Erdei Extrém szexkalandok

Ugyanaz a repedezett, szomjas föld, melynek nem használna sem szemránckrém, se száguldó vihar. Szorít és sűrű a meleg.
Mint egy katlan a pokol tornácán. Mellettem a konyhakésen barnára száradt a vér.
A semmi közepén kapaszkodik a réglátott Y-ágú fa. Korhadt testében apró rovarok és éhező élősködők jelentik az egyetlen kapcsolatát az élettel. Még egy halovány ágacskát erős jóindulattal beszámíthatunk, amely csálén tétovázik, mint lebénult aggastyán makrancos kisujja, ami a szuvas törzstől függetlenítve magát, virtustáncba kezd a végső búcsú előtt.
Imélda! Vele voltunk itt egyszer… Merre jársz, Imélda?
Minden ugyanolyan a szigorú, sötét hegyek is, a szétszórt mákszemekként pattogó tücskök is mint amikor előzőleg itt jártam. Szinte ugyanolyan…

Majdnem… A fa mégis más! Két évvel ezelőtt nem volt az élettelen törzshöz egy kimerülten vergődő lány kikötözve.
Forrón ölel a fény.
A lány kitárt szemében, apró tavak mögött félelem és beletörődöttség egyszerre látszik.
A hegy kalapja hirtelen füstölni kezdett és vaskos felhők törtek elő, elárasztva a völgyet, és süvítve, port söpörve a közeli falu felé. Ahogy résnyire nyitott ajtón óvatosan bekúszik egy kesztyűs kéz, és eléri a villanykapcsolót, úgy szakadt le egy pillanat alatt a sötétség. Egybefolytak a színek, majd mind eltűntek. Feketébe hajló szürke lett a világ. Közepén a kipányvázott áldozat, szemében riadt kérdés.
Zúgott, csattogott, ökölnyi cseppek gyorsulva kopogtak, és nyomtalanul bekúsztak a talaj ráncaiba. Minden szürke és fekete. Csak a repesztő villámok pattogtak jégfehéren a fatörzs körül, egymást érve. Mintha az Y-fával és az ártatlan áldozati báránnyal együtt a völgyet akarnák eltörölni.

A szomjas föld megtelt, feszülő bendővel sarat böfögött, a csuklójánál odakötött lánnyal együtt várta a kegyelemdöfést.
Elindultam volna a vén fa felé, kiszabadítani a lányt, mert a törzshöz lapulva sem nyújtott menedéket a két kopár és az egyetlen csenevész ág. Először a saját kötelékeimet kellett kínlódva lefejteni. A konyhakés nyele ragacsos.
– Megyek már! kiáltottam, de hangom elnyomta az égi ütőzenekar.
Haja már rég a fejére lapult, patakokban vezette a szertelen vizet, arcát köpködte a szél, ruháját a testéig csapkodta, talán tovább is, magányos lelkéig.
– Megyek már!
Ijedt, könyörgő tekintetét le sem vette rólam, amíg kiléptem a háromfalú kunyhóból. Alattam ólomlábak.
– Megyek már! Reméltem, hogy a villámok fényénél leolvassa a számról, és reményt kap.
A talaj mind síkosabbá vált meztelen talpam alatt, kétoldalra csúsztam, és bokáimat markolta az agyag.
Cap, cap…
A lányon csupán egy átázott, metálfényű dzseki, derékig érő, hogy kikötözött állapotban a hátát ne sértse fel a durva törzs. Mellei és hasa fedetlen, és deréktól lefelé egyébként sem takarta volna semmi.
Minden előreirányuló lépésem oldalra folyt. Felsülés határán küzdve, az esőház nyílása előtt toporogtam bosszúsan.
Cap, cap… Tapadt és csúszott egyszerre!
A lányról ömlött a víz, villámok seregei a völgyben cikáztak.
Tekintete lassan ugyanolyan belenyugvóvá vált, mint amikor megpillantottam. Négykézlábra ereszkedve próbáltam utat törni magamnak, de térdeim és kézfejeim csak csucsogtak a ragacsos sárban…

*

– Tudjátok, mit álmodtam? kérdeztem.
– Valami jó dugást? Vagy egyéb, makkal kapcsolatost?
– Én is szoktam a makkommal álmodni…
– Kit érdekel a te makkod?
Úgy tűnt, útitársaimat az álmom sem érdekelte. Négyen ültünk a kocsimban, de a jókedv foka és mennyisége megfelelt egy osztálykirándulós buszba préselt, féktelen kamaszokénak.
– Annak a hegynek a tövében mutattam -, egy tipptop kis falu…
– Odamegyünk? hüledezett Feri, aki térképpel a térdein igyekezett navigálni, mivel már induláskor sikeresen elprogramozta a gps-t.
– Nem oda, de erről álmodtam. Egy völgy a falu mögött… – próbálkoztam ismét előhozakodni az álmommal.
– Akkor jó! Már megijedtem, hogy egy faluban leszünk eldugva két napig, ahol már délután semmi élet, mindenki behúzódik a házába Feri megnyugodva csukta össze a térképet.
– Kocsma csak lenne! Minden faluban, minden sarkon van… szólalt meg mögülem egy eddig ismeretlen kolléga.
– No jó, de semmi éjszaki élet…
Egy kétnapos továbbképzés irányába tartottunk, kevés lelkesedéssel, de annál nagyobb vidámsággal felszerelkezve. Kollégám, Feri valahogy kilogisztikázta, hogy útközben fel tudtuk venni egy testvércég munkatársait is, így lettünk félúttól négyen a kocsiban.
– Lesznek ott csajok is? kérdezte egyikük, aki még nem járt ilyen épületes összejövetelen.
– Sajnos nem hazudtuk Ferivel összhangban, kellő keserűséggel hangunkban.
– Csak a Gizi néni, aki hajnalban káromkodva eteti a tyúkjait. Erre fogunk ébredni! folytattam.
– Hacsak fel nem ébredtél már addigra a kukorékolástól, mert Gizi néni kakasai már félhárom körül elkezdik tódította Feri a rémmesét.
A tükörből láttam, hogy a vadonatúj kolléga eddig virágzó jókedve beteges-szürkévé fakult, míg a másik majd kipukkadt az elfojtott röhögéstől.
– Megnézhetnéd, hogy hol kell lefordulni! kértem Ferit komoly képpel, s bár tényleg nem tudtam pontosan az útvonalat, élveztem a hátsó ülésről szerteszét röpködő, kétségbeesett pillantásokat.
Kopott település fakó házai között haladtunk.
– Allergiás vagyok a szőrre jelentette ki Tamás, az új kolléga, miközben tekintetéből azt olvastam le: `csak nem itt lesz a szállás?`
– Gizi néni alig-alig szőrös… Levedlette.
– Állatszőrre!
– Hát itt majd kigyógyulsz az allergiádból! vigasztaltuk.
– Mert nincs állat? csillant fel valami reménysugár az arcán.
– Gizi néninek annyiféle van, hogy egymást semlegesítik. Majd látod, ahogy mind ott legelésznek a vadkenderben!
– A házban csak macskák vannak, talán tíz-tizenkettő…
– Meg az öreg kutya nyolc kölkével…
– És a birkák, ha nyitva felejted az ajtót, betévednek… de azoknak nem szőrük van, hanem gyapjuk… – folytattam a tükörbe nézve. Csodálkoztam, hogyhogy nem vette még észre az ugratást, amit három irányból kapott.
Egy apró település végén leeresztett sorompó, s előtte növekvő kocsisor. Beálltunk ötödiknek.

Nyíltak az ajtók, kiszálltak az utasok, mindűk hosszabb várakozásra rendezkedett be. Mi is toporogtunk a kocsi mögött, és hallgatásba burkolózva töprengtünk, mivel lehetne Tamás maradék kedvét még inkább elvenni a továbbképzéstől.
A legelső, a sorompónál veszteglő autó tövében ismerős arcokat véltem felfedezni két nőt -, és Feri egy mozdulattal jelezte, hogy ő is látja. Nem tudtam még, mire lesz jó, de élénken jártak a gondolataim, hogyan lehetne hasznosítani azt a társulatot, akik ugyanoda tartanak, s akikről a továbbképzések terén szűznek tekinthető Tamásnak eddig nincs tudomása.
A megoldást az egymás után következő események nyújtották, melyekről tudjuk, hogy az időbeli sorrendiség nem jelent feltétlenül ok-okozati összefüggést. Hacsak nem tesszük azzá a történéseket!
– Ne búsulj! szólalt meg Feri, és cigivel kínálta Tamást. Majd vigasztalódsz Gizi nénivel és az ő kedves, szőrmók macskáival!
Ugyanekkor elindult felénk a legelső kocsitól az egyik csaj, Anikó, kezében egy pénztárcával, s a másik utas micsoda véletlen: Gizi nevű, idősebb hölgy érdeklődéssel tekintgetett kétirányba, vonatot remélve.
– Hová-hová, széphölgy? szólítottam meg Anikót.
– Sziasztok! Itt láttam egy zöldségest, veszek egy pár banánt, míg fel nem nyitják a sorompót.
– Hogy van Gizi néni? kérdezte Feri. Úgy tűnt, ő is felismerte a névazonosságból adódó ugratási lehetőséget.
– Kérdezzétek meg tőle! válaszolt hetykén Anikó, jelezve, hogy nincs elragadtatva az úti- és továbbképzés-társ kolléganőjétől.
– Csak azért kíváncsiskodom, mert Tamás barátomat, aki új kolléga, nagyon érdekli Gizi néni folytatta Feri zavartalanul, de Anikó egy legyintéssel válaszolt és elsietett a banánkupac irányába.
– Ő a lánya! súgtam Tamásnak titokzatosan.
– A Gizi néninek? pislogott, eszébe sem jutott, hogy nem a tyúkos-kakasos-macskás Gizi néniről van szó, aki nem is létezik, s nem a kitalál Gizi néni lánya állt velünk szóba az előbb, hanem mindketten kolléganők egy másik leányvállalatnál. Még csak nem is rokonok.
– Ühüm.
– Ez egy nagyon jó kis csaj! mosolygott elégedetten.
No megállj! Nem kell neked elégedettnek lenni!
– Gizi néni is jó nő! Mutattam a méreteket kétfelé kinyújtott karommal: – Ilyesmi. Nem egy gazella, de ő ott is alszik a szálláson, a lánya nem. Gizi nénivel viszont tudsz majd tervezni szabadidős programot!
– Helyes kis bajusza van… – egészítette ki Feri a bemutatást.
A vonat még sehol, de Anikó visszafelé iparkodott.
– Kértek? mutatott a banános szatyorra.
– Nekünk is van… banánunk.
– Tamás alig várja, hogy megmutathassa az ő banánját Gizi néninek.
– Oké, majd összeismertetlek benneteket! nevetett Anikó, és otthagyott bennünket.
Negyedik társunkon pedig nagy igyekezettel palástolta látszott, hogy magában kibogozta a szálakat, és tisztába jött mindennel. Vagy ő már ismerte Anikót, és így rá nem hatott a rögtönzött vicc. Csupán Tamás maradt ugratásunk naiv célpontja.
Az út hátralévő részében mindannyian feszülten figyeltük, hová is lyukadunk ki, de ezt hárman jól palástoltuk, mert ha már eddig nem vette észre – Tamás nem tudhatta, hogy mi is most járunk először a vándorló továbbképzés aktuálissá vált helyszínén.

*

Némileg a világvégén túl, de frissen festett, barátságos panzió fogadott.
– Isten háta mögött! jegyezte meg egy zalaegerszegi kolléga, aki talán legmesszebbről érkezett, és egy méretes keresztre mutatott, amely tényleg háttal állt az épületnek. Hangja tompán és vészjóslóan koppant.
– Hol vannak a tyúkok? kérdezte Tamás, és elégedetten szemlélte a bejárat mellett dohányzó csajokat.
– Főleg csirkék, de egy-két rágós tyúk is akad, ha arra támad gusztusod! válaszoltam.
– A macskákat meg ne kérdezd! figyelmeztette Feri.
A délelőtt elég kellemesen telt, mivel csak másfél órát jelentett ebédig, és végre többszöri nekifutással – elmesélhettem álmomat a körülöttem ülő, érdeklődést mutatóknak.
– Hol van az a völgy? kérdezte Anikó, két kollégán keresztül.
– Itt, nem olyan messzire, szinte mellette jöttünk el.
– Szeretem az ilyen helyeket! Megnézzük?… Gyorsan elhallgatott, mert idős kolléganője `a Gizi` hegyezni kezdte a füleit.
Mások is jelezték érdeklődésüket, bár nem elsősorban az álmom irányába, hanem a kirándulás lehetősége izgatta a társaságot. Inkább, mint itt punnyadni!
Nem arról híresek a továbbképzések, hogy hízókúrának tekinthetők – hiszen akkor hol jelentkezne a szervezők kialkudott haszna -, de kivételesen hatalmas adag, ízletes ebédet kaptunk. Többen arra gyanakodtunk, hogy valami nagy akcióban szerezték be a nyersanyagot, és ma jár le a szavatossága, sürgősen mind el kellett készíteni. Szinte elröppent az ebédidő.

A délután sokkal lassabban telt. Az álmommal már nem foglalkoztunk, és eldöntött tényként kezeltük, hogy néhány teli üveggel felszerelkezve meglátogatjuk az Y-formájú fát és a völgyet.
Valamit mondott, majd kislányosra formázott bolti fogaival mosolyt villantott felém Gizi. Mégiscsak előnyösebb, ha száját eltakarva sugdolózik, ahogy szokása. Szólnom kellene afféle jó kollégaként -, hogy nézze meg tükörben azt a látványt, amivel környezetét károsítja esztétikailag? Inkább hallgattam, és reflexmozdulattal egy öblös poharat toltam feléje. Hátha kiteszi a protkót, mielőtt a következő durva mosoly nyomán kirepülne, és önálló csattogásra kélne az asztal közepén.
Gizi megint súgott valamit, a műveletet kísérő szájtakarással. Nemcsak a tejfog-feelinget nem láthattam így, de még a dús, kiszőkített bajuszkát sem.
– Azt mondja, hogy ő nem tud veletek menni… – tolmácsolt Anikó.
– Minő veszteség! Feri megjegyzéséből hiányoltam a szemernyi sajnálkozás mímelését.
Micsoda kolléga az ilyen?
Újabb szájtakarás jelezte, hogy a háttérben néma hozzászólás zajlik.
– Érti ezt valaki? türelmetlenkedett Tamás, kerülve a hibbantaknak kijáró legcsekélyebb megértés látszatát is.
Micsoda kolléga az ilyen?
A továbbképzésnek álcázott rendezvény azért tőlünk függetlenedve, zavartalanul folyt. Az előadó éppen olyan témából igyekezett kiverekedni magát, amely problémakörben szerintem mindenki otthonosan mozgott rajta kívül.
Hátradőlve hintáztam egy kicsit a szék két hátsó lábán. Végigtekintve az U alakban elhelyezett asztalok partján, mindenütt nyugalmas, önálló vagy kétszemélyes, de a tárgyhoz legkevésbé sem köthető tevékenységet tapasztaltam: békés rejtvényfejtést, pletykás kávékevergetést, lapos méregetéssel vegyített, részletekbe menő kitárgyalást… Mikor visszadöccentem négylábú alátámasztásra, Gizi még mindig kommunikált, de Anikón kívül, aki kötelességének érezte a feszült figyelést lassan mindenki feladta, hogy kibogozzon valamit a némán eltakart monológból.
Micsoda kollégák az ilyenek? Titokban biztosan még ki is nevetik!
Némelyek még udvariatlanul el is fordultak, és egymás között gúnyos véleményüknek adtak hangot, illetlenül nevetgélve.
Szerencsére az előadó szünetet jelentett be, így sietve kimentem röhögni.

*

Két kocsival indultunk el. Azért kellett korlátozni a létszámot, mert csak két olyan ember akadt köztünk, aki vállalta a szeszfokmentes vezetést.
Megálltunk tankolni a falusi vegyesboltnál, s vásárláskor bárki nemcsak a saját fogyasztási szokásait vette számba, hanem gondolt a többiekre is akik szintén ugyanezzel a szisztémával szerezték be az innivalót -, úgyhogy több napra elegendő ilyen-olyan italt pakoltunk be a csomagtartókba.
– Lenne kedvem felmenni a csúcsra Anikó észrevette az Y fán a megkopott turistajelzést, és mutatta a következőt a hegy lábujjánál.
– Felviszlek én itt is a csúcsra, egy lépést se kell tenned! Tamásnak letörhetetlen jókedve kerekedett, mióta rájött, hogy nemcsak macskák és tyúkok nincsenek, de Gizi néni sem. Azaz csak Gizi nevű kolléganő, akit azért kis ügyességgel ki lehetett kerülgetni.
– Arra az igazi csúcsra gondoltam… – mutatta Anikó.
– Annál csak igazibbat mutatok neked!
A másik kocsi utasai is odaértek, csörömpölve kipakolták az üvegeket a háromfalú esőházikó tövébe. Hamarjában körbekínáltak mindenkit.
– Ki jön velem? Anikó nem adva fel a tervét.
– Ki akar játszani? kérdezte Klaudia, akit csak Klaunak nevezett mindenki.
Feri, Tamás és a többség a játékot tartotta érdekesebbnek, éppen arról szavaztak, hogy inkább üvegezzenek vagy mégis üvegezzenek az előbbi az üvegek mielőbbi kiürítését célozta, a második ötlet mibenléte még homályos maradt -, amikor négyen, vállalkozó kedvűek elindultunk a hegynek fel. Mielőtt a fák eltakartak volna bennünket – ugyanakkor jótékonyan elrejtették kíváncsi tekintetek elől a völgyben készülődő játékot is – még láttam, hogy egy újabb, harmadik autó érkezett a továbbképzésről hogy találtak ide? négy leereszteni kész, vidám utassal.
A levegő zöld volt, a levelek csöndet árasztottak. Az ösvény lankásan emelkedve kerülgette a hegyet. Kipirultunk, nagyokat szuszogtunk és sajnáltuk, hogy mindössze 2 üveg vodka felejtődött nálunk, az is véletlenül maradt Anikó méretes válltáskájában.
– Azért kifizetted a boltban? kérdeztem.
– Nem kellett volna? Jókor szólsz már!

Közvetlen előttem lépegetett, s ez kifogástalan kilátást biztosított számomra, hogy felváltva nézegessem az avarral borított vagy csupasz emelkedőt, és a feszes farmerba préselt popsit. Egy-egy kapaszkodónál éppen szemmagasságomba kerültek a félgömbök, ezért többnyire oda koncentráltam. Máskor kicsit lefelé kellett néznem ehhez, de mivel úgyis érdemes volt gyakran a lábam elé tekintgetni, nem esett nehezemre folyamatosan a ruganyosan himbálózó mozgást tanulmányozni.
Mögöttem Rita kapaszkodott akit ha Rejtő ismert volna, teljesen babaarcúnak jellemezne -, a sort pedig Attila zárta szorosan. A sereghajtó elkezdett vicceket mesélni, mert nagyon szereti ezt a műfajt, sajnos az előadásmódja hagy némi kivetnivalót magából, ezért többet szórakoztunk az ő hahotázásán, mint a viccein. Mindenesetre kellemes hangulat jellemezte a felfelé utunkat – s bár többször igyekeztünk felméri a fák közül néha kikukkanó hegycsúcsig hátralévő távolságot -, egyáltalán nem tűnt fárasztónak a túrázás.
– Itatás! torpant meg előttem Anikó, és előhúzva az egyik üveget, azt kézről-kézre adtuk, majd folytattuk a laza hegymászást.
A vodka nyomán még szomjasabb lettem, s még felszabadultabban röhigcséltünk Attila viccein, figyelmen kívül hagyva az esetleges poénok időzítését és találati arányát.
Az este lassan de határozottan alászállt.
– Itatás! kurjantott Anikó, és felénk nyújtotta az üveget.
– Először te! hárítottam el egy kézmozdulat kíséretében.
– Majd én a maradékot… – szabadkozott. Hagyjatok ám!
Mire a többiekkel meghúztuk, a már egyébként is megfogyatkozott mennyiségből egyetlen csepp sem maradt, ezért elővette a vodka-készlet második üvegjét, és azzal egészítettük ki folyadék-igényünket.
– Nem panaszként mondom, de jobban esne egy pohár hideg víz…
Ezzel valamennyien egyetértettünk, viszont véleményünk nem gátolt meg abban, hogy a következő `itatás` felkiáltáskor eltüntessük az összes maradék szeszt.
Felérve a csúcsra, barátságos szellő lengedezett körülöttünk, és még éppen elcsíptük a sötétbe boruló táj utolsó pillanatait. Kedvem támadt volna átölelni Anikót, és tekintetünkkel közösen belesüppedni a feketébe hajló, jó illatú nyugalomba.

*

Különleges szelleme van az esti erdőnek. Rejtélyes zörrenések, zizzenések támadnak fel minden irányban, mintha manók és tündérek kelnének életre az egyre szűkebbnek tűnő, el-eltünedező turistaút mentén. Kissé botladozva haladtunk lefelé, melyhez hozzájárult a váratlanul elénk toppanó gyökerek, kövek hada és egyéb akadályok mellett a kiszámíthatatlanul lejtős út és az elfogyasztott vodkamennyiség is.
Furcsa hangulata van egy völgynek is, amelyen vidám tábortűz lobog, s a piros lángnyelveken túl derűs, hangoskodó alakok mozognak. Állt a bál mondanám, ha a bál fogalma azonos lenne a hamisan, ám annál harsányabban éneklőkkel és a háton fekve, kezet-lábat magasba nyújtva táncolókkal.
– Kicsit sokat ittam súgta Anikó a kétségtelen diagnózist.
– Semmi gond, én is! vigasztaltam. Majd vigyorgunk folyamatosan, legalábbis én biztosan.
Rita, a babaarcú lány és Attila jó pár lépéssel előttünk tartottak, s már a lomhán hajladozó, erre-arra füstöt köpő tűzhöz értek.
– Figyelsz rám? kérdezte még mindig súgva.
– Persze, mondjad!
– Nem úgy értem… Tudod, nem szoktam ennyit inni, sőt semennyit… azt hiszem, most eltúloztam. Figyelnél rám, hogy ne essek össze vagy ilyesmi?
Átkaroltam a vállát és magamhoz húztam. Sokkal bizonytalanabbul mozgott, mint én. Jólesett a közelsége, a puhán-feszes női test melege, a karomhoz érő haja… Mintha egy pillanatra a fejét is a vállamra hajtotta volna!
– Jól van, vigyázok rád. Legfeljebb együtt alszunk el valamelyik bokorban Kihasználva az alkalmat, magamhoz szorítottam.
– Bocs bontakozott ki bizalmaskodó ölelésemből pisilnem kell.
Négylépésnyire eltávolodott, s már csak elmosódott foltot láttam a sötétben. Az Y-alakú fa közelében én is lehúztam a cipzáromat…
– Ki vagy? kérdezte tétova hangon a vén törzs felől valaki.
– Kinn vagyok… – válaszoltam szórakozottan, és úgy döntöttem: nem hagyom magam megzavarni.
A korhadásnak indult fatörzs különös női altján – tovább kíváncsiskodott:
– Imre?
– Megismersz a csobogásról? csodálkoztam.
Anikó, mint vadászó nagymacska, puha léptekkel megjelent mellettem:
– Kivel beszélgetsz?
– Nem tudom, de valószínűleg nem a kiszáradt fával válaszoltam, miközben befejezve az eredetileg tervezett műveletet, visszahúztam a cipzárt.
– Klau vagyok… – mutatkozott be a hang.
– Á, Klaudia, mit csinálsz a sötétben? Ijesztgeted a pisilőket?
– Fenéket! Nekem is kellene… – válaszolt a panaszos hang a fatörzs felől.
– Mit segítsek, Megpisiltesselek? nevettem. Kár, hogy nem szóltál előbb, kölcsönösen megoldottuk volna egymás folyóügyeit…
Anikó is felkacagott, aki hozzámsimulva várakozott, majd súgva kérdezte tőlem:
– Te szereted a pisi-szexet?
– Nem tudom még, egyszer csak ki kell azt is próbálni! A bugyi-lehúzás még érdekel, aztán meg majd meglátom… – feleltem hangosan, hogy Klaudia is hallja, és az Y-fához lépkedtem.
Karjaival hátul a fatörzset öleltem, mintha oda lenne kötözve…
Nem `mintha`!
Ténylegesen megkötözték a csuklóinál fogva. Kitapogattam a vékony, sokszor körbetekert madzag végét.
– Neee! szólt rám Klaudia. Még legalább 10 percig így kell maradnom!
– Jól van tanúsítottam megértést, mintha akármit is értenék a helyzetből.-, majd később visszajövök kiszabadítani.
– Addigra összepisálom magam, nem bírom ki még tíz percig! reklamált altba hajló, többféle szeszről árulkodó hangján.
Ezt a részét tényleg meg tudtam érteni elsőséget élveznek a szükségletek – ha a kikötözéshez ragaszkodását nem is sikerült empátiával kezelnem.
– Mégis megpisiltetlek… – ajánlkoztam inkább, mintsem kérdeztem, s mellettem Anikó kuncogott.
– Húzd le a nadrágomat! vezényelt Klaudia.
– Nem látom.
– Nem nézegetni kell… elől van gomb.
Anikó is megszólalt:
– Segítek…
– Le tudok tán húzni egy nadrágot?! zsörtölődtem.
– A bugyit ne…! kommandírozott Klaudia. Nem értettem, de úgysem látszott a sötétben, micsoda bamba mosollyal fogadtam szót.
– Elég félrehúzni? kíváncsiskodtam. Állva akarsz pisilni? Kellene szerezni valami világítást, ilyet még nem láttam…
– Siess már, nem sztriptíz ez!… Most a bugyit… – Aha! A sorrend még ilyenkor is fontos a lányoknál, ahelyett, hogy egyszerre mindent le lehetne vetni. Elég addig!
– Tudsz célozni? kérdeztem ártatlanul. Anikó hol nekem támaszkodott, hol a fatörzsnek, és rázkódott a féktelen nevetéstől.
Klaudia is felengedett érezte, hogy azonnal megoldódik a gondja -, és térdtől felfelé óvatosan süllyedni kezdett a fa mellett.
– Segíts leguggolni valameddig… a karomnál… ne röhögtess! – Pedig csak azt javasoltam, hogy összecsippentem alul a punciját és úgy tud majd állva is célozni. Aaaah! Ez felér egy orgazmussal!
– Érdekes, az én pisilésem nem volt ekkora élmény… – tűnődtem hangosan.
– Az enyém sem. Biztos, mert egyedül csináltam! kacagott Anikó.
A tábortűz felől egy imbolygó alak közeledett:
– Kiszabadultál? kiabált már messziről. Akkor újra indul a stopper, vagy más büntetést kapsz.
– Nyugi, minden rendben! szólt vissza Klaudia Tamásnak, aki jött ellenőrizni a kikötözött játékost.
– Mit csináltok? kérdezte az, amikor észrevette, hogy immár hárman állunk a fa körül. Aztán úgy vélte, minden világos: Ja! Szaxizás? A fogoly éppen megpróbált felemelkedni guggoló helyzetéből. Maradj csak… aztán kiszabadítalak! Felénk fordulva: – Köszi srácok Még nem tűnt fel neki, hogy Anikó személyében egy nőt tisztelhet, nem is akármilyet, s engem sem ismert fel, de vegyük figyelembe, hogy nem is ránk koncentrált mindjárt megyünk mi is!
– Kösz mindent! Klaudia is jelezte, hogy nyugodtan otthagyhatjuk Tamás társaságában.
Rólunk immár tudomást sem véve, a magasabb sötét folt szorosan a guggoló feketeséghez lépett, és talán belemarkolt a hajába.
– De sürgős lett! hallatszott még Klaudia incselkedő reklamálása, miközben mi diszkréten távolodtunk.
– Szerinted is leszopja? súgta elgondolkozva Anikó, majd mindenféle átmenet nélkül éktelen kacagásban tört ki.
– Biztos vagyok benne.
– Te is szeretted volna? komolyodott el hirtelen. Azért tüsténkedtél körülötte? Megállt a tűz és az Y-fa között félúton, és szembefordult velem.
– Láthattad, hogy segítettem neki.
– Éppen ez az! Lehúztad a bugyiját, fogdostad a puniját…
– Nem fogdostam, csak épp` hozzáértem.
– Melyikünk a szebb? kérdezte váratlanul, és újra elindultunk a többiek irányába.
– A tiédet még nem láttam…
– Ami láttál belőlem! Arcom, alakom?
– Komolyan kérdezed? Nem szoktál tükörbe nézni?
– De sötét van! Sötétben minden puni egyforma… és minden száj… – Megint megállt: – Te, szerinted tényleg leszopja a fának kötözve? Ezen menetrendszerűen ismét hahotázni kezdett.
A tábortűz mellől Feri emelkedett fel éppen, és oldalazó mozdulattal elosonni készült.
– Meguntad? kérdeztem kollégámat.
– Megmozgatom a lábam…
– Ne siess! nevetett Anikó, és belecsimpaszkodott a karomba. Ha Klaudihoz indulnál, most foglalt még…
Feri megtorpant.
– Miért kötöttétek ki? próbáltam megérteni a az események láncolatának azt a részét, amik akkor történtek, míg mi a vodkás hegymászást gyakoroltuk.
– A játék egyszerű volt: mindenki mondott egy feladatot, amit az hajtott végre, akit üveggel kipörgettünk. Éppen Klaudi javasolta, hogy a következőt pedig ki kell kötni 30 percre a sötétben, amikor kipörgette saját magát… Tényleg van nála valaki?
Anikó alig bírt magával, parttalan jókedvében, fuldokolva igyekezett kimondani:
– De van ám!…haha… Nekiszögezi a fának!… haha … a farkával.
– Ott voltatok? Láttátok?
– Nem látni semmit, de kitapogattam… – jegyeztem meg tettetett közönnyel.
Ismertem Ferit, a hatás nem maradt el:
– Szóval ti ketten kitapogattátok, hogy Klaudi szop valakit?
– Nehem… haha… kehettehen… csak őőő mutatott rám Anikó és akkor még csak Klau volt egyedül, őt kellett levetkőztetni…
– Nem lehet veletek beszélgetni! Toporgott: induljon-e vagy mégiscsak foglalt Klaudia? Eljössz velem? kérdezte röpke tétovázás után, kertelés nélkül Anikót.
– Most értünk ide, majd később esetleg beszélhetünk róla.
A tűz utolsókat pislogott, egy-egy imbolygó nyelv felbukkant még, mélybíbor izzása összeszorította a fénykört.

*

Rita végigfeküdt négy kinyújtott láb hullámain, és felváltva hessegette el a négykezes tapogatásra induló markokat. Kis fáziskésésének köszönhetően pillanatok alatt kibuggyantak a rezgő mellek, s amíg ezeket nevetve eltakarta a hegygerinc felett kúszó Hold elől, egy élelmes tenyér a bugyijába csúszott. Kéjes sikkantás.
Lábaim nehezek, néha megbillen alattam a kiszáradt völgy.
Klaudia nem az Y-forma fatörzs irányából, hanem valahonnan a ciripelő sötétségből bukkan fel Tamással a sarkában, és a parázsnak háttal álló Ferihez lépett. Szinte összepréselődött a két alak között, és évődő kacagással kezét nyújtotta egy közelben ücsörgő, hosszúnyakú üveget szorongató árny felé. Az árnyék komótosan felemelkedett, és már hárman fogták közre a viháncoló lányt.
Anikó úgy csimpaszkodott belém, mintha valami vásári körhinta lennék, amely levetni készül a bolond sokadalmat.
– Nincs is három kezem! tiltakozott Klaudia maximális hangerővel, hogy a továbbképzésről idemenekült mintegy tucatnyi kolléga és kollegina egyikében se maradjon kétség afelől, hogy két kezével mihez kezd a körülötte szorongókkal.
Távolabb, ahol bizonytalan hullámokat vetett a talaj, két térdelő alak simogatta egymás világító fenekét.
– Nem is szeretem a vodkát jelentettem ki.
– Én meg nem bírom csatlakozott Anikó, és majdnem elrántott, ahogy cicijei közé szorítva lelógó karomat, teljes erővel kapaszkodott, lökésszerűen kivédve a földmozgást.
– Kinek van vodkája? nyújtózkodott felém két esdeklő karjával Rita, akit szorgos partnerei közben csupasszá bontottak.
Jó volna leülni gondoltam ha nem akarna minden apró mozdulatra kifutni alólam a tücsökszőnyeg.
– Itt is van valaki? csodálkoztam, amikor mögülem csörömpölés hallatszott, s nyomában készséges üvegek teremtek mindenki markában.
Megörültem a sörnek és hamar belekortyoltam.
– Én tele vagyok, a kezem meg foglalt… – rikkantott Klaudia. Utoljára szólalhatott meg szabadon: leguggolt a három partnere előtt, és úgy tűnt, hosszabb időre a szája is foglalt lesz.
A rendületlenül egymás fenekét nyomkodó pár trióvá bővült, félkönyékre támaszkodva, közvetlen közelről tanulmányozta őket valaki talán két hosszú másodpercig, majd a némán gyömöckölők női tagja mögé térdelve bekapcsolódott a játékba.
Óvatosan leereszkedtem… Anikó óvatlanul rám zuhant.
– De virgonc vagy! csúfolódtam.
– Kihúztad alólam a támasztékot válaszolt, és megmaradt ölemben-fekvő helyzetében.
Mintha csak igazgatnám, végigsimítottam a vállán, oldalán, hasán, csípőjén, combján… és visszafelé haladva a popsiján, hátán… megint a popsiján… Mintha elaludt volna ebben a félig kitekeredett, kényelmetlen pozitúrában, meg sem moccant.
Környezetünk is lelassult. Megállt. Ahogy egy hatalmas vásznon a festett alakok, mintha mind megmerevedtek volna. Kívülállóként szemléltem a pause gombbal lebénított társaság feketével pacsmagolt képeit: Ritát, ahogy kéjesen elterülve élvezte a teste egész felületén osztozkodó, erőszakos kezeket. A vékony füstcsíkot eregető, hamuvá oszló parázs mellett Klaudiát, szájában és mindkét markában egy-egy duzzadó férfiszerszám. Arrébb a csókolódzók hölgytagja négykézlábra ereszkedve a hímek közé várta, hogy kétirányból belekéredzkedjenek.
Anikó sem mozdult. Csak a tücskök serénykedtek, és jobbom fedezte fel egyre merészebben a női test rejtekeit. Kipattintottam a farmerja elejét, és a meglazított nadrágot apró mozdulatokkal leerőltettem annyira, hogy ujjaimmal zavartalanul fészkelődhessek a mélyén. Felhúztam a felsőjét, kikapcsoltam a melltartóját és azt is a válláig toltam.
Valahonnan előkerült az a koma, akitől az imént a sört kaptam, és szorosan Anikó felhúzott térde és gömbölyödő popsija közötti területre helyezkedett.
– Csináld még! szólalt meg a lány, amikor kihúztam a kezem félgömbjei találkozásából. Maradj nyugodtan! reagált a fészkelődésemre, de azért kissé felemelkedett és ő is kényelmesebb helyzetre váltott.
Látszólag ekkor vette észre társaságunk háromfőssé terebélyesedését. Megfogta a zsúfolt villamosan lesből tapizó-módszerrel dolgozó idegen kezet és mintegy legalizálva annak törtetését, a félig-meddig lehúzott nadrág bejáratához helyezte.
Durcásan megmarkoltam a ciciket és kitapogattam a kúpos bimbóit, miközben a vérszemet kapó hármadik határozott mozdulattal lefejtette Anikó nadrágját bugyistól. Ani egy pillanatra szélesre tárva combjait, felém fordult fektében, és addig mocorgott, míg arcával sikeresen befészkelődött az ölembe. Megvillant a holdfény a szemében, amikor nadrágomon keresztül meredt farkamhoz ért.
Úgy látszott, Anikót nem zavarja, hogy hárman lettünk, sőt amikor nem érezte az összes kéz simogatását, felemelte a fejét, és megnézte, hová tűnt kettő. Éppen a saját nadrágját tolta le koma és húzogatott egyet-kettőt a szerszámán. Nem akartam lemaradni, hátradőlve kiszabadítottam én is a farkam, és éreztem, amikor abban a pillanatban forró ajkak érintették a tövét, majd Anikó felkönyökölt és rátapadt a makkomra.
Környezetünk is megélénkült. Az állóképek mozgalmassá váltak. Klaudiánál felszaporodott a társaság észre sem vettem, mikor és honnan került oda egy újabb farkalló -, már négyen váltogatták egymást. Egyikük fölött mindig olyan távolságban guggolt, hogy a földön heverőnek legyen elég tere a lökésekhez, s szinte mozdulatlanul tartotta a punciját, csak néhány erőteljesebb vagy váratlan impulzus rángott végig a testén egészen a mindig foglalt szájáig és rezgőmozgást végző két markáig.
Babaarcú Rita ketten igyekeztek ugyanazon a nyíláson keresztül megtömni, s mindhárman egymást kommandírozták harsány röhögés kíséretében.
Amarrébb, a másik mesterhármas két hímje éppen befejezte egymás váltogatását elől-hátul, s teljes egyetértésben szinkronürítést végetek a lány arcára.
Úgy gondoltam, hogy ha nem is a tulajdonomat sértették meg hogy is írja az Alkotmány? -, de mégis a birtoklási vágyamba zavart bele az Anikó összeszorított popsijánál, pemzli-kezelő mozdulatokkal ügyködő koma. El kell fogadni, mert mindig a nő választ, s ha éppen kettőt támad kedve egyszerre választani, hát legyen… de azért az első én akartam lenni. Anikó cuppogó fejét óvatosan megemelve kibújtam támaszkodó karja alól. Megértette a szándékomat, és máris elém fordította ingerlően domborodó félgömbjeit. Végre háborítatlanul nyomtam hozzá feszülő farkamat, és ujjaimmal éreztem, mennyire szabad és készséges a nedvesen kitárt punci. Nem is érdekelt már, hogy a másik koma Anikó arcát kezdte simogatni, jelezve, hogy amit meghódítani szeretne, az éppen ott nyílik, megfogtam üzemkész, felforrósodott szerszámomat és bevezettem a rejtekbe. Ki sem húzom addig határoztam el amíg tele nem töltöm a kelyhet. Jól is tettem, hogy nem tágítottam a négykézláb előre-hátra mozgó lány mögül, mert akadtak közben jelentkezők, akik egyből pótoltak volna: ketten is odasündörögtek, egyik kezükkel farkukat nyüstölve, másikkal megpaskolva Anikó fenekét… majd továbbálltak Klaudia táborába, ahol mindenkinek jutott feladat.
Az alul-fölül vagy elől-hátul felnyársalt Anikó mind hangosabb nyögésekkel jelezte, hogy félretéve a vodkát, teljes valójával itt tartózkodik, és finom érzékrendszerével átadja magát az őt bitorló két férfi kénye-kedvének.
A tücskök csak bámulták a továbbképzés résztvevőinek csökkentett létszámban jelenlévő csapatát. A parázs szégyenében pöfögött még párat, vadászni induló ragadozók világító szemével kikukkantott a hamuból. És a Hold?
Az öreg lapostányér fénylő képével ámuldozott, amikor az egyenként dolgukkal végző kollégák és így felszabaduló kolleginák óvatosan, hogy a többieket ne zavarják meg jól megérdemelt élvezetükben, megkeresték még lötyögős üvegjeiket és kipréselték a maradékot.
Sztorikat mesélve – és dicsérve annak az eszét, aki a rendszeres továbbképzéseket kitalálta öltözködtünk, és amennyire lehetséges volt, összeszedtük az üres üvegeket, jó cserkészekhez illően eltapostuk a tűz nyomát is, és a jóleső fáradtság ellenére egymás-szavába-vágós vígsággal tértünk vissza a panzióba.
Az éjszaka többünknek még nem ért ugyan véget, de igyekeztünk közömbös tekintettel elhaladni a hallban egymást okosító emberek mellett miért nem alszanak már ilyenkor? és lehetőleg elkerülni a kirándulásunkra vonatkozó esetleges kérdéseknek még a lehetőségét is.

Anális és bizarr kaland, pisiszex -el fűszerezve

Karcsi a barátom nem volt otthon,így a szeretőm Peti lehugyozott majd seggbe baszott a fürdőszobában. Teljesen elborított a gecije, irdatlan sokat termelt. Baromira ki volt éhezve. Rám.

Hétfőn reggel Bikám elhúzott valahova, azt hiszem, biliárdozni a gyökér haverjaival, én pedig felhívtam Petit, régi szeretőmet, hogy fogadna-e? Peti egy újgazdag elkényelmesedett hülyegyerek, aki azt hitte, hogy majd fényesen megél az autógumi-abroncs üzletből, amit az apukája vett neki. Szegénynek nem jött be, alig volt vevője. Budán éldegélt a családi kuria mellett egy kisebb házban. Felhívtam:
– Szia, Peti, nem zavarlak?
– Te sosem. Hogy vagy?
– Baszatlanul.
– Segíthetek?
– Megköszönném. Felbékávézom hozzád, aztán majd elütjük valamivel az időt.
– Karcsi?
– Hagyjuk Bikám, most érted prüszköl a sunám. Bevállalsz?
– Gyere. Van kokárdád, te kurva?
– Kurva az anyád! Egyébként nincs, de ha szeretnéd, gyorsan felvarrok egyet a picsámra.
– Ne szurkáld azt össze, majd én megszurkálom neked.
Kicsínosítottam magam, felvettem a legígéretesebb faszállító szerelésem, és elindultam. Úgy fújt ez a kurva szél, hogy majd’ levitte a baszott fejemet. A Moszkván átszálltam a 22-esre. Üldögélek-üldögélek, mígnem egy fasz nyanya oda nem zsibbad mellém és elkezd dumálni nekem, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyire nem ért már semmit. Én kedvesen mosolygok, helyeselek, mint egy angyal – úgysem húzza már sokáig, problémái záros határidőn belül megoldódnak. Tisztában vagyok vele, hogy külsőleg van bennem valami alapvető kedvesség, amit az emberek látni vélnek, pedig a kedvesség nem alapvető tulajdonságom. Az emberek szeretnek – ezt el kell fogadnom. De nekem nem kell szeretnem őket.
Leszállok, és elindulok a hegyen felfele, Peti lakásához. A szülei háza mellett egy külön telken van az ő kis sasfészke. Becsöngetek, ő meg lelkesen üget ki, hogy beengedjen. Puszit nyom az arcomra, mint valami gimis kislány. Ezen meg is rökönyödök magamban. Mintha nem kúrt volna már számtalanszor seggbe…
Beterelt a nappaliba, úriemberesen lesegítette a kabátomat. Szinte éreztem, ahogy egyre merevedik a fasza, pusztán a gondolattól, hogy mindjárt az ágyban fogunk hemperegni. Mindig ugyanaz a recept. Minden héten. Kérdezte, mit iszom. Mondom, rozét. Eltűnt a konyhába. Amikor visszajött két pohárral és egy üveg borral, látom, hogy nincs rajta zokni. Eltűnt. „Ez a srác ismer engem” – gondoltam magamban. Tudja, hogy mit szeretek… Zavartalanul leül velem szemben a díványra és elkezdünk iszogatni. Fehér pólót és farmert visel. Tudom, hogy előzőleg gondosan levette az alsógatyáját, hogy később ne kelljen bajlódni vele (az úriember ügyel a részletekre) így a sliccén keresztül szabad bejárást biztosítva nekem. Mindig így szokott történni, én pedig olyan csaj vagyok, aki villámgyorsan tanul.
Mint már említettem, Peti többnyire seggbe szereti a lányokat – nem sokan engedik meg ezt neki, így ilyenkor engem vesz elő, már ha nem én jelentkezem előbb. Igen, már bizonyára kitaláltátok, hogy bisex. Engem néha kinyalt, régi ismeretségünkre való tekintettel. Egy darabig felszínes témákról csevegtünk, mint a nyugdíjasok, majd hirtelen közbevágtam:
– Nincs kedved lehugyozni?
Peti nem jött zavarba, pedig éppen azt ecsetelte, hogy mennyire nem megy a gumiboltja – kizökkent. Azt mondja, semmi akadálya. Feláll és elindul, illedelmesen maga elé engedve a nappali ajtajában. Látom, hogy nem a hálószobájába megyünk, hanem a fürdőszoba felé. Meg is kérdezem, mi a terve? Erre azt mondja, hogy a kádban szeretne lepisálni, mert az ágyán most húzták újra az eredeti olasz ágyneműt. Muszáj volt felröhögnöm, hiszen akár a nappaliban is lehugyozhatott volna, ott csak fel kellett volna tekerni a szőnyeget, aztán rá a kőre, onnan könnyű felszedni a pisát. Amikor ezt elmondom neki, azzal érvelt, hogy az anyja néha bejelentés nélkül beállít. Felröhögök, ahogy elképzelem a jelenetet, amint az anyja ránk nyit, miközben a dinasztia szépreményű sarja, az egyetlen örökös, drága kisfia éppen vastagon arcba hugyozik egy jobb sorsra érdemes lánykát
A fürdőszoba világos, tágas és elegáns. Fenyőerdőszag. Minimalista stílusú csaptelep és hatalmas sarokkád. Amint becsukódik mögöttünk az ajtó, Peti nekem esik. Csókolja a szám, harapdálja a fülem, a nyakam. És szaggatni kezdi a kedvenc blúzom. Leállítom, és felajánlom neki, hogy ezt majd én lehámozom magamról, mielőtt tönkretenné, mert nem egyszerű a kezelése. Amíg én a finom kézműves rézgombjaimmal babrálok, ő szaporán lerántja a pólóját, és lehúzza magáról a farmerjét is. Amikor már nincs rajtam semmi, belefekszem az üres kádba. Peti már fél lábbal a kádba lépett, mire én röptében elkaptam a másik lábát, és vadul nyalogatni kezdtem a bokáját, talpát. A srác fasza gigantikus nyársként mered előre, a szeme úgy kigúvad, mint aki szellemet lát – pedig semmi oka meglepődni, nem először csinálom neki. Hát, igen: azoktól a sznob kis kurváktól, akikkel az idejét múlatja, nemhogy ilyet nem kap, de még annak is örülhet, ha nem kesztyűvel fogják meg a faszát. És most essen néhány szó Peti faszáról. Kicsi, tömzsi, sápadt, eres és valahogy mohó szerszáma volt, hatalmas, követelőző, bíbor marhaszív alakú makkal. Átlagos mérete volt, az én Bikámom irdaltan lófaszához képest, mindenképp. A talpnyalás után kényelmesen elhelyezkedtem a kádban és behunytam a szemem. Semmi. Rám irányozta a farkát, de ez kevés volt, ugyanis álló fasszal nem lehet pisálni. És a szerv lohadása sem várható mostanában, hiszen olyan volt, mint egy felhergelt rakéta. Segítettem rajta. Nekem pisa kellett, neki valag. Rákönyököltem a kád peremére, seggem rózsáját felé kínálva. Azonnal tudta is a dolgát. Idegesen belekotort a falra szerelt pipereszekrénybe, imádott síkosítója után. Éreztem, ahogy finoman, körkörös ujjmozgással bekeni a segglyukam. Lassan, finoman nyomja be kis pöcsét, majd dugni kezd. Ő nagyon gyorsan el szokott élvezni, ezúttal sem volt ez másképpen. Megkértem, hogy élvezzen rám. Ő időben szólt, és amikor már nagyon közel járt, felszólított, hogy: most, most! én pedig lefeküdtem a kádba és hagytam, hogy rám verje. Teljesen elborított a gecije, irdatlan sokat termelt. Szegény fiú, ilyenkor annyira sajnálom, mert látom, mennyire ki van éhezve egy jó dugásra, amit csak tőlem kaphat meg. A farka lassan konyulni látszott – jöhet nekem a pisa! Végre. „Kérem a pisát, ide vele, könyörgök! Brunyálj le, buzi szarházi…!” Egy kis szünet után csordogálva, majd egyre sebesebb iramban kaptam a sárga áldást Petiból – a testmeleg folyadék tiszteletére még a számat is eltátottam. Utána megkértem, hogy ujjazzon elélvezésig. Peti, ahhoz képest, hogy seggbarát volt, egész ügyesen csinálta. Sikítva mentem el.
Vége volt. Megfürödtünk és visszaültünk borozni. Mint már mondtam, Peti bisex, és össze is hoztunk pár éve egy hármas partit a masszívan hetero Bikámmal, de erről majd holnap mesélek. Annyit elöljáróban, hogy nem volt zökkenőmentes.

 

 

Női maszti történet

Reggel égő puncival keltem. Minden mozdulat arra emlékeztetett, ahogyan eltelt az elmúlt este. És bár a pisilés fájt, estére mégis éreztem, hogy már az elmúlt este gondolata is felbizsergeti a lelkem. Nem volt egyszerű dolgom, hiszen majdnem éjfél, sőt el is múlt, mire megérkeztem, de ezt nem lehet kihagyni. Mivel amúgy is a fürdőbe szorultam, hát elhelyezkedtem kényelmesen a budin, hátradőltem. Jó nedves volt a puncim, csak úgy tocsogott. Gyorsan, hevesen élveztem el.

Utána elmentem aludni, de a puncim még bizsergett. Hát visszatelepedtem, és becsukva a szemem arra gondoltam, milyen volt megpisiltetni téged. Nagyon fincsit élveztem a gondolatra, és éreztem, hogy a dolog folytatást kíván, úgyhogy kicsit pihentem, és a szemem becsukva arra gondoltam, milyen fincsi ahogy ülök a budin és szopom a farkad de alaposan, és úgy pisilhetek. Jó alaposan izgattam közben a csiklómat az egyik ujjammal, a másikkal pedig a puncimba nyúltam, így élveztem el. Ezek még a múlt eseményei, most inkább itt őrzöm őket…
Este kicsit ittas voltam, de csak alig. Sajnáltam, hogy nem otthon vagyok, és persze megint csak a fürdőszoba maradt, de hát nem untam egyáltalán. Igazán élveztem, hogy a puncim környéke olyan finom és sima. Még alig lehetett éreezni a kinövekvő szőrszálakat. Először elélveztem csak úgy lazán a csiklómat símogatva. Utána elélveztem úgy, hogy az egyik kezem a csiklómat izgatta, a másikkal pedig a mellemet simogattam. Utána beálltam a zuhany alá, és elkezdtem folyatni magamra a vizet.

Azt képzeltem, póló van rajtam, és hogy ahogy átnedvesedik, rátapad a testemre. Így végigsimogattam magam, ahogy a víz csurgott le, a nyakamból a melleimre, utána a pocimon át a lábam felé, és be a puncim környékére. Ahogy leguggoltam, még jobban odacsurgott a langyos víz, nagyon finomat élveztem, körbesimogatva ma csiklómat, popsimat, ujjamat a puncimba dugva.
Ma nagyon későn estünk haza, hulla fáradt voltam, és azt hittem, gyorsan elalszom majd, de ébren maradtam és bekapcsoltam az xxl-t. Ott éppen egy csaj nagyon romantikus környezetben maszturbált, Én pedig beszálltam. Én is elővettem a vibrátort, és pontosan igyekeztem követni a mozdulatait. Közben többször is elélveztem, először akkor, amikor a vibit a számba vettem, majd a melleimet izgattam vele, és közben a k Ahogy a vibi egyre mélyebbre csusszant bennem, elkezdtem benyúlni a kezemmel a puncimba. Elég sokáig kibírtam, de végül nagyot élveztem. Utána elszakadtam a látottaktól. A képen megjelent a kigyúrt izompacsirta, én pedig a másik vibrátorért indultam. Amíg a filmen a csaj szopta a faszit, én az egyik vibivel a mellemet a másikkal pedig a csiklómat simogatva élveztem el.
Amikor már a filmen a pasi hátulról dugta a csajt, és közelről láthattam, a fasza hogyan csusszan be a pinájába, én is a puncimba csúsztattam a kis mérges tojást, és a seggembe dugtam a vibrátort, nagyon nagyot élvezve.
Ma elővettem a régi képeinket. Ma azt, amikor szopom a farkad a teraszon. Azt hiszem, épp azelőtt, hogy összerogyott volna alattunk a szék. Most nem használtam vibrátort egyáltalán, csak a puncim és a csiklóm simogattam, úgy élveztem el. Biztos ami biztos, kétszer. Ma elkezdtem túrni a netet.
Elkezdtem olvasgatni különféle sztorikat, véleményeket, és keresgéltem. Láttam pár videot is, olyan jó volt, ahogy egyik kezem az egérgombon, a másik meg a nadrágomban, símogatom a csiklómat, bele-belemártom az ujjam a puncimba, csuppog időnként a nedvesség. Az egyik videó, amire elélveztem, az egy sima dugás volt, de olyan szépen csinálták. A másik az két kép, kellően erotikus, dugásról szólt. A harmadikra egy sm oldal után. Aztán elővettem a tojáskát és bedugtam hozzá a popsimba., jól megrezgettem, és mellé a csiklómat és puncimat simiztem, még ketttőt élveztem, gyors egymásutánban.  Jó volt.
Nekiálltam a netnek. Nem sok minden más járt a fejemben. Valahogy egész nap be voltam gerjedve. Folyton nedvesedett a puncim, bizseregtek a melleim. Huh, nagyon. És mellé találtam egy filmet, ami arról szól, hogy a fazon hazamegy, és kielégíti a barátnőjét kézze, és a csaj nagyon nagyon élvezi, de vagy 20-szor…. Úgyhogy tovább nézelődtem, elővettem a kis tojás vibit és a vékonyabb másikat.
A hosszút bedugtam a puncimba, a kis mérges golyóval meg elkezdtem izgatni a csiklóm. Nem számított, milyen gyorsan megyek el, csak arra emléxem, hogy az élvezésre figyeltem. Nagyon sokszor egymás után. Addig, míg egy idő múlva már szinte fájt, de még akkor is élveztem. Nem tudom, hányszor. Nagyon sokszor.
Ma megláttam a képeket, és elöntött a forróság. Bizseregni kezdtem. Először a két mellbimbóm hegye, aztán már az egész mellbimbóim, és a bizsergés lassan lassan lekúszott a puncimig. Eleinte nem tudtam, hogyan is vezessem le, hiszen kikskorú állandóan a nyomomban járkált.
De egyre kevésbé bírtam bármire odafigyelni. Bementem hát a fürdőszobába, az ajtó elé toltam a szennyeskosarat, a fényképezőgépet letettem a kád peremére. Lassan letoltam a nadrágomat, és benyúltam a bugyimba. Tudtam, hogy gyorsan kell cselekednem, úgyhogy a bugyimtól is megszabadultam. És odaültem a gép elé. És elkezdtem simogatni magam. Egyenesen a csiklómat. Erősen, kíméletlenül, határozottan. És amikor érezem, hogy nagyon nagyon el kéne élvezni, egyszerűen bedugtam 3 ujjam a puncimba és úgy élveztem el.
Aztán csináltam pár fényképet…  Tegnap valami pajzánt álmodhattam, mert arra ébredtem, hogy ott alul a pinám bizsereg nagyon. Először csak simán odanyúltam, és addig simogattam a csiklóm, míg el nem élveztem. El akartam aludni, de sajnos teljesen reménytelen volt, mert az elélvezés után sem csillapodott az a bizsergés. Úgyhogy újra elélveztem simán csak csikló simogatással, majd utána rögtön a puncimba dugott két ujjammal. Aztán hasra fordultam, kidugtam a hátsóm, az egyik kezemmel a puncimban a másikkal a popsim simogatva is elélveztem.  Ez olyan fini volt, hogy meg kellett ismételnem, most már vibrátorral is…  És még ezután is milyen pajzán álmom volt…

 

Öreglány és fiatal leszbizése pisi szex-el

Tanárnőm nagyon vonzó csajszi volt, így elkerülhetetlen volt, hogy összegabalyodjunk egy kis leszbizésre. Aztán ölembe is pisilt.
Jól érezte magát, jó volt az élete volt férje gyerekei munkája igazi enyém a világ hangulatban volt, ami nem meglepő. Ismerte magát ilyenkor. Nem volt már mindennapos amikor a férjével ilyen tartalmas volt az éjszakája, de tagnap felülmúlták önmagukat, még ha belegondolt akkor is megmozdult benne valami.
Reggel a szerelők is megérezték a hangulatát mert csüngtek rajta szinte érezte ahogy végignyalták a szemükkel, szerette ilyenkor magát, mert ilyenkor tapadtak rá a tekintetek, még a kocsit se sajnálta annyira otthagyni a szerelőnél.
Így legalább emberek között lehetett és élvezhette az együttlétet ebben a hangulatban még a nyári melegben zsúfolt villamos is elviselhetőbb volt, pláne hogy kedvére flörtölgethetett. Szerette amikor a fiatalok heves bimbózó szexualitásukban megörülnek egy kivillanó idomért. Kedvenc játékai közé tartozott. Eez a félénk barnahajú srác
már harmadszor pillant a ruhája karkivágásába jó lesz pozíciót váltani, mert még megtámadja.
Most legalább azt az édes kis mini ruhás csajszit nézi az persze nem nagyon veszi észre.
Még nem ismeri a flört örömeit, fiatal még, bár ez pici kis bijou – bijou ruha nem vall zárkózottságra, meg tudom érteni a fickókat miért szeretik úgy a nyarat.
Férjem is mindig megújul így nyaranta, tegnap megtapasztaltam mennyire is…
Szegény kislány nem megérezte, hogy nézem elbambultam egy kicsit.
Egy gyors zavart tekintet, milyen édes zavarodott, következő tekintet ez már egyenesen a szemembe szinte megszólal, keményen állja provokatív tekintetemet, lehet hogy lebecsültem ez egy igazi “kisdög”, pláne ahogy végignéz: na milye van az öregcsajnak.
Lehet, hogy rosszal kezdtem? Kezdek kicsit zavarba jönni, ezta tekintetet ma már érezte a szerelőktől, hogy is van ez biztos túl vagyok pörgetve, ha így van akkor sem kéne így betojni.
Szerencsére volt már hasonló helyzetben, akkor nagyon élvezte a hogy uralkodott akkori torna tanárnőjén, még a gimnáziumban… Amikor rájött akkor még nem ijedt meg semmitől, 17.évesen még csak az az érdekes, hogy valakinél kapás legyen, ez meg akkora kapás volt hogy csak úgy zenget.
Látszott ahogy nézett, ráadásul mindig nagyon ügyelt a tartásomra és nem felejtette el a kezével igazítani azt.
Játszottam vele rájátszottam kértem a segítségét figyeltem, mikor az ajtón ki tereli az osztályt én legyek az akit a kezével érint persze, otthagyta a kezét a popsimon szinte égetett. Természetesen bejárt az öltözőbe és láttam, nagyon élvezi. Összegyűjtöttem a bátorságomat, kivártam az alkalmat amikor nem jött utánunk osztály, és életem leglassabb készülődésébe kezdtem, persze a többiek nem tudtak semmiről, a tanárnő sem volt gyanús senkinek férj, gyerek, stb. Persze bejött a számításom, már a többiek mentek kifelé amikor én éppen elindultam a zuhanyzóba éreztem a tekintetét persze beszélgetésünk megmaradt a hivatalos tanárnő – tanítvány viszonyban, de cikáztak a tekintetek. Abbamaradt a beszélgetésünk, de egy pillanatig sem éreztem csöndet.
A tekintetek mindent elmondtak, tulajdonképpen nem csináltam mást, mint elővettem a velem született nőt (tapasztalat híján) és kellettem magam, persze nem volt ez egy igazi vonaglós, de legalább háromszoros szappanozás. A tanárnő végignézte és évezte az nem volt kérdés. Itt éreztem meg először a hatalmat, persze abbahagytam a zuhanyzást és fojtattam a törölközést, majd felöltöztem, azóta is csodálom a tanárnő önuralmát, mert nem volt kérdés, keményen vívódott. Kész voltam az öltözéssel nem tudtam mennyi idő telt el állt és nézett a szemembe azóta nem beszéltünk, csak szemmel ekkorra már rájöttem, hogy milyen hatással lehetek, fiatal voltam és inkább a játék izgalmát éreztem, de már én is tudtam, hogy ami itt történik azt csak látszólag irányítom én.
Közelebb lépet megfogta az arcom és megcsókolt nem mondott semmit csak csókolt, nagyon jó volt, benne volt minden mit gondolt és érzett és ahogy kívánt. Akkor egy pillanat alatt megéreztem, hogy ez nagyon izgat, és közelebb húzódtam a testéhez simultam és kezdtem megvadulni akkor már övé voltam és amikor megérezte elhúzódott csak annyit mondott:
– Most már tudod.
És kiment én meg teljesen meg voltam zavarodva. Innentől datálom az első csókot.
De hát ez a csajszi most 17 én meg 40 és mindjárt felfal a szemével. Meneküljünk! Ott egy hely gyorsan lehuppanok, nem tévedek a tekintete végig kísér és “csillog”. Egyértelmű, mint amikor a férjem tekintete megváltozik. Öreganyám, le ne szálljon mert elveszek. Na most mi lesz persze hogy átadja a helyét. Minden reményem elszállt most aztán egyértelmű a helyzet. Leült a szembeszékre és a szemét egy pillanatra le nem vette rólam.
– Szálljunk le! – mondta, és mélykék szemével követelőzve nézett a szemembe.
Nem tudok ellenállni. Felálltam és az ajtóhoz mentem, közben szólongattam magam, most mit csinálsz, normális vagy. Leszállunk és a kiscsaj simán belémkarol, mintha jó barátnőnk lennénk és egyből a közeli mekibe vezet. Gyorsan kikér két cappucchinót fizet és már vezet is az egyik sarokba egy kettes asztalhoz, ami elég jól külön áll a többitől.
– Móni vagyok! – mondja bemutatkozás képen.
– Én Kata – válaszolok. És már hajol is az arcomhoz és egy finom csókot nyom az orcámra.
– Nagyon tetszel, örülök, nem gondoltam, hogy ma így megnéz valaki. Azt meg végképp nem, hogy nő, “igazi nő”.
– Ne haragudj tényleg csinos vagy, de nem lehet, hogy mi nem ugyanazt a filmet néztük én nem szoktam lányokkal kikezdeni csak elbambultam egy kicsit.
– A tekintetedből azt hittem, elég egyértelműen néztél, mint aki megkíván voltam már így máskor is. De akkor miért nem szóltál? Ne haragudj.
– Olyan hirtelen történt, meglepődtem és annyira határozottan viselkedtél és a tekinteted kérlelő volt, és jólesett ahogy néztél bizsergető volt nagyon örülök, hogy így történt, egyáltalán nem haragszom. Ne vedd sértésnek,de hány éves vagy?
– 19. és te?
– 38.
– Zavarna ha kikezdenék veled?
Eddig élveztem, bár azt hittem hogy tapasztalt véncsaj vagyok és nemsok újat tanulok már. Hogy a tanítóm a lányom lehetne ez kissé bizarr.
– Ezt igennek vettem. A sok tapasztalatod között volt már bi is? – kérdezte és mellékesen a széket mellém tette így már nem szemben ültünk.
– Te biztos többet tudsz mesélni erről !
Nekem egy diákkori utazásom volt csak a területre. És belekezdtem a tornatanárnős történetbe. Jó hallgatom volt tetszet neki a történet és közben hol a kezem hol a combomra kalandozott a keze nagyon féltem, hogy meglátják rajtunk, de többiek nem láttak bele többet. A történet vége felé a lábam cirógatása közben kikapcsolta a szandálját és innentől kezdve a lábával a lábamat cirógatta.
– Ez ne csináld, meglátják és letartoztatnak engem liliom tiprásért – aggályoskodtam
– Már megijedtem, hogy rosszul esik – kacagott és és gyors szinte láthatatlan csókot adott a számra.
. Meséld tovább!
Vagy a csók vagy a szünet a mesémben ébresztett fel,hogy ezt így nem fogom sokáig bírni, mert kezdtem beindulni és már zavart a környezet, meg az időm is elfogyott.
– Menjünk innen indulnom kell.
– Eljössz hozzám? – kérdezte újra a kérlelő mélykék szempár.
– Most induljunk! – kértem, bár nehezemre esett, de tudtam, hogy ez a dolgunk ilyen iramban továbbhaladva már megfeküdné az itt étkezők gyomrát. Nem volt kérdés számomra a fojtatás. A WC – k előtt elhaladva eszembe odasúgtam a fülébe, hogy mindjárt jövök várjon, de ő is bejött aztán bent jól meglepett hogy simán betolt az egyik fülkébe és ránk zárta az ajtót és átölelt megcsókolt.
– Nekem tényleg kell pisilni. – súgtam mert nem tudtam, hogy egyedül vagyunk – e.
– Nekem is, de kezdheted te.
– Szerintem jobb ha kimész.
– Nekem, vagy neked.
– Kérlek!
– Undorít?
– Nem érted, hogy mennem kell, ha itt belemerülünk egy darabig nem indulunk, ha már játszunk adjuk meg a módját.
– Szerintem inkább kezd el, mert bepisilsz.
– Tetszene mi?
– Nem gondolod, hogy véletlenül vagyunk itt.
Hallom ahogy nyílik az ajtó és két újabb delikvens érkezik. Ellenkeznék még egy kicsit, de az úját csitítva az ajkaimra teszi. Leguggol előttem és elkezdi felhúzni a ruhám, látva, hogy hiába minden ellenkezésem a derekamnál segítek neki megtartani a ruhám ő pedig elkezdi lehúzni a bugyim. Ahogy sejtettem kezd elfogyni a hidegvérem. Ez a gyengém ha más előtt pisilhetek, eddig még főleg a férjem unszolására, de mindig nagy őrjöngés lett a vége.
Ő odahajol és gyengéden puszilgatja a húsom, behajlítóm a térdem, de nem enged teljesen leülni (bár idegenbe úgysem tenném) én próbálom, de így izgatva nem akar sikerülni.
Megmarkolom a haját, és a számhoz húzom, érzem magam az ajkán na
még
csak ez kellett. Természetesen nem hagyja, hogy nélküle történjen a dolog és teli marokkal belemarkol.
Talán – talán összejön végre. Az ajtó mögül kuncogást hallok, csak nem kiszúrtak valamit. Már nem bírom engedni kezd a hólyagom, szinte átlövi a kezét érzem ahogy spriccel minden felé. Ahogy lazul a fogásom a haján azonnal oda guggol és mohon nyal szerencsére vissza rántom de látszik már végig fojt a nyakán be a mellei közé félve csokra rántom a száját ezt még nem kóstoltam meglep az ízem. Ez a hihetetlen mohó száj teljesen kikészít, épphogy abbamaradt már mozog is a keze. Minden aggályom ellenére elélvezek, nagyon igyekszem hogy csendbe legyek, de a döbbent csend a hallgatóságtól másra vall. Már előre félek, hogy lecsillapodom és szégyenemben simán leúszom a WC kagylón, inkább mint arcomat adjam a hangomhoz.
Lenézek és látom, hogy jelentős disznóólat csináltunk, találati pontosság 50%. Újdonsült szeretőmet nem töri meg a dolog simán rányom a trónra beül az ölembe felhúzza a ruháját már nyúlnék a bugyiját félre húzni, de már ömlik is az ölembe a leve nagyon forró. Nagyon ölel a csípője vadul köröz és liheg a fülembe. Ennek fele se tréfa, ha már ott a kezem próbálom masszírozni nekem vagy neki jobb ki tudja. Nem gondoltam, hogy ennyire elengedem magam. Hihetetlen második menet, de még így is sikerül leelőznöm pár másodperccel, köszönhetően annak hogy úgy beleliheg, aztán meg bekapja és harapja a fülem.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen vad vagy. Mondja nekem ártatlan kerek szemekkel.
– Megérdemelnéd, hogy elfenekeljelek! – válaszolom viccesen
– Azt majd máskor neked sietned kell! – Emlékeztet.

A pisinyelő lány

Egy édes kis szőke lány volt, hófehér, selymes bőrrel, szép combokkal és borzasztóan kívánatos popsival, nem is kicsi és nem is nagy cicikkel. Megpróbált mindenféle női praktikát bevetni, hogy visszaszerezzen, miután kidobtam.


Persze engem sem ejtettek a fejemre, igyekeztem a magam malmára hajtani a vizet (vagyis nem csak a vizet), hogy legalább egy kis elégtételt illetve viszonzást vehessek az általa elszenvedett lelki fájdalmakért cserébe. A napokon át tartó, közösségi portálokon átívelő “béketárgyalások” alatt csak néha, nagyon az asztal alól, nagyon óvatosan utalgattam arra is, hogy egy italozós kéjelgésünk alkalmával megígérte, hogy majd egyszer lepisil, és abból se lett semmi, ennyit ér a szava. Nem tudom, honnan ez a vonzalmam a pisiben tocsogó szexhez, de rettentően tetszik, és szerencsére van bennem annyi fiskális-véna, hogy az elmúlt években minden barátnőm rávettem. Kivéve őt. Még.

Elérkezett a nagy nap, tárgyalóasztalhoz ültünk, de mint az lenni szokott két szenvedélytől fűtött emberke társaságában, nem igazán tudtunk a komoly dolgokra koncentrálni. Én közben szorgalmasan öntöttem az üdítőket, itattam a lányt, kávét is főztem neki, feszültségoldó-nyugtató pálinka is került le a polcról. Mivel szorgalmasan ivott, így végül is szavak nélkül is beleegyezett kéjtől tocsogó pajzánkodásunkba. Egy idő után kezdett már egyre jobban feszengeni, de nem mert kimenni, mert azzal tisztában volt, hogy egyedül úgysem engedném, nagyon zord hely az a WC, kizárólag kísérettel engedélyezett a belépés. Persze közben én kimentem, az ajtót is nyitva hagytam, hogy behallatsszon, ahogy szép lassan csorgatom, sőt, még a csapot is nyitva felejtettem, én galád. Mikor beléptem, látszott rajta, hogy a szemeivel meg tudna ölni, hát odaléptem hozzá, és átkaroltam, ne legyen olyan szomorú. Finoman magamhoz öleltem, amiből pillanatok alatt egymás száját foggal széttépős, egymás nyelvét leharapós, majd kiköpős csók lett. Persze egyre vadabbul is szorítottuk egymást, mintha az életünk múlna rajta, én pedig különösen figyeltem arra, hogy mindeközben véletlenül, de úgy nem túl gyengén megnyomjam a hasát…

Egy határozott és célzott nyomás pont elég volt ahhoz, hogy a világoskék farmernadrág a bugyi tájékán egyre inkább sötétedni kezdjen. Próbálta még visszatartani, görbült ám lefelé a szája, de én mondtam neki, hogy most már mindegy, engedje el magát, de már amúgy sem tudott nagyon parancsolni efféle szükségletének. Közben én pillanatok alatt kigomboltam, és téptem le róla a nadrágot, miközben ő folyamatosan, erős sugárral engedte a kezemre a pisijét. Szépen nézünk ki, mindent összepisilt a lány, ezért komoly szankciókat foganatosítottam. Megengedtem, hogy levetkőzzön, de utána meg kellett lakoljon tettéért, térdre te bitang és szeress! Ő pedig kapott az alkalmon, hiszen imádta szopni kemény farkamat, már térdelt is, és elővette tudása legjavát, finoman, érzékien szopott, csak úgy csöpögött a nyála, folyt végig a combomon. Már régebben is megpróbált benyelni mélytorkosan, de nem ment neki magától, gondoltam segítek rajta, és szépen megfogtam a fejét, és egyre mélyebben ráhúztam a dákóra. Kicsit öklendezett, de a nézésével azt sugallta, tetszik neki. Kicsit fenn hordta az orrát a hercegnő, többször utalt arra, hogy én nem tudok kifogni rajta, hát akkor gyerünk kislány, most légy nagylány! Szépen lassan toltam neki egyre mélyebben, hogy a makkom megakadjon a torkában, majd először lassan, aztán kicsit gyorsítva tologattam neki befelé. Láttam, rajta, hogy ez nem túl jó neki, de a szemében még ott izzott a szenvedély, az enyémben kicsit a bosszú, meg ugye ő maximalista, nem adja fel, így hát nem kíméltem! Rendesen megfogtam a nyakát, és hirtelen betoltam neki tövig, hogy a szemei majd kigúvadtak, majd kihúztam, de mire levegőt kapott volna, újra be, és végül is kíméletlenül elkezdtem kúrni a kis babám torkát. Ahogy teltek a percek, úgy lettem egyre nagyobb és keményebb, de ahelyett, hogy ez problémát okozott volna neki, inkább élvezte, ahogy a makkom ki-be cuppog a torkában. Egyre kéjesebben, egyre hosszabbakat nyögdécselt, és egyre erősebben izgatta magát is. Mikor már alig bírtam tovább, és meg kellett álljak, direkt szadista ötlettől vezérelve nyársra húztam a cicusom száját, és úgy vártam hosszú-hosszú másodpercekig. Ezt láthatóan nem élvezte, de hát így járt, kellett neki hazudozni, meg különben is nem ellenkezett, amikor kihúztam, és még krákogni se hagytam, úgy toltam vissza keményen a torkába. Én nem adom fel olyan hamar, nézzük, te meddig bírod életem. Bírta a drága, pedig eléggé szorította a torka a nem épp kicsi farkamat, de nem adta fel, csakazértis benyelte és újra és újra!

Élvezkedtem volna még így sokáig, de már megint kellett pisilnom. Igaz, arról soha nem volt szó, hogy én őt is lepisilhatom valaha, csak hogy ő engem, de ez akkor, abban a helyzetben rohadtul nem érdekelt. Álló bránerből nem nagyon megy a pisilés, de eljön az a pont, amikor a belső nyomást már nem képes az ember visszatartani. Így szopattam a lányt tovább, néha a torkába tövig be-bedugva, míg már majd elcseppentem. Kihúztam hát a farkam a szájából, de csak mintha egy vad, kéjes csókot akarnék, persze a csók közben előcsalogattam az első cseppeket, és mikor újra a szájához tettem, nem tartottam tovább. Épp hogy az ajkaihoz érintette, amikor előtört belőle a forró sugár, egyenesen a szájába. Nem ilyen reakcióra számítottam, maximum az álmaimban, de ő perverz csillogással a szemében csókolgatta tovább pisilő szerszámomat, mindössze egy kéjgőzös hééé-vel szólt meg. Persze nem engedte a szájába csak úgy, néha egy-egy lendítéssel kellett segíteni a vízsugár útján, hogy a mosolygós ajkai közé találjon, de egyáltalán nem ellenkezett, nem csukta be a cseppek előtt. Mikor lanyhult a nyomás, megfogtam szépen a fejét, és odahúztam a tátott száját a farkam elé, és szépen telecsorgattam. Láttam a szemében a tanácstalanságot, de végül leköpött vele. Persze én meg orvul bent hagytam még azt az utolsó pár spriccentésnyit a tárban, így közelítettem a látszólag üres fegyverrel a szájához. Az édesem rábukott a játéktól már sajnos kicsit petyhüdt, pisicseppektől csillogó falloszomra, én pedig elengedtem a maradékot, ahogy kell. Legnagyobb meglepetésemre egy csepp sem hagyta el a száját, azt a három kis kortyocskát olyan édes kéjes nyöszörgéssel nyelte le, hogy azonnal nemhogy felálltam, majdhogynem el is sültem. Ki kellett vennem a szájából, és meg kellett csókoljam. Egy kicsit érezni lehetett még a pisim ízét a szájában, de ezt lehet beképzelem, mert a farkam íze dominált igazán, meg ugye ittam annyit, hogy nagyon semmi ízem ne legyen. Persze a kedves hölgytársaságom is fogyasztott igen jelentős mennyiségű folyadékot, meg persze koffeint, kicsi alkoholt, így neki is újfent pisilnie kellett. Engem lecseszett a gonoszságom miatt, azzal a “te kis huncut” jellegű korholással ugye, és mivel én galád módszerekhez folyamodva pisiltem a szájába illetőleg itattam meg vele, így rám is ez a sors vár. Jajj, mi lesz velem!

Leült szépen az ágy sarkára, és széttette fenséges combjait, de társaságban első alkalommal nem megy egy lánynak könnyen az ilyen, az előző baleset volt, akarattal nem akartak előbújni a cseppek. Néha én is belezavartam nyelvem játékával, meg-megcsókoltam finom csiklóját, megszopogattam ajkait. Addig ücsörgött így a drágám, addig játszogattunk, csókolóztunk szép finoman, míg nekem újból jelzett a nyomásmérőm odalentről. Persze minél inkább kellett, annál nehezebben keményedik az ember, ezért orvul felnyomtam a magasba a combjait, és jó mélyen belenyaltam a popsijába. Érzékien felnyögött a kedves, a sarkaival megtámasztotta a nyakam, és finom mozdulatokkal elkezdte nyomogatni magához a fejem. Egyre mélyebben nyomtam a nyelvem a popsijába, az orrom is egyre erősebben fúrt bele a puncijába, ő egyre kéjesebben nyögdécselt, és a pózból illetőleg a mozgásból adódóan magából minden nyomásnál egy-egy cseppet, mindig egy kicsivel többet kipréselt. Én nyaltam, faltam, lefetyeltem végig az altestéről, de mikor közvetlen a forráshoz értem nyelvemmel, az elapadt, s a lány kínjában az oldalára fordult – így nem megy neki. Semmi baj, én már ettől a pár csepptől is majd szétrobbanok, adtam hát egy forró, nyáltól csepegő csókot a puncinak, és úgy ahogy volt, oldalt fekve betoltam neki tövig a farkam. A szemei felakadtak, a nyögések egyre élesebbé váltak, ahogy egyre vadabbul dugni kezdtem a punciját.

Már annyira kellett pisilnem, hogy képtelen lettem volna elmenni, illetve ilyenkor kell nagyon a stimuláció is, hogy kemény maradjon az ember, így olyan bestiális tempóban kezdtem el dugni a punciját, amennyire napi 5 km futástól megedződött seggel csak bírtam. Nem is kellett sok, hogy elkezdje letépni a párnahuzatot
a
szentem, igen gyorsan elkezdtek cikázni a villámok kívánatos testében, és hangos sikolyokkal tudatta, hogy elég jó neki. Mikor kissé lecsillapodott, én szépen behúztam a kéziféket, átvettem a lábát a fejem fölött, hogy úgy tudjam csókolni, hogy benne maradok. Ahogy csókoltam, minden szívdobbanásommal petyhüdtem egy picit, és minden szívdobbanással nőtt a nyomás a hólyagomban. Mikor a két görbe találkozott, egyre bujább csókok közepette kezdtem el pisilni a puncijába. Először csak egy pici jött ki, melyre újfent egy kéjes hééé volt a válasz, és kicsit vadabbul kezdete csókolni az ajkaim. Odanyúltam hát, kivettem a szerszámom a forró punciból, amitől szinte egyből megjött a kedve a pisiléshez, finom sugárban tört elő belőle a nedű.

Gyorsan visszadugtam hát, mire ő addig soha nem hallatott nyögdécselésekkel tarkított kéjes nyöszörgéses, néha görcsösen belém karmolós, felsikoltós hangokkal érzékeltette, hogy élvezi. Rámszorított, majd elengedte, hogy csak úgy robbant ki a pisi a farkam mellett, majd újra, és újra, míg ki nem fogyott a tartályom. Kár, hogy ilyenkor kimegy a keményítő a szerszámomból, ráadásul pisilés után nehezen is tér észhez, mert ahogy magához, illetve magába rángatott a feltüzelt menyecske, és vonaglani kezdett a kissé ellazult tagomon, ha akkor kemény tudok lenni, ez a lány tíz lökés után újra elmegy. Sajnos nem tudtam így a kedvére lenni azonnal, de megtettem minden tőlem telhetőt. Elkezdtem újra felfalni a punciját, kinyaltam belőle a saját pisimet az utolsó cseppig, közben simogatva a hasát, itt-ott nyomást gyakorolva rá, hogy ő biztosítson utánpótlást.

Már bizonyosan nagyon-nagyon nyomhatta odabent, mert társaság ide-oda, ha lassan is, de elkezdett pisilni. Mikor megindult végre, és nem kellett koncentráljon, persze felbátorodott a csajszikám, megrángatta a fejem a nedve forrásán, hogy akkor gyere és igyad te disznó, lefetyeljed a puncimat és kortyold, nyeld lefele a pisit! Én mint mindig, megtettem minden tőlem telhetőt, úgy cuppantam rá a puncijára, hogy lehetőleg mind a számba menjen, úgy nyaltam-faltam-szürcsöltem, hogy egy jelentéktelen mennyiségen kívül mind le is sikerült nyelnem. Mikor elapadt, az utolsó kinyomott cseppeket finoman lenyalogattam a puncijáról, majd a popsijáról és a combjairól is, persze a popsijába mélyen be kellett dugjam a nyelvem, azt képtelenség mellőzni.

Mikor az utolsó apró pisicseppjét is a magamévá tettem, finoman felszürcsöltem selymes bőréről mindet, fentebb csúsztattam a lányt az ágyban, majd a mellei fölé térdeltem, és a szájába adtam meredező farkam. Hamar élvezetig szopta, és amikor felrobbant a makkom. Ő pedig élvezettel szürcsölgette és nyelte az ondómat. Ekkor pisilnem kellett és valahogy elindult a folyam. Élvezettel tartotta a száját, és nyelte a pisit is. Akkor már csillogó szemekkel.