Recsi Ricsi köcsög parti Gárdonyban

Frissen megszerezve a jó és jeles osztályzatoktól hemzsegő érettségi bizonyítvánnyal és szintén alig 3 hónapja megszerzett jogsival a kezemben, felvetettem apámnak, hogy a legjobb barátommal, Vincével lemennénk 2 hétre Gárdonyba. Először huzakodott ez ellen, de végül azzal a feltétellel ment bele, hogy csak akkor enged el, hogyha magunkkal visszük az öcsémet is. Nem volt választásom, szóval belementem. Hát kiderült, hogy végül öten megyünk, mert jön velünk Vince öccsei is. Öcsém és a haver öccsei (ikrek) osztálytársak voltak, nem mellesleg a tesóm alig múlt 14, míg a haveréi hamarosan töltötték a 15-öt (év vesztesek).

Apámtól kaptam 10 ezer forintot, de nálam is volt még kb. 10 ezer az előző fizetésemből. Gergő egy 2 ezrest kapott apánktól. Vince is kapott 10 ezret és az ikreknek is adtak fejenként 5-5 ezret a szülők. Vince emellett még egy 20 ezrest hozott magával az előző fizetéséből. Összesen 62 ezer forintunk volt 2 hétre, ami azért 2001-ben még jó pénznek számított. (Persze messze nem költöttük el mindet)

A testvérek nevét a kérésükre megváltoztattam.

Pénteken, miután már mindent összepakoltunk az öcsémmel, közöltem vele, hogy másnap reggel 7 órakor indulunk. Negyed nyolcra ugyanis Vincééknél kell legyünk. Tudtam, hogy ő is nagyon várja ezt az egy hetet, így nem kell majd másnap reggel könyörögni neki, hogy kelljen fel. Arra azért nem számítottam, hogy fél 6 után kicsivel ő fog ébreszteni, mert annyira izgul, hogy aludni sem tud.
– Nándi ébredj! szól a tesóm
– Hagyjál aludni! szóltam vissza
– Mikor indulunk már végre? kérdezi Gergő
– Mennyi az idő? Elaludtam volna? kérdezem kómásan
– Fél hat múlt 5 perccel. válaszolt öcsém
– Miért nem alszol még? kérdeztem vissza kicsit mérgesen
– Nem tudok aludni! válaszolt
Addig-addig zajlott a dolog, hogy háromnegyed 6-kor felkeltem én is. Lementem a konyhába, főztem egy kávét magamnak valamint csináltam egy tejeskávét az öcsémnek. Azt megittuk, majd készítettem valami harapni valót, hogy a hosszú út előtt azért együnk valamit. Mi kb. 250-300 km-re lakunk Gárdonytól, vagyis több mint 2 óra lenne már akkor is az út, hogyha sehol nem állnánk meg. De hát Vincéék felé kellett menni, ami oda-vissza összességében, kb. félórás kitérő, és biztos voltam, hogy még be is csábít minket az anyukája, hisz Vince mellett mégis csak az én felelősségemre bízza a gyerekeit (ez esetben főleg ugyebár Beni és Ricsi fontosabbak, akik még csak 15 évesek lesznek). Így is történt. Nagyjából háromnegyedórát voltunk ott. Induláskor (kb. 8 óra körül) Ricsi ült mögém, Beni ült középre, míg Gergő (ő volt közülük a legmagasabb) pedig a haver mögé. Bekapcsoltam a zenét, amire jól el is aludt mindhárom kissrác. Aztán úgy negyed 12 körül megérkeztünk Gárdonyba.
– Ébresztő álomszuszékok, ki kellene szállni! szóltam a skacoknak
– Meg is jöttünk? szólt bágyadt hangon Beni
– Igen! válaszolt neki a bátyja
– Tényleg? kérdezett vissza álmoskás hangon a tesóm
– Igen tényleg megérkeztünk! nevettem el magam
– De gyors volt az út, mint ha csak most indultunk volna! jegyezte meg tágra nyitott szemekkel, de álmos hangon Ricsi
– Főleg nektek, akik végig aludtátok az utat! jegyezte meg mosolyogva Vince
– Na akkor jöttök vagy sem! szóltam rájuk, mire mindhárom srác kipattant a kocsiból és elindult befele
– Hékás! A csomagokkal mi lesz? mordult rájuk kérdően Vince
– Hagyjad! Hagyj menjenek! Ismerkedjenek meg a házzal, a tájjal. A csomagokat bevisszük mi. szóltam rá Vincére, majd felvettem a hátamra az utazótáskát (ebben részint az ikrek cuccai voltak) és megfogtam két kisméretű gurulós bőröndöt (egyikben az öcsém, másikban az én cuccaim voltak. Fennmaradt egyetlen bőröndöt Vince markolta meg (ebben többnyire az ö cuccai voltak, de akadtak az ikrekéből is benne). Bevittük a cuccokat a szobába, elkezdtünk kipakolni.
– Nándi, nem lehetne megoldani azt, hogy nekünk se kelljen egy ágyban aludni? kérdezte Beni
– Azt hiszem, hogy megoldható, hisz a pincébe van egy emeletes ágy, amit még nagyapám csinált a nagybátyáimnak hasonló okokból. Vince lejössz velem, hogy felhozzuk? válaszoltam
– Persze! Csak először azért átvenném a ruhámat, hogyha nem probléma? jegyezte meg, majd lehúzta a nadrágját
– Nem probléma! Ti csak így szoktátok? kérdeztem megdöbbenten
– Miért legyünk egymás előtt szégyenlősek, hisz ők is fiúk, én is az vagyok. Ráadásul egész 1-2. osztályig Ricsiék együtt is fürödtek. válaszolta Vince
– Miért ti nem szoktatok Gergővel egymás előtt öltözködni? kérdezte meglepődve Ricsi
– Hát nemigen emlékszem olyan szitura, hogy ez megtörtént volna. válaszoltam
Eközben Vince már átöltözött, majd elindultunk a pincébe az ágyért. A pince felé menet a következőt jegyeztem meg Vincének:
– A szobában elhangzottakat annyiban módosítanám, hogy indirekt módon nem láttam az öcsémet meztelenül. Ám, mint úszó, aki versenyekre jár, és akinek a versenyeire, mint néző kijárok, hogyha tudok persze, így félmeztelenül már többször láttam őt, de szerintem a te tesóidat is láttam már így, ahogy te is.
– Ebben mondjuk igazad van! Erre nem is gondoltam, de az tény, hogy mi otthon is úgy vagyunk vele, hogy miért ne öltözhetnénk egymás előtt. válaszolta a haver
Ekkora leértünk az ágyhoz, amit megfogva felvittünk. Először csak a nappaliig, hogy ott kicsit áttöröljem, mert úgy voltam vele, hogy könnyebb a nappaliban a járólapot felsöpörni, felmosni, mint a szobát porszívózni. Felérve a szobába meglepve tapasztaltuk, hogy egész jó érzékkel átrendezték a szobát a fiúk. A négy elemből álló szekrény egyik elemét áthelyezték a TV-s komód mellé. A másik elemet teljesen feltolták a teraszajtaja mellé, a fennmaradó két elemet is kicsit odébb tolták, még pedig a szobaajtó felé, míg a „kétszemélyes” kanapét függőleges, vagyis nem a fallal párhuzamosan behelyezték az így felszabaduló helyre. A kanapé helyére pedig mi vittük fel az emeletes ágyat.
– Egész jó stilisztikai érzéketek van egy szoba átpakolásához. jegyeztem meg nevetve, amikor felocsúdtam
– Tényleg egész jó lett öcskös! nézett rá testvéreire a haverom
– Van kedvetek egy kicsit úszkálni? kérdeztem
– Hogy a francba ne lenne! válaszolta az öcsém
– A strandra menjünk vagy elegendő itt a kerti medence? kérdeztem
– Most először inkább a strandra menjünk, aztán majd meglátjuk. jegyezték meg rögtön az ikrek és az öcsém, majd felvettek egy-egy fürdőgatyát és egy rövidnadrágot, pólót és máris indultunk. Nagyon jól éreztük magukat. Volt nálunk egy frizbi és egy strandlabda (ezt a fajta labdát akár ütni is lehetne, de nekünk az egyik ütő eltört, és egyébként is akkor kettőnél többen nem lehetne egyszerre játszani vele) is. Visszatérve a nyaralóba először Ricsi ment el zuhanyozni, majd Beni aztán őt Vince követte. A két fürdőnek hála közben Gergő is lezuhanyozott, majd én zártam a sort, de addigra már félig-meddig kész volt a vacsora, amit végül Vince fejezett be. Aztán vacsora után még Vincével összepakoltunk, addig a skacok visszavonultak TV-t nézni. Utána (kb. háromnegyed 10 körül öcsémék lefeküdtek. Vince és én még kártyáztunk egy kicsit.

Másnap reggel 7 körül keltem, megkávéztam, mire indultam volna a boltba, már felébredt a haverom is. Szólt, hogy várjak egy kicsit ad pénzt, hogy nekik is vigyek valamit. Mondtam neki, hogy majd utólag elszámolunk, de szeretném megjárni a boltot mire Gergőék felkelnek. Fél kilenc körül értem vissza a boltból, de még akkor jöttek lefele az ikrek láthatóan frissen ébredő fejjel az emeletről. Ők már megitták a tejeskávéjukat, mire megjelent Gergő is. Aztán megreggeliztünk és elindultunk a partra, mert a fiúk ezt kérték. Délután valamivel 1 óra után felmentünk, hogy ebédeljünk.
– Van itt társasjáték? kérdezte Beni
– Van! Miért? válaszoltam
– Jó lenne egy kicsit inkább a hűvös házban el lenni, és arra gondoltam, hogyha ti is benne vagytok, akkor társasozhatnánk. mondta a fiú
– Persze! helyeselt Ricsi és Vince is
– Nekem sincs ellenemre! mondtam
– Én kifekszem egy kicsit napozni, ha ez benneteket nem zavar! mondta az öcsém
– Ki akarod húzni magad a közös programból? kérdezte mosolyogva Ricsi
– Á! Dehogy, csak egy kicsit napozni szeretnék! mondta az öcsém
– Nincs ezzel semmi baj! Amikor akarsz, majd beszállt a játékba. mondtam
Aztán ebéd után, miután mindent rendbe raktunk, én előhoztam a Ki nevet a végén! játékot, míg öcsém pedig kifeküdt napozni. De alig félórával később visszatért és beállt játszani. Egy-két óra játék után elkezdték mondogatni, hogy milyen jó lenne elmenni egyet fagyizni, majd onnan még egy kicsit a partra. Így lett és csak este 8 óra után értünk vissza.

Hétfőn már mindegyik azt kérte, hogy maradjunk a kerti medencés megoldásnál, így feltöltöttem a medencét és otthon a kertben szórakoztunk. Először Gergő, majd Ricsi ment el külön játszani, így maradtunk Vincével és Benivel hármasban. Beni azzal kezdett el ökörködni, hogy úgy sem merjük egymás felé eldobni őt. Egyszer csak, amikor a kiskamasz már nem számított arra, akkor a bátyja hátulról felkapta és eldobta őt. Így kezdődött el a játék. Hát eleinte minden okés volt, majd egyszer véletlen úgy fogtam meg, hogy a nagy sietségben lecsúszott a kezem és véletlenül a dombocskáinak jobb felét fogtam meg. Aztán egy kicsit gyakoribb lett az, hogy megfogtam a fenekét, amire egyébként úgy éreztem, hogy kicsit rá is játszik avval, hogy próbált úgy helyezkedni, hogy minél kevesebb esélyem legyen a derekánál megfogni, és még a lábait kicsit széjjelebb húzta, így egyszer-egyszer alá is nyúltam, vagyis éreztem, ahogy a zacskójához vagy éppen a pöcséhez érek. Ekkor nagyon örültem, hogy vízben vagyunk, hisz legalább nem vehették észre, hogy elkezdtem merevedni.

Egyébként itt kicsit kitérnék a kinézettre:
Beni – 173 cm magas, vállig érő gyönyörű világos barna haj (amit általában felgumizva hordott nyáron), egy árnyalattal sötétebb barna szem, hosszúkás arc, arányos és sportos felső- és alsótest, gyönyörűséges lábak és 61 kg-s testsúly.
Gergő – 175 cm magas, hosszú szőke hajú, égszínkék szemű, hosszúkás arcú (arcra inkább apura hasonlított akkor is), arányos felső- és alsótest, szép lábak és egyébként 63 kg-s testsúly
Ricsi – 172 cm és 64 kg, a többiben megegyezett Benivel, ami nem is csoda, hisz egypetéjű ikrekről van szó. (Talán annyi még elmondható, hogy Benivel ellentétben viszonylag ritkán gumizta be a haját, hisz legalább így megtudták őket különböztetni, mert máshogy nem)

Vince – 190 cm, 93 kg, rövid fekete haj, fekete szem, szép felsőtest, gyönyörű láb
Én – 189 cm 94 kg, rövid sötétszőke haj, tengerkék szem, kerekarc (inkább anyunak volt ilyen arca – már amennyire visszatudok rá emlékezni), viszonylag sportos testalkat

Na de vissza történethez. A farkam egyre erősebben merevedett a víz alatt Beni látványára és testének fogdosása miatt, ami kicsit engem zavart, de szerencsére a többiek nem vették észre. Aztán eljött az ebédidő (kb. 14 óra lehetett már). Az ikrek kaja közben felvettét, hogy kicsit kártyázzunk délután. Ebbe az öcskös kivételével mindenki benne volt. Ő inkább kifeküdt napozni ebéd után. A skacok, Vince és én pedig römiztünk. Nagyjából 3-3,5 óra elteltével megjelenik az öcsém igencsak leégve.
– Beállhatok? kérdezte
– Hát persze! válaszolta Vince
– Jól lebarnultál! nevette el magát Ricsi
– Érzem is egy kicsit. jegyezte meg az öcskös
– Miért nem figyeltél jobban? kérdezte Beni
– Félig árnyékba feküdtem ki, csak bealudtam. válaszolt az öcsém. Közben már osztottam is. Aztán úgy 7 körül átugrottam a közeli éjjel-nappaliba valami kajáért, ahova jött velem Ricsi és Gergő is. Mire visszaértünk a boltból, addigra Vince és Beni lezuhanyozott, ameddig ők és jómagam már szinte teljesen elkészítettük a vacsit addig az öcsém és Ricsi is megfürdött. Aztán gyorsan én is lezuhanyoztam, míg Gergőék megterítettek. Aztán mindenki nyugovóra tért.

A következő nap kb. háromnegyed 8 körül ébredtem, mire leértem, vagyis pontosabban, mire lefőtt a kávé, addigra lejött az öcsém is.
– Várj egy kicsit és csinálok neked egy tejeskávét! mondtam
– Hagyjad! Iszok egy kávét! jegyezte meg
– Biztos vagy benne? kérdeztem vissza
– Persze! mondta
– Én nem vagyok semmi rossznak elrontója. Amikor én először beleittam apánk kávéjába, akkor nagyjából 1-2 hónappal voltam idősebb, mint te most. Hogy kéred?
– Két púpozott kávéskanál cukor és egy kis tej! válaszolta, miközben én már csináltam is mindkettőnkét
– Nem is rossz a kávé! mondta az öcsém
– Csak rá ne szokjál! válaszoltam nevetve
– Nem hiszem, hogy ráfogok szokni! válaszolta mosolyogva
– Csinálok egy szendót! Neked is csináljak?
– Persze!
Ezzel neki álltam szendvicset csinálni, amit meg is ettünk.
– Tegnap jól megkapott a nap! jegyeztem meg neki
– Igen, mert bealudtam napozás közben. Ma is szeretnék kifeküdni. Bekennél? jegyezte meg
– Miért is ne! válaszoltam, majd mire észbe kaptam a tesóm felszívódott, majd visszatért egy szál fürdőgatyába, kezébe a napkrémmel
– Akkor bekensz? ezzel elindult kifele
– Persze! válaszoltam és megindultam utána
– Add csak ide a naptejet és feküdj le, de ne panaszkodj! jegyeztem meg, amikor kiértünk. Ő elhelyezkedett a napozó ágyon
– Kenhetsz! jegyezte meg. Erre nyomtam a tenyeremre egy kis krémet és óvatosan elkezdtem kenni a hátát. Először még egyszer-egyszer felszisszent.
– Jaj bocs! Nem akartam! szólaltam meg, amikor véletlen becsúszott a fürdőgatyája alá a kezem
– Semmi gond! válaszolta, miközben én tovább kentem a hátát
– Szépen megkapta azért a lábadat is nap! Ne kenjem be azt is? jegyeztem meg
– Bekenheted! De tudod mit, kend be az egész testemet! reagált
– Ha komolyan gondolod, akkor vedd le a fürdőalsód és bekenlek! válaszoltam, mire ő felemelte a csípőjét és így szólt
– Húzd csak le nyugodtan! – erre én egy határozott mozdulattal lerántottam a ruhadarabot róla, majd tettem egy kis krémet a kezemre, miközben félszemmel gyönyörködtem a gyönyörű dombocskáiba és lábaiba egy kicsit, majd elkezdtem bekenni, amit azzal könnyített meg, hogy kicsit széjjelebb húzta a lábait, hogy könnyebben hozzáférjek a combjának belső részéhez is, valamint néha-néha kicsit hozzáérhessek a zacskójához is. Egyre kínosabbnak éreztem, ahogy szűkült rajtam a fürdőnaci az öcsém látványától. Aztán egy váratlan pillanatban megfordult, hogy kenjem be a mellkakasát és a lábát elölről is. Alig bírtam levenni a szemem a csodaszép szőrtől is pelyhedző kukijáról vagy éppen az arcáról. De mire összeszedtem volna az erőt a próbálkozásra, megjelentek az ikrek, így bementem, hogy valami harapni valót készítsek mindenkinek. Reggeli közben megbeszéltük, hogy megint a kerti medencés szórakozást választjuk.
– Tegnap az a játék tök jó volt, amit játszottunk! Nem lehetne ezt valahogy kiegészíteni? jegyezte meg Beni
– Hát attól függ, hogy hogyan is gondolod! jegyezte meg mosolyogva a bátyja
– Mi ugyebár hárman vagyunk. Ti ketten, de ti magasabbak is vagytok, mint mi. Én arra gondoltam, hogy úgy lehetne kivitelezni ezt, hogy először sorsolás útján kiderülne, hogy ki lesz az, akit először dobáltok, míg a másik kettő középen lenne és megpróbálná megfogni azt, akit dobtok. Ez már-már olyan volna, mint labdával a cicás játék. mondta el mosolyogva
– Nem is hangzik rosszul. mosolyodott el Ricsi
– Én először csak megfigyelő lennék, hogy lássam, hogy hogyan lehet ezt valójában kivitelezni, meg hát szeretnék egy kicsit közbe napozni is. mondta az öcsém
– Na, akkor ki van benne a Beni által felvetettekben? kérdeztem, végül 4:1 arányba nyert a javaslat, de persze nem erőszak a torostól, vagyis nem volt kötelező már a legelején beállnia Gergőnek sem. Az ikrek pedig sorsot húztak, ennek lett a vége, hogy először Beninek kellett, hogy középen álljon. Ahogy elkezdődött a játék, de nem csak ekkor tűnt fel igazán, hogy Ricsinek a mellkakasa és a háta is valamivel (de nem sokkal) szőrösebb, mint Benié. Furcsa volt megint a dolog, mert a kiskamasz egyértelműen rájátszott arra, hogy minél kevésbé tudjam megfogni a derekát, így szinte rendszeresen eljutattam a fenekéig, ami szemre is nagyon helyes volt. Hát érintkezni a gyönyörű dombocskáival maga volt a csoda. A fogójátékos (vagyis, az, aki középen volt) személye viszonylag sűrűn változott. Így persze Beni teste is gyakran vándorolt a kezeim között. Nagyjából 1-1,5 órát folyt így a játék.
– Lenne egy ötletem! szólalt meg öcsém
– Hallgatjuk! vágta rá Beni
– Feldobhatnánk úgy ezt a játékot, hogy egy valaki van középen és kettőt meg dobáltok egymásnak. Persze úgy, hogy azért a levegőbe ne ütközhessenek össze. nem is hangzik rosszul, mondta Ricsi
– Jól értem, hogy te is beállnál? kérdeztem vissza kicsit hitetlenkedve
– Igen! nevette el magát az öcsém
– Na jó! Akkor gyere, mert elég jó az ötleted! reagált Vince és Ricsi
Újra sorsoltak a skacok. A sorsolás első körében az volt a tét, hogy ki ne legyen középen. Itt az öcsém „nyert”. A második körben pedig pont az ellenkezője volt a tét. Ezt pedig Ricsi „nyerte”, vagyis a levegőbe való pozícióváltásban az öcsém és Beni vett részt. Nagyon jól szórakoztunk. A játék során alig tudtam levenni a szememet a tesómról. Csak ekkor tűnt igazán fel, hogy milyen jól néz ki a tesóm, és milyen jó érzés őt a kezeim közt tartani, még akkor is, hogyha viszonylag rövid ideig van rá lehetőségem a folyamatos pozícióváltás miatt. Így érkeztünk el az ebédig, majd azután folytattuk a játékot. Este 6 körül mentem be vacsorát készíteni.
– Gyertek vacsorázni! szóltam a srácoknak úgy negyed 8 körül
– Megyünk! mosolygott rám a tesóm
– Rendben! válaszolt Ricsi is, majd elindultak befele
– Ugye nem vizes gatyában akartok leülni az asztalhoz? jegyeztem meg kérdően, amikor megjelentek az ebédlő ajtajában. Erre az öcsém fogta magát és lehúzta a fürdőnaciját, amiben követték a példáját Ricsiék is.
– Szerintem Nándi nem éppen így gondolta! jegyezte meg nagyot nevetve Vince
– Hát nem éppen! jegyeztem meg kicsit döbbent arccal, miközben a három kiskamasz kajánul mosolygott felénk, majd visszavették, és bementek a szobákba átöltözni. Azért nem tagadom gyönyörű látvány volt.
A vacsorát követően mindenki ment zuhanyozni, majd lefeküdni. Máig nem értem, hogy honnan szedtem akkor a bátorságot, hogy befeküdjek az öcsém mellé. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megtettem. A szívem a torkomban dobogott, ahogy a teste a testemhez ért, ahogy a karomra tette a fejét, ahogy elkezdtem őt simogatni eszembe jutottak a reggeli dolgok, így előre nyúltam, méghozzá egyenesen a bokszerébe és elkezdtem a farkát simogatni, mindeközben a farkam elkezdett merevedni. Ezt, hogy érezze, megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy a péniszem minél közelebb legyen a gyönyörűséges dombocskáihoz, amit ekkor a bokszere takart persze. Végül így aludtunk el. Hát az ébredés az maga volt a csoda. Arra ébredtem, hogy Gergő éppen kielégíti vágyait, méghozzá a farkammal, vagyis éppen leszop. Én szinte automatikusan halk nyögésekben törtem ki. Az öcsém meg is ijedt és sajnos abbahagyta, pedig kérleltem, hogy folytassa a dolgot, de ő nem merte, pedig már nem álltam messze attól, hogy elélvezzek. Aztán leültünk és néhány percig némán néztünk egymásra, majd így szóltam:
– Gergőkém! Nincs semmi baj! Én élveztem a dolgot! jegyeztem meg, miközben szorosan magamhoz öleltem őt.
– Tényleg nem haragszol? kérdezte alig érthetően
– Tényleg nem haragszom! válaszoltam, miközben ajkam egyre inkább keresni kezdte az ő az ajkait és elkezdtem csókolni őt. Először éreztem, hogy kicsit fél a szitutól és ezért nem meri viszonozni a közeledésemet, aztán egyszer csak valami megtört benne és viszonozni kezdte, aminek folyamán egyre hevesebb csókolózásba kezdtünk, miközben kezeink egymás testét járták be, gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyre érkezve és ott meg-megállva.
– Szeretlek bátyó! szólalt meg a csók után. Először nem akartam felfigyelni arra, amit mond, de megismételte.
– Én is, hisz az öcsém vagy! válaszoltam
– De én nem csak úgy! válaszolta, legnagyobb meglepetésemre, vagyis ez így nem teljesen igaz, hisz valami érzelmet volt szerencsém érezni a csókjában.
– Most össze szeretnél zavarni? kérdeztem vissza hitetlenkedve, mire újra megcsókolt.
– Nem! Ez nem átverés! Tényleg komolyan beszélt! ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejembe, de erőm sem volt, hogy visszautasítsam az érzelem dús csókját. Ezen a reggelen ennyi volt.