A mokolyás pizza

Kinyitotta a frigót, majd kivette belőle az üdítőt, lazán beleöntötte az üvegpohárba, látszott, hogy pezsgett a vöröses színű ital. Ránézett a faliórára. Kis mosoly lett arcán, majd rögtön a gáztűzhely felé kanyarodott, útközben kivette fiókból kesztyűjét, majd a forró gáztűzhelyből óvatosan kivette a forró pizzát. A gőz illata bejutott orrába, és kissé megszédült. Kifújta magát majd hozzákezdett a vacsorájához. Miközben szürcsölte a meggyízű italt és vágta a pizza egy-egy oldalát, néhol észrevett egy kis zöld valamit a forró sajt alatt megbújva. Rájött, hisz ez fűszer. Micsoda újítás, gondolta majd tovább evett nyugodtan, egyedül.
Végzett, elmosogatott, majd leült alvás előtt relaxált, leült kedvenc fa székében, becsukta szemét, és lazított.

Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki végig simítja állát, lefelé haladva furcsa, bizsergető érzést keltve a nadrágjában. Le a nyakán, a hasfalán, majd a nadrágon az érzés elmúlt. Kinyitotta jócskán álmos szemeit. Egy gyönyörű lányt látott. Barna, egyenes haj, vékony arc, és egy kaján vigyor.
– Csukd be a szemed, édes, és élvezz-, suttogta lágy hangon, majd a férfi érezte, amit ilyenkor kell…

Arra ébredt, hogy székében ül, és a nap erősen süt be az ablakán. Megtörölte szemeit, és körülnézett. Nem volt sehol senki. Pedig határozottan emlékezett, mi történt vele. Hümmögött egyet és ment a dolgára.

Munkahelyén, az irodájában gondolkodóba esett. Hogy is történhetett a dolog. Tetszett neki az a lány, nagyon is, de hogy jutott be a házába? Vagy a pizza hatása? Vagy csak álmodta? Nem tudta, de majd kideríti. Munka után ugyanúgy csinált mindent, mint azelőtti napon. Eljött a 9 óra, a vacsoraidő. Ugyanúgy ette az ugyanolyan formás és kinézetű vacsoráját.
Majd elmosogatott és relaxált…