Édes élvezet – Avagy

//
Szerző/beküldő: Aphrodithe- Ne köszönj semmit, édes. – nevetett a szeme, ahogy ezt mondta. – Jöhet a desszert? – kérdeztem, és kacsintottam egyet. – Desszert? Hisz még el sem kezdtük a vacsorát… És mint tudod, előétellel szokás kezdeni… Most is azzal fogunk. Hoppá. Mit tartogat még nekem ez az éjszaka? – gondoltam. Ezt akkor tudtam meg, amikor kibontotta a sporttáskát… Felemelt. Súlyom őt meg sem rándította, pedig 52 kg azért valami. Mint egy könnyú tollpihét, gyengéden fektetett le a selyemágynemű közé. Épp hogy letett, megcsókoltam az ajkait, és végigfuttattam a tenyerem a csupasz izmos mellkason. – Hová mész? – kérdeztem pislogva a gyertyafényben, ahogy az asztalomhoz közelített. Izmos fenekén játszott a különleges fényjáték. Az alsó ajkamba haraptam, és megszívtam azt. Istenem, mennyire kívántam! Most csak a hátát láttam, majd visszafordult, és forró pillantást vetett végig a testemen. Szinte perzselt a tekintete. Feltüzelt. Felé nyújtottam a kezem, és hívtam magamhoz. Odasétált, és egy vörös selyemkendőt tartott kezében. – Kérlek, hadd kössem be a szemed! – mondta. Kicsit megemeltem a fejem, és hagytam, hogy a sötétségbe boruljon a világ előttem… Egyszer csak éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem, és egy hideg, nedves valami csúszik a mellem közötti völgyön át, a köldökömig… Bizsergés futott át rajtam, majd a számnál éreztem azt, amit eddig a köldökömnél. A kerek, puha kis valami finoman végigfutott az ajkaimon. Résnyire nyitottam a szám, és megnyaltam azt. Cseresznye levét éreztem. Kicsit én is megharaptam, majd a gyümölcs újból végigcsúszott a mellemen, körözve a kemény mellbimbóim körül. Forró pára borította be a bal oldali dús mellemet, és Levente, az én szexi-tanárbácsim kínzóan leszopogatta a bimbómról az édes nedűt. Szinte sikoltottam a váratlan támadástól, de csak lustán sóhajtottam. Most a köldökömet kényeztette, miközben én a haját simogattam mindkét kezemmel. Be-be hatolt a kis nyílásba, majd a cseresznye lejjebb indult… – Nem mered… – suttogtam az izgalomtól rekedt hangon. – Dehogyisnem, kicsi lány! – mondta kiszáradt torokkal. És gyengéden szétfeszítette a combjaimat. A lédús cseresznye elindult lefele, vérvörös csíkot húzva maga után… és megállt a csiklómnál. Felnyögtem… Finoman körözött a feszítő gombocska körül, és egyre gyorsabb lett.A combom már remegett, és pedig kéjes sóhajjal elélveztem, amikor a cseresznye magját hirtelen nekinyomta a csiklómhoz. Kéjnedvem lefolyt egészen a fenekem vágatáig. De ez még mindig nem volt semmi. A cseresznye nyomát ajkai követték, és finom nyelve… Be-be hatolt a édes kagylómba, és szopott, nyalt… Kínzott… Amíg újra el nem értem a gyönyörök fellegvárát. Az ajkaimhoz irányította a cseresznyét, ami az én nedveimtől lett még édesebb, és kedvesen megetetett vele. Ínycsiklandozó volt, ahogy a lédús gyümölcs az én levemmel keveredik… Finom csókot kaptam, majd ennyit súgott remegve a fülembe: – Ez még az előétel volt, édesem… Igaza volt. A szemem bekötve maradt, majd hideget éreztem… Mintha valamit fújt volna rám… Tejszínhab volt. Fújt belőle a melleimre, a köldökömbe, a hasamra, de még a nyakamra is… Így kezdte el lenyalni rólam. Finoman, lassan, mígnem megtisztított a finomságtól. Remegve vártam a folytatást, és újból kitárta combomat. Meg meri tenni… Sóhajtottam magamban boldogan. És megtette. Édes kagylócskámat beterítette a finomsággal, és ott is el kezdett nyalakodni… Már az ájulás határán voltam, amikor belém vágta a nyelvét. Erősen húzogatta ki-be, majd egyre többször az egekbe hajszolt… Félájulásomból eszméltem fel, hogy az ingerlően domborodó fenekemet simogatja. Csókkal keltett, jelezve ezzel, még nincs vége… Egy hosszú, nedves valami ért a puncimhoz. Majd hirtelen betolta a hegyét a hüvelyembe. Egyre beljebb és beljebb tuszkolta… Az élvezés határán voltam megint, amikor kirántotta… – Kóstold meg! – kínálta gyengéden a számhoz. Megnyaltam, és beleharaptam. Egy banán volt. – Figyelj csak! – a banánt az ajkam közé helyezte, és ő is ráhajolt. Nyelve mozgott rajta, és éreztem, ahogy nyel, és a gyümölcs vékonyabb lesz. Levi és én együtt kóstolgattuk a gyümölcsöt. Hallottam nyögéseit, és hogy már nem bír magával. Kezem lecsúsztattam, és a pénisze köré kulcsoltam. Felszisszent, és maga felé fordított. Combomat a csípője köré tolta, és belém hatolt. Hatalmasat nyögtünk mindketten, és így kezdett el mozogni. Simogatta a fenekemet, a melleimet, csókolt mindenhol, ahol ért… És egyszerre élveztünk bele az éjszakába… Mindketten lüktettünk még, amikor levettem a szememről a kendőt. A csodálatos kék szemeibe néztem, melyek csillogtak felém… Végigsimítottam az arcélét, és megcsókoltam lassan, gyengéden, lustán… Újra a szemébe néztem, és láttam… Láttam az egész világot… Hirtelen lehunyta a szemét, és kibontakozott az ölelésemből. – Mennem kell. – mondta, és már kezdett is öltözködni. Lehajtott fejjel figyeltem minden mozdulatát. – Holnap is eljössz? – kérdeztem az erkélyen állva. – Majd meglátjuk… – csak ennyit felelt, és átlendült a kovácsoltvas korláton. De mielőtt lemászott volna, magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. – Jó éjt, kicsim! – és már elment. Kábultan meredtem az éjszakába, és elmosolyodtam… Nem menekülhetsz előlem, Levente… Jó kedvvel mentem vissza a szobámba, és becsuktam az erkélyajtót…
 


// // //