A kommunista szextörténet

Tamás korán hazajött az egyetemről, és nagyon kedves volt velem. Igazából ő már többször is szerelmet vallott nekem, ami tetszett is, mert nagyon szerettem őt, de még mindig az előző éjszaka ellenére is úgy éreztem, hogy Dénesbe vagyok szerelmes. Mivel Dénesnek nem tudtam elmondani azzal az érdeklődő pasival kapcsolatos esetemet, Tamásnak számoltam be róla. Ő nagyon megijedt és féltett engem.
– Ha fölfigyeltek rád, akkor bukhat az egész csoport és veszélybe kerülhet a mozgalom – mondta ijedten.
– Elintézem – mondtam neki naivan.
Annyira magabiztos voltam, azt hittem, hogy mindent én irányítok. Tomi nem akart egyedül elengedni a találkozóra, szeretett volna velem jönni, de nem engedtem. Végül abban maradtunk, hogy messziről figyelhet engem, meg a környezetet.
Négyre pontosan érkeztem, és a pasi már ott volt, leültünk a virágtartók szélére és ő kezdett el beszélni. Először azt magyarázta, hogy én mennyire okos vagyok és ő megbízik bennem, meg az éleslátásomban, aztán a gyanús elemekről tartott előadást. Végül kibökte, hogy neki információk kellenek, és nem lesz hálátlan, ha segítek neki. Annyira buta volt, ha azt hitte, hogy engem akár megfélemlítéssel, akár előnyök fölajánlásával meg tud nyerni. Idealista tinilány voltam, aki nagyon elkötelezettje volt ennek a mozgalomnak.
– Legelőször azt kell tudnom, hogy hogyan kommunikáltok. Honnan tudjátok, hogy mikor és hol találkoztok. – úgy tettem, mint aki nagyon megfontolja a választ, aztán húztam magammal.
A téren folyamatosan építkezés zajlott, már hónapok óta le volt kerítve egy rész lemezekkel, amik tele voltak ragasztva plakátokkal. Odavezettem a plakátfalhoz és elővettem egy négyszínű tollat, amiből a zöldet kapcsoltam be, és a legszélső plakáttól kezdtem a számolást, mutattam neki, hogy a hatodik plakátot választottam és a szabad felületére írtam egy üzenetet zölddel.
„Este 7-kor a Deákon tali.”
– Mindenkinek megvan a színe, az enyém zöld, mindig a hatodik plakátra írjuk az üzeneteket – mondtam.
A férfi nagyon elégedettnek látszott.
– Ügyes lány vagy – mondta. – Akkor ma a Deák téren ott lesznek a többiek? Na és ott hol? Bent a metróban, vagy kint a téren? – érdeklődött.
– Mindig fönt a téren az üvegkalitkában – mondtam. – Ha valahol felolvasóest lesz, az is ki lesz írva ide – tettem még hozzá.
Aztán elmondtam, hogy most mennem kell, és elbúcsúztam gyorsan. Tamás csak a metró szerelvényben mert odajönni hozzám. Mesélte, hogy több gyanús alak is keringett körülöttünk, és a beszélgetőtársan többször is intett nekik, mikor nem figyeltem. A szívem majd kiugrott a helyéből, annyira ideges lettem. Sokáig metróztunk, többször is átszálltunk, irányt változtattunk és figyeltük az embereket, hogy követ-e valaki, de nem észleltünk semmi gyanúsat. Este otthon mindent elmondtunk Dénesnek is, aki nagyon leszidott, pedig én azt hittem, hogy a félrevezető manőverem majd tetszik neki.
Volt egy fiú, aki mindig odacsapódott hozzánk, és olyan volt, mint a kullancs, úgy is hívtuk magunk között, ő is téglagyanús volt. A fiúk fölhívatták velem, és meg kellett kérnem, hogy találkozzunk a Deákon este 7-kor. Nekem megtiltották, hogy oda menjek és ők is, akit tudtak figyelmeztettek, hogy a tér közelébe se menjenek aznap. Aztán nekiálltak megszervezni, hogy a hirdetőfalra a hatodik plakátra mindig írjanak föl többféle színnel üzeneteket, főleg, mikor valahol estet szerveztünk, akkor írtak ki üzeneteket, és mind fals helyekre irányította a figyelmet.
Dénes tudta, hogy hamar rá fognak jönni a csalásunkra, de nekiállt a csoportot átszervezni. Velem is leült elbeszélgetni.
– El kell költöznöd, mert te a látókörükbe kerültél. Ha lecsendesedik a helyzet, akkor visszajöhetsz – sírtam.
Az utolsó éjszakánk nagyon szomorúan telt, mert már nem csak én szipogtam, hanem Tamás is. Dénes szigorú volt és megtiltotta, hogy találkozzunk. De ezen az éjjelen még nagyon szerettük egymást. Tamással vadul csókolóztunk, mikor Dénes bejött és lefeküdt mellénk.
– Tegyük neki emlékezetessé – mondta az öccsének, és nekiállt simogatni, kényeztetni.
Tamás is beszállt és szorosan hozzám simult. Ezen az éjjelen fogtam fel, hogy ő szeret igazán. A bátyja hideg fejjel hozta meg a döntéseket, ő nem is sírt velünk.
A két férfi fölváltva dugott, Dénes keményen, és elvárta, hogy az eddig tanult kényeztetéseket mind vessem be. Szopnom kellett és a heréit nyalni, amit annyira szeretett, aztán keményen pumpált, miközben Tamás a melleimet csókolta és a számat, és arról biztosított, hogy mennyire szeret. Mikor Dénes kielégült, odafordultam Tamáshoz, de ő annyira szomorú volt, hogy azt hittem nem is kíván engem. Aztán odanyúltam a farkához és éreztem, hogy mennyire kemény, de ő csak azt mondogatta, hogy – Nem engedhetlek el.
Szomorúan szeretkeztünk. Tamás gyengéd és szerelmes volt. Többször is a csúcsig vitt és nem akart elengedni, úgy szorított, hogy az már fájt, majd reggel sírva váltunk el.

Fölborult az izgalmas életem. Azt sem tudtam, hogy hová menjek. Szerencsére Mari barátnőm szülei kedveltek és befogadtak.
Az anyukája a Könnyűipari minisztériumban volt osztályvezető, az apukája egy nagy textilcégnek az igazgatója. Még örültek is, hogy én a megfontolt, okos lány az ő csapodár és eléggé rossz irányba haladó lányukat talán jó irányba kimozdítom. Mari, ha tehette és sokszor tehette, gyógyszereket szedett be, amik kábító hatásúak voltak. Ilyen gyógyszer volt a „P” aminek a hivatalos neve Parkán volt, de senki nem mondta ki a nevét, az csak „P” volt. Mari amikor ennek a hatása alatt volt, akkor csak vigyorgott, és butaságokat csinált. Volt olyan, hogy a konyhájukban egy késsel próbálta fölszedni a kövezetet, mert állítólag kiscsibék vannak alatta, és azokat akarta kiszabadítani, de volt olyan is, amikor egy udvarban, egy gangos házban a csatornafedelet fölszedve éppen mászott lefelé, de ő maga sem tudta, hogy ott mit akart. Ezután, a feladatom az volt, hogy vigyázzak rá, hogy ne kapkodja a szert, és minden nap épségben hazaérjen. Akkor még nem is tudtam, hogy milyen nehéz feladatra vállalkoztam a lakhatásért cserébe.
Nagyon hiányzott a szervezet, a sok izgalom, bár az Mari mellett is megvolt. Szerencsére a telefonos segítségemre még mindig igényt tartottak és kaptam megbízásokat, hogy vidéki számokat kapcsoljak. Felolvasó estekre is mehettem, de előtte mindig sokat kellett köröznöm a városban, hogy lerázzam az esetleges követőimet. Marival ez eléggé nehéz volt, mert ő annak ellenére, hogy vigyáztam rá, mégis mindig tudott szerezni „P”-t. Volt egy régi szerelme, aki már teljesen be volt állva, már józan állapotban senki sem látta, és ő mindig ellátta Marit. Ez a fiú, ha nem jutott gyógyszerhez, akkor bement a háztartási boltba és vett egy doboz ragasztót, és azt szipuzta. Ijesztő volt, mikor úgy találtam őket a fürdőszobában, hogy a fiú fején egy zacskó volt és buta vigyorral a képén vett nagy levegőket. Többször is megmentettem őket a fulladásos haláltól. Mari ilyen állapotban bárkinek odaadta magát. A legijesztőbb az volt, hogy mindig talált is olyan embert, aki hajlandó volt a magatehetetlen lányt megdugni.
Volt egyszer, hogy mentünk a körúton egymás mellett, én magyaráztam valamit Marinak, aztán a tömeg elsodorta, és keresni kezdtem, hogy hol lehet, benéztem a kapualjakba is és az egyik házban a kukák mögött meg is találtam. Egy idegen nyomta őt a falhoz és már Mari bugyija sehol sem volt, a pasi farka meg már benne mozgott. Ott álltam és néztem, ahogy a barátnőm mosolyogva nézte az eget, mert éppen valami szép látomása lehetett, az a csődör meg csak nyomta bele a farkát és közben a mellét szorította lihegve. A férfi eléggé nagydarab volt, fölmértem, hogy ha megzavarom, akkor abból bajom lehet, ezért megvártam, hogy fölbődüljön, elélvezzen, és csak akkor léptem oda, mikor már kihúzta a farkát és éppen térdre nyomta volna Marit, hogy szopja is le.
– Ennyi – mondtam határozottan és próbáltam összerendezni a ruházatát, majd húztam magammal.
– Azt ígérte, hogy ad „P”-t – mondta Mari összeakadó nyelvvel.
Ezután még szorosabb ellenőrzés alá vettem a barátnőmet. Minden alkalommal táska és zseb ellenőrzést tartottam, és a volt barátjával egy pillanatra sem hagytam egyedül. Ezekkel az intézkedéseimmel valamennyire kordában tudtam őt tartani. Együtt mentünk a budai villába egy felolvasóestre. Dénes már ott volt, de úgy tett, mintha nem ismernénk egymást és mikor közelítettem felé, akkor intett, hogy ne. Nem akartam, hogy haragudjon, ezért nem mentem oda, de egész este őt figyeltem. A szívem nagyon fájt, mert még mindig úgy éreztem, hogy szeretem, de ő nem vett rólam tudomást. A házigazda mesélte, hogy Tamás ösztöndíjat kapott a berlini egyetemre és már el is utazott. Ekkor már könnyeztem, mert visszagondoltam a közös boldog életünkre.
Másnap egy olyan házibuliba voltunk hivatalosak, ami független volt a szervezettől. Ezek csak olyan fiatalok voltak, akikkel koncertekre jártunk. A szülők elutaztak és a testvérpár házibulit szervezett. Előtte nem is utazgattunk, egyenesen odamentünk. A fiú és a lány testvérek, Ági és Miki a Kodály köröndnél laktak. Alig egy órája, hogy ott voltunk, mikor dörömbölni kezdtek az ajtón és majdnem betörték. Mikor kinyitotta rémülten állt a falnak nyomva, és ekkor rendőrök lepték el a lakást. Volt, aki megpróbált az erkélyen keresztül meglépni, de nem sikerült neki, mert az ablakok alatt is rendőrök álltak.
Mindenkit igazoltattak, de egyedül engem vittek el, azzal az indokkal, hogy kiskorú vagyok. Két hónap múlva lettem volna 18 éves. Tudtam, hogy volt más kiskorú is a buliban, de őket nem zargatták. A rendőrség folyosóján találkoztam újra az átvert beszervezőmmel, aki egyenruhában volt, de ez nem kék rendőregyenruha volt, inkább hasonlított egy katonaira, de mégsem az volt. Gúnyosan mosolyogva nézett rám, aztán eltűnt egy szobában.
A férfi idegesen nyomta el csikket a hamutartóban, majd az írógéphez ült és nekiállt megírni a jelentését.

BM III/III. FŐCSOP.F.
SZT.SZERV. ALO.
Tárgy: Z. Júlia kiskorú beszervezése
Nevezett ideológiai meggyőzésen alapuló beszervezése sikertelennek bizonyult.
„Farkas” fedőnevű, szt tartótiszt jelentése alapján, a célszemély megjátszva
az együttműködést, megtévesztő információkkal félrevezette a r.szervet.
A szervezetbe beépült „Kölyök” f.n. hálózati személy jelentése alapján
bizonyítást nyert, hogy Z.J. ellenzéki, konspirációs tevékenységet folytat, feltehetően
a „Költő” fedőnéven látókörünkbe került személy felforgató, bomlasztó csoportjának aktív tagja. A 76/746 sz. fedett akció során k.k.-t rendőri intézkedés alá vontuk és előellítottuk. Mivel Z. Júlia erkölcsileg és politikailag is elfogadhatatlan életvitelt folytat
kiskorúságára tekintettel javaslom,ideiglenes javító-nevelő intézeti fogvatartását. Nevezett nagykorúsága után újabb kísérlet indítható Z. J. terhelő/kompromittáló adatok alapján történő beszervezésére.
Bp, 1976……
Felterjesztem: „Farkas” szt.r.alez. Jóváhagyom: „Tigris” szt.r.ezds.

Még aznap éjjel rendőrautó vitt a GYIVI gyűjtőbe, ahol rajtam kívül csak intézetből szökött fiatalok voltak.
Néhány nap múlva az anyám hozott ki innen, de többet nem mertem a mozgalom közelébe menni, féltettem őket és valószínűleg ők is féltek tőlem.