A szadista tornaóra (sm történet)

– No lássuk, hogy mi az amit ennyi pénzért kapok. – hallottam nemsokára egy nagyon ismeros hangot.

Megborzongtam, de mégsem mertem elfogadni, hogy valóban az az akit hallok, csak akkor amikor kimondta a nevemet:

– A kis Geordina Corwax!

Az iskolai tornatanárom volt az. Mindig így nevezett az órákon, és éppen tegnap volt vele órám. Megpróbáltam felugrani, de erosen fogtak, és ahogy küzdöttem hamarosan le is kötöztek az asztalra.

– Máskor nem vagy ilyen élénk, te kis szuka. – hallottam megint a tornatanárom hangját – Igaz? – és erosen belecsípett az egyik mellbimbómba.

– Igen, Uram! – válaszoltam, miközben a hirtelen fájdalomtól fel is kiáltottam.

– Tegnap sem akartál tornázni, és mindenfélét összehazudtál.

Valóban semmi kedvem nem volt a tegnapi tornaórán részt venni, és azt hazudtam, hogy megjött a vérzésem. Ez most tiszta lebukás volt. A puncim ott volt elotte a szétrakott lábaim között frissen és üdén, vérzésnek természetesen semmi nyoma. Félrehúzta a bugyimat, ami amúgy sem takart semmit, és kihúzta a vibrátort. Helyette az egyik ujjával belenyúlt a puncimba. Nagyon kellemetlen volt, és fel kellett sóhajtanom.

– Finom? – kérdezte.

– Nem, Uram. – válaszoltam az igazságnak megfeleloen.

– Nekem finom kis punci vagy. – és tovább mozgatta az ujját bennem. – Használhatom a puncidat is amíg az enyém vagy?

– Igen, Uram.

– Bármire?

– Igen, Uram. Bármire. Bármit megteszek, amit parancsol. Így szólt az egyezség.

– Bármit beledughatok?

– Igen, Uram.

– És ha nem a farkamat, hanem egy baseballüto, vagy egy sörösüveg vastagabb végét akarom beledugni, akkor mi lesz?

– Mindent megteszek Uram, hogy megfeleljek az elvárásainak. – válaszoltam nyögések közepette, mert nem elégedett meg azzal, hogy a puncimba egy ujját dugja be, hanem két vagy három ujját is bedugta, és erovel próbálta meg tágítani. Pedig erre egészen más módszert kellett volna használni, de o nem azt akarta, hogy élvezzek.

– Remélem is, hogy mindent megteszel. Különben megkapod, amit megérdemelsz. Most pedig lássunk munkára.

Éreztem, ahogy lassan bekeni a puncimat habbal, a lábaim belso felét is, és a fenekem környékét is. Elég sokáig kavargatta a habot. Aztán lassan elkezdett megborotválni. Eloször csak a szeméremdombról vágta le a szoröket egyenletes hosszú borotvahúzásokkal, aztán a nagyajkakat is két-két ujjal elhúzva a lábaimtól, végül benyúlt a fenekemhez is, és ott is leborotvált.

– Így! – mondta a végén – Most már egészen úgy nézel ki, mint egy rendes szófogadó kis szuka. Most levesszük rólad a köteleket, és a szemedrol is a kötést, hogy láss, de ne próbálj meg megszökni. Amúgy sem tudsz.

Eloször a köteleket oldozták el, segítettek felállni, és csak az után vették le a szememrol a kötést. Eloször nem sokat láttam, mert reflektorok világítottak meg. Egy alacsony színpadon voltam egy teremben, és a fény mögött láttam, hogy emberek ülnek. Mellettem állt Zsuzsa, Hilda és még egy ember, akit jól ismertem, de nem ebbol az életembol, hanem a rendesbol, amelyet megpróbáltam elválasztani ettol. Ahogy már tudtam, a tornatanárom volt az, aki ott állt még mellettem, és bár eddig is hallottam a hangját, most hogy láttam még kellemetlenebb volt a dolog.

Ahogy pislogtam, és egyre többet láttam észrevettem, hogy nem csak az az asztal van a színpadon, amelyre az elobb még le voltam kötözve, hanem más eszközök is. A színpad egyébként meglehetosen durva és kopott deszkákból volt, és amennyire a falakat láttam azok sem voltak frissen festve, néhol még a téglák is látszottak.

– Geordina! Ezek szerint ismered az urat. – mondta Zsuzsa – Bemutatnád, ahogy illik?

– Igen, Mistress. O Schmedt úr, a tornatanárom az iskolában.

– Üdvözlöm, Mr. Schmedt. – köszöntötte Zsuzsa. – Azt hiszem szakmájából kifolyólag elég jól ismerheti a különbözo fortélyokat, amik egy ilyen kis kurvának a megregulázásához kellenek.

– Azt hiszem igen. Bár eddig csak felöltözve mozgattam meg ezt a kis szukát, van egy-két ötletem, hogy mit lehetne vele kezdeni ebben a helyzetben.

Megborzongtam. Zsuzsa folytatta:

– Mostantól az öné hétfo reggelig. Itt a színpadon, vagy ahova csak akarja, elviheti.

Zsuzsa és Mr. Schmedt is meglehetosen hangosan beszéltek, úgy, hogy mindenki jól hallhassa a nézotéren.

– Nos, Geordina – fordult hozzám a tornatanárom -, most megtanulod, hogy mi jár annak, aki hazudik. Mit hazudtál nekem, meséld el szépen a közönségnek! – azzal kitolt a színpad szélére. Így egy kicsit jobban láttam az embereket, de így sem lehetett sokat kivenni. Arcokat semmiképpen. Csak annyit tudtam megállapítani, hogy a terem nagy, és tele volt emberekkel.

– Azt hazudtam tegnap, hogy menstruálok. – mondtam.

– Hangosabban! – kiáltott rám Mr. Schmedt.

– Igen, Uram! – válaszoltam, és elismételtem hangosabban, most már szinte kiabálva, így mindenki hallhatta.

– Akkor most bepótoljuk a tegnapi órát. – jelentette be. – Vedd le a bugyidat, igaz nem sok. Én a helyedben szégyellenék egy ennyire szemérmetlen ruhadarabot felvenni, de a te dolgod. Most mindenesetre vedd le, így elejét vehetjük annak, hogy azt hazudd megint, hogy vérzel.

Engedelmesen levettem a bugyit. Ez persze nem volt egyszeru, mert a kezem még mindig hátra volt bilincselve. Azért valahogy le tudtam tolni a térdemig, onnan meg lecsúszott, és kiléptem belole. Ismét visszaálltam terpeszállásba, és elore toltam a melleimet.

– Most pedig guggolj le!

Leguggoltam, persze ehhez elobb egy kicsit összébb kellett zárnom a lábaimat, és meglehetosen nehéz volt az egyensúlyom megtartása is a magas sarkú cipoben.

– Mélyebben!

Megpróbáltam még mélyebbre leguggolni. Egy kicsit tudtam.

– Most állj fel! – jött az újabb parancs.

Felálltam.

– Hát, ez nem az igazi, de segítünk!

Betoltak a színpadra egy kerekeken guruló keretet. Beállítottak a közepére, és a kezeimet a bilincsbol kicsatolva a két széléhez kötözték Mr. Schmedt és Hilda körülbelül a derekam magasságában a lábaimat pedig terpeszben a kerethez alul.

Ekkor újra le kellett guggolnom, felállnom. Ellenorizték, hogy a kezem nem akadályoz egyik helyzet elérésében sem. Ezután Hilda a csiklómra csatolt egy csipeszt. Ez nagyon szoros volt, és fájt. De ilyesmiben már volt részem, és meg tudtam állni hosszasabb nyögések nélkül. Közben Mr. Schmedt nem törodve a puncimban éledo fájdalommal a két mellemre csatolt fel egy-egy csipeszt, amelyek hasonlóan fájtak. A melleimen levo csipeszre egy felülrol, a puncimon levo csipeszhez egy alulról jövo kötelet kötöztek. Az arcom elott az orrom magasságában egy mupénisz meredezett felém. Akkor még nem néztem le, de alattam is volt egy hasonló szerszám.

– Most pedig guggolni, és felállni fogsz! – jelentette be Mr. Schmedt. – Sokszor. Amíg bírod, és nem fogod elobb abbahagyni, azt garantálom. Ágaskodj fel egy kicsit, és vedd be a szádba a mufaszt.

Megtettem.

– Most szopjad!

El kezdtem szívni, de valahol ki volt lukasztva, és szabadon áramlott be a levego.

– Vedd mélyebben a szádba, mert oldalt lukak vannak rajta.

Egész mélyen a számba kellett vennem, annyira, hogy torkomat nyomta, és hányingert okozott, hogy meg tudjam szívni, úgy, hogy közben ne áramoljon be a levego. Nem tudtam, hogy miért kell, de megtettem.

– Ha elég erosen szívod, akkor kikapcsol az a motor, amelyik a melledet húzza felfelé.

A következo pillanatban el kezdte húzni a melleimet a csipeszekhez erosített kötél. Pillanatokon belül már rettenetesen fájt. Szívtam a mupéniszt, amennyire csak bírtam, de kellett is, mert a motor csak nehezen kapcsolt ki. Abban a pillanatban viszont a másik kötél elkezdte tépni lassan lefelé a csiklómat.

– Ha leguggoltál, ülj rá a másik faszra, és szorítsd meg a hüvelyeddel. De elég mélyen. Akkor kikapcsol a másik motor, és enged felállni.

Ezt tettem. Ez sem volt könnyu, mert a fallosz, amit alattam elhelyeztek meglehetosen vastag volt a végénél, így nehéz volt ráengednem magam, viszont lejjebb vékonyodott, és ezért nehéz volt megszorítanom. Márpedig, ahogy tapasztalhattam, nem volt elég ha ráültem a hüvelyemmel szorítanom is kellett, hogy a csiklómat húzó kötél engedjen. Szerencsére a szerszámot bekenték valamilyen síkosító krémmel, különben elvesztem volna.

A következo pillanatban már a melleimet húzta a másik kötél. Gyorsan felálltam, és elkezdtem szopni a faszt, még mielott a kötél megint megtépi a melleimet. Aztán leguggoltam, és megdugtam magam a mufallosszal. Egy ido után rájöttem, hogy felesleges túl gyorsan csinálni. Felvettem a motorok ritmusát, ami nem volt túl gyors.

Leguggoltam, megdugtam magam a fallosszal, vártam amíg a kötél elkezdi húzni egy kicsit a csiklómat. Akkor megszorítottam a falloszt, majd gyorsan felálltam, lábujjhegyre állva a számba vettem a másik faszt, és amikor a kötél már felért és el kezdte volna húzni a melleimet erosen megszívtam.

Ezt csináltam elég sokáig. Talán harmincszor. Valamikor zenét is bekapcsoltak, talán, hogy a nézok számára ne legyen olyan unalmas. Aztán egy ido után, amikor kezdtem felállni a felálláshoz használtam a kezemet is. Izzadtam, és nemsokára már nem sikerült olyan gyorsan felállnom, hogy pihenhettem volna egy szusszanásnyit a melleimet húzó kötél megfeszülése elott. Innen kezdve már rohanás volt, és küzdelem minden felállás annak ellenére, hogy a ritmus nem nott. Egyre gyakrabban tépte meg a melleimet a kötél, és néha már az is elofordult, hogy nem tudtam a fáradtságtól megszorítani elég erosen a falloszt és a puncimat is megtépte a kötél. Elkezdtem könyörögni Mr. Schmedtnek, hogy hagyjuk abba.

– Nem tudom tovább csinálni, uram. – mondtam. – Kifáradtam.

Valóban nagyon fáradt voltam, izzadtam, az egész testem csillogott az izzadtságomtól annak ellenére, hogy a teremben nem volt meleg.

– Nem! Addig fogod csinálni, amíg össze nem esel. Sírni fogsz, üvölteni, de csinálni fogod. És ha már nem bírsz majd felállni, akkor a kötél felemel a melleidnél fogva. Elég eros a motor is, a kötél is, a csipeszek is. Csak az a kérdés, hogy a melleid elég erosek-e.

Guggoltam, és felálltam tovább. Egy ido után már tényleg úgy éreztem, hogy a melleimnél fogva húz fel a motor. Remegtek a lábaim, sírtam, a szemeim könnybe lábadtak. A szívem majd kiugrott a helyébol.

– Megígéred, hogy nem hazudsz többet? – kérdezte fennhangon Mr. Schmedt.

– Igen, uram. – sírtam, és közben alig jött ki hang a torkomon, mert teljesen kiszáradt a szám.

– És rendesen borotválod a puncidat?

– Igen, uram. – sóhajtottam, és reméltem, hogy végre kikapcsolja a motorokat.

– Jól van. Ezt már szeretem. Csináld csak tovább!

Folytatódott a tortúra. Ez rosszabb volt, mint egy verés, vagy mintha le kellett volna szopnom Mr. Schmedt-et, vagy kinyalnom Hildát, vagy hagyni, hogy megdugják a fenekemet vagy a puncimat.

Nem tudom, hogy hogyan lett vége, valószínuleg elájultam. Amikor magamhoz tértem csurom víz voltam, valószínuleg leöntöttek egy vödör vízzel, a kezem megint hátra volt bilincselve, és a földön, hanyatt feküdtem. A melltartómat levették, és a cipo sem volt rajtam. Viszont rajtam volt a nyakörv, és a lábaim között a távtartó, ami eddig a nyakörvhöz volt erosítve.

– Most pihenhetsz egy kicsit, amíg más lányokkal foglalkozunk. – mondta Mr. Schmedt. – Csak feküdj nyugodtan.

Persze a dolog nem volt ilyen egyszeru. Egy övet csatoltak a derekamra, ennek a hátsó részéhez egy damilt, amit elorevezettek az öv elején egy karikához, úgy, hogy a damil átment a lábam között. A damilt átbújtatták a karikán, és a végét felhúzták a keret tetejére. Belevágott a fenekembe és a puncimba, méghozzá nagyon erosen. Ha azt akartam, hogy ne vágjon, akkor fel kellett emelnem a csípomet. Ez pedig fárasztott. Nagyon. És egyébként is fáradt voltam. Persze nem mondták, hogy emeljem fel a csípomet, de nem is tiltották meg. Csak éppen ha nem emelem, akkor belevág a damil a puncimba. És közben nagyon vigyáztak arra, hogy a dolog úgy legyen elrendezve, hogy a láb távtartó miatt a nézok minden egyes részletét jól láthassák a puncimnak, és annak, ahogy a damil belevág, és ahogy izgek-mozgok, hogy a fájdalmat csökkentsem.

Hol megemeltem a derekamat, hol meg leengedtem. Nem volt sehogy sem jó. Közben alig tudtam arra figyelni, hogy mi történik a színpadon. Pedig volt mindenféle esemény.

Két meztelen lányt egymásnak engedtek. Az egyikük egy nagydarab barna lány volt, a másik egy fiatalabb, kisebb szoke. Verekedtek, vagy inkább birkóztak, de néha meg is ütötték egymást. Látszott, hogy van tétje a dolognak, mert mindent beleadtak. Addig ment a dolog, amíg a barna a fiatal szokét meg nem tudta valahogy kötözni. Persze az még eközben is küzdött, és amikor a keze már stabilan hátra volt kötve, még akkor is megpróbálta a másik lányt megrúgni. Aztán a lábát is megkötözte az erosebb lány, és elkezdte szadizni. Belecsípett az egyik mellébe, a másikba beleharapott, de úgy, hogy ott maradt a nyoma. Fogott az elokészített eszközök közül egy mufarkat, és megdugta vele a másik lányt. Az meg közben ordítozott, fenyegetozött, aztán sírt, és könyörgött. A másik azonban nem kímélte. Mr. Schmedt a kezébe adott minden eszközt amire csak szüksége volt. Csipeszt, vesszot, ostort, tuket, mellszorítót, köteleket. Mindent a lány fantáziájára, és képzeletére bízott. Lehetett is. Amikor a legyozött lány már alig volt eszméleténél, minden porcikája fájhatott, porig volt alázva és megeroszakolva, akkor föléállt, és levizelte, végig az egész testét, majd belerúgott egyet. Végül megmarkolta a földön fekvo lány hosszú haját és kivonszolta a színpadról. Ezután Mr. Schmedt odajött hozzám.

– Most láthatod, hogy hogyan bánnak egymással a lányok. Én igazán kíméletes voltam hozzád. Most megtanulhatod, hogy hogyan kellene neked viselkedned.

Niki és Kriszta S/m kínjai

Nikoletta barátnőm egy húsz éves, főiskolás lány. Hosszú, barna hajú, arcocskája babaarc, alakja kifogástalan. Pár hete otthagyta barátja, ezért mostanában kissé szomorkás a hangulata. Egyik este barátnői unszolására elmegy szórakozni, bár nem sok kedve van hozzá. Később ezért az alkohol hatására feloldódik, s az egész éjszakát átmulatja. Hajnalodni kezd, ezért elindul egyedül hazafelé, a kollégiumba. Az alkohol hatására azonban az utcán rosszul lesz. Nikoletta lassan nyitja ki szemeit, még kába az elfogyasztott alkohol után. Gyomra enyhén émelyeg. Fekvő helyzetben van, megpróbál felállni, de nem tud.
Látása lassan kitisztul. Mezítelenül fekszik egy nőgyógyászati vizsgálóasztalhoz hasonló asztalon. Kezei, lábai széttárva kikötözve, szájában pecek.
Feje megemelve, közepes nagyságú, formás mellei felett néz át terpesztett lábai között. Egy orvosi szobára emlékeztető helyiségben van. A szobát mesterséges fény világítja meg. Pár szék, egy asztal, szekrények vannak a szobában. Az egyik sarokban mosdó, mellette WC. Vele szemben egy csukott, fehér ajtó van. A jobb felső sarokban egy ipari kamerát pillant meg. Nem tudja, hogy hol van, ideges és félelmet érez. Arra gondol, hogy valami baleset történhetett vele, és egy kórházba került. Ám akkor miért van kikötözve és kipeckelve a szája?
Ébredése után nem sokára nyílik a szoba ajtaja. Egy férfi és egy nő lép be. Mindkettőn fekete, testhez simuló ruha, és fekete álarc van. A férfi erős testalkatú, kigyúrt, rövid, fekete hajú. Nikoletta szerint úgy negyven éves lehet, bár arcát nem látja. A nő rövidre nyírt, szőke frizurát visel, de most felvesz egy hosszú, fekete hajú parókát rá. (Ez jobban is áll neki.) Alakja jó, és harminc éves már elmúlt. A férfi leül az egyik székre, míg a nő a szekrényből eszközökkel megrakott tálcát vesz elő. Egy széket tesz a megkötözött lány lábai elé, és leül rá. Nikoletta rémült szemekkel figyeli, hogy mi történik, a pecek miatt megszólalni sem tud. A nő észreveszi félelmét, és odaszól neki:
– Még nincs miért aggódnod, most csak előkészítünk a játékra.
A nő egy elektromos nyírót vesz kézbe, és levágja a lány fanszőrzetét. Amikor ezzel készen van, habot tesz a puncira, és simára borotválja. A csupasz puncit ezután kissé csipő folyadékkal kenni be. Megborotválja még a lány hónalját és lábait is, hogy teljesen szőrtelenítse testét, bár a lány pár napja már borotválta őket. Amikor befejezi, fogja a tálcát és elviszi. A férfi közben feláll, fehér köpenyt vesz magára, és gumikesztyűt húz. ő egy kis kerekes asztalkát tol a lány mellé.
– Most kitisztítjuk a popsid kicsinyke lyukacskáját – mondja kissé mosolyogva.
Ezek után hozzálát a műveletnek. Síkosító krémmel keni be kesztyűs újjait, majd óvatosan benyúl a lány végbelébe. Nikoletta ekkor kicsit felnyög. Szépen bekeni a popsi belsejét is krémmel. Egy ujjnyi vastagságú műanyag csövet vesz elő, erre is tesz egy kis krémet, majd betolja a lány fenekébe. Nikoletta erősen nyög, kényelmetlenül érzi magát.
A széket elviszi a férfi és egy nagy tölcsért helyez a lány lábai közé. Az asztalt megemeli a feje felöl, így feneke a tölcsér felé néz. A műanyag cső végére folyadékkal teli ballon kerül, amit a férfi felemel, majd megnyitja a ballon csapját. Nikoletta érzi, ahogy a langyos folyadék beáramlik testébe, és ahogy egyre fogy a ballon tartalma, úgy nő a feszítő érzés a lány hasában. Amikor már nagyon elviselhetetlen a folyadék nyomása, akkor a férfi kihúzza a csövet a lány fenekéből.
A szennyes folyadék nagy nyomással áramlik ki Nikoletta beleiből a tölcsérbe, megkönnyebülést okozva a lánynak. Ezt a műveletet még párszor elvégzi a férfi rajta, míg megfelelően tisztának találja. Majd egy vékony csövet vesz elő, ezt is bekeni a krémmel. A lány punciját széthúzza, húgycsőnyílását vattával letörli.
– Most egy katétert helyezek fel. Ez után csak ezen keresztül tudsz pisilni, de így, majd meglátod, könnyebb lesz tágulnod.
A csövet elkezdte feltolni a lány húgycsövébe. Nikoletta égő, szúró fájdalmat érez, ahogy lassan halad a cső, közben sziszegő hangot hallat. Egyszer csak a cső másik végén vizelet kezd el folyni. A férfi megvárja, hogy kiürüljön a lány hólyagja, bár a beöntésnél a pisi többsége már távozott. Rövidre vágja a katéter végét és egy csapot szerel rá. Majd a lány derekára, nyakára, csuklóira és bokáira fémkarikákkal ellátott szíjak kerülnek. A két bokabilincset rövid szíjjal kötik össze, majd eloldozzák a lányt az asztalról. Két kezét erősen megfogva a derekához erősített ővhöz erősítik.
Felállítják, lábára magassarkú cipő kerül, szemére pedig kötés. Nikoletta egyre jobban fél, érzi, hogy nemsokára kellemetlen dolgok érik. Semmi kétsége nem volt afelöl, hogy ő most fogoly, és fogvatartói biztosan szadisták. Matatnak a nyakánál, majd rántást érez, ebből tudja, hogy mennie kell. Lassan vezetik, hisz a lábán lévő béklyó miatt nem tud nagyokat lépni. Egyszer megállnak, a lány beszélgetést, tányérok csörgését hallja. Kezét felemelik és kikötik, majd leveszik a szemkötést. Egy nagyobbacska terem közepén van. A teremben pár asztalnál álarcos férfiak és nők ülnek, előttük étel, ital. Mögöttük kikötözve meztelenül egy másik lány áll.
A szoba másik felében furcsa berendezések és eszközök vannak elhelyezve. És a falakon tükrök is függnek. Renátának nem sok ideje van a körülnézésre, mert meghallja a nő hangját.
– Hölgyeim és uraim! Bemutatom önöknek Renátát, aki húsz éves, és először vesz részt játékunkon.
– Rakd terpeszbe a lábad! – mondta parancsolóan a férfi.
Nikoletta terpeszbe áll. A férfi a bokáihoz hátulról egy rudat erősít, ami terpeszben tartja a lány lábát. Kezeit ezután a háta mögött összekötik és egy kötéllel elkezdik felfele húzni. A lány akaratlanul is derékban előredől. Megvárják, míg felső teste vízszintes lesz, és kikötik a kötelet. A nyakörvébe lánc kerül, amellyel összekötik a lábat terpesztő rúd közepével. Most a lány szétterpesztett lábakkal, rájuk merőleges testtel és hátrafeszített kezekkel áll. A teste erősen megfeszül, szép feneke kidomborodva várja, hogy mi történik vele. A férfi a háta mögé lép, és kezével rácsap a popsira.
– Szép feszes fenék, mindjárt megdolgozzuk.
Nikoletta pánikba esik, nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát, rángatózni kezd, majd úrrá lesz rajta a sírógörcs. A férfi és a nő egy szekrényhez megy, egy kis keresgéles után a nő kezébe egy lovaglókorbács, míg a férfiéba egy többágú bőrkorbács kerül. A férfi a lány mögé áll, míg a nő megfogja a lány fejét és kiveszi a pecket a szájából. Renátába ekkor éles fájdalom nyilal, és hangosan felsikít. A férfi lesújtott a fenekére a korbáccsal. A közönség hangos ovációval nyugtázza a lány sikítozását. A nő és a férfi felváltva sújtanak le a pirosodó fenékre. Nikoletta pedig csak sikít, egyre jobban sír és rázza köteleit.
Mind jobban sajog a teste hátulja, legszívesebben kiugrana, vagy legalább megdörzsölné fájó testrészét, de erre nincs lehetősége. A férfi oldalra áll, és a lány hátát kezdi verni. Néha a korbács szíjainak csapkodó vége a lány csöngő melleit is éri. Nikoletta számára egyre kibírhatatlanabb a fájdalom, már nem csak a feneke és háta, hanem az egész teste fáj a természetellenes kikötözés miatt. Úgy érzi, hogy már hosszú ideje kínozzák. Egyszer csak abbamaradnak az ütések. Visszakerül a lány szájába a pöcök. Leoldozzák a még mindig hevesen síró lányt, majd a rövid szíjat rákapcsolják bokabilincseire és a pórázzal a másik kikötözött lány mellé vezetik és őt is a fal mellé kikötik. A másik lányt pedig kioldozzák és a terem közepe felé viszik. Nikoletta még hevesen szipog, de lassan megnyugszik, teste még mindig fáj, de már a környezetére is képes figyelni. A terem közepén levő másik lányt figyeli meg. Egy álványzaton iksz alakban fejjel lefelé kötötték ki. huszonöt év körüli lehet, erősebb testalkatú, mint Nikoletta . Kissé magasabb is, mellei nagynak mondhatóak, most éppen lefelé csüngnek, majdnem eltakarva a lány egyébként szép arcát. Haja hosszú és ébenfekete színű. Renátánál nagyobb puncija szintén borotvált és neki is egy katéter csapja áll ki puncijából.
– Most folytatjuk a játékot, de már Krisztával – mondta hangosan a nézők felé a szőke nő.
A kikötözött lány mellei elé két függgőleges fémrúd kerül, combjára kis fémkarikával ellátott szíjat csatolnak. A férfi a lány elé térdel, és kezével elkezdi maszírozni a lány mellbimbóit. Amikor megmerevednek, csipeszt tesz rájuk. Kriszta sikít egyet. Ezután a puncija nagyajkaira is csipeszek kerülnek. Mindegyik csipeszre zsineget kötnek. A melleket a csipesznél fogva vízszintes helyzetbe állítják és a fémrudakhoz kötik ki a csipeszeken levő zsinegeket. Az ajkakat pedig két oldalra széthúzzák, majd a csipeszek madzagjait a combra csatolt szíjak karikáihoz rögzítik. Nikoletta már nem érzi fájó testét, egyre jobban leköti a terem közepén zajló esemény.
Csak most veszi észre, hogy mellbimbói meredeznek, és hogy nemiszerve nedvesedik. De az asztaloknál ülő párok is közelebb húzódtak egymáshoz az izgató látvány hatására. A férfi egy szíjas ostort vesz a kezébe, majd a felfüggesztett lány elé áll és ostorozni kezdi. Az ütéseket a combjai belső oldalára és a puncijára helyezi. Kriszta jajgat, átkozódik az ütések közben. Nikoletta észeveszi, hogy Kriszta mögötti tükörben látszik a lány hátulról is. Az ostor szíja minden ütéskor rásimul a testre, és a fenekén is egyre több pirosló csík látszik. Már lassan több mint öt perce záporoznak a csapások. A lány egyre halkabban jajgat, szemében könny csillog.
A férfi most kétszer úgy célozza a lány punciját, hogy az ostor hegye csípje meg. Kriszta mindkétszer fájdalmasan, hangosan feljajdul. A férfi befejezi a verést. A szöszi nő vékony, rugalmas pálcával Kriszta oldalához áll, és kifeszített melleire sújt le. A lány velőtrázóan sikít, mikor melleibe mar a fájdalom. A nő négyet vagy ötöt üt, mindannyiszor fájdalmas hangok szakadnak fel a lány torkán. A nő is befejezi a vesszőzést, de a kínzásnak még nincs vége.
A lány szájába pöcök kerül, hüvelyébe viaszgyergyát dugnak, és mindkét mellére viaszmécsest helyeznek. Meggyújtják őket és lekapcsolják a terem világítását. A fények imbolygásából és a halk, nyöszörgő hangokból lehet tudni, hogy mikort cseppent a forró viasz Kriszta testére. Szerencsére nem várják meg, hogy leégjenek a gyertyák, már hamarabb felkapcsolják a világítást, és elfújják a lobogó lángokat. Krisztát leszedik a tartóról, szemét bekötik és elvezeti a nő. A férfi Renátához megy, és szintén elfedi szemét, majd pórázánál fogva elhagyják a termet. Nikoletta lábát béklyózó szíj, a szemfedő és a szájpecek lekerül. Egy kicsiny, ablaktalan cellában találja magát. A szobában WC és tusoló, kis asztal székkel és egy ágy található. Az asztalon egy tálcán étel van.
A szoba egyik sarkából kamera figyeli a lány minden mozdulatát. Nincs kedve enni. Gyorsan letusol, majd meztelen az ágyba bújik. Fejében egyre csak kavarognak a gondolatok. Még mindig az átélt élmények hatása alatt van. Meggyötört teste már nem annyira fáj, de lelke még mindig háborog. Nagy nehezen azért sikerül elaludnia. Az ébredés után eléggé eseménytelenül folytatódik a nap. Megkapja háromszor ételét, és most már enni is van ereje. Egyszer csak nyílik a cella ajtaja, és a férfi lép be. Visszakerül a szájpecek a szájába, a béklyó a lábára. A férfi beköti a szemét és Nikoletta megindul magassarkú cipőin a pórázon vezetve a férfi után. Először megint kitisztítják a popsiját, majd elvezetik és végezetül kikötik egy fal mellé. A hangok alapján rájön, hogy a falhoz már más is rögzítve van. Aztán hangokat hall, emberek érkeznek, beszélgetnek és étkeznek. Aztán lekerül szeméről a kötés. Ugyan abban a teremben van, amiben már megkínozták. Az asztaloknál már megint álarcos emberek ülnek.
Egyre jobban úrrá lesz rajta a félelem. A mellette levő lányt, Krisztát, kivezetik a terem közepére, ahol már egy igen érdekes szerkezet áll.
– Hölgyeim és uraim – szólalt meg a szőke nő – az itt látható eszközt, amelyet majd Krisztán próbálunk ki, mi Nyúlnak neveztük el, majd mindjárt megtudják, hogy miért.
Aztán elkezdi bemutatni a szerkezetet. Az egész egy kerékpárra emlékeztet. A nyeregre felülve egy pedállal lehet működetni a masinát. A pedál áttételeken keresztül egy vízszintesen álló műfalloszt mozgat előre-hátra. A szerkezet elé görgőkön guruló, szíjakkal felszerelt lapot lehet tenni, amit a “kerékpár” szarvához lehet rögzíteni, és azzal a görgős, kissé kipárnázott falapot lehet a falloszhoz közelíteni vagy távolítani. Nikoletta érdeklődve figyeli a színpadot, egy kicsit izgatónak találja a szerkentyűt. Krisztát előkészítik. Nágykézláb, terpesztett lábakkal az alsó lábszárán és a könyöke fölött a kezét rögzítik a guruló zsámolyhoz. A férfi bekeni krémmel a lány hüvelyét, majd a műpéniszt is, ami nagyságra megfelel egy férfi péniszének, síkossá teszi.
A zsámolyt rögzítik a szarvhoz. A férfi beigazíta Kriszta fenekét, majd ajkait széthajtja, és bevezeti a hüvelybe a szerszámot. A szerkezetet úgy fordítják, hogy a lány arccal a nézők felé nézzen, majd kiveszik a szájából a pöcköt. A nő felül a nyeregbe és lassan hajtani kezdi a pedált. A lány nem szól semmit, egy idő után úgy tűnik, hogy még élvezi is. A szőke nő belegyorsít, egyre nagyobb ütemben tekeri a pedált. Közben a férfi a szerkezetet úgy fordítja, hogy a nézők lássák Kriszta ülepét.
Nikoletta látja, hogy a lány puncija egyre pirosabb színben játszik. Kriszta hangján egyre jobban hallatszik, hogy már kellemetlen neki ez a “játék”. A nő ekkor a kormánnyal egyre jobban ráhúzza a görgős zsámolyt a gépre. A fallosz mind mélyebben hatol a lány vaginájába. A lány torkán egyre fájdalmasabb hangok törnek fel, kétségbeesetten próbálna szabadulni szorult helyzetéből, de ez nem sikerül neki. A nő egyre hevesebben hajtja a pedált, a pénisz egyre nagyobb sebességgel mozog előre-hátra. Nikoletta mostmár érti, hogy miért is hívják e pokoli szerkezetet Nyúlnak.
A lány teste csupa veríték, de hüvelye annál szárazabb, már szinte égeti a műfasz puncija belsejét. A nő lassabban kezdi hajtani a pedált, majd meg is áll. A megkínzott lányt leemelik a zsámolyról, de megpróbáltatásainak még nincs vége.