A szopás is muszájból megy, mert a szájkarika segít nyitva tartani a számat

Egy nap lefekvéshez készülődök. A tusoláson túl vagyok már, meztelenül megyek a hálószobába lefeküdni. Valamiért furcsa érzés kerülget. Mintha nem lennék egyedül, pedig egyedül élek. Elhessegetem ezt a gondolatomat, lefekszem, betakarózom és még a mobilomon megnézek ezt-azt. Nagyon álmos vagyok, megpróbálok elaludni, de nehezen megy, sokféle gondolat kavarog a fejemben. Végül elnyom az álom. Közben a nappaliban megmozdul egy alak és a hálószoba felé közelít. Fülel, leskelődik, hogy alszom-e már. Közelebb jön, meglökdös, de nem ébredek fel még mindig. Örömmel nyugtázza, hogy csendben meg tudja valósítani az akaratát…már régóta szeretett volna fogollyá tenni. Előkerülnek a kötlek, ragasztószalagok és szájpeckelők is. Belekezd. Módszeresen kötöz, egyre több kötelet használ és nagyon óvatosan dolgozik, hogy ne ébredjek fel. Egy csík ezüst szalag a számra kerül. Meg akarok fordulni, de nem megy, kezdek ébredni. Először nem is vagyok tudatában, hogy mi történt, csak érzem, hogy elég kényelmetlen helyzetben vagyok. Magamhoz térek és akkor azt látom az éjjeli lámpa gyér fényében, hogy valaki figyel én meg meg vagyok kötözve teljesen. Próbálok kiszabadulni, de nem megy a kötelékeim nagyon szorosak, nem engednek szinte minimális mozgást sem. A szemere egy sál kerül, most már nem is látok semmit sem. Nagyon szorult helyzetbe kerültem. Egyszer egy ismerős hang szól:
– Most az enyém vagy, imádom nézni, ahogy szabadulni próbálsz. De el kell törnöm a lelkesedésedet, nem fog menni, gondom volt rá, hogy alaposan megkötözzelek.
A hang egy ismerősömé, akivel már beszéltünk egy ilyen helyzetről és, hogy jó lenne megvalósítani, de nem gondoltam volna, hogy meglepetésszerűen ezt meg is csinálja. Mivel feltűnik neki, hogy ismerős lehet nekem, tovább beszél:
– Igen, az vagyok, akire gondolsz. Most az fog történni, amiről már elég sokat beszéltünk korábban.
Ekkor már érzem, hogy fogdos, simogat és a keze egyre többször téved a farkamra és markolássza. Érzékien nyalja a mellbimbómat, a hasamat és persze a farkamat is. Majd elkezd szopni…jó hosszan….és hosszan, de elélvezni nem enged. Kiszabadítja a számat és mielőtt meg tudnék szólalni vadul smárolni kezd. A nyelvét teljesen a számba dugja és harcol az én nyelvemmel, alig bírom követni. Közben pedig a testemet simogatja.
Ezután megfog és egy székre ültet, bár nincs egyszerű dolgom, mert úgy meg vagyok kötözve. A számat befogja majd egy szájkarikát kapok. Beszélni már nem tudok, csak nyögni. Hozzákötöz a székhez, hogy ne tudjak elmozdulni. Ekkor elkezd szopatni a szájkarikán keresztül. Nyilván semmi esélyem nincs ellenkezni, mert annyi kötél fog már, hogy már nem is tudna jobban megkötözni. A szopás is muszájból megy, mert a szájkarika segít nyitva tartani a számat. A farkam már dagad és nagyon szeretném kiverni…persze nem megy. De ő ebben is segít. A kezével veri a farkamat, de mindig csak egy picit és nem enged elélvezni…egyre jobban élvezem a helyzetet. Telik az idő és még mindig fogoly vagyok. Mikor szabadulok? Nem tudhatom. A partnerem megszólal:
– Lassan végzünk, annyi van hátra, hogy elélvezzek. Ez most a szádba fog menni, ha már rajtad van ez a szájkarika.
A szavakat tett követi és elélvez. Megy az ondó a számba, onnan meg csorog le a mellkasomra. Valamennyi az arcomra is jut belőle. Kikerül a számból a szájkarika és arra gondolok, hogy vége. De nem, nincsen még vége. A számra nagy adag ragasztószalag kerül, ismét nem tudok megszólalni. Ekkor következett az, hogy én élvezek el. A partnerem szopja a farkamat, aztán kiveri. Hatalmasat élvezek a hasamra…kiszabadulok, a partnerem eloldozza a kötelékeimet.
A végén befekszünk az ágyba és szeretkezünk egy hatalmasat…aztán közös zuhany…elalszunk egymás mellett…