A tapogató est

Egy nő saját magát adja. Hirdetem. Nem vagyok a hosszas előkészületek híve, meghívtam a Sanyit és kész. Félóra duma után eldöntöttük mi ketten ágynakesünk, minek az a sok ész?

Ennek már egy hete. Egy hét elég. Három fodrászt kipróbáltam, a negyedik költött végre hajat nekem, igaz máséból is van most a fejemen, de az összhatás remek, ez a lényeg. A kozmetikushoz csak négyszer mentem, szemöldököm végre külön, a pórusaim tiszták, arcom hamvas barack, lábamon, karomon sem burjánzik már a gaz, ezekközben hatalmasakat ordítottam, szentigaz.

Pedikűr és manikűr a hozzáillő lakk, a köröm szépsége, épsége fontos, mert ha kell, pengeélesen maradandó nyomot hagy. Természetesen barnultam a szoláriumban (természetesen mindenki ott szokott nem?) és milyen remek, van ott zsírverő géptömeg, amitől alkalmanként félcentit karcsúsodtam, a kék-zöld foltok pedig néhány óra alatt elmúltak. A nőgyógyászt meglátogattam, nincs e valami nyavalyám, megnyugtatott, amitől félnem illene, ahhoz nemiélet kellene. A patikában kértem még sikosító zselét, nagyon rendes volt a nőci, adott olyat, ami antibébis és a fertőzésektől is véd. Parfümöt vettem,(kávézaccot szagoltam, megmaradjon a szaglóhatás, míg a pár százból kiválasztottam a tutit, na meg a bolt is bezárt) a döglött állatok és növények alkotórészei benne, ki ne tudná hogyan hat a hormonokra mindez.

Esténként elalváshoz önbizalmat növelő pszihótant olvastam, arra juttottam én a bevállalós izzig-vérig hirtelen nő vagyok, mellé erotika fortélyt tanulok, hisz az is fontos nagyon. Az említett Nagynap előtti este, rátértem az intimszférámra végre.

Tűnődtem a mosógépre pakolt szerek és gépek közül, melyik legyen a kiválasztott nyerő. A gyantára mondják milyen hatásos, azért óvatos duhaj vagyok (emlék a kozmetikáról beugrott) és a hónomalján csüngőkre kentem először belőle. Indián esőtánccot lejtettem visítozva, de a gyanta, szőr, papír szendvics nem akart lejönni, úgy tűnt soha. Mikor mégis, ragadtam én és a körülöttem is. Valami kenőcs és pár tekercs konyhatörlőkendő ráment, hogy újra a puszta szőr legyen egyedül fent. Ekkor a krémért nyúltam, ígért 100 százalék gyorsat és hatékonyat. Álltam magasba tartott kézzel, mit akire pisztolyt fognak, vagy tíz percig, aztán megadtam magam, lőjjenek ha akarnak, az ujjaim zsibbadtak. Levakartam a baromi büdös krémet öklendezve, némi szőr lejött innen-onnan, e testrészem úgy nézett ki, mintha foltosan kopaszodna. Nem, nem, nem jó és nem akarok görényszagot többé, pláne nem odalent. Az első borotva elektromos, berregett és zizegett, tépett és nem végzett volna napok alatt sem. Hülyeségek ezek, döntöttem el, bőrtápláló habot rá és eldobható borotvát!

Jött a legfincsibb feladat, a puncifazonalakítás. Néztem sok fotót, találtam pár izgatót, ezekkel körbe ragasztottam a csempét, az előszobatükröt, a padlóra helyezve ollóval láttam neki nagyterpeszbe. Utána jött a bevált borotva és újabb pózok, egyre erotikusabbak, kár, hogy nyálcsorgatva nem tudtam átadni magam az élvezetnek, inkább arra ügyeltem bele ne vágjak a sok szabálytalanul dudorodó alkatrészbe. Hm, itt egy kicsit még hosszú, jaj itt meg szúr, most meg féloldalas, addig-addig, míg csupán egy kócos kis csimbók maradt. Olyan édes! Csodáltam meg, hisz ő az enyém. Vörösre festettem, akár a hajam, kész költemény. Zuhanyozok és sima pucérságom simogatom oh, én.

Vörös szatén az ágyra huzatnak, Ravel Bolerója a cédéjátszóba készítve, az üzletben grillezett csirke a sütőbe, hozzá vett saláta a hűtőbe, rumli nyomok eltüntetve a sokat bíró szekrénybe. Hangulat lámpa, hangulat gyertya, hangulat …

Kidöglöttem.

 

Ha már ennyi energiát belefeccöltem ebbe az Icába, meghúzom a csajt, ne legyen már mindez hiába. Ahogy telnek a napok, egyre inkább örültem volna, ha nemet mond, mikor óvatosan megkérdeztem, kellően körülírva a témát, mert nőknek mindig kell a hülye körités, dugunk?- ő azt felelte mindjárt, csak egy hét. Akkor rögtön ráér.

Első gondolatom az volt, kevés esze is elhagyta, aztán az, átverés, de miután naponta többször hívott és nyögdösött a telefonba kéjesen, egy okot találtam, meg van a vérzése, azért halasztotta a rögtönt röpke egy hétre. Ez alatt az egy hét alatt sokat gondoltam Icára, állandóan csörgette a mobilom, hogy menjen már a pi…-ba. Szóval megtömöm a nőt, utána agyő, talán békénhagy. Előre szóltam, az után a bizonyos szerda után nekem borzasztó hosszú küldetésem lesz, bár a szerda se semmi… valahol a pokol és a menny között. Vagyis solmurahuba kicsi, éhes, vágottszemű néger gyerekeknek viszek cukormentes rágcsálnivalót és mint reklámmenedzser egy ideig ott tartózkodom, míg a termék népszerű nem lesz. Pár száz év elég, azt hiszem. Ica könnyes szemekkel hallgatta ezt.

Lezuhanyoztam, gatyát is cseréltem. A sarki csövesöregasszonytól vettem egy csomag gazt, a kocsmában erőnek ittam ezt meg azt.

Egyvelegveleveled

Negyedszer csöngetek. Háromszor volt mindjártnyitom. Bent felüvölt valami sikolyokkal vegyes templomi kórus, Jézusom! Csak nem valami szekta? Ekkor nyílik az ajtó…ez az Ica?!Toronyfejű nő, piros aligruhában, melle félig kint lóg, félodalasan pózol, lábaközé kapva az ajtót, kivillan gömbölyű feneke, körülötte rózsaszín fény és a kriptazene, arcán a körülményekhez képest szendeszűz mosoly, hozzám hajol. Hm, nem hittem volna, máris áll a dákó, bár mindebbe van némi perverzió, hinni kell abban amit teszünk. Lebontom a csókoló nőt és kérdezem:
– Mit eszünk?
Hideg a csirke, rágós, mint a gumi, zöld gaz mellette, bár egyetlen gyertya fényénél nehéz mérlegelni a miteszeket. Ica tesz-vesz. Nem értem mért kell táncnak álcázott bénázással egybekötni mindezt? Libeg itten a piros kombinéban fel-alá, ha álom lenne, azt mondanám lidércnyomás. Végülis hallowen éjszakájához pont illik.
– Kinyitod Sanyi? – susogja a fülembe és egy palack pezsgőt nyom a kezembe. Jahhát, persze, pont még buborék kell egy ekkora agysejtnek.

Milyen édes, ahogy küzd az üveggel és ahogy bámul rám csodáló szemekkel. Nagy dolgok fognak itt történni ma éjjel. A lehellete kissé borszagú, a szeme véres, de kit érdekel most ez, mikor annyi munkám benne? Koccintsunk te édes! Ó, fogja a kezem, megyek veled, igen!

Jobbomon Icával balfelé nézek, hol kell vajon kikapcsolni a zenegépet? Lehet, hogy hangosan gondolkodom, mert Ica hozzámsimul, legördíti a válláról a pántot és mutat nekem melltartócsatot. – Itt.
Hát jó, feladom, ha nagyon muszáj erre a nótára legyen enyém a lány. Derékig omlik le a ruha, majdnem képentöröl a cicifix gumija. Egész jó csöcse van. Nocsak! Gyermeki csodálkozás, látás, ízlelés, tapintás… Nézem, nyalom, fogom, a gatyámat lefelé tolom én és még két kéz. Szégyenre nincs okom, áll a farkam nagyon.

Milyen finom, csináld Sanyi, hagyom. Segítek vetkőzni, ő is nekem, a látvány csodálatos, ekkorát még sose láttam, morog jóizűt ő is kebleim halmában, imádlak Sanyi, de jó, hogy itt vagy, kívánlak, kóstolni akarlak!

Úgy bukik a farkamra, akár a halat látó sirály, akurvaéletbe, de jól szop ez a lány! Görgeti a szájában a golyómat, egyiket, másikat, nyelvvével cirógat…most a haja simogat a lábam közé hajol, hémánmivan csináld tovább hallod? Fuldoklik haha, mert nagy a falat…

Isteni az íze, meg amit várok tőle fokozza étvágyam jó előre, ahogy én szeretném érezni azt adom csak…a fenébe valami szőr a torkomon akadt…

No elég ebből horrorcsillagom, míg újra erőre kapsz kibontom virágod. Hanyatt döntöm… mi a szar van ezen az ágyon, alig bírom megfogni csúszik össze-vissza, kitépem alóla a rongyot, kész korcsolyapálya! Széttárt combok közt furcsát látok, pöckölném lefelé valami szösz, janem, ez még tartozik a nőhöz. Alá koncentrálok, nektárt találok, egyre jobban felajz, hogy kíván és kívánom.

Jaj ez az érintés, ó ez a lehellet, legszebb álmaimban képzeltem ilyennek. Nyal és kicsit harap, lüktetve ismétlem sanyiii és sannyiii ezt el se lehet hinni, te egy álom vagy, igen, egy álompasiii. Tedd, jó ez…mégsem… elég már, kívánlak te hatalmas szerszám, már nem csak szem s szám…hanem ahogy mondod azt…

a pinád… még ha hülyén is fest a pamaccsal, picit borostás, szúr is némelyütt, de úszik a lucsokba, el kell ismernem ez a holtat is felkorbácsolja. Ficánkoló istennő ez az Ica! Megfordítom, édes gömbölyded popsi, kedvem támad beleharapni. Nyáladzó veszett ebként nyalintom egyszerre a két lyukat, tulajdonképpen Ica én imádlak.

Térdelek négykézláb várok rád és várok rád, nem kell kedves hidd el oda több nyál, akármekkora is vagy csúszok már, dőlj belém te bömbölő oroszlán! Széttárva a kapu, vendéget vár. Gyere mááár….

Ujjammal keresem az utat, hogy a vasTagommal fúrjak bele nagyobbat, finom meleg van odabenn, milyen kívánatos a szűkös hely. Térdelek egy lábbal az ágyon, a másikkal magam jól kitámasztom: legyen benne erőőő- mondta mindig az edző a 11-es rúgásoknál, a szeksz meg olyan, mint a foci, bemelegítés, nyújtás, lazítás, játék, gól és gólöröm, majd újra nyújtás lazítás…egy domborodó-homorodó női hát, széttárt segg, nem létezik semmi más.

Végre a makkja furakszik, eszméletlen a tudat, ahogy tör utat mélyen és még mélyebben bennem, mozdulok rá neki ellen, a mellemet fogja, aztán a fejem ó jaj…

Nyöszörög az Ica, cuppan a puncija, felfalja a dákómat valóságos csoda. Hintáznak a csöcsök, toccsannak össze, ahogy az ágyékomnyúlványa is az övébe. Adok én neked bestia, a hajába kapaszkodok… Úristen kitéptem??? Ja nem, valami paróka, fene a gusztusod te Ica, az enyémet már nem veszi el ez sem, torlódok benned képzeletélvezet ezerrel.

Ezek a lökések felfalnak, megégek, száguldok gyönyörből szőtt képek felétek, megint egy, még egy. Sétahajónak indult, teljes gőzzel előre belőle, jaj ne siess még nee, lenyúlok a csiklómhoz és megállj, mert nem állsz meg utolérlek… Igen, igen ez az, összeomlok menten, teper le a gyönyör, ilyet sose éreztem. Ájulok el menten…

Tartom a nőt minden végtagommal, naná, hogy ötödiknek a farkammal. Sikít és vinnyog, pumpál, pumpálom, a heréim felugranak érzem… vulkáni a kitörésem. Te te te őrjítő bombanő!

 

Nézem a pasit, szuszog és hörög percek óta, a szája is büdös, muszáj ide lihegnie? Legalább fordulna másfele. Még mindig ez a szőr a torkomon, pfuj, megyek és mindenem le-, kimosom.
Tudnám mit bámul, bár nem érdekel. Kopaszodik, sárgák a fogai, undorító ami most folyik belőlem az ebből az alakból jött ki…

Ha most látna, kitagadna az apám. Tápászkodik az ágyról az általam ész nélkül meghágott lány. A póthaja valahol a virágok közt pihen, az arcán szétkent festék micsoda förtelem! A melle nyilván a szilikontól gömbszerű, műhaj, műmell, műfej, műsimabőr…a vagina valódi, vagy az is csak mű? Kavarog a csirke a borban, elment, megyek én is nyomban…melyik ruhám hol van…

Majd hívlak!

Csak csapd be az ajtót!


Vélemény, hozzászólás?

Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!