Anyja lánya 2. nap – Angyalka

Mi van… Csörög az óra… Nyomd, már le! Őfehérmájúsága egyik kezével, még félálomban, lecsapta a vekkert… De a másikkal már el is kapta, a reggeli vizelési ingertől, ágaskodó dárdámat. Fölém guggolva a még (vagy már? ki a franc tudja ilyen „étvágyú” nőnél… ) nedves bejáratához irányította. A még szűk, előkészítetlen hüvelybe való behatolás, húsba szántó érzése bennem is felébresztette az állatot.A kéjzsákmányra leső ragadozót. Azért ne oroszlánra gondoljatok… (nagyon kellett már pisilnem… ) Hiéna… Sakál… Vadászgörény? Mondjuk…Kicsit élveztük még a szerszám feszítését, illetve a farokhoz igazodó alagút szorítását. De az izgalomtól gyorsan alakuló izomzat, hamar felvette a szexhez optimális(?) méretét. Akkor meglóduló csípője, átmenet nélküli vágtázásba kezdett. Vad, kegyetlen, fütyiszaggató vágtába. (dolgoznia kellett menni, nem volt vesztegetni való ideje).

A hatalmas, gyermekfejnyi csöcsök, viharban tépázott zászlóként lobogtak. (most nem volt érkezése, a szájamba tömködni, a fullasztásos halál kockázatával)Mint egy nekivadult valkűr, ki bosszút szomjazva, csatába száll! Le és fel a nyeregben! Roham!! Kard ki, kard! (helyesbítek, kard BE, kard… nagyon, nagyon BE… )Közben minden vitézi lezöttyenéskor a csupasz dombja, keményen belenyomódott a húgytól feszülő hólyagomba. Ne tudtam, hogy a kéjtől vagy a fájdalomtól nyögök – e. A szerencsétlen prosztatám is így lehetett vele.Benne ingaként ketyegett, a lovaglás ritmusára, a nagy kérdés, dugni vagy pisilni?

– Pisilni vagy dugni, ez itt a kérdés… Nehéz kérdés… 70 kilós…Őkéjsóvársága érezvén bennem a kétséget, rám nyerített (hát ki itt a ló, könyörgöm)- Gyere Te is! Siess! Én… már… ÁÁÁH… ÁÁÁÁÁH… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁH…Megérkezett az első frenetikus, földrengésszerű orgazmusa. Tudtam, hogy perceken belül itt a második. Ez idő alatt össze kell kapnom magam, különben hoppon maradok.Összeszorított foggal, ökölbeszoruló kézzel, megfeszülő testel, űztem magam én is a beteljesülés felé. (csak ne kéne így hugyoznom… most kussolj! és csak dugj te állat!)Végre! Az agyam által felforralt, olvadt gerincvelő elindult, hogy lüktetve utat törjön és felégessen minden ellenállást. (a húgyhólyagot azonban gondosan kikerülte… NE MOST!)Ideje volt. Már az Ő kielégíthetetlen ágyéka is ott vonaglott, soha jól nem laktatható hüvelye, ott gyűrűzött elgyötört pöcsömön.A gyönyör hullámainak elültével, előrehajolva rám dőlt (ez aztán végképp betett a hólyagomnak) és megcsókolt.- Soha ne induljon rosszabbul a napom! – suttogta a számba.- Ha nem szállsz le azonnal a hasamról, beléd pisilek!- Álló farokkal nem is lehet pisilni! – mondta és kacarászva lekászálódott rólam.Aztán elégedett farlengetéssel a fürdőszobába vonult. Ismerte a férfi test fiziológiáját.Megvert, kósza seregként maradtam a feldúlt, könnyáztatta csatatéren. (nem inkább gecifoltos?) Lassan összeszedtem magam. Muszáj valahogyan eljutnom a WC – ig! Még jó hogy külön van a fürdőtől… Görnyedten, sajgó hassal, félig meredt pöccsel vánszorogtam a klozetig.Aztán álltam… álltam… vártam… álltam…- Majd megreped, de nem jön az átkozott!Pisi, pisi gyere ki,Vár a WC ideki…Nem jön. Lazíts, gondolj másra! Tényleg, hogy csobog a víz a fürdőben. (ez az)Csurog a víz lefelé, a vállára, a nagy, rengő melleire, a hátra, a kerek seggére, onnan a csupasz… (nemá’ ha felizgulsz sose pössentesz!)Csordogáló vizecske. Bele a lefolyóba, folyóba… folyóba… Végre! Megindult! Lassan, vékonyan, aztán csak folyt, folyt és folyt… Áhhhhh…Hogy is mondták az öreg szakik?”Egy jó brunyálás, többet ér egy rossz baszásnál”Közben Őnagysága már fel is öltözött. Ez jó hosszú szülés volt a részemről.- Most szaladnom kell, majd út közben bekapok valamit. (de legalább,nem az enyémet)- Ti egyetek rendesen! Este öt körül jövök!(ettől féltem).Lezuhanyoztam én is. Tébláboltam a napaiban. Mit csináljak ma?Szemügyre vettem a könyvespolcot. Nincs sok könyv. Olyan kirakat könyvtár. Néhány, egy értelmiségi családban elvárt, szinte kötelező, klasszikus.Olvastam már mindet. Volt még néhány divatos szoc. real. író műve. Tőlük egyet is bőven elég elolvasni, egy életre… Verseskötetek. (dögöljek meg, ha egyszer is kinyitotta bármelyiket!) Én sem voltam igazán, lírai hangulatban…Nem. Olvasni itt nem kell. Bebattyogtam a hálóba.Akkoriban TV sem volt délelőtt.Videózok! Néhány Tv – ből felvett film. Uncsi.Lássuk azt a pornót! 3×20 – 25 perces, mai szemmel nézve igencsak soft jelenetecske. „Lájt”orál után, dugás… Végig néztem, hiszen akkor ez is a pornó csúcsa volt nekem.Szöszmötölést hallottam a nappaliból. Fölébredt a kisnyúl. Kinéztem.- Szia!- Hello! Jössz reggelizni?- Jól esne, köszi.- Van tej, amiből készíthetek Neked, kávét vagy kakaót. Vaj, jam, kenyér…- Tökéletes. A kávé és a vajas kenyér bőven megfelel.- Oké! Csüccs le! Mindjárt kész.Elnéztem a helyes, kis sürgő – forgó fruskát. Ez ugyan az a kissé bamba, szellemileg visszamaradottnak tűnő, ötödikesnek látszó, szótlan „jó kislánya anyukának” akit tegnap láttam? Az anyja jelenléte, erős egyénisége tette csak olyanná?Az Ő ügyük. Van elég gondom.Pl. Mi a franc, legyen a mai nappal?Hirtelen támadt egy ötletem.- Te tudom, hogy ilyen nagylánynak már ciki, de nem kísérnél el a Vidámparkba?Gyerekkoromban jártam az itteniben utoljára, de nagy élmény volt…- Hát, nem is tudom… Engem is nagyon régen vitt már el az Anya.- Szeretnél? Van valami terved mára?-

Olvasni akartam.- A kis csíkos, pöttyös könyveidet? – pillantottam be cinikusan a szobájába.Elpirult. Tök ari! És nagyon szép.- Angyalka – jutott eszembe, ez találó név Neki.Attól kezdve így is hívtam. Ő is szerette.- Akkor fel kell hívnom anyát a munkahelyén.- Hát tedd meg! Látom telótok van. (de nagy szó volt akkor!)Amíg beszéltek az erkélyre vonultam cigizni. Nem kérték ugyan, de Ők nem dohányoztak. Az Öreglány is csak olyan „buli cigis”, kocabagós volt.- Nos? – kérdeztem visszatértemkor.- Beleegyezett. Azt mondta, vigyek pénzt is.- Frászt! Meghívtalak. (vidékre járó melóval jól kerestem, akkori viszonylatban)- Muszáj…- Van egy ötletem! Kiveszed és hozzácsapod a zsebpénzedhez. Gondolom nem ad, túl sokat. Így én meghívhatlak, anyád megnyugszik, Te meg gazdag leszel.Nevetve bólogatott.- Jó fej vagy! Köszi! – csicseregte és egy puszit nyomott a képemre.Kitűnő hangulatban értünk a Ligetbe. Már út közben rengeteget kacagott, mikor titkon utánoztam a tipikus „tömegközlekedő pofákat”. A végén már pukkadozott a visszafojtott röhögéstől.Vezetett a dodgemen.Belém kapaszkodott a hullámvasúton, a kanyargón, az óriáskeréken.Hozzám bújt a szellemvasúton és az elvarázsolt kastélyban.Lőttem Neki plüss macit. Marha jó buli volt. Viháncoltunk, mint két kölyök.Megkockáztatom, olyan bátyó – hugi hangulat alakult ki köztünk.Neki amúgy is hiányzott egy nagytesó, nekem meg 2 húgom révén, könnyű volt beleélnem magam a szerepbe.Tesók, haverok, cinkosok lettünk pár órára. Semmi „bűnös” mellékgondolat!Megéhezvén, virsliztünk a Ligetben. Colával. Leültünk egy fák alatti padra emészteni és pihizni.Dumálni kezdtünk. A laza hétköznapi témáktól, lelki gondokon át eljutottunk, egészen a szex ingoványos területére. Nem férfi – nő viszonylatban, inkább a hiányzó nagy testvérrel való bizalmas beszélgetésként.Aki az első megértő, de főleg meghallgató /végighallgató/ felnőtt.Akkor nekem is furcsa volt, de később egy ideig autóvezetést oktattam, ekkor rengeteg hasonló kitárulkozásban volt részem. (a normálisabb kollégáknak úgyszintén- lelki szemetesládák vagyunk – mondogattuk. ).Magyarázható ez jó kapcsolatteremtő képességemnek (le tudok menni „alfába”, de fel tudok mászni az „omegáig”, ha kell).A másik ok, a szülők távolságtartó, rideg hozzáállása.( – tahósága! – mond ki, ha elkezdted)Elképesztő, milyen belső titkokat osztottak meg velem a fiatalok. El se hinnétek!Itt ráadásul mind két eset fennforgott! (fennforgás van… )Nem akarom a jó három órás beszélgetés részleteivel, próbára tenni amúgy is véges türelmeteket.Kivonatolom a lényeget;Az anyja 10éves kislánynak nézi, és úgy is kezeli.- Próbáltam lázadni de, tudod milyen az Anyu!( tudom… tudom… )Igen, persze, hogy felvilágosította, de szinte csak anatómiailag. (brossura… )Nem, a partnerkapcsolatokról nem. (neki sincs normális partnere… )Úgy sem szabad fiúznia, az érettségiig!(még 2 év!)Csak lányzsúrokra és iskolai összejövetelekre járhat. ( undorító… pfuj!)Igen, néha anyát becsapva, bulizik is. (miből lesz a cserebogár… )Esetenként fiúzik, ha van olyan srác, aki tetszik. ( csak akad… )Persze, hogy csókolózott. (az a minimum… )Sokszor. (jól teszed… )Legtöbbször nagyon jól esik. (arra találták ki… )A cicijeiért, megőrülnek a fiúk. (nem csak Ők… )Legtöbbször
nagyon durván
markolásszák, az nem jó. (a barmok… küld őket anyádhoz! az élvezi… )Két srác már puszilgatta, szopogatta is! (irigy vagyok, marhára… )Az egyik különösen finom volt. (tőlem a bugyidba élveznél… )Neki Ő is megfogta a fütyijét. (a mázlista… )Sokáig simogatta és húzogatta. (akkor fröccsenni fog… )Gecis lett a keze, meg a fickó alsója, farmerje. (én szóltam… )Furcsa, de jó volt látni. (a gecis gatyát?)A srác magán kívül volt az élvezettől. (ja, azt… már értem… )Ő megsimogathatta a punciját. (én is… én is… én is… )Nem volt rossz, csak nem igazán találta meg a „dolgokat”. (térképet neki!)Minden áron a lyukba akarta dugni az ujját! (az olyan rossz?)Ami jó is, csak előtte mással is kell ott lent foglalkozni!(az igaz, így már világos. )Ügyetlenkedett, ezért nem volt „igazán jó”. (ziccer! ziccer! ne hagyd ki!)Ekkor lecsaptam rá, mint a vércse.- Mikor magadnak csinálod, akkor bezzeg „igazán jó” ugye?Mint akit kígyó csípett meg, paprikavörös képpel, szikrázó szemmel ugrott fel és harcra készen állt elém. (túl lőttem a célon? vékony jégre tévedtünk! velem akar harcolni? ezt a csatát mással kell megvívnod, Nyuszifül!)Kényelmesebben ültem, szétvetettem lábam, kitárt karjaim a pad támlájára tettem.Hátra hajtottam a fejem és a fa lomkoronájába nézve, a leglazább stílusomat elővéve szólaltam meg.- Végül is a testét, az ember saját maga ismeri a legjobban. Ő tudja csak igazán, mi a jó neki. Így van ez mindenkivel akár fiú, akár lány, fiatal vagy öreg…Nem erre számított, az fix! Azt hitte a kis hülye, hogy majd ledorongolom.”Nem szabad, ” „bűn” stb… ilyesmiket várt, tőlem?Kikerekedett szemmel, lebiggyesztett szájjal bámult rám. Bizonytalanul, tétován visszaült a padra.- Ráadásul, Te szerencsés vagy ezzel a videóval. Én sráckoromban „Fabulon Ági” fürdőruhás reklámplakátjára voltam kénytelen „polírozni a répát”.Nevetve dőlt neki a padtámláján tartott kezemnek.Lassan, atyailag, átkaroltam a vállát. Közelebb bújt.Hosszú szünet után, lassan akadozva, majd egyre inkább belemelegedve, az önkielégítésről, annak természetes voltáról, később már a gyakorlatáról kezdtünk beszélgetni.Kivonatolva;Eleinte csak játszott. (bemelegítés… )Aztán rájött az ízére. (gyakorlás… )Nagyon izgi, szuper jó! (győzelem!)Van hogy hetente, de néha naponta többször. (a jóból sose elég… )- Anyád kazijára?- Sokszor, titokban… Jó két éve találtam meg. Nem árulsz el?- Ne légy buta! Haver vagy!- Jó, hogy anyám Téged szúrt ki magának, a sok barom után.- Na, ja… Tudod, hogy anyád legjobb tulajdonsága, Te vagy?Egészen befészkelte magát a hónom alá.- Jó, így…- Nekem is…Nem! Nem gondoltam semmi rosszra! Nem maradtam teljesen közömbös, de nem! Nem terveztem semmit, kislány, jó nem egészen, de a csajom lánya, amúgy sem láttam semmi esélyt, semmilyen lehetőséget bármire is… Ezért nem is játszottam a gondolattal sem! Akkor még nem… Csupán jó érzés… (piszok jó… )Csodásan éreztem magam Vele. Max. egy gyerekes flört…- Nem unod még azt az egy filmet? – kérdeztem, hosszú hallgatás után.- Sokkal több van Neki, jóval meredekebbek. Csak bezárta a Tv alatti szekrénybe.- Hogy jutottál hozzá, ha be van zárva?- Az egyik szekrényem kulcsa nyitja…Gyerekkorában fedezte fel, mert az öreglány oda rejtette az ajándékokat. Aztán a kíváncsiság tárgya átalakult az idő múlásával.Akkoriban a szekrényeknek 6 fajta zárja volt. A sokajtós sorokon, jó esély volt hasonlót találni. Az anyjának, nem sok műszaki érzéke lévén, eszébe sem jutott.Lassan estefelé járt. Haza indultunk. A Nő már megérkezett.Nem volt az a konyhatündér, ezért törzshelyükre, egy közeli kisvendéglőbe mentünk vacsizni.Ledöbbentett a változás, ahogy a cserfes kamaszlány, bugyuta kisiskolássá változik, anyja jelenlétében. Beszéltünk a Vidámparki élményekről, cenzúrázva persze, de mint egy dedós. (bevallom, elszorult a szívem… )Vak ez a picsa?Vannak nők, akik azért nem akarják (tudat alatt) észrevenni, hogy felnőtt a gyermekük. Mert akkor szembe kéne nézni azzal a ténnyel, hogy ők öregszenek. Legalább is középkorúak lettek. Egy felnőtt gyerek ráadásul, elvileg, bármikor nagymamát kreálhat belőlük. Te jó ég! Nagymama! Még a szó is! Az már vénasszony! Naneee…Ilyen gondolatok kavarogtak bennem kaja alatt. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a kisnyúl titokban, rajtam felejti a szemét. Rajongva, szinte áhítattal bámul rám. Zavarba jöttem. Mit tettem? Túllőttem volna a célon? Nemá’ hogy belém esik… Elhessegettem a gondolatot… Igyekeztem elkerülni a pillantását. Van nekem elég gondom anyucival is… (az Ő falánk pillantásait le sem írom… nem a kaját nézte… )Naná! Zaba után rögvest indulást vezényelt. Otthon egyből a fürdőbe tessékelt.Olyan fáradt! (erre befizetek!) Utánam ő is zuhanyozik és lefekszik! (naná… )Angyalka kaján mosollyal arcán, ment egyből a szobájába. Ez hiányzott még!(ránk gondolva, fülelve fog masztizni… a kis csibész… )Zuhany után meztelenül terültem el az ágyon. Éhesvagina nem sokáig váratott. Belépett és a helyzetet konstatálva, boldog vigyorral, azonnal ledobta a pongyolát. Gusztusos, formástestű, érett Nő! Egy buja, vad, érzéki, torkos lyukú nőstény!Ez kell nekem, nem holmi csitrik! Ez tudja mitől döglik a légy! (és ha nem vigyázok én is… )Mögé léptem. Belecsókoltam a nyakába. Előre nyúltam.Muszáj volt éreznem a fasz( – )állító csöcsök súlyát!Nem akármi! Szorosan hozzá tapadtam.Farkam a nagy kerek segge vágatába siklott, azzal párhuzamosan.Érzékelvén az Egont körbefolyó hústömeget, állatian megkívántam a kutyapózt.- Megőrjítesz! Hátulról akarlak! – súgtam a fülébe.- Neem, neeem szereteeem, úgy nekem nem jó… – nyávogta.- Pesze, hogy nem mert úgy, nem tudod magadba tömni a pasit – gondoltam.Legfeljebb a zacskóját marokra fogva, rángathatnád befelé…(brr… ezt még ő sem tenné! nagyon remélem… )- Csak bedugnám, kicsit játszanánk, hogy úgy is élvezzük a gyík résbe juttatását, aztán úgy folytatnánk, ahogy Te akarod! – próbálkoztam tovább.- Hááát… jó… De nem élvezel el közben!Itt durrant el az agyam! Megfeszülő testemből, melleit elengedő kezemből, mély levegővételemből, azonnal érezte a kitörni készülő vihart!Nem akarva a kefélésre szánt drága időt veszekedésre vesztegetni, azonnal térdre esett az ágyra és combjai közt hátra nyúlva, villámhárítóként elkapta a dühtől épen felpuhuló lécemet.- Nem, Te nem mész el gyorsan – búgta gerleként és többször is, végig simította nedvesedő vágatát Őlordságával, amitől az megbocsátóan tűzkész állapotba lendült.Némi (nemi) játék után célra tartott.- Vágd belém! – parancsolta. (a parancs, az parancs!)A félig előkészített, még szűk járatba döftem. Szinte hallottam az összeérő falú alagút hersenését, ahogy Egon utat vág magának a nyers, emberi húsba!Nem semmi! Felsikoltott! (Angyalka meg kagylózik… de ciki… )Jó egy percig élveztük a hüvelyi izmok igazodását, az irgalmat nem ismerő betolakodóhoz.Aztán annyira visszahúzódva, amíg csak mertem, a kisiklás veszélye nélkül, újra döftem. Sikkantás!Hosszú kemény lökésekkel, baszni kezdtem. (bocsi de ez a legtalálóbb szó rá)- Vágd belém! Belém… belém… – nyöszörögte a mozgás ritmusára.- Legyen meg a Te akaratod, Te Tüzelő szuka! – gondoltam és állatmódon, basztam tovább. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, nem ez az én stílusom, de mindent a megrendelőért! (azért ennek is megvan a maga varázsa… )Éreztem, hogy a vad, kegyetlen lökéseim egyre jobban feltüzelik.- No, hát még is csak jó lesz, így is? – gondoltam magamban, és ha lehet még keményebb pumpálásba kezdtem.- Belém… belém… – vernyákolta egyre élesebb hangon.A vállát teljesen az ágyra eresztve, hogy a mozsara felfelé célozva, minél jobban befogadva mozsártörőmet, nagy erővel dolgozott vissza.- Gyere! Gyere Nekem jóóóó lesz… – hörögte.- Anyád! Ha megszakad a farkam, akkor se megyek el benned így! – határoztam el.Annál is inkább nem, mert egy érdekes jelenségre lettem figyelmes.Ahogy tövig vágtam a lompost, hasam (pedig nem volt pocakom) a nagy seggét feltolta a hátára! (mégsem olyan kemény az már… )Visszahúzáskor le, bedugáskor felcsúszott az ülep. Rá a hátára.Skrizoid helyzetbe kerültem a (al)testem, mint egy ősrégi egyhengeres Hoffer – taktor, örülten dugattyúzta a pinát, (volt is hangja az öreg masinának… mondjuk a punci, „röfögött” itt is rendesen… ).Az felsőtestem meg a látványtól, majd elröhögte magát!Észvesztő vinnyogással élvezett el. 10es értékű rengéseket produkált a valaga!Megragadva a csípőjét, soha még nem alkalmazott erővel „adtam az érzésnek”!Egy percen belül, őrült vonaglással megkapta a második adagot.Szinte tombolt! Majd, kéjmámora csillapodtával, kezét – lábát szétvetve békaként nyúlt el az ágyon.Gyorsan regenerálódott. (ennek sem „fájt a feje” még soha életében, mikor szexről volt szó… )- Mégsem élveztél el, pedig hívtalak is –
konstatálta elégedetten.- Bogaram,
ha nem vetted volna még észre, én nem akkor élvezek el, amikor sikerül, hanem amikor akarok! Ellentétben a volt pasijaiddal! – tört ki belőlem végre a megsértett hím.- Bocsáss meg! Tényleg sok gyorsfarkú állattal hozott már össze a balszerencse.- Annyiban a Te hibád is, hogy olyan intenzitással kefélsz…- Én, szeretkezem! – javított ki. (oh, de finomkodó… dumában!)- Szeretkezel, hogy pasi legyen a talpán, aki vissza tudja tartani magát – mondtam.A szeretkezés szóról ugyan egész eltérő volt a véleményünk, de nem szálltam Vele vitába. Végül is. Nekem nyolc…Ő szeretkezik velem, én kúrom Őt, és akkor finoman fogalmaztam.Láttam, hogy valamin töri a fejét!- Valóban jó szerető vagy! – bökte ki végül – De van egy fogadásom, hogy akkor mész el, amikor én akarom, akárhogy is kapálózol ellene.- Ez le akar szopni megint – gondoltam – Ha neki jó, hogy nekem jó, akkor nekem, jó… (egy fogadásért hajlandó „elpazarolni” egy löketet, egy ilyen fehérmájú luvnya… legyen… nem vagyok semmi jónak, elrontója… )- Fogadjunk! De mi a tét?- Itt maradsz, legalább tíz napig!- Atyám, nem telefonáltam a főnöknek! Basszus! Háború lesz!Kitalálta a gondolataimat.- Ne aggódj! A mi cégünk sokszor ad megbízást a Tiéteknek. Tárgyaltam már többször a főnököddel is. Ma is… Tíz nap szabit kaptál.(ez ismeri az Öreget! az is nagy kujon. biztos, hogy megfarkalta a csajt… lesz közös téma… cukkolás… a francba!)- Megdugott?- Mivel ismered, nem nyilatkozom. Diszkrét nő vagyok. Rólad sem mondok semmit Neki! Ez így fer!- Áll a fogadás! – még ha bele is döglöm, abba a 10 napba. (max. megszököm…csak az Öreg fog kiröhögni… meg akinek elmeséli… az egész Cég… )Somolyogva a lábaim közé hasalt. A combjaim belső oldalát kezdte nagyon lágyan simogatni, puszilgatni, nyalogatni. Leheletfinoman!Ő is rám érzett, nem csak én tapasztaltam ki Őt. (most mit vagy úgy oda! közel a 40 – hez, valagra való pasas fordult meg benne… alkalma is, ideje is volt bőven kitanulni a „szakmát” amatőr létére is… igen! ez kell a győzelemhez… cinikus, elzárkózó gondolatok… )Milliméterenként haladt. Minden egyes idegvégződésemet, (némi túlzással… nehogy a szakemberek rám szálljanak) külön – külön megtisztelte.Ő játszott. Csodálatosan! Én meg erre – arra kalandoztam gondolatban.Az ingerületek elindultak az agy felé. De valahol félúton, elhaltak.Valaki elvágta az utat.Már az ágyékomnál tart! (végül is… szopatni jó… nem?)A hajával cseszteti „véletlenül” Egont! (… sőt, kurva jó… )A combtövem! (… ráadásul olyan, macsós… )A zacsim! (… ha a NŐ térdel előtted… )Zsugorodik a bőr a csókjai alatt! (… jó, van hogy fekszik… )Mit szarozik annyit a tövénél? (… de mindenképen olyan alárendelt… )Gyere csak felfelé, apucihoz! (… testhelyzetben van… )Finom, gyengéd kis harapások a szárára! (… mindenben alárendelt ilyenkor… )Aztán ugyanoda engesztelő gyógyító puszi! (.. legalább is annak látszik… )A makk pereme alatti árkocskát se hagyd ki! (… ekkor érezheted magad… )Rányalt a makkra! (… igazán a teremtés koronájának… )Benyálazza, végig! (… evolució csúcsán… )Az ingerületek mind magasabbra jutva, átszakították a gátat.Nem játszottam tovább. (csak még egy kicsit, a látszat… )Végül is, nem az Óriáskerék miatt jöttem Pestre!Most a nyílásban játszik!(boszorkány.. )Óvatosan ereszti rá, gondosan benyálazott ajkait! (gyakorolta eleget… )Nyeli, csak nyeli a rudat! (mint, kacsa a… )Bent a nyelvével kavarja! (nokedlit… )A szájában!! (ribanc… )Gyorsít! (a dög… )Olvad a gerinc!(kurvaaaa… )Mindjárt föccsen!!(… )Robban!! (?)Rászív!! (!)Lövel!! (!!)Szív – lövell, lövell – szív (még!)Utókezelés a már túlérzékeny makkon (ne! de igen, még!)Győzött! (hál’ Istennek… )A győzelme után soha el nem felejthető látványban volt részem.Őszopóssága felpattant és szabályos indián tánccal, fejezte ki győzelme iránti örömét.- Győztem! Győztem! – kiabálta és körül ugrabugrálta a szobát.Csakhogy a nőiességnek alkatrészei, amivel oly bőkezűen megáldotta a sors, eszeveszett táncba kezdtek.Csapkodtak, ugráltak, lebegtek, röpködtek, rengtek és remegtek!Észvesztő, felejthetetlen egy produkció volt! Nagyot kacagtam.Jött, szopott, győzött. (ez pont 2/3 – nyi Július Caesar, ami azért valljuk be, nem kevés)Az ünneplés után, mellém vetette magát az ágyra. Hozzám bújt.- Megszereztelek! 5nap múlva, szüli napom lesz, Te vagy az ajándék! – viháncolta.- Át fogsz kötni masnival?- Azt még nem tudom de, hogy sok mindent fogok tenni Veled, az biztos!(atyám! majd csak túlélem valahogy… )Eszembe ötlött a délutánból valami.- Neked csak ez egy, rövidke kis kazettád van?- Nem, ez csak a csali kazettám a lányomnak – eredt meg nyelve. – Nemsokára nagylány lesz. (?) Ez egy elég könnyen emészthető kazetta, egy naív, fiatal lánynak. (!!) Ha majd (!!!) érdekelni kezdi a szex. Direkt hagytam könnyen megtalálható helyen. (pedig nem is szőke… )Elképedve néztem rá. Ki itt a naiv? („boldogok a lelki szegények… „)- Megnézhetem a többit is?- Persze. De pont most? Videót szeretnél nézni, a következő aktus alatt?- Dehogy. Melletted? A Te meztelenséged, érett asszonyiasságod, a legjobb ajzószer nekem – hízelegtem. – Csak érdekelne, mégis milyenek.- Ha nem vagy lusta, az asztalkán van a kulcscsomóm… Igen, azaz. A kis szekrényben vannak a Tv alatt. Ki tudod nyitni? (naná!)Volt vagy tíz darab, műsoros. Megnéztem a hátlapjukat. Mindenféle finomság.Megakadt a szemem egy téglalap alakú, rózsaszín dobozon. Megdöbbentem.Ha ez, az, aminek gondolom…- Mi ez? Megnézhetem?- A pasi pótlóm! – mondta kissé kihívóan. – A srácok nem szeretik, féltékenyek rá.- Megnézhetem? (muszáj látnom!) Nagyon érdekel milyen.- Ha Téged nem zavar…Kibontottam. Kb. 16 – 18 centis, arányos, műanyagból készült, élethű fasz volt benne.Látszottak az erek, a hátrahúzott fityma.A herezacskó utánzatban volt az elem, rajta a 4állású tekerő. Bekapcsoltam. Zümmögve rezegni kezdett. Egyre gyorsabban, a fokozatnak megfelelően.Látva, hogy csillogó szemmel vizsgálódom, és nem találom visszatetszőnek, felkelt és elém állt.- Egy normális férfivel, akár az előjátékba is bevethető. Izgi ám! – tette hozzá reményteljes mosollyal. (mézes madzag… mézes műbroki… )- Én már tudom is, hogyan fogjuk használni – vigyorodtam el.- Meg is mutatod? – kérdezte megremegő hangon. (mi az, hogy… )A műfütyi zacsiját marokra fogva, szabályos vívóállásba helyezkedtem.- Angard! – kiáltottam és „Zorró jelet” kanyarítottam annak hegyével domborodó, de még gusztusos hasára.- Te nem vagy komplett! – nevetett.- Most pedig a férfifaló szörnyeteg szívét… Tusé!- Az a másik oldalon van, Te őrült spanyol! – kacagott.- Akkor most a másik szívét… Tusé!- Most mind két szívemet átszúrtad?- És most elfoglaljuk a sárkány, tátongó, öblös, nagy barlangját, ahová áldozatait rejti… Tusé!A műdárdát az ágyéka alatt, az összezárt combjai közé döftem…- Sárkány… Tátongó… Öblös… Barlangja… – visította és az ágyra hanyatlott. Lábait felhúzva, fetrengve rázta a röhögés.- Különben is… Öblös ám a Te segged!- Jó, most még nem öblös, de már igen is tátongó… – jegyeztem meg.Helytálló volt a megállapítás. Széttárt combjai közt, már valóban ott tátongott, a majd arasznyi csupasz repedés.A kitárulkozó lehetőség elé kuporodva, a másik kezem a homlokos, kopasz dombra téve a hüvelykujjam pont a csikójáig ért le. De még nem nyúltam hozzá.Először a „fegyver” hegyével végig simitottam a nyíló hasítékon. Felnyögött. Nagyon sok nedű volt rajta.Az előző és az újmenet ígéretéé…Szépen, kellő alapossággal kentem szét. Közben bekapcsoltam a masinát.Zümmögve oszlatta szét az anyagot. Most már a másik kezem is beszállt, a pöcökhöz. Folyamatossá vált a nyögdécselés.Ficergő csípőjét a másik tenyeremmel lefogtam, majd célra tartottam az „excaliburt”.- Te, férfifaló, kénköves leheletű, mocsári szörnyeteg! Most meghalsz! – kiáltottam.Aztán ledöftem a bestiát! Felhördülő, behidalás volt a reakció.- Nem volt elég? Nesze a kegyelemdöfés! – kihúzva másodjára is döftem.Újra és újra lecsapott a „gyilkos fegyver”.Mind gyorsabbak és erőtejesebbek lettek a szúrások. Vonaglott a Torkoslyukú!Olyan mélyre nyomtam már a szerszámot, hogy belapult a gátja minden találat után. Nem bírta tovább. Nyüszítve, testét dobálva élvezett el.De tudtam, hogy még nem múlt ki a bestia.Van még egy „feje”. Azt is el kell intézni!A tövig tolt „gyilok” kint maradó heretok utánzatát, lassan körző mozdulatokkal forgatni kezdtem. Gondolhatjátok, micsoda keringőt járhatott ott bent!Közben teljes erőre kapcsolva dolgozott, a kéjcsiholó masina!Reszkető ágyékkal, a második fej is kiadta páráját.- Leöltem a gonoszt! Kéretik ezután, Punciölő Szent Györgynek, Minden Fütyifalók Rémének szólítani engem! (a György helyett saját keresztnevem mondtam… )- Nem vagy normális! – nyöszörögte. – De varázsló
vagy…- Lehet, hogy nekem lesz sok, az a megnyert 10 nap?
– tette hozzá somolyogva.( olyan nincs! az létezhetetlen… de hízott a májam piszkosul… )- Nem fájt, mikor annyira benyomtam? – aggódtam.- Úgy néztem ki? Csodálatos volt, főleg akkor mikor körözni kezdtél vele. Úgy éreztem mintha egy hatalmas, vibráló nyelv nyalná körbe az egész belsőmet.- Féltem, hátha…- Nyugi! Nagylány vagyok ám. Tényleg nem akarod kipróbálni?- Mit? Nem értem mire gondolsz.- Hát, magadon… azt hogy milyen mikor benned rezeg…- Bennem?! Hol? Hogyan… – tényleg fogalmam sem volt mit akar, más időket éltünk.- Volt egy fiúm, aki nagyon élvezte, ha fütyipuszi (ki nem mondta volna a szopás szót) közben a fenekében játszottam a géppel. Őrületes élménynek tartotta.Most esett csak le, mit is takar az ajánlata! Mi van? Mit akar ez?Az én Szent és Érinthetetlen Seggemben egy fasz?!!!! Még ha játékfasz is! Nem vagyok én buzi! (ha pasi lenne, most megpofoznám! igaz, akkor nem is lennék itt… )Megint kezdtem kiakadni. Látta Ő is, hogy ez az ötlet mellé ment.- Csak azért gondoltam, mert Te olyan nyitott és fogékony vagy mindenre – mentegetőzött.- Én tényleg nyitott vagyok. De a seggem nem az! – engedtem le egy poénnal, az imént felkapott vizet.Némi hallgatás után, gondoltam ideje kihúzni belőle, a még azóta is benne rejlő műszert. Már egy ideje nem zümmögött. Az elem. Ki kéne cserélni.Ahogy kifelé húztam, az összeszorult hüvelyből, böfögő, röfögő hangok hallatszottak.- Élsz még? Te Bestia! Nem hagyhatom, hogy kiszabadulva tovább fald férfitársaimat! Pusztulnod kell!!Kétségbe esetten küzdött az életéért.De én bevetettem minden vívótudományomat!Ringott, rengett, dobálta magát.Pokolbéli, mérges levet eresztett!De nem volt esélye! Döftem, vágtam, szúrtam.Kemény harc volt. Kegyetlen csata!De győztem! Mindkét feje porba hullt!Kirántottam a fegyvert mozdulatlanná dermedt húsából.Had távozzon gonosz párája!A győzelem után, igazán kijárt nekem egy cigi az erkélyen. (Angyalka vajon mennyit hallott a harcból? miket gondolhat… )Elgondolkozva bámultam a kihalt utcát. Magára kapva köntösét, Önagyétkűsége is kijött egy idő múlva. Rajtam csak derék köré tekert törülköző volt, mint minden „cigi szünetben”.Hallgattunk nagyokat és pöfékeltünk… Talán fél órát is…Én kibaromkodtam magam, Ő meg kidöglött…Aztán megfogta a kezem.- Menjünk be…A szobában utánozhatatlan egyszerűséggel, mégis rafináltan buja mozdulattal, leejtette magáról köpenyét. Csak három lépést tett meg az ágyig.De olyan leírhatatlan, kihívó, farokrobbantó lépést…Érett, asszonyos válla, ívelt háta, gömbölyű feneke, erős combjai olyan tökéletes harmóniában, vágyfakasztó összhangban mozogtak, hogy nem lehetett, nem megkívánni.Aztán az ágyra ereszkedve, fél oldalra dőlve, felém fordult…A hatalmas, egymáshoz simuló mellek, gömbölyded poci és az ígéret földje, a csupasz, domború, hívogató ágyék…Ahogy közeledtem, a felém, értem nyúló, lágy nőies karok… Az lassan nyíló combok észvesztő látványa…Egy óriási csodaháló rafinált kellékei, amit csak az igazi asszonyok tudnak megszőni.Csak ők tudják a láthatatlan szálakat halálos pontossággal mozgatni, amit az áldozat nem is érzékel, sőt meg van győződve, hogy ő irányít, ural mindent és nem is veszi észre, hogy csak marionett bábként mozdul, az édes háló minden rezdülésére.Természetesen én sem tudtam kivonni magam a varázslatos bűvköréből.Tehetetlen zombiként hulltam a karjaiba. Csókoltam száját, nyakát, vállát.Torkos csecsemőként vetettem magam a felkínált keblek halmára.Szívtam őket, ahogy 25 évvel azelőtt szívtam magamba belőlük az életet.Az éltető erőt. Be kellet járnom a teste minden zeg – zugát, ahogy a háló buja szálai vezették ajkam és kezeim. Játszottam a pocakján, combjain, hogy a combok selymes, belső felén át feljuthassak a bőségszaruhoz, a nektár forrásához. Ahonnét ered az élet.Ekkor, (micsoda kisiklás!) eltompult agyam egy varázsszálat elszakítva, bejátszotta a tegnap esti punciba nyomott, húzott, fullasztott fejem képét.Nem, ezt többé nem játszod el velem! (az én fejemet, Te még egyszer nem dugod föl magadnak! nyaljon Neked még egyszer a nyári villám!)Az utolsó pillanatban egy testcsellel, kikerülvén a Vénusz – csapdát, visszamenekültem a cickókhoz.Ennél többet már nem tudtam, és nem is akartam tenni a háló bűvereje ellen.Melleit szívva, nyelvelve a kezem már a puncit kényeztette. A borsónyi csiklót simogattam, amit dörzsöléssé fokozott a „rádolgozó” csípő betonmixer szerű szokásos mozgása, a hüvelybemenetben köröző ujjperceim…Akkor váratlanul összegabalyodtak a szálak és olyan, de olyan kívánás jött rám, hogy mindent félbehagyva a lábai közé vetettem magam.- Beléd halok, vagy bele halok! – nyöszörögtem.- Gyere Te vadállat!A feszülő kopjafa magától résre állt. Belenyomakodtam tövig! Sőt a vállába kapaszkodva húztam magam tovább a lehetőség végső határáig.A behatolás utáni örömszünet. A „de jó helyre is kerültem” elégedettsége.A sima tengeren, nyugodtan úszó hajóként befogadó női test, megnyugtató biztonsága.Egy szellőszerű fuvallat hatására, lágy ringatózásba kezd az uszály.A fokozatosan erősödő szél, egyre nagyobb hullámokat keltve, mind erősebb himbálózásra kényszeríti, az eddig biztosnak látszó fedélzetet.Viharrá erősödvén, vad táncba kényszerül.Majd orkánná fejlődve, már nem tudod hol a len és hol a lent!Átcsapnak rajtatok a hullámok! A bömbölő szélben már szavad sem hallod!Csak kapaszkodsz kétségbeesetten, vadul és csak várod a most már bármelyik pillanatban bekövetkező elsüllyedést!Már zsigereidben érzed a végső, égig érő hullám közeledtét, amely utoljára még felemel, eddig soha nem tapasztalt magasságokba, hogy aztán rád omolva elborítson, és a tengerbe taszítson, ahol egy édes örvény pörögve a lehúz a mélységbe. A mélyben, ahol súlytalanná válsz, már nyugodt minden. Csend és béke. Végtelen nyugalom.Kattant egy kapcsoló. Elsötétült minden.- Aludjunk édes… (az rám fér.. )