Balcsin

//
Szerző/beküldő: Bolond csajBalatonból is megárt a sok… A partról visszatérve farkaséhesen fogunk neki az útközben vett pizzának a konyhában. A konyha nem túl nagy, egy hűtő, mosogató, asztal és két szék van benne csupán. Nem is kell több. A két egyágyas szoba sincs túlbútorozva, az alvóalkalmatosságok mellett egy-egy éjjeliszekrény és egy-egy ruhás szekrény kapott még helyet. A fürdőszoba közös, a zuhanyzófülkén és wc-n kívül egy műanyagfigura található benne, ami az első pillantáskor heveny röhögőgörcsöt váltott ki mindkettőnkből. Miki egér azonban nem vette zokon, töretlenül mosolyog azóta is és kezeit törülközőtartóként nyújtja a magasba, elvégre ez a dolga. Mint megtudtuk, minden szálláson ugyanilyen figurát helyeztek el az üzemeltetők a helyiségekben: Donald kacsát, Plútó kutyát és a többi híres rajzfilmhőst. Abból a nyolc tagú baráti társaságból, amelyikkel idevonatoztunk nyaralni, csak mi ketten vagyunk szinglik, de mivel a faházak között nincs egyszobás, így magától értetődően választottuk ezt a megoldást. Régóta ismerjük egymást, nem ciki a közös szállás, és a többiek se poénkodnak rajtunk. A pizzával leszámolunk, jól esik rá némi ásványvíz és kóla, kinek-kinek ízlése szerint. Én valahogy nem lelkesülök annyira a barna löttyért, mióta kipróbáltam a neten olvasott kísérletet, és egy rozsdás csavar tényleg felolvadt négy nap alatt a fél pohárnyi üdítőben. Amikor ezt elmondom neked, csak annyit felelsz válaszként, hogy: finom. Tipikus flegma pasi vagy. – No jó, egy tusolás rám fér a Balcsi kristályosan tiszta vize után… – nézek végig magamon. Talán nem feltétlenül kellett volna a sekélyebb részen iszapdobálósat játszani, de hát az örök gyerek mindenkiben ott lapul. A nyamvadék iszap bevette magát testem hajlataiba, hajamba és a bikini alá is, most készül a bőrömbe fúródni. – Megmossam a hátad? – kérdezed tréfásan. – Nagyon értek ám a szappanozáshoz! – Hahaha, na persze, te szájhős! – Szájhős? Most mijé? – bohóckodsz erősen eltúlzott mucsaröcsögei kiejtéssel. Nem válaszolok, behúzom magam után a fürdőszoba ajataját. Mindig mindenkivel bolondozol, te vagy a társaság mókamestere… Pár perccel később a meleg víz kellemesen szitál rám, miközben a hajamat dörzsölöm a samponnal. Mivel ehhez a művelethez becsukott szem ajánlott, majd kitör a frász, amikor megszólalsz mellettem a zuhanyfüggöny túloldalán: – És ha nem vagyok szájhős? A vastag nejlonfüggöny torzít, de azért elég átlátszó ahhoz, hogy lássam amint fürdőgatyában ácsorogsz a nem túl tágas helyiségben. Ácsorogsz, és arra vársz, hogy behívjalak, vagy kizavarjalak, de legalábbis mondjak valamit. Hoppá. Most aztán mit lépjek? Eszembe villan megannyi apró jel, frivol kis mondatok, futó érintések… Mindvégig tréfának véltem. Totál hülyének érzem magam. Vonzó pasi vagy, persze, de eddig igyekeztem nem úgy gondolni rád… Hát most nem igyekszem. – Te gatyában szoktál mosakodni? – kérdezem, és tovább dörgölöm a hajamat. Ennél több bátorítás nem kell, leveszed a fölös ruhadarabot, elhúzod a függönyt és belépsz mögém a szűkös fülkébe. Ha így folytatom, előbb-utóbb csak a bőr marad a fejemen, de momentán valahogy nem bírom abbahagyni a hajmosást. Kezedbe veszed a tusfürdőt és löttyintesz belőle a kezedre, majd gyengéd, körkörös mozdulatokkal végigdörgölöd a hátamat vele. – Sose tudom meg, mennyire értesz a szappanozáshoz – találom meg újra a hangom, és leöblítem végre a fejemet. – Sajnos nincs szappanom. – Sebaj, a tusfürdővel is profin bánok – dünnyögöd fülembe, miközben kezeid előre siklanak, és síkos habot kensz a melleimre is. Nem elégszel meg ennyivel, gyengéd masszírozásba kezdesz. Érintésed nyomán egyre fokozódó bizsergés kél testem minden pontjában. – És mi mindenben vagy még profi? – kérdezem hozzád simulva. Szívverésem egyre gyorsul, akárcsak a tiéd., kezed már lefelé tart, el-elkószál. – Hát, egy baseball csapatba tuti nem vennének be… Kuncogok, megfordulok és én is öntök a tenyerembe a tusfürdőből. Igaz, hogy női illat, de nem baj. Finoman izmolt vállaid és mellkasod simogatom vele, miközben te derekamon kalandozol. A gravitációnak nem tudsz ellenállni, kezeid lejjebb csúsznak és ott folytatják a habosítást. Lecsókoljuk a vizet egymás szájáról, és mint a szomjazó vándor, aki oázist lel a sivatagban: mohón még többet akarunk, egyre vadabbul és egyre sürgetőbben. Nyakamról hörpölöd tovább a cseppeket, és fülcimpádon vadászom tovább a nedűre, s ha már ott vagyok, hát megrágcsálom kicsit, épp fogra való. Nyomban „megbosszulod”, kapok pár fognyomot a nyakamra. Közben az én kezeim is felfedező útra indulnak, az egyiket ébredező férfiasságod köré kulcsolom, és a sikamlós tusfürdő maradékával óvatosan végigmasszírozom alsóbb régióidat. Nem hagyok ki semmit. Élvezed a kényeztetést, s cserébe a te cirógató ujjaid is érzékenyebb részeimre tévednek. Kiemeled helyéről a zuhanyt, és végigbizsergetsz vele – mintha a te markodban átváltozott volna valami különleges hatású vágyfokozó eszközzé. Elcsenem tőled, és kipróálom: működik-e nálam is így, új képességeivel. Az arcod arról árulkodik, hogy igen. Visszateszed a helyére, a fentről ömlő víz lemossa rólunk a maradék habot, de ekkor már rég nem a tisztálkodással foglalkozunk. Vadul harapjuk-csókoljuk-szorítjuk egymást, úgy húzzuk a másikat magunkhoz. mintha össze akarnánk olvadni két testből eggyé. Össze is akarunk. A fülke alján talpnyi széles csempézett rész fut körbe bokamagasságban, erre állok rá fél lábbal, miközben tartasz, hogy el ne csússzak. Másik lábam felhúzva mögéd kulcsolom, és segíteni sem kell: egy lassú mozdulattal könnyedén célba találsz… Felnyögök, még nagyobb erővel szorítalak-kapaszkodom beléd, felemelt lábam kitámasztom a fülke túloldalán. Kicsi a hely, de ez most kifejezetten előnyös. – Őrülten kívánlak! – zihálod, és én is valami hasonlót mormogok feleletül, pedig elég egyértelmű a dolog mindkettőnk részéről. A meleg víz kellemesen permetez ránk, agyamban számtalan kérdés és aggodalom fogalmazódik meg, de elsodorja valamennyit a pillanat. Nem akarok gondolkozni, nem érdekel a holnap, nem akarok azon töprengeni miféle határokat léptünk át most. Eszméletlenül jó veled, eszméletlenül jó végre szabadon engedni a vágyainkat és a testünket, és nem számít semmi más.
 


// // //