A gyors szex

A következő történet – a cím esetleges félreérthetőségét eloszlatandó – nem a legrövidebb ideig tartó, egy-két perces szexről fog szólni, hanem arról: mi volt az a legkevesebb idő, ami eltelt a másikkal való megismerkedés és a szex között. Azt hiszem, hogy az én öt perces rekordomat nagyon nehéz meghaladni. Azonban ez a gyorsaság nem volt véletlen.

Abban az időszakban, amikor egyedül éltem, időnként vad és szokatlan, merész dolgokba is hajlandó voltam belemenni. Barátokkal beszélgetés közben merült az fel, hogy milyen gyakori mostanában, amikor valaki akár a megismerkedés napján lefekszik a másikkal, hogy mennyire elterjedtek a gyors, alkalmi kapcsolatok. Ekkor ütött szöget a fejembe: vajon mi lehet a legrövidebb idő – amikor valakivel találkozom, akit korábban soha nem láttam, nem beszéltem vele azelőtt sem telefonon, sem az interneten, nem is tudtam előtte még a létezéséről sem, és szinte utána rögtön következik a szex?
Megtetszett a gondolat és nem tudtam szabadulni tőle. Sokat ábrándoztam ezen: mondjuk együtt utazok a liftben egy jóképű férfival. Hirtelen a lift elromlik, ahogy leáll, véletlenül összeütközünk és azonnal megcsókoljuk egymást, már szabadítjuk is meg a másikat a ruháitól. Vagy beülök olvasni egy szinte senki által nem látogatott könyvtár olvasótermébe: benyitok, ott van egy szimpatikus fiú, rámosolygok, aztán véletlenül leejtem a könyvet – ő segíteni akar, lehajol, hogy felvegye, közben összeakad a tekintetünk, máris csókolózunk és vetkőztetjük egymást.
Az élet azonban mindig hoz előre nem látható meglepetéseket, természetesen nem így történt, hanem valami egészen más, nem várt módon.
A nyáron éppen a jól megérdemelt pihenésemet töltöttem, amikor az egyik barátnőm felhívott: csomagküldő munkát lehet néhány hétre vállalni, szerinte érdemes kipróbálni. Bár kissé morogva, de belementem, úgy gondoltam, jól jön egy kis pénz, és legalább tapasztalok valami újat. Nem volt túl érdekes, általában a megadott címen csengettem és vagy kijött valaki a csomagot átvenni, vagy a postaládában hagytam egy értesítőt.
Az egyik ilyen alkalommal egy társasházhoz kellett vinnem egy csomagot. A cím nem mondott semmit: egy vállalkozás irodájába kellett eljuttatni a küldeményt. Forró nyár volt, az alsóneműk fölött csak egy egyrészes kék színű, a szoknyarészen a térdemig érő ruhát viseltem, a lábaimra felül nyitott papucsot vettem föl. A megadott címet nehezen találtam, mert még soha nem jártam arrafelé, ráadásul a csengő sem jól látható helyen volt. Végül csengettem hosszan, de senki nem válaszolt. Éppen az értesítőt készültem bedobni, amikor megszólalt a kaputelefon:
– Most nem tudok lemenni, ki az? – kérdezte egy fiú hangja.
– Csomagot hoztam! – válaszoltam.
– Jaj, az nagyon fontos, fel tudná hozni? Első emelet hármas ajtó. Nyitom a kaput, be tud jönni!
Kissé meglepődtem a kérésen, de nem tudtam nemet mondani, mert a hang olyan rokonszenves és vonzó volt. A hónom alá vettem a csomagot, bementem, majd megkerestem a címet. Benyitottam. Látszott, hogy az iroda egy lakásban van kialakítva, lakás céljára is használták. Egy előtérbe jutottam, ahol szerencsére volt egy nagyobb asztal, ide rögtön le tudtam tenni a küldeményt.
– Azonnal jövök! – hallatszott bentről.
Néhány pillanat múlva egyértelműen a fürdőszobából érkezve megjelent egy fiatal fiú, a derekára csavart törülközővel. Az illata, az izmos meztelen felsőteste, határozott tekintete abban a pillanatban lenyűgözött.
– Szia! Itt írd alá, légy szíves! – mondtam feltűnően halkan.
– Nagyon köszönöm, hogy elhoztad! Csak ma át kellett vennem, mert nagyon fontos volt! – jelentette ki, miközben egyik kezével a törülközőt fogva gyorsan elintézte az aláírást.
Amikor átnyújtotta az aláírt papírt, mélyen a szemébe néztem. Most vagy soha!
A kezeim mintegy véletlenül a melleimhez tévedtek és szinte észrevétlenül megérintették azokat. Nyeltem egyet és igyekeztem nagyon erősen tartani a tekintetét. Olyan feltűnően, hogy nem lehetett nem észrevenni. Amikor láttam, hogy ő is bámul, már egyre határozottabban simogattam az igen méretes nagyságú kebleimet. Lopva lefelé pillantottam, láttam, ahogy férfiassága nem tud ellenállni az ébredő vágyainak. Egy kicsit közelebb léptem. Megfogtam az egyrészes ruha pántját, gyorsan az egyik, majd a másik vállamon keresztül lehajtottam, aztán kibújtam belőle. A papucsokat gyorsan lerúgtam a lábaimról, csak úgy repültek. Egy határozott mozdulattal előrenyúltam és elvettem előle a törülközőt. Nem csalódtam: hímtagja csak úgy meredezett! Szólni sem tudott a meglepetéstől. Megkerestem a melltartóm csatját, kicsatoltam, majd lesodortam magamról. Azonnal megfogtam a bugyim szélét és határozott mozdulattal lerántottam magamról az utolsó ruhadarabot is. Ott álltunk mindketten meztelenül egymás előtt – holott néhány perccel azelőtt még azt sem tudtuk, hogy a másik létezik.
De nem sokáig maradtunk mozdulatlanok: ahogy a bugyimat levettem, egyből rávetettem magam. A számat erősen a szájához tapasztottam, végtelen csókolózásba kezdtünk, közben szelíden lenyomtam a padlóra és miután egy pillanatra megsimítottam ágaskodó farkát, a már ilyen gyorsan nedvessé vált puncimmal beleültem. Egyre gyorsuló ütemben kezdtem mozogni rajta, miközben kezdeti lihegésem mind inkább sikoltozásba ment át. Ezalatt a kezeivel kezdte el kényeztetni előtte ringó kebleimet. A puncim hatalmasakat cuppant. Teljesen vadul, szinte öntudatlanul ugrándoztam. Hirtelen elhatározással megfordított és most hátulról hatolt belém. A kezeivel a melleimet tapogatta. Mind nagyobb és nagyobb hévvel kezdtünk egymáson mozogni. Amikor már nagyon közel voltunk a csúcshoz, megfordultunk és misszionárius pózban folytattuk tovább. Teljes erőmmel átöleltem, húztam magamba. Nagyon nedves voltam, ezért könnyen mozoghatott. Egyre gyorsabban, hevesebben csúszkáltunk egymáson, mind jobban eggyé vált a testünk. Egy pillanatra sem hagytuk abba a csókolózást, kezeink a másik hátát simították, a lábaink átfonódtak egymáson, miközben puncimba egyre mélyebben és mélyebben hatolt be. Szinte egy ütemben mozogtunk, testünk gyakorlatilag összepréselődött. Annyira gyorsak voltunk már, hogy majdnem eszünket vesztettük. Olyan erősen húztam magamhoz, hogy éppen össze nem roppantottam. Egyszerre nem bírta tovább, összerándult és elélvezett. Majdnem abban a pillanatban én is megremegtem, és eljutottam a csúcsra.
– Mikor találkozunk legközelebb? – kérdezte, miközben hálásan simogattuk és puszilgattuk egymást.
– Ne legyen legközelebb! – javasoltam. – Maradjon ez egy szép és titokzatos emlék!
– De hát még a nevedet sem tudom! – nézett rám aranyosan.
– Csak legyen minden titok! – mosolyogtam, egy apró puszit adtam a szájára, megkerestem a ruháimat, gyorsan felöltöztem és elbúcsúztam.

Soha többé nem volt alkalmunk találkozni, nem is jártam a környéken. Megmaradt egy érdekes kalandnak – egész életünkben összesen két óráig láttuk egymást, amelyből a találkozást követő első öt és a búcsúzást megelőző utolsó öt percen kívül végig szexeltünk. Hihetetlen, hogy ez történt!