A nagy töcskölés

Szilvike betrappolt a házba és ledobta a telefonját. Csodás! Nem lesz halloween-party, és esély sem lesz arra, hogy egyedül kapjon egy kis édességet. Fekete éppen most hívta fel, hogy lemondja a találkát, azzal a kifogással, hogy a nagymamája beteg, pedig parti zaját hallotta a háttérben. Nem mintha Fekete számított volna, és valljuk be, valószínűleg nem kap cukrot sem ma este, sem más este, de ez mindennek a határa volt.
Szilvike az órájára nézett, sóhajtott és a fejét rázta. Barátaival azt tervezték, hogy egy folyami körutazásra indulnak egy olyan hajón, amelyet mindannyian fizettek. A hajó indulása előtt kellett volna a kikötőbe érnie, de Fekete-nek köszönhetően késne. Már tizenöt perc késésben van, a forgalommal pedig még több.
Megmozgatta a vállát, és érezte, hogy a skarlátvörös szárnyak a vállán lévő izmokkal együtt megfeszülnek. Kezét végig futtatta a testéhez tapadt fekete köpenyen, ujjait csokoládébarna hajába túrta. A szarvas fejpánt kissé ostoba volt, de egyelőre meg kellett tartania. Úgy döntött, hogy beöltözve marad, amíg megvizsgálja a lehetőségeit. Lehet, hogy ma este megmenthető, ki tudja?
– Hülye autó! – motyogta, és kinézett a felhajtóra az üres helyre, ahol általában a kocsija állt.
Tegnap elromlott, és most a belvárosban volt a szerelőnél. Azt mondta neki, hogy rossz az elosztó sapkája, és az drága lesz. Túlóráznia kell a klinikán, ahol dolgozott. Legalább irodavezetőként beoszthatta magát egy kis túlórára. Nem mintha igazán nehéz lenne a dolga. Megszólalt az ajtócsengő, és Szilvike a bejárati ajtóhoz lépett. Skarlát csizmája a keményfa padlónak csapódott. Kinyitotta a nehéz faajtót, és rámosolygott a gyerekekre.
-Boldog Halloweent! – mondta a kiscsoport vezetője, egy tizenéves fiú.
Abból, amit Szilvike meg tudott állapítani a zombisminkje alatt, hirtelen megtorpant, a szája tátva maradt.
– Hú, de csinos asszonyom! – mondta az egyik gyerek az ajtó túloldaláról, aki valószínűleg pubertás korban volt, ha a tátott szájú arckifejezése erre utalt.
– Nem vagyok asszony! – javította ki, és igyekezett nem forgatni a szemét.
Elég jóképű fiú volt a megszólaló, de egy kicsit öreg az édességgyűjtő körúthoz. Benyúlt az előkészített tányérba és intett, hogy nyissák ki a táskájukat, és igyekezett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy alig volt felöltözve. A gyerekek izgatottan fecsegve körülvették. Nem irigyelte a szüleiket, amikor cukorkómába esnek majd.
A fiú motyogott valamit, és elköszönt tőle, Szilvike egy pillanatig állt az ajtóban, búcsút intett nekik, és próbálta leplezni sóhaját. Ha így telik az éjszakája hátralévő része, akkor kár volt felöltözni. Miután becsukta az ajtót, több hívást is kezdeményezett. Nem volt szerencséje, mindenki dolgozott, vagy túlórázott a munkahelyén vagy már a hajón ült. Elmehetett a város bármelyik bárjába, de nem akarta egyedül csinálni. Csapatban ki tudta kerülni a férfiak figyelmét, és ugyan nem volt mindig kedves, de tudta, hogy jobban érezné magát a barátaival. A csengő még többször is megszólalt, és mindig ajtót nyitott hogy édességet osszon a környékbeli gyerekeknek. Egyébként hol volt az apja? Most már otthon kellene lennie. Az órájára nézett: fél kilenc volt. Órákkal ezelőtt véget kellett volna érnie a műszakjának. Jó munkatárs volt, ezért valószínűleg átvette néhány kollegája munkáját, akiknek gyerekeik voltak.
Az apja, Döni igazi szent volt. Elvette az anyját, amikor az a legmélyebb állapotában volt, majd segített neki talpra állni. Kettejük élete nagyon jó volt, így a lány elég jó családba született, csak az volt a baj, hogy anyjának volt egy végső visszaesése, ami az életébe került, így a férfi egyedül nevelte fel. Mindennek ellenére nagyon jó munkát végzett a felnevelésében, és a lány hálás volt ezért. Annyira hálás volt, hogy meg akarta mutatni neki, mennyire törődik vele, és hogy boldogan átveszi mellette az anyja helyét, de a férfi soha nem figyelt rá ilyen módon, így minden erőfeszítése hiábavaló volt.
Szilvike szomorúan és unottan bement a konyhába. Kinyitott egy üveg bort, és töltött egy pohárba. A nap sok stressze után, a munka, az autó és a Fekete-kel fennálló ostoba helyzet miatt, az izmai összecsomósodtak és lazulnia kellett. Felkapott egy csokoládés brownie-t, és a szájához vitte. Lassan harapott egyet, és becsukta a szemét. A munka és az éjszakai készülődés között nem evett vacsorát, és azt hitte, hogy a hajón bekap majd egy falatot. Most korgott a gyomra és tudatta, hogy rendszeresen táplálkoznia kell.
A bora kortyolgatása között befejezte a brownie-t, és épp a másodikhoz készült, amikor kinyílt a hátsó ajtó, és valaki izgatott hangot hallatott. Megfordult, ajkai közé kapta a csokoládét, és elmosolyodott.
Fasz „Döni” Köcsög azt sem tudta hol van. Kimerülten jött be a házába, miután tizenkét órás műszakot töltött az irodában, és döbbenten bámult. Nem számított arra, hogy a lánya otthon lesz, és arra sem számított, hogy ezt a jelmezt fogja viselni. Egy morgás, amit meg sem próbált megállítani, elszabadult és a levegőben lógott közöttük. Mozdulatlan volt, tágra nyílt szemekkel bámult a lányra, aki telt ajkára nyomott egy darab csokit, másik kezében pedig egy pohár bort tartott.
Vagy Halloweenre volt öltözve, vagy egy bukott angyalokról szóló pornófilm főszerepére. Fekete-piros blúza testhezálló volt, a melle felül kilógott, a szoknyája pedig -ha szoknyának nevezhető, amit viselt-, pár centivel az ágyéka alatt fejeződött be. Szarvak nyúltak ki a fejéből és magas szárú, vörös csizmát viselt. És skarlátvörös szárnyak tárultak ki mögötte. Döni érezte, hogy a hímtagja megkeményedik a rajta lévő barna nadrág alatt. Elszakította a szemét a látványtól és a hűtőhöz ment. Kivett egy sört. Már a felét lehajtotta, mire azt gondolta, hogy eléggé irányítani tudja a beszélgetést.
– Azt hittem, elmész valahova.
– Fekete lemondott rólam. – válaszolta a lány éles hanggal.
Szilvike hangjának tisztán szexuális zöngéjétől a farka lüktetni és fájni kezdett. Nyelt egyet, majd egy kortyban megitta a sört, és az üres üveget a pultra tette. Megfordult, és látta, hogy a lány egy újabb brownie-t dug a szájába. Az ajka összecsukódott a süti körül, szemei lecsukódtak, és a férfi nem tudta levenni róla a tekintetét. Szexuális élmény volt nézni, ahogy ette a csokoládét.
Az apja ágyékát nézve a lány látta, hogy kezd működni a felhúzás. Csak egy utolsó lökésre volt szüksége. Az apja felé vette az utat, és meg sem állt, amíg a testük össze nem nyomódott.
– Ne akarsz egy kicsit szórakozni velem, apa? – mondta neki némán, kezét kemény farkára ejtve. A férfi megengedett magának egyetlen szorítást, mielőtt eszébe jutott, hogy ez rossz, és eltolta a kezét. A kislányát kívánta, és ez nem volt helyes. Mégiscsak egy gyerek volt, és a saját vére. Közeli barátok és lakótársak voltak, de semmi szexuális. Mi a fene történt vele?
Azóta érezte a szexuális töltetet, hogy Szilvike egyszer hazajött a gimnáziumból, és egy nagyon vékony törülközőben jött ki a fürdőszobából és felfedte hosszú, lebarnult lábait. Olyan közel ment hozzá, hogy ennyi év után is esküdne rá, hogy szándékosan tette és nekinyomta a mellét. Amikor a felesége meghalt, mindketten túlságosan összetörtek. Szilvike igazi támasza volt neki. Bár az anyja meghalt, ő gondoskodott róla, amikor a legnagyobb szüksége volt rá, de semmi ilyesmi. Olyan rutinokat alakítottak ki, ahol a szexuális vonzalmát soha nem beszélték meg vagy beszélték meg, pedig tudta, mit akar tenni. És Döni néha késő este hallotta a maszturbálás öblös nyögéseit, amelyek megkeményítették a farkát, akármilyen fáradt is volt. És az éjszakában azt képzelte, hogy a spermáját a lány torkába, vagy mélyen a nedves, fiatal puncijába ömleszti.
Most, hogy Szilvike ebben a jelmezben volt, minden korlát megszűnt. Fekete idióta volt, hogy ezt itt hagyta. Kétségtelenül egy másik szoknyát kergetett. Hülye fiú, mindig ugyanaz volt a probléma. Don tekintete Szilvike torkára húzódott, ahogy lenyelte a csokoládét és a mosolyra, ami megérintette az ajkát. Egy kis csokoládémorzsa tapadt a lány alsó ajkára. A skarlátvörös rúzsán lévő csokoládé megőrjítette. Kezét a lány szájára, majd az ajkaira csúsztatta. Szilvike nyelve kitört, és hegye megsimogatta az ujja oldalát. A lány éppúgy akarta őt, mint ő a lányt. És meg akarta kapni, amit akart. Fel-le nézett, ideges kezével a hajába túrt.
– Csodálatosan nézel ki! Ha gyakrabban öltöznél így, az őrületbe kergetnél minden férfit. – mondta neki érdes és rekedtes hangon.
– Ez csak egy jelmez, apa! – suttogta a lány tágra nyílt szemekkel.
A puncija illata megőrjítette.
– Halloweenre való, igaz? – kérdezte Don, és hátrébb lépett, hogy némi távolságot teremtsen köztük.
Ki kellett húzódnia a lánya személyes teréből. Nem tudott úgy gondolkodni, hogy közben a lány illata áradt köztük, és képletesen megragadta a zacskójánál fogta.
-Ki ne hagyná ki az alkalmat? – válaszolta Szilvike mosolyogva.
-Mindig is szeretted az édességeket, ugye? Tudod, hogy azoknak a lányoknak, akik sok édességet esznek, sok rossz foguk van.
A lány megmozdult, és letette a borospoharat. Pirosra festett körmei kontrasztot alkottak a fényben, a férfi kék ingén. Ha tovább mozdult volna, megcirógatta volna a mellbimbóit. Csípője előrenyomult, bár Don megpróbálta megállítani.
– Imádom az édességeket! – suttogta, miközben a férfi előtt imbolygott.
Ajkai szinte az övét súrolták, mielőtt megfordult volna, véres szoknyája pedig illetlenül felemelkedett, megmutatva neki a bugyi szűzies fehérjét.
Az apa ökölbe szorította a kezét, miközben a lány előrehajolt egy tál fölé hajolt, amely kukoricát és mogyoróvajas édességet tartalmazott. Amikor feléje fordította a fejét, egy darab cukorkás kukoricát nyomott az ajkára, és a nyelve megpöckölte a hegyét. A farka még egyszer megrándult a nadrágjában.
– Basszus meg Szilvike, hagyd ezt abba! – mormolta.
A lány eléje mozdult, megfordította és maga és a pult közé szorította. Szilvike meggörnyedt, a medencéje szorosan a pulthoz simult, a feneke olyan volt, mint egy érzéki büfé. Ő pedig éhes ember volt.
-Mire vársz? -kérdezte a lány.
Az apja érzése a háta mögött, annak farka a fenekének buja ívéhez nyomva, a pulton dörzsölődő szeméremcsontja izgalomba hozta Szilvike-t. Régóta szerette Dönit. Valójában nem is emlékezett olyan időszakra, amikor valamilyen szinten ne fantáziált volna róla. Ez volt a titka egész másodéves korában. Alig néhány hónappal ezelőtt majdnem átlépte a határt, és azóta más volt. Valami, ami nem volt teljesen szexuális, de mindig ott volt a felszín alatt, és felismerte, hogy mindketten szexuális lények. Néhányszor eljátszott a férfi erotikus izgalmával. Döni követte a tekintetével, amikor „véletlenül” kilépett a zuhany alól. De mindennek vége szakadt, amikor az anyja meghalt. Szilvike tudta, hogy az apjának még mindig vannak szükségletei, még ha külsőleg nem is merte beismerni. Legalábbis neki nem.
Feltételezte, hogy ki kellene költöznie, bár egyikük sem említette. Don nem volt olyan vén. Csak húsz évvel idősebb nála, és csak a harmincas évei végén járt, ráadásul legalább tíz évvel fiatalabbnak tűnt. És egészséges szexuális vágya kellett, hogy legyen, ha a fenekét nyomó kemény hímvesszőnek hinni lehet. A válla fölött átnézett, és megnyalta a kukoricát. Döni szeme a szájára tapadt. Felnyögött a finomság hegye körül, szívta és kavargatta. A férfi még jobban nekinyomta magát. A lány teste felívelt és a medencéjét a gránitlap széléhez dörzsölte.
– Olyan kemény vagy, apa! Kérem!– lihegte.
Letette a maradék cukorkát, és két kézzel megmarkolva a pultot hátrafelé lökte a fenekét.
-Kéred? Mit? – kérdezte vissza Don és nyelvével a lány fülétt nyomkodta.
Szilvike tudta, hogy szereti a férfi játékot, amit játszanak: a tiltott játékot az apja és a lánya között, de arra nem számított, hogy a puncijából ragacsos lé csöpög, ha arra gondol, hogy ez a férfi, az apja megbassza. Márpedig nem volt kétséges hogy meg akarja.
– Kérem! – ismételte és nem tudott ennél többet megfogalmazni.
Nem érdekelte, mit csinál, vagy hogyan csinálja, csak az, hogy kíméletlenül tegye magáévá.
– Csak egy pillanat! – suttogta Don és elhagyta a lánya fülét
Lehúzta a száját Szilvike nyakán. Az felnyögött, ahogy érezte, hogy a férfi leveszi róla a súlyát, és leesett az álla, amikor Don a szoknyája alá nyúlt, és lehúzta a bugyiját, kitéve nedves puncijának a hűvös októberi levegőnek.
-Apu!
–Ssshh édesem, itt van apu!
A férfi térdre ereszkedett előtte és széjjelebb tárta a lábait. Érezte, ahogy a lehelete megcsapja a nyílását, majd a puncija belsejét. Don levegőáramot fújt a puncijára, majd ajka elérte a lédús csiklóját.
-Apu! -kiáltotta újra Szilvike és felnyögött, miközben Don nyalni kezdte a punciját.
Ajkai rezgései szinte széttépték miközben szopogatta kezdte a nemi szervét. Beledugta az ujját, hogy megvizsgálja. Klinikai pontossággal megtalálta a G-pontját, és köröket kezdett rajzolni rá.
– Ó, bassza meg! – Szilvike készen állt, hogy kiugorjon a bőréből, ahogy az érzések gyorsan fejlődtek.
A vágy hogy a mosdóba menjen és a kezével véget vessen a kéjhullámoknak, előbb belülről égette a punciját, majd kívül is megjelent. Megfogta az egyik mellét, és simogatni kezdte a bimbót, miközben csípőjét az apja arcára nyomta.
– Apu kérlek!
A férfi széjjelebb húzta egymástól a szeméremajkait, és a nyelve olyan volt, mint egy szigony. Szilvike egyensúlyozott rajta és nekidörzsölte lédús punciját. Ezután az ujjait is bevetve egyszerre csinált valamit a nyelvével és az ujjaival, amitől a lány felsikoltott. Nem tudta visszatartani a lélegzetét, nem tudott gondolkodni. Hullámokban élvezett el. A teste összeszorította és elengedte az apját, bár a betolakodó nyelv túl kicsi volt ahhoz, hogy teljesen kielégítse őt. Szüksége volt a férfi farkára.
Szilvike lehunyta a szemét, ahogy az érzések kezdtek alábbhagyni. Hagyta, hogy a feje visszaessen a hűvös gránit munkalapra. A puncija átázott a szükségtől, és annyira megdagadt, hogy biztos volt benne, hogy nem fogja tudni összecsukni a lábát.
Don felállt és vággyal teli szemekkel nézett rá. Pénisze erősen a nadrágja anyagához nyomódott és nem tudta elrejteni, milyen kemény. A lány pézsmás, csípős illata felszállt rá amikor az térdre ereszkedett, hogy viszonozza szívességét, de a férfi megrázta a fejét.
A lány mellett elnyúlva elvett egy darab mogyoróvajat a finomságokkal teli tálról. A szájába dobta, majd elkapta a lánya száját egy mély csókban, amiben mindketten ott voltak az édesség íze mellett.
Szilvike nyelvén robbant az íz és tapogatózni kezdett a nadrágja zsinórján. Rájött, hogy a kezei képtelenek ügyesen kezelni a csomót, amit ki kell oldania. Motyogva késért kezdett nyúlni, de apja előre sejtette, mit fog tenni. Mosolyogva hátrébb lépett, kioldotta a csomót a nadrágján és hagyta, hogy a padlóra essen. Egy gyors mozdulattal ledobta az alsónadrágját is.
– Menj a pulthoz, kicsim! Apa elveszi a saját halloween-i csemegjét.
Máskor ez nevetségesen hangzott volna, de most a hangjában rejlő szükség miatt minden más elhalványult. Mit számít az, ha először hátulról akarja magáévá tenni? Csak az számít, hogy az a hímvessző mélyen el legyen benne temetve. Ez kellett neki. Még akkor is, ha a szája vágyott a férfira.
–Szeretnélek szopni!
-Majd később! Először a punciban akarok lenni! – válaszolta az apja és végigsimította a kezét a hátán.
Keményen lenyomta még egy kicsit, és rájött, hogy dominanciája újabb réteget adott az izgalmához. Letépte a ruháját, felfedve lédús, nagy melleit. Odahajolt és csupasz mellkasával a hideg pultot súrolta. Felnyögött, és egy kicsit szélesebbre tárta a lábát és a csizmáját szilárdan a parkettára helyezte. Döni mögé lépett és a farkát szeméremajkai közé vezette. Amikor a csiklóját súrolta, elakadt a lélegzete. Szilvike hátranyomult, sajgó testével könyörögve, hogy legyen már benne.
– Kérlek, apa!
– Türelem! – suttogta, és egy kis morgással fejezte be:
-Évek óta mókázol velem, és most apu édességet kap. Rajtad a sor, hogy várj, kicsim!
Nem volt más, csak a pult széle, amibe Szilvike belekapaszkodhatott, és ez nyilvánvalóan nem volt elég jó az apjának. Bevitte a nappaliba, és leeresztette a kanapé túltömött karfájára.
– Kapaszkodj a párnákba! Ha jó leszel, valamikor megtesszük ezt úgy is, hogy valaki alattad lesz a kanapén. Talán az egyik barátom… vagy az egyik barátnőd.– mondta neki és a medencéjét erősen a kanapé karjához nyomta.
A lány felnyögött a gondolattól, hogy megosztja az apját az egyik barátnőjével… vagy őt fogják ketten kitölteni. A gondolattól még nedvesebb lett, mint eddig. A férfi néhányszor megrántotta a farkának gömbölyű fejét a csiklóján stimuláció céljából. Nagyon jó volt!
– Vagy talán megkötözlek, kiterítve az ágyamon. Fogadok, hogy gyönyörűen néznél ki a bimbóidon és a csiklódon lévő csipeszekkel!
Az apja ujjai elhagyták a farkát, és megszorították a csiklóját. A lány a fájdalom szúrásától felnyögött és zokogott. A medencéjét a kanapéhoz nyomta, még több stimulációra vágyva. De a pulttal ellentétben a kanapé túl volt tömve, így többre vágyott.
-Apa! Kérlek! Szükségem van…
– Elég sokáig vártál. Ezt meg kell szoknod, Szilvike! Apa most már nem enged el! – válaszolta a férfi és elcsuklott a hangja.
Erősen megcsípte a lánya csiklóját, és amikor az felkiáltott a fájdalom kéjétől, belesüllyedt átázott hüvelyébe. Teljesen kitöltötte, és úgy érezte, otthon van. Rekedtes diadalkiáltást hallatott, amelyet elnyomott a lány mélységes elégedettsége. Don rövid mozdulatokkal kezdett mozogni. Egyik kezével megszorította a fenekét, a másikkal pedig a csípőjét fogta. Szilvike a rátapadt miközben a díszpárnát szorította. Elméje üres volt, egész lénye a testén átsuhanó gyönyörhullámokra összpontosított. Apja farka tökéletesen kitöltötte, minden egyes lökésnél rácsapta nehéz golyóit a csiklójára. Ahogy gyorsabban kezdett mozogni, mindkét keze megragadta a csípőjét, és hihetetlenül mélyre hatolt benne. Az izgatottsága megkönnyítette az utat. Szilvike megfeszítette a punciját, az apja pedig a hátára hajtotta a fejét. Nedves haja érzékien simogatta vállának finom bőrét, és csiklandozta a tarkóját. Felbátorodva a férfi reakcióján, felemelte a fenekét, és hátralökte a csípőjét.
– Szilvike… – zihálta az apja remegő hangon.
– Kérlek apu! – könyörgött a lány és a fenekét mozgatta.
Egyik kezével elengedte a kanapé párnáját, hogy átfogja apja combját, körmei pedig a puha, szőrös bőrbe csíptek. Egy kicsit lejjebb mozdult, hogy a hímvessző a lehető legmélyebbre be tudjon jutni. A férfinak nem volt szüksége gravírozott meghívóra. A lánya teste az övé körül görbült, ő pedig egyre gyorsabban mozgott benne. A lökései megbüntették… szinte a fájdalom határáig, de nem egészen addig. Épp arra volt elég a stimuláció, hogy egyre több vágyat keltsen. Zacskójának könnyű dobogása a csiklóján, végül áttörte a lány védelmét.
Szilvike behunyta a szemét, kiengedte az összes levegőjét, és egy végtelen pillanatra felfüggesztve hagyta. Azután sikoltozott, sikoltozott, a párnát markolászta, a lábai és a puncija pedig feszült az apja hímtagja körül, miközben a spermalöketek betöltötték éhes punciját. Szilvike homályosan hallotta valaki sikoltozását, hosszan tartó, végtelen lélegzetvételét, mígnem elfogyott az oxigén, és rájött, hogy ó az a valaki. Nagy levegőt nyelt, a puncija remegett az orgazmusa utórengésétől, és még mindig érezte magában apja kemény farkát. A férfi a hátára nyögött, lágy csókot nyomott a gerincére, majd lassan elhúzódott tőle. Szilvike is felnyögött, amikor elvesztette. Megfordult, és a szemébe nézett. Apjának nagy farka sötétvörös, majdnem lila volt, és a nedve borította.
Térdre rogyott, mert lábai egyébként is fenyegetően remegtek és a nyelvével tisztára nyalta. Letörölte róla a kevert nedvet, és hagyta, hogy az íz a lelkére telepedjen. Néhány másodperc múlva a férfi megrázta a fejét és felhúzta a lábára.
– Túl érzékeny vagyok – mormolta neki, és magához vonta a karjába.
Egy pillanat múlva lehajolt, karját a lány lába alá csúsztatta, és felemelte, mintha semmi súlya sem lenne. Felvitt az emeletre a hálószobába, és letette az ágyra. Kezei a csizmájára költöztek, Szilvike pedig széttárta a lábát. Gyengéd, türelmes kézzel távolította el őket. Amikor a lány mezítláb volt, felállt, és levette magáról a jelmez többi részét -beleértve az ördögszarvakat is- és a sarokba dobta őket. De amikor le akarta venni a nyakpántot is, az apja megállította.
– Tartsd meg! – mordult rá dominánsan, és a lány csak engedelmesen bólintott.
A férfi levette a köntösét és felmászott az ágyra. Lágy puszikat adott Szilvike mellére. Nyelve hegye az egyik mellbimbó felett körözött, míg a másikat simogatta.
– Istenem, milyen jó ízed van kislány! – mondta fülledt hangon, mielőtt erősen megharapta volna a mellbimbóját.
Szilvike meghajlította a hátát, és döbbent kiáltást hallatott a fájdalom és az élvezet keverékétől. Minden érzés annyira elsöprő volt, hogy úgy érezte, elmegy az esze.
– Apu, kérlek!
– Kérlek, mit, kicsim? Mondd, mit akarsz, hogy tegyek veled?
Mosolyogva hátrálva a lány lábai közé költözött, és hímtagjával megütögette duzzadt szeméremajkát.
– Azt akarom, hogy úgy dugj, mintha egy kurva lennék! Azt akarom, hogy ürítsd ki a golyóidat a lányod méhébe! -kiáltotta Szilvike, nem törődve azzal, hogy valaki meghallhatja.
Ezek az utolsó szavak olyan buja örömet okoztak a férfinak. A saját lányát hallotta, amint ilyen szavakat sikoltozott neki. Ez csak a legsötétebb képzeleteiben fordult elő eddig. És milyen apa lenne, ha nem adná meg a lányának, amit az akar?
– Jó kislány, itt a jutalmad! – mondta neki, mielőtt teljes hosszában beledöngölte volna magát.
Szilvike ívelt háttal kiáltott az extázistól. Lábait ösztönösen az apja derekára kulcsolta, közelebb húzva őt, miközben a bőrének az övéhez csapódása visszhangzott a fülében. A háta fájt a férfi lökéseinek erejétől, a fenekén lévő bőr kivörösödött a combjainak ismétlődő nyomásától. De minden percét imádta.
Döni sem állt meg. Már régóta visszafogta magát és most, hogy belekóstolhatott a tiltott gyümölcsbe, nem tudott uralkodni magán. Testét a lányhoz szorította, és nyelvük a szájában birkózott, miközben egyre erősebben és gyorsabban dugta.
– Bassza meg, apa, olyan durva vagy!
A lány felnyögött a férfi ajkán, miközben a körmeit apja hátába vájta.
– Elélvezek apuci!
-Élvezz el a kedvemért kicsim! Én is azt teszem! – mondta Don és azonnal elkezdett vadul nyomulni.
Semmi finomság vagy szelídség nem volt a mozgásában. Csakis tiszta ösztönök. Egy utolsó lökéssel olyan mélyre lökte a hímvesszőjét, amennyire csak tudta a lánya méhébe, és belelőtte a magját.
Szilvike olyan hangot adott, ami alig volt emberi – hullámzó, változó hangmagasságú állati zajt–, és a szeme kifordult. A nyelve kicsúszott a szájából. Megremegett az érzéstől, hogy meleg sperma került a szűk lyukába, és megborzongott valami ragyogó dolog alatt. Olyan jól érezte magát, és olyan boldog volt, amikor átadta magát ennek a ködös boldogságnak. Amikor végre belőtte az utolsó szál spermát a lány belsejébe, Döni lassan visszahúzódott az elgyötört puncijából, és lefeküdt mellé, kimerülten, miután úgy dugta, mintha még feleannyi idős lenne. Azután érezte, hogy a lány teste az övéhez préselődik, és elmosolyodott, amikor látta, hogy kislánya ragyogó mosollyal az arcán átöleli.
-Annyira jó volt apa! Ez volt életem legjobb szexe! Fekete még csak nem is hasonlítható hozzád! Csináljuk még egyszer? -mondta neki vidáman, miközben egy apró puszit adott a szájára.
-Később, Szilvike! Később lesz időnk minderre. Egy életen életen át!
Szorosan hozzábújt, tudván, hogy ez volt élete legjobb Halloweenje.