Egy modell kalandja

A repülőgép motorjai felzúgtak és a vasmadár lassan a levegőbe emelkedett. Egy apró tíz személyes személyi gép volt. Fehér testén végigfutottak a napsugarak. Az áramvonalas forma következtében könnyen siklott a levegőben. A gép belsejében fiatal lányok ültek. Huszonöt év körüliek voltak mind. A gép farában négy férfi ült és beszélgettek. A gép gyönyörű luxusjármű volt bár ez kívülről nem látszott rajta. Az utastér inkább egy ízlésesen berendezett hallra hasonlított, mint egy repülő belsejére. Perzsa szőnyegek, gyönyörűen faragott fa szekrények, díszes lámpák, egzotikus tájakat ábrázoló képek, méregdrága fotelek mindenütt. Olyan volt, mint egy királyi gép. Pedig csak hat modell utazott rajta. Plusz a fényképészek és a modell ügynökök. De még csak szupermodellek sem voltak. Csupán alkalmi modellek. Mellékállásként pózoltak a kamera előtt. Vagy csak megnyertek egy pályázatot és kihasználták a nyereményt.

Ez a gép a monacói hercegé volt. Az ifjú herceg mindig is kedvelte a gyönyörű nőket, ezért most megvalósította régi álmát és összegyűjtötte Európa legszebb nőit és felajánlott nekik egy éves szerződést, amely alatt bejárják a világot és különböző helyeken pózolnak a kamerának. Bár ez a terve nem igen valósult meg, mivel nem sikerült összegyűjtenie az egész kontinens legszebb nőit. A kiírt pályázat csupán Monacóra, Olaszországra, San Marinóra, Máltára, Horvátországra, Magyarországra, Szerbia és Montenegróra (akkor még Jugoszlávia), Ausztriára, Dél-Franciaországra, Görögországra, Németországra, Lichteinsteinre és Svájcra terjedt ki. Ám még ez sem elég a lányok csak Olaszországból, Magyarországról és Máltáról érkeztek. A monacói lány történetesen a herceg unokatestvére volt és a hercegi család nem engedte hogy „holmi aljanép szülötteivel járjon keljen egy évig a világban”. A szerb és a horvát lányok nem vállalták az utat, mivel be akarták fejezni az egyetemet, a görög lányokat rögtön a pályázat után felfedezte egy modell ügynökség, így ők sem mentek. Az osztrákok és németek lányokat szállító gép lezuhant Zürich környékén. Bár az összes utas életben maradt, még két hónapig korházban feküdtek.

Svájcban két falusi lány nyert, akik viszont egy magas hegylánc között éltek, ahol az utazás időpontjában hatalmas hóvihart tombolt, ami még két hétig nem is állt el. A Lichteinsteinben a San Marinóban egy lány sem jelentkezett a versenyre. Illetve jelentkeztek egy-ketten, de az ő kérelmüket a herceg elutasította. Franciaország pedig összekülönbözött Monacóval, így nem engedték el a győztes lányokat. Így tehát csupán két magyar, két máltai és két olasz lány jutott el Monacóba, ahonnan elindultak első útjukra.
A magyar lányok Horváth Zita és Kollár Zsanett, az olasz lányok Gabriella Beluchi és Diana Marchea, a máltai lányok pedig Diana Kent és Maria Crawn voltak. Az olasz lányok beszéltek máltaiul és a máltaiak olaszul de csak a két magyar lány tudott magyarul (mily meglepő). Így Zita és Netty (ahogy becézték Zsanettet) ha valamit maguk között akartak megbeszélni, azt magyarul tették. Közel s távol senki nem tudott magyarul, úgyhogy ez a praktika sikerrel járt.

1998 márciusa volt. A gép a Földközi-tenger felett repült el. Zita az ablakból figyelte ahogy összeolvad a horizonton a víz az éggel. A víz tükörsima felszínét néha egy-egy delfin teste törte meg ahogy kiugrott a tengerből. A nap lassan emelkedett fel az égre. Délelőtt volt tíz óra körül ám a tengeren semmi nem történt. Miután megették a reggelijüket a lányok csöndesen ültek és gondolataikba mélyedtek. Néha elkezdtek valamiről beszélgetni ám ez is gyorsan abbamaradt. Nem találtak semmi témát amiről beszélgethettek volna.
A gép Valenciában szállt le Spanyolországban. Valencia tartomány székhelye gyönyörű tengerparti város. A mediterrán éghajlat, a pálmafák, a tenger. Minden kedvező egy pár remek képsorozat készítéséhez és hogy a lányok megismerkedhessenek. Két hetet töltöttek Valenciában. Miután a gép leszállt a kis csapat első dolga az volt hogy birtokba vegyik szállodai szobáikat. Két személyes szobákban helyezték el őket. Sajnos a herceg csak későn tudta meg hogy valójában hányan is lesznek így csak három franciaágyas szobát tudtak szerezni. Ám ez a lányokat nem zavarta. Ahogy Zita és Netty beléptek a szobába leesett az álluk. Nem hiába a monacói herceg „vendégei”. Olyan lakosztályt kaptak amely még egy híres sztár vagy egy politikus igényeit is kielégíti.

Gyönyörű márvány padló, ami olyan tiszta volt, hogy úgy látták benne magukat mint a tükörben. A fal krém színűre volt festve és spanyol tengerpartról készített képek díszítették. Apró, nehéz munkával készített bútorok mindenütt. Párduc, medve és kenguru bőrök lógtak a falról. Ám ezeket hamar le is szedték, mivel a két lányt zavarta az állati bőr a falon. Hatalmas szoba méretű perzsa szőnyegek voltak tökéletesen párhuzamosan kiterítve a földön. Az egyik fal hiányzott és ezen az oldalon csupán gyönyörű márványból kifaragott korinthoszi oszlopok tartották az épületet. Köztük üvegajtók voltak hogy az esetleges rossz időjárás esetén be lehessen csukni. A plafonra gyönyörű reneszánsz kori freskók voltak festve. Mintha az egész plafont egyben hozták volna egy reneszánsz kori templomból. A plafon közepére egy olyan minta volt felfestve mintha egy méteres átmérőjű kupola lenne ott. A lányokat először meg is tévesztett a trükk. Bár nem a legfelső emeleten voltak mégis hatásos volt a csel. Az ágy szintén reneszánsz stílus jegyeket hordozott. A fölötte lebegő rózsaszín baldahin mintegy megkoronázta a gyönyörű ágyat. Az „üvegfalon” keresztül tökéletesen rá lehetett látni a tengerre. A teraszon cserepes pálmák és más növények álltak és a terasz szélén egy két személyes asztal. A fürdőszoba akkora volt hogy akár bálteremnek is lehetett volna használni. A kád akkora volt hogy akár négyen is elfértek volna benne.

Pezsgőfürdő, arany berakású tükör minden amit csak el lehet képzelni egy fürdőszobába. A lakosztálynak még egy hűtője is volt, amelyben akár az egész ott töltött időre berendezkedhettek volna. Ám vendéglátójuk szigorú diétára fogta őket. Nem akarta, hogy modelljei elhízzanak az út alatt. Még a végén az utolsó sorozatokon száz tonnás debellák lettek volna. Hamar kipakolták a holmijukat a szekrényekbe és már indultak is. Ez a világ körüli út nem csupán a képekről szólt. A lányok megismerhették az országok tájait kultúráit. Aznap vezetőjük Gerald Jubeart kirándulást szervezett nekik Valenciában és a környékén. Torrent, Paterna, Sagunto stb. Megnézték az Arab Birodalomból visszamaradt minareteket, jamikat (ejtsd: dzsámikat), a római kori fürdőket, vízvezetékeket stb. Megszemlélték a valenciai kikötőben álló Kolombusz Kristóf szobrot és a hosszú több mint kétezer éves történelem maradványait. Látták a spanyol építészet remekműveit és az ezernyi múzeumot szerte Valencia tartományban. Még aznap egy kisebb kirándulást tettek a környék erdeiben majd visszatértek a szállodába. Aznap este buli volt egy közeli bárban. Itt nagyrészt csak külföldiek mulattak akik a közeli szállodákban szálltak meg. Főleg magyarok, osztrákok, németek, andorraiak és svájciak. De persze voltak itt franciák és kis számban spanyolok is. Magát a bárt is egy velencei alapított még a XIX. század elején. Mivel a herceg nem verte nagy dobra ezt a kis „kirándulást” a lányok bármely feltűnés nélkül bemehettek. Mármint leszámítva azt amennyi feltűnést kelt hat gyönyörű huszonéves lány akik országuk legszebbjei (ami főleg Olaszországban nagy szó). És még ráadásul bulizni jöttek és hogy leigyák magukat a sárga földig.

A bárban keveredtek az európai kultúrák. A színpadon kán-kánt, szteppet és rengeteg más európai táncot jártak. Nem hiába van az EU. A buli javában tartott. Már késő este mondhatni éjszaka volt de a lányok még mindig már jócskán becsípve mulattak. Tizenegy körül járt az idő amikor hirtelen minden előjel nélkül kiment a világítás. Vak sötét lett. A vastag falakon egy ablak sem volt nehogy valaki fizetés nélkül hallgassa a zenét, lógjon be, vagy bámulja a részeg csajokat. Na jó azért vak sötét nem olt. Némi fény beszűrődött az apró ablakokon a fal és a plafon határánál ám ez csupán annyira volt elég, hogy azt lássák hogy van-e előttük fél méterre valami. Zita rémülten állt a terem közepén amikor érezte hogy valaki nekidől. Arra fordult és egy ajkat érzett az övéhez érni. Lábai remegtek az ijedségtől. Ki lehet az? Ki smárolhatja le csak úgy ismeretlenül? A homályban csak egy vékony vele nagyjából egy magasságú alakot tudott kivenni, aki lágyan csókolta az ajkát. A villany szikrázni kezdett. Az idegen elengedte Zitát és gyengéden ellökte magától. A lány odakapott, de csak a titokzatos idegen kezét tudta elkapni, amiről egy gyűrű csusszant le. Amikor a lámpa ismét kigyulladt már nem volt ott senki. Mármint senki olyan, aki elkövethette volna ezt a tettet. Zita a gyűrűre nézett. Egyszerű ám mégis szép darab volt. Feltűnően vékony ahhoz képest, hogy egy férfié. Vagy mégsem?

Zita elgondolkozott. Késő volt. Mindenki sokat ivott. Lehet hogy egy lányból a kiégő lámpától előjött a leszbikus hajlam és lesmárolta? Megmarkolta a gyűrűt és körülnézett. Barátnőit kereste. Hamar rájuk is talált. Netty nem messze tőle állt egyedül. Odament hozzá és megkérte hogy menjenek haza mert elfáradt. Az olasz és a máltai lányok is elfáradtak így vissza ballagtak a szállodába. Egy hideg zuhany után kijózanodva Zita és Netty lefekvéshez készülődött.
– Képzeld valaki a bárban lesmárolt, amikor elaludt a villany. – mondta Zita halkan nehogy barátnőjén kívül bárki is meghalja.
– Nem csoda! – válaszolta a lány. – Hiszen fiatal vagy és gyönyörű. Bárki szemet vethetne rád.
Zita elmosolyodott.
Nemsokára lefeküdtek és hamar el is aludtak.

Másnap jött a fotózás. Reggel nyolc körül keltek. Megreggeliztek majd egy kis szépítkezés után lementek a hallba. Jubeart és a sztárlist odaadta nekik a ruhákat, amiket fel kell venniük a fotózásra, aztán visszamentek a szobájukba átöltözni. Fél tízkor kimentek a partra. Egzotikus mediterrán ruha volt rajtuk. Olyan igazán spanyol ruha. Először Zitát kezdték fotózni. Pár kép a bokáig érő köpenyben a háttérben a tengerrel és néhány pálmafával, majd a lány levette a fürdőköpenyre emlékeztető kék és sárga mintás ruhadarabot. Alatta egy vékony türkizkék kombiné volt. Beletúrt hosszú fekete hajába. Szemét érzékien lehunyta és olyan arckifejezést vett föl, mintha sóhajtana. Ezután levette a kombinét, ami alatt egy alig combig érő feszes nadrág és egy atléta volt. Fölvett egy sportcipőt és pózba állt. Egyik lábát föltette egy kőre és egy pálmának támaszkodott. Tíz-húsz kép után levette ezt a ruhát is ami alatt már csak egy bikini volt. Szexis pózt vett föl és egyenesen a kamerába nézett amolyan „Hello szépfiú” tekintettel. Miután elkattant az utolsó kép is és a fotós elkezdte cserélni a filmet Zita felkapta a ruhákat és indult volna a többiekhez amikor a negyvenes Jubeart odaszólt neki.
– Hova mész kislány?
– Vedd le a bikinit is!

Zita meglepetten nézett a férfira. Zöld szemeiben úgy csillogott a meglepetés mint a tenger vizén a napfény.
– Akt képekről nem volt szó. – nyögte ki fél perc után.
– Nem olvastad végig a szerződést? – kérdezte meglepetten a férfi és a táskájából egy kb. húsz oldalas papírtömböt húzott elő.
– Tizenötödik oldal második bekezdés ötödik sor. „A fotósnak kötelessége minden modellről minden helyszínen legalább három pornográf sorozatot készíteni.”
Zita odalépett és elolvasta az említett bekezdést. Tényleg ez állt benne feketén fehéren.
– Na jó! – sóhajtotta. – Akkor legyen.
Lecsatolta a melltartóját és ledobta a földre a többi ruha közé. Formás mellein végigfutott a napfény. Az apró mellbimbók megrázkódtak a hidegtől.
– Rendben. – mondta a fotós. – Most ülj le a kőre és dugd be a kezed a bugyidba.

Zita engedelmeskedett. Pár kattintás és már jött is a következő póz. Most le kellett vennie a bugyiját is és kifeküdnie a homokba. Miután meg volt ez is még egy érzéki playmait-es sorozat és kész is. Zita fölvette a ruháit és magához szorítva őket, hogy a parton járó-kelők ne lássák bájait. Leült Gabriella mellé és felöltözött. Az olasz lány meglepetten nézett rá.
– Ez tényleg benne volt a szerződésben? – kérdezte olaszul.
– Igen. – válaszolta Zita. – De hát ha már így hozta a sors és már itt vagyunk, akkor élvezzük is.
– Hát te nem úgy néztél ki mint aki nagyon élvezi. – szállt be a beszélgetésbe Diana is.
– Meglepődtem. Erre nem készültem föl. – szabadkozott Zita – De legközelebb jobb leszek.
Aztán felnézett és végignézte, ahogy Nettyvel is eljátsszák ugyanezt. A többi lány már jobban szerepelt és dél körül végeztek is.