Gangbang Nikivel

Kellemes nyári este telepedett a városra. A lemenő nap narancsszínűre festette az égen a fátyolfelhőket, az alkony illatai lomhán úsztak be a lakásba, én azonban hiába könyököltem az ablakban, nem tudtam magamba szívni ezt az idillt. Az enyhe görcs a gyomromban szüntelen emlékeztetett rá, hogy Csabeszszel céges bulira készültünk. A vállalat vezetése nyaranta szervezett nekik egy laza összejövetelt, a mindennapokban elvárt feszített munkatempóért és fokozott biztonsági előírásokért cserébe. Bár a részvétel nem volt kötelező, mégis illett legalább egy rövid időre a tiszteletüket tenni. Nem tudom, honnan jött Csabesznek az az őrült ötlete, hogy elvigyen rá. Hiszen ilyen helyekre mindenki legfeljebb a párját viszi magával, mi viszont inkább voltunk szeretők, mint valódi pár. Zavarba hozott vele, hogy ennek ellenére elhívott. Ahogy azzal sem tudtam mit kezdeni, hogy bár úgy viselkedtünk, mintha együtt lennénk, de soha nem tisztáztuk, mi is van kettőnk között. Aztán inkább csak megvontam a vállam, mint minden alkalommal, mikor úgy éreztem, zsákutcába futok az elmélkedéssel. Kit érdekel? Majd alakulnak a dolgok valahogy. Csabesztől még jó előre megkérdeztem, miben is menjek ezen az estén, ő meg vigyorogva közölte, hogy könnyen felhúzható legyen a fenekemről és kövesse az alakom. Végül csak elárulta, hogy nem túlzottan, de valamennyire azért elegáns szokott lenni a társaság. Úgyhogy egy sötétzöld, testhez simuló, kevéssel a fenekem alá érő ruhában és egy szolid magassarkúban illegettem magam nála az előszobai tükör előtt. Apró fülbevaló, kevés smink, de ezen túl semmi cicoma, semmi plusz ékszer. Sosem éreztem jól magam túl elegánsan, nem az a típus voltam.

Megálltam a hálószoba ajtajában és ennek a furán szőke férfinak a meztelen felsőtestét bámultam. Utáltam a tudatot, hogy hamis volt a kellemes látvány, ami elém tárult. Mi ez az egész kettőnk között? Miért hagytam, hogy megőrjítsen a pasi? Ennél én tudatosabb és okosabb szoktam lenni. Mi értelme a viszonyunknak? Hiszen még emlékezni sem fogok rá! Ebből egyedül Csabesz jöhetett ki jól.
– Biztos jó ötlet ez? – kérdeztem aztán, mivel most volt az első alkalom, hogy valamelyikünk ismerősei előtt felvállaljuk egymást.
– Miért? Mi rosszat látsz benne? – pillantott rám.
– Hát, mi… nem is vagyunk együtt. Nem furcsa így, hogy veled megyek?
– Attól még magammal vihetlek, nem? Vagy nem akarsz jönni?
– Nem erről van szó. De mit fogunk mondani? Ki vagyok én neked?
Csabesz nevetett.
– Majd azt mondjuk, hogy a barátnőm vagy. Nem áll túl távol a valóságtól, nem? – mosolyodott el. – Hallgattam már úgyis eleget, hogy miért nem szerzek végre egy nőt magam mellé.
– És miért nem szerzel? – vigyorogtam erre rá.
– Szerinted? – vonta fel a szemöldökét, majd hirtelen elkapott és háttal fordított magának.
Feltűrte a ruhámat, lejjebb tolta a bugyimat, és ujjait végigfuttatta nagyajkaim között.
– Hé, ezt ne most… – kezdtem tiltakozni, ám ő nem törődött vele.
Lehúzta a sliccét, a következő pillanatban pedig már ki is gombolta a nadrágját és hagyta lecsúszni a lábára a fekete farmert. Olyan hirtelen rántott aztán a farkába, hogy azt se tudtam, mikor volt ideje elővenni az alsójából.
– Ezt… ah… nem… nem most kéne – nyögtem, miközben Csabesz vad tempóban dugott.
– Nem érdekel! – kapkodta ő a levegőt. – Olyan rohadt szexi vagy ebben a ruhában! Ha most nem duglak meg, egész este állni fog a farkam.
Remegő karral kapaszkodtam az ajtókeretbe, és csak nyögtem a heves kéjtől, amit ez a spontán szex okozott. Folyamatosan befeszítve tartottam odalent minden izmomat, hogy mihamarabb orgazmus közelbe kerüljünk. Csabesz azonban visszább vett az iramból, és egészen lassan húzta ki belőlem a farkát teljes hosszában, majd visszafelé ugyanígy merült tövig hüvelyembe. Úgy szorítottam őt közben odabent, akárcsak ujjaimmal az ajtófélfát. Nem is tudta, csupán háromszor megcsinálni ezt az elnyújtott behatolást, mire éreztem, hogy teleélvezi a hüvelyem. Utána nem csúszott ki belőlem, hanem felhúzott magához, és finom mozdulatokkal kényeztette a csiklómat. Hátrahajtottam a fejem Csabesz vállára és hagytam, hogy csinálja. Ő pedig egyre gyorsított, egészen addig, amíg elviselhetetlenné nem vált számomra a kéj. Akkor fél kézzel magához szorított a mellem alatt, és könyörtelenül folytatta.
– Ne! Ne így! – vergődtem, ám ő nem eresztett.
Nyüszítettem, szinte már hörögtem kínomban, próbáltam szabadulni a kezei közül. Aztán hirtelen túlcsordult a kínnal teli élvezet, és megfeszült a testem, mikor engem is utolért a kielégülés. Csabesz a nyakamba csókolt, amíg ernyedten pihegtem háttal a mellkasának dőlve.
– Lassan indulnunk kéne – súgta aztán a fülembe.
Nem bírtam válaszolni, csak megpróbáltam összeszedni magam. Combomon végigfolyt kékes színű spermája, mikor rendesen megálltam a lábamon, így kénytelen voltam elvonulni a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Mire kijöttem, Csabesz már indulásra készen várt.

***

A város fényei épp kezdtek feléledni az este friss sötétjében, én meg kényelmetlenül fészkelődtem az anyósülésen. Újból bizseregtem odalent, ha arra gondoltam, hogy mit csináltunk alig tizenöt perce.
– Tudod, a többiek Trevannak ismernek – zökkentett ki ekkor Csabesz a vágyakozásból. – Ne szóld majd el magad.
– Figyelni fogok rá – bólintottam.
– Mondjuk, úgyse tűnne fel nekik, hiszen akár becézhetsz is Csabesznek – tűnődött el mégis.
– Gondolom, nem véletlen a hasonlóság.
– Nem, nem az. Így nekem is egyszerűbb volt megszokni – mondta, miközben lehajtottunk egy modern épület mélygarázsába.
– Az igazi neved bárkinek is gyanús lett volna?
– Fene tudja… – állította le az autót. – Nem sokan vannak köztetek, akik ismernek minket. És azok közül sem sokan ismerik igazán a nyelvünket, a szavainkat, a neveinket. De bármi lehet gyanús. Jobb nem kísérteni a sorsot.
– A Csabesz gyakori név nálatok? – kérdeztem halkabbra véve a hangomat, miután kiszálltunk.
– Nem ritka, de manapság nem túl népszerű.
Csendben sétáltunk aztán egymás mellett. A magassarkúm tompa kopogása fura visszhangként verődött vissza a falakról. Bár szerettem volna, mégsem folytattam az előbbi beszélgetést, hiszen bárki meghallhatott volna minket, én pedig kínosan ügyeltem rá, hogy ilyesmi ne történjen meg.
– Lépcső vagy lift? – állt meg Csabesz a lépcsőház ajtajánál.
– Ebben?! – emeltem a fenekem felé a cipőm sarkát. – Ebben én tutira nem lépcsőzök, ha nem muszáj! – nevettem.
– Felvigyelek? – vigyorgott rám Csabesz és magához rántott.
– Hívd inkább a liftet!
Ő azonban nem eresztett. Megcsókolt, a keze pedig a fenekemen pihent. Mikor aztán egy autó tűnt fel a lejáróban, inkább gyorsan összeszedtük magunkat, és a lift felé vettük az irányt.

***

A ruhám után a hajamat igyekeztem megigazítani az üvegablakokról visszavert tökéletlen tükörképem alapján, amíg végigsétáltunk a folyosón. Hiába kértem Csabeszet, hogy legalább a hajamat ne túrja szét, túl nagy kihívást jelentett a józan eszünknek az az alig fél perc kettesben a liftben. Úgy estünk egymásnak odabent, mintha meg sem történt volna az indulás előtti heves együttlét. Ám szerencsére sikerült felülkerekednünk az őrült ötleteinken, és nem fagyasztottuk le a lift vezérlőszoftverét, hogy két emelet között rekedjünk. Mostanra pedig igyekeztünk egészen lenyugodni, és ahogy csendben közeledtünk a nagy, díszes ajtó felé, már a túloldaláról átszűrődő zene és beszélgetés keveréke kötötte le a figyelmem. Kezdtem egyre komolyabban őrültségnek érezni, amit teszünk. Mit kerestünk mi ott? Leginkább én mit kerestem ott Csabeszszel?! Hiszen neki ez minden bizonnyal hozzátartozott a feladataihoz. Na, de én? Csupán díszletként szolgáltam ehhez? Valójában egyikünknek sem lett volna ott semmi keresnivalója, mégis egy átlagos párnak tűntünk, akik eljöttek egy céges bulira. Feszélyezett ez a dolog, így inkább azt tettem, amit ilyenkor szoktam: nem vettem tudomást a hívatlan gondolataimról és hagytam, hogy az események magukkal sodorjanak. Csabesz jelenléte és a különleges helyzetünk pedig olyan magabiztosságot kölcsönzött nekem, amilyenre mindig is vágytam. Bár sosem okozott gondot, hogy eljátsszam a határozott és céltudatos lányt, de legtöbbször valóban csak színészkedtem, és nem magától jött a dolog. Ezúttal azonban a jól ismert, társaságban érzett idegesség legkisebb nyoma sem volt bennem. Csabesz mellett egyébként is valahogy okosabbnak éreztem magam, mint általában szoktam. Ő úgy állt hozzám, mintha én is mindenben kompetens lettem volna, akárcsak ő. Mintha bármihez hozzá tudtam volna szólni, mintha bármit meg tudtam volna csinálni. Valójában, az elvárásaihoz igazodva, ezt magam is elhittem. Sokszor egyáltalán nem gondolkoztam, csak mondtam vagy csináltam ösztönösen, ami jött. És olyasmik jöttek, amiket bár egyszer tanultam, hallottam, láttam, olvastam, de nem gondoltam volna, hogy még emlékszem rájuk.

Meglepetésemre, Csabesz nagyobb népszerűségnek örvendett a társaságban, mint amire számítottam, ám persze, az is lehet, hogy inkább én voltam mellette a szenzáció. Mindenesetre lépten-nyomon megállítottak minket pár szó erejéig. A fene gondolta, hogy egy introvertáltnak tűnő pasas ilyen jó kapcsolatrendszert épít ki. De tulajdonképp semmi okom nem volt ezen meglepődni, hiszen a kötelezettségei ezt minden bizonnyal szükségessé tették. Időközben aztán leragadtunk az egyik közvetlen kollégája mellett. Fiatalnak tűnt a srác, lazán rámondtam volna, hogy még nem végzett az egyetemen, ám valójában majdnem harminc volt, két diplomával, és már az egyetemi évei alatt is elég komoly helyeken dolgozott. Ha egyedül csöppenek ilyen tanult ember mellé, minden maradék önbizalmam elillan, ezúttal azonban Csabesz magabiztossága simán átragadt rám.
– A csajokban sem adod alább, mi? – intézte aztán a srác Csabeszhez a szavait, de közben felém fordult. – Fiatal is legyen, csinos is, meg eszes is. Szóval a Kant Egyetem… – vigyorgott rám. – És legalább valamilyen biológusnak készül a kisasszony?
– Evolúcióbiológiát tanulok.
– Áh, az egy marhaság! – intett le. – Nem is tudom, hogyan csináltak belőle önálló szakot.
Felvontam a szemöldökömet, de megszoktam már a kritikát.
– Ne értsd félre… ha megengeded, hogy tegezzelek… ugye megengeded? – nézett a szemembe kicsit tompa tekintettel.
– Csak nyugodtan – nevettem –, hallgatlak.
De ezután csupán egy félrészeg hapsi agymenése következett, amin igazán jókat szórakoztam. És ő is saját magán. Csabesz meg ezalatt lelépett két társasággal odébb. A srác csak mesélt és mesélt nekem mindenféléről, én meg azt figyeltem, ahogy ezalatt sorban dönti magába az italokat. Nem olyannak tűnt, mint aki jól bírja az alkoholt. Már épp rá akartam kérdezni, hogy biztos jó ötlet-e, amit csinál, amikor hirtelen az arcomba hajolt.
– Te olyan kurva jó csaj vagy… – mondta, közben pedig a ruhám alja felé nyúlt.
– Hé, ezt ne! – kaptam el a csuklóját.
– Mi van, bébi?! Nem vagyok elég jó neked? Fogadjunk, tapasztaltabb vagyok a pasidnál! – markolta meg erre a fenekemet a másik kezével.
– Inkább jóval részegebb – söpörtem le magamról az izzadt tenyerét. – Hagyj békén!
– Azért megdugnálak! – próbált magához húzni, de elhátráltam tőle.
Többet már nem is reagáltam, csak otthagytam volna, ha ő hirtelen el nem kapja a karomat.
– Trevan nem mondta? Ő az egyetlen, akinek a nője még nem volt meg mindegyikünknek.
Bután bámultam rá. Mégis miről beszél?!
– Öcskös, ne csináld! – lépett ekkor a hátam mögé Csabesz. – Azt hittem, ezt már rég befejeztük!
– Azért, mert te évekig egyedül voltál, azt hiszed, kivonhatod magad belőle?
– Jácint, fejezd be!
– Emlékszel?! Te is benne voltál! – nézett dühösen Csabeszre, ám ő csak megvonta a vállát.
– Ne tőlem várd, hogy engedélyt adjak hozzá! Yun dönti el, hogy akarja-e – pillantott rám.
– Mit? – böktem ki.
– Azt, hogy ők hárman – mutatott pár társasággal odébb néhány hozzá hasonló korú hapsira –, meg Jácint megdugjanak. Ja, meg persze én is. Szóval mi öten, együtt.
– Ööö… hát… kösz, nem – ráztam meg még hozzá a fejem, hogy nyomatékosítsam a dolgot.
– Bezzeg, amikor az én csajomat kefélted! – tört ki Öcskösból, majd hirtelen nekiment Csabesznek.
– Én csak azért vettem részt benne, mert ti is mind benne voltatok – szerelte le ő egész könnyedén a kollégáját. – Ha nemet mondtam volna, azóta is rajtam röhögnétek – mondta erősen lefogva a csuklóját, hogy ne folytassa a verekedést.
– Hiába mentegeted magad! – és a srác addig küzdött, amíg ki nem szabadította magát.
Ismét próbálta megütni Csabeszet, ő viszont simán hárított mindent. Az alkohol nem jó támogatója a határozott mozgásoknak, Öcskösban pedig nem kevés volt már addigra. Azonban Csabesz hiába nem szenvedett hiányt erőben, azért ahogy jobban megfigyeltem, nem sokkal tűntek gyakorlottabbnak a mozdulatai, mint nekem lettek volna hasonló helyzetben. Nem szokott verekedéshez, ez lerítt róla. A hely sem igazán adta a lehetőséget, hogy gondolkodás nélkül visszaüssön. Bár, bevallom, tetszett volna, ha megteszi, de ő jobban észnél volt ennél. Az előbb említett három férfi végül hozzánk sietett, és lefogták Öcsköst.
– Állj már le! Ne piálj ennyit, mindig agresszív leszel tőle! – mondta a fekete hajú.
Öcskös próbált egy ideig szabadulni, de a túlerőn már nem bírt felülkerekedni. Szóban azért továbbra is szidta a többieket, ők meg eközben bemutatkoztak nekem. Kriszta volt közülük a legmagasabb, ő fogta Öcsköst, hogy nyugton maradjon, Dodog és Jácint pedig a világos hajukkal és kék szemükkel, mindketten szolid pasinak tűntek.
– Mi ez az egész? – kérdeztem aztán, mikor Öcskös még mindig magyarázott valamit félig érthetetlenül.
– Mi öten elég régóta egy laborban dolgozunk – kezdte Dodog. – Egyszer úgy alakult, hogy Kriszta barátnője… nem az, akivel most itt van…
– Az még Sziszka volt – szólt közbe Kriszta. – Micsoda csaj volt!
Jácint erre vigyorogva helyeselt, Dodog pedig visszavette a szót.
– Szóval a csaj bejött egyszer hozzá, és nem is tudom, hogy jutottunk odáig, de mind végigmentünk rajta. Tudod, hogy van ez… – vont vállat, én meg sűrűn helyeseltem, mintha tudnám, pedig nem tudtam, hiszen sosem volt még ilyesmiben részem. Dodog aztán folytatta: – Izgalmas volt, és mégiscsak piszkált minket a gondolat, hogy mi lenne, ha megismételnénk. Aztán jött az ötlet, hogy inkább dumáljuk rá mindegyikünk nőjét. Már, akinek volt. De nem mind alakult úgy, ahogy kellett volna. Ha érted, mire gondolok… – nézett rám a szemöldökét megemelve. – Főleg az utolsó alkalommal, Jácint barátnőjével. Igen, egyedül Trevan maradt ki a sorból, de eddig egyedül volt. Nem mondom, hogy nem próbálnálak fel – mért végig látványosan –, de ha te nem vagy benne, nem akarok még egy olyan alkalmat.
– Mondd ki, baszd meg! Megerőszakoltátok! – tört ki ekkor Öcskösból nagyobb hangerővel, mint amire bármelyikünk is számított.
– A rohadt életbe, Jácint! Te voltál az, aki biztatott rá!
– A kurva anyádat!
– Állj már le! – intette le Jácint ingerülten. – Nem csodálom, hogy otthagyott utána! Nem csak a mi hibánk volt! Te kavartad a szart!
– Igen, te erőltetted – folytatta Dodog nyugodtabb hangon. – Minket is behülyítettél. Marha voltam, hogy hagytam, hogy a dugás annyira elvegye az eszemet.
Amíg Öcskös újra belelendült a részeg szidalmak szórásába, addig én Csabeszhez léptem.
– Tényleg így volt? – suttogtam a fülébe.
Ő szinte észrevétlenül vont vállat.
– Így – válaszolt halkan.
– Te is benne voltál? Valóban?
– Hogy maradhattam volna ki? – nézett a szemembe. – Évek óta együtt dolgozunk. Kizártak volna idővel mindenből, ha akkor kiszállok.
Én csak összevont szemöldökkel bámultam rá, de valahol megértettem. Ha a csoporthoz akarsz tartozni, nem vonhatod ki magad meghatározó dolgokból, különben kiesel a körből. Én már jártam így.
– Mikor volt az az utolsó? – kérdeztem újból közelebb hajolva hozzá.
– Három éve.
Szóval Öcskös három éve nem tudott túllépni a dolgon. Vajon mennyire lehetett durva, ami akkor történt? Ahogy végigpillantottam ezeken a hapsikon, egyik sem tűnt telhetetlennek. Öcskös kivételével mindnek hasonlóan nyugodt és magabiztos kisugárzása volt, akárcsak Csabesznek. Nem is néztem volna ki belőlük, hogy ilyesmikben vesznek részt. Persze, tudom, naiv voltam. A hétköznapokban nem mindenkin látszik, hogy mit szeret a szexben, ám én mindig igyekeztem olyan férfiakkal kezdeni, akiknél ez szinte nem is volt kérdés.

Lassan csitult csak az összeszólalkozás, nekem viszont őrült ötletem támadt.
– Hé… – szólaltam meg egész hangosan, de elsőre mégsem vettek észre. – Hé! – emeltem meg másodjára még jobban a hangomat, mire hirtelen mind a négyen rám néztek. – Fiúk, van nálatok gumi? Ha ezen múlik a békesség… abban most megdughattok.
Egy pillanatra teljes csend állt be közöttük. Öcskös azonban nem vette az adást, és folytatta az anyázást. Dodog aztán egy erőteljes pofont kevert le neki, majd elkapta a pólója nyakát és magához rántotta.
– Süket vagy, te barom?! – nézett élesen a szemébe. – Megdughatod. Most mondta.
– Mi van? – bámult ő tompa tekintettel Dodog arcába.
– Igyál egy kávét, baszd meg! Így fel sem fog állni.
Nekem pedig kezdett leesni, mit is vállaltam be. Mi a fene ütött belém? Ám akkor Dodog felém fordult.
– Szóval gumiban? – kérdezte.
– Nem szedek fogamzásgátlót. Csak gumiban! – néztem rá igen komoly képpel, de közben egyre gyorsult a pulzusom.
– Érthető – húzta el a száját Dodog. – Nálam nincs – pillantott aztán a többiekre, mire Kriszta megrázta a fejét, hogy nála sincs.
Szóval mégse fog összejönni a dolog? Már majdnem megnyugodtam ettől, mikor Jácint előkapott valamit a zsebéből.
– Nálam van – mutatta fel vigyorogva a nagy kiszerelésű dobozt.
– És ezt most így zsebből?! – rökönyödött meg Dodog, de nemcsak ő, hanem magamban én is, Jácint meg vigyorogva rándított egyet a vállán.
– Sosem lehet tudni… – kacsintott rám. – Csak épp kifogyóban vagyunk otthon, és gondoltam, viszek.
– És mit mondasz majd az asszonynak? Lufit fújtunk a feléből? Vagy mi?! – röhögött Kriszta.
– Belőled még ki is nézné! – szólt vissza neki csípőből Jácint.
– Kapd be! – és bemutatott neki a magas srác, de mind röhögtek. Öcskös kivételével, aki szétcsúszott tekintettel bámult rám.

Percekkel később megilletődve követtem Csabeszet. Ahogy két lépéssel lemaradtam tőle, és egy pár pillanatra magamban gondolkodhattam, úgy éreztem, valami olyasmibe ugrottam bele, amibe nem kellett volna. Én nem vagyok ilyen vagány és bevállalós. Akkor miért? Kinek akartam bizonyítani? De olyan jó érzés volt, hogy eljátszhattam a határozott és magabiztos nőt egy csapat pasi előtt. Aztán beértem Csabeszet a hátsó lépcsőház lezárt bejáratánál. Azt hittem, beletelik majd egy kis időbe, mire kinyitja, de tévedtem. Pillanatokon belül, egy hosszabb sípolás után félreálltam, hogy ne legyek útban.
– Gondolom, nem most törted fel a kódot – állapítottam meg, miközben behúztam magunk mögött az ajtót.
– Nem – mosolygott magában.
– Voltál már itt?
– Többször is. Más alkalmakon.
– És hogy szerezted meg a kódot?
– Ne akarj mindent tudni – vigyorgott rám.
Felfelé haladva a lépcsőn, egyre sötétebb lett, csak a menekülési útvonal paneljei adtak halovány zöld derengést a folyosónak. Nem kapcsolhattunk világítást a rengeteg ablak miatt sem, meg ki tudja, hol és mennyire figyelték az épület különböző rendszereit valamely biztonsági szolgálat emberei… de jó eséllyel rögtön lebuktunk volna, hogy olyan részeken járunk, ahová nem engedtek be.
– Erre – húzott magával Csabesz balra fordulva.
– Az oké, hogy nem kapcsolunk világítást… de a mozgásérzékelők? – kérdeztem kicsit értetlenkedve.
– Itt nincsenek. Csak a mélygarázsi és földszinti bejáratoknál, meg a nyitható ablakoknál. Nem vetted észre?
– Nem figyeltem. Kellett volna?
– Nem, Yun, neked nem.
– Miért? Neked igen?
Csabesz azonban nem válaszolt, de sejtettem, hogy vigyorog magában, ha ezt látni ugyan nem is láttam. Halkan és lassan nyitott aztán ki egy ajtót, amin beterelt engem. Odabent elővette a mobilját és kékesfehér fény áradt szét a helyiségben. Nem jelentett kihívást felismerni, hogy az egyik női mosdóban voltunk. Zavartan tébláboltam a tükör előtt, amíg Csabesz a telefonján pötyögött valamit, ami minden bizonnyal egy üzenet lehetett a többieknek. Megtámaszkodtam a mosdók pultján, úgy bámultam a tükörből a gyér fényben a saját szemembe. Mit keresek én itt?!
– Yun… – hajolt ekkor Csabesz hátulról a fülemhez – biztosan ezt akarod?
– Nem tudom – nevettem el magam zavaromban.
– Ne csináld, ha nem akarod.
– Sosem volt még ilyesmiben részem.
– Szóval izgat – csókolt erre a nyakamba.
– Mondjuk úgy, hogy érdekel – javítottam ki.
Csabesz a pultra tette a mobilját, bekapcsolva hagyva rajta a kijelző világítását, majd engem maga felé fordított és finoman megcsókolt.
– Ha meggondolnád magad közben, csak szólj – suttogta a számba.
– Ne aggódj, tudok nemet mondani, ha akarok – nevettem halkan.
Aztán vártuk, hogy a többiek befussanak.
– Hogy hoztátok össze ezt az egészet? – kérdeztem rövid hallgatás után. – Hiszen nálatok minden be van kamerázva, meg akárkit nem is engednek be.
– Akkor épp felújítás volt és lazítottak a szigoron. A többi alkalomra már nem ott került sor.
– És te? Hogyhogy benne voltál? Azt mondtad, nem izgattak az itteni nők.
– Hát, nem is volt olyan jó, mint most.
– De élvezted?
– A semminél jobb volt… de egyben rettentő frusztráló is.
– És most azért hívtál el, hogy engem is letudjatok?
– Nem! Dehogy! – vágta rá Csabesz megütközve. – Nem gondoltam, hogy még mindig számon tartják. Tudod, Jácint és Dodog azóta már mindketten megházasodtak és még nincs hároméves egyikük gyereke sem. Kriszta ugye az új barátnőjével van itt. Egyedül Öcskösnak nincs épp senkije, de azt hittem, ő meg inkább elfelejtené ezt az egészet.
– Pedig nem úgy vettem észre, mintha bármelyikük is tiltakozott volna. Ilyen lazán veszik?
– Ez most egy kivételes alkalom. Te is láthattad, hogy nem készültek semmi hasonlóra.
– Ez tényleg annyira különleges?
Csabesz erre csak megvonta a vállát, én meg nem folytattam tovább a témát. Talán ő teljesen más szokásokból érkezett. Miért is nyilatkozna az itteni férfiak nevében?

Negyed óra múltán aztán megszeppenten figyeltem, ahogy Dodog behúzza maga mögött az ajtót. A mobilok kékes fényében úszó tágas helyiség egészen zsúfoltnak hatott így, hogy mind a hatan odabent voltunk. Zavaromban teljesen Csabeszhez simultam és eszemben sem volt akár egy centivel is odébb lépni tőle. Éreztem a fenekemnek nyomódó, merev férfiasságát. Vajon attól feszült úgy a nadrágjában, hogy olyan szorosan tapadtam hozzá, vagy a ránk váró szokatlan szex gondolatától? Ám hiába hozott rettenetesen zavarba az, amire vállalkoztam, a bugyimat egyre jobban eláztatta a nedvem. Mégiscsak valami igazán rendhagyó dologra készültem: négy frissen megismert pasival szexelni… meg még a sajátommal, akivel ráadásul megvannak a magunk titkai. Tétován pillantottam egyik hapsiról a másikra. Nekem kellene csinálnom valamit? Vagy majd ők kezdik? Akkor azonban Kriszta egyszerűen csak hozzám lépett és magával húzott Csabesztől.
– Ne haragudj, de nekem most sietnem kell. Nem akarom, hogy Ana gyanakodjon.
Azzal a falhoz szorított és az ajkaimhoz hajolt.
– Szabad? – nézett a szemembe.
– A csók? – kérdeztem hevesen kalapáló szívvel, mire ő bólintott. – Ha szeretnéd – próbáltam úgy válaszolni, hogy lazának tűnjek és ne érezze a hangomból, hogy mindjárt elmenekülök onnan.
Kriszta erre rögvest a számra tapadt és olyan hihetetlen szenvedéllyel csókolt, amit ki sem néztem volna belőle. A ruhámat a derekamra tűrte, a bugyimat lejjebb tolta. Amíg utána kiszabadította a férfiasságát és rágörgette a gumit, addig Dodog lehúzta rólam teljesen a bugyimat, a cipőmet meg már én rúgtam le. Kriszta aztán a lábaim közé nyúlt, és elégedetten felmordult, mikor megérezte, milyen őrülten folyt a nedvem. Hirtelen kapott fel, majd a farkába húzott, és hátamat a falnak döntve mozogni kezdett bennem. A lábamat a derekára kulcsoltam, a nyakát átöleltem, és hagytam, hogy csinálja. Próbáltam lazítani, hogy hamarabb idomuljak hozzá, mert mélyebbre ért a férfiassága, mint ami jólesett. Kriszta azonban valóban igyekezett gyorsan letudni a dugást. Mire én is igazán belelendültem volna, ő addigra el is élvezett.
– Sajnálom, hogy most csak ennyi volt – súgta a fülembe –, de mennem kell, pedig tudnék még mit kezdeni veled – kacsintott rám.
Kriszta aztán még be sem gombolta a nadrágját, mikor Dodog farkán már fenn is volt a gumi. Szóval ő a következő… A sietség ellenére azért jutott pár pillanatom nyugtázni, hogy igen vastag férfiasság mered felém. Vastagabb, mint amilyenekkel valaha dolgom volt. Ám akkor hirtelen Jácint állt elém, Dodog meg a hátam mögé került, és nem szórakozott semmivel. Egyszerűen csak előre nyomott, megfogta a csípőmet, majd hirtelen belém tolta a farkát. Felnyögtem, ahogy szétfeszített. Immár biztosra tudtam, hogy nem tévedtem és széltében csakugyan komoly mérettel rendelkezett. Hamarosan aztán már a vaskos hímtag szüntelen ingerlésétől nyögtem. Jácint eközben a számhoz tartotta a férfiasságát. Nem tudtam, menni fog-e, hogy kétfelé figyeljek. Megkapaszkodtam a csípőjében, és bekaptam a makkját. Igyekeztem minél több nyálat elővarázsolni a kiszáradt számból, máskülönben igen nehéz feladat várt volna rám. Ez a szőke pasi egyik kezével a farka tövét fogta, a másikkal meg a fejemet húzta rá. Nem mondanám, hogy durván, de mindenképp határozottan csinálta. Dodog továbbra is erőteljesen lökte belém a farkát megállás nélkül. A hüvelyemet az ő vaskos hímtagja töltötte ki, a számat pedig Jácint egészen átlagos férfiassága. Fordítva sokkal kevésbé lett volna egyszerű a helyzetem. Minden bizonnyal ezt ők is jól tudták, nem véletlenül választották ezt a felállást. Bizsergett odalent mindenem, kezdtem elveszni a bennem járó farok okozta kéjes gyönyörben, miközben egyre jobban beindított az, ahogy Jácint nem eresztette a fejem. Imádtam, hogy élvezi, amit teszek vele, holott alig bírtam figyelni rá. Hányszor fantáziáltam már arról, hogy egyszerre több férfival szexelek! De sosem hittem, hogy valaha meg is történik majd. Ezúttal viszont ott voltam egy helyiségben egy rakat pasival, aki mind engem akart elintézni. Ettől a tudattól egyszerűen ömlött belőlem a nedvem, még akkor is, ha nem minden esett jól tőlük. Azonban nem bántak velem durván, erőszakosnak sem nevezhettem őket, szinte nem is kívánhattam volna ennél megfelelőbb társaságot egy ilyen kósza vágy megéléséhez. Látszott rajtuk, hogy a hétköznapokban is összeszokott csapatként működtek. Dodog aztán egyszer csak rámarkolt a csípőmre és igazán erőteljesen magára rántott. Szerencsémre a farka pont nem ért végig bennem. A pasi hátulról elkapta a vállamat, majd felhúzott magához, és onnantól egyedül az övé voltam. Arccal a falnak nyomott és veszett erővel vágta belém a férfiasságát, nem kímélt egy pillanatig sem. Alig jutott energiám felfogni, hogy kellemetlenül hűvös csempéhez érek. Fojtottan nyögtem, már-már szenvedtem a vad mozdulataitól, mégis hihetetlenül jólesett, ahogy csinálta. Az az erő és az a vaskos farok… Imádtam! Ám nemsoká Dodog is felhördült és elélvezett. A nyakamra hajolt, hallottam, ahogy kapkodja a levegőt.
– Olyan isteni vagy – súgta a fülembe. – Bárcsak előbb találkoztunk volna…
Azt hiszem, lefagytam a szavai hallatán. Mit akar ez tőlem?! Mégis legyezgette a hiúságomat, hogy egy egyszerű dugás után, amiben én lényegében csak hagytam magam, ilyet mond nekem. A zavarba ejtő pillanatoknak azonban hamar vége szakadt, mikor Jácint elkapta a kezem és elhúzott Dodogtől, majd hirtelen a földre rántott, és kezembe nyomta az óvszert.
– Ülj bele! – fogott hanyatt fekve a farkára.
Kibontottam a csomagolásból a gumit, aztán a felém tartott férfiasságra görgettem. Milyen rég csináltam ilyet! Hisz Csabeszszel nem volt szükségünk rá. Az viszont veszettül beindított, hogy igazán rövid időn belül, ennyi pasi farka fordul meg bennem és csupán ez a vékony réteg választ el attól, hogy mind belém élvezzen. Bárcsak mindannyian meg is tennék nélküle! Ó, a fenébe! Egyértelműbb nem is lehetett volna, hogy épp termékeny napjaimban jártam. Mibe képesek beleugrasztani az ember lányát azok a fránya hormonok! Hirtelen ültem bele a meredező férfiasságba, nem akartam tovább agyalni felesleges dolgokon. Főleg nem olyanokon, amik meggondolatlan tettekre sarkallnak. A gumit szinte észre sem vettem, annyira vékony volt, simán képzelhettem azt, hogy valójában Jácint csupasz farkán mozgok. Az érzés pedig igen ismerősnek hatott. Mintha csak Csabesz lett volna bennem. Ennek a pasinak a férfiassága pont ugyanaddig ért és ugyanannyira volt vastag, mint az övé, talán egy kicsivel jobban görbült felfelé. Mialatt átszellemülten ringatóztam az ismerősnek tűnő hímtagon, láttam, hogy Csabeszet sem hagyja hidegen az élvezetem látványa. Összenéztünk, majd hozzám lépett, én meg rámarkoltam a valóban jól ismert férfiasságra. Pillanatokon belül viszont már a számban is volt és mindent beleadva szívtam, nyaltam, kényeztettem. Ám Csabesz hamarosan átadta a terepet Öcskösnak. A többiekéhez képest az ő méretei bizonyultak a legszerényebbnek, de ennek addigra már kifejezetten örültem, hisz könnyebben járhattam körbe nyelvemmel, és ajkaim között is kényelmesen csúszott ki és be a farka. Mikor egyre komolyabban fáradni kezdtem, eltoltam magamtól a srácot. Ő nem szívesen vette a lapot, de Csabesz ellentmondást nem tűrően hátrébb húzta tőlem. Jácint megragadta a csípőmet és gyors ütemben kezdett mozogni alattam. Én csak ráborultam, és hagytam, hogy dugjon. Istenien csinálta, egészen közel sodort az orgazmushoz, a kéjes érzés azonban még váratott magára. Erőt kellett gyűjtenem, hogy én is hozzátegyem a magamét. Kisvártatva fel is egyenesedtem és visszavettem az irányítást. Feltűrtem Jácint pólóját, és kezem mohón járta be az elém táruló meztelen felsőtestet. Micsoda pasin mozogtam épp! Csabeszre sem lehetett panaszom, de a Jácint testén feszülő, gyönyörűen kidolgozott, szálkás izomzat lenyűgözött. Hozzá foghatóval még soha nem volt dolgom. Már csupán ezért megérte beleugranom ebbe az őrültségbe. Eszemben sem volt levenni a pasiról a kezem, a tenyerem bizsergett, ahogy a finom bőrén siklott végig. Ütemesen megfeszítettem odalent az izmaimat, és komolyabb mozgás helyett csak csúszkáltam Jácinton előre-hátra. Éreztem, hogy nem sok hiányzik már. Nem bírtam csendben maradni, egyre hangosabban törtek ki belőlem az élvezet okozta nyögések. Ám ekkor Csabesz befogta a számat, pont, mint a mi első alkalmunkkor is, Jácint ujjai pedig a csiklómra vándoroltak. Nem kellett sokat izgatnia, a testem hamarosan megremegett. Hüvelyem lüktetett a farka körül, mialatt kínlódva vonaglottam meg a gyönyörtől többször egymás után. Csabesz tenyere továbbra is kitartóan tapasztotta be a számat. Ha nem így lett volna, nem csupán nyüszítve tűröm az orgazmust, hanem túlságosan hangosan adtam volna át magam a józan eszemet lekapcsoló érzésnek. A csúcsról aztán visszazuhantam a valóságba. Jácint elbűvölten figyelt, majd magához rántott és szorosan átölelt. Őrült ütemben járatta bennem a farkát, hogy nemsoká ő is megfeszüljön, és a hangját szintén visszafogva elélvezzen. Nem mondott utána semmit, csak ernyedten ölelt még pár röpke pillanatig, majd hagyta, hogy lekászálódjak róla. Amíg próbáltam összeszedni magam, addig ő összenézett Csabeszszel és Dodoglel. Mire készülnek? Jácint és Dodog erre elkapták a karomat és a mosdókhoz húztak. Mihelyst találkozott a tekintetünk, már értettem, mit akarnak. Azt, hogy úgy tegyünk, mintha Öcskös megerőszakolna. Biccentettem, hogy részemről rendben, és lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam, Öcskös már előttem állt farkán a gumival. Megrántotta maga felé a csípőmet, mialatt a többiek tartottak. Igazán durván nyársalt fel a hímtagjára, hogy utána elborult tekintettel dugjon. Ekkor adtam csak hálát az égnek, hogy ő messze elmaradt Kriszta méretétől. Egy olyannal ezt biztosan nem vállaltam volna be! Öcskös eleinte még csendben maradt, csak durván járatta bennem a farkát, hamarosan azonban igen beszédes lett és elmondott minden utolsó kurvának. Ha ettől jobb volt neki, hát tegye, nem vettem magamra. Fogd be, kussolj már, halkabban – hallottam ezalatt felváltva a többiektől, ahogy próbálták rávenni, hogy kevésbé legyen hangos. Mikor aztán közeledett a csúcshoz, kirántotta belőlem a férfiasságát, és lekapta róla a gumit. A többiek elengedtek, ő meg lenyomott maga elé.
– Gyerünk! Nyisd ki a szád! – mondta, miközben keze szaporán járt a farkán.
Megtettem neki. Ha erre van szüksége ahhoz, hogy túltegye magát azon az évekkel korábbi, félresiklott alkalmon… Öcskös pedig olyan agresszív lendülettel tolta a számba a hímtagját, hogy majd a torkomra ért. Ösztönösen hátrébb húzódtam tőle, de ő elkapott a tarkómnál fogva és tövig hatolt a számba. Önkéntelenül öklendezni kezdtem, amitől még a könnyeim is kicsordultak, ám Öcskös nem eresztett. Akkor sem, amikor a többiek szét akartak választani minket. De pillanatokon belül véget ért a dolog, mikor a srác a torkomra élvezett. Dodog és Jácint hátrarántották tőlem, én meg rögvest felpattantam, hogy a mosdóhoz érjek. A folyó víz fölé hajolva azonban múlt az inger és a gyomrom tartalma szerencsére a helyén maradt. Akkor jutott csak el a tudatomba, hogy Csabesz a karomat fogja és talán már sokadszorra kérdezi tőlem, hogy jól vagyok-e. Szótlanul bólogattam, aztán ittam egy keveset, majd elcsigázottan bámultam a tükörből, ahogy Jácint és Dodog ingerülten magukkal rángatják Öcsköst.
Aztán kettesben maradtunk Csabeszszel.
Még folyt a víz, mikor mögém lépett és megfogta mindkét kezével a vállamat. Félkemény farka a fenekemnek nyomódott.
– Biztos jól vagy? – kérdezte Csabesz.
– Igen.
– Akkor gyere, menjünk.
– És veled mi lesz? – néztem a tükörből a szemébe.
– Dughatlak még eleget, nem? – nevette el magát kínosan.
– Dugj meg nyugodtan.
– Tényleg ezt akarod? Vagy csak miattam?
– Ugyan, Csabesz… – mosolyodtam el. – A tiéd vagyok.
Azzal hátrébb toltam a fenekem és az ölébe dörgölőztem. Férfiassága egészen megkeményedett újra, noha Csabesz tétovázott, hogy mit tegyen. Végül mégis hüvelyemhez igazította a farkát és lassan betolta nagyajkaim közé. Túl könnyedén merült el bennem, olyan nedves voltam még mindig. Csabesz aztán finoman a mosdók pultjához nyomott és hamarosan olyan vadul dugott, mintha heteket várattam volna a szexszel. Az élvezet szinte feledtetett velem minden korábbi kellemetlenséget, Csabesz viszont egyértelműen igyekezett mihamarabb kielégülni. Nem hibáztattam semmiért, azonban nem volt alkalmas a helyzet, hogy erről győzködjem. Inkább megfeszítettem odalent az izmaimat, hogy kedvezzek neki, majd a lüktető férfiasságából néhány pillanat múlva belém lövellt a spermája. Hihetetlennek hatott, hogy Csabesz képes lett volna visszafogni magát, ha már ilyen közel járt az orgazmushoz, de tudtam, hogy bizonyosan megteszi, ha én arra kérem. Soha nem akadt még dolgom azelőtt ilyen pasival! Bárcsak ember lett volna! Bárcsak lett volna jövőm vele!

(Visited 768 times, 19 visits today)