Szilveszter környékén kiderült, hogy Niki terhes

Ez itt a “Niki trilógia” befejező része. Ez a záróakkordja egy gyönyörű szerelmi történetnek, ami végül iszonyatosan elcsúfult, de hála Istennek nem volt mentes a szexuális élményektől és itt azt hiszem ez a fontos. Akik olvasták az előző történeteimet, tudhatják kiről van szó. Tényleg olyan, mint egy trilógia, időrendi sorrendbe van téve, és ami a legfontosabb, megtörtént minden egyes betűje. Nikivel 9 hónapot jártam és ez egy igen színes és feledhetetlen 9 hónap volt. Volt benne szerelem, féltékenység, gyűlölet, megbánás, megbántás, igazságtalanság és igazságosztás, valamint szex, szex és szex!

Mikor Niki egy napon bejelentette, hogy örökre elhagy egy másik fiúért, összetört bennem mindent. A srác nálam hat évvel volt idősebb, kocsija volt, dolgozott és mondhatom nagy volt a pofája. De amúgy nem egy nagy szám. De Nikinek jobban bejött, mert a stílusa kedvére való volt. Én akkoriban még a bőgatyás deszkás korszakomat éltem (ez már a szolidabb lett) és ő meg akart engem változtatni. Nem ment neki így mást keresett olyat, aki olyan amilyet ő akart. De volt egy kis bökkenő. Nem volt jó a szex. Mármint az új gyerekkel. Már látom magam előtt a hozzászólásokat, hogy kinek képzelem magam, meg hogy de nagy a pofám, de ez van, én nem hazudok. Niki elmondta, hogy velem, sokkal jobba volt a szex és ennek tanújelét is adta. Ez alatt azt értem, hogy többször is megcsalta velem az utánam jövő barátját.

A barom! Hozzá kell tennem, hogy legutóbb három hete találkoztam Nikivel titokban és akkor is ezt mondta. Bevallotta, hogy beleszeretett a barátjába, minden rendben van velük, de a szex szar. Nem történt semmi de jót tett az egómank. Na de nem volt ez mindig így. Már mint hosszú ideig a gyerek terrorizálta a lányt, tiltotta mindenkitől, fenyegette, és megvonta tőle a szexet. Kérdem én egy olyan nőtől, aki folyamatosan izzik a vágytól gyönyörű és kívánatos, hogyan lehet megvonni a szexet. Ő mindig akarta a gyerek meg leoltotta, hogy nem. Na egyszer kábé úgy két hónapja szakíthattunk, váratlanul meglátogattam Nikit. Az édesanyjával máig jóban vagyok, ő szívesebben látna engem a lánya mellett, mint a mostani srácot, de nem ő dönt sajnos. Mindenesetre biztosította nekem a terepet. Kora reggel, úgy fél kilenc felé átmentem hozzájuk. Csak Niki és a nevelőfaterja volt otthon, akivel szintén jóban vagyok. Meghagyta nekem, hogy ha ő megy, vele kell mennem, mert az új fiú figyeltette a lányt. A gyökér. Mindenesetre én bementem Niki szobájába.

Aludt. Gyönyörű volt és nagyon meghatott a látványa, hiszen akkor én már vagy egy hónapja nem látta. Leültem az ágy mellé és csak csendben néztem. Imádtam. Nem csaptam zajt, ő mégis felébredt. Nagyon megijedt, de az ijedelmét felváltotta a boldogság, hogy láthat. Átölelt, majd faggatni kezdett, hogy mit keresek ott. Beszélgettünk és arra lettem figyelmes, hogy a nevelőfater szól, hogy indulunk. Niki könyörgött, hogy hagy maradjak, nem lesz baj. Jól esett, hogy akarta hogy maradjak. Folytattuk a beszélgetést. Csak feküdt és a takarót az arca elé húzva kukucskált ki rám azokkal a hatalmas kék szemeivel. Meg kell veszni a szemeiért. Bizonyos szemszögből és bizonyos helyzetekben olyan, mint a mangák, amiket én és ő is imádunk. Szóval nézett és láttam, hogy a sírás kerülgeti, hogy vívódik, és hogy nagyon örül nekem. Aztán megtört a jég.
– Nem fekszel ide mellém?
– De. De nem akarom, hogy olyat tégy, ami miatt megutálsz és…
– Hallgass már és gyere ide.

Olyan jó volt ismét mellé feküdni. Az, aki átélte már, hogy milyen a régi kedves mellé feküdni, akit vissza akarsz kapni és átölelni őt, az tudja hogy jobb bárminél. Ott feküdtünk ő a takaró alatt én mellette. Felém fordult és maga felé fordított. Én a fenekére tettem a kezét, mert a megszokás a hatalmába kerített. Lenézett és elnevette magát. Én elkaptam a kezem, mert megijedtem, hogy messzire mentem.
– Tedd vissza kérlek- mondta és felemelte a takarót. Pizsamában volt. Megtettem, amit kért és elöntött a boldogság, hogy ismét megérinthettem. Mellette pedig elkezdett bennem motoszkálni az izgalom. Már nem emlékszem hogyan, de elkezdtünk csókolózni. Imádtam a száját, a nyelvét, az arcbőrének tapintását, azt, ahogy közben ölelt. Ismét olyan volt, mint legelőször. Tüzes és vad. Vetkőztetni kezdett és még szinte ruhában voltam, máris magára rántott. De én nem akartam elsietni. Lecsúsztam róla, végignyaltam a nyakát, megálltam a melleinél és elidőztem ott egy kicsit. Imádtam pici cicijeit és imádtam mennyire megkeményedtek a mellbimbói az érintésemtől. Aztán végigcsókoltam lapos izmos hasát, majd elértem már gyöngyöző csupasz punciját. Remegtem!

Az izgalom majdnem szétrázott, örültem, hogy ismét megízlelhetem, hogy ismét én tartom a kezem közül, és újra megadhatom neki, amit akar. Lassan nyaltam bele, mire megugrott. Úgy nyaltam, mintha a szájával csókolóznék. (Mellesleg azóta többen is mondták, hogy ez a módszer JÓ!) Szóval nyaltam és ő magáról megfeledkezve nyögött, sóhajtozott, néha sikkangatott is. Aztán megragadta a vállam és magára rántott. Már alig várta hogy egyesüljek vele, és hogy ismételten megadhassuk egymásnak, ami járt nekünk. Belehatoltam és ütemesen, összehangoltan mozogtunk. Nem ki be, mint a pumpa, hanem mélyen hozzá simulva olyan mélyen, ahogy csak tudtam. Megfeszült a teste, és ahogy néztem, csak növelte az élvezetemet. Dobálta magát, reszketett, a fenekembe markolt, vagy a hátamat karmolta. Beletépett a hajamba, szorította a vállamat, majd elvesztettem minden önuralmát, megfeszült, minden izma keményre feszült aztán kifakadt, felnyögött, kitörtek belőle a csúcs hangjai dobálta a fejét aztán megállt és elernyedt. Lihegett, mint aki kilométereket futott. Behunyta a szemét és csak zihált.

Mint kiderült már vagy egy hete nem volt semmi szex.
– Most te.
– Nem kell. Nem akarom elrontani…
– Kérlek ide… ide a hasamra. Nem kellett kétszer kérnie. Imádtam a hasát. Imádom a lányok lapos, izmos hasát. Kész örömmel fejeztem be, amit elkezdtem. Élvezet csillogott kék szemében, ahogy nézte, amit ráélvezek a hasára. Felkelt, megtántorodott olyan erőtlen volt. Elbotorkált és letörölgette a hasát. Hozzám bújt, megcsókolt és azt suttogta.
– Menned kell. Fájdalom, de igaza volt. Mennem kellett. Öltözködés közben beszélgettünk és kiderült az új barátja közel sem olyan szenvedélyes, mint én. Hiányzik a kapcsolatukból a tűz. Minden faszsága ellenére megszerette a srácot, de a szex az nem javult. Nem akartam így ott hagyni. Valamit adnom kellett neki, mielőtt (talán végleg) itt hagyom.
– Szenvedély kell? Megragadtam és belöktem a szülei hálójába. Megforgattam, hogy mögötte legyek és rálöktem az ágyra. Négykézláb állt, és ahogy hátra nézett, tisztán ki tudtam olvasni a gondolatait. “Gyere! Csináld!” Úgy tettem. Tudtam mit szeret, mert 9 hónap alatt megtanultam, hogy Niki néha szereti ha úgy mond „jól megbasszák”. Kell-e ennél több szenvedély. Lehúztam a pizsamagatyáját a térdéig és a hátára téve a kezem lenyomtam az ágyra. Lehajoltam, és hátulról belenyaltam még csillogó puncijába. Nem akart az előzők után még megfürdeni, mondván, hogy érezni akarja az illatomat. De én élveztem.

Hallottam, amint az ágyneműbe fúrja a fejét és belenyög. Elhajoltam tőle és mögétérdelve minden előzetes izgatás nélkül beraktam neki ismét álló farkamat. Hatalmasat nyögött és belemarkolt a takaróba. Ekkor kizökkentem, mert megijedtem, hogy fájdalmat okoztam, de mikor megkérdeztem, csak a fejét rázta, majd elkezdett mozogni előre hátra. Besegítettem és csúnyán fogalmazva jól megbasztam. Elmentem mögüle és leültem a falnak támaszkodva. Nem vetkőzött le teljesen, csak levette az egyik lábáról a nadrágját és beleül az ölembe. Ugrálni kezdett. Előre, hátra csúszkált a vállamat markolta, lehorgasztotta a fejét, szemét összeszorította, majd a fogai között erőltetetten elnyögte magát.
– Úristen belehalok! Jövök!!! Az a hang maga volt az angyalok éneke, magában az a hang elég lett volna ahhoz, hogy teleélvezzem a csupasz punciját, de nem tettem. Megugrott, majd mélyen beleült az ölembe. Még egy kicsit mozgott, mikor zajt hallhatott, mert az élvezet okozta bágyadtságot felváltotta a rémület.
– Ez ő! (mármint a barátja) Egy szakadt kocsija van és iszonyatosan beteges a hangja, azt hallhatta.

Lassan szállt le a még mindig álló farkamról. Ezek a pillanatok még midig élénken élnek az emlékeimben. Néztem, ahogy lecsusszan rólam, és ahogy nedvesen hagyja a farkamat. Nem érdekelt, imádtam őt. Felöltöztünk és kinézett az ablakon, de megúsztuk. Elbúcsúzkodtunk nagy sírás közepette én egy karkötőt, ő egy aranygyűrűt adott nekem és elmentem. Hozzá kell tennem, hogy nem maradt el nyomtalanul a kis légyottunk. Az anyjával utána beszéltem és azt mondta, hogy mindent elmondott neki a Niki és úgy nyilatkozott rólam, hogy miután velem volt, ismételten nőnek érezte magát, és hogy nem bánta meg. Örültem és szomorú is voltam egyben, mert bár megadtam neki mindent és megkaptam három órára, elvesztettem talán egy egész életre. Szerettem, de ezt ő már nem tudta értékelni, mert mást szeretett. Én tiszteletben tartottam ezt és félre álltam. De nem is ez volt az igazi nyom. Szilveszter környékén ugyanis kiderült, hogy Niki terhes. Talán tőlem, talán a barátjától. Én mindenesetre, mert szerettem, a műtét után az összeg felét odaadtam neki. Hülye voltam? Lehet. Én mindenesetre meg voltam elégedve magammal. És ebből ő még mindig tudta, hogy szeretem. Nem árt, ha ezt észben tartja…

De azóta, megváltoztak a dolgok. Azóta háromszor találkoztunk, a munkahelyén. Néha felhív telefonon, és egy hete megadta az e-mail címét. De semmi más. Én kivertem a fejemből és már nem vagyok belé szerelmes. De azért előfordul, hogy reggelente úgy ébredek, hogy az álom, amiben ő szerepelt és abban visszajött hozzám, elbassza az egész napomat. Ennyit a “Niki trilógiáról”. Ezennel lezárom az aktákat és ígérem leszállok a témáról. Az elkövetkezőkre van még pár ötletem, meg fantáziálásom, ami jó lehet, és talán (remélem), történik velem pár új és izgalmas dolog is, amit megoszthatok veletek.

(Visited 730 times, 3 visits today)