Erdei Extrém szexkalandok

Ugyanaz a repedezett, szomjas föld, melynek nem használna sem szemránckrém, se száguldó vihar. Szorít és sűrű a meleg.
Mint egy katlan a pokol tornácán. Mellettem a konyhakésen barnára száradt a vér.
A semmi közepén kapaszkodik a réglátott Y-ágú fa. Korhadt testében apró rovarok és éhező élősködők jelentik az egyetlen kapcsolatát az élettel. Még egy halovány ágacskát erős jóindulattal beszámíthatunk, amely csálén tétovázik, mint lebénult aggastyán makrancos kisujja, ami a szuvas törzstől függetlenítve magát, virtustáncba kezd a végső búcsú előtt.
Imélda! Vele voltunk itt egyszer… Merre jársz, Imélda?
Minden ugyanolyan a szigorú, sötét hegyek is, a szétszórt mákszemekként pattogó tücskök is mint amikor előzőleg itt jártam. Szinte ugyanolyan…

Majdnem… A fa mégis más! Két évvel ezelőtt nem volt az élettelen törzshöz egy kimerülten vergődő lány kikötözve.
Forrón ölel a fény.
A lány kitárt szemében, apró tavak mögött félelem és beletörődöttség egyszerre látszik.
A hegy kalapja hirtelen füstölni kezdett és vaskos felhők törtek elő, elárasztva a völgyet, és süvítve, port söpörve a közeli falu felé. Ahogy résnyire nyitott ajtón óvatosan bekúszik egy kesztyűs kéz, és eléri a villanykapcsolót, úgy szakadt le egy pillanat alatt a sötétség. Egybefolytak a színek, majd mind eltűntek. Feketébe hajló szürke lett a világ. Közepén a kipányvázott áldozat, szemében riadt kérdés.
Zúgott, csattogott, ökölnyi cseppek gyorsulva kopogtak, és nyomtalanul bekúsztak a talaj ráncaiba. Minden szürke és fekete. Csak a repesztő villámok pattogtak jégfehéren a fatörzs körül, egymást érve. Mintha az Y-fával és az ártatlan áldozati báránnyal együtt a völgyet akarnák eltörölni.

A szomjas föld megtelt, feszülő bendővel sarat böfögött, a csuklójánál odakötött lánnyal együtt várta a kegyelemdöfést.
Elindultam volna a vén fa felé, kiszabadítani a lányt, mert a törzshöz lapulva sem nyújtott menedéket a két kopár és az egyetlen csenevész ág. Először a saját kötelékeimet kellett kínlódva lefejteni. A konyhakés nyele ragacsos.
– Megyek már! kiáltottam, de hangom elnyomta az égi ütőzenekar.
Haja már rég a fejére lapult, patakokban vezette a szertelen vizet, arcát köpködte a szél, ruháját a testéig csapkodta, talán tovább is, magányos lelkéig.
– Megyek már!
Ijedt, könyörgő tekintetét le sem vette rólam, amíg kiléptem a háromfalú kunyhóból. Alattam ólomlábak.
– Megyek már! Reméltem, hogy a villámok fényénél leolvassa a számról, és reményt kap.
A talaj mind síkosabbá vált meztelen talpam alatt, kétoldalra csúsztam, és bokáimat markolta az agyag.
Cap, cap…
A lányon csupán egy átázott, metálfényű dzseki, derékig érő, hogy kikötözött állapotban a hátát ne sértse fel a durva törzs. Mellei és hasa fedetlen, és deréktól lefelé egyébként sem takarta volna semmi.
Minden előreirányuló lépésem oldalra folyt. Felsülés határán küzdve, az esőház nyílása előtt toporogtam bosszúsan.
Cap, cap… Tapadt és csúszott egyszerre!
A lányról ömlött a víz, villámok seregei a völgyben cikáztak.
Tekintete lassan ugyanolyan belenyugvóvá vált, mint amikor megpillantottam. Négykézlábra ereszkedve próbáltam utat törni magamnak, de térdeim és kézfejeim csak csucsogtak a ragacsos sárban…

*

– Tudjátok, mit álmodtam? kérdeztem.
– Valami jó dugást? Vagy egyéb, makkal kapcsolatost?
– Én is szoktam a makkommal álmodni…
– Kit érdekel a te makkod?
Úgy tűnt, útitársaimat az álmom sem érdekelte. Négyen ültünk a kocsimban, de a jókedv foka és mennyisége megfelelt egy osztálykirándulós buszba préselt, féktelen kamaszokénak.
– Annak a hegynek a tövében mutattam -, egy tipptop kis falu…
– Odamegyünk? hüledezett Feri, aki térképpel a térdein igyekezett navigálni, mivel már induláskor sikeresen elprogramozta a gps-t.
– Nem oda, de erről álmodtam. Egy völgy a falu mögött… – próbálkoztam ismét előhozakodni az álmommal.
– Akkor jó! Már megijedtem, hogy egy faluban leszünk eldugva két napig, ahol már délután semmi élet, mindenki behúzódik a házába Feri megnyugodva csukta össze a térképet.
– Kocsma csak lenne! Minden faluban, minden sarkon van… szólalt meg mögülem egy eddig ismeretlen kolléga.
– No jó, de semmi éjszaki élet…
Egy kétnapos továbbképzés irányába tartottunk, kevés lelkesedéssel, de annál nagyobb vidámsággal felszerelkezve. Kollégám, Feri valahogy kilogisztikázta, hogy útközben fel tudtuk venni egy testvércég munkatársait is, így lettünk félúttól négyen a kocsiban.
– Lesznek ott csajok is? kérdezte egyikük, aki még nem járt ilyen épületes összejövetelen.
– Sajnos nem hazudtuk Ferivel összhangban, kellő keserűséggel hangunkban.
– Csak a Gizi néni, aki hajnalban káromkodva eteti a tyúkjait. Erre fogunk ébredni! folytattam.
– Hacsak fel nem ébredtél már addigra a kukorékolástól, mert Gizi néni kakasai már félhárom körül elkezdik tódította Feri a rémmesét.
A tükörből láttam, hogy a vadonatúj kolléga eddig virágzó jókedve beteges-szürkévé fakult, míg a másik majd kipukkadt az elfojtott röhögéstől.
– Megnézhetnéd, hogy hol kell lefordulni! kértem Ferit komoly képpel, s bár tényleg nem tudtam pontosan az útvonalat, élveztem a hátsó ülésről szerteszét röpködő, kétségbeesett pillantásokat.
Kopott település fakó házai között haladtunk.
– Allergiás vagyok a szőrre jelentette ki Tamás, az új kolléga, miközben tekintetéből azt olvastam le: `csak nem itt lesz a szállás?`
– Gizi néni alig-alig szőrös… Levedlette.
– Állatszőrre!
– Hát itt majd kigyógyulsz az allergiádból! vigasztaltuk.
– Mert nincs állat? csillant fel valami reménysugár az arcán.
– Gizi néninek annyiféle van, hogy egymást semlegesítik. Majd látod, ahogy mind ott legelésznek a vadkenderben!
– A házban csak macskák vannak, talán tíz-tizenkettő…
– Meg az öreg kutya nyolc kölkével…
– És a birkák, ha nyitva felejted az ajtót, betévednek… de azoknak nem szőrük van, hanem gyapjuk… – folytattam a tükörbe nézve. Csodálkoztam, hogyhogy nem vette még észre az ugratást, amit három irányból kapott.
Egy apró település végén leeresztett sorompó, s előtte növekvő kocsisor. Beálltunk ötödiknek.

Nyíltak az ajtók, kiszálltak az utasok, mindűk hosszabb várakozásra rendezkedett be. Mi is toporogtunk a kocsi mögött, és hallgatásba burkolózva töprengtünk, mivel lehetne Tamás maradék kedvét még inkább elvenni a továbbképzéstől.
A legelső, a sorompónál veszteglő autó tövében ismerős arcokat véltem felfedezni két nőt -, és Feri egy mozdulattal jelezte, hogy ő is látja. Nem tudtam még, mire lesz jó, de élénken jártak a gondolataim, hogyan lehetne hasznosítani azt a társulatot, akik ugyanoda tartanak, s akikről a továbbképzések terén szűznek tekinthető Tamásnak eddig nincs tudomása.
A megoldást az egymás után következő események nyújtották, melyekről tudjuk, hogy az időbeli sorrendiség nem jelent feltétlenül ok-okozati összefüggést. Hacsak nem tesszük azzá a történéseket!
– Ne búsulj! szólalt meg Feri, és cigivel kínálta Tamást. Majd vigasztalódsz Gizi nénivel és az ő kedves, szőrmók macskáival!
Ugyanekkor elindult felénk a legelső kocsitól az egyik csaj, Anikó, kezében egy pénztárcával, s a másik utas micsoda véletlen: Gizi nevű, idősebb hölgy érdeklődéssel tekintgetett kétirányba, vonatot remélve.
– Hová-hová, széphölgy? szólítottam meg Anikót.
– Sziasztok! Itt láttam egy zöldségest, veszek egy pár banánt, míg fel nem nyitják a sorompót.
– Hogy van Gizi néni? kérdezte Feri. Úgy tűnt, ő is felismerte a névazonosságból adódó ugratási lehetőséget.
– Kérdezzétek meg tőle! válaszolt hetykén Anikó, jelezve, hogy nincs elragadtatva az úti- és továbbképzés-társ kolléganőjétől.
– Csak azért kíváncsiskodom, mert Tamás barátomat, aki új kolléga, nagyon érdekli Gizi néni folytatta Feri zavartalanul, de Anikó egy legyintéssel válaszolt és elsietett a banánkupac irányába.
– Ő a lánya! súgtam Tamásnak titokzatosan.
– A Gizi néninek? pislogott, eszébe sem jutott, hogy nem a tyúkos-kakasos-macskás Gizi néniről van szó, aki nem is létezik, s nem a kitalál Gizi néni lánya állt velünk szóba az előbb, hanem mindketten kolléganők egy másik leányvállalatnál. Még csak nem is rokonok.
– Ühüm.
– Ez egy nagyon jó kis csaj! mosolygott elégedetten.
No megállj! Nem kell neked elégedettnek lenni!
– Gizi néni is jó nő! Mutattam a méreteket kétfelé kinyújtott karommal: – Ilyesmi. Nem egy gazella, de ő ott is alszik a szálláson, a lánya nem. Gizi nénivel viszont tudsz majd tervezni szabadidős programot!
– Helyes kis bajusza van… – egészítette ki Feri a bemutatást.
A vonat még sehol, de Anikó visszafelé iparkodott.
– Kértek? mutatott a banános szatyorra.
– Nekünk is van… banánunk.
– Tamás alig várja, hogy megmutathassa az ő banánját Gizi néninek.
– Oké, majd összeismertetlek benneteket! nevetett Anikó, és otthagyott bennünket.
Negyedik társunkon pedig nagy igyekezettel palástolta látszott, hogy magában kibogozta a szálakat, és tisztába jött mindennel. Vagy ő már ismerte Anikót, és így rá nem hatott a rögtönzött vicc. Csupán Tamás maradt ugratásunk naiv célpontja.
Az út hátralévő részében mindannyian feszülten figyeltük, hová is lyukadunk ki, de ezt hárman jól palástoltuk, mert ha már eddig nem vette észre – Tamás nem tudhatta, hogy mi is most járunk először a vándorló továbbképzés aktuálissá vált helyszínén.

*

Némileg a világvégén túl, de frissen festett, barátságos panzió fogadott.
– Isten háta mögött! jegyezte meg egy zalaegerszegi kolléga, aki talán legmesszebbről érkezett, és egy méretes keresztre mutatott, amely tényleg háttal állt az épületnek. Hangja tompán és vészjóslóan koppant.
– Hol vannak a tyúkok? kérdezte Tamás, és elégedetten szemlélte a bejárat mellett dohányzó csajokat.
– Főleg csirkék, de egy-két rágós tyúk is akad, ha arra támad gusztusod! válaszoltam.
– A macskákat meg ne kérdezd! figyelmeztette Feri.
A délelőtt elég kellemesen telt, mivel csak másfél órát jelentett ebédig, és végre többszöri nekifutással – elmesélhettem álmomat a körülöttem ülő, érdeklődést mutatóknak.
– Hol van az a völgy? kérdezte Anikó, két kollégán keresztül.
– Itt, nem olyan messzire, szinte mellette jöttünk el.
– Szeretem az ilyen helyeket! Megnézzük?… Gyorsan elhallgatott, mert idős kolléganője `a Gizi` hegyezni kezdte a füleit.
Mások is jelezték érdeklődésüket, bár nem elsősorban az álmom irányába, hanem a kirándulás lehetősége izgatta a társaságot. Inkább, mint itt punnyadni!
Nem arról híresek a továbbképzések, hogy hízókúrának tekinthetők – hiszen akkor hol jelentkezne a szervezők kialkudott haszna -, de kivételesen hatalmas adag, ízletes ebédet kaptunk. Többen arra gyanakodtunk, hogy valami nagy akcióban szerezték be a nyersanyagot, és ma jár le a szavatossága, sürgősen mind el kellett készíteni. Szinte elröppent az ebédidő.

A délután sokkal lassabban telt. Az álmommal már nem foglalkoztunk, és eldöntött tényként kezeltük, hogy néhány teli üveggel felszerelkezve meglátogatjuk az Y-formájú fát és a völgyet.
Valamit mondott, majd kislányosra formázott bolti fogaival mosolyt villantott felém Gizi. Mégiscsak előnyösebb, ha száját eltakarva sugdolózik, ahogy szokása. Szólnom kellene afféle jó kollégaként -, hogy nézze meg tükörben azt a látványt, amivel környezetét károsítja esztétikailag? Inkább hallgattam, és reflexmozdulattal egy öblös poharat toltam feléje. Hátha kiteszi a protkót, mielőtt a következő durva mosoly nyomán kirepülne, és önálló csattogásra kélne az asztal közepén.
Gizi megint súgott valamit, a műveletet kísérő szájtakarással. Nemcsak a tejfog-feelinget nem láthattam így, de még a dús, kiszőkített bajuszkát sem.
– Azt mondja, hogy ő nem tud veletek menni… – tolmácsolt Anikó.
– Minő veszteség! Feri megjegyzéséből hiányoltam a szemernyi sajnálkozás mímelését.
Micsoda kolléga az ilyen?
Újabb szájtakarás jelezte, hogy a háttérben néma hozzászólás zajlik.
– Érti ezt valaki? türelmetlenkedett Tamás, kerülve a hibbantaknak kijáró legcsekélyebb megértés látszatát is.
Micsoda kolléga az ilyen?
A továbbképzésnek álcázott rendezvény azért tőlünk függetlenedve, zavartalanul folyt. Az előadó éppen olyan témából igyekezett kiverekedni magát, amely problémakörben szerintem mindenki otthonosan mozgott rajta kívül.
Hátradőlve hintáztam egy kicsit a szék két hátsó lábán. Végigtekintve az U alakban elhelyezett asztalok partján, mindenütt nyugalmas, önálló vagy kétszemélyes, de a tárgyhoz legkevésbé sem köthető tevékenységet tapasztaltam: békés rejtvényfejtést, pletykás kávékevergetést, lapos méregetéssel vegyített, részletekbe menő kitárgyalást… Mikor visszadöccentem négylábú alátámasztásra, Gizi még mindig kommunikált, de Anikón kívül, aki kötelességének érezte a feszült figyelést lassan mindenki feladta, hogy kibogozzon valamit a némán eltakart monológból.
Micsoda kollégák az ilyenek? Titokban biztosan még ki is nevetik!
Némelyek még udvariatlanul el is fordultak, és egymás között gúnyos véleményüknek adtak hangot, illetlenül nevetgélve.
Szerencsére az előadó szünetet jelentett be, így sietve kimentem röhögni.

*

Két kocsival indultunk el. Azért kellett korlátozni a létszámot, mert csak két olyan ember akadt köztünk, aki vállalta a szeszfokmentes vezetést.
Megálltunk tankolni a falusi vegyesboltnál, s vásárláskor bárki nemcsak a saját fogyasztási szokásait vette számba, hanem gondolt a többiekre is akik szintén ugyanezzel a szisztémával szerezték be az innivalót -, úgyhogy több napra elegendő ilyen-olyan italt pakoltunk be a csomagtartókba.
– Lenne kedvem felmenni a csúcsra Anikó észrevette az Y fán a megkopott turistajelzést, és mutatta a következőt a hegy lábujjánál.
– Felviszlek én itt is a csúcsra, egy lépést se kell tenned! Tamásnak letörhetetlen jókedve kerekedett, mióta rájött, hogy nemcsak macskák és tyúkok nincsenek, de Gizi néni sem. Azaz csak Gizi nevű kolléganő, akit azért kis ügyességgel ki lehetett kerülgetni.
– Arra az igazi csúcsra gondoltam… – mutatta Anikó.
– Annál csak igazibbat mutatok neked!
A másik kocsi utasai is odaértek, csörömpölve kipakolták az üvegeket a háromfalú esőházikó tövébe. Hamarjában körbekínáltak mindenkit.
– Ki jön velem? Anikó nem adva fel a tervét.
– Ki akar játszani? kérdezte Klaudia, akit csak Klaunak nevezett mindenki.
Feri, Tamás és a többség a játékot tartotta érdekesebbnek, éppen arról szavaztak, hogy inkább üvegezzenek vagy mégis üvegezzenek az előbbi az üvegek mielőbbi kiürítését célozta, a második ötlet mibenléte még homályos maradt -, amikor négyen, vállalkozó kedvűek elindultunk a hegynek fel. Mielőtt a fák eltakartak volna bennünket – ugyanakkor jótékonyan elrejtették kíváncsi tekintetek elől a völgyben készülődő játékot is – még láttam, hogy egy újabb, harmadik autó érkezett a továbbképzésről hogy találtak ide? négy leereszteni kész, vidám utassal.
A levegő zöld volt, a levelek csöndet árasztottak. Az ösvény lankásan emelkedve kerülgette a hegyet. Kipirultunk, nagyokat szuszogtunk és sajnáltuk, hogy mindössze 2 üveg vodka felejtődött nálunk, az is véletlenül maradt Anikó méretes válltáskájában.
– Azért kifizetted a boltban? kérdeztem.
– Nem kellett volna? Jókor szólsz már!

Közvetlen előttem lépegetett, s ez kifogástalan kilátást biztosított számomra, hogy felváltva nézegessem az avarral borított vagy csupasz emelkedőt, és a feszes farmerba préselt popsit. Egy-egy kapaszkodónál éppen szemmagasságomba kerültek a félgömbök, ezért többnyire oda koncentráltam. Máskor kicsit lefelé kellett néznem ehhez, de mivel úgyis érdemes volt gyakran a lábam elé tekintgetni, nem esett nehezemre folyamatosan a ruganyosan himbálózó mozgást tanulmányozni.
Mögöttem Rita kapaszkodott akit ha Rejtő ismert volna, teljesen babaarcúnak jellemezne -, a sort pedig Attila zárta szorosan. A sereghajtó elkezdett vicceket mesélni, mert nagyon szereti ezt a műfajt, sajnos az előadásmódja hagy némi kivetnivalót magából, ezért többet szórakoztunk az ő hahotázásán, mint a viccein. Mindenesetre kellemes hangulat jellemezte a felfelé utunkat – s bár többször igyekeztünk felméri a fák közül néha kikukkanó hegycsúcsig hátralévő távolságot -, egyáltalán nem tűnt fárasztónak a túrázás.
– Itatás! torpant meg előttem Anikó, és előhúzva az egyik üveget, azt kézről-kézre adtuk, majd folytattuk a laza hegymászást.
A vodka nyomán még szomjasabb lettem, s még felszabadultabban röhigcséltünk Attila viccein, figyelmen kívül hagyva az esetleges poénok időzítését és találati arányát.
Az este lassan de határozottan alászállt.
– Itatás! kurjantott Anikó, és felénk nyújtotta az üveget.
– Először te! hárítottam el egy kézmozdulat kíséretében.
– Majd én a maradékot… – szabadkozott. Hagyjatok ám!
Mire a többiekkel meghúztuk, a már egyébként is megfogyatkozott mennyiségből egyetlen csepp sem maradt, ezért elővette a vodka-készlet második üvegjét, és azzal egészítettük ki folyadék-igényünket.
– Nem panaszként mondom, de jobban esne egy pohár hideg víz…
Ezzel valamennyien egyetértettünk, viszont véleményünk nem gátolt meg abban, hogy a következő `itatás` felkiáltáskor eltüntessük az összes maradék szeszt.
Felérve a csúcsra, barátságos szellő lengedezett körülöttünk, és még éppen elcsíptük a sötétbe boruló táj utolsó pillanatait. Kedvem támadt volna átölelni Anikót, és tekintetünkkel közösen belesüppedni a feketébe hajló, jó illatú nyugalomba.

*

Különleges szelleme van az esti erdőnek. Rejtélyes zörrenések, zizzenések támadnak fel minden irányban, mintha manók és tündérek kelnének életre az egyre szűkebbnek tűnő, el-eltünedező turistaút mentén. Kissé botladozva haladtunk lefelé, melyhez hozzájárult a váratlanul elénk toppanó gyökerek, kövek hada és egyéb akadályok mellett a kiszámíthatatlanul lejtős út és az elfogyasztott vodkamennyiség is.
Furcsa hangulata van egy völgynek is, amelyen vidám tábortűz lobog, s a piros lángnyelveken túl derűs, hangoskodó alakok mozognak. Állt a bál mondanám, ha a bál fogalma azonos lenne a hamisan, ám annál harsányabban éneklőkkel és a háton fekve, kezet-lábat magasba nyújtva táncolókkal.
– Kicsit sokat ittam súgta Anikó a kétségtelen diagnózist.
– Semmi gond, én is! vigasztaltam. Majd vigyorgunk folyamatosan, legalábbis én biztosan.
Rita, a babaarcú lány és Attila jó pár lépéssel előttünk tartottak, s már a lomhán hajladozó, erre-arra füstöt köpő tűzhöz értek.
– Figyelsz rám? kérdezte még mindig súgva.
– Persze, mondjad!
– Nem úgy értem… Tudod, nem szoktam ennyit inni, sőt semennyit… azt hiszem, most eltúloztam. Figyelnél rám, hogy ne essek össze vagy ilyesmi?
Átkaroltam a vállát és magamhoz húztam. Sokkal bizonytalanabbul mozgott, mint én. Jólesett a közelsége, a puhán-feszes női test melege, a karomhoz érő haja… Mintha egy pillanatra a fejét is a vállamra hajtotta volna!
– Jól van, vigyázok rád. Legfeljebb együtt alszunk el valamelyik bokorban Kihasználva az alkalmat, magamhoz szorítottam.
– Bocs bontakozott ki bizalmaskodó ölelésemből pisilnem kell.
Négylépésnyire eltávolodott, s már csak elmosódott foltot láttam a sötétben. Az Y-alakú fa közelében én is lehúztam a cipzáromat…
– Ki vagy? kérdezte tétova hangon a vén törzs felől valaki.
– Kinn vagyok… – válaszoltam szórakozottan, és úgy döntöttem: nem hagyom magam megzavarni.
A korhadásnak indult fatörzs különös női altján – tovább kíváncsiskodott:
– Imre?
– Megismersz a csobogásról? csodálkoztam.
Anikó, mint vadászó nagymacska, puha léptekkel megjelent mellettem:
– Kivel beszélgetsz?
– Nem tudom, de valószínűleg nem a kiszáradt fával válaszoltam, miközben befejezve az eredetileg tervezett műveletet, visszahúztam a cipzárt.
– Klau vagyok… – mutatkozott be a hang.
– Á, Klaudia, mit csinálsz a sötétben? Ijesztgeted a pisilőket?
– Fenéket! Nekem is kellene… – válaszolt a panaszos hang a fatörzs felől.
– Mit segítsek, Megpisiltesselek? nevettem. Kár, hogy nem szóltál előbb, kölcsönösen megoldottuk volna egymás folyóügyeit…
Anikó is felkacagott, aki hozzámsimulva várakozott, majd súgva kérdezte tőlem:
– Te szereted a pisi-szexet?
– Nem tudom még, egyszer csak ki kell azt is próbálni! A bugyi-lehúzás még érdekel, aztán meg majd meglátom… – feleltem hangosan, hogy Klaudia is hallja, és az Y-fához lépkedtem.
Karjaival hátul a fatörzset öleltem, mintha oda lenne kötözve…
Nem `mintha`!
Ténylegesen megkötözték a csuklóinál fogva. Kitapogattam a vékony, sokszor körbetekert madzag végét.
– Neee! szólt rám Klaudia. Még legalább 10 percig így kell maradnom!
– Jól van tanúsítottam megértést, mintha akármit is értenék a helyzetből.-, majd később visszajövök kiszabadítani.
– Addigra összepisálom magam, nem bírom ki még tíz percig! reklamált altba hajló, többféle szeszről árulkodó hangján.
Ezt a részét tényleg meg tudtam érteni elsőséget élveznek a szükségletek – ha a kikötözéshez ragaszkodását nem is sikerült empátiával kezelnem.
– Mégis megpisiltetlek… – ajánlkoztam inkább, mintsem kérdeztem, s mellettem Anikó kuncogott.
– Húzd le a nadrágomat! vezényelt Klaudia.
– Nem látom.
– Nem nézegetni kell… elől van gomb.
Anikó is megszólalt:
– Segítek…
– Le tudok tán húzni egy nadrágot?! zsörtölődtem.
– A bugyit ne…! kommandírozott Klaudia. Nem értettem, de úgysem látszott a sötétben, micsoda bamba mosollyal fogadtam szót.
– Elég félrehúzni? kíváncsiskodtam. Állva akarsz pisilni? Kellene szerezni valami világítást, ilyet még nem láttam…
– Siess már, nem sztriptíz ez!… Most a bugyit… – Aha! A sorrend még ilyenkor is fontos a lányoknál, ahelyett, hogy egyszerre mindent le lehetne vetni. Elég addig!
– Tudsz célozni? kérdeztem ártatlanul. Anikó hol nekem támaszkodott, hol a fatörzsnek, és rázkódott a féktelen nevetéstől.
Klaudia is felengedett érezte, hogy azonnal megoldódik a gondja -, és térdtől felfelé óvatosan süllyedni kezdett a fa mellett.
– Segíts leguggolni valameddig… a karomnál… ne röhögtess! – Pedig csak azt javasoltam, hogy összecsippentem alul a punciját és úgy tud majd állva is célozni. Aaaah! Ez felér egy orgazmussal!
– Érdekes, az én pisilésem nem volt ekkora élmény… – tűnődtem hangosan.
– Az enyém sem. Biztos, mert egyedül csináltam! kacagott Anikó.
A tábortűz felől egy imbolygó alak közeledett:
– Kiszabadultál? kiabált már messziről. Akkor újra indul a stopper, vagy más büntetést kapsz.
– Nyugi, minden rendben! szólt vissza Klaudia Tamásnak, aki jött ellenőrizni a kikötözött játékost.
– Mit csináltok? kérdezte az, amikor észrevette, hogy immár hárman állunk a fa körül. Aztán úgy vélte, minden világos: Ja! Szaxizás? A fogoly éppen megpróbált felemelkedni guggoló helyzetéből. Maradj csak… aztán kiszabadítalak! Felénk fordulva: – Köszi srácok Még nem tűnt fel neki, hogy Anikó személyében egy nőt tisztelhet, nem is akármilyet, s engem sem ismert fel, de vegyük figyelembe, hogy nem is ránk koncentrált mindjárt megyünk mi is!
– Kösz mindent! Klaudia is jelezte, hogy nyugodtan otthagyhatjuk Tamás társaságában.
Rólunk immár tudomást sem véve, a magasabb sötét folt szorosan a guggoló feketeséghez lépett, és talán belemarkolt a hajába.
– De sürgős lett! hallatszott még Klaudia incselkedő reklamálása, miközben mi diszkréten távolodtunk.
– Szerinted is leszopja? súgta elgondolkozva Anikó, majd mindenféle átmenet nélkül éktelen kacagásban tört ki.
– Biztos vagyok benne.
– Te is szeretted volna? komolyodott el hirtelen. Azért tüsténkedtél körülötte? Megállt a tűz és az Y-fa között félúton, és szembefordult velem.
– Láthattad, hogy segítettem neki.
– Éppen ez az! Lehúztad a bugyiját, fogdostad a puniját…
– Nem fogdostam, csak épp` hozzáértem.
– Melyikünk a szebb? kérdezte váratlanul, és újra elindultunk a többiek irányába.
– A tiédet még nem láttam…
– Ami láttál belőlem! Arcom, alakom?
– Komolyan kérdezed? Nem szoktál tükörbe nézni?
– De sötét van! Sötétben minden puni egyforma… és minden száj… – Megint megállt: – Te, szerinted tényleg leszopja a fának kötözve? Ezen menetrendszerűen ismét hahotázni kezdett.
A tábortűz mellől Feri emelkedett fel éppen, és oldalazó mozdulattal elosonni készült.
– Meguntad? kérdeztem kollégámat.
– Megmozgatom a lábam…
– Ne siess! nevetett Anikó, és belecsimpaszkodott a karomba. Ha Klaudihoz indulnál, most foglalt még…
Feri megtorpant.
– Miért kötöttétek ki? próbáltam megérteni a az események láncolatának azt a részét, amik akkor történtek, míg mi a vodkás hegymászást gyakoroltuk.
– A játék egyszerű volt: mindenki mondott egy feladatot, amit az hajtott végre, akit üveggel kipörgettünk. Éppen Klaudi javasolta, hogy a következőt pedig ki kell kötni 30 percre a sötétben, amikor kipörgette saját magát… Tényleg van nála valaki?
Anikó alig bírt magával, parttalan jókedvében, fuldokolva igyekezett kimondani:
– De van ám!…haha… Nekiszögezi a fának!… haha … a farkával.
– Ott voltatok? Láttátok?
– Nem látni semmit, de kitapogattam… – jegyeztem meg tettetett közönnyel.
Ismertem Ferit, a hatás nem maradt el:
– Szóval ti ketten kitapogattátok, hogy Klaudi szop valakit?
– Nehem… haha… kehettehen… csak őőő mutatott rám Anikó és akkor még csak Klau volt egyedül, őt kellett levetkőztetni…
– Nem lehet veletek beszélgetni! Toporgott: induljon-e vagy mégiscsak foglalt Klaudia? Eljössz velem? kérdezte röpke tétovázás után, kertelés nélkül Anikót.
– Most értünk ide, majd később esetleg beszélhetünk róla.
A tűz utolsókat pislogott, egy-egy imbolygó nyelv felbukkant még, mélybíbor izzása összeszorította a fénykört.

*

Rita végigfeküdt négy kinyújtott láb hullámain, és felváltva hessegette el a négykezes tapogatásra induló markokat. Kis fáziskésésének köszönhetően pillanatok alatt kibuggyantak a rezgő mellek, s amíg ezeket nevetve eltakarta a hegygerinc felett kúszó Hold elől, egy élelmes tenyér a bugyijába csúszott. Kéjes sikkantás.
Lábaim nehezek, néha megbillen alattam a kiszáradt völgy.
Klaudia nem az Y-forma fatörzs irányából, hanem valahonnan a ciripelő sötétségből bukkan fel Tamással a sarkában, és a parázsnak háttal álló Ferihez lépett. Szinte összepréselődött a két alak között, és évődő kacagással kezét nyújtotta egy közelben ücsörgő, hosszúnyakú üveget szorongató árny felé. Az árnyék komótosan felemelkedett, és már hárman fogták közre a viháncoló lányt.
Anikó úgy csimpaszkodott belém, mintha valami vásári körhinta lennék, amely levetni készül a bolond sokadalmat.
– Nincs is három kezem! tiltakozott Klaudia maximális hangerővel, hogy a továbbképzésről idemenekült mintegy tucatnyi kolléga és kollegina egyikében se maradjon kétség afelől, hogy két kezével mihez kezd a körülötte szorongókkal.
Távolabb, ahol bizonytalan hullámokat vetett a talaj, két térdelő alak simogatta egymás világító fenekét.
– Nem is szeretem a vodkát jelentettem ki.
– Én meg nem bírom csatlakozott Anikó, és majdnem elrántott, ahogy cicijei közé szorítva lelógó karomat, teljes erővel kapaszkodott, lökésszerűen kivédve a földmozgást.
– Kinek van vodkája? nyújtózkodott felém két esdeklő karjával Rita, akit szorgos partnerei közben csupasszá bontottak.
Jó volna leülni gondoltam ha nem akarna minden apró mozdulatra kifutni alólam a tücsökszőnyeg.
– Itt is van valaki? csodálkoztam, amikor mögülem csörömpölés hallatszott, s nyomában készséges üvegek teremtek mindenki markában.
Megörültem a sörnek és hamar belekortyoltam.
– Én tele vagyok, a kezem meg foglalt… – rikkantott Klaudia. Utoljára szólalhatott meg szabadon: leguggolt a három partnere előtt, és úgy tűnt, hosszabb időre a szája is foglalt lesz.
A rendületlenül egymás fenekét nyomkodó pár trióvá bővült, félkönyékre támaszkodva, közvetlen közelről tanulmányozta őket valaki talán két hosszú másodpercig, majd a némán gyömöckölők női tagja mögé térdelve bekapcsolódott a játékba.
Óvatosan leereszkedtem… Anikó óvatlanul rám zuhant.
– De virgonc vagy! csúfolódtam.
– Kihúztad alólam a támasztékot válaszolt, és megmaradt ölemben-fekvő helyzetében.
Mintha csak igazgatnám, végigsimítottam a vállán, oldalán, hasán, csípőjén, combján… és visszafelé haladva a popsiján, hátán… megint a popsiján… Mintha elaludt volna ebben a félig kitekeredett, kényelmetlen pozitúrában, meg sem moccant.
Környezetünk is lelassult. Megállt. Ahogy egy hatalmas vásznon a festett alakok, mintha mind megmerevedtek volna. Kívülállóként szemléltem a pause gombbal lebénított társaság feketével pacsmagolt képeit: Ritát, ahogy kéjesen elterülve élvezte a teste egész felületén osztozkodó, erőszakos kezeket. A vékony füstcsíkot eregető, hamuvá oszló parázs mellett Klaudiát, szájában és mindkét markában egy-egy duzzadó férfiszerszám. Arrébb a csókolódzók hölgytagja négykézlábra ereszkedve a hímek közé várta, hogy kétirányból belekéredzkedjenek.
Anikó sem mozdult. Csak a tücskök serénykedtek, és jobbom fedezte fel egyre merészebben a női test rejtekeit. Kipattintottam a farmerja elejét, és a meglazított nadrágot apró mozdulatokkal leerőltettem annyira, hogy ujjaimmal zavartalanul fészkelődhessek a mélyén. Felhúztam a felsőjét, kikapcsoltam a melltartóját és azt is a válláig toltam.
Valahonnan előkerült az a koma, akitől az imént a sört kaptam, és szorosan Anikó felhúzott térde és gömbölyödő popsija közötti területre helyezkedett.
– Csináld még! szólalt meg a lány, amikor kihúztam a kezem félgömbjei találkozásából. Maradj nyugodtan! reagált a fészkelődésemre, de azért kissé felemelkedett és ő is kényelmesebb helyzetre váltott.
Látszólag ekkor vette észre társaságunk háromfőssé terebélyesedését. Megfogta a zsúfolt villamosan lesből tapizó-módszerrel dolgozó idegen kezet és mintegy legalizálva annak törtetését, a félig-meddig lehúzott nadrág bejáratához helyezte.
Durcásan megmarkoltam a ciciket és kitapogattam a kúpos bimbóit, miközben a vérszemet kapó hármadik határozott mozdulattal lefejtette Anikó nadrágját bugyistól. Ani egy pillanatra szélesre tárva combjait, felém fordult fektében, és addig mocorgott, míg arcával sikeresen befészkelődött az ölembe. Megvillant a holdfény a szemében, amikor nadrágomon keresztül meredt farkamhoz ért.
Úgy látszott, Anikót nem zavarja, hogy hárman lettünk, sőt amikor nem érezte az összes kéz simogatását, felemelte a fejét, és megnézte, hová tűnt kettő. Éppen a saját nadrágját tolta le koma és húzogatott egyet-kettőt a szerszámán. Nem akartam lemaradni, hátradőlve kiszabadítottam én is a farkam, és éreztem, amikor abban a pillanatban forró ajkak érintették a tövét, majd Anikó felkönyökölt és rátapadt a makkomra.
Környezetünk is megélénkült. Az állóképek mozgalmassá váltak. Klaudiánál felszaporodott a társaság észre sem vettem, mikor és honnan került oda egy újabb farkalló -, már négyen váltogatták egymást. Egyikük fölött mindig olyan távolságban guggolt, hogy a földön heverőnek legyen elég tere a lökésekhez, s szinte mozdulatlanul tartotta a punciját, csak néhány erőteljesebb vagy váratlan impulzus rángott végig a testén egészen a mindig foglalt szájáig és rezgőmozgást végző két markáig.
Babaarcú Rita ketten igyekeztek ugyanazon a nyíláson keresztül megtömni, s mindhárman egymást kommandírozták harsány röhögés kíséretében.
Amarrébb, a másik mesterhármas két hímje éppen befejezte egymás váltogatását elől-hátul, s teljes egyetértésben szinkronürítést végetek a lány arcára.
Úgy gondoltam, hogy ha nem is a tulajdonomat sértették meg hogy is írja az Alkotmány? -, de mégis a birtoklási vágyamba zavart bele az Anikó összeszorított popsijánál, pemzli-kezelő mozdulatokkal ügyködő koma. El kell fogadni, mert mindig a nő választ, s ha éppen kettőt támad kedve egyszerre választani, hát legyen… de azért az első én akartam lenni. Anikó cuppogó fejét óvatosan megemelve kibújtam támaszkodó karja alól. Megértette a szándékomat, és máris elém fordította ingerlően domborodó félgömbjeit. Végre háborítatlanul nyomtam hozzá feszülő farkamat, és ujjaimmal éreztem, mennyire szabad és készséges a nedvesen kitárt punci. Nem is érdekelt már, hogy a másik koma Anikó arcát kezdte simogatni, jelezve, hogy amit meghódítani szeretne, az éppen ott nyílik, megfogtam üzemkész, felforrósodott szerszámomat és bevezettem a rejtekbe. Ki sem húzom addig határoztam el amíg tele nem töltöm a kelyhet. Jól is tettem, hogy nem tágítottam a négykézláb előre-hátra mozgó lány mögül, mert akadtak közben jelentkezők, akik egyből pótoltak volna: ketten is odasündörögtek, egyik kezükkel farkukat nyüstölve, másikkal megpaskolva Anikó fenekét… majd továbbálltak Klaudia táborába, ahol mindenkinek jutott feladat.
Az alul-fölül vagy elől-hátul felnyársalt Anikó mind hangosabb nyögésekkel jelezte, hogy félretéve a vodkát, teljes valójával itt tartózkodik, és finom érzékrendszerével átadja magát az őt bitorló két férfi kénye-kedvének.
A tücskök csak bámulták a továbbképzés résztvevőinek csökkentett létszámban jelenlévő csapatát. A parázs szégyenében pöfögött még párat, vadászni induló ragadozók világító szemével kikukkantott a hamuból. És a Hold?
Az öreg lapostányér fénylő képével ámuldozott, amikor az egyenként dolgukkal végző kollégák és így felszabaduló kolleginák óvatosan, hogy a többieket ne zavarják meg jól megérdemelt élvezetükben, megkeresték még lötyögős üvegjeiket és kipréselték a maradékot.
Sztorikat mesélve – és dicsérve annak az eszét, aki a rendszeres továbbképzéseket kitalálta öltözködtünk, és amennyire lehetséges volt, összeszedtük az üres üvegeket, jó cserkészekhez illően eltapostuk a tűz nyomát is, és a jóleső fáradtság ellenére egymás-szavába-vágós vígsággal tértünk vissza a panzióba.
Az éjszaka többünknek még nem ért ugyan véget, de igyekeztünk közömbös tekintettel elhaladni a hallban egymást okosító emberek mellett miért nem alszanak már ilyenkor? és lehetőleg elkerülni a kirándulásunkra vonatkozó esetleges kérdéseknek még a lehetőségét is.

Anális és bizarr kaland, pisiszex -el fűszerezve

Karcsi a barátom nem volt otthon,így a szeretőm Peti lehugyozott majd seggbe baszott a fürdőszobában. Teljesen elborított a gecije, irdatlan sokat termelt. Baromira ki volt éhezve. Rám.

Hétfőn reggel Bikám elhúzott valahova, azt hiszem, biliárdozni a gyökér haverjaival, én pedig felhívtam Petit, régi szeretőmet, hogy fogadna-e? Peti egy újgazdag elkényelmesedett hülyegyerek, aki azt hitte, hogy majd fényesen megél az autógumi-abroncs üzletből, amit az apukája vett neki. Szegénynek nem jött be, alig volt vevője. Budán éldegélt a családi kuria mellett egy kisebb házban. Felhívtam:
– Szia, Peti, nem zavarlak?
– Te sosem. Hogy vagy?
– Baszatlanul.
– Segíthetek?
– Megköszönném. Felbékávézom hozzád, aztán majd elütjük valamivel az időt.
– Karcsi?
– Hagyjuk Bikám, most érted prüszköl a sunám. Bevállalsz?
– Gyere. Van kokárdád, te kurva?
– Kurva az anyád! Egyébként nincs, de ha szeretnéd, gyorsan felvarrok egyet a picsámra.
– Ne szurkáld azt össze, majd én megszurkálom neked.
Kicsínosítottam magam, felvettem a legígéretesebb faszállító szerelésem, és elindultam. Úgy fújt ez a kurva szél, hogy majd’ levitte a baszott fejemet. A Moszkván átszálltam a 22-esre. Üldögélek-üldögélek, mígnem egy fasz nyanya oda nem zsibbad mellém és elkezd dumálni nekem, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyire nem ért már semmit. Én kedvesen mosolygok, helyeselek, mint egy angyal – úgysem húzza már sokáig, problémái záros határidőn belül megoldódnak. Tisztában vagyok vele, hogy külsőleg van bennem valami alapvető kedvesség, amit az emberek látni vélnek, pedig a kedvesség nem alapvető tulajdonságom. Az emberek szeretnek – ezt el kell fogadnom. De nekem nem kell szeretnem őket.
Leszállok, és elindulok a hegyen felfele, Peti lakásához. A szülei háza mellett egy külön telken van az ő kis sasfészke. Becsöngetek, ő meg lelkesen üget ki, hogy beengedjen. Puszit nyom az arcomra, mint valami gimis kislány. Ezen meg is rökönyödök magamban. Mintha nem kúrt volna már számtalanszor seggbe…
Beterelt a nappaliba, úriemberesen lesegítette a kabátomat. Szinte éreztem, ahogy egyre merevedik a fasza, pusztán a gondolattól, hogy mindjárt az ágyban fogunk hemperegni. Mindig ugyanaz a recept. Minden héten. Kérdezte, mit iszom. Mondom, rozét. Eltűnt a konyhába. Amikor visszajött két pohárral és egy üveg borral, látom, hogy nincs rajta zokni. Eltűnt. „Ez a srác ismer engem” – gondoltam magamban. Tudja, hogy mit szeretek… Zavartalanul leül velem szemben a díványra és elkezdünk iszogatni. Fehér pólót és farmert visel. Tudom, hogy előzőleg gondosan levette az alsógatyáját, hogy később ne kelljen bajlódni vele (az úriember ügyel a részletekre) így a sliccén keresztül szabad bejárást biztosítva nekem. Mindig így szokott történni, én pedig olyan csaj vagyok, aki villámgyorsan tanul.
Mint már említettem, Peti többnyire seggbe szereti a lányokat – nem sokan engedik meg ezt neki, így ilyenkor engem vesz elő, már ha nem én jelentkezem előbb. Igen, már bizonyára kitaláltátok, hogy bisex. Engem néha kinyalt, régi ismeretségünkre való tekintettel. Egy darabig felszínes témákról csevegtünk, mint a nyugdíjasok, majd hirtelen közbevágtam:
– Nincs kedved lehugyozni?
Peti nem jött zavarba, pedig éppen azt ecsetelte, hogy mennyire nem megy a gumiboltja – kizökkent. Azt mondja, semmi akadálya. Feláll és elindul, illedelmesen maga elé engedve a nappali ajtajában. Látom, hogy nem a hálószobájába megyünk, hanem a fürdőszoba felé. Meg is kérdezem, mi a terve? Erre azt mondja, hogy a kádban szeretne lepisálni, mert az ágyán most húzták újra az eredeti olasz ágyneműt. Muszáj volt felröhögnöm, hiszen akár a nappaliban is lehugyozhatott volna, ott csak fel kellett volna tekerni a szőnyeget, aztán rá a kőre, onnan könnyű felszedni a pisát. Amikor ezt elmondom neki, azzal érvelt, hogy az anyja néha bejelentés nélkül beállít. Felröhögök, ahogy elképzelem a jelenetet, amint az anyja ránk nyit, miközben a dinasztia szépreményű sarja, az egyetlen örökös, drága kisfia éppen vastagon arcba hugyozik egy jobb sorsra érdemes lánykát
A fürdőszoba világos, tágas és elegáns. Fenyőerdőszag. Minimalista stílusú csaptelep és hatalmas sarokkád. Amint becsukódik mögöttünk az ajtó, Peti nekem esik. Csókolja a szám, harapdálja a fülem, a nyakam. És szaggatni kezdi a kedvenc blúzom. Leállítom, és felajánlom neki, hogy ezt majd én lehámozom magamról, mielőtt tönkretenné, mert nem egyszerű a kezelése. Amíg én a finom kézműves rézgombjaimmal babrálok, ő szaporán lerántja a pólóját, és lehúzza magáról a farmerjét is. Amikor már nincs rajtam semmi, belefekszem az üres kádba. Peti már fél lábbal a kádba lépett, mire én röptében elkaptam a másik lábát, és vadul nyalogatni kezdtem a bokáját, talpát. A srác fasza gigantikus nyársként mered előre, a szeme úgy kigúvad, mint aki szellemet lát – pedig semmi oka meglepődni, nem először csinálom neki. Hát, igen: azoktól a sznob kis kurváktól, akikkel az idejét múlatja, nemhogy ilyet nem kap, de még annak is örülhet, ha nem kesztyűvel fogják meg a faszát. És most essen néhány szó Peti faszáról. Kicsi, tömzsi, sápadt, eres és valahogy mohó szerszáma volt, hatalmas, követelőző, bíbor marhaszív alakú makkal. Átlagos mérete volt, az én Bikámom irdaltan lófaszához képest, mindenképp. A talpnyalás után kényelmesen elhelyezkedtem a kádban és behunytam a szemem. Semmi. Rám irányozta a farkát, de ez kevés volt, ugyanis álló fasszal nem lehet pisálni. És a szerv lohadása sem várható mostanában, hiszen olyan volt, mint egy felhergelt rakéta. Segítettem rajta. Nekem pisa kellett, neki valag. Rákönyököltem a kád peremére, seggem rózsáját felé kínálva. Azonnal tudta is a dolgát. Idegesen belekotort a falra szerelt pipereszekrénybe, imádott síkosítója után. Éreztem, ahogy finoman, körkörös ujjmozgással bekeni a segglyukam. Lassan, finoman nyomja be kis pöcsét, majd dugni kezd. Ő nagyon gyorsan el szokott élvezni, ezúttal sem volt ez másképpen. Megkértem, hogy élvezzen rám. Ő időben szólt, és amikor már nagyon közel járt, felszólított, hogy: most, most! én pedig lefeküdtem a kádba és hagytam, hogy rám verje. Teljesen elborított a gecije, irdatlan sokat termelt. Szegény fiú, ilyenkor annyira sajnálom, mert látom, mennyire ki van éhezve egy jó dugásra, amit csak tőlem kaphat meg. A farka lassan konyulni látszott – jöhet nekem a pisa! Végre. „Kérem a pisát, ide vele, könyörgök! Brunyálj le, buzi szarházi…!” Egy kis szünet után csordogálva, majd egyre sebesebb iramban kaptam a sárga áldást Petiból – a testmeleg folyadék tiszteletére még a számat is eltátottam. Utána megkértem, hogy ujjazzon elélvezésig. Peti, ahhoz képest, hogy seggbarát volt, egész ügyesen csinálta. Sikítva mentem el.
Vége volt. Megfürödtünk és visszaültünk borozni. Mint már mondtam, Peti bisex, és össze is hoztunk pár éve egy hármas partit a masszívan hetero Bikámmal, de erről majd holnap mesélek. Annyit elöljáróban, hogy nem volt zökkenőmentes.

 

 

Pisiszex a sógornőmmel

5 éve vagyunk házasok. Az utóbbi időkben a szexuális életünk valahogy kezdett lelankadni. Az első két évben még szinte naponta együtt voltunk. Volt hogy naponta többször is. Utána fokozatosan egyre kevesebbszer. Sok mindent megpróbáltam, legtöbbször sikertelenül. A végén a feleségem már csak egyet akart: Nyugalmat.
Még egy ideig sokat beszélgettünk, vitatkoztunk, hogy mi lehet ennek az oka. Később ez is elmaradt. Vagy korán ment lefeküdni, vagy későig nézte a TV-t. Ma az első változat volt napirenden. Én néztem mérgesen a TV-t, amikor csöngött a telefon. A nővére jelentkezett, a sógornőm.
Közölte hogy férje megint hosszabb üzleti útra ment, és javasolt valamiféle összejövetelt, a magány elűzésére. Jeleztem, hogy húga már mélyen alszik, mikor felvetette a kérdést. “Mi lenne. ha te jönnél akkor át egy kicsit?”. Hallgattam, majd némi habozás után mondtam: “Tulajdonképpen miért is ne? Mindig csak te jöttél át eddig. ”
A telefon elnémult. Nem volt világos hogy technikai hiba vagy a sógornőm letette. Biztos, hogy hívott? Végül is döntöttem. Halkan beosontam a hálószobába és egy kis cetlire ráírtam: “Fáj a fejem. El kellett mennem sétálni!”

Ahogy útra keltem, tulajdonképpen már bántam az egészet. Soha különösebben nem érdekelt a sógornőm.

Már a házuk elé értem, és éppen azon voltam, hogy hazafelé fordulok, mikor halkan hallottam a nevem. Ő volt az ablakban és integetett hogy menjek be. Gyorsan bementem és ő bezárta magunk mögött az ajtót. És ekkor elfogott valami kópéság és egy hirtelen mozdulattal érte nyúltam és szájon csókoltam. Egyáltalán nem lepődött meg. Viszonozta. Ölelés közben nekem nyomta a testét. Feszes póló volt rajta és rövid szoknya. Az én kedves kis sógornőm az évek alatt már jócskán felszedett magára. A molett nők, még az úgymond gusztusosan teltek sosem érdekeltek. De ma minden más volt. Kívántam. Kezemet minden teketória nélkül a fenekére csúsztattam. Férfiasságom már kezdett ágaskodni. Nyilván ezt megérezte, mert igyekezett minél szorosabb testi kontaktusba jutni velem.

Hirtelen egy kicsi zavartsággal bocsánatot kért, és mondta, hogy WC-re kell mennie. Becsukódott mögötte az ajtó. A kisördög belém bújt és hirtelen rányitottam az ajtót mely nem volt zárva. Nagy szemekkel, meglepődve nézett rám, ahogy ült a kagylón. Minden teketória nélkül odaléptem, és két kézzel megfogtam a melleit. Nem kicsi mellek voltak, de jó teltek, feszesek. Melltartó nem volt rajta. Felhúztam a pólóját és a meztelen mellein kezdtem a mellbimbóit dörzsölni. Gyorsan kidugták a kis fejecskéiket. Tekintetemet lejjebb eresztve néztem be combjai közé. Gyengéd erőszakkal húztam szét őket.
– “Szeretném látni, ahogy pisilsz!” kérleltem.
– “Tényleg meg akarod nézni?” – kérdezte. Bólintottam. Leguggoltam hogy jobban lássak. Kezeimmel széthúztam a térdeit. Erős sugárban, hangosan jött a vizelete. Kértem hogy még egy kicsit tartalékoljon, és indítványoztam, hogy menjünk a zuhany alá. Beálltunk, most már teljesen meztelenül a kádba. Kölcsönösen masszírozgattuk egymást a vízsugárral, majd alapos szappanozgatás következett. Mellei, hasa, erős feneke, szőrös szeméremdombja. Nagyon megkeményedtem. Szappanos kezével ő is le fel játszott a merev rúdon. “Lassabban, még nem akarok most elmenni. ” kértem.

– “Gyere! Pisilj rá!” utasítottam. Befeküdtem a kádba, és ő a kád két szélére felguggolva kezdett pisilni. Jól aláigazítottam a farkam, hogy a legérzékenyebb részt találja el, a még mindig energikus sugár. Jobb volt, mint a zuhany. Kár hogy nem tarthatott percekig.
Megtörülköztünk. Kezemet fogva húzott a hálószoba felé. Közben megálltunk és szenvedélyesen csókolóztunk. Mikor leült a franciaágy szélére sokat mondón megálltam előtte a mereven felálló farkammal. Rögtön értette, hogy mit akarok. Kissé szégyenlősen kérdezte:
– “Hogy tegyem? Hogy jó neked?”
Két kézzel némán, a fejét gyengéd erőszakkal irányítottam az izgatottan fickándozó makkom felé. Ellenállását feladva óvatosan szájba vette. Szívta, szopogatta, ízlelgette. Egyre bátrabban, és mélyebben, úgy hogy kénytelen voltam ismét figyelmeztetni:
– “Még nem akarom!”
– “Miért ne? Szívesen kipróbálnám hogy itt milyen ” mondta. Jó hát legyen, gondoltam és teljes marokkal megszorítottam telt kebleit. Nem sokat kellett várni, míg ütemes sugarakkal jött meg a jól ismert megkönnyebbülő érzés. Heves nyögéseimet nem tudtam, nem is akartam visszatartani. Eközben ő lecsukott szemekkel, áhítatos szuszogással egyre azon volt, hogy az én orgazmusomat az utolsó cseppig teljessé tegye.
Egy könnyed csókkal eltávozott a fürdőszobába. Utána leheveredtünk a nagy dupla ágyon. Kedvem támadt a kis pisiszex után egyéb kis különcségekhez. Kértem tőle még egy pár harisnyanadrágot. Egyenként a két kezét és a két lábát az ágy széleihez kikötöztem. Egy kicsit meglepődve nézett rám, de megnyugtattam, hogy semmi fájdalmasat nem akarok művelni vele. Ha mégis valami kifogása van, mondja, és az egész játékot rögtön abbahagyom. Azt nem akarta. Így fogtam egy ollót, és a lába között egész rövidre nyírtam a szemérem szőrzetét, úgy hogy a rózsaszín belső ajkak is jól láthatók legyenek.
Kedvem támadt az egyik ujjamat közéjük vezetni. Heves sóhajtás volt rá a válasz. Másik kezemmel nem feledkeztem el ingerlő nagyságú melleit is kezelésbe venni, míg mindkét mellbimbóját sikerült kinöveszteni.
Aztán megragadva őket rájuk buktam, hogy minden erőmmel szívhassam. Szoptam, szívtam a termetes ciciket olyannyira, hogy egy kis mérséklésre kért. Erre visszatértem a punihoz. Most már úgy gondoltam, hogy egy kis szájjal való kényeztetést is kiérdemeltek.

Nyelvmunkám sikeres volt, mert erőteljesen felszólított hogy most már dugjunk. Azért még a feneke lyukának is jutott egy kis ciróka. A hatás tökéletes volt. Irtó jó volt nézni a kikötözött nőt, amint a kéjtől és vágytól remegett. Lassú élvezettel húztam fel a kondomot, aztán már gyors türelmetlenséggel hatoltam be.
Gyors ütemben kezdtem hajtani az orgazmus felé. Mondta, hogy azáltal, hogy a szőrt az érzékeny helyen rövidre vágtam, a csiklója sokkal közvetlenebbül érzi ágyékom kemény csapásait, és hogy ez mennyire jó. Mindent beleadtam és élveztem apró kis sikolyait, izzadását, ahogy élvezett.
Eldöntöttem utána hogy itt az ideje, hogy a magam élvezetére is gondoljak. Lehúztam az óvszert, és nekiláttam a popsi meghódításának. Ehhez meg kellett oldoznom a harisnyából eszkábált köteléket, majd a lábainál fogva még sokkal jobban megemeltem a fenekét, és egy kispárnát tettem alá. Ezután újra rögzítettem a köteléket, és készen várt a gyönyörök kútja. A fütykös elegendő krémmel lett megkezelve, és óvatosan megkezdtem a behatolást.
Először volt egy kis ellenállás, nyögésecske, ezért egy-két percet vártam hogy a záróizmok ellazuljanak. Utána már egész könnyedén tudtam becsúsztatni, szinte tövig. A ruganyos izomgyűrű forrón, feszesen tartotta fogva a faszt, ettől hihetetlenül felizgultam, és már nem bírtam hogy ne kezdjek mozogni. Nemsokára mellbimbói megkeményedtek, és heves sóhajtozásba kezdett. Hevesen elkezdtem markolgatni a tömött dudákat és közben lenn a mélyben gyönyörűséges magömlést éltem át. Egészen addig benne maradtam, míg mindkettőnk izgalma teljesen lelohadt.

– “Még sose voltak a popókámban” – mondta.
– “És milyen volt?” kérdeztem.
– “Eleinte inkább kellemetlen, de a végén már egész jó volt”.
– “No akkor ezt a jövő alkalommal megismételjük” – ígértem. Rögtön izgatott lett.
– “Mikor lesz a jövő alkalom?”
– “Ez részben tőled is függ “.
– “Hogy hogy?”
– “Holnap lesz egy családi összejövetel. Utána a húgod elmegy, és szabad a pálya. Legjobb lenne, ha már úgy jönnél, hogy bugyit sem vennél. Csak én fogom észrevenni, és ebből fogom tudni, hogy benne vagy a dologban. ”
– “Rendben ” nevetett és egy könnyed csókkal elbúcsúztunk a másnapi, viszont látásra.
A szokásosnál sokkal jobb kedvvel mentem haza. Lezuhanyoztam, majd a lehető leghalkabban beosontam az ágyba. Épp hogy magamra húztam a takarót, hogy aludjak, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a hasamon éreztem hitvesem kezét, amint azt elkezdte cirógatni. Úgy tettem, mint aki semmit sem vett észre az egészből. A kéz nem érte be cirógatással, hanem egy hirtelen mozdulattal rá talált fáradt férfiasságomra és elkezdte egész finoman masszírozgatni.
– “Ébren vagy? ” kérdezte. Bizonytalanul dünnyögtem, ami se, nemet se igent nem jelentett.
A kéz folytatta munkáját, s most már nem is eredménytelenül, mert éreztem, ahogy a petyhüdt tagomba visszatért az élet. S ekkor, ami már évek óta nem történt meg: egyszerre fejével becsúszott a paplan alá, és éreztem, ahogy a szájába veszi a furulyát.

Feszülten vártam hogy hová fog az egész kilukadni.
Most már teljes testtel hozzám simult
és kezével erősen megragadta a szerszámot a tövénél. A szívások egyre intenzívebbek lettek. Csak gratulálni tudtam magamnak, hogy volt annyi eszem hogy előzőleg lezuhanyozzak.
Már kezdetem egészen belejönni a dologba, mikor elkezdett csengeni a telefon. Rosszat sejtve mentem a készülékhez, és felvettem. A sógornőm volt. Rögtön a leghatározottabban tettem a hülyét, s közöltem hogy rossz számot hívott, és itt semmiféle Angéla nem lakik. ”
Csak nem megérzett valamit a feleségem? Mindenesetre visszabújtam hozzá és elkezdtem lehúzni róla a bugyit. Nem ellenkezett. Közben enyhe szemrehányással mondtam neki, hogy mennyire el lettem hanyagolva az utóbbi hónapokban és ezért jár valamilyen kárpótlás. Erre sem szólt semmit. Elhatároztam, hogy most már nem fogom engedni, elrontani az élvezetemet, és az éjjeli szekrényen levő síkosító gél utón nyúltam.
A puncija után a feneke nyílását alapos kezelésbe vettem a krémmel. Ezt percekig műveltem és ő közben érdektelenséget vagy álmosságot színlelve egyre mélyebbeket lélegzett. Úgy tűnt, hogy elaludt. Nem nagyon akartam valójában firtatni ennek a valóság tartamát. Óvatosan megkezdtem a behatolást. Egy ideig vártam hogy ellazuljon. Izgalmam nöttön-nőtt és óvatosan mozgattam magamat benne, nehogy felébredjen.
Miután ennek semmi jelét nem adta, megragadtam egyik mellét. Ez megtette a maga hatását. A csúcspont hamar jött, és nagyon kellemes volt. Kimentem letussolni (immár másodszor). Mire visszajöttem a feleségem már horkolt. Én is gyorsan álomba merültem.
Másnap reggel élénk szemrehányással kezdte a napot. Közölte, hogy fáj a feneke, és a legközelebb hagyjam el feneke kedvelését. Én ellene vetettem hogy részben azért volt ez, mert mivel aludt, nem irányított, és nem tudta tudatosan ellazítani altesti izomzatát. Ahogy veszekedtünk, a vita hevében nem vette észre, hogy fürdőköpenye szétnyílt. Kilátszottak a valóban jó formájú mellei. Talán kicsit enyhíteni is akartam rossz kedvét, és céloztam mellei még mindig feszes voltára. Nem jött be a dolog, mert elég dühösen azt mondta:”Jellemző, te csak mindig erre tudsz gondolni!” “Hát igen” replikáztam enyhe gúnnyal. “Valóban ritkán adsz rá több esélyt a rágondolásnál, talán ezért. Ha meggondolom, hogy ötévi házasság után most már évente vagyunk annyit együtt, mint régen két hét alatt. ”
“Engem nem érdekel! Nekem tökéletesen megteszi maximum havonta egyszer! És egyébként is utálom, hogy olyan nedves leszek az egésztől!” S azzal dühösen összehúzta a pongyoláját.
Nem lehetett megmagyarázni neki, hogy ez a nedvesség a dolog természetes velejárója. A saját nőgyógyásza sem volt képes erre. Teljes holtpontra jutottunk. Nagyon elkeseredtem, de ugyanakkor nagyon is kívántam. Ahogy a vita tovább folyt, ha nem is durván de dulakodni kezdtünk. Megint kinyílt a köpenye. Ekkor felkaptam, és ahogy erőtlenül védekezett, bevittem a hálószobai nagyágyra és rádobtam. Nem volt még bugyi alatta. Meztelen öle ott volt előttem. Kezdtem széthúzni a lábait.
Nem igazán meggyőzően védekezett. Ujjaimmal megtapogattam szemérem ajkait. Jó nedvesek voltak. Lassan egyik ujjamat a hüvelybe vezetve kezdtem belülről masszírozni. Erre össze akarta zárni a lábát. Bedühödtem, és a kezem ügyébe került fürdőköpeny övével és egy harisnyával kikötöztem a lábait. “Mit akarsz tenni?” aggodalmaskodott. Szótlanul folytattam a megkezdett ujjazást kívül, belül egyaránt. Egy törülközőt is hoztam, ha izgalmában nedvezni kezdene, legyen mivel megtörölni, különben hisztériás rohamot kap. Sóhajtozásai egyre intenzívebbé váltak. Most már a makkomat a bejárathoz illesztve döfködtem a hüvelybemenetét, de valójában nem hatoltam be. S ekkor nyöszörögve mondta: ”
– “Ne kínozz, nem bírom tovább. Ha akarod, akkor beteheted a fenekembe”.
Hogy mióta vártam erre a mondatra! Ezúttal már könnyebb volt, szinte nem is volt ellenállás. Ismét elmerülhettem mellei élvezésében. Különösen megkeményedett mellbimbói simogatása volt jó.
A csúcspontot együtt értük el, és végre megtapasztalhattam az ő kielégülését is. Addig maradtunk együtt, míg a vágy teljesen el nem halt mindkettőnkben.
A fürdés után az autóban panaszkodott hogy az ülés nem komfortos ott lent neki.

Pisiszex Judittal

Az itt leírt események részben a valóság, részben a fantázia szüleményei rólam és nővéremről, Juditról. Közös játékainkról, nemiségünk ébredezéséről szól, egy olyan kapcsolatról, mely tanulságul szolgálhat a pisiszex szerelmeseinek is. Ha zavar a nemi élet a családban, vagy a pisiszex, ne olvasd tovább.

Ujjaimmal összecsippentve a szennyesből kiemelt fehérneműt, tettetett csodálkozással kérdeztem: “Hát ez mi?” Nővérem (aki két évvel idősebb nálam) elvörösödött, és a bugyija után kapott.

“Mit gondolsz, öcsike? Azonnal add vissza!”

Judittal mindig jó testvérek voltunk, megosztozva mindenen, de a családban uralkodó kispolgári szemlélet miatt mindig hallgattunk az olyan dolgokról, mint az alsónemű, fürdőszoba … vagy nemi szerveink. A nemiség témáját kerülték a szülői intelmek, a fejünkben zavaros volt a kép. Például tudtuk, ha apa hazaérkezett egy-egy hosszú tengeri útjáról, szüleink mindig “érintkeztek szexuálisan”, de nemi életük rejtve zajlott előttünk. Utólag azt gondolom, aktív szexuális életet éltek, bár erről soha nem ejtettünk szót. Ahogyan kezdtünk cseperedni, ezekre a dolgokra is egyre jobban figyeltünk.

A fehér pamutbugyit a fény felé tartva, a legizgalmasabb részét vizsgálgattam és tűnődő hangon megszólaltam, “Hmmm, mi ez a nedves dolog itt?”

“Dávid, fejezd be azonnal! Atyaisten, de disznó tudsz lenni!”

Imádtam a szorult helyzetét, és igyekeztem annak minden pillanatát kiélvezni. Egy kisöccs számára ilyen helyzet ritkán adódik. Tovább játszottam: “Milyen szexi!” – mondtam a bugyi illatát magamba szívva.

Vajon beválik a tervem? Igyekezetem arra irányult, hogy a köztünk hosszabb ideje kialakulóban lévő izgalmas szexuális feszültséget tovább növeljem. Számomra hónapokkal azelőtt kezdődött a dolog, mikor birkózás közben megéreztem Judit sajátos “nőci illatát”. Tovább szorongattuk egymást, de közben már arra is figyeltem, hogy egy lánnyal birkózom. Bárhová nyúltam, olyan puha és nőies volt. Ő persze csak a legyőzésemre koncentrált. El is kapott, és combjai közé szorította a fejem, ahonnan nem volt menekvés.

“Föladod végre? Föladod végre?” – kérdezgette.

“Soha, ne is reménykedj!” Föladni, most? – gondoltam magamban. Amikor végre itt vagyok a titkok kapujában? Átkaroltam a csupasz combjait és megpróbáltam a szorítástól kifeszült nacija alá nyúlni. Kinyúlt pólója alatt általában bugyit hordott, de most rövidnadrág is volt rajta. Amikor a combtövéhez értem, csiklandósan nevetett, és lazított a hosszú lábai feszes szorításán. Kihasználtam az alkalmat, de nem szabadulni igyekeztem, hanem a lába közé fészkelődtem.

“Most tényleg megvagy” – kuncogott. “Feladod?”

Megvagyok? Vagy inkább te nekem! – vigyorogtam magamban. “Soha!” – kiáltottam elfúló hangon kemény combjai közül, belélegezve a nadrágján átszűrődő édeskés lányszagot. A szennyesbe dobott fehérneműjét szaglászva is mindig odavoltam, de ilyen közelről, mikor még benne van a csoda … hát ez valami! Küzdeni is elfelejtettem, és átadtam magam az erotikus pillanatnak. Belesve a nadrágja szárán, észrevettem néhány barnás szőrszálat, amint a bugyiból kikunkorodnak. Vajon sejti, mit vizsgálgatok éppen?

Judit a hirtelen csendből érezte, hogy valami nincs rendben, mert rám kiáltott: “Mivel próbálkozol?” Aztán felvisított, mikor a csiklandozás leple alatt a nadrágba nyúlva ujjaimmal már a bugyija elülső részét simogattam.

“Csiki, csiki, csiki” – próbáltam más látszatot adni a dolognak, miközben orrom buzgón a lába közé fúrtam. Mindenét akartam, látni, érezni, csak éppen nem tudtam, hogyan … hacsak nem így.

Ekkor már sikongva nevetett, és szabadulni akart a csiklandozó kezemtől, bár szorított is volna tovább. “Ne, ne, ne! … Jesszusom becsinálok! … Állj le! Kérlek!”

Becsinál? Hogyhogy? Akkor éreztem meg a pisi összetéveszthetetlen szagát. Atya-gatya, a bugyijába pisilt? Hátrahőkölve szemlélgettem a nadrágján átütő nedves foltot. Akkora volt, mint egy szilva. Mielőbb tovább tanulmányozhattam volna, hirtelen kitépte magát és kirohant a szobából, becsapva maga mögött a fürdő ajtaját.

Ahogyan máskor is, ha egyedül voltunk, lehasaltam az ajtó elé, és a szellőzőre tapasztottam a fülem. A sistergés ismerős a csészében. Néha változik, hangosabban hallom, mikor közvetlenül a vízbe engedi … vagy másképpen ül … Vajon irányítani is tudja?

Most nem szűrődött ki a WC-papír menetrendszerű zörgése. Csend volt, hallottam a lélegzetét. Vagy az enyémet? Pár pillanat múlva papírtépés, majd újra csend.

Már kattant is a fürdőszoba zárja, én meg elképedtem. Ki fogja lehúzni? Elmaradt a szokásos jel a távozásra! “A francba! … Lebuktam,” – gondoltam dobogó szívvel. Kisvártatva feltárult az ajtó, és Judit átlépett rajtam. Még alulról láttam a popsijának félholdjait, mikor távoztában odavetette: “Kis pöcs!”

Ahogy eltűnt a sarkon, a fürdőbe rontottam. A tető felhajtva! Megbabonázva meredtem a sárga lére, amiben WC-papír csomó úszkált.

Judit pisije! Csak a folyadék forrására tudtam gondolni, és nekem is elő kellett vennem. Keményen állt, csak pár rántás kellett, hogy az én spermám is a csésze levében landoljon. Hát idáig jutottunk! Teljesen odavoltam! A nővérem a golyóimnál fogva vonszol a szakadékba, és még csak nem is tud róla! Judit bugyija, Judit pisije, mindez erős kötelékbe szerveződött bennem abban a fűtött, erotikus pillanatban.

Később megpróbáltan a birkózásunkra terelni a szót, de nem lepett meg, hogy Judit nem szívesen beszél róla. Ennek ellenére mindketten éreztük, hogy valami megváltozott kettőnk között, a nemiség homályos titka költözött a kapcsolatunkba. Részemről bármit megtettem volna, ha Juditot meztelenül láthatom. A bőre a szoknyája alatt, a csupasz test a ruhája kivágásában, minden izgatott. Ha csak ez foglalkoztat és ilyen közelségben élsz valakivel, erőfeszítésed mindig meghozza gyümölcsét.

Mégis, bár jó dolog a leskelődés, de nem minden. Dűlőre akartam vinni a dolgot. Annyira szerettem volna újra érezni az illatát, és még jobban az izgalmat, amikor beszélünk róla. Mocskosan beszélni! És egy új vágy: meglesni őt pisilés közben.

Ritkán tudott úgy WC-re menni, hogy fel ne figyeltem volna rá, és már ugrottam is hallgatózni. A pisilésének zaja valódi afrodiziákum volt, azonnal megkeményített! Még apró pukijainak elfojtott hangja is lázba hozott. Lassan kifigyeltem vizelési rituáléját, melyeket a hosszú gyakorlat csiszolt ismerősre.

Lassan megszokásommá vált a bugyiszex. Iskola után Judit átöltözött a fürdőben, a fehérneműjét is a szennyesben hagyta. Ahogy nemsokára kijött, becsusszantam, magamra zártam az ajtót és kihalásztam a bugyit. A magamét letoltam a bokámig és a WC-re ülve szaglásztam Juditét, miközben a farkam masszíroztam.

Évek teltek el, mióta egyszer megpillanthattam Judit csupasz punciját, de képzeletemben újra és újra előhívtam magamban a pillanatot, ahogyan pelyhedző szőrét megláttam. Belém vésődött szétnyíló, duzzadt ajkainak, és az általuk körülzárt, nedves, de mégis kislányos nyílásának látványa. Orrom a lába közéhez szorítva belélegeztem nunájának nehéz illatát. Naponta legalább egyszer kivertem magamnak, szüntelenül arra gondolva, hogyan vehetném rá Juditot a közös játszadozásra.

Bizonyosra vettem, hogy próbálkozásaim, hogy a ruhája alá pillantsak, nem maradtak észrevétlenek, de Judit kötelező méltatlankodása egyre kevésbé tűnt őszintének. Különben miért volt olyan óvatlan, mikor leült velem szemben, vagy miért hajolt le előttem olyan gyakran, hogy a fenekébe vágott a nadrágja, és ártatlanul kérdezte utóbb: útban vagyok? Ilyesmit sose csinált, ha anya a közelben volt.

Lassan megértettem a szabályt: sok mindent lehet, csak ne beszéljünk róla. Folytathatjuk
a kisded játékainkat, de tegyünk úgy, mintha semmi se történt volna, mintha semmit se vennénk
észre. Ülhet a kanapén, elmerülve a könyvében, nem ügyelve rám, aki előtte a földön figyelem a combjainak közét és kitartóan várom, hogy megpillanthassam a bugyiját, de nem szabad magam elárulnom. Felbőszítené, ha nyilvánvalóvá tenném, mire figyelek valójában. Ez része volt a tini csábítás tudományának, titkos testvéri vonzalmunknak … tettetni, hogy valójában meg se történt a dolog.

Sokkal később Judit elárulta, hogy pontosan tudta akkor, mire megy ki a játék, kinek mi a szerepe a színdarabban. Nagyon figyelmes volt, izgatott és ijedt egyszerre. Maga is szerette volna kiteljesíteni a játékot, de ez nem ment könnyen az ő normális erkölcsi érzékével … “te is óvatos lettél volna fordított helyzetben.”

Szóval, ha nem vállalhatjuk nyíltan saját rögeszménket, kerülgethetjük a forró kását, titokban hizlalva a vágyunkat. Ekkor nem tudtam, hogy Judit legalább annyira benne van a játékban, mint én. Azt hittem, csak én élek a fondorlatos csábítás eszközeivel. Ami tulajdonképpen így is volt. Azt gondoltam – és gyanítom a fiúk zöme így volt ezzel -, hogy egyedül én vagyok ilyen beteges. Csak én ólálkodom a fürdő ajtajánál, csak én szimatolok a testvérem bugyijában, hogy aztán este erotikus álmaim legyenek.

Jóságos ég!

Tervet kellett kovácsoljak, mert nem várhattam örökké a szerencsére. Felteszem, a szokásos pubertáskori türelmetlenség lett rajtam úrrá, hogy nem értem be a majdani kielégülés ígéretével. Sokkal közvetlenebb, kevésbé elvont dologra volt szükségem, azonnali konfrontációra, vállalva a visszautasítást is. Úgy képzeltem, a helyzet kulcsa Judit bugyija lesz. Gyanítottam, hogy a testvérem tudja, mit csinálok vele a fürdőben, de a magányos játszadozásom nem adta azt a közvetlen élményt, izgató szemkontaktust, amire vágytam. Itt az ideje, hogy áttörjem nemiségünk kiszabott korlátait.

Igen, a bugyiját fogom használni a csábításhoz! Gondoljuk csak el: a bugyi mindig nemi töltést hordoz. A csajok kuncognak, ha szóba kerül, és a fiúkat is érdekli, ha nem is mutatják. Titokzatos. Izgis. Minden erotikus, amit eszedbe juttat. Közvetlenül érintkezik “azzal”. Bepiszkolódhat – erről a gyerekek szemérmesen hallgatnak – pisivel, a punci nedvével, vagy a fenékrésznél.

A nővérem tisztában volt a fehérneműjéhez fűződő vonzalmammal, akár rajta van, akár a szennyesben, ezt már szinte megszokta. Ezzel nem juthattam messzire, hacsak nem váltok ritmust. “Legfeljebb majd visszavonulok, ha nagyon bosszantom a nővéremet” – gondoltam, de az egész olyan gyerekes szinten maradt. Szóval valami újabb trükkre volt szükségem.

Visszatérve a szennyes bugyihoz: a bal tenyeremre feszítve a pamutbugyi elejét, a fény elé tartva vizsgálgattam, miközben a nővérem nyaggattam: “Csak nem pisifoltot látok? Bepisilt a nővérkém? Egy kis baleset? A testvérkém már megint …”

Puff! Valami az arcomba csapódott. A fejemhez vágta az első dolgot, ami a keze ügyébe került, és mi volt az? … Egy újabb bugyi! Meghökkenést színlelve hátraléptem, és kezembe véve szemügyre vettem az új “szerzeményt”. Ez olcsó rózsaszín selyem volt csipkével a combrésznél és a derekánál.

– Azt akarod, hogy vizsgáljam meg ezt is? – kérdeztem.

Ezzel kiütöttem. “Te kis büdös patkány. Te beteg vagy! Kis szarcsimbók, bárcsak lehúznád magad a klotyón, hogy sose lássalak többé, hogy megkaphassam a szobád, és ne kelljen örökké várnom a fürdőben, amíg te …” Vörös fejjel köpködte rám a szitkot, ami eszébe jutott, miközben hirtelen átnyúlt az összecsukható asztal felett, hogy kikaphassa a kezemből a naciját. Ettől inge szétnyílt a mellén.

Megszokott hétvégi viselete volt rajta, egyik kinyúlt, régi ingem “úgyse látja senki”. Talán a szombati mosás miatt, ha nem volt senki itthon, melltartót se hordott. Láthatom a mellét! A csupasz mellét! Az ing nyílásán át teljesen kilátszott a melle, a köldökéig beláttam. Formás, közepes méretű cicije volt, nagy, meredező bimbókkal.

Még ma is előttem van, ahogy nyújtott karral áthajol az asztalon, vörösen és mérgesen, ringó sápadt mellekkel. Ebben a pillanatban nem egy tinilány cickóit láttam, hanem egy nő érett, simogatásra termett melleit!

Csend volt. Nem tudom, mennyi ideig tartott … talán percekig is. Judit egyenesen a szemembe nézett, mérgesen, zavartan, megsértve és közben mégis felajzva. Szorongattam a bugyiját, és megbabonázva meredtem a mellére, a mellbimbójára. Egy szót se szóltam, csak bámultam őt. Közben éreztem, ahogy keményedik az asztal széléhez préselődő farkam. Mikor csípőm önkéntelen mozgásba lendült, az asztal nyomása kiegyenesítette a szűk nadrágomba gyűrt fütykőm. Ott álltam az asztalt döfködve, feltartva Judit bugyijait, és a mellét bámultam. Nyilvánvaló lehetett, hogy a kisasztalt kefélem, és nem tudom abbahagyni, nem is akarom.

Követve a pillantásom, Judit lefelé nézett, és meglátta a kitárulkozó mellét. Elállt a szava és visszakapta a kezét, hogy összefogja magán az inget. Erre kinyújtottam a kezem, mintha át akarnám adni neki a fehérneműit. Ösztönösen utánuk kapott, mire újra szétnyílt az inge, és újra megpillanthattam a pucér cickóit az ágaskodó mellbimbókkal.

A kemény asztallapnak nyomva a farkam, figyeltem a himbálózó melleket, amint a testvérkém újra kinyújtotta a kezét a bugyijáért, persze vigyáztam, hogy ne érhesse el. Felejthetetlen pillanat volt: a zihálástól és a zavarodottságtól piruló mellek a szemem előtt, az egyik az asztalhoz lapulva, a másik ringatózva, meredt bimbóval. A farkam is felmeredt, és csak néztük egymást, kutatva. Csak a lélegzetünket hallottuk, és mindketten átéreztük a pillanat hihetetlen erotikus töltését, bár valójában nem voltunk tisztában azzal, mi történik.

A világ beszűkült számomra, csak Judit mellét láttam az összehúzódó pupillámon keresztül. Mintha egy alagútban lennék, elfojtva ért el hozzám a testvérem suttogása: “Dávid! AZT csinálod magadnak …? Azt csinálod, és el fogsz élvezni …?”

Hallottam, de ki voltam kapcsolva. Már túl késő volt, nem volt visszaút, még soha nem tudtam megállítani ezt a lavinaként rám törő érzést. Valahol a mélyből indult, és erőt gyűjtve felzúdult, majdnem fájdalmas lökésekkel kitörve a fütykösömön egyszer, kétszer, háromszor, és végül negyedszer is. A gatyámba élveztem, amit átáztatott a spermafürdő, ahogy visszafolyt a farkam tövéhez.

Lassan elcsendesült a zubogás a fülemben. Újra hallottam a hűtő zümmögését, és az utcán elhaladó kocsi zaját. Aztán a saját ziháló lélegzetem. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam Juditot. Nem mozdult. Leesett állal, kikerekedett szemmel bámult. Láttam a nyelvét és a sápadt bőrétől elütő mellbimbója pirosát.

Hosszú percekig bámultunk egymásra, amint magunkra találtunk a hirtelen jött erotikus kitörés után. Zavartságom egyre növekedett. Úristen, mit csináltam? Hogy történhetett ez meg velem? Ezt sose gondoltam volna. Mit fog Judit gondolni rólam? Vagy ami még rosszabb: mit fog apának és anyának, vagy a barátnőinek mondani? Azonnal lehervadtam. Egy zabszem se fért a fenekembe.

Félre fordítottam a fejem, és mintha ezzel megtört volna a varázs, a testvérem felnyögött: “Szent Szardínia!” Ott álltam egyedül a bugyival a kezemben, az asztalnak feszülő csípővel, de már lekonyult dákóval. Ezt akartam?

Felpörgött az agyam. Ami történt, megtörtént, és talán így is akartam. Ha tudnám, se akarnám visszacsinálni. Ennél rosszabb már nem történhet, sőt még az is lehet, hogy a nővérem is felizgult a jeleneten, okoskodtam. Némi önbizalmat nyerve, elhatároztam, hogy előnyömre fordítom a dolgot. Valami megmagyarázhatatlan okból úgy sejtettem, nem fog beárulni. Egyrészt ő is meg volt zavarodva. Másrészt azt gondoltam, ő is beindult.

Érezve, hogy ez egy kicsit sok volt számára, nyugodtságot színlelve mosolyogtam rá, míg felenged. Bár nagyobb volt nálam (akkor még), a felajzott vadász ösztönével éreztem, hogy nem teljesen bizonyos magában, és valójában élvezi, hogy hajtanak
rá, és hogy felizgatják az erotikus célzások.

Végül is én voltam a férfi kettőnk között!