lány egész testében bizsergett, már régóta vágyott erre, de most hogy itt van és valóság lett, egész furcsán érezte magát. Mintha teljesen természetes lenne, hogy gömbölyű a pocakja.. Folyton azon gondolkodott, hogyan tarthatná meg minél tovább. Érezte, hogy a tömlő súlya már kezd jelentős lenni, úgy gondolta, hogy jobb ha nem tölti tovább a pocakját, elzárta a csapot. Először csak ült a széken és nézte hatalmasra nőtt hasát.
– Jézusom, ez milyen nagy lett!
A számára hatalmas pocak mérete meglepte egy kicsit. Gyorsan megmérte.
– Pedig még csak 70 cm, ez még 6 hónapos sincsen!
Megpróbált felállni, ekkor érezte igazán a pocakja súlyát
– Így már pont olyan, mintha igazi kismama lennék…egész jól néz ki.
Miközben méregette megváltozott alakját, arra gondolt, most már igazán kimehetne sétálni egyet. Nagy levegőt vett és elindult az előszoba felé, eközben úgy karolta át pocakját, mintha féltené valamitől. Belebújt a papucscipőjébe és kinyitotta az ajtót.

Szerencsére egy kis utcában volt a ház. Mire kisétált a forgalmasabb részre, már megszokta a pocak súlyát. Egész másnak érezte a világot. Mintha egy külön világban lenne, Ő és a pocakja. Lassan azért megszokta és elmúlt az az érzése is, hogy mindenki őt bámulja. Kezdett otthonosan mozogni. Az egyik sétálóutcában egy kirakat előtt állva azon vette észre magát, hogy a kezét a hasán pihentette. Elmosolyodott.
– Furcsa érzés…- gondolta magában és végigsimította a pocakját
Ekkor egy kismama, aki mellette állt, mosolyogva megszólította.
– Szia, mikorra várod a babát?
– Decemberre… – vágta rá kissé zavarodottan Timi, nem számított a kérdésre. Meg is lepődött magán.
– Itt laksz helyben? – kérdezte a szintén fiatal kismama.
– Nem…nem, csak itt nyaralok. – aztán elindult tovább az utcán. Kicsit zavarodottan ment utcáról utcára, majd már elfáradva leült egy padra. Timi furcsán érezte magát. Nem tudta hova tenni a kismama közeledését, ráadásul ennyi gyaloglástól nem szokott ennyire elfáradni. Lenézett a pocakjára és megsimogatta. Nagyon tetszett neki, hogy végre „igazi” pocakja van.
– Kis pocakom, nehezen fogok lemondani rólad. – és megint azon törte a fejét, hogy meddig lehetne húzni ezt a lehetőséget. „Az ösztöndíj csak fél év, abba pont belefér egy terhesség. Miért ne mehetnék így? Senki nem ismer…”

Ahogy ezen morfondírozott, megszólalt a telefonja…
– Szia Timi, megjöttünk! – harsogta a telefonba Niki.
– Jó megyek, itt vagyok a közelben.
Azzal felállt és domborodó pocakjával elindult az állomás felé.
– Nikiéknek azt hiszem először nem mondom el, had higgyék, hogy csak kispárna vagy valami. Csak majd ha hazaértünk. Jó kis meglepetés lesz.
Niki és Viki már ott voltak az állomáson. Először nem vették észre Timit.
– Sziasztok! – köszönt rájuk Timi.
– Szia! – köszöntek vissza a lányok. – Te már
be
is öltöztél. De kis formás… – simogatta meg Niki Timi pocakját.
– Ezt hogy csináltad? Olyan mintha igazi lenne… – döbbent meg Niki.
– Majd elmondom. Menjünk….

Visszafele amolyan lányos hévvel beszélgettek mindenféléről. Vikinek feltűnt, hogy Timi nagyon kismamásan mozog. De nem szólt semmit.
– Sikerült vásárolnotok?
– Persze, nagyon jó cuccokat vettünk és nem is volt drága!
Mikor visszaértek a házba, Nikiék ledobták a táskákat, szatyrokat és leroskadtak a kanapéra.
– De jó hűvös van idebent! – mondta Viki, miközben egy újsággal legyezte magát.
– Melyik az én szatyrom? – kérdezte Timi.
– Az ott.
– Fújjátok ki magatokat én addig átöltözöm. – mosolygott sejtelmesen Timi és átment a fürdőszobába.
A két lány összenézett.
– Láttad te is, hogy mozog? De hát nem lehet terhes! – suttogta Viki.
– Láttam, és amikor megsimogattam a hasát, olyan volt, mintha igazi lenne. Kemény és szép gömbölyű. Ilyet párnából nem lehet csinálni, ráadásul a fürdőruhát sem éreztem, hogy lenne rajta.
Közben Timi a fürdőszobában öltözködött. Levette a ruhát és a bugyiját. Előkereste a kismama fehérneműt, amit Nikiék vettek.
– Mekkora ez a bugyi! – hüledezett. Majd lenézett a pocakjára és elmosolyodott. – De hát kell ekkora…
– Hu de kényelmes, ezt jól kitalálták. – mondta mikor felvette. A bugyi anyaga szépen rásimult a gömbölyű pocakra. – Ez igazán jól néz ki. Mondhatni szexis. – nevetett.

Még nézegette magát egy darabig, aztán nagy levegőt vett és elindult a nagyszoba felé.
Vikiék épp elmerültek egy iskolai pletykában, nem vették észre, hogy Timi ott áll az ajtóban. Timi várt egy kicsit.
– Na milyen? – kérdezte miközben kezeit a pocakján pihentette.
Nikiéknek tátva maradt a szája, szólni sem bírtak. Sokáig csak nézték Timi domborodó pocakját, Timi pedig buszkén forgott, hogy Nikiék jól megnézhessék. Látta, hogy Nikiék teljesen le vannak taglózva, ezért odament hozzájuk. Viki kicsit ijedten megsimogatta Timi nagy hasát.
– Ezt … hogy csináltad? – törte meg a csendet Viki.
– Tök jó nem? – nevetett Timi. – Az egész olyan, mint egy álom…
– Mi ez? – kérdezte Niki. – Mondd már el?
– Egyszerű, egy tömlőt feldugtam magamnak egészen a méhembe, majd lassan feltöltöttem vízzel. Csak arra kell vigyázni, hogy a bőr nehogy túl feszüljön. Így vízzel még a súlya is olyan lehet, mint egy igazi pocaké. Ezért olyan a testtartásom és mozgok úgy, mintha tényleg terhes lennék.
– És nem furcsa érzés? Nem túl szokatlan? – kérdezte Niki.
– Nem. Most öt órája, hogy feltöltöttem az első adagot és már teljesen otthonosan mozgok. Már olyan mintha tényleg majd hat hónapja növekedne a pocakom. – nézett le a pocakjára – Hoztam nektek is tömlőt hozzá, ha gondoljátok.

– Már hogyne gondolnánk! – kiáltott fel Viki. – Csak azt nem tudom, hogy nekem a kicsit molettebb alkatommal, mekkora pocakot kellene csinálni, hogy látszódjon is.
– Emiatt ne izgulj, nem kell feltétlen kismama ruhát felvenned, mert így akár a hasunk is kilátszódhat. De szerintem még a strandra is lemehetnénk.
– Na jól néznénk ki ilyen fiatalon domborodó hassal a strandon. Lenne belőle feltűnés…. – nevetett Niki. – Na jó Viki menjünk, Timi mellett nem mutatunk valami jól ilyen lapos hassal.
– Timi, neked tök jól áll ez a pocak…- mondta elismerően Niki.
– Szerintem neked is jól fog mutatni, csak el kell találni a jó méretet.- válaszolta Timi – Na, ki kezdi?
– Niki, ha gondolod kezd nyugodtan te. – mondta Viki kicsit zavartan. – Én még nem készültem fel rá. Azért ez így egész más, mint kispárnával. Ezt nem lehet csak úgy levenni.
– Nem bizony, pont az benne az izgalmas. Nincs rajtad semmi és mégis nagy hasad van!
Közben Niki feldugta magának a tömlőt, beleült a kádba és kényelmesen hátradőlt.
– Lányok, részemről kezdhetjük…- nagyot sóhajtott és megsimogatta lapos hasát. Hármuk közül Niki volt a legcsinosabb. Mindig is futottak utána a fiúk. Igazán nőies alkata volt, ráadásul versenytáncolt. Rövid világosbarna haját mindig kicsit fiúsan hordta. Izgatottan várta, hogy milyen lesz amikor majd domborodni kezd a pocakja. Nem tudta mit várjon, mire számítson.
– Kicsit feszülni fog a hasad, majd később a bőröd is, de nem fáj. Szerintem kellemesen bizsergő érzés, én át is nedvesettem tőle. – nyugtatta Timi és lassan megnyitotta a csapot.

Niki a hasára tette a két tenyerét. Érezte, ahogy a tömlő nőni kezd. Először nem látott még semmit, aztán amikor a hasa láthatóan nőni kezdett felsikított.
– Nincs semmi, csak meglepődtem. – nyugtatta meg magát és a többieket.
– Istenem, rossz nézni, hogy ilyen gyorsan nő…- mondta Viki és inkább elfordult.
– Jaj Viki ne csináld már! Mi lesz, ha majd neked csináljuk? – kérdezte Timi.
Niki hasa pedig csak nőtt és gömbölyödött. Niki ámulva nézte mi történik vele. Hasa lassan akkora lett mint egy kispárnával készített pocak.
– Nem feszül nagyon? Mehet még? – kérdezte közben Timi.
– Nem, még nem, el ne zárd!
– Viki hova lett?
– Talán kiment, szerintem fél az igazi nagy hastól.

Niki nagyon élvezte a domborodó pocakot. Hasa egyre nagyobb lett, lassan majd akkora mint Timié. Nem akart hinni a szemének. Timi csak bámult, Niki pedig simogatta egyre hatalmasabb pocakját. Teljesen átnedvesedett és izgalomba jött.
– Timi zárd el! – mondta és ebben a pillanatban teljesen megfeszült.
– Mi van?! – kérdezte ijedten Timi.
– Semmi csak …tudod….- válaszolta Niki fáradtan de mosolyogva. – Furcsán érzem magam. Mintha lenne velem valaki…Ez lenne a kismama érzés?
Timi elmosolyodott és megsimogatta Niki hasát. Lehúzta a csövet a tömlőről, Niki pedig nehezen, de felállt.
– Ez iszonyú nehéz lett. Nem merem elengedni…- mondta meglepődve, miközben alulról két kézzel tartotta gömbölyded hasát.
– Meg hatalmas is…mérjük meg!
– 80 cm…ez már a hetedik hónap eleje. Hát Niki, azt hiszem így már csak kismama ruhát tudsz felvenni. – mosolygott Timi.
– Az nem baj, nagyon szexi ruhát vettem magamnak… – simogatta meg hatalmas pocakját Niki és kimászott a kádból.