Fortuna túra Imrével

Még sohase csináltunk ilyet, hogy megosszuk valakivel szexuális együttléteinket. Reméljük tetszeni fog. Mi egy 22 és 21 éves pár vagyunk, s már négy és fél éve együtt vagyunk. Szeretnénk megosztani veletek első fura helyen történt szeretkezésünket. Egy szép tavaszi napon történt a dolog, mikor a friss tavaszi szellő átjárja a tested minden porcikáját, és az első meleg tavaszi napsugara kihozzák belőled a szekszuális kisördögöt.

Úgy egy éve lehettünk együtt. Eszünkbe jutott, hogy ha már itt lakunk a Mátra lábánál, miért ne mennénk el kirándulni. Így is tettünk, egy szép márciusi szombaton. Délelőtt beültünk a kocsiba, és irány Parád. Ki ismerős arra az tudja, hogy milyen szép ilyenkor a természet, hívogat, s kacérkodik az érzékeiddel. Már a kocsiban lehetett érezni, hogy ez más lesz, mint a többi ilyen kirándulásunk. Izzott körülöttünk a levegő. A nap tűzött be az ablakon, a meleg átjárta testünket, felejthetetlen jó érzés volt. Végre odaértünk. Leparkoltunk a kocsival, kabátot fel, s irány a természet meghódítása. Egy kis ösvényre tévedtünk, ami felvitt teljesen a tetőre. Lenézve elénk terült, Parád és a környéke. Gyönyörű látvány volt.

Elindultunk lefelé. Rajta egy feszes farmer, bakancs, és kabát volt. Rajtam farmer, bakancs és kabát. Tehát senki nem gondolta volna, hogy mi lesz majd ebből. De a kellemes hideg, a melegítő nap, és a tiszta levegő, no meg a feszes farmer, ahogy körbefogta fenekét, észveszejtően felizgattak. Ez mondjuk kölcsönös volt. Már Ő sem bírt magával. Megálltunk egy kisebb párkányon, néztük az utat, a falusiakat. S egyszer csak valami mintha elvarázsolt volna minket, nem foglalkozva a környezettel egymásnak estünk. Picit tiltakozott a folytatástól. Vadul csókolóztunk, és lekerült rólunk a kabát. Elkezdtük egymást simogatni, puszilgatni, ahol a sok ruha engedte. Kigomboltam a nadrágját, és becsúsztattam addigra mellein felmelegített testét a bugyijába, hogy birtokba vehessem addigra már nedves csupasz nuniját. Halkan kezdett sóhajtozni.

Először szépen körözgettem a csiklóján, majd szeméremdombjai közé keveredtem. Simogattam vad csókolózás közepette, s mikor már elég nedves volt, bedugtam ujjamat a menyei nyílásba. Erre már hangosabban sóhajtozott s vadul nekiesett a nadrágom gombolásának.
Elővette nem méretes, de annál játékosabb “pic-Úromat”, s vadul el kezdte húzogatni, én meg közben ujjaztam ahogy bírtam. Mikor már nem bírtuk tovább, megfordítottam, s nekitámasztottam egy fának. Letoltam róla a nadrágot és a bugyiját, s feltárulkozott előttem a szép nagy feneke. Bele kellett hogy harapjak, s vadul nyaltam hátulról. Kért, hogy hagyjam abba és tegyem végre a magamévá. Engedelmesen, mögéálltam, s beigazítottam neki. Eszeveszett érzés volt. Kívül hideg, a bent a nunijában forróság. A forró nuninedv, ahogy végigfojt a farkamon, valami eszeveszettül jó érzés volt, egyszerre meleg és hideg. Így mozogtunk egy darabig, markolásztam a szép nagy melleit. Nem akartuk, hogy vége legyen.

Eltolt magától, s leült a földre dobott kabátokra. Odahúzott magához, és elkezdett játszani “picúrral”. Aranyosan nyaldosta, majd megfogta hideg kezével, és eszeveszettül elkezdett vele játszani, közben elkezdte fogdosni másik kezével a golyóimat, azt hittem hogy eldobom az agyam. Eltoltam magamtól, hátralöktem, s letérdeltem elé, hogy így is megkóstolhassam finom duzzadt nuniját. Nyalakodtam e darabig, majd elétérdeltem, s becsúsztattam farkam. Ennyire még nem volt jó egyszer sem a misszionárius póz. Szeretkezésünk sajnos kudarcba fulladt, merd zörejeket hallottunk, s felöltöztünk, hinném, hogy más túrázók is vannak erre. Tévedtünk, szomorúan visszabotorkáltunk a kocsihoz, beültünk, és akkor vettük észre, hogy tiszta sár a térdem és a kabátom háta. Az emberek gondolhatták, hogy mit csináltunk.
Hazafelé a kocsiban leesett mindkettőnknek, hogy még ráadásképpen citromsárga boxer volt rajtam, ami jól látszik a zöldelni kezdő fák között. Hazaérve folytattunk mindent ott ahol abbahagytunk, csak szobában, melegben, ruha nélkül, ágyban.

De így is jó volt.
Szép napot zártunk!

Felakadt a lemez

Tímea arra riadt fel, hogy a homloka a hideg, kosz szagú üvegnek koccan. Ez már Budapest, kezdenek sűrűsödni a sínek egymás mellett, igen, balra a sivár, kopott-pingált betonfal, mögötte Zugló kéményei. Már csak fél óra.
A szemben ülő deres úr kedvesen mosolygott, Tímea először azt hitte, rajta lát valamit, kapkodva igazított egyet a ruháján, nem mintha számítana, inkább berögzült női mozdulat. Aztán észrevette, a férfi szeme nem őt követi, csak bambul somolyogva maga elé. Gondolatban biztos ő is már ajtót nyit.

Egy hét, a lakás száz, hogy romokban, Imre nem az a takarítós fajta. Egy hét pont az a határ, amíg a férfi még elviseli a rumlit, a szennyes torony még épp csak a nyakáig ér, kilát fölötte. Legközelebb kettő hétre megy, á, már be is úsztak az ablak mellett a fekete szénszállító kocsik, ezek állnak legkijjebb a pályaudvaron.
Tímea szuszogva leemelte a kofferját, megigazította a csatot rajta, majd kicipelte a váróterembe. Egy fiatal tapintatlanul rányomta a vajsárga vécéajtót, semmi baj, nem láthatta. És persze csak zavarában nem kért bocsánatot, mindegy, mindjárt otthon lesz. Ha Imre nem locsolta meg a petúniát, de hát hogyne locsolta volna, hiszen haza is telefonált minden nap. Mindenre gondolt.

Imre mindenre gondolt. Gabi már kerek egy éve tartott, a bizonyíték, hogy még férfi, az életéből hiányzó láncszem. Pár csepp kölni, vasalt ing. Gabi megőrül az ingekért, a neje szóvá sem teszi. Fél tízre beszélték meg, náluk, itt a nagyobb az ágy, lesz vagy három órájuk, aztán még kettő összepakolni. Bőven elég.
Imre még egyszer mustrát tartott a tükörben, kidüllesztette mellkasát, megborzolta homlokának egyre inkább teret adó üstökét, melyen fültájékon már kezdtek többségben lenni a fehéres szálak. Sármos. Sármos, de fiatalos.
A csengőszóra meg sem rezzent, bűntársa pontos, mint mindig. Ő pedig, a hódító, most ismét nyeregben érzi magát. Felszegett fejjel, hátrahúzott vállakkal átmenetelt a nappalin, a hétágra pompázó, függönytől szűrt napfénytől koronázva, sármosan és fiatalosan, még a TV melletti nagy zöldség sem bosszantotta, pedig a neje állandóan felhívta híradóidőben, hogy locsolja meg.

Fehérben jött. Olyan nem hótiszta, de fehér ez is, a neje kikergeti a világból mindig, hogy „Imre ez nem kék, hanem türkisz-zafir, ciklámen madraguja árnyalattal. Ti férfiak tényleg csak tíz színben láttok.” Fehérben volt és észbontóan jól állt neki. Neki akar vele tetszeni. Neki, a férfinak.
– Szia. – dorombol mosolyogva, csillogó szemmel. – De kicsípted magad, vársz valakit?
– Van úgy egy perced, – szól lassan Imre. Egy filmben látta, eddig nem volt alkalom kipróbálni. – amíg (közelebb lép, szem a szemben) úriember tudok maradni. (levegő be, félmosoly) És ellen tudok állni, hogy…
– Hogy…? – Gabi szárazon nyel egyet, talán kicsit rájátszva még.
Imre színpadiasan átkarolja a derekát, és ellentmondásnak nem adva helyet az ajkaira vonja az izgalomtól pirult fehérruhás nőt. Ettől a csóktól most fellángol a világ, visszhangzanak a fejében a film szavai, hangosan nem mondja, ez már inkább giccses. Meg valami háborús környezetben is volt, áh mindegy.
A szájuk egy pillanatra sem szakadt el, az ajtó résnyire nyitva maradt, a nem hótiszta fehér ruha a magabiztos kezeknek engedve az ágy mellé hullik, az ing szétszakadva mellette, te szenvedélyes bestia te, hogy milyen forró zabálnivaló tested van.
A férfi már szeretője kebleit habzsolja falánk telhetetlenségben, morogva, hiszen tudja a vad hangoktól Gabit az őrületig lehet izgatni.
– Ez kell, eez? – hadarja, kapkodva ráncigálva szét a nadrágja gombjait.
– De kívánlak…mmpf.. – lihegi az ajakiba a nő, valósággal nyelve minden csókját. Te türelmetlen, forrótestű démon, de szeretem a seggedet markolni, magamhoz húzni vadul.
Gabi görcsösen félrevonta gladiátora kezeit a nadrágjától, imádja rajta kiélni női vágyait, buján, szégyen nélkül végigcsókolni a szőrös férfi mellkast, a szájával körberajzolni az alsónadrág anyagán a követelődző vértől telt hímtagot, hogy ez a felnőtt ember teljesen fejét veszítse. Kibontotta kezével a szerszámot, az rögtön ágaskodva felbillegett, ha még nem is teljes ereje birtokában, de ez csak kevéske kérdése, igaz te? Szeretnéd, ha végignyalnám igaz, te gladiátor?

Kéjes mosoly, kis kiváratás, hadd szenvedje a másodperceket, aztán a női ajkak ölelésében kis rózsapiros nyelvecske bukkant elő, és hosszában végigfuttatva benedvesítette a meg-megránduló rudat. Terpesztett kezei a férfi hasát dörzsölték, beletúrtak a mellkasa szőrzetébe, füleivel élvezte közben az elmélyülő, tompa sóhajokat, a feltörő tüzes szitkokat, ahogy puhán, váltakozó ritmussal csókolózott a férfiassággal.

Tímea még a taxissal is csevegett, habár nem szokott, de egy ilyen különleges, vidám, napsütésben az ember kommunikatívabb. Ajándék idő ez ilyenkor ősszel. Talán esőt, hideget megelőző utolsó sóhajtás az égtől, az elmúlt nyár emlékére. Mik nem jutnak eszébe? Tévedésből lehet a virágok is rákezdenek kinyílni, a macskák, még végső nekifutással megkergetik egymást, az ő kandúrja pedig kapva az alkalmon föltúrja még hó előtt a kertet, hogy lazuljon a föld.
– Kétezer és hatszáz lesz szépkisasszony. – kacsint a taxis, lenyomva a zöld gombot az órán, ő pedig lazán vissza neki. – Itt a névjegyem. Állok rendelkezésére.
Tímea azon veszi észre magát, hogy pajkosan összemosolyog egy nála bizonnyal fiatalabb fiatalemberrel, aki burkolt ajánlatokat tesz neki. Na szép. Ha ezt elmeséli bent, irigykedni fognak, különösen, Flóra, az a kopasznyakú pulyka. Na jó, ilyen szép napon, kedves a világ is, legyen csak gyöngytyúk.
Né, tárva az ajtó?
Szép. Nem mintha meglepődne, mit várhat egy olyan férfitől, aki minden reggel „Nem láttad a kulcsomat?” kérdéssel búcsúztatja. Kié ez a…mi, mi ez a hang?

Gabi terpesztve, kitárulkozva adta át magát a vadul tülekedő férfitest hódító erejének. Kezeivel az ágy rácsát markolta, a hangját sem fogta vissza, hiszen nyögései csak fokozták lovagja elszántságát és a benne buzogó szenvedélyt.
Az ajtó kivágódott, olyan erővel, hogy a csendélet is megdőlt a falon. Egy nő állt ott, nagyra nyílt szemmel, néma szavakat formázó reszketeg szájjal. Gabi egy pillanat alatt kapcsolt, hamarabb, mint a fölötte terpeszkedő férj, és magára rántotta a takarót, nem mintha számítana, inkább csak berögzült női mozdulat.
– Tímea! – döbbent le rekedten a férj. – Te hogy kerülsz ide, azt mondtad, várj, meg tudom magyarázni, ez csak…

A nő kiviharzott a szobából nem tudta merre, azt sem mit érez pontosan, a rohadt nap sütött a szemébe, mire lefutott az utca sarkáig egészen megizzadt a fojtó levegőtlen esőelőtti tikkadt, rohadt időtől. Ordítani tudott volna, minden férfi szemét! Egy ideig még, ki tudja merre, kóválygott a városban aztán betámolygott egy presszóba és Vermutot rendelt. Aztán még egyet, és még sokat, a pincér aggódó tanácsára hagyta csak abba, az a tudálékos idióta is mit szól bele, tudja ő mennyit akar inni. Szinte látja maga előtt, ahogy bent sajnálkozó tekintetekkel pletykálnak róla, különösen Flóra, az a dögkeselyű.
Bosszút fog állni. Hol az a szám, az a taxiskölyök!

A srác pimaszul bámulta a lábát, a melleit, ő pedig már inkább élvezte a szemtelenséget, az egyre egyértelműbb célzásokat. A lakás kis garzon volt, az ajtót, ez a vadul csókoló, ez a gladiátor már lábbal rúgta be, nem is törődött a becsukással.

A szájuk egy pillanatra sem szakad el, Tímea blúza az ágy mellett a földre hullott, engedve a magabiztos kezeknek, a nő kiélve magát, felejteni akart mindent, kezével a melleire vonta bajnoka fejét.
– Ez kell, eez? – hadarja, kapkodva ráncigálva közben alul szeretője nadrág gombjait.
– De kívánlak…mmpf.. – lihegi a férfi, arcát a keblek közé temetve. Te türelmetlen, forrótestű démon, de jó a seggedet markolni, magamhoz húzni vadul.
Tímea úgy érezte, most veszteni valója úgy sincs, idősebb révén ő fog irányítani. Ellökte magától a férfit, majd lehajolva kibontotta kezével a szerszámot. Az rögtön ágaskodva felbillegett, ha még nem is teljes ereje birtokában, de ez csak kevéske kérdése, igaz te? Szeretnéd, ha végignyalnám igaz, te gladiátor?

Kéjes mosoly, kis kiváratás, hadd szenvedje a másodperceket, aztán hirtelen mozdulattal mohón a szájába vette és elnyújtott mormogással szívni kezdte a rudat, szinte csókolózott vele. Aztán, ahogy az kellő merevvé duzzadt, még egy kis nyálat lefetyelt rá, majd följebb csúszott és terpesztve ráereszkedett a férfi forró ölére. Kitárulkozva adta át magát a vadul tülekedő hímtest hódító erejének, mikor az ajtó kivágódott, olyan erővel, hogy a csendélet megdőlt a falon. Egy lány állt ott, elkerekedett szemmel, reszketeg szája néma szavakat formált. Tímea egy pillanat alatt kapcsolt, hamarabb, mint az alatta fekvő srác, és magára rántotta a takarót, nem mintha számítana, inkább csak berögzült női mozdulat.
– Orsi! – döbbent le rekedten a taxis. – Te hogy kerülsz ide, azt mondtad, várj, meg tudom magyarázni, ez csak…

A lány kiviharzott a szobából, nem tudta merre…
a rohadt nap sütött a szemébe…
üvölteni tudott volna, minden férfi szemét…
betámolygott egy büdös dohányülte kocsmába és Vermutot rendelt…
aztán még sokat, ne szólj bele, tudom mennyit birok inni!…

Számot tárcsázott, egy évfolyamtársát, tudja jól, hogy bejön a srácnak. Bosszút akar állni.
Fél óra múlva már a kocsijában ült és nevetve sóhajtott, ahogy a kéz szemérmetlenül a combját simogatta egyre följebb. Talán kicsit rájátszott még.
– Van úgy egy perced, – szólalt meg Orsi lassan ízlelgetve a szavakat. – amíg úrilány tudok maradni. (levegő be, félmosoly) És ellen tudok állni, hogy…
– Hogy…? – nyelt szárazon a fiú, rajta nem fog múlni.

Az ajtó iszonyatos erővel, recsegve vágódott ki, a kép, egy szép csendélet kis híján leesett a fehérre mázolt falról. Orsi hamarabb kapcsolt, mint a mögötte térdelő fiú és magára rántotta a takarót, nem mintha számítana, inkább csak berögzült női mozdulat.

– Zsófi! Te hogy kerülsz ide…

Idős nő fiatal fiúval

Az első házasságom felbomlása után hét évig éltem nagyobb részben szingliként. A válás okozta sokk miatt sokáig nem is mertem viszonyba belemenni, utána már nyitottabb voltam a lazább kapcsolatokra, de elköteleződni nem akartam, amíg nem találkoztam a második férjemmel.

Ebben a köztes időszakban nagyon sokat jelentett számomra a sport, különösen a futás. Kislány korom óta rendszeresen futottam hosszabb távokat, és ezt annak ellenére nem hagytam abba, hogy igencsak nagyra nőtt melleim kissé nehezítették eleinte ezt a fajta mozgást, de aztán a megfelelő edzőruházat megválasztásával ezt is megoldottam. Hosszú évekig ugyanarra a pályára jártam: így sok edzőtársamat látásból, néhányukat személyesen is jól ismertem. Időnként persze újak és újak tűntek fel, de ennek különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk: az ismerős arcok felé többnyire csak biccentettünk – a hosszútávfutás inkább magányos sport.
34 éves voltam, éppen kapcsolat nélkül, a korosztályom nagy részének már óvodába, iskolába mentek a gyermekei. Nekem ezt hozta az élet, majd meglátjuk, soha nem késő az igazit megtalálni. Éppen ilyen gondolatok jártak a fejemben a szokásos körök megtétele közben, amikor egyszer csak megpillantottam a pályán egy magas, jó kiállású, szimpatikus tekintetű fiatalembert. Először csak érdeklődve néztem rá, hogy új, még eddig nem láttam, vajon milyen, de hamar észre kellett magamon venni, hogy mennyire vonzó számomra a jelensége. A kissé ártatlan, de határozott tekintet, a láthatóan a sportra való erős koncentrálás, az arányosan kifejlesztett felsőtest, a szabályos mozgás – mind-mind növelték a rokonszenvemet. Egy idő után azon kaptam magam, hogy igyekszem minél többet a közelébe kerülni, rápillantani termetére, erős lábaira, feszes fenekére….
Mennyire örültem, amikor a következő alkalmak során újra láthattam őt! Ezek szerint folyamatosan ide fog járni. Szinte nem tudtam róla levenni a szemem. Annak ellenére, hogy belül megszólalt egy hang: ezt abba kell hagyni! Hiszen láthatóan lényegesen fiatalabb, mint én. De aztán újra és újra rátévedt a tekintetem.
Éjszaka azon vettem észre magam, hogy róla ábrándozom. Hogy ketten futunk a pályán, és egymás után megszabadulunk a ruhadarabjainktól. Meztelenül futunk, míg egyszer utolér, hátulról átölel, a vállamat csókolgatja, a melleimet simogatja, miközben óvatosan belém hatol …. A gondolatoktól teljesen nedves lettem, ujjazni kezdtem magam, és olyan óriási orgazmust okoztam magamnak, amit már régen.
De nem elégedtem meg az ábrándozással…
Szóba elegyedve egy-két sporttársammal, hamar megtudtam, hogy egy érettségi után és egyetem előtt álló, éppen 18 évet betöltött fiatalember az ábrándozásaim tárgya. Tudtam, hogy fel sem merülhet komoly kapcsolat, de nem is erre vágytam. Csak hogy érezhessem a testét, hogy kezei a melleimet kényeztessék, hogy csókjaink összeolvadjanak, hogy férfiassága kitöltse a puncimat… Néha megdöbbentem magamon, hogy egy 16 évvel fiatalabb fiúval akarok lefeküdni… Hiszen majdnem végzős gimnazista voltam, amikor megszületett! Talán csak éppen járni és beszélni tanult, amikor én már átéltem az első szexuális élményt. És nyugdíjas nénike leszek, amikor ő még épp a középkorba érő érett férfi! De ebben a pillanatban sem a múlt, sem a jövő nem érdekelt – kizárólag a nagybetűs JELEN!
Amikor a vágyaim erősebbek lettek a józan eszemnél, megpróbáltam magamra felhívni a figyelmét. Ha találkoztunk, rámosolyogtam, a szemébe néztem. Visszamosolygott, de ennél semmi több. Vártam, hogy megszólít, de nem tette. Igyekeztem jobban kihangsúlyozni a nőiességemet, már ahogy futás közben lehet: a legszűkebb, leginkább testre simuló edzőruhát vettem fel, de ezután sem szólt hozzám, csak tekintetével és biccentésével jelezte, hogy már ismer.
Akkor már annyira erős volt bennem az elhatározás, hogy valami fog történni, hogy egyszer csak nem bírtam tovább. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez…. Amikor egyszer észrevettem, hogy abbahagyta a futást, és valószínűleg az öltözőbe indul, én is kijöttem a pályáról, utánaszaladtam, és minden bátorságom összeszedve, megszólítottam:
– Ne haragudj! – mondtam hangosan.
– Tessék! – fordult hátra.
– Szóval, csak egy kicsit. Tehát annyit szeretnék mondani, hogy … izé, én figyellek egy ideje, és nagyon jó… Azaz igen szimpatikus, ahogy futsz…. És hát nagyon régen figyellek … És persze, semmi olyan… Mert én 34 vagyok, te meg 18…. Szimpatikus és vonzó… De ne haragudj, semmi olyasmi…. Nem is gondolhatnék…. – teljesen zavarosan kezdtem beszélni, nem is ismertem magamra.
– Szeretnél velem lefeküdni? – kérdezte mosolyogva.
Megdöbbentem, hogy átlátta a helyzetet. Ott állt előttem az a férfi, akiről hetek óta ábrándozom, akivel nem akarok komoly kapcsolatot, kizárólag a szexet, ezt egy nő soha nem mondhatná így ki, és tessék, most kimondta ő. Veszítsem el a maradék méltóságomat? Nem baj, ha ez az ára, akkor elveszítem!
– Igen! – rebegtem, és lesütöttem a szemem.
– És mikor? – kérdezte azonnal.
– Hát…. ez engem annyira váratlanul…..
– Akár most is? – mosolygott újra.
– Most? – csodálkoztam.
– Nálam vagy nálad? Hazamehetünk hozzám! – javasolta.
– Ööööö. Nálam nincs nagy rend most…. Nem zavar? – azért talán mégis legyek ismert környezetben.
– Egyáltalán nem. Messze laksz?
– Nem, de autóval jöttem, elviszlek, persze – mondtam hitetlenkedve.
– Lezuhanyzok és menjünk! – egyezett bele.
– És a védekezés? – kérdeztem a biztonság kedvéért.
– Mindig van nálam óvszer! – nézett rám széles mosollyal.
Te jó ég, mit teszek? Mindketten az öltöző felé indultunk. Gyorsan, minél gyorsabban, de alaposan letussoltam, és visszavettem az otthoni ruhámat. Vajon megfelelő? Egyrészes virágos mintás zöld-fehér nyári ruha, szandál, alattuk fehér melltartó és bugyi volt rajtam. Remélem tetszeni fog. Szerencsére a pipere cuccom nálam volt, így fogat is tudtam mosni. Nagy levegőt vettem. Kiléptem az öltözőből. A kapunál már várt.
Fehér színű pólót és a térdéig érő kék nadrágot viselt. Végigmértem férfias testét. Nyeltem egy nagyot.
– Indulhatunk? – kérdeztem.
Bólintott. Kinyitottam az autót. Olyan ideges voltam, hogy alig tudtam elindítani. Az útra csak nehezen tudtam koncentrálni. Közben egy-két szót szóltunk csak egymáshoz. Nehezen tudtam még most is elhinni, ami történik.
Végre megérkeztünk! A társasház előtt, ahol lakom, szerencsére senki nem volt kinn. Előrementem, az utat mutatva. Siettem, szinte szaladtam. A lakásom előtt megint csak zavartan matattam a kulcsokkal. Aztán végre sikerült bejutni! Utánam jött, és bezárta az ajtót.
– Hát, izé…. Kérsz valamit inni? – kérdeztem hebegve-habogva.
Nem szólt semmit, csak közelebb lépett. Átölelt és azonnal megcsókolt. A meglepetéstől először nem tudtam, mit tegyek, aztán lassan megnyugodtam. Visszacsókoltam. A nyelvemet előre toltam, a szájpadlását határozottan szétfeszítettem, és megkerestem a nyelvét. Elkezdődött egy végtelen csókolózás. Közben egymást simogattuk: én a nyakát és a vállát, ő a hátamat és a fenekemet. Megfogtam a pólója alját, és húztam föl a hátán. Felemelte a kezét, és kibújtattam belőle. Közben a fenekemről a szoknyám aljához tévedt a keze. Próbálta feljebb és feljebb húzni, és így valahogy a ruhadarabtól engem megszabadítani, de látszott, hogy meggyűlik vele a baja. Hátra léphettem volna, és magam vehettem volna le ezt a ruhámat, de akkor abba kellett volna hagyni a csókolózást, ami ebben a pillanatban lehetetlennek tűnt. Így folyamatosan egymás száját kényeztettük, miközben az egyik, majd a másik kezemet a nyak részénél kiszabadítottam, és utána nagy üggyel-bajjal lerángatta rólam a nyári egyrészest.
Egyre türelmetlenebbek lettünk, de egy szemvillantásra sem voltunk képesek abbahagyni a csókolózást. Ujjai közben ráakadtak a melltartóm csatjára, amit ügyesen kikapcsolt, és lassan lesodort rólam. Nagy nehezen abbahagyta a szám kényeztetését, és ajkával lefelé indult a testemen. Először az államat, aztán a nyakamat kezdte puszilgatni, majd kezelésbe vette a melleimet. A tenyerébe vette hol az egyiket, hol a másikat, ezután a mellbimbókat kezdte szívogatni. Ezt egyre nagyobb és nagyobb hévvel tette. Majd lejjebb haladt: puszikkal borította el a hasamat. Majd a szája megérkezett az egyetlen rajtam maradt ruhadarabhoz. Kissé hátrébb húzódott. A jobb kezével még a bugyin keresztül kezdett simogatni. A bal keze közben a combom belsejét simogatta. Éreztem, a puncim már nagyon türelmetlenül várja a szabadulást. Végre megfogta a bugyi széleit, és gyors mozdulattal lerántotta. A nyelvével megkereste és azonnal nyalni kezdte csiklómat. Közben mutatóujját a szeméremajkaim közé csúsztatta. Nyalt és ujjazott egyre gyorsabban. Én pedig mind öntudatlanabbul ziháltam. Amikor azt éreztem, hogy közel a csúcs, kissé eltoltam magamtól. A szemébe néztem. Most én térdeltem elé. Az izgatottságtól remegve gomboltam ki a nadrágját, majd azonnal eltávolítottam az alsónadrágot is. Ágaskodó hímtagja végre szabadon meredezett előttem. Először egy puszit adtam a végére, utána végignyaltam a makktól a herezacskóig, utána pedig számba vettem egyre mélyebben. Most én viszonoztam a kényeztetését, vigyázva, hogy ne ez legyen a vége. Óvatosan az ágy felé irányítottam. Kissé erőteljesebben meglöktem, hogy egyértelmű legyen a számára: először én szeretnék felülre kerülni. Szinte észrevétlenül már rajta volt az óvszer. Végignéztem férfias testét, egy gyors csókot adtam a szájára, utána beleültem. A nedves puncim már nagyon várta a behatolást, ami a hosszas előjáték miatt nagyon könnyed lett. Közben folyamatosan simogattam a vállát. Tekintete a melleimre tévedt, és a vonaglásom közben ide-oda himbálózó kebleimet tapogatta. A puncim közben hatalmasakat cuppant. Teljes testemmel igyekeztem a testéhez simulni. Mintha bírkóznánk, elkezdtünk szinte öntudatlanul pozíciókat váltani: hol ő került felülre, hol én. Mindketten majdnem ájulásig dobáltuk már magunkat, nem tudva szinte, hogy hol vagyunk. Annyi öntudatom maradt csak, hogy igyekeztem azon, hogy minél inkább egybeforrjunk egymással: a nyelvemmel a nyelvéhez, a melleimmel a mellkasához simultam, a kezeimmel próbáltam az egész testét minél közelebb húzni magamhoz, még a lábaink is egymásba gabalyodtak – és közben igyekeztem minél nagyobb élvezettel átélni, ahogy a férfiassága kitölti a puncimat. Egyszerre csak megrándultam, és egészében elöntött a kéj. Hatalmas orgazmust éltem át. Néhány másodperc múlva ő is megremegett és elélvezett. Még percekig feküdtünk egymásba fonódva.
– Csodálatos élmény volt!
– Te is nagyon szuper voltál! – válaszolta lelkesen.
– Ha akarod, bármikor megismételhetjük! Nem lesz köztünk semmi komoly, de amíg nincs barátnőd vagy nekem barátod, ugye ebben számíthatunk egymásra? – kérdeztem.
– Naná! – mondta széles vigyorral.
Ezt az alkalmat még számtalanszor megismételtük. Először neki lett barátnője, akkor a közös megegyezésünk szerint abba is maradt ez a kizárólagos testi kapcsolat. A pályán viszont számtalanszor találkoztunk futás közben, és a jó élményekre gondolva, mindig mosolyogtunk egymásra.

Szexkupleráj az irodában

Nagyon fontos értekezletre készültünk. Megkértem Caitee-t, a titkárnőmet, hogy foglalja le a este nyolcra a konferenciatermet. Arra számítottam, hogy cégünk partnerei a hivatalos munkaidő után valamivel nyugodtabbak lesznek, és hajlamosabbak lesznek aláírni a szerződést. Mindketten megígérték, hogy eljönnek: Mr. James, a bank elnöke, és Mr. Roberts, a cég főjogásza is.Már hónapok óta azon dolgoztam, hogy ezt összehozzam. Ez volt az utolsó esélyem.

Megkértem Caitee-t, hogy segítsen a lebonyolításban.

– Rendben, Mr. B, semmi gond – nézett fel az asztaláról. – Tudom, hogy ez a szerződés mit jelent Önnek. Ott leszek, és segítek, amiben csak tudok.

– Nagyszerű, ez igazán kedves magától – feleltem. Caitee mintha egy pillanatra elvörösödött volna. Néha úgy éreztem, hogy flörtöl velem, mondjuk kihívóan tette keresztbe a lábát, vagy mikor mosolygott, közvetlenül a szemembe nézett. Persze ezt nem bántam, Caitee nemcsak kiváló asszitens volt, hanem kivételesen vonzó nő is: körülbelül száznyolcvan magas, nagyon formás testű, vállig érő barna hajú, ezenkívül okos, sőt, humoros! Többször álmodoztam már róla, hogy lebontom róla csinos kis kosztümjét.

7:45-kor értem vissza az irodába. Szürke, halszálkamintás öltöny volt rajtam, rózsaszín ing, és egy barna nyakkendő, amit Caitee-től kaptam szülinapomra. A hölgyike már ott volt, előkészítette a dolgokat. Nagyszerűen nézett ki: tengerészkék szoknyát viselt és hófehér, csipkés blúzt. A haját elegánsan hátrafogta.

A konferenciaterem készenállt a találkozóra. Az ovális mahagóniasztal körül hasított bőrülések álltak, a padlón drága keleti szőnyeg, az ablakon vastag függöny. A város fényei a nagy ablakon át bevilágították az asztal végét. A szobában valamiféle komolyság lengett, pont, ahogy elterveztem.

Mr. James és Mr. Roberts egyszerre érkezett. James 50 év körül járhatott, a haja már szürkült, és egy kis bajusza is volt. Roberts fiatalabb volt, valamivel alacsonyabb, frissen borotvált, sőt, a haja is rövidre volt nyírva. Mindketten elegánsan voltak felöltözve: sötét öltönyt, fehér inget és nyakkendőt viseltek.

– Uraim, ismerkedjenek meg az asszisztensemmel, Caitee-vel – mondtam, miközben a nő lesegítette róluk a kabátjukat. Észrevettem, hogy ujjai a kelleténél kissé hosszabban értek ügyfeleim karjához.

– Nos – válaszolta Roberts -, Ön szerencsés, hogy ilyen nagyszerű segítsége van. Lehet, hogy el fogom lopni magától – mosolygott a nőre, aki a szemébe nézett. Meglepetésemre egy kis féltékenység futott át rajtam. Caitee rámpillantott, mintha biztosítani akarna róla, hogy nem megy sehová, aztán leült az asztal mellé, hogy jegyzeteljen.

Végigtárgyaltunk egy órát, de semmire sem haladtunk. A szünetben Caitee odajött hozzám:

– Uram, azt hiszem, ha ezek az urak ellazulnának, nyélbe lehetne ütni a dolgot. – Egészen elémállt, az arca szinte hozzám ért. – Megengedi, hogy felpörgessem egy kicsit a dolgokat? Esetleg felbonthatnék egy üveg bort is.

– Hát… Egy próbát megér.

Mostmár bármit megtettem volna, hogy lezárhassuk ezt az üzletet.

Pár perc múlva visszatért James és Roberts.

– Uraim – mondtam. – Későre jár már, talán jobban menne a munka, ha el tudnánk engedni magunkat. Caitee mindjárt hoz egy kis bort. Megkínálhatom Önöket?

Ahogy kimondtam, Caitee be is jött, a kezében egy tálca volt, rajta egy üveg, és négy pohár. Caitee kiengedhette a haját, mert most szabadon hullott az arca köré. Sőt, a zakója sem volt már rajta, és a blúzát is kigombolta. Amikor előrehajolt, hogy töltsön nekem, megpillantottam a melltartója pántját. A többieknek is töltött, és ők is részesülhettek a látványban.

Caitee odahajolt hozzám, úgy suttogta:

– Minden rendben, Mr. B? Mit kíván, mit tegyek?

– Minden nagyszerű, Caitee – feleltem. – És mindent meg is teszünk, hogy lezárjuk ezt az üzletet.

Caitee szélesen elmosolyodott.

– Örülök, hogy segíthetek, uram.

Töltött magának egy jó nagy pohárral, aztán egy kissé elhúzta a székét az asztaltól. Ahogy leült, keresztbe tette a lábát, a szoknyája pedig pár centivel a térde fölé csúszott.

A beszélgetés kezdett oldódni, és el-elkanyarodott az üzletről. Mindenki felhörpintette a borát, és Mr. James megszólalt:

– Ez nagyon finom volt. Van még? Meg kell mondanom, hozzá tudnék ehhez szokni, Mr. B.

– Ennek örülök, Mr. James – búgta Caitee, és újratöltötte a férfi poharát. – Tudja, jó lenne, ha mind ellazulnánk egy kicsit. Kérem, engedje meg, hogy meglazítsam a nyakkendőjét…

Hátulról James-hez hajolt, a melle a férfi vállához szorult. Kioldotta a férfi nyakkendőjét, aztán kigombolta az ing legfelső gombját.

– Ugye így már jobb? – kérdezte, és megpaskolta James arcát.

Ezután Roberts-hez fordult. Éreztem, hogy vele nem szikrázott úgy, mint James-szel. Töltött neki egy kis bort, és segített neki a nyakkendőjével, de nem ereszkedett a vállára, és az arcához sem ért hozzá. Ezután odalépett hozzám.

– Azt hiszem, tetszik nekik a személyes varázsom. Igaz, uram? – suttogta, miközben az ujjai a nyakkendőmmel babráltak. – Lezárhatjuk az üzletet? – kacsintott.

– Szerintem igen, hölgyem – suttogtam én is. Aztán hangosabban folytatta, hogy a többiek is hallják. – És maga, Caitee, nem akar jobban ellazulni? Miért nem gombolja ki jobban a blúzát?

Caitee felénk fordult. Mindenki őt nézte.

– Igen, ez jó ötlet – mondta, és a saját poharát is teletöltötte. Jó nagyot kortyolt, aztán viszatette a tálcára. Az ujjai a gombjaihoz tévedtek, és lassan kibontották.

– Csak egy gombot? – nézett rám játékosan. Egy pillanatig habozott, de aztán kibontotta a következőt is. A blúza mostmár a melltartójáig nyitva volt. Egy kissé széttárta, és kivillantotta dekoltázsát. – Ez így sokkal lazább, nem igaz?

Caitee visszaült, és megint keresztbe tette a lábát. Ezúttal a szoknyája jobban felcsúszott a combján. Észrevettem, hogy James keze az asztal alá csusszan, mintha csak meg akarná igazítani a nadrágját. A hangulat hirtelen megváltozott, szexuális vonzással töltődött fel.

– Mr. B – mondta James -, tudja, hogy a titkárnőjének nagyon szép a lába? Bátoríthatná, hogy többet is mutasson belőle.

Caitee-re néztem, aki finoman bólintott.

– Caitee, Mr. James többet is szeretne látni a lábából. Megmutatná neki?

– Örülök, hogy tetszik, uram – mondta Caitee egyszerre nekem és James-nek. Felállt a székből, és az asztal végéhez lépett. Egyenként a férfiak szemébe nézett, és közben a combjáig húzta föl a szoknyáját. Tekintetünk Caitee-re szegeződött, ahogy előbb a térde, aztán a combja is szabaddá vált. Aztán abbahagyta, és megint végignézett rajtunk:

– Jól látták, uraim? Meg vannak elégedve?

– Nagyon is elégedettek vagyunk – – nyeltem egy nagyot. – Mr. James-nek igaza van, magának gyönyörű lábai vannak. Mutasson még belőle egy kicsit!

Caitee körözni kezdett a csípőjével, mintha táncolna. Mosolyogva összecsippentette a ruhájának anyagát, és feljebbhúzta a combján, míg a harisnyája csíkja láthatóvá nem vált. Meglepődve láttam, hogy harisnyakötőt viselt. Caitee kezdett belemelegedni, és mindhárman a műsorát figyeltük. Azon kaptam magam, hogy az ágyékomhoz nyúlok. Láttam, hogy az asztal túloldalán Mr. James ugyanezt teszi.

– Tudják, uraim – vörösödött el Caitee, és egy kis szünetet tarott -, eléggé szégyellem magam, mert elfelejtettem ma bugyit felvenni.

Ezután közvetlenül hozzám fordult:

– Remélem, nem bánja, uram?

– Dehogy, semmi gond, Caitee. Rajta, emelje csak kissé feljebb a szoknyáját.

Caitee megfordult, és előredőlt. A szoknyája visszahullt a combjára. Terpeszbe állt, és visszanézett ránk. Megint felhúzta a szoknyája szélét, és csak valahol félúton állt meg. Pár percig így táncolt és vonaglott előttünk, aztán visszaengedte a szoknyáját.

– Hát kedves hölgyem, ön aztán jól tudja szórakoztatni a vendégeinket – vigyorogtam. Aztán a fülébe súgtam: – James teljesen ellazult. Maga teljesen elvarázsolja.

– Csak segíteni próbálok, uram – válaszolta. – Gondolja, hogy készenáll az üzletre?

– Nem hinném, hogy ezek a pasasok most az üzletre gondolnának, kedvesem – még sosem hívtam így ezelőtt, de Caitee vidáman elmosolyodott. – Mutassunk nekik valami igazán izgalmasat?

– Én készenállok rá… ha maga is… – mondta, és legnagyobb meglepetésemre az ágyékomba markolt, sőt, meg is rázta egy kicsit. – És óóóóó… azt hiszem, nagyon is készenáll!

Vendégeinkhez fordultunk, akik mereven bámulták Caitee-t.

– Uraim – kezdtem bele -, önök is úgy gondolják, hogy a titkárnőm kivételesen figyelemreméltó hölgy? Annyira tehetséges, annyira szép…

A férfiak bólintottak, és James szólalt meg kiszáradt torokkal:

– Mr. B., maga tényleg szerencsés, hogy ilyen belevaló titkárnője van. Ön szerint másfajta képességeiről is meggyőződhetünk?

– Azt hiszem, ez nem lesz gond – mondtam. Caitee-hez fordultam, mögéálltam és átkaroltam. Mélyen beszívtam az illatát, egyszerűen a csontjaimig hatolt.

– Mmmmmm, ez nagyon finom, kedvesem – suttogtam a fülébe. Aztán a két férfire néztem. – Nagyon is figyelemreméltó képességei vannak, uraim. Nézzék csak!

Ujjaim Caitee blúzára tévedtek, és kigomboltam a negyedik gombot is, aztán a következőt, míg blúza szét nem tárult. James és Roberts jól hallhatóan nyelt egy nagyot, ahogy a nő fekete melltartója teljesen láthatóvá vált. Gömbölyded mellei szinte kibuggyantak belőle.

– Mr. James, lenne szíves segíteni? – kérdeztem.

James felállt a székéből, és előrelépett.

– Segítene a melltartómmal, Mr. James? – kérdezte Caitee. – Itt elöl kell kikapcsolni…

A férfi gyorsan megtalálta a kapcsot. Egy pillanatig tétovázott, és kérdően nézett rám. Nyilvánvalóan keményen állt már a cerkája, és ha jól láttam, Caitee is az ágyékát nézte. James kikapcsolta a kapcsot, széttárta Caitee melltartóját, és a finom húsba mélyesztette a kezét.

Roberts felnyögött a székében, az asztal alá nyúlt, és kioldotta a nadrágját. James és én Caitee melleit bámultuk. A titkárnő egy kicsit előredőlt:

– Hát… Kezd itt egy kicsit meleg lenni, nem igaz?

Visszaültem a székembe, Caitee bal oldalára. James ugyanígy tett a másik oldalon, és vágyakozva néztük a nő finom, fehér gömbjeit. Megnyaltam az ajkamat, és a titkárnőm szemébe néztem, aki egy kicsit előrelépett. Rózsaszín mellbimbója pár centire volt az arcomtól. Nem bírtam ellenállni, előrehajoltam, és megnyalintottam.

– Ez nagyon kellemes, uram – búgta Caitee. – Ön is megkóstolja, Mr. James?

James nem habozott, előrehajolt, és szájába vette a nő másik bimbóját. Egyszerre nyaltuk, szoptuk és cirógattuk a cickókat, a nő meg sóhajtozva állt előttünk. Aztán lehúzta vállairól a blúzt, az asztalra lökte, és rádobta a melltartóját is. Megfogta a melleit, és az arcunkhoz nyomta. James és én pár percig még elidőztünk rajtuk, úgyhogy a bimbók környéke teljesen nyálas lett. Caitee hátraengedte a fejét, és nyögdécselve, sóhajtozva élvezte a melleinek szentelt figyelmet.

Roberts még mindig ott ült az asztal túloldalán, és csak markolászta magát. Az farkam már nagyon feszült a nadrágomban, és gondoltam, hogy James is így van ezzel. Caitee kezdett zihálni, mostmár nyilvánvalóan felizgult. Megfogtam az államat, és felállított, akárcsak James-t, aztán letérdelt közénk. Felnézett rám, és mosolyogva a nadrágszíjamhoz nyúlt:

– Azt hiszem, uram, hogy elkél itt a segítség… Ugye? – kérdezte, és kibontotta a sliccemet. A farkam jól láthatóan dudorodott a selyemboxerem mögött.

– Ejnye, főnök, ezt nem is gondoltam volna… Ejnye-bejnye…

Ujjai a derekamra szaladtak, és lerántotta az alsómat, s így a szerszámom vidáman az arca elé ugrott. Egy finom sóhajjal előrehajolt, és megcsökolta lüktető makkomat. Az ajka rászorult, egy darabig ízlelgette, aztán nagyra tátotta, és felig a szájába küldte a szerszámomat. Nagyon forró volt, és hihetetlenül jó érzés. Előrenyomultam, és még benyomtam neki egy kicsit.

– Figyelj csak, Caitee – nyögtem fel – , nem feledkezhetünk meg a vendégeinkről. Talán Mr. James is szeretne egy kis törődést.

Caitee elengedett, és kérdően nézett fel James-re. A férfi is éppen őt nézte.

– Igen, Caitee. Kérem.

– Ez csak természetes, uram – felelte a nő, és rögtön megragadta az orra előtt dudorodó nadrágot. James kiengedte az övét; Caitee kigombolta a nadrág egyetlen gombját, és lassan lehúzta a cipzárt. A férfin egyszerű fehér alsó volt, a farka ott elöl szinte kilyukasztotta. – Hát ez meg itt micsoda? – suttogta izgatottan a titkárnőm, és lehúzta James nadrágját és az alsóját.

Amilyen vastag volt a farkam, olyan hosszú volt James szerszáma — legalább húsz centi, de lehet, hogy több is. Caitee szeme felragyogott, mikor meglátta. Egy pillanatig habozott, de aztán megnyalta az ajkát, megfogta James szerszámát, és a szájába vette. Közben a másik kezével végig az én farkamat fogta. James finoman felnyögött, amitől Caitee még jobban beszívta a dákót. Már a fél farok eltűnt a szájában, aztán kiengedte, majd újra vissza. Jól láttam, ahogy a makk belülről a nő szájához simul, mert jól kidudorodott az arca.

Caitee felémfordult, és bekapta vastag farkamat. Egész végig a szájába vette, az orra már a hasamhoz ért. A keze finoman táncolt a golyóimon, én meg kibontottam az ingemet, levettem, és lehajítottam a padlóra. A titkárnőm úgy szopott, hogy a csípőm az arcához ért. Közben láttam, hogy James-t is simogatja, sőt, közelebb húzta, és megint őt kezdte szopni. A nő ajkán ott fénylett az előváladékunk, a mi farkunk pedig jó nedves volt az ő nyálától.

Ámultan figyeltem, ahogy Caitee felváltva szopott minket: három-négy mozdulat után mindig váltott, ide-oda forgatta a fejét. Azt hiszem, még soha életemben nem állt ílyen keményen a farkam.

Nem sokáig bírtam már.

– Zárjuk le ezt az üzletet, uraim – mondtam, és felállítottam Caitee-t. – Drága hölgyem, álljon az asztalhoz, és hajoljon rá!

A nő engedelmesen az asztalhoz lépett, és a könyökére dőlt. Gyönyörű hátsó része kiemelkedett előttünk, meztelen mellei a sima, hűvös asztalhoz értek. Micsoda gyönyörű látvány!

Mostmár James és én is ledobtuk a nadrágunkat, bár James-en még rajta volt az inge. Feljebb emeltem Caitee szoknyájának szélét, és örömmel bámultam szabaddá váló combját és fenekét. A nő hívogatóan rázta meg a hátsóját:

– Kérem, uram… engedje belém… nagyon vágyok már rá… – dorombolta. Mögéléptem, kezembe fogtam a farkam, és a lába közé nyomtam. Ahogy a makkom a puncijába csúszott, a titkárnőm hangosan felnyögött. Kicsit keményebben nyomultam, Caitee pedig hátrafelé mozdult, hogy jobban beléhatolhassak.

– Óóóó iggennnnn…

Nagyon nedves volt, a farkam könnyedén beléhatolt, teljesen szétnyitotta. Újra és újra jó mélyen belédöftem kőkemény, vastag farkamat, finom húsa újra és újra megremegett, mikor a golyóim a combjához csapódtak. Mostmár teljesen az asztalra dőlt, a melle rászorult, karját széttárta, hogy megtartsa az egyensúlyát.

Roberts hátradőlt. Mostmár teljesen nyíltan verte a farkát, fel-le járt keze a kőkemény szerszámán, és kiszáradt szájjal figyelte a menetet. Hirtelen megszólalt mögöttem James:

– Mr. B… nem bánná, ha…?

Caitee válaszolt helyettem.

– Ez az, Mr. James…. Kérem, uram…. Szeretném magamban érezni a farkát… Kérem, keféljen meg…

Nagyot nyeltem, és átadtam a helyem James-nek. Caitee egy kissé feljebb emelte a fenekét, hogy a férfi jobban hozzáférhessen. A pasas egy kicsit szerencsétlenkedett, aztán mind a húsz centijét a titkárnőm csöpögő puncijába küldte.

– Óóóóóóóó jaaaaaaajjj – dorombolta Caitee – ez igeeennnnn…

A férfi szerszáma teljesen kitöltötte.

Megkerültem az asztalt, és Caitee arcához tartottam a farkam. A nő vette a lapot, oldalra fordította a fejét, és éhesen, mohón kapta be a szerszámom.

– Caitee… ez az… szopjál csak….. – nyögdécseltem. Ő csak hörögni tudott, de azárt a szája fel-le járt a farkamon. James tovább baszta hátulról, a nő pedig ide-oda mozgott, hogy felváltva töltsük ki a száját és a punciját.

– Élvezzen, uram… kérem, élvezzen el… – próbálta kinyögni, de tele volt a farkammal a szája. Még keményebben löktem neki, erre, ajkai rászorultak a dákómra. Olyan mélyen magába fogadott, hogy szerintem a makkom már a torkát érte. Azt is hallottam, ahogy James combja ütemesen a nő fenekéhez csapódik.

Az orgazmus kezdett feltörni az ereimből, úgyhogy nem volt megállás. Megfogtam Caitee fejét, magamhoz húztam, és a tövéig benyomtam neki a szerszámomat.

– Aghhhhhhh… Caitee…… – kiáltottam fel, és a nyelvére és a torkára lőttem a spermámat. Egymás után engedtem a sugarakat a szájába, ő meg jól láthatóan nyelte le mindet.

Ekkor James is megmerevedett, és felnyögött:

– El… elélvezek… ááááá…

Ő is tövig nyomta magát a titkárnőmbe, és mindent a puncijába engedett. Roberts is a markába élvezett. Caitee teste megremegett, ahogy rajta is végigszaladt az orgazmus. És ezzel vége is volt az egésznek.

Roberts visszagombolta a nadrágját. James és én is újra felöltöztünk. Caitee visszavette a blúzát, és kimerülten az egyik nagy bőrszékbe rogyott.

– Hűha, uram, ez fantasztikus volt – suttogta. – De ön szerint meggyőztem Mr. James-t?

Nem is kellett megkérdeznünk a férfit. Ahogy begombolta a nadrágját és magára vette a zakóját, benyúlt a belső zsebébe, elővett egy tollat, és aláírta a szerződést.

– Köszönöm a segítséget, Caitee – kacsintott rá a férfi. Roberts is aláírta a papírt, és mindketten elhagyták az irodát.

Caitee boldogan fogta meg a kezemet:

– Ez sokkal jobban ment, mint ahogy vártam – mondtam neki. – Maga egyszerűen lenyűgöző!

– Igen uram… Azt hiszem, jó csapat vagyunk – mondta. Felnyúlt és megcsókolt, és én tudtam, hogy a titkárnőmhöz fűződő kapcsolatom örökre megváltozott.

Pornómese 18+

Belépett az ajtón, én követtem. Bársonykabátját és sálját a fogasra akasztotta. Beinvitáltam a szobámba, majd mindennapos dolgokról kezdtünk beszélgetni. Pillantásaink gyakran összetalálkoztak, amit feszélyezett szemlesütés követett. Megcsörrent a telefon. Mondtam neki, hogy keresse meg azt a könyvet, amiért jött, én addig elintézem a telefont. Téves hívás volt.

Elindultam vissza a szobámba, közben figyeltem, amint a könyvet keresi. Csendesen mögéléptem, kezeimmel óvatosan átkaroltam formás csípőjét és nyakára szenvedélyes csókot leheltem. Felsóhajtott és gyönyörű fenekét kéjesen ölemhez dörgölte. Szeretkezzünk – suttogta. Nyakát csókolgatva kezemmel pulóverén át melleit kutattam.

Megfordult, ajkunk szenvedélyes csókban egyesült. Mialatt én a fenekét simogattam, ő levette rólam a pólómat. Nyelvével államtól a köldökömig siklott, majd a mellbimbókkal kezdett incselkedni. Ez rendkívül felizgatott és én is felfedezésre indultam a pólója alatt. Gyorsan megszabadult a már feleslegessé vált felsőtől így előtűnt fekete melltartója. Átkaroltam és óvatosan az ágyra emeltem. Szorosan lábaihoz feszülő nadrágját lassan lehúztam róla. Most látszódott csak igazán isteni alakja. Feléhajoltam és apró puszikat hintettem homlokára és arcára. Kezeit szétraktam, mintha keresztet akartam volna belőle csinálni. Ujjam hegyével nagyon finoman, a tenyerétől indulva, a könyökén és hónalján át a köldökéig végigsimítottam puha, illatos bőrét, majd utamat a mellei felé vettem. Végigcsókoltam a csipkemelltartó határvonalát végül kihámoztam belőle az apró, formás barackokat. Lágyan megmarkoltam őket és a közöttük lévő völgyet nyalogattam. Mélyen felsóhajtott és kezeivel a hajamat túrta.

A bimbók lassan megkeményedtek és hegykén emelkedtek ki az udvarukból. Egyiket nyelvem hegyével csiklandoztam, a másikat ujjperceimmel dörzsölgettem. Egyre hangosabb sóhajtásai közepette kezei az ágyékomra kalandoztak és kitapintották a már merev húst. Cipzáramat lehúzva már testközelből érzete a keménységét. Miközben ajkaim és ujjaim helyet cseréltek, ő golyóimmal játszott. Kezdett hatalmába keríteni az esztelen vágy. Felálltam és pillanatok alatt megszabadultam felesleges ruhadarabjaimtól. Azonnal rácsapott zászlóként ágaskodó dorongomra. Végignyalta tengelyét, majd a makk pereméhez ért és óvatosan körbenyalta. Mélyen felsóhajtottam és fejét kissé közelebb húztam péniszemhez. Végignyálazta a fejecskét is, majd szájába vette. Először csak a legvégét, aztán csípőmet lassan előretolva egészen a torkáig hatoltam, miközben ő golyóimat morzsolgatta. Fejét előre-hátra mozgatva óriási gyönyört okozott nekem. Farkam talán még sohasem volt ilyen kemény.

Kezeimmel hosszú, vörös hajába túrtam, mely ennek köszönhetően lassan egy csinos kis szénakazalra kezdet hasonlítani. Viszonozni akartam neki azt a hatalmas kéjt, amit neki köszönhettem. Kihúztam farkamat a szájából, mire ő kérdően nézett rám. Vállainál fogva hátára fektettem és szájára forró csókot leheltem, majd ajkaimmal lefelé kezdtem haladni. A nyálamtól fénylő, peckesen meredező bimbók között a köldökéhez vezetett az utam. Nagyon lassan körbenyaltam, majd hirtelen belenyaltam. Kéjesen felsóhajtott jelezve, hogy nagy örömet okoz neki, amit csinálok. Még egyszer belepusziltam, majd búcsút vettem tőle és lejjebb, a vénuszdombja felé kalandoztam. A leheletfinom selyembugyin keresztül megcsókoltam és kezemmel végigsimítottam egészen a lába közéig. Számmal elkezdtem lehámozni róla a lágyan simogató fehérneműt, de aztán a kezemmel fejeztem be a csöppet sem kellemetlen feladatot. Most teljes pompájában tárult elém a háromszög alakúra borotvált szőrpamacs.

Ujjaimmal kissé felborzoltam, ami halk sóhajt váltott ki belőle. Most már elérkezettnek láttam az időt, hogy punciját is kezelésbe vegyem. Nyelvemmel a nagyajkakat kutattam, amelyek már jócskán be voltak nedvesedve az izgalomtól. Lenyaltam róluk a semmihez sem hasonlítható, de egyáltalán nem kellemetlen szagú cseppeket. Lábait kissé széjjelebb terpesztettem, minek hatására szeméremajkai is kinyíltak és feltárták előttem az általuk rejtett kincset. Óvatosan belenyaltam a puncijába és mivel nemhogy nem tiltakozott, hanem fejemet még közelebb húzta öléhez, megtettem még néhányszor. Nyelvemmel végigcsókoltam az egész puncit és végül a csiklónál kötöttem ki. Kifejezetten peckesen emelkedett ki környezetéből és első érintésemre az egész teste megrázkódott. Kérte, hogy ne hagyjam abba. Beszívtam a számba és kieresztettem belőle.

Egyre hevesebb légzésbe kezdett. Eközben egyik ujjammal hüvelyének bejáratát kezdtem el kutatni és gyorsan meg is találtam. Körkörös mozdulatokkal tágítottam az öröm kapuját, majd óvatosan ujjammal beléhatoltam. Ekkor hatalmasat rándult, háta ívbe görbült és elélvezett. Ujjamon éreztem kissé szűk hüvelyének ritmikus összehúzódásait. Lassan még beljebb hatoltam. Közben csiklóját sem hanyagoltam el, amely az izgatás hatására már majdnem borsószem méretűre dagadt. Hangos sikítással jelezte, amikor megtaláltam G-pontját. Nem tágítottam erről a helyről, sőt ujjammal néha kissé erőteljesebb nyomást is gyakoroltam az igazán érzékeny részre. Újabb kisebb orgazmusa lehetett, mert hüvelye ismét elkezdett ütemesen összehúzódni. Ekkor valami nagyon csúszós, de ugyanakkor ragacsos folyadék kezdte beborítani hüvelyében lévő ujjamat. Kihúztam belőle, majd nyelvemmel kiszürcsöltem puncijából a lucskos magot. Szájammal szájához hajoltam és nyelves puszi kíséretében vele is megízleltettem az édes nedűt. Vagy három percig csókolóztunk önfeledten, egymáshoz simulva, amikor fülembe súgta, hogy szeretné ha már farkammal is beléhatolnék. Nem kellett többször kérnie. Kezemmel lenyúltam szerszámomhoz, néhányszor megharmatoztam lucskos puncijának nedvével, majd hüvelyének bejáratához igazítottam és lassan elkezdtem behatolni. Először kicsit szűknek tűnt, de hamarosan megfelelő méretűre tágult.

Tövig nyomtan neki és úgy látszik, hogy elértem a méhszájat is, mert kéjesen felsóhajtott és iszonyatos erővel húzott magához. Kemény mellei kellemesen feszültek mellkasomhoz. Lassan és összehangoltan mozgattuk csípőinket. Lábát felhúzta és hátam felett összekulcsolta, megkönnyítve ezzel számomra a mozgást. Ajkaink eközben szorosan összetapadtak és együtt vettük kitágult orrlyukainkon a levegőt. Ekkor valami teljesen váratlan történt számomra. Egyik kezével végigsimította a hátamat, majd megállt az ánuszomnál. Punci nedvével sikamlóssá tett ujjával lyukam bejáratát tágítgatta. Erre én még hevesebben kezdtem baszni, mire ő lassan belém nyomta az ujját. Akkora élvezetet okozott ezzel, hogy majdnem elélvezetem. Ezt pedig még el szerettem volna kerülni, mivel még jó néhány pózban akartam vele szeretkezni. Kihúztam hát farkamat puncijából, majd mondtam neki, hogy forduljon meg, térdeljen le és hajoljon előre. Természetesen nem ellenkezett. Mögé térdeltem és néhányszor végignyaltam punciját. Már nagyon forró volt. Óriásira dagadt farkamat hüvelybejáratához illesztettem és egyetlen óvatos, de határozott mozdulattal belenyomtam. Erre ő összeomlott és a hasára dőlt. Én is vele dőltem. Hátulról egyre gyorsuló mozdulatokkal keféltem, mire ő is elkezdte ütemesen mozgatni csípőjét.

Számmal nyakát csókolgattam, kezemmel a haját túrtam. Mikor már kezdett kényelmetlenné válni ez a testhelyzet, akkor figyelvén arra, hogy nehogy szétváljunk, a hátamra feküdtem. Ő háttal nekem rajtam feküdt. Most rajta volt a sor, hogy örömet okozzon mindkettőnknek. Két kezével kitámasztotta magát az ágyon, majd csípőjét elkezdte le-föl emelgetni. Farkam így minden mozdulatánál G-pontját súrolta, ami hatalmas kéjt okozott neki. Szabaddá vált kezeimmel melleit simogattam. Csípőjével most csak nagyon apró mozdulatokat tett, de azt viszont hihetetlenül gyorsan. Ismét nagyon közel kerültem az orgazmushoz, de még több örömet akartam neki nyújtani, úgyhogy vissza kellett tartanom magamat.

Ekkor felállt, szembefordult velem és beleült péniszembe. Mellbimbóimat kezdte csókolgatni, mire én fenekét gyúrogattam. Egyre hevesebben lovagolt rajtam és már csak erre az egy dologra tudott összpontosítani. Vállainál fogva magamhoz húztam és hagytam, hogy testét átjárja a kéj. Újra elélvezett, immár harmadik alkalommal. Vagy két percig feküdtünk így, amikor úgy éreztem, hogy itt az idő, most már nekem is kijár a jóból. Felálltam, a hátára fektettem, két lábát a vállaimra emeltem és egyetlen mozdulattal belehatoltam a vörös punciba. Óriási sebességgel keféltem, miközben egyik kezemmel a csiklóját, másikkal a mellbimbóját csiklandoztam. Éreztem, hogy itt a vég. Farkamat kirántottam a forró levesből, és elkezdtem húzogatni rajta a bőrt. Ő is előrehajolt, hogy ajkaival fogadja magomat.

Kezével besegített nekem, még néhány mozdulat, és spermám vastag sugárban borította be arcát, hasát és melleit. Kezemmel igyekeztem szétkenni rajta a forró, ragacsos folyadékot, majd ujjaimat egyesével elkezdte tisztára szopogatni.

Fáradtan borultunk az ágyra. Ő az oldalára feküdt, én mögé és szorosan egymáshoz simulva aludtunk el.

Dugj seggbe !

Azon a balul kezdődő tavaszon, huszonhét évesen munkahelyet kellett váltanom. Kicsit rosszul esett, de a kezdeti nehézségek után rájöttem, milyen jó helyre vetett a sorsom. Barátságos és segítőkész munkatársak, új és izgalmas kihívások, és fenséges környezet. Nagyjából így lehetne jellemezni a százéves bérleményben működtetett informatikai kirendeltséget.

Még nem volt vége az iskolaévnek, és a kollegáimmal rövid pihenőkre előszeretettel álltunk ki a utcasarki épület valószínűleg egykor bejáratnak készült kis erkélyére, ahonnan remekül végiggusztálhattuk a keskeny utca másik oldalán álló lánykollégiumi felhozatalt. Az az igazság, hogy túl fiatalok, túl üdék, és elérhetetlenek voltak, de megcsodálva őket hamar felcsigáztuk a piszkos fantáziánkat. Engem személy szerint jobban érdekelt a harminc méterrel arrébb eső könyvelőiroda bejárata, ahonnan gyönyörű, elegánsan öltöző hölgyek jártak ki dohányozni az utcára. Volt közöttük egy enyhén hullámos hajú szőke, aki mindig divatos, testhezálló kosztümben és magassarkúban jelent meg. Legalább negyvenes, de annál kedvesebb a lelkemnek, és ha a napon pöfékelt, le sem vettem róla a szemem. Nem volt anyakomplexusom, csak egyszerűen esztétikai élményt jelentett.

 

Minden porcikája a lehető legnagyobb rendben, mindig csinosan öltözve, nőies, és kivételesen elragadó.  Férfiszemmel nézve szinte tökéletes. A kapcsolat a könyvelőiroda dolgozói és a kollegáim között ki is merült ennyiben. Ha elmentünk egymás mellett, még köszönésre sem futotta a rengeteg ismeretlen városi ember között, pedig megkívánta volna az illem. A nagyvárosban sajnos ez sok helyen természetes. Maradt hát a stírolás, és hetekig a kollegáim példáját követve a személytelen távolságtartás kellemetlen hiányérzettel kiegészülve.

Egészen addig ment ez így, amíg meg nem jelent az új lány. Ő nem is dohányzott, csak a többieket követhette egy kis napozós csicsergésre. Viszont szolgált némi meglepetéssel. A távolság ellenére kitűnt a sudár termete, és a különleges teste. Hogy magasabb volt, mint a többiek, az még csak hagyján, de az arányos felsőtest mellett a csípője az illemhelyekre rajzolt női figurát juttatta eszembe. Tudom, idióta hasonlat, de erről a lányról lehetett volna a termékenység szobrát legkifejezőbben megmintázni. Melle ugyan nem nagyon dudorodott, de a kerekded fenekének és az izmos combjainak látványa ezért a kis apró hiányosságért maradéktalanul kárpótolt. Így, messziről szemlélve a lányt valami érdekes melegség járt át, pedig az apró részleteket, az arcvonásokat, a mimikáját még nem is láthattam. A kollegáim bezzeg kinevettek, ahogy első látásra beindultam a csaj látványától.

Ezután napokig nem került elő, pedig határozottan csak azért mentem ki többször is az erkélyre reménykedve, hogy ha csak rövid időre is, de megpillanthassam. Csak néhány nap után sikerült végre megfigyelnem, hogy délelőtt nyolc óra magasságában munkába jövet elhalad az épület előtt. Ki nem hagytam volna az alkalmat, izgalommal telve álltam ki a kis erkélyre, hogy alaposabban megnézzem az orrom előtt elsétáló nőt. A kis kiugrónak megvolt az az előnye, hogy alig egy méterrel volt járdaszint felett. Majdnem olyanra sikeredett ez a találkozás, mintha elhaladtam volna a nő mellett.

Nem kellett csalódnom, közelről még szebbnek tetszett. Hosszúkás arcberendezése kissé szigorú komolyságot tükrözött, de a szemei sötétbarnán tündököltek. A világosbarna haja vastagon, féloldalra fonva, a bal vállán keresztül a melléig lógott. Jól mutatott a piroskockás ingen. Kicsit formabontó, de aranyos volt. A magas homlok és a finom arcél vékony, fekete szemöldökkel és selyemfényű rúzzsal volt halványan kiemelve. Csodáltam, és ha addig egyszerűen csak tetszett, hát most megremegtem. Annyira kívántam, hogy észrevegyen, de hihetetlen közömbösséggel tudott vonulni. Kicsit dacosan, vagy inkább büszkén az orrát magasan tartotta, hogy méltóságteljesebbnek tűnjön. Úgy ment el mellettem, mintha ott sem lennék, vagy csak szándékosan nem pazarolta rám a pillantásait. Már csak az a vigaszom maradt, hogy hátulról is alaposan szemügyre vehettem.

Sárga, átlátszóan vékony szövetnadrágja csodálatosan feszült a cseppet sem kövér, de eszményi fenekére. Alatta a fekete tanga messzire világítva ébresztette fel bennem az állatot, de ahelyett, hogy begerjedtem volna, inkább szomorúság fogott el. A nő a megközelíthetetlenség látszatát sugallta a megjelenésével, és a szándékosan félrenéző tekintetével. Ráadásul elhaladt a százötven centis takarítónőnk mellett, akkor láttam meg az igazi különbséget. Korábban úgy gondoltam, hogy a többi nő között ugyan kimagaslik, de azt én is büszkén elmondhattam magamról. Ő viszont a lapos szandálban is beillett égimeszelőnek.

Hogy honnan eredhetett a magas nők iránti érdeklődésem? Fene sem tudja, egyszerűen csak jobban tetszenek, mint a földszintesek. Valamikor volt gyerekkoromban egy lány, akiért titokban rajongtam, de megszólítani persze sosem mertem. Aztán ott volt az unokatestvérem a maga száznyolcvanhét centijével, akit egyszer titokban meztelenül meglestem, és egy kicsit szerelmes is lettem. Ő a kedvességével maradandó szépséget hagyott a lelkemben.

Napokig küszködtem, hogy felhívjam magamra a lány figyelmét, de hihetetlen érzékkel kerülte el minden áldott nap a sóvárgó tekintetem. Ettől csak még jobban begerjedtem, és meg is született a gondolat az egyik reggel, jó előre ráköszöntem.

– Szia! – szinte kiáltottam, mintha egy halkabb verzió nem lett volna elég, hogy a majdnem néptelen utcán bárkit túlharsogjak. A lány persze meg sem rezzent, csak rám emelte kicsit morcos tekintetét, aztán elmosolyodott, úgy köszönt vissza.

– Helló! – mondta halkan, de a világ legszebb arcával és a legcsodálatosabban tündöklő szemekkel vitt egy pillanatra kísértésbe, majd ismét előre nézve folytatta az útját. Profilból még láttam, hogy halványan somolyog, aztán meg kellett elégednem a farmerba préselt kerekded hátsójának vérforraló ringásával. Még a vékony bokája is tetszett. Mindig saruban, vagy lapos cipőben mutatkozott, amelyekben szinte nesztelenül rótta a métereket.

Hét nap kellett ahhoz, hogy reggel végre ő köszönjön elsőnek. Kíváncsi lettem volna, vajon mennyit érez az iránta érzett rajongásomból, de a reggeli összemosolygáson kívül persze sokáig semmit sem léptem. És a vágyaim csak egyre nőttek és nőttek. A türelmetlenségem arra kényszerített, hogy egyik délután utána somfordálva kiderítettem, hogy három villamosmegállónyira lakik a közelben, és ráadásul a szüleivel, nincs neki senkije. Innen már csak elhatározás kérdése volt, hogy mikor szólítom meg.

Ezerszer végiggondoltam a helyzetet, megálmodtam az eseményeket, és egy pénteki délután a lakása előtti lépcsőn üldögélve vártam, hogy hazaérjen. Megfelelően fel voltam spanolva, izgultam, mint egy kisgyerek, és kicsit inamba is szállt a bátorságom, de nem futamodtam meg. Kellett nekem a nő, érzelmileg teljesen odavoltam érte, pedig a lelkét még nem is ismertem. Csupán a reggeli mosolyaiból következtettem a kedvességére. A képzeletem viszont őrültté tett.

A lány félórányi idegőrlő várakozás után érkezett meg. Szebb volt, mint valaha, a kibontott szőke haja csodásan lengedezett a lépcsőházi huzatban, és a fehér, földig érő ruhája igazán szűziessé tette. Maga volt a káprázat. Úgy pattantam fel a lépcsőről, mint akibe darázs csípett. Kicsit morcosnak tűnt, de azonnal megismert, és valószínűleg megérezte, hogy nem valami apróság miatt jöttem, mert kicsit savanyún elmosolyodott, ahogyan a lépcsőn fellépkedett. Mellém érve magállt ugyanazon a fokon, mint én, és kérdőn lenézett két arasszal magasabbról.

– Szia! – nyögtem ijedtemben. Meglepett, hogy ennyivel magasabb, és zavarba jöttem. El is bizonytalanodtam, mondjam-e, amit napok óta tervezgettem.

– Csak nem engem vársz? – terült el széles vigyor a képén, és türelmesen élvezte ki a zavaromat, hátha kipréselek az elfehéredett arcomból valami válaszfélét. Megéreztem, hogy sejti a jövetelem okát. Biztosan azért állt velem egy lépcsőre, hogy megalázónak érezzem, amiért fel kell néznem rá.

– De igen, téged várlak. Az igazság az, hogy mióta megláttalak, azóta tetszel, és szeretnélek jobban megismerni, ha lehet. – dadogtam remegő szájjal, kínosan vigyorogva. Hát persze, hogy nem azt válaszolta, amit reméltem.

– Mikor néztél utoljára tükörbe? Egy kis seggdugasz vagy mellettem. – nevetett hidegen, és egy fokkal még feljebb lépett, nyomatékosítandó a magasságkülönbséget.

– Az engem egyáltalán nem zavar, mert így tetszel. – engedtem el a sértegetését a fülem mellett, mert még reménykedtem, hogy csak játszik velem.

– Nézd, nekem egy olyan pasi kell, akire felnézek, aki minimum százkilencven, és aki át bír majd vinni a küszöbön, amikor feleségül vesz. Te hogy vinnél át a küszöbön, megkérdezhetem? – nagyon hideg volt, és visszataszítóan, ellenszenvesen támadott, pedig én nem így közelítettem. A kudarc felmérgesített.

– Targoncával, baszd meg! – bukott ki belőlem, de még mindig ott álltam a barna szemei bűvöletében. Nem akartam hinni a fülemnek.

– Szóval nemcsak kicsi, de gyenge is vagy. Kímélj meg! – fordult el, és a táskájában kotorászva kicsit rosszkedvűen mormolt valamit az orra alatt. Én még mindig nem hagytam annyiban.

– Miért kell velem így beszélned? Megbántottalak valamivel?

Látszott, hogy nagyon szeretne pontot tenni a beszélgetés végére. Talán azért is volt annyira undok, hogy minél hamarabb eltűnjek.

– Húzz már el, kis hülye pöcs! Úgysem lennék soha boldog veled! – ripakodott rám, de ez inkább olyan kérlelés félének hangzott, mintsem a harag szülte. Felfogtam végre, hogy nemkívánatos személy vagyok, és bármennyire is összeszorult a szívem, azért még utoljára szomorúan ránéztem az összeráncolt homlokára ás a meleg szemeibe, csak aztán fordultam el.

– Majd akkor is ezt mond, amikor megduglak a Népkert valamelyik fájának döntve! – motyogtam bosszúsan, hogy egy kicsit én is megsértsem, de biztos voltam abban, hogy a rossz kezdet ellenére nem adom fel. Az az utolsó pillantás, az a szomorú, barna szempár nem engedte, hogy kiábránduljak belőle. Mindenesetre lassan és kimérten lépkedtem a lépcsőn lefelé, hogy érezze, nem bánt el velem.

– Mit mondtál? jól hallottam? – kiáltott utánam mérgesen, de már nem fordultam vissza.

Egy hétre szomorú, magányos remetévé alakultam. Csak álltam az erkélyajtó függönye mögött, néztem, ahogyan a lány napról napra munkába menet elhalad, de nem fedtem fel magam. Az viszont megelégedettséggel töltött el, hogy minden nap felnézett az üres erkélyre, mintha azt várná, hogy ott legyek. Az első napokban még az arcizmai csalódott rándulásait is látni véltem. Talán ez volt az ok, ami megint cselekvésre késztetett.

Eleve nem akartam esélyt adni a szemtől szembe történő ellenséges viszálykodásnak, hát húsz szál vörös rózsából készített csokorral kicsit félszegen vonultam át a könyvelőirodába az ebédszünetem alatt. Nagyot köszöntem, és rögtön az ajtóban egy ismerős arc elképedten, de annál nyájasabban kérdezte, kit keresek. Mondtam, hogy a legmagasabb csajt, mire felnevetett, és meleg szívélyességgel küldött a leghátsó helységbe.

Titkárnő volt, a legelegánsabb, kedvenc szőkém titkárnője. A résnyire nyitott ajtón belestem, és azonnal felmértem a helyzetet. Lesz, ami lesz, beléptem. Már szinte a hátamon éreztem a hölgyalkalmazottak kíváncsi tekintetét, és a suttogásokat is hallani véltem, hát előre menekültem.

– Szia! – hallattam megint a kelleténél hangosabban a köszönést, amire az asztal fölött görnyedő lány felkapta a fejét, és meglepett arcot vágva, kikerekedett szemekkel rebegett egy alig hallható hellót. Szabályosan láttam a szemében az ijedtséget, amíg közelebb nem értem, és az íróasztal másik oldaláról ki nem nyújtottam felé a kezem.

– Szia! Kezdjük elölről! Attila. – mutatkoztam be, és a nő szája sarkában megjelenő mosolyból arra következtettem, hogy nem lesz ellenséges. Nyújtotta is a kezét, de nem állt fel.

– Léna. – szinte suttogta elpirulva.

A hosszú ujjai meglehetősen puhák, de annál is melegebbek voltak. Annyira jólesett az érintésük, hogy egy pillanatra azon gondolkodtam, hogy el sem engedem, ha el nem húzza, de a köszönésre megjelent a belső helységből az elegáns szőke, és kíváncsian mosolyogva jött közelebb. Illett, hogy neki is bemutatkozzak.

Ő volt Edit, a könyvelőiroda feje, egy jólszituált, nagyon csinos és nagyon dekoratív negyven körüli hölgy. Már a számon volt, hogy megdicsérjem, de Léna előtt mégsem tettem. Annak ellenére, hogy verte a negyedik x-et, indulhatott volna egy szépségversenyen. Finom vonalai, skandináv szőkesége és a nem mindennapi bája miatt szépség dolgában Lénán is túltett, de a magas lány mégis sokkal, de sokkal jobban megdobogtatta a szívem. Editben volt egy kis úrinőség, amitől azt hittem, hogy a viselkedése is hideg lesz, de nem, nagyon kedvesen, különösen barátságos mosollyal mutatkozott be, és még ő bókolt nekem.

– Nocsak- nocsak! Egy jóképű fiatalember a szomszédból. Segíthetünk valamiben? – mosolyogtak rám a vérvörös ajkai, és várakozó álláspontra helyezkedett.

– Lénához jöttem. – intettem a fejemmel, és kicsit megemeltem a rózsacsokrot, amiből a nő rögtön kapcsolt.

– Szeretjük a virágokat, de akkor nem is zavarok! – fordult el és a formás lábain meredező magassarkú cipőben félre is húzódott, mintha a sarokban lévő polc iratkötegével kellene foglalkoznia.

– Jesszus! Nekem hoztad a rózsákat? Bolond vagy, nem kellett volna. Még undok is voltam… – jött zavarba a magas csaj, és kicsit el is sápadt.

– De bizony kellett, mert ilyen könnyen nem mondok le rólad. De még attól is fontosabb, hogy normálisan tudjunk beszélni egymással! – nyújtottam át a virágokat, és Léna ha nem is rögtön, de elfogadta.

– Köszönöm szépen, kedves vagy, de a sértegetéseken kívül tartom magam ahhoz, amiket mondtam. – utalt az egyértelmű visszautasításra.

– Attól még elfogadhatod a virágot, bár látom, mástól is kaptál már. – Néztem az asztal sarkán díszelgő vázára, amiben öt szál különlegesen szép fehér rózsa pompázott. Léna is odanézett, majd halványan elpirulva elvigyorodott.

– Van már egy nagyon szép udvarlóm, ha tudni akarod. – Edittel jelentőségteljesen összenéztek, ami nem kerülhette el a figyelmem. A kettejük cinkossága bántóan érintett, mégis volt ebben a rövid szemezésben valami különleges, ami csak nők között lehetséges. Minden megfordult a fejemben, hogy talán csak meg akar Léna téveszteni, és Editben megfelelő partner találva elég volt egy meleg mosoly, hogy a segítségére legyen. Vagy nem is volt a kijelentés mögött semmi más, csak annyi, hogy Edit ismerte az illetőt.

Ki a fene lehet a másik hódoló? Léna reggel virág nélkül érkezett, és még csak sejtelmem sem volt, ki lehet az a valaki, de annál jobban összeszorult a szívem. A feleslegesség érzése hamar távozásra is kényszerített. Csak utána gondolkodtam, hogy a saját gyávaságom miatt léptem le, mert a két nő semmi olyan nem mondott vagy tett, amitől menekülnöm kellett. Le is vontam a tanulságot, másnap egy doboz desszerttel kedveskedtem az ebédszünetben. Léna barátságosan fogadott, és beszélgetett is velem egy keveset, de megint megjegyezte, hogy ne ringassak hiú reményeket. Az a tíz perc, amit vele, és Edittel töltöttem, mert a főnökasszony ki nem hagyta volna a röpke vizitet, valami fantasztikusan sikeredett. Rájöttem, milyen kedves is tud lenni a lány, és milyen elragadóan tud örülni minden bóknak, és persze az édességnek. Edit nem zavart. Jelen volt ugyan, csöndes szemlélője az udvarlásnak, de nem mászott bele az aurámba, diszkréten csinálgatta a maga kis dolgait.

Vérszemet kaptam. Ha már Léna így elfogadta a társaságomat, akkor éltem a lehetőséggel, és minden egyes nap átugrottam valami apró ajándékkal. Hol virág, hol kabala, hol egy kis gyümölcs, vagy jégkrém, de minden nap vittem valamit. Néha még Editre is gondoltam, aki a háttérből csöndben figyelt, és néha kisegített, ha Léna tiltakozni kezdett az ajándékok miatt. Annyit elértem, hogy valamiféle barátság mégiscsak kezdett kialakulni köztünk, de nagy pofáraesés volt, amikor egyik délután arra vállalkoztam, hogy hazakísérem. Szemtől szembe, nyíltan mondott nemet. A hidegzuhany elkeserített, de azért sem adtam fel, újra és újra megjelentem ebédidőben. Azt is kifigyeltem, hogy az első nap után sosem láttam többet a vázájában mástól kapott virágot, csak az enyémeket, és persze gyakran ellenőriztem, hogy az öltönyös úriemberek sosem virággal, hanem csak elegáns táskákkal érkeznek. A titkos hódoló számomra továbbra is ismeretlen maradt. Voltak ugyan apró dolgok, amiket megláttam a lány asztalán, és tudtam, hogy magától nem költene kacatokra, de az a bizonyos valaki tökéletes rejtély maradt.

Hetekig folytatódott ez a kicsit egyoldalú közeledés, de a lány mindvégig hajthatatlan maradt. Nem reagált az Edit pajzán megjegyzéseire sem, pedig a csodálatos nő millió ötlettel szolgált az összeboronálásunkat illetően, és ezt meglepő nyíltsággal csinálta, mégsem tudott rátukmálni Lénára.

Eljött a nap, mikor már az ajándékötletekből is kifogytam, ki kellett találnom valami újat. Mi sem volt kézenfekvőbb, minthogy Lénát ebédelni invitáljam. Már maga a gondolat is érdekes izgalommal töltött el, és újult erővel, tettre készen, kihúzva magamat indultam a szomszédba. Álmaim nője nagyon csinosan, lenge nyári ruhában ült az íróasztala mögött, és a fogyókúrás sárgarépáját majszolgatva üdvözölt fülig érő mosollyal. Már itt éreztem, hogy megint elvérzek a kivitelezésen, de azért kitartóan próbálkoztam.

– Lénácska! Szeretnélek elvinni ebédelni! – nyúltam át az asztal fölött, és megérintettem a karját. Már az is haladás volt, hogy nem húzta el, csak kereste a kibúvókat. Ránézett Editre, mintha azt várná, hogy a főnök nemet mond neki, de most kivételesen nem járt sikerrel, mert a nő megvonta a vállát.

– Editke, elengedné velem a Lénát? Ígérem, hogy egy órán belül visszahozom. – kértem én is a szőkét, aki nevetett egy jóízűt, majd rászólt a lányra.

– Menj már! Mit kéreted magad? Legalább egyszer eszel valami rendes kaját!

– Értsétek már meg, hogy nem szeretnék semmit! Inkább vidd el az Editet, ő úgyis jobban megért téged! – bökte ki Léna kicsit paprikásan.

– Tudod mit, legyen! – mondtam csendesen, miután a kifürkészhetetlen arcából nem bírtam kiolvasni semmi engedékenységet, és elfordultam a meglepődött főnöknő felé.

– Editke, eljönne velem ebédelni? – vágtam szomorú szemeket.

– Nekem férjem van! – tette fel a kezeit tiltakozólag.

– Csak ebédelni hívtam! – vágtam csalódott képet, mire elvörösödött és megint nevetett, aztán Léna homlokán tanulmányozta egy darabig a megjelenő ráncokat.

– Nem bánod? – kérdezte a lányt, mintha engedélyt kellett volna kérnie.

– Nem kell megkérdezned, csak menjetek már! – válaszolt az kicsit ingerülten. A hangjából csalódás és egy kis düh keveréke érződött, és tudtam, hogy egy kicsit bántja a saját hülyesége, de már csak ezért sem engedett.

– Akkor megyek pisilni, aztán mehetünk! – villantotta rám Edit a világ legszabályosabb fogsorát, majd hangos kopogással kisietett a magassarkúján.

Léna az asztal lapját bámulta, mintha erősen gondolkodna. A komor képe miatt egy kicsit meg is sajnáltam, ezért nem is hagytam annyiban a nyaggatását.

– Jöhetnél te is, örülnék a társaságodnak!

Rám emelte szomorú, boci szemeit, aztán megrázta a fejét és megint visszatért bámulni az asztal tükörsima lapját. Bevallom, örültem, hogy érzelmeket mutatott. Negatív volt a válasza, de a viselkedése nem azt tükrözte, ami a lelkében dúlt.

Az isteni Edit már az étterem felé sétálva megkért, hogy ha lehet, tegezzem. Mi sem volt természetesebb, és egyáltalán nem számított nyomasztólag, hogy tizennégy évvel idősebb. Addig a pontig is éreztem, hogy nagyon kedves lélek, de csak akkor jöttem rá, hogy a közvetlensége, a bizalma és minden egyes mozdulata tele van irántam szeretettel. És mi lehetett volna más a téma, mint Léna, és azt sem kellett szégyellnem, hogy a fejemre olvasta, mennyire látszik rajtam a magas csaj iránti sóvárgás. Óriási csalódás volt ez a nő számomra, de csakis jó értelemben, mert amint a könyvelőirodából az utcára értünk, a legjobb, legbizalmasabb barátom lett. Amíg nem ismertem, azt gondoltam, hogy hűvös és kimért, és a szépsége mögött kegyetlen hidegség rejtőzik. Edit viszont ennek pont az ellenkezőjét bizonyította. Kettesben pedig még jobban megmutatkozott a barátsága. Naná, hogy elmeséltette velem az apró részleteket, próbálta kipuhatolni a Léna iránt érzett vonzódásom minden részletét. Valahogy mégis olyan megértő hozzáállással tette mindezt, hogy egy pillanatig sem volt okom előtte titkolózni.

Csodálatos nő volt, és nemcsak testileg, öltözködésben is törekedett az eleganciára. A feszes, térdig érő szűk szoknya és fehér blúz mellett hangosan kopogott az elmaradhatatlan magassarkú szandálja. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki alul van öltözve, de Edit a legtermészetesebb mozdulattal karolt belém, és az étteremben is inkább mellém ült, hogy diszkrétebben beszélgethessünk. Ő volt az a nő, aki a gyrost sem tudta úgy enni, hogy abban ne legyen valami különleges erotika. És hiába voltam oda annyira Lénáért, megfogott Edit vágyébresztő kisugárzása. Többször is rajtakapott, hogy mereven bámulom a szájfénytől csillogó ajkait, mégsem szólt rám. Kicsit mintha rá is játszott volna a látványosságra, és akkor a dekoltázsába még bele sem néztem, pedig a blúzból kidomborodó halmok alaposan feltornyozva csábítgattak, és olyan édesen feszültek egymásnak, hogy legszívesebben az arcomat közéjük fektettem volna. És mit tesz a kisugárzás, észrevétlenül váltottunk témát, Léna helyett az Edit életére koncentrálva.

– Jobban szeretnél most vele lenni?

– Erre most mit válaszoljak? Ha azt mondom, hogy igen, még megharagszol, ha azt mondom, hogy nem, akkor csélcsapnak gondolhatsz. – vigyorogtam.

– Nem haragudnék meg. Hetekig figyeltem, milyen elszántsággal próbálsz közelebb kerülni a szívéhez. A szerelem sok mindenre képes! Magamról tudom, hogy olyankor az ember csinál meggondolatlan hülyeségeket.

– Azért örülök, hogy itt vagy.  Az előbb azon gondolkodtam, hogy hagyom az egészet, sosem érhetek célt nála. Még a végén megvádol valami zaklatással. – nevettem a csillogó szempárba – Ha más nem, hát nyertem a személyedben egy remek barátot. – váltottam komolyabbra.

– Most akarod feladni, amikor már kezd puhulni? Ő bánja a legjobban, hogy nem jött veled ebédelni. Még mindig ragaszkodik ahhoz az idióta rögeszméjéhez, hogy a férfinak illik magasabbnak lennie, és várja a szőke hercegét. Pedig a méretes barátaival még egyszer sem tudott komoly dolgokat nyélbe ütni.

– Voltak barátai? – vontam fel a szemöldököm.

– Miért? Azt hitted, hogy szűz? – szabályosan kinevetett, pedig nem is akart megsérteni.

– Nem, gondoltam, hogy nem. Mégiscsak harminc éves…

– Kedvel téged, csak nem meri bevallani magának sem. – és Edit olyat tett, amit korábban sosem, anyai simogatással megérintette az arcomat.

– Mondhatnál valamit arról a titokzatos hódolóról! – próbáltam kikerülni az érintés miatti zavaromból. Edit szabályosan elpirult. Azt hittem, a simogatás miatt jött zavarba.

– Arról nem szívesen beszélnék. Talán majd egyszer…, valamikor… – húzta vissza a kezét, és egy pillanatra elfelejtett mosolyogni. Ki a fene lehet az a valaki, ha Edit is zavarba jön az említésétől? Csak nem ő is szerelmes ebbe az ismeretlenbe, és azért nem akar róla beszélni? A nő egy kicsit elkomorult, és ideje volt témát váltani.

– Na mesélj, mi volt az a hülyeség, amit szerelmesen csináltál? Még mindig ennyire szereted a férjedet? – löktem meg a vállammal, de ahelyett, hogy jobb kedvre derült volna, még fancsalibb lett a képe.

– A férjemet? Ne hülyéskedj Valaki másba lettem szerelmes, és voltam olyan hülye, hogy be is vallottam az illetőnek.

– És az miért baj? – kérdeztem, mert elhallgatta a lényeget.

– Nem baj, csak rosszul fogadta, és megharagudott, aztán azért is tepernem kellett, hogy megbéküljön velem, és barátként elfogadjon.

– Na és ki az? Ismerem?

– Nem mondom meg! – rázta meg a fejét tüntetőleg.

– Ez volt az első szerelem, mióta férjhez mentél? – kíváncsiskodtam tovább.

– Nem, volt egy tizenkét éves kapcsolatom előtte. Viharos, csodálatos, meg minden…

– És annak miért lett vége?

– Megismert valakit, aki fel is merte vállalni a kapcsolatukat, nem úgy, mint én.

– Azt nem kérdezem, hogy miért nem merted vállalni, biztosan megvolt rá az okod, de azt látom, hogy érzékenyen érintett. – és most én fogtam meg a kezét. Puha és meleg volt, egy pillanatra összekulcsoltuk az ujjainkat, aztán elhúzta, mielőtt messzire merészkedtem volna. Innentől leült picit a hangulat, de azt nagyon éreztem, hogy ez a barátságos nő mennyire szerethető.

Az étteremből távozóban, mielőtt kiléptünk volna az utcára, Edit még megállt a mosdóban kezet mosni. Mikor kijött, érdekes csillogás villant meg a szemében, és biztos voltam abban, hogy egy könnycseppet rejtenek a fekete szempillái. Annyira elgondolkodtam, hogy az útját állva csak bámultam rá, és nem mozdultam odébb. Szorosan elém állt, és kereste a szemeimet.

– Adhatok egy jótanácsot? Legyél Lénával erélyesebb. A nők szeretik, ha egy férfi tudja, mit akar. Az sem baj, ha pimaszkodsz, csak légy határozottabb. – szugerálta belém a mondanivalóját a cikázó szemeivel.

– Valahogy így? – fogtam át fél kézzel a derekát, és magamhoz húztam. Volt ebben az érintésben valami különleges, de persze tudtam, hol a helyem.

– Kicsit többre gondoltam! – vigyorodott el. Annyira élveztem ezt a játékot, hogy el is szemtelenedtem. Nem is gondoltam igazán semmi komolyra, csak szétnéztem, és mivel a kis folyosó néptelen volt, lecsúsztattam a kezem a fenekére. Úgy éreztem, ezt még elviseli a barátságunk, és nyomtam egy puszit a nő csodaszép arcára. Nem húzódott el. Kicsit elgondolkodott, majd az arcomon átsuhanó érzelmeimet kutatta, mielőtt óvatosan megszólalt.

– Van itt egy panzió, két saroknyira innen…

Bevallom férfiasan, kicsit reszketett a lában, mikor Editet magam előtt engedve beléptem a kicsi szoba ajtaján. Tulajdonképpen alig beszéltünk a lényegre törő ajánlata óta, de az izgalmam egyre magasabbra emelkedett. Féltem. Hogyan fogok megfelelni ennek a gyönyörű nőnek, aki biztosan tapasztaltabb, hiszen sokkal idősebb? Sosem csináltam még ilyet, és a teljesítménykényszer kővé dermedve a gyomromban egyre nehezebb lett. A hülye képzeletem szerint minél szebb a nő, annál igényesebb, és annál jobb partnert szeretne. Hogy jövök én ehhez az utolérhetetlenül szép, tündéri nőhöz. Hogy mi járhatott az Edit fejében, azt nem tudhatom, de ő is kicsit távolságtartóan álldogált az ágy végében. Egy pillanatra úgy tűnt, egyikünk sem szánja el magát, de aztán megembereltem magam. Fő az óvatosság, lassan öleltem át a derekát. A mellemre simult. Kicsit érzelmesnek hatott, mikor el voltam készülve, hogy csupán szex lesz a dologból. El is bizonytalanított, ezért a csókig viszonylag sokára, csak apró mozdulatok után jutottunk. Az ajkaink első találkozása után a második már sokkal könnyebben jött. Edit egy kicsit megnyugodott, és bennem is oldódott a feszültség, egyre mohóbban faltam a puha ajkait. A kezem csak nagy sokára indult el a derekáról a fenekére. Különleges teste volt. Azt hittem, hogy kemény lesz, amit az alakja sugallt, ehelyett hihetetlenül rugalmas és puha volt minden porcikája. Nem tudom miért, de valahogy megéreztem, hogy a szex helyett a nőnek gyengédségre van szüksége, ezért igyekeztem minél óvatosabban vetkőztetni, és nem elveszteni a fejem, nem begőzölni a csodás melleitől.

Már meztelen volt, én meg még mindig ruhában, és az ágyon hemperegve, ölelkezve csókolgattam. Engedte magát, de semmi több. Tisztán látszott, hogy bizonytalan, és ez az állapot rám is átragadt.

– Valami baj van? – tudakoltam két csók között, és hogy ne érezze kényszernek a szexet, csak a csókokra koncentráltam, még a melleit sem fogtam meg, pedig mennyire, de mennyire ingereltek. Beértem az ajkaival és a nyakával, és ő engedelmesen sóhajtozva dorombolt, mint egy elkényeztetett kismacska. Mesés volt a látványa. Ahogy végigfeküdtem mellette az ágyon, alaposan megnézhettem a nőies idomokat. A kerekded, cseppet sem lógó melleket és a vénuszdomb barna szőrszálakkal borított környéket. A combjait keresztbe rakta, mintha ezzel is tudat alatt védekezne, de éreztem, hogy ha tovább akarnék menni, akkor hagyná, hogy csináljam.

– Nagy baj lenne, ha ma csak simogatnál? Még nem készültem fel rá. Amúgy is váratlanul jött ez az egész. – suttogta alig hallhatóan.

– Nem szeretnél itt lenni? Látom, hogy valami nincs rendben!

– De, nagyon jó veled, csak nem szeretném még az együttlétet. Ne kérd, hogy megmagyarázzam, egyszer talán megérted!

– Elmehetünk, ha akarod! – néztem a félelmet tükröző szemeibe, de nemet intett.

– Olyan jól csókolsz, maradni akarok, és összebújni egy kicsit! – mosolygott, aztán nagy nehezen elkezdte lehámozni rólam az inget. Kezdőlökésnek tökéletes mozdulat volt, aztán ráeszmélhetett, hogy még a melleit sem fogtam meg, mert ráhúzta a kezemet.

– Nem kell mindenről lemondanod, csak simogass, kérlek, simogass gyengéden. – mondta szenvedéllyel a hangjában, és becsukta a szemeit, mint egy érzelmes kamaszlány csók közben.

És tényleg olyan volt, mint egy tapasztalatlan tini, kipirulva, szégyenlősen lesütött szemmel gyűjtötte magába a simogatásból, puszikból adódó érzéseket. Nem is mertem a hasánál lejjebb megérinteni, csak az ágaskodó férfiasságom nyomtam oda a csípőjéhez. Arra gondoltam, mennyivel jobb ez a vágyakkal teli simogatósdi, mint a korábbi kapcsolataimban előfordult gyors numera utáni érdektelenség.

Ez a nő élvezni tudta, bárhol érintem meg. Nem volt baj, ha a bordáin húztam végig az ujjaim, mint egy zongorista a hangszer fekete- fehér billyentyűin. Nem volt baj, ha a mellét kicsit jobban megszorítottam, vagy a bimbóit csavargattam, akármit tettem csípő fölött, azt mind mosollyal és vágyakkal teli szuszogással fogadta.

– Pókhálós vagyok odalenn! – suttogta a fülemhez fordulva, hogy az arcát sem láthattam, csak a forró lehelete érintette az arcomat. Ezzel egyidőben szétnyíltak a hibátlan combjai, hogy a kezemnek a kusza szőrszálak befogadást engedjenek. Tudtam, hogy a rettenetes hosszúra nyújtott előjáték után valaminek még történnie kell, de semmiképpen sem akartam elsietni. Az ujjaimmal a szőrszálakat kezdtem birizgálni, amitől egy idő után felnevetett. Ettől persze a hangulat is oldottabb lett, bátrabban mertem a combjai belső felét megérinteni. Hatalmasakat sóhajtozott, aztán a szeméremajkai érintésénél beleszorult a levegő, annyira összpontosított az érzésekre. Van ilyen egyáltalán, vagy csak nekem akart vele valamit bizonyítani? Minden apró érintésemtől hullámzani kezdett a teste, és az arca még szebb lett, ahogy petting közben figyeltem.

Az apró és nedves szeméremajkak engedelmesen simultak az ujjaim között, de hosszú, nagyon hosszú percek után is csak egy helyben toporogtam. Rájöttem, hogy Edit görcsösen próbál kielégüléshez jutni, de valamiért nem sikerül. Testileg semmi hiba, viszont valami a lelkében megakadályozta, hogy átélhesse a gyönyört. Sok idő kellett, míg felismertem a nő sziszifuszi küzdelmét, és a punciját csalódottam engedtem el.

– Biztosan rosszul csinálok valamit… – vágtam keserű pofát a kinyíló szemeibe nézve.

– Nem Attila, mindent jól csinálsz, csak nekem volt egy kicsit korai. – karolta át a nyakam, és úgy húzta a fejem a melleire, hogy hallhattam a dübörgő szívverését.

– Valami hiányzott, vagy csak hiányzik az érzelem? Azt hittem, te egy tapasztalt nő vagy, nem fordulhat elő ilyesmi! – sopánkodtam.

– Nem vagyok tapasztalt, ha ez segít valamit, az érzelmi oldala meg…, nos…, másvalakibe vagyok szerelmes, de percről percre egyre jobban kedvellek, és azt elhiheted, hogy szeretlek. Még nem szerelemmel, de egyre jobban. – simogatta a hátam különleges gyengédséggel.

– Kicsit másképpen képzeltem azt az együttlétet. – sóhajtottam nagyot, és a mellei közé fúrtam a fejem, hogy a bársonyos bőrére közrefogja az arcomat.

– Azt remélted, hogy olyan tömény orrba- szájba szex lesz? – hallottam a kérdésében az ijedtséget és némi szomorúságot.

– Nem, dehogy! Be voltam szarva, hogy valamit elrontok, bár amint láthatod, vagyis inkább érezheted, teljesen igazam lett. Viszont ez volt a legkellemesebb szex, amit megtapasztaltam az életemben. Még aktus nélkül is minden percét élveztem. Valami furcsa örömet tudsz kiváltani belőlem.

– Mondtam, hogy semmit sem rontottál el, csak nekem még nem megy. De majd idővel, akár már holnap is megtörténhet, csak adj egy kis időt. Nem élek vissza a türelmeddel, ígérem. – simogatta meg vigasztalásul a fejem, aztán csókra húzott magához közelebb. A lehetetlenül puha ajkai édesen szívták magukba az enyémeket, és addig helyezkedett alattam, míg a hasa fölé nem térdeltem, akkor eltolt magától és a nadrágom gombját keresve még vörösebb arccal vigyorgott a képembe. A jelek szerint nem volt túl gyakorlott, de az ügyetlenkedése is aranyos volt, ahogyan lehúzta a sliccemet, közben meg egyfolytában szégyenlősen nevetgélve lökdöste félre a tettre kész kezeimet.

– Most én szerzek neked örömet! – búgta halkan, aztán a remegő kezei kiszabadították a péniszemet, és a hasán végigfektetve figyelte, ahogy a kellemes érzéstől a mennyezetre emelem a fejem és mélyeket lélegezve élvezem a gyengéd szorítást. Esküszöm, a hasa olyan forró volt, hogy szinte égetett, a tíz ujja meg olyan gyengédséggel zongorázott a feszülő farkamon, hogy a legtörékenyebb hangszeren sem lehetett volna finomabban játszani. Picit neki is feszültem, és előrébb toltam a péniszem, hogy a hasára tapadó bőr miatt a fitymám hátracsúszott, a makkom meg lilás színben feszülve követelte a keményebb érintéseket. Edit arcán átsuhant valami mosolyféle, aztán az ajkába harapva szemezett velem. Ki bírta volna ezt sokáig? Egy csodálatos mellű, meztelen nő játszik a péniszemen. Hamar el is élveztem, a spermám nagy mennyiségben terült el a nő hasán és a mellei között, hogy aztán a gravitációt kihasználva lecsorogjon a bordáin.

Edit nem mozdult, csak sugárzó örömmel mosolyogva vette tudomásul, hogy elélveztem, továbbra is csak tartotta a péniszem, rám bízva a mozgás adta lehetőségeket. Per pillanat csak egyetlen vágyam volt, csókkal nedvesíteni be a kiszáradt ajkaim, és ez Editnek is fölöttébb tetszett.

Az öltözködés kissé nehezemre esett. Mintha a nő kiszívta volna minden erőmet, mégis, ha azt mondta volna, hogy maradjunk, ezer örömmel mondtam volna igent.

– Mikor találkozhatunk legközelebb? – kérdeztem a bugyiját igazgató nőre, és megállapítottam, hogy kis híja, hogy rá nem vetem magam, hogy a kicsiny darabot ismét le ne tépjem.

– Természetesen holnap. Jössz Lénához, vagy nem? – nézett rám, és kicsit szemérmesen tudomásul vette a vetkőztető nézésem.

– Hozzád lehet, hogy átmegyek, de róla lemondtam még az ebédünk alatt. – mosolyogtam a fejét ingató nőre.

– Márpedig holnap megjelensz nála minimum tíz szál margarétával, mert az a kedvence, és türelmesen udvarolsz tovább. – közölte ellentmondást nem tűrően.

– Miért, akkor ez közöttünk mire volt jó? – értetlenkedtem egyre hevesebben, mire átölelt, és úgy suttogta a fülembe.

– Mert nekem legalább annyira kellett valaki, mint neked, vagy Lénának. Mert tudom, hogy őt szereted, és tőle kapnád a legtöbb örömet. Mert én nem lehetek állandóan veled, nem is válhatok el, és nem csinálhatok hülyét belőled. Viszont én leszek a legjobb szeretőd amíg nem taszítasz el. – simogatta meg a nadrágon keresztül a péniszem. Nyomós indok volt, annyi szent. Azt is megbeszéltük, hogy ha Léna mégis megadná magát, akkor a legjobb barátokként válunk el, de láttam rajta, hogy ez a verzió nem lenne a kedvence. Azt mondta, hogy ami kettőnk között történik, maradjon is szigorúan közöttünk, és csináljak mindent úgy, mint az eddigiekben. Tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű, de belementem, a rajongásom célpontjánál, Lénánál úgy sem volt igazán esélyem. Röpke csókkal váltunk el, hogy ne legyen a dolog túl feltűnő, Edit még visszament a munkahelyére.

A következő nap feldobódva, de kicsi lelkiismeret furdalással egyetemben kerestem margarétát a piacon. És volt! Persze a tíz szállal sem elégedtem meg, rögtön egy nagy marékkal távoztam egy öreg néni legnagyobb örömére. És milyen nehéz volt kivárni a delet! Ahogy közeledett az ebédidő, én úgy bizonytalanodtam el. Féltem, hogy Edit kegyeit elveszítem, és még mindig nem értettem, miért jó neki, ha a Léna iránti Plátói szerelmet kergetem. Megint megjelent a kőszikla a gyomromban, mikor beléptem a sokszor látott könyvelőiroda ajtaján, de a csajok, akik már nagyon jól ismertek, és biztosan kibeszéltek már ezerszer, egyre barátságosabban üdvözöltek, és az egekig dicsérték a virágaimat, meg a törhetetlen kitartásomat. Pedig, ha tudták volna…

Azon ritka alkalmak egyike volt ez a nap, amikor Edit nem tartózkodott az irodában, pedig egy kicsi Mozart tallért neki is hoztam titokban. A még meglepőbb dolog viszont akkor kezdődött, amikor Léna a virágokkal a kezemben meglátott. Szokásával ellentétben felállt, és az asztalt megkerülve jött közelebb. Máskor csak ült, és ha viccelődött, vagy beszélgetett is velem néhány mondat erejéig, sosem hozott zavarba a javára billenő magasságkülönbséggel.

A lapos szandálból csodaszép lábfej kandikált ki, narancssárga körmökkel ékesítve, és alig mertem feljebb nézni. Hosszú lábak, térd fölött meg egy testre feszülő, egyenes szabású, narancssárga ruha, ami kiemelte a csípőjét. Lapos has, kicsi, kerek mellek, és meztelen vállak, majd szemmagasságban piros rúzzsal kiemelt ajkak, és az egyenes orra fölött két csillogó szem. Határozottan égtem az előző napi, Edittel történt afférom miatt, pedig Léna nem tudhatta.

– Nahát, nekem hoztad? – nyúlt a virágokért természetesnek véve, hogy csak ő lehet a kedveskedésem célpontja.

– Igen. – hebegtem.

– Fogadjunk, Edit mondta, hogy ez a kedvencem? – kíváncsiskodott fülig érő szájjal, és ha lehet, a mosolytól még szebb, még bájosabb lett.

– Igen… – bólogattam hallgatagon, amin el is nevette magát.

– Mi van veled? Máskor egyfolytában jár a szád és lelőhetetlen vagy! – a csattanós felszólítástól csak még jobban elszégyelltem magam.

– Nagyon csinos vagy! – suttogtam, és lesütöttem a szemem a meztelen lábaira, amelyek olyan kecsesen vitték a lányt a szoba egyik sarkából a másikba, hogy a virágom minél hamarabb belekerüljön egy vázába.

– Neked megártott a tegnapi hal! – nevetett hangosan.

– Milyen hal? – kaptam fel a fejem, és az égő arcom most éppen a sápadtság jeleit tükrözhette.

– Amit tegnap ebédeltetek, mert Edit nagyon sokára jött vissza, és látom, hogy rólam dumált neked. – váltott komolyra, de mielőtt folytathatta volna a kihallgatást, hangos kopogással megérkezett a főnöknő a Léna ruhájának másában, csak éppen egy számmal kisebb kivitelben. Most ez valami véletlen, hogy így összeöltöztek? Mint az ikrek. Editről ma lemaradt az elmaradhatatlan kosztüm, nem mintha így nem lett volna pontosan ugyanolyan szexi és csinos.

– Ezt az egyforma szerelést hogy hoztátok így össze? – néztem Lénára.

– Rokonlelkek vagyunk, még nem vetted észre? Millió közös van bennünk, csak még nem került felszínre. De nem beszéltünk össze! – nevetett visszafogottan.

– Milyen igaz! – helyeselt Edit, aztán a következő szavait már hozzám intézte.

– Szia! De jó, hogy itt vagy! Tudnál nekem segíteni egy kicsit informatikában? – mímelte ezt olyan rezzenéstelen arccal, hogy ha nem látom, el sem hittem volna. Meg sem várta, hogy válaszoljak, haladt tovább az irodájába, én pedig megszeppenve kullogtam utána a fenékriszálását bámulva.

Alig várta, hogy becsukódjon az ajtó mögöttem, máris a nyakamba kapaszkodott, és a számra tapasztotta kiéhezett, vérvörös ajkait. Mohón csókolt, lerázott magáról minden eleganciát és jómodort, csak a kislányos szenvedélye vezérelte a nyakam köré a forrón ölelő karjait.

– Csak le kellene húzni a bugyid, hogy elveszítsem a fejem! – suttogtam a hangosan szuszogó nő arcába, amikor levegővételhez engedett.

– Csak ki kellene vennem a farkad, és már nem is tudnék nemet mondani! – jött a játékos, de hízelgő válasz, de hamar el is tolt magától.

– Egész délelőtt nem hívtál fel! – vetette a szememre savanyú képpel, ami igaz is volt.

– Mert inkább látni akartalak, és megérinteni. Teljesen felkavartad az érzelmeimet, kicsit zavarodott vagyok. – öleltem át ismét, és most kedvesen hozzám simult.

– Vannak ezek a csevegőalkalmazások, azon válthatnánk néhány szót napközben! – emelte rám a kérlelő szemeit. Nem mondhattam nemet. Ott is hagyott, hogy a számítógépén a feladatot oldjam meg, és kiment Lénához valami semmitmondó ürüggyel.

Távozáskor Edit szélesen vigyorgott, de semmi jelét nem mutatta a közöttünk lévő kezdődő viszonynak. Léna bezzeg nem állta meg szó nélkül, hogy rám ne pirítson, miszerint észrevette ám, hogy a főnökasszonyával összetegeződtünk, és életében először rám kacsintott. Szánalmasan vigyorogva hagytam el a helyet a két szép csaj tekintetével a hátamban. Tényleg összekavarodtam. Edittel a titkos viszony, Léna meg végre közvetlen volt. A lelkiismeretem választásra sarkalt, de a döntés lehetetlennek bizonyult. Mindkettőjüknek megvolt a maga varázsa.

Másnap reggel beélesítettem a csevegőprogit, és izgalomtól remegő gyomorral felvettem Edittel a kapcsolatot. Már az első, egyszerű kis szia is megmozgatott bennem valamit, amitől vigyorogtam, mint a tejbetök.

– Gondoltál rám? – jött az első kérdése pillanatok múlva.

– Igen, tegnapelőtt óta egyfolytában. – válaszoltam.

– Helyes! Én is rólad álmodoztam azzal az apró különbséggel, hogy te voltál meztelen, és én simogattalak. Fel is izgultam, és most megint nedves a bugyi rajtam!

– Huh, ez szép álom lehetett. Akarod, hogy a bugyidat szárazra fújjam? – kívánkozott ki belőlem valami közeledésféle. Kicsi szünet következett, aztán megint felvillant az újabb üzenet.

– Miért pont azt akarod fújni, amikor le is veheted rólam?

– Teljesen felizgatsz! – írtam remegve a betűket. A vérem dübörögve száguldott az ereimben, és a szívem az agyamban zakatolva dobszólót produkált.

– Le is pókhálóztam a puncimat…, akarod látni?

– Még szép, és nem csak látni szeretném!

– Ennek örülök. Ráérsz ma délután? Háromkor mindenkit hazaküldök és egyedül leszek… – villogott a visszautasíthatatlan ajánlat a képernyőmön.

– Még szép, hogy ott leszek, de délben is átmegyek, viszek nektek valamit.

– Ne gyere, Léna ma nem dolgozik, hacsak be nem jön a telefonjáért, amit tegnap itt felejtett.

– Akkor csak hozzád megyek! – erősködtem tovább.

– Délután három után, drága! És most egy kicsit komolyabb szintre léphetnénk.

– Mire gondolsz? Térdeljek eléd, és kérjem meg a kezed? Lehet róla szó!

– Aranyos vagy, de csak arra gondoltam, hogy franciázhatnánk egyet. Nagy baj lenne, ha ma még nem lennénk együtt? – szinte magam elé tudtam képzelni azt az arcot, amit az első találkozásunk alkalmával vágott a panzióban. Annyira megható volt, ettől tudtam megszeretni egyre jobban. Érteni nem értettem, de nem volt semmi rossz abban, hogy a dugás egyelőre elmaradt.

– Egyáltalán nem baj, mi több, kimondottan örömömre szolgál, hogy először csak ismerkedünk. Ma a csiklódat fogom megismerni alaposabban. Már el is terveztem, hogy felfektetlek az íróasztalodra, és a székedben ülve fogom nyalni a puncidat!

– Tudtam, hogy számíthatok rád, de csak fél órám van, majd megosztozunk rajta. Hogy esne tizenöt perc intenzív szopás? – így leírva látni hajmeresztőnek tűnt, még a hátamon is felállt a szőr. Vajon ezt komolyan gondolta? Igen, komolyan, sosem beszélt mellé. A gondolatba beleborzongtam.

– Amilyen csodálatos nő vagy, tizenöt másodperc is elég lesz!

– Drága vagy! Annyit udvarolsz, hogy teljesen belédszeretek a végén, aztán megnézheted magad.

– Még nem szeretsz? – érdekelt a dolog érzelmi oldala.

– Szeretlek, de másba vagyok szerelmes! Még! De úgy érzem, hogy ez percről percre változik a te javadra. Boldog vagyok, hogy belédbotlottam. – az őszinte vallomása elgondolkodtatott. Egy pillanatra eszembe jutott Léna, hogy mennyire szeretném, ha ő írogatna nekem ilyen dolgokat, de róla napról napra egyre inkább lemondtam. Edit nem tudom, miért erőltette tovább az udvarlást, bár megmondta, hogy csak ritkán lehet velem, és nem akarja, hogy olyan legyek, mint ő, magányos és boldogtalan.

Kellett valami, amitől ez a szívfájdító gondolat elpárolog, hát a közepébe csaptam.

– Milyen bugyi van rajtad?

– A kedvedért bementem egy boltba, és vettem pár tangát. Sosem hordtam még ilyet. Belevág a fenekembe, de ez most csak jobban felizgat!

– Hogy bírom ki nélküled háromig? – remegett meg a kezem a billentyűzeten, amikor alaposabban belegondoltam, hogy amiről írogattunk, az meg is fog történni, ha nem jön közbe semmi probléma. Editre lehetett számítani.

– Rá ne ránt!!! – mintha a kuncogását hallottam volna a fülemben, pedig sok fal választott el bennünket. Sajnos a kapcsolat megszakadt. Mégiscsak munkahely volt ez mindkettőnknek, és Edit, mint főnök dolgozott is mindig, mint a kisangyal.

És eljött a háromóra. Kicsit ideges voltam, az erkélyről figyeltem, hogy szállingóznak a könyvelőiroda dolgozói a város különböző irányába. Hát igen, Edit tényleg számító volt, ha nem is hideg. Ebben az egyben nem tévedtem vele kapcsolatban, de most miattam csinálta, amit nem vethettem a szemére, mert a bőrömből is majd ki ugrottam örömömben. Aztán három után öt perccel már ott lépdeltem a szomszédos iroda folyosóján. Remegett a lábam, de most nem a félelem, hanem a beígért akció miatt.

Edit az íróasztalán ült fél fenékkel, és már várt rám. Az ajtót sem csuktam be, csak behajtottam, és gyors léptekkel megkerülve a tárgyalóasztalt rohantam a nőhöz, aki lélegzetelállítón szép volt, szebb, mint valaha. Frissen fodrászolt, szőke, göndör fürtök, enyhén átlátszó fehér blúz óriási dekoltázzsal és fehér, csipkés melltartóval, piros miniszoknya, magassarkú szandállal. Na, ilyen rövid szoknyát sem láttam még rajta soha, az öltözék jól kihangsúlyozta a filigrán alakját, de az egész mit sem ért volna, ha nincs az a lábaimról ledöntő, elbűvölő mosolya. Mint egy gyerek, úgy rohantam oda, és úgy öleltem meg, mint akit ezer éve nem láttam, aztán úgy csókoltam meg, mintha az lenne életem utolsó csókja. Edit meglepődött a hevességemen, először mókásnak találta, de pár pillanat múlva rá is átragadt a szenvedélyem, és mohón dugta a nyelvét a számba. Érzékien csókolt, és a lehetetlenül puha teste minden gond nélkül alakult a karjaim szorításában. Csodásan, hajlékonyan simult hozzám, amíg a jövetelem célja eszembe nem jutott, és a felsőtestét el nem toltam. Azonnal tudta, hogy eljött a pillanat. Hanyatt feküdt az íróasztalán, és hagyta, hogy a lábait támasztéknak a kecses bokáinál fogva a széke háttámlájára toljam, és közéjük guggoljak.

A szoknya elég rövid volt ahhoz, hogy pillanatok alatt a csípőcsont felé tornázzam, és máris elém tárult a nő legféltettebb testrésze, a meztelen combok közötti, piros bugyi mögött rejtőző vagina. Maga a tanga valami nagyon átlátszó anyagból készült, hatalmas, nedves folttal üzente, hogy a gazdája izgalmi állapotban van, és átvilágítottak rajta a megduzzadt, sötét szeméremajkak. Tényleg eltűnt a pókháló, a szeméremdomb simasága kikényszerítette tőlem a puszikat. Kicsit kínozni akartam, ha lehet, még jobban felizgatni, pedig a hasa remegett, a lábai meginogtak az első érintésektől, és még csak a combjai belső felénél tartottam. Soha semmiben nem voltam még olyan biztos, mint abban, hogy Edit kívánja az aktust, hát ha lehet, a hatást még jobban fokoztam. A bugyin keresztül szántottam végig először a nyelvemmel a sötét szeméremajkakon. A nő mélyet sóhajtott, mint egy megkönnyebbülés, úgy távozott belőle a levegő. Én persze annyira élveztem, hogy nem is akartam egyelőre továbbmenni. Nyaltam tovább bugyin keresztül, amíg egyszer csak meg nem jelentek a kezei, félre nem húzták a keskeny anyagot, és a tarkómnál fogva bele nem préselte az arcomat a puncijába. Ez így tényleg sokkal kellemesebb volt. Selymes, nedves puncija a testével együtt remegett, és apró csípőmozgásokkal tolta a nő a szeméremtestét közelebb. Szinte hörgésnek hatott a szuszogása, követelőzően nyomták a tarkómat az ujjai, még egy apró sikolyban összegyűlve ki nem szabadultak a testéből a gyönyör hullámai, aztán ernyedten hanyatlott vissza, hogy átengedje magát az orgazmus utáni megnyugvásnak. Ez volt az a meghitt pillanat, amit a gatyámban feszülő péniszemmel még átéltem, aztán jutott csak el a fülemig a kintről beszűrődő nesz, majd ajtó csapódása hallatszott. Edit összerezzent.

– Valaki megláthatott! – lökött szinte félre, és a résnyire nyitva maradt ajtóhoz rohanva kinézett az előszobába.

– Senki… de mégis! Léna itt járt, elvitte a telefonját! – nézett vissza aggódó arccal.

– Nem fogja világgá kürtölni, lehet, hogy semmit sem látott. – mondtam higgadtan, pedig tudtam, hogy a lány távozóban azért nem csukta be a bejáratot, mert tudta, hogy Edit még bent van.

– Fuss utána, beszélj vele! – indított útba Edit sápadtan, és én tényleg rohantam. A megállóban még láttam, hogy kicsit lógó orral felszáll egy villamosra, aztán elszállt minden reményem, hogy a dolgot kimagyarázzam a lány előtt. Mi lesz most? Valami azt súgta, hogy számíthatok Lénára, nem veri nagydobra, hogy a főnöke az íróasztalon hempereg valakivel, persze abban sem voltam biztos, hogy a lány láthatta az aktusunkat. Még visszakullogtam Edithez, aki már az ajtót csukta, és csak annyit mondott a szóáradatomra, hogy holnap meglátjuk. Ideges volt.

Másnap Edit első üzenete hervasztóan hatott.

– Bejött, itt ül kint, de nagyon morcos. Szólni sem merek hozzá, pedig nem is bántott.

– Csúnyán néz rád? – kérdeztem.

– Hát éppen ez az, hogy nem, csak mindenkivel kimért és goromba, csak velem nem. Biztos, hogy tudja! – kesergett Edit, pedig ahogy mondta, hozzá nem volt egyetlen rossz szava.

– Délben átmegyek. – üzentem, mire azonnal jött a válasz.

– Ne gyere, csillapodjanak kicsit a kedélyek!

– Akkor?

– Hagyd békén egy kicsit, majd meglátjuk, mi történik.

– Ok, a fenekemen maradok, pedig úgy szeretnék átmenni.

– Tudom, drága! Sajnálom a tegnapot, neked semmi sem jutott! – és küldött egy halom nevető smylei-t.

– Az nem baj, sokkal jobban élveztem a puncidat, mint gondolod. – erősítettem meg a nőt a tudatban, mennyire sokra tartom az előző napi pajzán kalandot.

– Egy ismétlés? Délután hatkor bevásárolni megyek, akkor összehozhatnánk valami gyors akciót. De sajnos csak nagyon gyorsat, este programom van.

– Bármilyen rövid, sokkal jobb, mint a semmi, hová menjek?

Az aznapi randi azonban meghiúsult. Edit hívott telefonon, pedig korábban azt mondta, hogy a férje ellenőrzi a hívásait, azért kell a csevegő progi. Oké, egy hívás még semmi, majd azt mondja, ügyfél volt. Várakozással telt a nap, még az erkélyes nézelődés is elmaradt, mert féltem, hogy Lénába botlok. Szégyelltem magam a lány előtt, pedig előbb vagy utóbb úgyis a szemébe kell majd néznem, akkor mi a francot mondok?

Másnap reggel alig vártam, hogy Edit üzenete megjelenjen.

– Ma nem morcos, mindenkivel kedves, mindenkivel bájos, de rettenetesen szomorú. Annyira sajnálom. Én tehetek róla. Azt hittem, hozzám sem szól, de valamiért keresi folyamatosan a társaságom. Kicsit felszínes a csevegés, mert érzem, hogy az igazi kérdéseit nem teszi fel, mindenesetre nagyon gyanús!

– Csak azért érzed, mert bánt a lelkiismereted. Vonatkoztass el tőle, és rájössz, hogy semmit sem tud.

– Bár úgy lenne! – elképzeltem a hatalmas sóhajt, ami felszakadt a gyönyörű mellkasából.

– Átjössz hozzá délben? Találj ki valami használható ürügyet! – bíztatott.

– Rendben, hurokba dugom a fejem, hátha megszorítja rendesen, hogy levegőt sem kapok. Megmentesz? – próbáltam tréfával elvenni a nő aggodalmát, mire érdekeset válaszolt.

– Bárkitől, de tőle nem! – intézte el röviden.

És eljött a dél. A gyomromban megint megjelent az a nagy kő, amit sehogyan sem tudtam elkerülni, és félve mentem át a könyvelőirodába. Csak az ajtón kellett belépnem, és az üdvözlő csajok, meg a reménytelen szerelem eléggé elvette ahhoz az eszem, hogy abbahagyjam az önsajnálatot. Határozottnak kellett lennem, nem mutathattam Léna felé a gyengeségemet. A titkárság azonban üres volt. Edit, mintha nem is lenne különösebb közünk egymáshoz, csak kurtán kiszólt, hogy Léna fénymásol a folyosó másik végén, amit szerintem mindenki hallott. Akár meztelen is lehettem volna, úgy tapadtak rám a női szemek, amíg zavartam a folyosón végigkotortam. Gondoltam megvárom Léna első reakcióját, csak utána nyilatkozom.

A kicsi helység üres volt, és a lány lehajtott fejjel ott sertepertélt a fénymásolón, sűrűn cserélgetve az irományokat.

– Szia! – léptem hozzá egészen közel, és kicsit megnyugodva vettem tudomásul, hogy kettesben vagyunk. A lánynak isteni illata volt. Kicsit hivalkodó, édes és bódító. Edit sokkal diszkrétebb parfümöket használt, mégis izgató volt. Ez az orromba áramló buké viszont szerelemre hívott, maga volt a megtestesült felajánlkozás. Rögtön eszembe jutottak Edit szavai, hogy legyek szemtelen, ha kell, és akkor elérhetek valamit. A lány rám sem nézett, csak halkan kérdezett.

– Tegnap hol voltál?

– Tegnap nem jöhettem. – mekegtem. Ennyire számítanak a lánynak az ebédidőben eltöltött ötpercek. Még a végén igaza lesz Editnek, és Léna tényleg puhul. Szerencsére semmi jelét sem adta, hogy tudna a viszonyunkról.

– Hiányoztál. – közölte nemes egyszerűséggel, és tovább cserélgette a lapokat a fénymásolón.

– Komolyan? – kérdeztem hitetlenkedve. Valami mégis csak gyanús volt a színeváltozásában.

– Ma nem kapok ajándékot? – még mindig nem vette a fáradtságot, hogy a szemembe nézzen, és az a hülye helyzet állt elő, hogy a szavai mást mondtak, mint a tettei. Kicsit bosszantott, önkéntelenül mentem át tettlegességbe, és a derekát átfogva magamhoz húztam. Magasabb volt még a lapos szandáljában is, de a csinos derekával gyönyörűen hátrahajolva ügyesen kerülte el a csókra induló ajkaim.

– Ejha, ma nagyon fickósok vagyunk! – derült fel a szomorú képe, és a szemei csillogása elárulta, hogy a mozdulat mégsem volt hiábavaló. A földig érő, elegáns ruhája a mellénél szépen kidomborodott, és ott hullámzott az orrom előtt, de nem akartam, hogy eltévelyítsen a szándékomtól. A szemébe kellett néznem, a nőies bája hiába is csábítgatott.

– Van két jegyem a dumaszínházra. Elvihetnélek magammal? – bámultam a mosolytól kisimult arcát, és a hátán végigsimítva lecsúsztattam a kezem, megmarkoltam a csodaszép fenekét. Semmi jelét nem adta, hogy ellenére lenne, csak a hangjára próbált erőltetni némi közömbösséget.

– Mikor lesz?

– Három nap múlva, vasárnap. Hétre érted megyek. – és ha nem a szűk ruha, az ujjaimat benyomom a farpofái közé, de így csak egy félresikerült próbálkozás maradt a pofátlan mozdulat.

– Megdumáltál. – fordult el, és a lapokat, mintha mi sem történt volna, tovább rakosgatta az üveglapra. Tisztára úgy éreztem, ezzel le is zárta a beszélgetést. Még vettem a bátorságot, végigsimítottam a vastag szálú hajszálain, aztán nagyot sóztam a seggére, és elköszönve leléptem. Éreztem, hogy magában nevet, nem tudta teljesen eltitkolni. Bennem pedig valami óriási erőt ébresztett, és egy új reményt.

Edit délután kíváncsiskodott.

– Na, mesélj már, tud valamit?

– Szerintem semmit, de eljön velem egy randira vasárnap. Úgy érzem, van nála esélyem. Még nem is tudja, mennyire kell nekem. Pont neked írom, még a végén megbántalak. – szabadkoztam.

– Dehogy! Örülnék, ha összejönne. De addig is ma talán szabad leszek egy órára. Legyél este tízkor a házunk előtt, beengedlek a kapun. – tett megint ajánlatot.

– Ki nem hagynám! – küldtem egy nagy csokor virtuális virágot.

Edit mindig pontos volt, hát nekem is illett megfelelően időzítenem. Pontban tízkor, még alig léptem a kapuja elé, már tárult is ki előttem. Valószínűleg már a bokrok közül figyelt, így biztonságban beengedhetett. Csalfa mosollyal nézett ki a szeretőm a zöldövezeti többszintes épület kapuján, majd határozottan rántott maga után befelé, hogy eltűnjek a magas, sövénnyel beültetett kerítés mögött. Csak egy mintás selyemköntös takarta a testét, meg egy egyszerű papucs, de ennek ellenére elragadó volt. Röpke csók után maga után húzott, át a kerten, be a szuperelegánsan berendezett lakásba, és meg nem állt volna a hálószobáig, ahol hangulatvilágításban úszott a hitvesi ágy. Szívesen körülnéztem volna, ha egy kis időt hagy, de csak megmosolyogta a kíváncsiságomat, majd közölte, hogy körülnézhetek hamarosan. Nem teketóriázott sokat, a nyakamba vetette magát, és már hullott is a földre a selyemköntös, hogy a hamvas bőre fehérségével és a kipirult arcával kápráztasson el. És a mellei, az isteni mellek olyan szépen kínálkoztak, hogy a lakás megismeréséről le is mondtam.

– Itt akarod? Ez nem a hálószobátok? – ellenkeztem azért egy keveset. Volt bennem némi tartás az ágyat illetően.

– Itt bizony! – csomagolt ki határozottan, és teljesen beindult a felsőtestem érintésétől. Meglepő energiával döntött a puha ágyra, igyekezett minél hamarabb megszabadítani a ruhámtól. A teste meglehetősen forró volt. Talán az izgalomtól, talán a kánikulától, de a hozzám simuló bőre nem csak a külsőmet égette, hanem csontig hatolva járt át a kellemes meleg. Nagyon élveztem, kis híja volt, hogy el nem ragadott a nő szenvedélye, aki kígyóként tekeredett a testemre, és különös módon kiéreztem, hogy mennyire koncentrál minden érintésével a péniszemre. Ugyan csak apró fogásokkal bűvészkedett, de mennyeien dörzsölte a szeméremdombját a nemesebbik testrészemhez.

Még el sem kezdtük igazán az ölelkezést, máris azon elmélkedtem, hogy az az egy óra mennyire kevés. Edit azonban nem hagyta sokáig, hogy kihasználatlanul teljenek a percek, egy gumit varázsolt elő valahonnan, majd az orrom alá nyomta.

– Szeretnéd? Már teljesen megbízom benned! – suttogta elérzékenyülten. Az érzéseiről nyíltan árulkodtak a szemei, és a boldog arckifejezése.

– Igen. – bólogattam, és megpróbáltam elvenni a kezéből az óvszert, de játékosan elhúzta előlem.

– Majd én! – taszított maga mellé, és gyorsan felém kerekedett. Keményen megmarkolta a farkam, aztán lejjebb csúszott, és ráhajolt. Úgy adott puszit a makkomra, hogy közben a szememet nézte, és a csintalan tekintete nemcsak felingerelt, de meg is nevettetett. Lehetetlen lassúsággal engedte a szájába a farkam kezéből kilógó centimétereit, aztán beleszívott, és nagyot cuppantva felrántotta rajta a fejét. Ezt a mozdulatsort még eljátszotta párszor, pedig én már réges-régen elértem az izgalmam tetőfokát, csak aztán gurította rám az illatos, rózsaszínű óvszert. Honnan tudta, hogy majdnem elélveztem? Abbahagyta a stimulálást, és mellém feküdt, megint átvedlett gyönge kis nőnek, és a csókjaival szédített tovább, de legalább átvészeltem ejakuláció nélkül a fantasztikus oboát.

Éltem a lehetőséggel, és befeküdtem a csodás combjai közé. Enyhén a melleire nehezedtem, épphogy csak az érintés öröméért, aztán előbbre lendültem, hogy a farkam megtalálja az utat a szeméremajkak közé. Nem hatoltam be, csak megízleltettem a lehetőséget, és a drága nő csodás szempillái igent rebegtek, majd lecsukódtak a gyönyörű szemek. Bármennyire nedves volt, még gumin keresztül is forrónak, és nagyon szűknek éreztem. Edit a körmeit a hátamba mélyesztette, és egy nagyon mély sóhaj szakadt fel a tüdejéből. Figyeltem az arcjátékát, és meg voltam győződve, hogy soha korábban még nem éltem át ezt az érzést még nővel. Ő valahogy az egész lényét bele tudta vinni ebbe az együttlétbe. Vagy csak az elfogultság beszélt belőlem, mert tényleg másabb volt, mint a fiatal csajok?

Alig kellett néhányat mozognom, a nő valahogy máris görcsbe feszülve elérte az orgazmust, magával rántva engem is a kielégülésbe, aztán a világ legszebb szempárja kutatta az arcomra vésődő érzéseket.

– Most jólesne egy cigi! – fordult ki alólam, de nem gyújtott rá, csak sopánkodott kicsit.

– Nem akarnál inkább leszokni róla? – mosolyogtam rá, és hanyatt feküdtem közszemlére téve a teliélvezett gumiban lelohadó péniszem. Edit résen volt, és az óvszert ő húzta le. Feltartotta, mint győzelmi ereklyét, és hangosan nevetett.

– Amúgy le tudnék szokni, ha volna valaki, aki rám is odafigyelne. Egyedül gyenge vagyok letenni. – engedte el a sokat sejtető, burkolt felszólítást.

– Én majd gondoskodom az egészségedről! Megtornáztatlak, megnyugtatlak, lelkizek veled, vagy amit csak akarsz. Tudod, ép testben ép lélek. – cirógattam meg az arcát, ő cserébe megsimogatta a nyakam.

– Sosem gondoltam volna, hogy van ennyi gyengédség egy pasiban. Bevallom, félreismertelek, először csak egy idióta nőcsábásznak gondoltalak. – húzta félre a száját bocsánatkérően.

– És mikor gondoltál rám először, ha szabad tudnom az igazat?

– Mikor a csajok elkezdték mondogatni, hogy egy jóképű srác ott sóvárog az erkélyen utánam. Hát bizony le lettél figyelve barátocskám! – csókolt meg újra.

– Kérdezhetek valamit? A férjed? – ki akartam elégíteni a kíváncsiságomat.

– Az egy utolsó szar alak. Kellek neki reprezentálni, meg dekorációnak, de semmi több. Még azt sem mondhatom, hogy eltart, mert nem belőle élek. Minden nap más kurvát hajt, engem meg le sem szar. Fontos vagyok a karrierjének, meg a róla kialakított image-nak, és nem is engedi, hogy kilépjek. Azért kell vigyáznunk, mert kicsinálna téged is, ha megtudná az igazat. Messzire elér a keze, hála a kibaszott politikának.

– Kezdelek érteni, csak az nem világos, miért nem hagyod ott örökre.

– Mert túl sok dolog köt bennünket össze, és tönkretenne, veled viszont boldog lehetnék! – nézett kihívóan a szemembe, aztán egy forró csók után kijelentette, hogy mennem kellene, mert nem akar lebukni.

A sövény takarásában még érzelmesen hozzám bújt, csak aztán nyitott óvatosan kaput. Nagyon óvatos és körültekintő volt, mégis az utca másik oldaláról hallatszó neszre összerezzent. Háromszor is körbekémlelt, mielőtt kiengedett a néptelen utcára, aztán egy puszit dobott, és eltűnt a sötétségben. Egyedül maradtam, és az a megmagyarázhatatlan érzésem támadt, hogy valaki figyel, de azzal magyaráztam, hogy az Edit félelme rám is átragadt, mert egy teremtett lélek, egy imbolygó árny nem volt a közelben.

Másnap reggel Edit elemében találtatott. Egyre- másra érkeztek az érzelmes és kicsit kínosan pajzán ajánlatok. Mit mondjak, hihetetlenül felizgatott, és a válaszok sem estek nehezemre. Kellően felhúzott ahhoz, hogy én is szemtelenül odamondogassak. Imádta ezt a játékot, és az üzletasszonyból fokozatosan lett egy olcsó kis lotyó.

– Csak azt sajnálom, hogy tegnap nem szoptalak le! – jelentek meg a hatalmas, piros betűk a fél képernyőmet beterítve.

– Én meg azt sajnálom, hogy nem basztalak meg mégegyszer. – írtam elvörösödő fejjel, mert a vér elborította az arcomat, és éreztem a forróságot.

– Már keresem a lehetőséget a mai napra, ha más nem, megcsókolhatnál az irodában, ebédidőben. Biztosan találok valami indokot, hogy behívhassalak, Léna meg csak irigykedjen!

– Délben, ha földrengés lesz, akkor is átmegyek.

– Azért csókold meg a szomorkás titkárnőmet, de ne hozz semmit, csak üres kézzel gyere.

Fura volt a kérés, de nem szokatlan. Edit biztosan tudhatott valamit, amit én nem.

Délben Léna csodás mosollyal fogadott.

– Már csak két nap! – figyelmeztetett a színházra, de az öröme mögött valami furcsát éreztem. Kicsit erőltetett volt az egész, ahogyan a személyemet kezelte. Nem volt teljesen őszinte a mosolya, mégis amikor felé hajoltam, az arcát odatartotta, hogy megpuszilhassam. Akár hamis volt, akár nem, nekem óriási örömet jelentett. Mégiscsak ő volt a szerelmem alanya. Edit meg sem jelent a színen, így a csók is elmaradt. Csak később írta üzenetben, hogy este tizenegykor a diósgyőri buszvégállomáson, a Majális parkban találkozhatunk.

Pont Edit volt az a nő, aki soha nem használta volna a tömegközlekedési eszközöket, csodálkoztam is, miért ragaszkodik ehhez, mégis a hely tökéletesen alkalmas volt egy rövid találkozás kivitelezéséhez. A környék csendes, és szinte nappal is néptelen, néhány magánlakás kivételével nem vet arra senkit sem a fene ilyen késői időben. A körülöttem ciripelő millió tücsök és a távolabbról hallatszó békák kuruttyolása között izgalommal telve sétálgattam a buszmegálló sárgás fényében. Már elmúlt tizenegy, de Edit még sehol, unalmamban a menetrendet tanulmányozgattam felületesen. Busz majd valamikor negyven perc után volt várható, de nem siettem. Vártam a kedvest, és kicsit féltem, hogy nem jön el. Mi van, ha közbeszólt a férje? Mi van, ha meggondolta magát, vagy megint fellángolt az iránt az ismeretlen valaki iránt a szenvedélye. Nem, az biztosan nem. Figyelmeztetne, ha így lenne. Editre mindent lehetett mondani, de azt biztosan nem, hogy magasról tenne a fejemre. Kicsit szomorkásan néztem végig az út túloldalán lévő lakásokra. Pár házzal messzebbről nagy dínom- dánom, hangos zene és mulatozás hangja hallatszott. Amikor jobban megnéztem, egy sötéten imbolygó alak közeledett felém a házibuliból jövet, és nem a kivilágított úton közlekedett, hanem a kerítések tövében. Már csak kíváncsiságból is meredten kémleltem, és a valaki egyre határozottabban lépdelt a megálló irányába. Csupán kétszáz méter, de iszonyatos hosszúnak tűnt, mégis örült a szívem. Amint kilépett a lámpafénybe, azonnal tudtam, hogy Edit csodálatos alakja rajzolódik ki előttem.

Kedvesen mosolygott, de a száját féltette, amikor megpróbáltam elésietve csókkal üdvözölni. Lélegzetelállítóan csinos volt, annak ellenére, hogy a haja fel volt valami kontyféle frizurába tekergetve, ami sosem volt a kedvencem. De nem is ez volt a lényeg, hanem a megjelenése. Rövidnadrágos, az ing részével egybevarrott fekete ruhája pompásan passzolt a testéhez, kiemelve a kerek feneket és a karcsú derék minden szépségét. És még ott voltak a mellek, magasra tornázva, mély dekoltázzsal és kilátszó csipkemelltartóval ékesítve. Sokat takart, és mégis keveset. Ettől már csak a fekete harisnyába bújtatott combok izzították jobban a fantáziámat egyre merészebbre. A kopogó bokacsizma pedig sarok nélkül is fiatalosabbá tette a gyönyörű nőt.

– Ne, kérlek, ez most nem csókálló! – hárította el az első közeledésemet, és inkább magához ölelt, kárpótolva a hiányérzetemet. Így a ritka szépen csillogó, ciklámen színű ajkai érintetlenek maradtak, csak a szeme tüzelt forrón csillogva a gyenge lámpafényben. Hátrafogott hajjal kirajzolódott a nem mindennapi arcéle, a kicsi fülei, és egyetlen mosolya elég volt, hogy a lábaim megremegjenek.

– Azt hittem, már nem is jössz! – vetettem a szemére.

– Itt vagyok, csak picit késtem. – vágott fancsali képet oldalra billentett, bocsánatkérő arckifejezéssel.

– Gyönyörű vagy! – bámultam a világosbarna szemeit, megmosolyogtam a lehetetlen hosszú műszempillákat, és gusztáltam a levegőbe csücsörítő ajkait.

– Olyan édes vagy, de ha jól belegondolok, most is csak szívatlak, pedig nem ezt érdemelnéd. – váltott komolyra.

– Mivel szívatsz? Itt vagy, ölellek, és ennyi nekem pont elég. Nem mindennapi nő vagy, már az is megtiszteltetés, ha megfoghatom a kezed.

– De most sem tudok lefeküdni veled! Az idióta férjem rám kényszerítette ezt a hülye göncöt, pedig egy csini kis minit már elő is készítettem, direkt neked. – sütötte le a szemeit.

– Ebben a ruhában olyan csini vagy, hogy felfallak a szememmel. Nagyon tetszel, és nem érdekel, hogy ma sem szexelünk. – füllentettem –  Mondtam, hogy annyi is elég, ha itt vagy mellettem. – nyugtatgattam, mert látszott rajta, hogy kicsit ideges és feszült.

– Gyere, helyezkedjünk kényelembe! – vonszolt maga után a padhoz, majd leültetett, és a bal oldalamon mellém ült, de nem a padhoz, hanem a hátával a mellkasomhoz dörgölőzött.

– Gondoltál már arra, hogy ha holnap Lénával összejöttök, engem soha sem fogsz többé keresni?

Váratlan volt a kérdése. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy a nyakába dugva az orrom az édes parfümjét szagolgattam, és igyekeztem minél diszkrétebben átölelni.

– Nem, vagyis igen…, úgysem jön össze. Miért erőlteted? Nem értem! – lihegtem a nyakába, mert szilárd meggyőződésem volt, hogy Léna csak barátként tart majd velem, és a találkánkat mindennek, csak randinak nem nevezhetem. Már régen elkönyveltem, hogy a vonzalmam célpontja számomra elérhetetlen. Edit viszont itt volt, szép kilátásokkal kecsegtetett, és napról napra egyre jobban megszerettem. Nem csak a szépségéért, meg a testéért, hanem mert a kedvessége tündérivé tette.

– Neked másra van szükséged, egy állandó partnerre, egy biztos pontra az életedben. Rám maximum a szexben számíthatsz, amire nem vagyok túl büszke. Eddig is csak az önzésem vezetett ide, nem lett volna szabad kikezdenem veled. Valamiért nem bírtam ellenállni a kísértésnek. – sóhajtott egy hatalmasat, mélyről jövőt és panaszost.

– Megbántad? – rázkódtam össze belegondolva a nő szavaiba.

– Dehogy, egy percig sem, mert nagyon klassz pasi vagy, de féltelek, magamtól féltelek.

– Akkor ne beszéljünk most erről, majd holnap eldől minden! Lehetnél egy kicsit vidámabb, imádom, amikor mosolyogsz, és azt is, ha a jókedv csilingel a hangodban. – szorítottam magamhoz, hogy levegőt is alig kapott.

– Lehet, hogy most szenvedni akarok, de ne maradjanak azért kék foltok rajtam! – nevette el magát, és hátra nyúlva édesen belekapaszkodott a nyakamba, a másik keze meg a combomon szántott végig, amitől a golyóim kezdtek táncolásba, és azonnal megkezdődött a merevedésem.

– Akkor mit csináljak? Dugjalak seggbe? Attól biztosan szenvednél! – haraptam a nagy karika fülbevaló fölött a fülcimpájába, a kezem meg nem véletlenül rátévedt az ágyékára. Nadrágon keresztül nem volt túl nagy élvezet simogatni, de maga a tudat, hogy széjjelebb rakta a lábait mámoros örömmel töltött el.

– Ne simogass, mert átázok, és az ciki lenne! – szorította a puncijára a kezem, ezzel szemben ő fél kézzel ügyesen húzta le a sliccem, és már nyúlt is be a nadrágomba, hogy a péniszem ügyesen kiszabadítsa, mielőtt teljesen megkeményedne.

– Azt mondtad, nem szexelünk ma! – nyögtem nagyot összerándulva a finom keze gyengéd szorításában. Az érintésétől az izmaim össze- összerándultak.

– Nem kefélünk, de attól én még kiverhetem neked, vagy nem? – fordította a fejét hátra, hogy incselkedve belenézzen a szemembe. Ez az ellenállhatatlan tekintet és persze a farkamra markoló keze nem hagyott erőt, hogy ellenvetésem legyen, ő pedig élvezte, hihetetlenül élvezte. A lélegzetvételei még az enyémnél is gyorsabbak lettek, ahogy felizgult a saját tevékenységétől.

– Át fogsz ázni! – figyelmeztettem nyugalmat erőltetve.

– Már nem érdekel. Képzeld, mennyire áztam volna át, ha belém élvezel. Egész nap azt tervezgettem, hogy most lefekszem veled, aztán ha visszamegyek a hülye buliba, csak annak fogok örülni a legjobban, hogy a spermád csorog belőlem. Tudod, mennyire szeretnék úgy a pofájukba nevetni, hogy közben téged érezlek a combjaim között? – vigyorgott, és a lámpafényben is látszott, mennyire kipirult, de rendíthetetlenül dolgozott a farkamon.

– Sokáig tartana levetkőznöd? – vetettem fel az ötletem, de tisztában voltam a válasszal, hiszen egy minit csak felhajt az ember, de a nadrágot nem veheti le, főleg ezt a fazont nem a felső levétele nélkül.

– Túl soká, de benyúlhatsz a sliccemen, és simogathatsz kedvedre! – sóhajtott nagyot remegő ajkakkal – Nem tudom, mi van velem, ha a közelemben vagy, egyszerűen begerjedek, pedig azt hittem, férfi már soha nem vált ki belőlem ilyen érzéseket. Csodálatos, izgalmas, meg minden… – simogatta tovább a megkeményedett péniszem. Tisztára úgy csinálta, mintha most tanulmányozna először egy férfi hímtagot. Lassan, kéjesen húzogatta a bőrt, és a lámpafényben kitartóan figyelte, milyen rugalmasan, ugyanakkor milyen keményen simul a kezébe. Kicsit le is feszítette, amitől még kéjesebb érzések áramlottak a testembe, aztán megkezdődött a megállíthatatlan feszülés, és néhány pillanat múlva egy vulkán erejével beindult a magömlésem. Edit nevetve leste, hogy az újabb és újabb lövések milyen messzire repülnek, hogy fénylő foltot hagyva a járdán befejezzék a földi pályafutásukat. Az utolsó cseppeket még egy enyhe szorítással kipréselte, az ujjaival letörölte, aztán kéjesen a képembe bámulva megcsókolta az ujjait. Nem tudom, mit akart a tudtomra hozni, de ledermedtem a látványtól. Mi lehet még ebből, ha már most ilyen messzire merészkedik? Edit azonban nem hagyott időt az elmélkedésre, közelebb hajolt, és nagyon óvatos puszit adott a számra. Vigyázott a rúzsra, a piros festék mögé bújtatott ajkai alig érintették az enyéimet, de még így is éreztem a sperma sós ízét a nyelvemen.

– Ha nem vigyázol, még a végén belédszeretek, akkor megnézheted magad! – duruzsolta a nő szeretettel, és a tekintetünk összeolvadt. Nem tudom, miért mondta, amikor tisztán éreztem, hogy már szeret, ha nem is így közölte, a mosolya elárulta a benne munkálkodó érzéseket.

– Ha nem vigyázol, én már akkor is kicsit belédzúgtam, nincs perc, amikor ne gondolnék rád, nincs álmom, amiben ne lennél benne, és nem létezik, hogy most meg ne simogassalak! – ültettem háttal az ölembe, és a lábait terpeszbe kényszerítve kigomboltam a rövidnadrág gombjait. Még így is nagyon szűk volt a kezemnek, mert ahogy benyúltam, a bugyi és a harisnya, na meg a nadrág feszülő szélei keményen ellenálltak. Alig- alig tudtam simogatni a punciját, hát a könnyebb megoldást választottam. A középső ujjam könnyedén siklott a nő nedves hüvelyébe, a szeméremtest többi részét pedig csak letakartam a tenyeremmel, és nagyon kicsiket remegtetve izgattam. Edit elterült rajtam, és olyan beleéléssel fogadott magába, mintha a világ legkellemesebb érzését nyújtanám. Viszont az apró mozdulatoktól a petting is nagyon hosszúra nyúlt. A nő pedig megadóan feküdt rajtam, és gyűjtötte magába az apró örömöket. Nem nagyon láttam az arcát, csak profilból, lecsukott szemei és az arcizmok játéka mindent elárult, kivéve azt, amire gondolt. Nagyon el voltam foglalva a simogatással, amikor a nőből kibukott egy név, mintha a partnerét akarná becézni.

– Léna… – nyögte két mély sóhaj között, amin teljesen megütköztem egy pillanatra.

– Tessék? – hagytam félbe az ujjazást, mire Edit kivágta magát egy frappáns válasszal.

– Azt akartam mondani, hogy Léna biztosan élvezné, ha őt simogatnád! – nyíltak ki a szemei és elbámult a sötét éjszakába. Kicsit fura volt a szájából hallani, de elfogadtam a magyarázatot, bár egy undok gondolat mégis a fejemben maradt. Elgondolkodva simogattam tovább újabb sóhajokat kicsiholva.

A megálló melletti park bozótjából valami furcsa visítás hallatszott a tücskök folyamatos lármájában, aztán csörtetés. Arra gondoltam, hogy női sikoly, de annyira rövid és elfojtott volt, hogy elveszlett a felismerhetetlenség homályában. Az út szélén megjelent egy sündisznó, így nem is kerestem tovább a hang eredetét, lefoglalta a figyelmem az Edit csodálatos puncija.

Nehezen élvezett el, de annál csodálatosabb érzés volt érezni a teste rándulásait. Viszont ott motoszkált a fejemben, miért kellett a legmeghittebb pillanatokban éppen Lénát emlegetnie. Sajnos a Plátói szerelem miatt vegyült egy kis lelkiismeret furdalás is az örömömbe. Edit lassan összeszedte magát, rendbetette a ruháit, mint ahogyan én is, aztán leguggolt előttem, és a térdeimre támaszkodva, szomorkodva nézett a szemembe.

– Attila, ígérd meg nekem, hogy ha holnap nem jössz össze Lénával, én leszek az első, akit felhívsz. Megteszed? Bármennyire is szeretném, hogy boldog légy vele, legalább annyira szeretném, hogy maradj velem.

– Bármi történik, megígérem, hogy felhívlak. De ne izgulj, szerintem nem veszítesz el. Léna csak barátkozik velem. – vigyorogtam bíztatóan, mert tényleg ez volt a meggyőződésem.

– Két hét múlva, ha semmi nem jön közbe, lesz egy szabad hétvégém, amikor két napig kettesben lehetnénk. – csillantotta meg a lehetőséget, és a kérdőn forgatott szemei mögött megéreztem a féltékenységet.

– Ha csak egy mód van rá, és a holnapi nap tényleg nem jön össze, mindenképpen ott leszek! – dugtam a homlokom az övéhez, és igyekeztem megsimogatni a bánatossá savanyodott arcát.

– Mennem kell, már észrevehették, hogy eljöttem! – pattant fel. Még odahajolt, megölelt, aztán sietve elindult az úton visszafelé a buliba.

– Mit fogsz mondani, hol voltál? – kérdeztem utána.

– Bagózni voltam. – mosolygott vissza, és szaporázta a lépteit. Elnéztem az isteni lábait, és legszívesebben sóvárgóan szaladtam volna utána.

– Nincs is nálad cigi!

– Úgysem veszik majd észre. – fordult vissza még utoljára, aztán átment az úton és kikerült a lámpafény hangulatos fényéből.

Már csak a buszra kellett várni. Felálltam, nyújtózkodtam egy nagyot, aztán körbefordultam. Egy pillanatra odanéztem a süni hűlt helyére, aztán távolabb kezdtem figyelni a sötétben kirajzolódó bokrokat. Az egyik mintha mozgott volna a homályban, de betudtam az éjszaka, képzeletem sugallta, tudat alatt látni vélt árnyjátékának.

Szorongva, feldúlt lélekkel lépkedtem fel a lépcsőkön, amelyeken annak idején Léna olyan megalázóan utasított vissza. Már magam sem tudtam, akarom-e egyáltalán a találkozót, de nem léphettem vissza. Egyébként sem vagyok olyan ember, aki az adott szavát megmásítja. Edit gondoskodott róla, hogy ne tudjam kiverni a fejemből, és az érzelmeimet alaposan felkavarta. Neki nem tudtam ellenállni, a másik lányra meg rettenetesen vágytam. Az vigasztalt, hogy Léna felé nem köteleztem még el magam, és itt volt az alkalom, hogy tisztázzam vele a dolgokat. Erősen hajlottam arra, hogy megszilárdítsam a barátságunkat, és felhagyjak a vágyálmaim beteljesíthetetlen kergetésével.

Az ajtót egy nagyon szimpatikus öregúr nyitotta ki. Barátságosan invitált beljebb, és az előszobában hellyel kínálva nekem is esett a helyes kis feleségével egyetemben. Lénától csak egy kurta kis köszönésre tellett, aztán folytatta a készülődést, még egy puszit sem pazarolt volna a kedvemért, ami rosszul is esett. A szülei viszont annál kedvesebben üdvözöltek, és kínáltak mindennel, süteménnyel, itallal, üdítővel. Marha kíváncsiak voltak, és pár perc alatt szerettek volna megismerni, mielőtt még Lénával lelépek. Szórakoztatóak voltak, és mi tagadás, én is különös figyelemmel viseltettem irántuk. Egyszerű pórnép, mégis kedves és barátságos arcot vágva szórakoztattak. Le nem hervadt volna a mosoly az arcukról, és természetesnek vették, hogy én vagyok Léna udvarlója.

Az asszony nem rejtette véka alá a mondanivalóját.

– Nem illene rendesen felöltözni? – kérte számon a lányát, amikor az megjelent egy furcsa ruhában, ami igénytelenségről árulkodott. Se csinos, se szexi, se szép, csak egy szerencsétlen, térdig takaró rongy, amit egyetlen nőn sem láttam volna szívesen. Szíven ütött, ezzel a szereléssel nekem üzent. És nekem szólt az is, hogy a haját a feje tetején kontyba fogta össze, amitől még magasabb lett, de ha ez még nem lett volna elég, társított az idétlen szereléséhez egy vastagtalpú, magassarkú cipőt. Szó se róla, ez az egy darab most éppen nagyon divatos volt, de a lány nem azért vette magára, hogy imponáljon, hanem azért, hogy a kettőnk közötti különbséget kihangsúlyozza. Kicsit rosszul esett, de azért sem szóltam, csak bárgyún vigyorogtam, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne.

Alig tudott menni a magassarkú cipőben, én meg direkt nem adtam meg neki azt a biztonságot sem, hogy akárcsak a kezembe is kapaszkodhasson biztosíték gyanánt. Úgy mentünk egymás mellett, mint két idegen, és kicsit bosszankodtam, hogy ennyire nyíltan adta tudtomra, mennyire nem akar tetszeni. Még kapóra is jött pedig, legalább nem kellett a kettőnk között kialakult helyzetről beszélgetnünk. Helyette a szüleiről faggattam, mintha az jobban érdekelne, és a körülményekhez képest nagyon jót beszélgettünk. Kíváncsi lettem volna, ő hogyan érzi magát abban a szerencsétlen ruhában, de már csak azért sem hoztam szóba. Még jó, hogy a színház közelsége megmentett a kínosabb eszmecserétől.

Az első félóra eseménytelenül telt. Tulajdonképpen nem is szerettem a dumaszínházat, ahol a legtöbbször trágárságba csomagolt viccekkel próbálják pótolni a színészi tehetséget. Léna viszont élvezte, nagyokat nevetett mellettem, én meg már csak azért is próbáltam fapofával végigülni az előadást.

Jött egy lány. Huszonéves forma, csinos, meglehetősen szókimondó, és nem túl szemérmes. Az első poénok után magyarázott valamit, hogy minden alkalommal keres egy párt, aztán végignézett a közönségen és kiszúrt bennünket.

– Sziasztok, ti ott a harmadik sorban, a magas lány és a szomorkás barátja!  Bemutatkoznátok nekem? – szólított. Hogy a Léna magassága, vagy az én unalmas képem volt az apropó, az már mellékes, a lényeg, hogy mi kerültünk a hallgatóság figyelmébe.

– Attila. – álltam fel.

– Léna. – követte a példám, és felegyenesedett mellettem.

– Anita vagyok, ha még nem ismernétek. Jól gondolom, hogy ti egy pár vagytok? – tette fel a színpadon álló csaj azt a kérdést, amit a legjobban szerettem volna elkerülni.

– Együtt vagyunk itt, de nem vagyunk egy pár. – válaszoltam.

– Léna? – nézett várakozva Anita, hátha megerősítést kap.

– Nem vagyunk egy pár, csak barátok. – biztosított Léna az igazamról, de Anita nem hagyta ennyiben.

– Megkérdezhetem miért nem? Láttad már milyen szerelmesen néz rád szegény csórikám? Észre kellett venned, ha én ilyen messziről kifigyeltem. – a nézőtéren nem maradt el a hatás, ezer és ezer helyről hallottam a kuncogást. Léna elvörösödött, de kivágta magát.

– Tudom, hogy szerelmes. – rándított a vállán vigyorogva, de nem nézett volna rám, pedig én tényleg azzal a sóvárgó tekintettel vágytam a pillantásait.

– Attila? – kérdezett a színpadon álló lány. Magyarázatot várt.

– Egyszerűen nem jövök be neki, nincs ebben semmi rendkívüli. – válaszoltam, mert szerettem volna túl lenni a kínos beszélgetésen, de Anita nem így gondolta.

– Na ebbe alaposan beletenyereltem! – szórakoztatta a közönséget, majd megint a mellettem feszengő lányhoz intézte a szavait.

– Léna, megtudhatnám miért nem? Mi kivetnivalót találsz ebben a jóképű hapsiban? Talán nem udvarol elég lelkesen? Vagy rossz a természete?

A mellettem álló lányt valami idegesség fogta el, és ahelyett hogy kitért volna a kérdés elől, felém fordította a fejét, és visszakérdezett.

– Nem látszik? – körülöttünk felcsendült a megalázó röhej.

Anita tovább kíváncsiskodott.

– Attila, te milyen magas vagy?

– Száznyolcvankettő. – ingattam a fejem. Legszívesebben eltűntem volna szégyenemben, de a közönség jól szórakozott, és Anita csak tovább szította a tüzet.

– És te, Léna? – mosolygott a szőke égimeszelőre. Szemmel láthatóan élvezte a helyzetet.

– Százkilencvennégy. – vágta oda büszkén és megint felvette a királynői, dölyfös testtartását, az orrát magasabbra emelve kihúzta magát.

– És szerinted ez manapság számít valamit? – érdeklődött Anita, mire kínos csend lett. Léna nem válaszolt, de látszott rajta, hogy majd megfolytja a méreg, amit próbál közömbösséggel palástolni. És a nő a színpadon belökött egy újabb adut.

– Már ne is haragudj, de első gondolatom az volt, hogy túl kicsi lehet az Attilának? – utalt a méreteimre, de hiába vigyorgott, az egészet nagyon megalázónak éreztem. Persze a nézőtér hangos röhögéssel vette a lapot. Léna viszont amíg én égtem, elmosolyodott, majd óvatosan bólogatott. Nem hiszem, hogy meg akart volna sérteni, de a színész malmára hajtotta a vizet, aki viszont nekem megkegyelmezett, és irányt változtatott.

– Léna, te nagyon szép lány vagy, eljönnél velem egy randira?

A barátnőm elsápadt, és tagadólag megrázta a fejét.

– Miért nem? Mert nekem akkora sincs, mint az Attilának? Eddig mindenki azt mondta, az ágyban jó vagyok! – kivárta a hatást, amit a közönségből kiváltott, aztán stílust váltott.

– Bocsássatok meg, az egész csak a hecc kedvéért volt. Természetesen nincs abban semmi rossz, ha nem vagy a srácba szerelmes, és Attila, tőled is bocsánatot kérek a méreteid taglalása miatt. Azt hiszem, mindenki kíváncsi lenne itt a teremben! – poénkodott megint a helyzet adta lehetőséggel.

– Természetesen jár nektek a következő előadásra szóló ingyenjegy, az öltözőmben átvehetitek! – intézte a szavait hozzánk a közönséget körbekémlelve, és néha ugyan vissza- visszanézegetett, de nem folytatta tovább az égetésünket.

Az előadás után Léna menekülőre vette a figurát. Eszébe sem volt, hogy átvegye az ingyenjegyeket, vagy hogy ezáltal találkozzon a kedvenceivel. Sértődötten, és szomorúan, lehajtott fejjel menetelt mellettem, félre sem nézve, és a gondolataiba temetkezett. Csak azért nem rohant el, mert a magassarkú cipőjében nehézkesen lépkedett. Én is csak azt vártam, hogy az emberek szétszéledjenek, hogy beszélhessek a Léna fejével. Úgy éreztem, rám is haragszik, nem csak az Anita személyeskedő, kicsit szemét kérdéseire.

– Áruld már el, most mi bajod van? – fogtam meg a karját, hogy észrevegyen, amikor befordultunk egy sarkon, ahol a késői időben a néptelen utcán csak távoli autózúgás és az árnyékunk követett minket.

– Az, hogy minek jöttem veled ilyen helyre. Akkora fasz vagy, hogy nem védtél meg, egy gyáva kis fasz! – vágta hozzám ingerülten. – mérgesen ráncolta a homlokát, és a ki nem mondott szavak csak egyre gyűltek benne és kiíródtak a képére, de csak motyogott valamit magában, és indult tovább, engem faképnél hagyva.

– Te beszélsz? Te adtad a szájába az ötletet! Ki a fene példálózott a méreteimmel? – fakadtam ki, mire visszanézett.

– Csinálhattál volna valamit, egy rendes pasi visszaszólt volna a szemétnek, de hát te nem vagy rendes, egy alamuszi gyáva nyúl vagy, egy erélytelen kis pöcs, és ráadásul gyenge. – toporzékolt sértegetve az önérzetem. Kicsit sajnáltam is, hogy így kibabrált vele a csaj, de kicsit meg is érdemelte, most meg rajtam tölti ki a bosszúját. És hogy ne verje el rajtam még jobban a port, bizonyítanom kellett. Gyáva vagyok? Csak tisztelettudó és kicsit szemérmes. Erélytelen vagyok? Hogy legyek vele erélyes, akarata ellenére erőszakoljam meg? És még gyengének is tart? Milyen értelemben? Fizikailag? Egyre nőtt bennem az indulat, ami tettekhez vezetett.

Odaléptem mellé, és mielőtt tiltakozhatott volna a derekánál fogva megragadtam, és átfogva a térde felett az ölembe emeltem. Nem volt könnyű eset, de feltüzelt a méreg, és valamit tennem kellett, hogy ne maradjanak bennem rossz érzések a fejemhez vágott degradáló kijelentései miatt. Már tudtam, mit teszek, gyors léptekkel indultam a Népkert felé. Sietnem kellett, mert a lány közel hetven kilóját nagy kihívás volt ölben elcipelni a fél kilométerre eső fák közé. Az agyam is lázasan dolgozott, tervezgette, mit fogok majd mondani, merthogy az egész csak amolyan ráijesztésnek indult, eszemben sem lett volna a tettlegességig eljutni, vagy erőszakoskodni. Léna egy pár méterig kapálódzott.

– Mi a fenét csinálsz? Tegyél le! – ripakodott rám, de csak annyit ért el, hogy löktem rajta egyet, hogy magasabbra emeljem, és jobb fogást vegyek, aztán cipeltem tovább.

– Tegyél már le, segítségért kiáltok! – bámult a szemembe, de valahogy ezt már nem éreztem igazán fenyegetésnek.

– Kiabálj, ha akarsz! – sziszegtem, mindenre el voltam készülve. És Léna nem kiabált, egyre szelídebben bámult a képembe, majd halvány mosoly jelent meg a gyönyörű arcán, és egy idő után átkarolta a nyakam.

– Tudod, hogy ez már erőszak? – tért vissza a pajkos énje.

– Nem érdekel, ezért még talán nem ültethetnek le. – folytattam az utat, és láttam, hogy a lány a komor képemet látva elbizonytalanodik a szándékomban.

– Már azt is tudod, melyik fánál fogsz megerőszakolni? – próbálkozott kicsit pajzán felhanggal. Talán egy kis feszültség is volt a hangjában, de mosolygós maradt. Talán abban bízott, hogy amíg a parkba érünk, megnyugszom, és a lágy szavaitól térek jobb belátásra?

– Nem foglak megerőszakolni, megnyugodhatsz! – lihegtem kicsit fáradtam. Még csak félúton jártam, és már majd leszakadt a karom a nő súlya alatt.

Léna vágott egy furcsa grimaszt. Valami szöget üthetett a fejében, mert egy pillanatra elkomorult, és hosszú métereken meg sem szólalt.

– Haragszol a ruhám miatt?

– Ha azért vetted fel, hogy bosszants, akkor elérted a célodat, de ha egy rongyos lepedőt tekernél magadra, akkor is gyönyörű maradnál. – vágtam oda foghegyről az érzelmeimet takargatva. Érezze már, hogy neki sem szabad mindent csak úgy kimondania.

– És a cipőm? – fogta vissza a nevetést, szórakozott a makrancos ábrázatomon.

– Az szexi, és egyáltalán nem érdekel, hogy magasabb vagy. Hamarabb beszélgethetsz Szent Péterrel. – fintorogtam mogorván, pedig a szavaimmal dicsértem. Az egészből szerintem semmit sem értett, csak a sértődöttségem próbálta enyhíteni.

– Na és mekkora a farkad? – vigyorodott el ismét, és hogy ne hozzon akkora zavarba, a vállamhoz hajtotta a fejét. Körülbelül úgy csinált, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.

– Nem tudom. Tizennégy, tizenöt centi? Még sosem mértem. Azt hittem, ez nem számít annyira a nőknek, veled ellentétben.

– És miből gondolod, hogy nekem az számít? – a kérdése kicsit rosszallóra sikeredett.

– Te magad jelentetted ki egy csomó ember előtt! Már nem emlékszel? A lépcsőházban azzal kezdted, hogy kicsi vagyok, de az nem fájt annyira, mint most a színházban. – lépkedtem tovább, és játszottam a sértődött figurát. Tényleg haragudtam. Pedig milyen fantasztikus érzés volt a karjaimban tartani a bestiát! De ez az érzés is múlóban volt, mert még hosszú méterek hiányoztak a parkig, és a karom kezdett remegni a lány súlya alatt.

– Tegyél le, nehéz vagyok! Nagy a seggem, de járni még tudok. – próbálkozott még egy kört futni, de válaszra se méltattam.

Lénának eszébe sem jutott bocsánatot kérni, csak elhallgatott kis időre, amit nem is bántam. Letettem volna, de annyira dolgozott bennem a bizonyítási vágy, hogy megbirkózzak a kitűzött feladattal. Egyszer végre én akartam fölényesen beszélni a csajjal. Már csak azért is bevittem a parkba, és ott végre óvatosan letettem egy padra.

Majdnem keresztülhúzta a számításaimat, mert továbbra is fogta a nyakam, nem engedett el, csak bújt belém, mintha ezzel kért volna bocsánatot. A csuklóját kicsit erősebben megfogva mégis kihámoztam magam.

– Ennyi elég volt belőled, már teljesen kiábrándultam! – közöltem megerőszakolva magamat, és gyorsan elfordultam, ne lássa az elérzékenyüléstől könnyes arcomat. Sietősen távoztam.

Az első néhány lépésben még arra gondoltam, hogy pár méter után visszafordulok, de a lány a meghökkenéstől néma maradt, csak később szólt panaszos hangon utánam.

– Attila! – hangzott a kérlelő hangja, hogy a szívem szakadt belé, de azért is meneteltem tovább eltökélt szándékkal. Jó lesz nekem az Edit, Léna süljön a saját zsírjában. Még csak visszanézni sem akartam, nehogy a lelkemben érzett fájdalom miatt meggondoljam a dolgokat. Már akkor is igazán szerettem, nem ámíthattam magam, de egy ilyen nő tönkretette volna hosszútávon az életem. Kitartóan meneteltem, és figyeltem, hogy a cipője sarka hogy kopog mögöttem. A mutatósnak készült darabok nem pont sietős léptekhez készültek, szegény lány meg amúgy is nehezen alkalmazkodott a lapos cipők után a vagány viselethez. Csendesedtek a hangok, aztán el is tűntek. Nehezemre esett nem visszafordulni, de nem is kellett, mert egyszer csak megjelent mellettem a lány mezítláb, kezében a topánkákkal, és a vállamra téve a kezét könnyes szemmel tartott vissza. Láttam, hogy küszködik a mondanivalóval, hát még tovább szívattam.

– Én most bemegyek ebbe a klubba, és örülnék, ha nem lennél itt, mikor kijövök. – néztem rá csúnyán, amitől visszahőkölt. Átkoztam magam, mert nekem jobban fájt, mint neki, de nem panaszkodott, csak potyogó könnyekkel a nevemet hajtogatva kérlelt jobb belátásra, aztán beléptem a bárba, ha már kapóra jött, és eltűnhettem álmaim nője elől.

Nem tudom, mit csinált, meddig állt ott, és kimenni sem akartam túl hamar. A bánatomat két sörbe fojtottam, de ahelyett, hogy ez segített volna, csak még mélyebbre taszított az önsajnálatba. Kevesen voltak, és azok is csak férfiak, de alig néztem körül, a gondolataim a lány körül forogtak. Magamba zuhanva gyűrögettem az asztalterítő szélét, és a szerencsétlenségemen fanyalogtam, amíg eszembe nem jutott Edit. Nem mintha sokat segített volna, de megígértem, hogy amint tudok valamit, tájékoztatom, hát felhívtam, bízva abban, hogy a férje nem balhézik majd.

– Szia Edit! – szóltam a telefonba, mikor az első csörgetés után a nő már fel is kapta azt. Ebből arra következtettem, hogy nagyon várta már a hívásomat.

– Szia kedves, úgy hallom, valami nagy baj van! – következtetett azonnal a hangomból ítélve, és várta, hogy nyilatkozzak.

– Nagy baj nincs, megmaradok neked, legalább nem fog a lelkiismeretem bántani a kettősség miatt. Léna előbb csak szopatott, hogy vegyem észre magam, a színház meg egy kabaré volt. Egy csaj a színpadon porig alázott, aztán amikor Lénával ezen kicsit vitatkoztunk, akkor eldöntöttem, hogy abbahagyom, nem járok többé utána. A baj csak az, hogy nagyon fáj, hogy megbántottam, ráadásul most ő fut utánam. Szerintem most is odakint vár, mert bemenekültem egy nightclub-ba.

– Szegény! Mondanám, hogy én nem bánom, de nemcsak téged, őt is sajnálom. Tényleg nincs rá esély, hogy helyre jöjjenek a dolgok? – suttogta aggódó hangon.

Nem válaszoltam, arra gondoltam, kinézek az útra, és meggyőződök róla, hogy Léna ott van-e még. Fel is álltam az asztaltól, kisompolyogtam, de a lány már nem volt sehol.

– Már elment, megkönnyíti legalább a dolgomat, de csak még szarabbul esik, hogy így engedtem el. Sírt, és folyamatosan szólongatott, de én nem figyeltem rá, amikor kellett volna. – bosszankodtam, és tényleg gyalázatosan éreztem magam Léna miatt.

– Bántottad?

– Csak elfordultam tőle és duzzogtam.

– Megadom a számát. Felhívod? – kérdezte Edit

– Nem tudom! Add meg, de még gondolkodom. Jó lenne legalább megbeszélni vele a történteket, még ha nem is viszonozza az érzéseimet. Ki szeretnék békülni vele, ne maradjanak rossz érzések benne. Csak ártottam neki!

– Ne vedd annyira a szívedre! Eljönnél hozzám vigasztalódni? Feri ma nincs itthon. Egy kis időbe telik, amíg kiderítem, merre jár, majd hívlak, ha biztosat tudok. Valószínűleg megint pesten van és kurvák után szaladgál, de annál jobb, csak csinálja gyakrabban, hogy megvigasztalhassalak. – olyan kedvesen mondta, hogy el is hittem, miattam örül annyira. Tőle kitellett, hogy szép szavakkal és forró ölelésekkel dédelgesse egyszerre a testem és a lelkem.

– Nem lennék, most jó partner… – sóhajtottam nagyot.

– Én már annak is örülnék, ha láthatlak! – csillantotta meg előttem a vágyait, és kicsit el is érzékenyültem. Edit kétségtelenül egyre jobban szeretett. Mint mondta, nem belém volt szerelmes, mégis valahogy biztos voltam abban, hogy rajtam kívül nem részesít senkit a kegyeiben. Sokszor nem értettem. Az elején nem tudtam mire vélni a kislányos távolságtartását, és nem értettem a titkolózását sem. Ellenben napról napra egyre bizalmasabb, és egyre közlékenyebb lett. Mi ez, ha nem szeretet?

– Örömmel megyek, ha lehet! A karjaidban biztosan jobban érezném magam! – ábrándoztam, és tényleg a testére gondoltam, elképzeltem, ahogyan a forró bőre végigperzseli az enyémet, és gyenge kezei olyan édesen simogatják a fejem két csók között.

– Ok, küldöm a számot, és felhívlak, ha jöhetsz. Beszélj addig Lénával, ígérj fűt- fát, ha kell, csak békülj ki vele. – beszélt a lelkemre anyai gondoskodással, aztán még belesuttogta a telefonba, hogy “szeretlek”, és bontotta a vonalat.

Milyen édes! Van még nő, aki így beszélne rá egy másikra, miközben magának akar? Bármennyire sántított is a gondolat, emlékeztem Edit magyarázatára, ő csak a szeretőm lehet, se több, se kevesebb. Hogy én nem tudnék osztozkodni egy nőn egy másik férfival, az holtbiztos, de egy nő ezt valahogy lelkileg másképpen éli meg. Sosem fogom megérteni a nőket, különösen Lénát nem.

Megérkezett a Léna száma sms-ben, de én csak bámultam rá ledermedve, nem volt igazán erőm, hogy megcsörgessem. Hajlamos lettem volna halogatni, és már majdnem el is döntöttem, hogy inkább másnap személyesen keresem meg, amikor a bár ajtaján egy csinos nő jött be. Úristen, ez Léna! Csak ezért figyeltem oda, mert a vonzó nőre kiéhezett vendégek egyből vagy elcsendesedtek, vagy hangosan adták a lány tudtára a vonzalmukat. Volt, aki fülsértőt füttyentett.

Léna, a gyönyörű Léna világosszürke miniruhában, fehér kistáskával a vállán egy pillanat alatt körülnézett, és felém vette az irányt. Tőle szokatlan volt ez a szexi viselet, ami kiemelte az erotikus csípőjét, és látni engedte a hosszú, formás combokat. A karjait ölbe téve próbálta takargatni az apró melleit, mert nem viselt melltartót, és a bimbói érintésért kiáltottak, majd át szúrták a pólóruhát. Nem volt kifestve, de a kibontott, édesen lengedező haja keretezte arc mindent elárult. Piros volt az orra és a szeme a korábbi sírástól. Még a cipőjét is lecserélte lapos, lábujjközötti sarura, amiben mindig is tetszett a meztelen lába. A körmei ezüst színben csillogtak, de mielőtt alaposan megnézhettem volna a hosszú lábujjakat, feltűnt, milyen idegesen áll egyik lábáról a másikra. Kétségtelenül ki volt kicsit borulva, és csakis miattam. Sajnáltam, ahogy ott toporgott előttem.

– Beszélhetnénk? – kérdezte halkan a környezetünkben felbátorodott férfiak kihívó megjegyzései között, amit hozzá intéztek, de Léna ezekre ügyet sem vetett.

– Ülj le! – kínáltam hellyel felállva, de a fejével nemet intett.

– Nem itt…

– Rendben, menjünk csendesebb helyre! – mosolyogtam rá, hogy a kétségbeesett idegességéből keveset lecsípjek.

Léna nem várta meg, hogy magamhoz térjek, megfogta a kezem, és húzott maga után sebesen. Biztosan szabadulni akart a helyről, ahol többen is sóvárogva legeltették rajta a szemüket, de ahogyan kivezetett, az felért egy érzelmes vallomással. Kifelé menet értettem csak meg, hogy a lány szeret engem. Lehet, hogy nem szerelmes, de szeret. Azon gondolkoztam, hogy csak azért van-e most velem, mert mástól nem kapja meg a szeretetet?

Csak húzott maga után szótlanul, hosszú lábainak erőteljes léptei tiszteletet parancsoló csendben vittek vissza a népkert sötéten tornyosuló fái közé, ahol a néptelen csendet csak apró neszek és a falevelek csörgése bontotta meg a lengedező, langyos szélben. Megállt egy nagy fa tövében, és a másik kezével is megfogta ugyanazt a kezem, úgy fordult felém, és húzott magához közelebb. Az idegességtől izzadt tenyere gyengéden nyomta a kézfejemet a vénuszdeltája izgalmas háromszögéhez. Még jó, hogy be voltak hajtva az ujjaim, mert zavarba hozott volna a tettével. Nem tudtam mire vélni ezt a bizalmasságot, de a cselekedetében nem ismertem fel a célzatosságot sem, viszont erőteljesen érződött a lányon az idegesség. Felemelve megrázta a fejét, hogy a középen szétválasztott, a kontyba fogástól még hullámos, hosszú haját hátra lendítse az arcából, aztán a fának dőlve idegesen forgatta a szemeit. Türelmesen várakoztam. Fel voltam készülve, hogy bocsánatot kér, ezért némán vártam a mondanivalóját, közben a lámpafényben meggusztáltam a pólót majd keresztülszúró mellbimbóit. Semmi pénzért nem adtam volna a pillanatnyi fölényemet.

– Tudom, hogy amit csak lehetett, mindent elrontottam… – rebegte alig hallhatóan, aztán még mintha mondani akart volna valamit, mozgott a szája, de hang nem hagyta el az édesen csillogó, csókra csábító, dús ajkakat. Egy kis ideig türelmesen vártam, aztán elmosolyogtam magam.

– Te nem tudsz bocsánatot kérni! Jól gondolom? – nevettem el magam, megőrizve a tárgyalási pozícióm, kicsit a lányban is oldva a feszültséget. Elmosolyogta magát, és az arcán lévő gödröcskék aranyosan elmélyültek. Imádtam, amikor sugárzott róla a boldogság.

– Tényleg nem, valahogy nem jön a számra. – húzta el a száját mosolyogva.

– Pedig vártam volna. Jobb dolgom is volna, mint rád pazarolni az energiám, mikor amúgy is reménytelen volt az egész próbálkozás.

– Reménytelen? Akkor most mért vagy itt? Nem fogok térdenállva könyörögni a bocsánatodért! – kétségtelenül szíven ütötte a kijelentésem, kicsit ingerült lett.

– Nem is várom el, csak bántott, hogy elfordultam tőled. Valamiért nem tudok rád haragudni, bármit mondasz, vagy teszel, és igenis örülök a közelségednek, még ha ellenséges is a viselkedésed! – mondtam higgadtam, és látszott a lányon, hogy alaposan megrágja a hallottakat,

– Te tényleg szerelmes vagy! Mi a fenét eszel rajtam, amikor állandóan baszogatlak? Sokáig azt hittem, hogy csak egy skalp vagyok a sok közül, amivel bizonyítani akarsz magadnak, de már tudom, hogy nem így van. Te tényleg szerelmes vagy belém! – nevette el magát.

– Egy nő után sem járnék ennyit, ha nem lenne fontos nekem. – sóhajtottam elfordítva a fejem. Rosszul esett, hogy kineveti az érzéseimet.

– Hé, ez tök aranyos és romantikus. Ne szégyelld az érzéseidet. Mindent elkövettem, hogy komolyabb veszekedés nélkül lekoptassalak, de már meggondoltam magam.

Várt, érdekesen nyújtogatta a nyakát, és a szemem sarkából tapasztaltam, hogy milyen gyengéd érzésekkel keresi a szemkontaktust, de azért sem néztem oda. Szenvedjen egy kicsit, eddig én szívtam.

– Nem csókolsz meg? – kérdezte kis idő után látva a határozatlanságomat, a kézfejemet még erősebben a szeméremdombjának szorította, pedig csak direkt húztam az időt, viszont ezt ő nem tudhatta. Csendben teltek a másodpercek, aztán megint megszólalt.

– Már nem akarod, vagy tényleg megsértődtél? Tudom, nem kellett volna annyi ember előtt égetnem téged, de utána, amikor ölbe vettél, ráeszméltem, hogy milyen fontos vagy nekem. – magyarázkodott, és szeretett volna kimozdítani a szótlanságból és cselekvésképtelenségből. Nekem bezzeg nagy erőfeszítésembe tellett, hogy ne vigyorogjam el magam a bensőmben elszabaduló érzések miatt. Csak magyarázkodjon még egy kicsit, gondoltam, és a pici melleit bámulva továbbra is fapofával gusztáltam. Léna kicsit várt, de egyre kétségbeesettebben kereste a fogódzót, hogy megtörje a hallgatásomat.

– Beszartam, amikor letettél a padra, azt hittem, túlságosan is megbántottalak, de most mond meg, itt lennél, ha nem szeretnél? – kezdte elveszíteni a türelmét, egyre idegesebben forgatta a szemeit, és érződött a hangjában a zaklatott lelkiállapota.

– Itt lennék, csak akkor a pinádat simogatnám, és nem azon gondolkodnék, hogy itt hagylak! – emeltem fel a fejem, és igyekeztem mosolygás nélkül megállni a ledöbbent tekintetét. Azt hittem megint nyeregben vagyok, és addig húzhatom, amíg csak akarom, de Léna nem így gondolkodott. Elengedte a kezem, és a karjait felemelve átkulcsolta egy vaskos ág körül. majd kihívó vigyort küldött felém, és közelebb hajolt, szinte éreztem a forró leheletét.

– Akkor mire vársz, maradsz egy kis pöcs, vagy felnősz végre? – incselkedett csillogó szemekkel. Akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen ő lesz előnyben, ha azonnal nem cselekszem. Olyan ügyesen provokált, hogy addig észre sem vettem. Azt vártam volna, hogy a megbánás jeleit mutatja, de ő inkább a másik utat választva felkínálta magát, és várta, hogy megcsókoljam. De még ez sem volt olyan egyszerű. Ebbe a harcba kellett még valami, hogy ne érezzem árral sodródó kavicsnak magam, és ne fogadjam el a nő testét úgy, ahogyan azt ő okosan tálalta.

Hiába a pólóruhából hetykén kitüremkedő mellbimbók, amelyek megemelkedtek a lány kapaszkodó karjai alatt, hiába a lebiggyesztett, csókra éhező ajkak, én picit távolabb húzódtam. Úgy okoskodtam, hogy ha akarja, magához húzhat, de akkor is nekem kellett lennem a dominánsnak, hogy büszkének érezzem magam.

Minden teketóriázás nélkül fordítottam a tenyerem a vénuszdomb felé, és csak annyira csúsztattam lejjebb, hogy a ruha szélét feljebb húzva a meztelen combok közé nyúlhassak. Léna összerezzent, egy pillanatra megfeszítette a combizmait. Váratlanul érte a heves mozdulat, de azonnal kapcsolva előrébb nyomta a csípőjét, és jobban szétnyitotta előttem a lábait. Könnyedén érintettem a középső ujjamat a vagina vágatához, és már csak egy bugyi vékony anyaga választott el a lány puncijától. Léna megrázkódott, becsukta a szemeit, talán azért, hogy ne lássa a kaján vigyoromat. Hatalmasat sóhajtott, mégsem tiltakozott, várta, hogy folytassam. Rövid maszatolás után félrehúztam a bugyit, és alatta ott várt a forró katlan, aminél nedvesebbet és hívogatóbbat meg sosem tapasztaltam. A nagyajkak pillanatok alatt megduzzadtak, és csak idő kérdése volt, hogy édes sóhajok hagyják el a lány buja ajkait. A szabad kezem viszont, amit eddig csak úgy a testem mellett lógattam, szinte önkéntelenül emelkedett a nő melléhez, és belecsípett a bimbóba. Léna szeme kinyílt, és édes mosollyal nyugtázta a győzelmét felettem, elérte, amit akart. Én pont ugyanígy voltam vele, egészen eddig a pillanatig, amig fel nem fogtam, hogy itt nincs vesztes, csak két kiéhezett ember, aki egymásra hangolódva keresi a kielégüléshez vezető legrövidebb utat. Mit összeszerencsétlenkedtem ezért a pinasimogatásért, és mennyit nyeltem miatta? De most itt volt, és egyre követelőzőbben fújta a lány a forró leheletét az arcomba.

Csodáltam. Nem csak gyönyörű volt, de ebben a pillanatban megmutatta a legszebb arcát, az arcizmain megmutatkozó kéjes vágyakat és a szája szélét olyan erotikusan tudta végignyalni, hogy beleborzongtam. Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy a kiszáradt ajkaimat az ő nyálával nedvesítve mohón megcsókoljam. Az sem bántott, hogy kuncogva osztotta a nyelvespuszikat, így fejezve ki az örömét. Valahol ez volt az ellenségeskedés igazi feloldása

Néhány csók! Mindössze ennyi kellett, hogy totálisan felizguljak. Mellesleg ott volt a középső ujjam a szeméremajkai fogságában, és ha gondolkoztam is rajta, hogy megujjazom, csak lassan, nagy odafigyeléssel simogattam. A kisördög a fejemben azt tanácsolta, hogy inkább mielőbb dugjam meg végre, mielőtt egy újabb szívatásnak leszek az áldozata, mert a lánytól kitellett volna, hogy az utolsó pillanatban bemondja az unalmast.

Elengedtem az alig melleit, és már szabadítottam is ki a farkamat, hogy közelebb állva a puncijához toljam. Sürgetően tolakodtam közelebb, és most épp kapóra jött a lány magassága. Léna úgy segített, hogy elengedte az ágat a feje felett, és helyette a nyakamba kapaszkodva körülfonta rajtam az egyik lábát. A sarkát a fenekemnek feszítve kényszerített közelebb, és olyan beleéléssel engedett magába, hogy teljesen elérzékenyültem. Biztosan én is bárgyú pofát vághattam, de most kivételesen a lánynak eszébe sem jutott élcelődni rajtam, vagy kinevetni az élvezkedő fizimiskámat.

Mennyi melegség árasztott el a farkamtól a fejem búbjáig, uralma alá hajtva a zsigereimet és megszüntetve az amúgy is fogyóban lévő gátlásaimat. Már nem érdekelt semmi más, csak hogy a legtöbbet kihozzam a lány testéből, és a legszebb gyönyört okozzam neki, és persze magamnak. Nem érdekelt, hogy korábban hányszor bántottak meg a szavai, csak az volt a fontos, hogy végre velem van, és a testünk összeforrva, hullámozva szállítja az élvezetet, ami nálam még kiegészült a lelki megnyugvással. Korábban sosem értettem, mi lehet jobb egy kiadós baszásnál, hát most felfogtam. A lány teste átvette a ritmusomat, és csodálatosan fogadott magába. Nem kellettek hangos csattanásokkal járó kemény lökések, csak lágy tolás, és a testem rohamosan száguldott valami fantasztikus gyönyör felé, és nem csak az enyém, hanem az imádott Lénáé is, erről az érzékennyé váló antennáim kérés nélkül is tájékoztattak. Életemben először sokkal jobban akartam a lány kielégülését, mint a saját ejakulációmat. Meg is nehezítette a dolgomat, hogy annyira nehezen tudtam összpontosítani a feladatra. A tolásokat számoltam, hátha elodázhatom a közelgő magömlés feszítő érzését. Nem így a lány, aki valahol a harmincadik mozdulatnál átadta magát az érzésnek, és csak azért nem élveztem el, mert teljesen mozdulatlanná merevedtem. Egyszerűen boldoggá tett, ahogyan Léna a nyakamba kapaszkodva elélvezett, és ahogyan mohón csókolt meg a farkamra nehezedve.

Nem kellett neki, csak néhány másodperc, aztán eltolt magától, a vállán fityegő táskáját ledobta a földre, aztán elterült, magával rántva a zizegő fűbe, hogy ott folytathassuk az aktust, ahol abbahagytuk, de az irányítás most már egyértelműen az enyém maradt. Éltem a lehetőséggel, és ha már olyan édesen láncolt magához a combjaival, akkor én is olyan édesen keféltem tovább lassú mozdulatokkal. A karjaimra támaszkodtam, hogy a csókok el ne maradjanak. Valahogy azok is legalább annyira fontosak voltak a számomra, és számoltam, egyre csak számoltam. Az sem érdekelt volna, hogy valaki felettem áll, és nézi az aktusunkat, mert annyira élveztem a lány testét, hogy az agyam a veszélyérzetet is totálisan elnyomta.

Háromszázig bírtam kontrollálni a dolgokat, aztán feladtam, hogy tovább irányítsam a lehetetlent. Léna hosszú kezei az ingem alá nyúlva végigsimogatták a hátam, belemarkoltak a fenekembe, és a hosszú nyelve állandóan ott kalamolt a számban. Egy szexrobot sem csinálhatta volna jobban. Csoda, hogy elélveztem? A lány érzelmes szorítása meg csodálatosabbá tette az utolsó pillanatokat. Azt akarta, hogy benne élvezzek el, és gondoskodott az ölelő combjaival, hogy meg ne gondolhassam magam. Fogalmam sincs, hogy neki volt-e orgazmusa, de hogy a legszebb mosollyal fogadta a rándulásaimat, abban egy pillanatig sem volt hiba.

Kielégülten, szuszogva dőltem hanyatt a fa oldalának. A testemet egyszerre éreztem nehéznek és súlytalannak, ami annak a következménye volt, hogy átjárt a zsibbadás és a kielégülés utáni gyengeség. Léna viszont annál élettelibb arcát mutatta, odahajolt, és puszik millióit osztotta az arcomra, meg a nyáltól nedves ajkaimra. Még arra sem volt erőm, hogy a lankadó péniszem elcsomagoljam. Az agyam viszont zakatolt, és egy kérdés akaratlanul is nagyon foglalkoztatott.

– Kérdezhetek valamit? Szeretsz? – néztem a nő örömtől csillogó, barna szemeibe.

– Reggel még csak tetszettél és kedveltelek, most viszont azt gondolom, hogy reggelre belédszeretek. – vigyorgott, és nyomott egy újabb csókot.

Akkor már csak egy kérdésem van! Szent a béke, vagy továbbra is szívatni akarsz a méreteimmel? – vigyorogtam sután, miközben abban reménykedtem, hogy vége a viszontagságaimnak.

– Megígérem, hogy többé nem szívatlak! – tette a kezét a szívére, mintha csak eskü alatt vallana.

– Ok, elég sokat kellett tűrnöm, de érted megérte! – simogattam meg az arcát, és ő egy újabb nyelvessel pecsételte meg a megállapodást.

– Nos, akkor lássuk csak, mekkora is az a pöcörő! – csúszott hátrébb, és az ingemet kigombolva puszilgatta a mellkasomat.

– Ne már! Most mondtad, hogy nem szórakozol a méreteimmel! – nevettem kényszeredetten, mert rosszul esett, hogy ilyen hamar megszegte az adott szavát.

– Attila! Pont akkora a farkad, amilyennek lennie kell. Teljesen kitölt, és nem kell, hogy nagyobb legyen. Tökéletesen megfelel! – nézett mélyen a szemembe, és tényleg elhittem, hogy nincs gond a méreteimmel, bár a magasságom lehetne kicsit nagyobb, de az nem annyira érdekelt. Mintha megérezte volna, mire gondolok, mert megint megszólalt.

– A termeteddel sincs semmi gond, én lógok ki a sorból. És már azt is tudom, hogy erős vagy testben is és főleg lélekben. Nem lehetett könnyű elviselni a szemétkedő sértegetéseimet… – közel hajolt, és kezdte megint a mellkasommal, majd haladt egyre lejjebb. Látványnak is szép volt, de még nem izgultam fel, csak egyszerűen élveztem. A dolog odaáig fajult, hogy Léna végigfeküdt a lábaimon, és a jobb csípőcsontomra hajtva a fejét legeltette a szemét a férfiasságomon. A keze megmozdult, kiemelte a heréimet, aztán a péniszem a tövénél fogva a szájához irányította.

– Ne csináld, túl mocskos, az előbb élveztem el benned! – állítottam meg a kezemmel.

– Te is simán kinyalnál, ha arra volna most kedved, és szerintem lesz még rá bőven precedens! – vihogott, aztán mit sem törődve az ellenvetésemmel engedte, hogy a kezdődő izgalom hatására növekedésnek indult makkom lassan dagadva eltűnjön az ajkai között. Nem szopott, csak melegen tartotta az érdeklődésem, és egy idő után hátrébb húzta a fejét, hogy a merevedés befejeztével is elférjek a szájában. Mindössze az ujjaival játszott a farkam tövén, és simogatta a golyóimat. Ha lehet azt kívánni, hogy egy nő leszopjon, akkor én azt hétszerte jobban kívántam. Lénának ez az apró praktikája szinte megbolondított, de a nő akkor sem szopott, csak apró játékkal vette el a maradék eszem.

Ki tudja, meddig folytatódott volna ez a kínzással felérő kényeztetés, ha meg nem csörren a telefonom a Léna füle alatt. Azonnal felpattant, megvárta, hogy kivegyem a zsebemből, és a világító kijelzőre pillantott. És mi lett volna rá írva, ha nem a konkurencia, Edit neve villogott a csörgéssel szimultánban. Nem volt sok választásom, félredobtam a telefont, ami a negyedik csengetés után elhallgatott.

– Edit! Edit! A szépséges Edit mindenütt ott van. – jegyezte meg a lány, de olyan érdekes hangsúllyal, hogy nem tudtam, haragszik, vagy csak csalódott. Igaza volt, minek keres engem egy idősebb, férjes asszony az éjszaka közepén, ha nem valami rosszban sántikál. Azonnal tudtam, hogy lebuktam, mentegetőzni meg értelmetlen volt.

– Ne haragudj, ennek már vége van! – fogtam az arcát a két tenyerem közé, és ő cseppet sem volt elutasító.

– Tudom, hogy nincs vége, nem kell hazudnod. Akkor lettetek gyanúsak, amikor délután visszamentem a telómért, és hangokat hallottam. Láttalak benneteket, ne is tagadd. A helyzet egyértelmű volt. Másnap pedig a beszélgetéseiteket is elolvastam. Edit sohasem zárja el a számítógépét, ha elmegy valahova! – nézett rám boci szemekkel, kicsit szomorkodva.

– Akkor miért mentél bele, hogy eljössz a színházba? Lepattinthattál volna, amikor csak akarsz. – fojtotta belém a szót a felismerés, alig jött ki hang a torkomon.

– Féltékenységből. Rájöttem, hogy ha akarlak, akkor harcolnom kell. Amúgy meg olyan idétlen ez a harcolni szó, a szappanoperákban is utáltam. Sokkal jobban hangzik, hogy küzdeni akartam érted, kihasználtam az alkalmat, és elvettelek Edittől. – húzta el a száját, és kicsit lehervadt az arcáról az öröm.

– Akkor azt is tudod, hogy én beléd vagyok szerelmes, és nem belé. Nagy hatással volt rám, de nekem te vagy a fontos.

Léna egy darabig hallgatott, aztán halvány mosollyal felemelte a fejét, mint amikor magasan hordva az orrát olyan dölyfösen nézett lefelé. Valami büszkeségféle suhant át a képén.

– Azt tudod, hogy ki a másik udvarlóm? Tudod, aki a fehér rózsákat hozta, meg akitől kaptam a sok apró ajándékot? – villanyozódott fel egyre jobban.

– Nem, Editet kérdeztem, de nem volt hajlandó árulkodni. – ismertem be.

– Hát ő volt! Aznap vallott szerelmet, amikor a lépcsőházban vártál, én meg elküldtem őt a jó fenébe. Elég morcos voltam, hogy veled is azt tegyem. Rosszkor voltál rossz helyen.

– De vele együtt dolgozol! – hitetlenkedtem.

– Persze. Nagyon bedobta magát, hogy kibékítsen. Hozta rendre az apróságokat, és néhány nap után megbeszéltük, hogy jóbarátok maradunk, de semmi több. Azóta is látom, hogy más szemmel néz rám, de már nem bánom, inkább sajnálom, hogy egyedül van. Mesélt a férjéről, meg a házasságáról.

– Valamit nekem is mondott, hogy valakibe szerelmes, meg hogy volt egy tizenkét éves kapcsolata. – vágtam közbe elmélyülve a gondolataimban, és mélységes szomorúsággal gondoltam a csalódásra ítélt Editre. Léna bólogatott, és folytatta, pedig már így is kellőképpen meg voltam a hallottakon rökönyödve. Editet ennyire félreismertem? De nem! Nem ítélhetem őt el, hiszen csak egy célja volt, és üldözte a szeretetéhsége.

– Tudod kivel volt előttem kapcsolata? A volt titkárnőjével, drága. Irigylésre méltó szerelem lehetett. – nézett a semmibe, és tudtam, hogy valamit átérezhet az Edit érzéseiből.

– Akkor ezért volt olyan félénk velem! – kaptam a fejemhez.

– Félénk? Rendesen sajnálom a szerencsétlent. Az igazság az, hogy ha nem is szerelemmel, de azért szeretem. És nem mellesleg ő segített összehozni minket. – sóhajtott Léna, és elgondolkodva nézte a letaposott füvet.

– Tudta, hogy egyedül marad, ha közöttünk jól alakulnak a dolgok. Ráadásul ő erőltette, én már majdnem feladtam. – ismertem be, és Léna bólogatott.

– Hallottam, ott voltam a Majális parkban, és azt is láttam, amikor bementél a lakásába. Ritka szar érzés volt. – vetette a szememre a lány, de nem igazi rosszallással, csak a tudomásomra akarta hozni, hogy mindent tud.

– Komolyan? Akkor téged láttalak a sötétben? Azt hittem, csak képzelődöm. Alábecsültelek, nagyon vagány csaj vagy.

– Vagány? Inkább magányos, és boldogtalan. Nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de már tudom, mit akarok. Volt három napom, hogy átgondoljam, és mindegyikünknek így lesz a legjobb. – kezdett ismét mosolyogni, visszatért belé az élet, és a farkam után nyúlva újabb csókra hajolt. A faszverés sem volt az erőssége, vagy csak direkt csinálta lagymatagon, mégis annál jobban felizgatott. Az biztosnak tűnt, hogy én szerepelek a lány elképzeléseiben, más meg nem is nagyon számított, ködösítette a gondolataimat a felszabaduló tesztoszteron.

– Hogy őszinte legyek, azt hittem, hogy haragudni fogsz! – sziszegtem két nyögés között elérzékenyülten.

– Ha nem kezd ki veled Edit, sosem lett volna rá esélyed, hogy belédzúgok! – válaszolt kicsit viccesen, és a tövénél megszorítva a farkam ráhajolt, és egy pillanatig beleszívott, aztán megint visszatért a farokveréshez, és ha lehet, még nagyobb kacérsággal nézett a meglepődött szemembe.

– Szóval csak féltékenységből szeretsz? Ez kínos! – nevettem, de az édes ajkai csendre intettek, és a hosszú nyelve csókcsatára hívta az enyémet.

Kavarogtam bennem az érzések, ha lehet azt mondani, Edit elvesztése miatt egy kicsit szenvedtem, de Léna az enyém volt, minden tette és szava ezt ígérte. Olyan hihetetlennek tűnk, hogy egy leszbikus nőbe botlottam bele, de én nem tapasztaltam különbséget, a szép szőke hozzám teljesen normálisan közeledett, ráadásul a kedvessége és a szeretete miatt nem is volt mit elítélnem. Ettől még ő nem volt se több, se kevesebb, mint a nő, aki nagyon tetszett, és aki olyan érzékenységgel csavarta el a fejem, hogy majdnem beleszerettem, mert igenis közel állt a szívemhez. Léna csókjai pillanatnyilag halványították az érzéseket, és tisztában voltam azzal is, hogy a lány a szex örömével akarja tompítani a fejemben kavargó gondolatokat. Nem volt rossz a kedve, sőt, mintha valami folyamatosan egyre jobban feltüzelte volna, egyre határozottabb, és egyre odaadóbb lett. Visszatért a szopásra, de úgy fordult, hogy a punciját elérjem, és kéjesen élvezte, hogy két ujjam csúszkál a nedves hüvelyében.

Már majdnem elélveztem, amikor ismét megszólalt a telefon. A kijelző ismét Edit nevét mutatta, de én nem akartam tudomást venni róla, érte sem nyúltam, csak reméltem, hogy minél hamarabb elhallgat. Nem így Léna, aki odakapott, mintha meg akarna előzni, és az ujját végighúzva rajta már a füléhez is tartotta. Berezeltem. A lány határozottsága miatt meg voltam győződve, hogy Editet rövid útin kiosztja, amit nagyon nem akartam, de előbb csak szó nélkül hallgatott.

– Jöhetsz kedves, holnap délig kettesben vagyunk! Várlak a házam előtt húsz perc múlva! – hallottam a kínos csendben Edit hangját a telefonból.

– Szia Edit! Le ne tedd a telefont! – szólt bele a lány a készülékbe, aztán egy kicsit habozott. A nyelvén volt a mondanivalója, de egy pár pillanatig bizonytalan volt.

– Léna? – hallottam a szőke ijedt hangját a vonal másik végéről.

– Igen, én vagyok. Ott lesz Attila húsz perc múlva, és nekem is csak egyetlen kérdésem van… – tartott hatásszünetet, amíg a mondandóját átgondolta, a szemei izzottak, és a legrosszabbra számítottam, pedig az arca megszelídült, és örömteli érzelmekről árulkodott, aztán a szemembe mosolyogva kérdezte Editet – csatlakozhatnék hozzátok harmadiknak?

Dugj seggbe ! részletei…

Retroszex Lilivel

Az egész két éve kezdődött Jugoszláviában. Egy tánctáborban voltam a barátnőmmel meg a húgommal. A próbákon észrevettem, hogy az egyik lány folyamatosan engem bámul. Jól nézett ki, ki is kezdtem volna vele, de a barátnőm…

Úgyhogy csak messziről szemezgettünk. A tábor utolsó estéjén azonban olyan dolog történt, amire senki sem számított: az egész társaság bepiázott, és mindenki mindenkivel csókolózott. Én is megragadtam az alkalmat, és odaléptem ahhoz a lányhoz (Lili). Elcsattant a csók, majd a fülembe súgta a sátorának számát, és hogy vár 10 perc múlva. Meg is találtam a sátort, jó nagy, 4 személyes volt. Persze csak egyedül volt bent, anyaszült meztelenül a takarója alatt. Meg sem szólalt, rögtön elkezdte tépni rólam az inget és a nadrágot. A kisfőnök persze már vigyázban állva várta, hogy kiszabaduljon…

Először csak verni kezdte, aztán a szájába vette és őrült mód szopni kezdett. Persze én sem voltam rest, aláfordultam, és kedvenc pózomba helyezkedtem, ama “franciába”. Én nyaltam a már így is tocsogó punciját, ő pedig ügyesen szopta az én szerszámomat. Megkérdeztem, melyik az ő kedvenc póza, mire a “lovagló” választ kaptam. Megfordultunk hát, és lassan beleereszkedett. Mennyei érzés töltött el, mikor elkezdett mozogni, hangosan lihegni. A vége az lett, hogy belé eresztettem egy jókora dózist, aztán még egyet csókolóztunk, majd felöltöztem, és sietve elhagytam a sátort.

Két hét múlva jön egy levél, hogy októberben fönt lesz Pesten egy hétig, nem akarnék-e találkozni vele? Persze, hogy igen volt a válaszom. Mikor Pesten először találkoztunk, még csak puszival köszöntöttük egymást, de már csókkal búcsúztunk. Megbeszéltük, hogy mivel egyedül van a szobájában, ott “alszok” nála. Csakhogy mire a sörözőből beértünk hozzájuk, már nem volt egyedül. Az asztalon egy levél várta, hogy bocs, de az öreg házaspárnak nem találtak máshol helyet. Így aztán a 3 ágyból 1 maradt nekünk, de elég is volt.

Nem zavartatva magunkat oldalra fordulva kezdtünk az akcióba, persze teljes csöndben (eléggé nyekergett az ágy a mi hangunk nélkül is). Előkerültek a régi pózok, újak születtek. De amikor széttártam a szeméremajkakat, és belenyaltam a puncijába, felsikoltott! A mellettünk fekvő öreg házaspár majdnem felébredt, de szerencsénk volt. Szóval nyaltam, nyaltam, ő meg szopott rendületlenül. Egyszer csak azt mondta, forduljunk meg, és hátulról is tegyem be neki. Tudtam, hogy szex őrült, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Betettem neki hátulról, és itt is elélvezett kétszer egymás után. Nekem is sikerült elmenni egy párszor, de e tekintetben ő nyert, ami nekem nagyon tetszett.

Másnap reggel, mikor fölébredtünk, a házaspár már nem volt bent. Egy gyors menet tehát reggel is összejött, ami másfél órára sikeredett. Lilivel azóta nem találkoztam, most egy másik jugoszláviai barátnőm van, akivel rendszeresen találkozom, és hosszú-hosszú éjszakákat töltünk el egymás kielégítésével.

De ha Lilivel még egy éjszakát együtt tölthetnék, a kezemet odaadnám érte!

Szexparti – 11. rész

Laurának nem nagyon maradt ideje Shavon féltékeny férje miatt aggódni, mert Sholandra aznap este megint felhívta.

– Na? Felhívtad őket?

– Miért izgultál ennyire rájuk? – kérdezte Laura idegesen. – Ha úgy be vagy indulva, szívesen segítek rajtad. Csak gyere át. Félórán belül elfelejted majd, hogy valaha is említettem őket.

– Nem is rossz ötlet, Laura. Mi lenne, ha átmennék, és együtt hívnánk fel őket? Hátha ráérnek…

– Talán holnap, kicsim. Fáj a fejem.

– Ha megnyalom a rózsaszínű kis puncidat, egész biztos elmúlik… – ajánlkozott Sholandra.

– Holnap.

– Rendben… Már alig várom.

Így hát Lura felhívta Eric-et, aki rögtön át is akart jönni.

– Már azt hittem, nem is akarsz látni többé – mondta komoly hangon. – Azt hittem, gyűlölsz azután, hogy… amit tettünk.

– Viccelsz? Szinte csak az jár a fejemben! – válaszolta a lány. És ez alapjában véve igaz is volt. Gyakran gondolt arra a két alkalomra, mikor a férfi eljött hozzá, s arra is, amikor Danny is beszállt, hogy mennyire kitöltötték hatalmas, fiatal farkukkal, s mikor Eric Laura keze fölött spriccelt a levegőbe, Danny pedig mindent a lány melleire eresztett. Azt sem tudta elfelejteni, milyen érzés volt, mikor egyszerre kefélték, mikor hallhatta veszekedni őket, hogy ki mit csináljon, és hogy a végén milyen hihetetlenül hatalmasat élvezett.

– Akkor talán kipróbálhatnánk újra – mondta a férfi.

– Csináltad már valaha fekete lánnyal, Eric? – kérdezte Laura. Kis csönd volt, míg Eric gondolkozott.

– Rob felesége számít?

– Camille? – Ó, Istenem, gondolta Laura, róla elfeledkeztem!

Sajnos tényleg megfeledkezett a gyönyörű Camille-ről, akivel oly sok szép percet élt már át.

– Ő fekete – mondta Eric. – Vagyis valami hasonló.

– Bocs, elfeledkeztem róla. De ismerek egy gyönyörű fiatal hölgyet, aki nagyon érdeklődött, amikor rólad és Danny – ről meséltem neki. És arról, amit csináltunk. Ugye tudod, mire gondolok?

– Úgy érted, őt is érdekli a dolog? – kérdezte a férfi izgatottan.

– Szerintem ő is szeretné kipróbálni a duplacsövűt, ha érted, mire célzok.

– Ejha, azt hiszem, értem. Mikor?

Nem mondhatom el neki, mennyire be van gerjedve Sholandra, gondolta Laura. Ez a fickó annyira forróvérű, lehet, hogy a végén még a nadrágjába élvez. És Sholandra, a kis kurva szabad utat kap.

– Hát, nem is tudom – töprengett. – Arra gondoltunk, hogy talán… holnap este?

– Ráérek. Danny is.

– Meg se kérdezed tőle?

– Azt mondtad, hogy a barátnőd gyönyörű, ugye?

– Bizony!

– Akkor ráér. Garantáltan.

– Akkor nálam találkozunk? Mondjuk nyolckor?

– Ott leszünk.

Sholandra máris telefonált.

– Jobb lesz, ha ma éjjel pihensz – mondta neki Laura. Sholandra hangja izgatott volt:

– Jönnek?

– Még nem. Csak rád várnak.

– Annyira izgatott vagyok! Azt hiszem, most magamhoz kell nyúlnom!

– Próbáld ki a csapot! – ajánlotta Laura. – Mutattam már neked azt a trükköt? Eszébe jutott, hogy tanította őt Karen, még évekkel ezelőtt, hogy a meleg vizet egyenesen a puncijába irányítsa, és mekkorát élvezett. Ma este én is megcsinálom, gondolta. Elmagyarázta Sholandrának.

– Laura, te egy istennő vagy!

– Nehogy felsértsd magad! Vigyázz, hogy a víz meleg legyen, ne forró. Jól felkészít majd a fiúkhoz.

– Én már most is kész vagyok! Túl sokat lógtam veled és Rhonda-val. Nem is volt bennem igazi fasz úgy hat hónapja!

Garantálom, hogy holnap este megkapod a következő hat hónapra is, gondolta Laura anélkül, hogy kimondta volna. Miután letette, rájött, hogy a beszélgetés őt is felizgatta. Követte a saját tanácsát, befeküdt a kád csapja alá, a lábait felemelte. Így mindig nagyon gyorsan elélvezett, úgyhogy szabadjára engedte a képzeletét, és Randi – ra gondolt, ahogy a lány ott feküdt kikötözve az ágyán, kerek, pompás mellei éles kontrasztban a fehér lepedővel, a bimbói mint hatalmas barackmagok. Alig egy percen belül nagyot élvezett, pedig még csak meg sem érintette a csiklóját, csak a fenkét simogatta, és hagyta, hogy a meleg víz a csiklójára folyjon.

Az orgazmus nyugtató volt és kielégítő, úgyhogy aznap éjjel nagyszerűen aludt. Másnap este Sholandra fekete miniszoknyában jelent meg, magassarkú cipőben, és egy szűk blúzban ami, ami pompásan mutatta gusztusos hasát és hátát. Laura azt kívánta, bárcsak ne is hívták volna a fiúkat, mert a legszívesebben ledöntötte volna és megerőszakolta volna a lányt.

– Mi ütött beléd? Mi ez rajtad? – kérdezte. – Azt akarod, hogy ezek a vadállatok darabokra szaggassanak? Így is éppen eléggé ve lesznek indulva, fölösleges még tovább tüzelni őket.

– Szóval nem tetszik- szomorkodott Sholandra. – Pedig azt hittem, szexi vagyok.

– A legszívesebben felfalnálak.

– Szeretnél egy kis kóstolót, mi? – kérdezte a lány. – Nagy kár. Ezt a fekete puncit ma szét fogják kúrni! Ha még tudnád, mennyire, gondolta Laura.

A fiúk meglepően pontosak voltak. Végül is a város két legjobb csajával készültek eltölteni az éjszakát, miért is késtek volna? Mindkettő jóképű volt, felülmúlták Sholandra várakozásait. Udvariana csevegtek, és ittak valamit. Laura jól látta, milyen éhesen néz Eric és Danny Sholandrára. Kissé féltékeny is volt, de hát Sholandra tényleg remek darab. És megérte. Sholandra maga volt az eleven szikra. Miért is szerveztem ezt meg, tűnődött. Most épp egyedül lehetnék vele az ágyban, ezek nélkül a kanok nélkül. Hallhatnám a nyögéseit, válaszul meg én érinthetném, nem ők.

Az ital mindannyiukat feloldotta. Sholandra szexibbé és bátrabbá vált. Eric mellett ült a díványon, a keze a férfi térdén, és a brutális bassz-meg-nézéssel meredt a férfire, amit már Laura is látott.

– Nem bánnám, ha megcsókolnál – suttogta. Eric Danny-re és Laurára nézett, egy kissé idegesen, de azért határozottan. – Én se – válaszolta, majdnem hivatalosan. Csókolózni kezdtek, kemény nyelvmunkával, és Eric simogatni kezdte Sholandra meztelen hátát. A lány ujjai kalandoztak, és Laura láta a szemében a meglepetést, ahogy Sholandra a férfi farmerén keresztül megérintette a kőkemény botot.

– Laura nem mondta, hogy ilyen gyönyörű vagy – mondta Eric.

– Nekem se mondta, hogy ti ketten ilyen jól néztek ki – mormolta Sholandra. – Muszáj megnéznem a farkatokat.

S egy mozdulattal ki is zipzározta a férfi sliccét és letolta a nadrágját. Eric hatalmas szörnye előugrott. Úgy 18-19 centi lehetett, Laura már jól ismerte, hogy feszülnek benne az izmok, és hogyan száguld benne a vér. Sholandra szemei még nagyobbra nyíltak. Megfogta a péniszt.

– Nagyon nagy… – suttogta. – Szabad… Tudod…? A férfi bólintott, és figyelte, hogyan hajol le a lány, és hogyan kezdi nyalogatni a nedves makkot. Aztán hangosan felnyögött, és Laurának eszébe jutott, mekkorát spriccelt a férfi pár másodperccel azután, hogy ő elkezdte ezt csinálni neki. Eric, mintha csak a maga szórakozására csinálná, Sholandra mögé nyúlt, és levette róla a blúzt. A melltartót is ki akarta kapcsolni.

– Ezt a részt majd megteszem én – mondta lágyan a nő, és elengedte a nedves, kőkemény falloszt amíg levette magáról a melltartót.

Tökéletes kis mellei rögtön felszabadultak. Eric mindkettőt megragadta, és Sholandra kemény mellbimbóit az ujjai közé csippentette. Mindketten eléggé bevadultak, ahogy Laura és Danny a látványtól, és Laura tudta, Eric bármelyik pillanatban elsülhet, mielőtt kefélni kezdenének. Sholandra mindét kezével a hatalmast faszt fogta, a végét pedig jó mélyen a szájába engedte. A férfi felnyögött, az arcát eltorzította a kéj, aztán a farka megrándult, és a lány szájába lőtt. Sholandra meglepődött, de azért nem panaszkodott, keményen szopott tovább, igaz, pr csepp kifolyt a szájából, és a melleire csöppent. Laura még sosem látott ennyi spermát, kivéve, mikor ő szopta le Eric-et. Valószínűleg Sholandra is így volt ezzel.

– Eric, ebben a csodálatos dákóból nagyon finom sperma folyik! – mondta a lány elragadtatva, miközben a mellein lévő foltokra nézett, és letörölte, a bőréről.

– Hozok pár törölközőt – mondta Laura, és csak a fürdőszobába menet jött rá, hogy “párat” mondott, nem egyet, ami azt mutatja, hogy ez egy elég kemény este lesz.

De a többiek sokkal gyorsabban haladtak. Mire visszatért a nappaliba, Danny már Sholandra mögött volt, aki még mindig Eric előtt térdelt. Dannyről már lekerült a nadrág, hatalmas, kőkemény farka ott meredezett és pulzált teljesen szabadon. Egy pillanat alatt letépte Sholandra kis miniszoknyáját, aztán lehúzta róla a bugyit is, egészen a combjáig.

– Ohhh… Mit csinálsz? – suttogta a lány, és meglepetten nézett vissza pucér fenekére. Laura mintha odafagyott volna, csak figyelt. Sholandra puncija nedves volt és rózsaszínű, a fekete ajkak már szétnyíltak, fekete, kemény kis segge valósággal hívogatta a látogatókat. Danny nem vesztegette az időt. A lány puncijához illesztette a farkát, és benyomta az egészet.

-Ungghhh! – nyögött fel Sholandra, az arcán az ijedtség és a gyönyör keverékével.

Danny nem volt valami nagy szexművész, máris tömni kezdte a csajt. Sholandra csak annyit tehetett, hogy próbálta felvenni a ritmust. Nyögött, összeszorította a fogait, és folyton nekiütődött a dívány oldalának, ahogy Danny újra meg újra mélyen a pinájába hatolt.

– Unghh! Oh! Unhh! Olyan nagy! Unghh! A francba! – sikoltotta.

– Mássz alá, Eric, és akkor ketten nyomhatjuk – mondta Danny a haverjának. Gyorsan, mielőtt elélvezek! Nagyon szűk a puncija!

– Csupa geci a melle – vágott pofákat Eric, noha tudta, hogy erről csak ő tehet.

– Tessék – nyújtott át Laura egy törölközőt.

Sholandra Laurára bámult, szemében vad szexuális energia és ijedtség keverékével.

– Ó, Laura! – suttogta, de aztán felnyögött izgalmában, mert Danny hatalmas lökése majdnem a levegőbe emelte. – Awwonngg! A franc! Ungghhh!

Laura tudta, hogy a lány nem pont erre számított, de azt is, hogy Sholandra pont úgy élvezi, mint amennyire ő felizgult a látványon. Eric gyorsan letörölte Sholandra melleit, aztán becsúszott a lány alá, bár nem volt túl könnyű dolga, úgy dugta a lányt Danny hátulról. Aztán Danny kihúzta nedves, hatalmas farkát, és Eric máris becsúsztatta a helyére a sajátját, ami már megint kőkemény volt. Sholandra felsikoltott.

-Ongghhh! – nyögte, és lehajolt a mostmár száraz melleihez, és éhesen szopni kezdte nagy, fekete mellbimbóit. Aztán behunyta a szemét, és előre-hátra mozgott, ahogy Eric baszta. Laura lenyűgözve figyelte, hogy Danny elkezdte gigantikus szerszámát a fekete lány fenekébe préselni. Már épp eléggé csúszós volt Sholandra nedveitől, úgyhogy már csak kicsit szét kellett húznia a farpofákat a hüvelykujjaival, hogy benyomhassa a makkját. Innen már ment minden a maga útján, s Laura már csak azért aggódott, nehogy a szomszédok felriadjanak Sholandra egyre hangosabb sikolyai miatt.

A meglepődése hamar elmúlt, úgyhogy gyorsan a hálószobába rohant egy kis olajért, kinyitotta, és Danny – nek adta.

– Tessék… különben felsérted – mondta.

– Rendben. A férfi kihúzta masszív, lüktető farkát, bekente, aztán visszadugta Sholandra seggébe, végig benyomta, Laura könnyen el tudta képzelni, milyen érzés lehetett, mert egyszer az övében is volt már. Sholandrát lenyűgözte a fájdalom, gyönyörű arca eltorzult az élvezettől, és az egész teste remegett a benne áramló energiától. Laura az öklébe harapott. Szóval én is így nézek ki, amikor velem csinálják! – tűnődött. Nehezen bírta ki, hogy félbe ne szakítsa, de tudta, hogy Sholandra ezt akarta, és hogy ez az egész csak ideiglenes, hogy a hihetetlen, fehér-vörös fájdalom hamarosan hihetetlenül forró szenvedéllyé változik. Sholandrán a szeme előtt történt a változás, miközben nagyon keményen kezdte baszni.

Végül is nem teázni hívtuk őket, gondolta Laura. A legnagyobb fájdalom, amit a végbelébe hatoló farok okozott Sholandrának, már elmúlt, úgyhogy mostmár csak nyögött és hörgött, és hátra – hátranyomta az ágyékát, egyenesen a lökésekbe. Laura tudta, hogy így egyikük sem fogja harminc másodpercnél tovább bírni, és nézte, hogyan vesztik el a fejüket mind a hárman. A hatalmas, kemény fegyverek vadul döngették Sholandra szenvedő punciját és fenekét, a lány pedig csak hangosan felsikoltott, ahogy mélyen a testébe hatoltak. Danny Sholandra melleit markolta, Eric pedig szenvedélyesen szopta a mellbimbókat. Úgy tűnt, Sholandra végképp elvesztette a fejét, viharos orgazmust élt át pár másodperccel utána pedig Danny is elélvezett.

– AUUNGGHHH! OHIIIIGGGGGGHHHEEEEEEEEENNN! – üvöltötte a lány, és Laura megint megijedt, nehogy a szomszédok meghallják.

Danny is nyögött, miközben elélvezett, még erőszakosabban nyomta a fekete lány segébbe a farkát, aztán kihúzta, miközben még mindig spriccelt belőle a folyadék, beterítve a lány fenekét és hátát. Ez volt a legizgatóbb orgazmus, amit Laura valaha is látott, ahogy Sholandra elélvezett, aztán ahogy Danny hatalmas, lüktető dorongja behintette fehér magjával a fekete bőrt. Hogy nehogy kimaradjon, Eric is elsült, olyan mélyre nyomta a farkát Sholandrába, hogy a lány térdei ezúttal tényleg felemelkedtek a padlóról. A férfi csak nyögött és sóhajtozott, az ujjai a lány gyönyörű fenekébe mélyedtek, ahogy a farka megadta a szűk puncinak azt, amiért idejött. Laura annyira felizgult látva az alkalmi triót, hogy alig tudta elhinni.

Sholandra harmadjára is elélvezett, olyan erősen baszta Eric, és sikolyaik lassan elhaltak, ahogy a fáradt testek a padlóra zuhantak. Laura égett a vágytól. Azt akarta, hogy megbasszák, olyan forrón, keményen és kíméletlenül, mint Sholandrát. De még mindhárman kimerülten lihegtek előtte. Azt is észrevette, hogy egyedül rajta volt még ruha. Ezt Sholandra is észrevette, miközben lemászott Ericről és letisztogatta magát egy törölközővel. Gyöngéden megfogta a férfi farkát, aztán odaadta neki a törölközőt.

– Szivi, te aztán tudsz bánni a szerszámoddal – mormolta. – Még mindig érzem itt magamban – mutatott a torkára.

Aztán Laurához fordult, aki lassan gombolgatta a blúzát, nehogy kimaradjon a következő eseményekből. Sholandra odament hozzá.

– Engedd, hadd csináljam ezt én – mondta Laurának. Megcsókolta a lány nyakát, és kigombolta a maradék gombot. – Hogy is lehetsz még felöltözve? Csókolózni kezdtek, és Laura Sholandra csodálatos, meztelen melleit simogatta, megszorította a tökéletesen kerek gömböket, és ujjai között sodorgatta a mellbimbókat. Sholandra nyelve Laura fülébe csusszant, forró lehelet és forró szavak kíséretében.

– Szeretkezni akarok veled, Laura.

– Én is – nyögte Laura, az eltelt élmények hatására.

Sholandra megsimogatta Laura combját, aztán tökéletes melleit Laura arcába nyomta, és csak élvezte, ahogy a lány nyalogatja és szopogatja csillogó, fekete mellbimbóit.

– Jaj, kicsim, mindjárt megint elélvezek. Sosem volt még részem ilyen élményben. Előbb ők, aztán te… Sietve lehúzta Laura szoknyáját és bugyiját. Mostmár a barna lány is meztelen volt. Sholandra letérdelt, miközben Laura melleit szopogatta, aztán lejjebb hajolt, Laura combjai közé. A lány nedves puncija már szétnyílva várta Sholandra éhes támadását.

– Ohh! Unhhhh! Oh… igen! – nyögött Laura, a teste lassan a díványra csúszott, miközben Sholandra éhes szája tovább kényeztette.

– Oh… unngghh oh a francba… oh, igen!

Sholandra és Laura már sokszor szeretkeztek, mielőtt Rhonda mindent összezavart volna, és Sholandra pontosan tudta, hogyan bánjon Laurával. Néha gyöngédségre volt szüksége, de az ilyen percekben, amikor majd’ elpusztult a vágytól, agresszív dugás kellett neki, és Sholandra pont ezt nyújtotta. Laura kisajkait szopogatta, és mélyen bedugta a nyelvét a lüktető punciba, és a csiklón mozgatta előre-hátra, amitől Laura majdnem elájult. A lány annyira fel volt izgulva, hogy nem kellett már sok, hogy elélvezzen, de Sholandra figyelmét elvonta valami más. Danny varázslatos szerszáma újra életre kelt, s a férfi Sholandra mögé térdelt, és hátulról mélyen a pinájába nyomta a farkát. Sholandra feje hátrafordult, a szemei kikerekedtek.

– Ungghh – nyögött halkan, és az ajkába harapott, ahogy a hatalmas fasz szűk kis puncijába hatolt. – Unh! Unh! – nyögött, ahogy az erős szerszám újra és újra belérobbant. – Igen!

Laura már tudta, milyen szép a lány, mikor basszák. És most, ahogy az arcát nézte, miközben Danny hatalmas farka újra meg újra kitöltötte a lányt, csak még jobban felizgult. Két keze közé fogta barátnője fejét, és megint a puncijához fordította.

– Unh! Unhhh… igen, ez az, nyalj ki, nyalj ki! – nyögte.

– Unh! Unh! Unh! – nyögött fel Sholandra, ahányszor Danny masszív farka belényomult. A férfi mostmár vadul baszta, s a lány ettől még jobban bevadult, még erősebben nyomta hátra a punciját, egyenesen a lökésekbe, amitől viharos táncot járt a két csípő. De a lány már hozzá is idomult a mozgáshoz, tovább nyalta-falta Laura punciját hatalmas nyögések között, ahogy Danny egyre vadabb és vadabb lett. Laurának csak ez kellett, és elkezdett élvezni, nem is törődve a másik kettővel.

Forró, lüktető barlangja mintha kiöntött és felrobbant volna, hihetetlenül erős orgazmussal. Az egyik kezével sikerült Sholandra fejét megtartani, s így a fekete lány nyögő, lihegő ajka továbbra is Laura kitárulkozó punciját harapdálta. A másik kezével meztelen, izzadt melleit gyúrta, és vinnyogva simgatta a bimbóit. – Auuoongghghh! Oh oh igen, oh iggggeeeeeennnnn! – sikoltotta, s a combjai vadul remegtek.

Sholandra közvetelenül utána élvezett el, valósággal Laurába zuhant, ahogy Danny lökései már-már kibírhatatlanná váltak. Laura tudta, hogy mindkét srác mániákus kefélőbajnok, az aktus végén teljesen kegyetlenek, és saját lüktető orgazmusa ellenére is érezte, milyen erővel bassza a férfi szegény Sholandrát még mindig. Végül Danny is felnyögött és elévezett. Aznap ez még csak a második volt, úgyhogy elég sok anyagot tudott kidobni. Mélyen Sholandrába lökte a farkát, erős, szenvedélyes lökésekkel, teljesen beléürítve a golyóit. S mikor már teljesen kimerült, kihúzta nedves szerszámát, és csak lihegett, miközben Sholandra fekete kisajkait figyelte, ahogy a farka hegyéhez ért, és lassan simgatta.

Sholandra még mindig négykézláb állt, a feje még mindig Laura lábai között volt, és most felnézett a lány szemébe, az előbbi őrült keféléstől kimerülten.

– Laura… – nyögte elhaló hangon -, nem mondtad, hogy ilyen jó lesz! Laura mosolygott, miközben felültek, és Danny-t figyelte, aki éppen lófaszméretű szerszámát tisztogatta egy törölközővel. – Úgysem hitted volna el – mondta végül. Sholandra csak megrázta a fejét.

– Hát nem is.

Mindketten Ericre néztek, aki egy székben ült, és hatalmas farkát simogatta. mindhárman tudták, hogy Laurában aznap még nem járt fallosz, és Eric elmosolyodott.

– Kész vagy? – kérdezte.

– Menjünk a hálószobába – ajánlotta fel a lány. Ő ment elöl, Sholandra követte, és Danny ment leghátul. Laura és Eric lefeküdt a hatalmas ágyra, és szeretkezni kezdtek a kemény baszás helyett. A lány mindig is érzett valamit Eric iránt, és most gyöngéden csókolóztak. Laura izgatottan felnyögött, miközben a férfi ajkai megtalálták a melleit, és beszívták a mellbimbókat. válaszul játszani kezdett Eric kőkemény farkával.

– Le akarom szopni – suttogta. – Menjünk, mossuk meg, hogy szopogathassam.

Laura érezte, hogy egy kis pihenésre van szükségük, egy kis időre, hogy visszanyerhessék energiájukat. Kiment a konyhába, majd visszatért egy üveg meleg vízzel és egy törlőkendővel, és hozzálátott, hogy gyöngéden lemossa Eric farkát. Kissé el volt puhulva, mikor elkezdte, de gyorsan visszatért belé az élet. Egy perc alatt telement vérrel, és büszkén meredezett a lány kezében.

Laura eltette az üveget és a kendőt. Mindkét kezét Eric farkára szorította, és nekilátott, hogy a legjobb szopást bemutassa, amit a jelenlévők valaha is láttak. Mivel a férfi aznap már kétszer is elment, Laura minden tudását bevetette, mert tudta, hogy ezúttal nem kell törődnie ilyesmivel, és addig játszott rajta a nyelvével, míg olyan kemény nem lett, mint a vas.

A férfi csak nyögött, és Laurának eszébe villant, hogy talán mégis el fog élvezni.

– Gyere és bassz meg, Eric – suttogta neki, miközben hanyattfeküdt, és széttárta a combjait. – Azt akarom, hogy megkefélj. Dugd belém azt a nagy szerszámot, és bassz meg nagyon keményen. Ericnek nem kellett bátorítás. Sholandra és Danny ámulva figyelte, mi történik. Danny egyre nagyobb farka egyenesen állt, és vadul lüktetett. Eric hatalmas fegyverét Laura szétnyílt, illatos puncijához illesztette, és mélyen benyomta. A lány arcán átrohant az élvezet első jele. Már rég nem érzett a testében ilyen nagy szörnyet, és az érzés teljesen elkábította.

– Ohhnnn… – nyögte lágyan. – Olyan nagy! Eric így kúrta pár percig, és Laurának lassan az egész testét elöntötte a gyönyör, ráfonódott a forró, lüktető faszra, a pinája lassan de biztosan haladt az orgazmus felé. Eric felemelte a lány hosszú lábait, és a vállának támasztotta, aztán még mélyebbre lökte a farkát.

Laura felsikoltott a fájdalomtól és vadul reszketni kezdett.

– Hé, Eric, fordítsd meg, hogy beszállhassak hátulról – mondta Danny. Így hát egy pillanata alatt már a térdein találta magát, miközben Eric farka még mindig a puncijában mozgott. Nem mintha nem tudta volna, hogy ez történik majd. Mikor látta, hogy a fiúk hogy látják el Sholandra baját, tudta, hogy ő lesz a következő. De ez nem tette könnyebbé.

– Az éjjeliszekrényen! – kiáltott Sholandrára. – Az olajat! Gyrosan! Kérlek! Sholandra sietve megkereste a kis műanyag üveget, és Dannynek adta, aki gyorsan kinyitotta, és egy vékony csíkot öntött belőle a farkára. Közben egy kicsit a középső ujjára is engedett, és Laura máris érezte, hogy a fenekét piszkálja, hogy felkészítse a behatolásra. Mi lesz így?, gondolta. Ki fogom bírni? Egyszer már kibírtam. Vajon milyen lesz másodjára?

Nem volt túl sok választása. Danny ujja kicsúszott, aztán már csak annyit érzett, hogy a férfi széthúzza a popsiját. Aztán a hatalmas makk… aztán… hihetetlen, kibírhatatlan fájdalom!

– Ohhgngnmmmfff! – üvöltötte, de az arcát a lepedőre nyomta, és érezte, hogy forró könnyek patakzanak a szeméből.

Az egész kolbász a seggében volt. Fel volt szegezve a két masszív faszra, beszorítva két őrült férfi közé, akik kegyelem és sajnálat nélkül kefélték. Egyikük sem törődött semmivel, keményen baszták a lányt, a farkukat mélyen a testébe küldték, míg el nem kezdett sírni és nyöszörögni, hogy lassítsanak az iramon. De a férfiakat már csak a hormonjaik irányították. Semmi sem állíthatta volna meg őket. És miközben kegyetlenül dugták, Laura kezdte érezni, ahogy ő is egyre jobban bevadul, és hogy különös remegés járja át a testét. Úgy egy perc múlva élvezni kezdett. Talán a Karennel történtek miatt nem volt hozzászokva a fájdalommal kevert orgazmushoz, és minél keményebben baszták, annál jobban élvezett, úgy öntötte le az egyik fehér-forró lázhullám a másik után.

Mivel mát mindkét férfi elélvezett aznap, ráadásul többször, ezúttal több időre volt szükségük, és mire a farkukból áramlani kezdett volna a sperma, Laurára megint rátört az orgazmus, a teste újabb és újabb gyönyörhullámokkal reagált a lyukaiba spriccelő farkakra. Mindhármójuk teste üvöltve-nyögve ernyedt el, az agyuk el se hitte, mi ment itt végbe. Végül elengedték Laurát, aki majdnem összeesett az iménti fájdalmas baszástól. Sholandra segített egy tiszta törölközővel, hogy a lány kissé magához térjen.

– És én még azt hittem, hogy durvák voltak velem – mondta lágyan Laurának.

– Be kéne zárasd őket azért, amit tettek veled. Laura csak fáradtan mosolygott:

– Csak féltékeny vagy, szívem. Sholandra is mosolygott:

– Az bizony. – Aztán ránézett a fiúkra. – Engem hogyhogy nem keféltetek így szét?

Danny vigyorogni kezdett:

– Szerintem megtettük.

– Szerintem meg féltetek, hogy fájdalmat okoztok – kötekedett a fekete lány.

– Ha fájdalmat akartunk volna okozni, meg is tettük volna.

– Persze, persze. Nézz csak magadra, kis puhapöcsű.

Hát igen. A fiúk farka tényleg leeresztett a nagy melótól, szinte élettelenül lógott. Laura és Sholandra hátradőltek az ágyon, és szenvedélyesen szeretkezni kezdtek. A következő húsz percben mindketten kétszer élveztek el, olyan produkciót mutatva, hogy mire befejezték, Eric és Danny farka megint kőkeményen állt. Ezúttal tényleg szét akarták kúrni Sholandra agyát, úgy, ahogy az előbb Lauráét. A fekete lány a hátán feküdt, még mindig lihegve Laura kényeztetése miatt, aztán felnézett, és meglátta a két közeledő férfit.

– Jaj, ne! – nyögte. – Kérlek… csak finoman, kérlek… ungghhh! Kérlek!

Úgy tűnt, a fiúk valamilyen előre megbeszélt terv szerint mozognak, ezúttal Ericnek jutott a popsi. Előkészítette a terepet, és pár másodpercen belül Sholandra már két kőkemény faszra volt szegezve, Dannyé volt a puncijában, Ericé pedig mélyen a seggében.

– Ohhnnn… ne! – nyögte, félig ájultan a fájdalomtól és a gyönyörtől.

Eric keze megtalálta a lány melleit, durván gyúrta őket és a pompás bimbókat, miközben jó mélyre dugta a farkát. Sholandra arca eltorzult, aztán a vegytiszta, őszinte gyönyör alakult ki rajta.

– Ungghhh! – nyögte, miközben Danny fasza felcsúszott a pinájába.

– Kemény kúrást akartál, szivi, ugye? – suttogta a férfi, és megcsókolta a lányt, aztán tovább baszta.

– Oooooo! A franc! – sikoltotta Sholandra, ahogy a fiúk felvették az ütemet, és könyörület nélkül belévágták a dákójukat.

Igaz, hogy Laurát az imént dugta meg ugyanez a két pasas, de megint teljesen felizgult a látványon, ahogy ez a két fiatalember brutálisan szendvicset csinál a barátnőjéből. Széttárták a combjait, és megint beléhatoltak, újra és újra. Sholandra nyögött és remegett köztük, sikoltott, mikor túl mélyre nyomták belé, össze – összeszorította a száját, és tehetetlenül vinnyogott az tudattól, hogy nemsokára hatalmasat fog élvezni.

Laura ágya látott már egyet s mást, de most veszélyesen nyikorgott a négy ember súlya alatt, akik közül hárman úgy basztak, mint a vadállatok. Laura valahogy nem akart kimaradni a csodás pillanatból, úgyhogy sikerült becsúsztatnia előbb a kezét, aztán a fejét is Danny és Sholandra teste közé, a lány mellét a kezébe fogta, és szopni kezdte fekete, lucskos mellbimbóit, miközben Eric és Danny vadul dolgozott tovább. Sholandra bevadult. Fiatal, kívánatos testét egyszerre hárman gyötörték, ő meg csak nyögött és sikoltott, remegett és rángatózott, a fenekét és a punciját teljesen kitöltötte a két hatalmas fasz, szinte hisztérikusan kiáltott a két férfire.

– Ungghh… hát ez lenne az a… kemény dugás? – sikoltotta, s közben a dákók tovább döngették. – Ungghh! Oh! Oh! Kis fehér srácok, hát jobban már nem bírjátok? He? Oh!

Laura észrevette, hogy a srácok jobban bírják, mint amikor őt kefélték. De nem számolt négyük összeadódó vágyával és energiájával. Minden másodperccel egyre vadabbak lettek, míg mind a négyen egy hatalmas nyögő, üvöltő és vonagló hústömeggé nem váltak. Danny az egyik kezével Laurába nyúlt, és miközben még mindig Sholandrát dugta, a barna lányt is megujjazta. Laura Sholandra mellét szopta, aztán harapdálta, és örömmel hallgatta, hogy nög barátnője, és érezte, hogy az egész alatta lévő testet megfeszíti az orgazmus. Sholandra felsikoltott, a fájdalommal kevert gyönyör talán túl sok volt neki, de sikolyai eltompultak, mert három másik nyomuló és mozgó test vette körül. És Eric és Danny még mindig kefélték, forrón és keményen, ahogy egyre közelebb kerültek saját orgazmusukhoz. Pár másodperc múlva Eric spriccelni kezdett, magját Sholandra seggébe engedte, aztán kihúzta a farkát, s a maradék a gyönyörű félgömbökre csöpögött.

Laura hátrahúzódott, onnan figyelte a krémcseppeket Sholandra fenekén. A fekete lányt mostmár csak Danny dugta, aki kitartóan döfködte a kitágult puncit, és megpróbálta Sholandrából az utaolsó sikolyokat is kicsalni.

– Ez az… keményebben, keményebben! – kiabálta a lány, aki már beszélni is alig tudott, és újabb orgazmus felé közeledett. – Auungghhhh! Végül Danny is elévezett, a lány egyik mellét a szájába gyömöszölte, így csak elfojtott nyögések hallatszottak, ahogy a farka telepumpálta Sholandra szűk kis barlangját. Ezúttal csak Laura nem élvezett el, de ezen Eric hamar segített, az arcát a lány pinájához nyomta, és olyan keményen nyelvelte a pináját, hogy a lány alig harminc másodperc múlva már készen volt. Már eddig is a mennyekben érezte magát, de a férfi nyelve a csiklóján ezúttal egyszerűen megőrjítette. A punciját a szájához nyomta, és nagyon erőset élvezett.

Aztán vége volt. A négy ember egymásra esett. A két férfi lassan kimászott az ágyból, és elkezdtek felöltözni. Laura kihozta a női ruhákat a vécéből. Nem egészen tudta, miért, de azt akarta, hogy Sholandra még maradjon egy kicsit, miután a srácok elmennek. Ők már az ajtónál álltak, Sholandra pedig búcsúzásképp megcsókolta őket, és játékosan megpaskolta a farkukat.

– Nem volt rossz, srácok – mosolygott. – Ilyen élményben még sosem volt részem.

– Találkozhatnánk kettesben valamikor, Sholandra – vetette fel Eric, miközben megsimogatta a lány csípőjét. – Olyan gyönyörű vagy.

– Nem is rossz ötlet – flörtölt Sholandra.

– Na és velem mi lesz? – szólt közbe Danny féltékenyen. A lány megint megpaskolta a fiú farkát. – Majd hívj – suttogta izgatóan.

Mikor végre elmentek, Laura azon tűnődött, mi lenne, ha megint belekezdenének. Tudta, hogy ha nem ürítették volna ki a srácok farkát többször is, azok egész éjjel rajtuk lógnának.

– Na megvolt, mi? – mosolygott a barátnőjére, mikor a férfiak mögött becsukódott az ajtó. De Sholandra csak fintorgott:

– Fáj a popsim. Meg a puncim is. Nem mondtad, hogy ezek ilyen vadak. A farkuk meg egyenesen óóóriási.

– Biztos szeretik beléd dugni. Sholandra fürkészve nézte Laura arcát.

– Féltékeny vagy? A lány lehajtotta a fejét.

– Egy kicsit.

– De te is ugyanazt kaptad!

– Azért vagyok féltékeny, mert láttam, mennyire élvezted. Pont úgy, amikor én…

Sholandra Laurához lépett, és átölelte. Odahajolt, és gyöngéden megcsókolta.

– Figyelj rám! Menjünk, fürödjünk egyet, és mossuk le egymásról ezt az undorító férfiszagot. Aztán összebújunk, és megnézzük, maradt-e még valami bennünk…

– Megteszem – suttogta Laura. – Máris. Már nedves is vagyok. Miattad.

– Én is az vagyok – mosolygott a fekete szépség.

– Rosszak voltunk, kislány. Bünti lesz. De előbb fürödjünk.

Szex a nővéremmel (leszbi kaland)

Először is szeretnék bemutatkozni. Eredeti nevem nem árulhatom el, de legyek most csak Nóra és Budapesten lakom. Most vagyok 17 éves, egy nővérem van, akit hívjunk Verának, aki 18 éves. Egy olyan történetet szeretnék most így elmesélni, ami hétpecsétes titok, nem szerettem volna, ha bárki megtudja a közelmúltig. De nem tudom tovább magamban tartani, így most álnéven elmesélem mindenkinek ezt az IGAZ történetet. Szüleink 7 éves koromban elváltak, azóta édesapámat nem is nagyon láttam, édesanyám nevelt minket. Soha semmiben nem szenvedtünk hiányt. Én az iskolában 4-es tanuló vagyok, ezt mondhatom testvéremről is. Kiegyensúlyozott és szép életem volt, legalábbis azt hittem, míg nem történt velem egy nagyon gyönyörű dolog, melynek hiánya nem nyomasztott azelőtt révén, hogy nem is ismertem ezt az érzést.

Kedd reggel lehetett, mikor álmosan felkeltem. 8 óra volt, a suliban épp szünet volt. Nővérem is otthon volt, anyukám nem sokkal előttem ment el dolgozni. Álmosan mentem ki a WC-re, majd utána a fürdőbe indultam. Benyitottam. Megszoktam, hogy ha van bent valaki, akkor kulcsra szokta zárni. Amikor bepillantottam, a nővéremet láttam és már éppen mondtam volna is, hogy elnézést, de megakadt rajta a tekintetem. Nem azért, mert nem volt rajta ruha, korábban is láttam már meztelenül, hanem mert egy törülközőn ült a kád szépén széttett lábakkal és az ujjával simogatta a lába közét.

Kissé zavart lettem. Hirtelen nem tudtam, hogy mi tévő legyek. Zavartan becsuktam az ajtót. Láttam a nővérem szemein, hogy ő is megijedt. Kimentem a konyhába, hogy egyek valamit, de nem találtam semmit a hűtőben. Bementem, felöltöztem. Aztán kijöttem tévézni. Közben végig a látottakon járt az eszem. A nővérem még mindig a fürdőben volt, de nem is bántam, hogy nem látom, ugyanis nem tudtam, mit mondhatnék neki. Aztán kattan a kilincs és kijött a fürdőből. Ő is fel volt öltözve. Leült mellém. Olyan kínos volt a csend, amilyet még előtte soha nem halottam. Néztük a képernyőt, de semmi sem ment az agyunkba. Aztán erőt vettem magamon és megszólaltam:

– Figyu! Bocs, ha előbb megzavartalak.

– Ok.

Aztán további kínos pillanatok.

– De tényleg nem gond?

– Tényleg, felejtsük el.

Kissé megnyugodtam. Kimentem a szobámba, de amikor becsuktam magam mögött az ajtót, mintha a fejemben kinyílt volna egy. A nővéremet láttam magam előtt, de már nem a testvéremként, hanem mint nő. Ez nagyon fura volt nekem. Megijedtem és próbáltam nem gondolni rá. Elkezdtem tanulni, de akárhányszor csak kinyitottam egy könyvet, pár perc múlva már nem is oda figyeltem. Előtte még sosem voltam fiúval sem, így nem értettem, hogy normális-e ez az érzés. Legalább egy órát feküdtem az ágyamon, közben hallottam, hogy kint megy a TV.

Végül kimentem és leültem mellé.

– Beszéljük ezt meg. – szegeztem neki a kérésemet.

– Ezen nincs mit beszélni. Majd ha te is nagylány leszel, akkor majd megérted.

– De én már nagylány vagyok! – és magam is elcsodálkoztam ezen a felkiáltásomon. Nem is értettem, miért mondtam ezt. És azt sem értettem, hogy mért méregetem a testvérem úgy, mintha egy fiú lenne, aki tetszik. Ilyen gyors érzelmi viharok még sosem söpörtek át rajtam.

De láttam a kétségeket az ő szemében is. Szerintem ekkor még ő sem tudta, hogy mire vélje a dolgot. Pár percig még ültünk ott és én időről időre mindig őt kezdtem nézni, mintha nem bírnék betelni a látványával. Ezt ő is észrevette. Egy ideig nem szólt semmit.

– Te kívánsz engem? – hangzott a szájából a megdöbbentő kérdés.

És valóban, jogos volt. Mi ketten hasonlítottunk egymásra. Barna haj, barna szem, karcsú testalkat, a kebleimre sem panaszkodhattam csakúgy, mint a hátsó részeimre. És ő is így nézett ki. Az arcunk volt egy kicsit más. És persze a lelkünk. Ő mindig is egy kicsi vadabb volt, több dolgot kipróbált, míg én a biztos utat választottam. De ő ezért is merte feltenni a kérdést. Én pedig nem tudtam, mit válaszoljak. Igaza volt, kívántam, de még magamnak sem mertem bevallani.

– Nem. – hangzott a reflexszerű válasz, de oly erőtlenül és határozatlanul mondtam ki, hogy azt akár igennek is lehetett venni.

– Voltál már fiúval? – kérdezte és ez éppen olyan váratlanul ért, mint az előbbi kérdés. Érezte, hogy határozatlan vagyok.

A kérdést többek között azért is tette fel, mert mint mondtam, lelkileg különbözőek voltunk. Nem beszéltük meg soha a problémáinkat, a magánéletünket egymással. Nem voltunk az a hagyományos értelemben vett jó testvérpár.

– Nem, még soha. – mondtam ezt is erőtlenül.

– És akarod?

– Persze. – de közben nem is tudtam, hogy mire gondol pontosan.

A levegő már forrt a szobában és közben kétségek gyötörtek, hogy most mi lesz. Elmondja anyunak vagy nem is ért meg? Ennél kínosabban még sosem éreztem magam. A nővérem pedig egyre magabiztosabbnak tűnt. Lekapcsolta a tévét és felkelt.

– Akkor én most kimegyek. – ez volt a döntő pillanat, mely nagyban befolyásolta a későbbieket. Ha most engedem, nem történt volna semmi és egy olyan csodálatos élménytől fosztom meg magamat, amilyen talán soha többé nem is lesz az életemben. De ezt akkor még nem tudtam. Mégis felé fordultam és csak annyit mondtam, hogy:

– Maradj.  – Ezzel az egy szóval kifejeztem mindent.

Ő pedig mellém ült és a fejemet az ölébe hajtotta.

– Beszélgessünk? -kérdezte.

Én persze nem válaszoltam. Olyan nyugodtság töltött el, amit semmivel nem akartam megzavarni. Csak feküldtem ott a csendben és hallgattam, hogy lélegzik. Szerintem legalább negyed órát feküdtem így. Mintha érezte volna, hogy most erre van szükségem. Aztán lassan fel kezdtem fordulni. Felnéztem rá. Az arcát most gyönyörűbbnek láttam, mint valaha. Elkezdem megemelkedni, az arca felé közelítettem. Ekkor ő felkelt, de nem úgy, mintha megijed volna, hanem lassan felkelt. Bement anyu szobájába. Az ajtóból még visszanézett, mintha várna valamit. Én nem tudtam, mi tévő legyek. Soha nem szoktunk anyu szobájába bemenni, nem volt ott nekünk semmi érdekes. Most mégis utána hajtott a kíváncsiság, én is utánamentem. A küszöbön állva még megkérdeztem tőle, hogy bejöhetek-e. Ő igennel felelt. Az ágyon térdel. Én csak lefeküdtem, kerestem az előző percek nyugalmát. Óriási volt a franciaágy, bőven elfértünk rajta ketten. Ekkor a nővérem kérdést szegezett nekem.

– Megmasszírozzalak?

Én pedig gondolkodás nélkül igent feleltem. Mellém térdelt, én a hasamon feküdtem. Egy vastag póló volt rajtam. A hátamat kezdte masszírozni, egyre feljebb és feljebb hajtotta a pólót, de aztán mindig vissza is húzta azt. Pár perc elteltével átrakta rajtam egyik lábát és úgy masszírozott tovább. Én pedig mocorogni kezdtem. Éreztem, hogy mindig, amikor a kezével előre tol, közelebb hajol hozzám. Egyik pillanatban a hátamra fordultam.

– A vállaimat is. – szólt a nyilvánvaló ürügy.

Közben éreztem, hogy a keze és a combjai, amik hozzáértek a csípőm oldalához, egyre forróbbak. Mikor a vállaimat masszírozta, közelebb és közelebb került hozzám az arca. De mindig visszahúzta. Én pedig úgy éreztem, ez rossz, úgy éreztem, össze kérne érnünk. Talán egy kis határozatlanságot láttam a tekintetében mindig, amikor a szemembe nézett. Éppen ezért becsuktam a szemeim. Olykor-olykor már olyan közel járt, hogy éreztem a leheletét, ami kissé nyitott ajkán szállt ki minden sóhajtásánál. Eljött az elkerülhetetlen pillanat: az ajkaink egy pillanatra összeértek. Ő egy pillanatra elrántotta fejét, de én, mintha csak tudnám, hogy ezt kell tennem, megfogtam a haja alatt a tarkóját és visszahúztam. Egyáltalán nem ellenkezett, sőt. Ha nem rakom oda a kezem, előbb-utóbb úgyis megcsókolt volna magától.

Először csak az ajkaink kényeztették egymást, de aztán nyelveink is egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz, míg végül vad hancúrozás bontakozott ki köztük. Körbe-körbe járták egymást. Ez az érzés már önmagában is csodálatos volt. Ilyen vad csókvihart még sosem éltem át. Teljesen átöleltük egymást. Olyan melegség öntötte el testeinket, amiket még így, ruhán át is világosan érezni lehetett. De nem akadályozták öltözékeink sokáig a gyönyörök vad hullámait. Előbb én vettem le nővéremről a pólót, majd ő is rólam. Aztán a nadrágok is lekerültek és végül már csak a fehérneműk maradtak.

Felültünk egymással szemben, majd a nyakát egyre lejjebb kezdtem csókolgatni, végül már a melltartójánál jártam, amit egy rejtett mozdulattal kikapcsoltam a hátán. Mikor megláttam forró és dagadó mellbimbóit, úgy éreztem, hogy nem bírom ki, ha nem érinthetem őket. Először csak simogattam, majd nyaldosni kezdtem. Egyre többet és többet akartam számba venni gyönyörű és formás kebleiből, ő közben halkan sóhajtozott egyre mélyebben és erősebben. Kezdett hátradőlni, én pedig utána. Végül ő már a hátán feküdt, én a hasán, egyik kezemmel forró combját, másikkal pedig kebelét simogattam. Láthatóan szörnyen jól esett neki és nem tagadom nekem is. Úgy éreztem, hogy ez helyes, ezt kell tennem.

Aztán hirtelen megemelte a fejem és csak annyit mondott:

– Most én!.

És a hátamra fektetett gyengéd mozdulataival, finoman a nyakamat kezdte nyalogatni, majd ő is egyre lejjebb ért. Végül kibukott keblem a melltartóból és vadul nyalni és csókolni kezdte. Addigra bimbóim teljesen kemények voltak és forróak, jól esett nekik a nyalás-falás. Egyiket, majd másikat, mintha azt sem tudná, melyiket szereti jobban. Én pedig közben a gyönyör olyan skáláján haladtam felfelé, amit előtte sosem tapasztaltam még.

Elengedte kebleimet és a hasamon lefelé kezdett haladni. Az érzés egyre jobb volt. Tangámat kezdte lejjebb csúsztatni egyik kezével, miközben nyelve egyre feljebb és feljebb haladt a dombomon. Alul már teljesen nedves voltam, miközben másik keze időről időre visszatért a melleim kifogyhatatlan kéjforrásaihoz. Eddig a hátát és nyakát simítottam, de ezek után már meg kellett kapaszkodnom valamiben, az ágy támlája után kaptam, megragadtam mindkét kezemmel, hogy testem erősödő remegéseit csillapíthassam. Felnéztem, ő rám pillantott, szája már körben a forró nyálától fénylett, ami nekem olyan sok érzést adott az elmúlt percekben. Egyre lejjebb és lejjebb hatolt. Végül bugyim teljesen levette.

Ekkor suhant át agyamon az a gondolat, hogy eddig még senki sem vetkőztetett le így. Mindig is azt hittem, hogy ezt majd egy fiú fogja megtenni, akit szívből szeretek és most tessék: a nővérem az, aki először bevezet a kéj kertjébe. Ilyen mezítelenül, ilyen tisztán még senki előtt sem feküdtem. Ez csak még izgalmasabbá tette a dolgot. Egyre lejjebb és lejjebb, végül a puncimat kezdte ízlelgetni. Először csak finoman, majd egyre mélyebb és mélyebb hatolt. Remegtem, hőhullámok futottak át rajtam, csodás volt.

Aztán abbamaradt, fejét finoman kivette lábaim közül, mikor szinte már a csúcson voltam. Átvetette rajtam egyik lábát, gyönyörű, formás fenekén látszott rajta a vékony, vörös tangája. Haját félrehajtotta és most a másik irányból kezdte nyaldosni a puncimat. Közben az övé is egyre közelebb került a fejemhez és elengedvén az ágyat elkezdtem lehúzni a bugyiját. Mintha csak erre várt volna. Én is elkezdtem nyalni, minél közelebb került hozzám, annál mélyebben és érzékiebben. Mindketten halkan nyögni kezdtünk, ami biztos jele volt annak, jól végezzük a dolgunkat. Egyre jobban, jobban és jobban, erősebben, mélyebben, szavakat sem lehet rá találni. Kezeimmel finoman széthajtottam nemi szervét követve, amit ő is tett nálam. Mindkettőnknek már nagyon nedves volt.

Elértük azt a szintet, mikor én már a számat kezdtem befogni, mert nem tudtam kontrollálni a hangokat, amik elhagyták torkomat. Sikítottam, nyögtem, sóhajtottam, a testem rángatózott csakúgy, mint a nővéremé. Mikor úgy éreztük, nincs tovább, felém fordult, én még mindig háttal feküdtem az ágyon, majd rám feküdt úgy, hogy dombjaink egymásnak dörzsölődtek, fiatal pihéim az ő érettebbjeihez értek, hasunk összesimult, forró és kemény csecsbimbóik is egymáshoz tapadtak, ajkainkon keresztül pedig ismét nyelvük vihara kezdődött, közben éreztem, ahogy forró verítéke az arcomra csurog. Mozgásunk, mely eddig csak ütemtelen, de annál vadabb, ösztönösebb volt, most kezdett ütemessé válni.

Intim testrészeink csúsztak egymáson, az érzés csodálatos volt. Egyszerre lélegeztünk. Kezeink szerte kalandoztak testrészeinken. Vera ekkor felugrott és az ágy mellet lévő kis szekrény alsó fiókjából a ruhák alól egy hosszúkás, gumiszerű görbe tárgyat húzott elő. Hirtelen bevillant, hogy biztos anya sem bírja nemi örömök nélkül, ő is tart otthon bizonyos dolgokat. A zöld és ruganyos tárgyat mindketten nyalogatni kezdtük, majd mikor már nagyon nedves volt, testvérem betette nekem nagyon finoman, mindig csak pár centit haladva. Kb. 5 centinél megakadt, onnan nem is tolta tovább. Másik végét pedig magának tette be, de ő sokkal mélyebben. Tudtam, hogy ő már volt ilyen helyzetben, így nem lepődtem meg. Megint rám feküdt, mint az előbb, az újonnan szerzett eszközünk pedig hajlott, ahogyan csak kellett.

Csókvihar tört ki, egymás melleit masszíroztuk, együtt mozogtunk. Gyönyörrohamok sorozata következett. Az időérzékemet teljesen elvesztettem, legalább fél órán át egyre feljebb és feljebb jutottunk. Én sikítottam, ő is sikított, nagyon jó érzés volt egy másik emberrel ilyen közel mindezt átélni. Végül már nem juthattunk tovább, még pár utolsó lökés, majd egymás mellé heveredtünk és felhevül, érzésektől kiégett testtel feküdtünk ott és elaludtunk.

3-4 órát pihenhettünk ott, amikor felébredtem és szóltam a nővéremnek, hogy most már ideje lenne felöltözni és rendbe rakni az ágyat, nehogy anya megtudjon valamit. Miközben öltöztünk, én ugyanolyan csábosan néztem rá és ő ugyanolyan csábosan nézett vissza, mint az alatt a pár óra alatt, amíg megmutatta nekem a gyönyörök egyik szintjét.

Az anyósom egy igazi ordas kurva

A menyasszonyom anyja megözvegyült, de a szexuális étvágya nem csillapodott. Amikor a lányával összekaptunk kihasználta az alkalmat.

Rosszul sikerült randi után úgy döntöttem anyósomnál alszom. Egyedül élek egy másik kisvárosban húsz éves vagyok. Anyósom negyvenhárom évesen is gyönyörű nő volt. Felhívtam, örömmel vette kérésem régen találkoztunk, de telefonon gyakran beszéltünk. Este hét körül csengettem be hozzá. Takaros kétszobás panelban lakik, egy hosszabb pólóban nyitott ajtót.

Gyors őszinte ölelés majd leültünk a kanapéra. Kibontott egy üveg bort. Mi történt már megint kérdezte. Csak egy kis veszekedés a barátnőmmel majd megbékél.

Klassz lenne, ha nekem is ennyire zűrös lenne a szerelmi életem sóhajtotta. Gyanítani kezdtem hogy már ivott pár pohárral, csak akkor szokott bizalmaskodni. Kár hogy nem segíthetsz ebben. A szerelmi életedben nem is de másban talán igen vágtam rá. Ezt nem kellet volna gondoltam de már későn. Jól értettelek fiam sértődötten rágyújtott. Bocsáss meg csak kifutott a számon. Addig a pillanatig nem is úgy gondoltam rá mint nő, de mi lenne ha. Ábrándozni kezdtem róla talán a bor hatása miatt. Gyönyörű hatalmas férfiálom mellek, nicsak még bugyi sincs rajta.

A szememet nézd mondta mosolyogva. Jól értelek fiam, egyre gondolunk, lefeküdnél “anyáddal”? Láttam a szemében nem hagyja hidegen az ajánlatom, de vívódik magában. Le kéne lépnem gondoltam, milyen bunkó vagyok.

Zuhanyzom egyet majd megbeszéljük. Nem akartam megsérteni, nagyon szeretem de nem bírtam a véremmel, de hogy kezdjek hozzá. Ezt a kérdést ő oldotta meg, fehér selyemköntösben láttam újra. Elém lépett majd letett elém egy vibrátort, helyettesítenéd kérlek majd szétnyitotta köntösét. Soha nem felejtem el azt a gyönyörű látványt, nyaltam faltam csupasz punciját. Az asztalra ült szétrakta lábait dugjál meg már régen volt bennem igazi fasz, egy erős lökéssel tövig nyomtam belé teljesen befogadott majd rászorult.

Párat löktem majd apró visszafogott sikítás közepette elélvezett. Régen voltam férfivel bocsi, de úgyis itt alszol ne siessünk mosolyodott el huncutul. Letérdelt elém, és azt gondoltam, hogy ezt nem akarhatom, én akarom majd tövig nyelte farkamat.

Ezt én sem bírtam de nem hagyta abba. Teleélveztem száját lenyelte. Nyugi én akartam így mondta a száját nyalogatva. Egész éjjel szeretkeztünk és azt kívántam bárcsak soha ne érne véget. Azóta gyakrabban alszom nála .