A szexpláza

A kis piros autó idegesen szlalomozott a sűrű forgalomban.
– Ne siess már annyira! Még itt hagyjuk a fogunkat! – szólt rá barátnőjére Nikoletta Fasztalicska.
– Bocs, de olyan izgatott vagyok! – szabadkozott Sharonos Kriszta, és egy éles kor-mánymozdulattal átvágott a mellettük levő sávba.
A szép Nikoletta Fasztalicska beletúrt szőke hajába, és felsóhajtott:
– Ha elárulnád, hogy mitől olyan olcsó és izgi az a bevásárlóközpont, talán engem is felcsigáznál. Csak nehogy gagyi cuccokkal legyen tele!
Sharonos Kriszta nem válaszolt, csak mosolygott, Nikoletta Fasztalicska pedig újra a gondolataiba merült.
Barátnője igencsak titokzatoskodott, amikor elhívta bevásárolni. Csupán annyit mondott, hogy nem kell sok pénz, nagyon olcsó minden.
– Te! Nálam csak papírpénz van… a bevásárlókocsihoz meg csak kell némi apró, nem?
Fekete hajú barátnője csak vihogott, de Nikoletta Fasztalicska ingerült lett.
– Ha nem mondasz semmit, hazamegyek! – fenyegetőzött, mire Sharonos Kriszta abbahagyta a kacarászást.
– Csatold ki a melltartódat, és vedd ki a blúzod alól.
– Mi van? – rökönyödött meg a szőke szépség.
– Tedd, amit mondok! Bízz már bennem!
Sharonos Kriszta fejcsóválva szabadult meg fehérneműje felső darabjától, amikor Sharonos Kriszta újra rászólt:
– És jobb, ha a bugyidat is lehúzod, elég a szoknya…
– Te meghülyültél! Dehogy veszem le! – csattant fel Nikoletta Fasztalicska, és barátnője arcát kezdte vizslatni, a tébolyodottság jeleit kutatva.
– Rajtam sincs! – lebbentette fel rövid szoknyáját Sharonos Kriszta, és a szőke lány meglátta barátnője combjai között sötétlő szőrszálakat.
– Komolyan megbolondultál! – nevetett most már kínjában, amikor társa felkiáltott:
– Nézd! Már itt is vagyunk! – mutatott előre.
A külvárosban jártak, és Nikoletta Fasztalicska bizalmatlanul méregette a fura formájú épületet.
– Olyan az a kupola, mint két cici egymás mellett… de az a torony közöttük… – kapta szája elé a kezét. – Mint egy álló fasz!
– Olyan bizony. Egyáltalán nem véletlen, mert a neve Szexpiac. Egy hete nyílt meg – nézett rá jelentőségteljesen Sharonos Kriszta, de csodálkozni nem sok ideje maradt, már fordultak is be a zsúfolt parkolóba. Szerencséjük volt, mikor odaértek, pont a bejáratnál szabadult fel egy hely.
Nikoletta Fasztalicska felnézett a föléjük magasodó fallosztoronyra, a terebélyes cicikupolákra, de akkor akadt el igazán a szava, amikor a bejáratra pillan-tott.
– Ez egy pina bemenetét mintázza! – nézte a rózsaszínben domborodó falat és a bíbor ajtókereteket, amely kétségtelenül egy női nemi szerv alakját vették magukra.
– Ne finnyáskodj! A másik oldalon szűk popsibejárat van. Ott mindig nagy a torlódás.
Nikoletta Fasztalicska elképzelte, hogy kis kerek lyukon próbál benyomakodni a tömeg, és elhallgatott. Elhűlve figyelte az emberfejnél is nagyobb csiklólámpát felettük, mikor beléptek az épületbe. Hatalmas – csak 18 éven felülieknek! – felirat terpeszkedett mindenütt, oldalt két sorban álltak a bevásárlókocsik, és amikor oda akart állni a közelebbi sorhoz, barátnője megfogta a karját.
– Ne oda! Az a férfiaké! – húzta el.
Nikoletta Fasztalicska bizonytalanul tipegett magassarkújában, nem értette a rend-szert, csak akkor világosodott meg minden, amikor látta, hogy az ő sorukban férfi alkalmazott áll, míg ahová az előbb akart beállni, egy nő feszít – egyenruhájában – a bevásárlókocsik előtt.
Sharonos Kriszta határozottan elé lépett, majd együtt figyelték az előttük álló reszketeg vénasszonyt. Az egyenruhás férfi szó nélkül egy kocsi lakatjához illesztette a mágneskártyáját, és a nyanya elé tolta.
– Ide tényleg nem kell pénz – gondolta elismerően Nikoletta Fasztalicska.
Sharonos Kriszta következett.
– Mutassa a melleit! – szolt rá az alkalmazott férfi.
Tamarában megállt az ütő, de meglepődése akkor lett igazán teljes, amikor Sharonos Kriszta csábos vigyorral felhúzta kivágott blúzát, kidüllesztette hegyes cicijeit, és megkapta a bevásárlókocsit.
– Adjon egy nyelves csókot! – szólt most Tamarára az alkalmazott.
– Adjon neked a halál!
– Gyere, elég nekünk egy kocsi is – rángatta Sharonos Kriszta a karjánál fogva dühös barátnőjét, aki fordultában még a férfira szólt:
– Dugd fel a mágneskártyádat, kopasz kéjenc!
– Ne csinálj már feltűnést, mindenki rajtunk röhög! – csendesítette barátnőjét a fekete lány.
– De hát az öreg nénitől nem kért semmi ilyesmit!
– Csodálkozol? Nem is tudom, mit keres az itt.
– Magyarázd már meg, mi történik! – happogott Nikoletta Fasztalicska, és barátnője türelmetlenül elhúzta a száját.
– Még mindig nem érted? A testünk is fizetőeszköz! – súgta, mire a szép szőke lány megrázta a fejét.
– Na, én megyek haza!
– Állj már le, én is csak nézelődni jöttem! Nem muszáj venni valamit… jó szórakozás lesz, gyere már! – győzködte Sharonos Kriszta a szőkét, aki végül kötélnek állt.
– Hogy te milyen őrültségekbe rángatsz engem állandóan – mosolyodott el.
– Őrült az, aki kitalálta ezt az egészet – nézett furcsán Sharonos Kriszta.
– Te már voltál itt. Ne is tagadd!
A fekete lány halvány bólintással válaszolt.
– És, vettél valamit? – faggatta Nikoletta Fasztalicska.
– Csak pár doboz faszt – legyintett Sharonos Kriszta.
Nevetve indultak a hatalmas csarnok felé. Szemben velük egy középkorú nő tolta színültig telepakolt kocsiját kifelé, miközben furcsán széttett lábakkal lépkedett.
– Hűha! Ez jó sokat fizetett már! – jegyezte meg Sharonos Kriszta, de szőke barátnője meg sem hallotta a megjegyzést, az első árus standjára tapadtak csodálkozó pillái.
Ásványvizek sorakoztak ott, és a pulton áthajolva egy vékony nő szopta az eladó férfit. Kéjesen lassú nyelvmozdulatokkal dolgozott, közben rövid szoknyája alól csupasz pinája a bejövők szeme elé tárult. Az arra járó férfiak elismerően nézegették, de Nikoletta Fasztalicska elfordult.
– Ez gusztustalan! Hogy képes erre, egy ásványvízért? – háborodott fel, de a merev fasz látványára apró szikrák gyúltak ölében.
– Akció! Akció! Egy puncimutatás az óvszer ára! – kiáltott mellettük harsányan egy egyenruhás férfi, majd a barátnőkre kacsintva hozzátette: – Nálam ingyen kipróbálható.
Nikoletta Fasztalicska egy epésen megszégyenítő mondatot akart a bárgyún vigyorgó fickó képébe vágni, de a bejáratnál látott görnyedt hátú vénasszony elé tolakodott.
– Én kipróbálnám! – mondta remegő hangon, de az egyenruhás ráripa-kodott:
– Húzzon arrébb, nyanya! A pelenkák egy sorral arrébb vannak.
Sharonos Kriszta kacarászott, és tovább húzta a felháborodottságtól megnémult barátnőjét az árusok között.
Két eladónő is a pulton feküdt, és csupasz feneküket a nézelődők felé fordítva rendezgették a férfi tusfürdőket, velük szemben azonban igazi vásárlás folyt. Olcsónak kinéző kerti székek között lovagolt egy duci nő, egy félig letolt nadrágú eladó farkán, míg telt mellei vidáman ugráltak.
– Ilyen drágák lennének ezek a vacak székek? – töprengett Sharonos Kriszta.
– Szerintem egy egész garnitúrát vehet – nevetett a szőke lány, aki első felháborodottságán túl, kezdte izgalmasnak találni a bevásárlóközpontot.
A kövér vásárló alatt eléggé izzadt a fickó, és Nikoletta Fasztalicska megfigyelte, hogy minden eladón fehér sapka van, megkülönböztetésül.
– Elég ciki lenne, ha valaki kiszolgáló személyzetnek adná ki magát – fordult meg a fejében a pajkos gondolat, de szemei már a következő pult felé tekintgettek.
Hosszú sor kígyózott előttük, és csak férfivásárlók tömegén keresztül kukucskálva pillanthatták meg azt a széttett lábakkal ülő eladónőt, aki hatalmas melleit gyúrogatva sóhajtozott:
– Kettőt fizet, egyet kap.
A hangja el-elcsuklott, amikor az előtte térdelő szakállas nyelve végig-szántott rózsaszín pináján.
– Következő! – szólt egy kis idő múltán rekedten, és a szakállas kezébe nyomott egy százötven forintos étolajat.
– Szánalmasak ezek a férfiak! – tört fel a felháborodás újra Tamarából, de Sharonos Kriszta fátyolos tekintettel nézett vissza rá.
– Ugyan, képzeld magad az eladónő helyébe.
Szótlanul mentek el egy hatalmas zöldségespult mellett, ahol árubemutató zajlott.
Dúskeblű hölgy rakosgatott mindenféle gyümölcsöket mellei közé, így kínálva az árut, mellette uborkával simogatta nedvességtől csillogó punciját egy másik eladónő.
Már Sharonos Kriszta is fintorgott.
– Menjünk a kiskereskedőkhöz. Itt eléggé nagyüzemben mennek a dolgok.
Nikoletta Fasztalicska szórakozottan bólintott. Egy orchideákat áruló férfit figyelt, ahogy előre-hátra mozog egy kerek fenék dombjai mögött. Akkora farka volt, hogy nem tudta tövig nyomni a nőnek, vagy tíz centi mindig kilátszott.
Váratlanul a görnyedt hátú nyanya tipegett melléjük.
– Maguk sem kaptak még semmit, kedveskéim? Ilyen udvariatlan el-adókkal még életemben nem találkoztam! Ezek nem akarnak eladni semmit! – rikácsolta, aztán szemüvegét homlokába tolva nézegette az orchideák árcéduláit. – Milyen olcsók ezek a gyönyörű virágok!
Szemben velük, örömteli arccal lépkedő, rendezetlen ruhájú nő tolta a kocsiját. Révedező tekintettel közeledett, mint aki nem lát semmit, és majdnem Anitának tolatott. Nikoletta Fasztalicska négy orchideát számolt a bevásárlókocsijában. Keze önkéntelenül csúszott ölére, és bugyija vágatában nedvességet tapintott. Aztán Anitára nézett, aki alsó ajkát beharapva, szaporábban lélegzett a szokásosnál.
– Tényleg gyönyörűek az orchideák! – jegyezte meg alig hallhatóan, Sharonos Kriszta pedig megnyalta a szája szélét.
– Hé! Én nem vagyok eladó! – kiáltott egy nő felháborodottan az őt tapizó kövér férfira.
– Akkor miért flangál itt fehérneműben?
– Mert nincs próbafülke!
– Bo… bocsánat. Azt hittem itt is árubemutató van – szabadkozott a hájas alak, míg a nő egy melltartóval püfölte a fejét.
A barátnők kuncogva haladtak tovább. Nikoletta Fasztalicska lélegzete azonban el-akadt egy pillanatra, amikor egy olasz macsó kinézetű eladó meztelen felsőtestét pillantotta meg. Mögötte kartonokban álltak a gyufák, előtte két nő térdelt, kéjesen szopogatták vastag farkát.
– Nem azt mondtad, hogy a múltkor gyufát vettél?
Sharonos Kriszta zavartan simította hátra a haját.
– Persze… de máshol. Ott nem volt ilyen drága – magyarázkodott, de Nikoletta Fasztalicska látta tekintetén a hamisságot.
– Huncut! – ingatta mosolyogva az ujját, majd elgondolkozva nézett vissza az olaszos eladóra. – Ettől még drágábban is megérné.
Sharonos Kriszta megragadta a karját.
– Gyerünk, dobd be magad!
– Na, ne! Ez olyan lealacsonyító! Itt, mindenki szeme láttára…
– Épp ez az izgalmas benne – gyúlt tűz Sharonos Kriszta szemeiben, de Nikoletta Fasztalicska nagy léptekkel tovább terelte barátnőjét.
– Arról volt szó, hogy csupán nézelődünk – mondta keserű arccal, de hangjában bizonytalanság csillant.
A bútorosztályon lelassultak. Egy franciaágyon két eladó dugott egyszerre egy vadul vonagló, nagyseggű nőt. Kisméretű kanapé nyikorgott mellettük, amelyen négy férfi ült. Mindegyikük ölében testes eladónő mozgott fel-le, és négy ágaskodó fasz merült el az eladónők minden mozdulatára.
– Érzik, ugye? Mennyit kibírnak ezek a bonnel-rugók?
A férfiak aléltan bólogattak, miközben Nikoletta Fasztalicska érezte, hogy nedvei már a combján csorognak.
– Egy kevés kenyeret, meg valami felvágottat mégiscsak veszek, semmi sincs otthon – mondta ártatlan szemekkel Anitának, mialatt simogatva igazgatta megkeményedett mellbimbójától hegyesedő pólóját, majd elszántan az élelmiszerosztály felé fordult.
– Azt hiszem, nekem is kellene valami kaja… meg szomjas is vagyok, úgy kiszáradt a szám – villanyozódott fel barátnője is, majd megszaporázták lépteiket.