A legrosszabb legjobb éjszaka

A nyári időszakban a kéthetes sporttábor idejére a kollégiumban lakott. Erre a két hétre a szobatársai is visszatértek a kollégiumba, mintha tanítási időszak lenne. A sporttábor valójában egész napon át tartó testnevelésórákat jelentett annak, aki két hét ilyen elfoglaltságot választott magának a szünidőre. Ő szerette a több játék és kevesebb edzés miatt. Kosarazni, focizni lehetett unásig a legkülönbözőbb, sebtiben verbuvált csapatokkal, sőt, egy-egy napra jöttek edzők, akik új sportoknak mutatták meg az alapjait egy kipróbálás erejéig. Lehetett vívni, de akár bikrózni is, amit ő persze nem mert kipróbálni. Néha pusztán a látványa is elég volt, hogy izgalomba jöjjön tőle, nem akart magának kínos pillanatokat emiatt.

Délután és este pedig a kollégium csendje, vagy éppen zsivaja, ha éppen egy kiránduló diákcsoport érkezett, akiknek gyakran kiadták a rengeteg, nyáron üresen maradó szobát. 

Ez a nap is ilyen volt. Délután elterült a jól megszokott felső ágyán és hallgatta a folyosón hangoskodó, számára idegen vendégdiákokat. Két társa zuhanyzott, a harmadik pedig valahol a városban bóklászott. Ilyenkor persze villanyoltás sem volt este 10-kor, mint rendesen. Mind a négyen élvezték ezt a kötelezettségek nélküli kollégiumi létet. Aznap estére ráadásul vendégeket vártak. Pesze két osztálytárs volt, akiknek a sporttáborhoz nem fűlött a foguk, de egy bulizós estét el akartak tölteni a városban, utána pedig beslisszolni a kollégiumba egy kis levezető ivászatra a társak szobájában. 

Este 11 óra volt, mire mind a hatan összegyűltek, némi alapozó italozás után a városban, amit a szobában folytattak. kártya is előkerült, mellé zenehallgatás és jópár kétes eredetű, olcsó, de hatásos rövidital is elfogyott. Már hajnap felé járt, amikor elkezdtek kidőlni a szoba egyetlen asztala mellől. Az egyik vendég srác és egy szobatárs már lehetetlen pózban aludt a két alsó ágyon, egy-egy kupac ruha és táska társaságában. Ők négyen sem bírták már tovább.

Elkezdtek összeszedelőzködni, majd az egyik szobatárs odavetette:

– Alulra már nem férünk a cuccoktól, felül kell aludnunk.

Fél perc sem telt el, ledobta a nadrágját és a pólót az alvó tárts mellé az alsó ágyra és fellendült a felsőre. A vendég srác követte a példáját és elfolglata a másik felső ágyat is, az övét. Kicsit tanácstalan volt.

– Gyertek már, aztán aludjunk! – mordult valamelyikük fentről, és behúzódott a falhoz.

– Na jó, te menj a sajátodba, én meg a másikba! – szólt neki a lent hoppon maradt szobatárs és fellendült a másik felső ágyra, a vendég srác mellé. Rövid szócsata után, hogy ki mennyire fér el a másiktól, elcsendesedtek. Elárvultan ácsorgott lent, aztán elszánta magát és  és felledült a saját ágyára, próbálva nem hozzáérni a fiúhoz. A fal felőli oldalon kapott helyet. Mellette térdelt egy kicsit az ágyon, de nem tudott úgy mozdulni, hogy ne érjen hozzá a takarón keresztül. A többiek szuszogásán már hallani lehetett, hogy rögtön mély, kótyagos álomba zuhantak.

– Feküdj már le! – szólt neki a srác és kitárta a takarót, hogy ő is beférjen alá. Alábújt. Igyekezett a lehető legtávolabb húzódni a másiktól, szinte a falhoz lapult, de se a takaró se az ágy nem volt ehhez elég nagy. Amíg elhelyezkedett, többször hozzáért egy-egy pillanatra. Ilyenkor, mintha villám csapott volna belé. Összekoccant a két alkar, egy pillanatra a két térd, aztán ahogy kinyújtózott mellette, a két váll is összeért. Rögtön eltávolodott, de félt. Tudta, hogy élete legnehezebb éjszakája lesz, mert képtelenség olyan feszült mozdulatlanságban tölteni, ahogy most fekszik, nehogy hozzáérjen. És közben már érezte a felizgultságát, a szíve a torkában dobogott.  

Teltek a percek, amikor meghallotta a mellette szintén hanyatt fekvő srác egyenletes, mélyülő szuszogását. Elaludt. Kicsit megnyugodott. A felizgultsága egy pillanatra sem múlt el, de most lazíthatott egy kicsit. Elengedte magát, és ahogy a vigyázállásszerű fekvésén lazítot, a vállaik összesimultak. Ettől szinte megőrült, olyan jó érzés volt. A takaró alatt a fiú térde is az övéhez ért, talán mozdult egy kicsit álmában. Így maradt, próbált lazítani. Az összesimuló csupasz vállak és összeérő térdek érzése fantasztikus volt. Őrülten felizgult ettől, a kis közös takaró mozdulásán a vaksötétben is érezte, hogy nem tudja elrejteni.

Aztán újabb percek teltek el, talán negyed óra is, amikor a srác megmozdult mellette. Egy kicsit elhallgatott az egyenletes szuszogás, majd a feje oldalra billent és kicsit felhúzta a lábát, rá az övére. Mostmár az épphogy összeérő térdek helyett az egész combjuk összesimult, a vállaik pedig szorosabban nyomták egymásét. Ő a fal felőli kezével lenyúlt a takaró alá és a lüktető ágyékára simította. Úgy érezte, csak pillanatok választják el attól, hogy őrült módjára rávesse magát a fiúra és minden porcikájával hozzásimuljon. Mozgolódni kezdett, összesimuló vállaik és combjuk végigsimították egymást. Eltávolodott egy kicsit, szinte egészen a falhoz lapult, majd az oldalára fordult, a fiú felé.

Szinte ugyanekkor a srác is mozgolódni kezdett, valószínűleg álmában is megérezte a mozgást, aztán az oldalára fordult, végül a hasára. Szinte az egész ágyat elfoglalta ezzel. Hasra feküdve a feje felé fordult, a térdét pedig felhúzta annyira, hogy ő csak a fal mellett, az odalán megint csak szinte vigyázzban feküdve fért el. Aztán visszatért az egyenletes, mély szuszogás. 

Szinte moccani sem mert. Aztán döntött: nem mehet így tovább, kényelembe helyezi magát. Kicsit lecsillapodott, de az apró alsónadrág így sem tudta visszafogni duzzadó ágyékát. A hasára fordult, fejével a fiú felé nézve, lábát pedig ő is kényelmes pozícióba felhúzta, majd finoman rátette a fiúéra, lassan rásimítva a combját az övére. A két felhúzott láb még egy ágyszélességet elfoglalt volna, ha nem teszik egymáséra. 

Hason feküdve visszahúzódott mellé, a vállaik ismét összesimultak, combja és vádlija pedig a fiúéra nehezedett. Ágyékát szorosan az ágyhoz nyomta és érezte, hogy őrületes lüktetésbe kezd az apró, közös takaró alatt. Úgy érezte, pillanatok múlva kitör és eláztatja a lepedőt. Nem mert megmozdulni, próbált arra koncentrálni, hogy lecsillapodjon. A pozíció már laza és kényelmes volt, combjával szinte forrónak érezte a másik fiú combját. Néhány percig igyekezett lehűteni magát és egyenletesen lélegezni, amikor alvótársa megint megmozdult. Érezte, ahogy combja alatt megfeszülnek a másik comb izmai, kicsit feljebb húzódott, majd megérezte a fiú karját a hátán. Öntudatlanul, álmában átvetette rajta és mélyen szuszogott tovább. 

Úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Szinte nyakig felhúzta magukra a takarót és egy kicsit közelebb nyomult a fiúhoz. Fejük csak centikre volt egymásétól, érezte a forró lehelletét. Ennél többet már nem mert tenni, így is szinte megbolondult már az izgalomtól. Lábával teljes hosszában a fiú lábához simult, szinte az ágyba préselve a sajátjával annak combját és vádliját. Ágyéka alá beszuszakolta a fal felőli kezét és lassan mozgatni kezdte a derekát. Szinte csak másodpercek teltek el, máris kitört belőle az élvezet. 

 

Mindent elsöprő hullámokban érkezett olyan erővel, amilyet még soha nem érzett. Gyorsan eltávolodott a derekával a fiútól és próbálta a lepedő falhoz közel eső részét eláztatni. Közben a combok
és vállak egymást masszírozták, újabb és újabb lendületet adva a kitörésnek.
Már a vége felé közeledett, amikor megint megérezte a combja alatti izmok feszülését, a fiú karja pedig eltűnt a hátáról. 

– Ne nyomjál már ennyire, tisztára elzsibbadt a combom! – szólt hirtelen a srác egész halkan, de mindha kiabálás lett volna, úgy érezte a meglepetéstől. Aztán társa szó nélkül kinyújtotta a lábát, hogy kiszabadítsa az övé alól, majd újból felhúzta, hogy mostmár az legyen felül. Fél perc múlva már újra egyenletesen, mélyen szuszogott, ugyanúgy hozzá simulva, de mostmár az ő combja süppedt a másik súlyától az ágyba.

 Az ijedtségtől még mindig nem mert megmoccanni. Vajon észrevett valamit? Mire fog majd emlékezni reggel? Mi lesz a lepedővel? Ügyesen kell majd felkelnem, hogy visszatakarjam és ne vegyék észre. Ezek a gondolatok záporoztak egymás után, amíg meg nem nyugodott. A fiú gyanútlanul, megint mély álomban szuszogott, lábát átvetve az övén, vállaik és felkarjuk egészen egymáshoz simulva. Ő pedig az ijedtségtől még mindig kicsit sokkos állapotban még érezte a fal felőli kezével a lepedő nedvességét odalenn. Aztán ahogy visszacsökkent a pulzusa a normális ütemre, lassan ő is mély álomba süppedt.

Reggel arra ébredt, hogy iszonyatosan elgémberedett tagokkal a másik fiú mozgolódik mellette. Szorosan egymás mellett feküdtek, a takaró valamikor éjjel leeshetett a földre, mert nem volt rajtuk. A másik fiú halkan nyögdécselt, ahogy kissé másnaposan ébredezett.

 Ő hirtelen éber lett, megérezte, hogy megint felizgul. Kinyitotta a szemét. Egyik karjával a másik srác tarkóját fogta át, lábaik egymáséba kulcsolódva, közben, mintha minden tagja elzsibbadt volna, úgy érezte magát. Nem mozdult. Próbálta lecsillapítani hirtelen jött izgalmát, mielőtt a másik felébredne. Aztán a fiú lassan megmozdult. Megfeszítette az izmait, lábai hirtelen szorosabban fonta az övét, aztán elernyedt megint. 

– Hú, basszus… – nyögte halkan, aztán kinyitotta a szemét és belenézett az övébe. Nem szóltak egy szót sem. A fiú megint nyögött valamit, aztán megmozdult. Ő hirtelen megérezte, hogy a másik fiú ágyéka a combjához nyomódik és kőkemény domborulatot érzett rajta. A másik is megérezte mi történt, mert rögtön visszahúzódott egy kicsit. Aztán lassan kinyújtotta a lábát és megpróbálta kibogozni az övéből. A combja egy pillanatra egészen a lüktető ágyékának nyomódott, majd kiszabadította a lábát és kinyújtózott. 

– Hehe, csak nem reggel van? Nekem is… reggel mindig ez van. – nyögte ki hirtelen, aztán egészen elfordult tőle és a hátára fordult. Már nem értek össze, csak feküdtek egymás mellett.

– Hogyhogy mindig? 

A fiú nem szólt semmit, csak felé fordította a fejét és lenyúlt, hogy megigazítsa saját ágaskodó alsónadrágját. 

– Ja, hogy az… – mondta erre, majd ő is ugyanígy tett. És csak remélte, hogy a nedves folt a lepedőn már nem fog látszani, ha felkelnek.