Imádom anyám kebleit, 75-E asszonyméretek

Elhúzott sötételőfüggönyök, a számítógép csöndes, néha meglepve fel-erősödő zúgása, anyu szöszmötölése odakint. Én csak ültem a szobámba bal kezemben a kávéval. Kint lehetett vagy harminc fok, úgy nyolc óra magasságában; álmosan néztem a függönyök résein beszűrődő júliusi izzást, és az igazat megvallva szerettem volna, ha legalább vagy tíz fokkal hűvösebb lenne. Kedvetlenül megittam a kávét, aztán kisétáltam a konyhába. -Úgy készülj, hogy ma tiéd a mosogatás. – fenyegetett meg anyu, és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. – Mindig csodálkoztam rajta, hogy tud a korai kelés ellenére is olyan friss lenni mindig; arckifejezése általában olyan volt, mint akit éppen most vertek fel valami nagyon szép álomból, és nem tud kikerülni annak hatása alól. Rámnézett. Ajka szélén mindig ott bújkál valami, kifejezetten az én buta kérdéseimnek szánt cinkos kis mosoly. – Ha fél hét neked korán van … Hékás, én bevásárolni is voltam már. -Ezzel most felvágsz. -Úgy aludtál, hogy azt sem vetted észre, hogy megpusziltalak. Erre el kellett vörösödnöm. Sosem tiltakoztam a puszija ellen, csak akkor, ha többen is voltak körülöttünk – . Vágtam egy fintort, és gyorsan megpusziltam az arcát. vörös haja megint a szemébe lógott, én meg akaratlanul is elsimítottam onnan – de amikor lehajolt a lapátért, az a tincs megint odahullott. -Hagyd csak, a héten majd elmegyek fodrászhoz. – már az ajtóban voltam, amikor utánam szólt. – Mész ma valahová? Hűha. Ilyenkor valamit tervez, már abból láttam, ahogy nagy levegőt vesz és húzigálja nagymelléről a trikót. Nem. Hát, ha van feles energiád, akkor délután segíthetnél nekem -De csak délután. Anyu csak pislogott. Talán egy óra múlva döntöttem úgy, hogy fel kellene állni és meg-mozgatni a tagjaimat; a vállam és a karom mindig borzasztóan el tud zsib-badni a gép előtt ülve. anyu könnyezve vágta fel éppen a hagymát, kézfejével törölgetve a szemét. -Mikor mosogassak? Szipogva válaszolt, dühösen az asztalra csapva a kést. – Akár most is neki-láthatsz, ha a dalai láma engedi … A fenébe is, nem tudom, miért vacakolok ennyit ezzel a hagymával. Anyu zsebkendőt ráncigált elő a sortja zsebéből, azzal törölte meg a szemét. Melléléptem, és megsimogattam a derekát; éreztem, hogy el-ernyed a háta egy pillanatra, majd megfeszültek újra az izmok. Feszes volt mindene, mint valami gitárhúr. Észre sem vettem, ahogy ebédidőbe fordult lassan a nap,csak azt, hogy anyu lép be a szobába. Szeme tiszta volt, vonásai frissek, haja vizes biztosan megfürdött. Megállt az ajtófélfának támaszkodva, és diszkréten köhintett. -Hahó. Én is itt vagyok. -Tudom. – feleseltem. – Hallottam, amikor bejöttél. De miért kopogtál? -Hátrafordultam. Megint halványzöld trikóját húzogatta, meg-meglegyezve annak szélével a hasát. nagyon nagy mellei vannak anyunak, A hasa sosem volt igazán lapos, puhán domborodott elő; és ahogy az ajtófélfának támaszkodott, csípője és combjai még teltebbnek tűntek. Nagy körülményesen kiléptem a játékból, és elzártam a gépet. -Hát, nem tudtam, éppen miben zavarlak meg … – már megint az a mosoly. Ilyenkor nem lehet tudni, viccel-e vagy komolyan beszél. Akkor rendeztem át a szobát és fordítottam el a számítógép monitorát másik irányba, amikor anyu legnagyobb megrökönyödésemre áthajolt egyszer a vállam felett, és azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy ezeket a csajokat nem piszkálták komputerileg. Hát a szívbajt hozta rám, és én ijedtemben azt is elfelejtettem, hogyan kell bezárni a képnézegetőt, csak kattintgattam ide-oda. -nekem legallább természetesek még ha lógnak is. -Gyorsan másfelé fordultam zavaromban, a pólómat keresgéltem. Mire felvettem, még mindig ott állt az ajtónak dőlve, tűnődve, ajkát beharapva, mint amikor nagyon eltöpreng valamin,a padlót nézve. Én meg gyorsan újra megsimogattam a csípőjét, és belecsókoltam a nyakába vállának finom hajlata mentén, meglepetésében felsikkantott; éreztem rajta a hagyma szagát épp úgy,mint a tusfürdő és a zuhanyzó párás illatát. Úgy meglódult egy pillanatra a szívverésem, mint az imént, a konyhában. -Menjél már. Mosd meg a kezed. – mondta elgyengülve … aztán minden átmenet nélkül átfonta két karjával a nyakam, hatalmas melleit az én mell-kasomnak préselve, adot egy puszit. Aztán elengedett; csak úgy izzott az arcom, és csak álltam, mint a sóbálvány. Csendben ebédeltünk meg. Szólt mindenfelől a déli harangszó, a rádióból meg kintről; aztán a hírek. Robbantás itt, hurrikán ott, csupán a mi konyhánk-ban van ilyen csend. Anyu, miközben feltálalta az ebédet, dudorászott magában; akkor tűntek csak fel olyan apróságok ,mint hogy borotválja a hónalját vagy hogy másik trikó van rajta, mint délelőtt. Szűk kis konyhánk van egyébként, a hűtő mellé bepréselt ebédlőasztal mellett ketten épp hogy elfértünk – normális körülmények között a szék alá húzott lábakkal. Most azonban mindketten kinyújtottuk lábunkat, anyu az enyémen pihentette az övéit. Egyszer, a bal kezemmel megérintettem, Anyu kezében megrezzent a villa, de nem nézett rám, én meg nem akartam tovább játszadozni. Igazság szerint olyannyira izgalomba voltam ebéd közben, hogy az már szinte fájt. Lopva anyura néztem, de ő nem figyelt rám, hanem a híreket hallgatta. Mosogatás közben is igyekeztem szorosan a mosogatóhoz tapadó magatartást folytatni, miközben anyu ideoda járkált, leszedte az asztalt, elémrakta a szennyes edényeket közben melle neki-nekilibbent a könyökömnek. Szemem sarkából figyeltem, ahogy lehajol, hogy visszatolja a székeket az asztal alá, vagy kinyitja a hűtőt; nagy mellei kelletlenül követték felsőtestének mozgását, nehézkesen ringva közben.Egy kicsit leültem még játszani, de nem ment a játék; határozottan vesztésre álltam az autócivilizációk nagy párharcában. Csak ültem a vibráló monitor előtt. Az ajtó csukva volt. Kiléptem a játékból, és megnyitottam a képnézegetőt – de előbb úgy gondoltam, a biztonság kedvéért kinézek a konyhába. Anyu nem volt ott; a hálószobából hallottam hangokat. Nyitva hagyta az ajtót. Éppen akkor vette le a trikót, a szekrényben keresett valamit. Hangosan dobbant a szívem, ahogy néztem csupasz hátát, Épp csak hátra tudtam lépni, ahogy megfordult; aztán nagy garral visszaléptem, mint aki most jön a konyhából. -Anyu, itt vagy? -Itt vagyok, a szobában. Félig elfordult, így csak egy pillanatra láttam karja alatt elővillanni jobb keblét. Nagy levegőt vettem. – Mikor megyünk ki az udvara rendetrakni? -Ha ráérsz, és nem anyád stírolásával lennél elfoglalva, akkor hallottad volna, amikor azt mondom, hogy amint átöltöztem, mehetünk. Azt hittem, ez komoly letolás, és már leforrázva indultam is volna kifelé, ami-kor nevetve utánamszólt: – Hé, azért segíthetnél egy picit. – és mutatta melltartójának szabadon lengő pántját. Odaléptem. -Sosem tudom, mikor hülyéskedsz, és mikor vagy mérges. – mondtam duzzogva, és összekapcsoltam a pántot. -Jaj, fiam, ha valakinek, hát neked érezned kellene a különbséget. Mindig ilyen izzadt a kezed? -Meleg van. – komótosan végighúztam ujjaimat a megcsavarodott pánton, aztán egy pillanatra megállapodtam kétoldalt mellei hajlatán. Úgy álltam mögötte, orrommal jó illatú hajában. – Nem félsz, hogy leszakad a melltartó? Nem ekkora súlyra tervezték. – és elkalandoztak ujjaim, becsúszva a pánt alá, ezúttal felülről simogatva kebleit. Remegett a kezem, amikor visszahúztam. -Elférnek azok ott. Mi bajod van egyébként a nagy mellű csajokkal? – folytatta az évődést. -Semmi. Imádom őket. -Óh! -Csak bókolsz! – megsimogatta az arcom. – Amíg én elkészülök, kivihetnél Mosogatószert, ilyesmit. Késő délutánig dolgoztunk; ezúttal mélyebb és meghittebb volt a csend, mint ebéd közben. Volt valami álmatag, derűs hangulata az egésznek, amikor mindketten saját gon-dolatainkkal vagyunk elfoglalva, nem is nézünk egymásra, egy-két szót váltunk csak … Én persze néha rápillantottam, néztem, ahogy vörös haján fénylik a délutáni nap,.. Öt óra felé, amikor már lihegtünk a melegtől és a fáradtságtól, anyu elővarázsolt a hűtőből egy palack üditött , Leültünk békés egyetértésben , akkor éreztem csak, milyen szomjas vagyok, nem is ittam semmit dél óta. -Ne olyan mohón. – nevetett anyu. – És hagyjál nekem is. Egy pohár volt csak fent. Töltöttem neki , és ő jólesően megitta; bal keze a combomon pihent. Rövidnadrág volt rajtam, más semmi, és éreztem, hogy mocorog a férfiaságom keblei közelségétől -Furcsa. – maga elé emelte a poharat, és szürke szemeivel bandzsítva nézte az üveg alján maradt jégtörmeléket. Mondanivalója azonban ellentmondott vicces arckifejezésének. – Apáddal nem tudunk sohasem ilyen harmóniában dolgozgatni. Valamelyikünk mindig ellent akar mondani a másiknak. Rámnézett hosszan, ahogy szokott, aztán megsimogatta az arcomat, kezét ottfelejtette fülemnél, míg másik keze a jéghideg pohárral a combomon pihent. Mi lenne, ha megfürödnénk? -Most ketten..?
-Hát,
ha te kibírod estig, akkor várhatunk is. Ezen a válaszon elrágódok egy kicsit, miközben ő feláll, és leveszi mell-tartóját. Bimbóudvarai kicsik és sötétek . Szó nélkül kimegy a fürdőszobába, kis-vártatva hallom is a zuhany sziszegését, ahogy beállítja. Miközben levetkőzök én is, e Kissé hülyén érzem magam, anyu nekem háttal áll a zuhany-rózsa alatt. Köhintek, nehogy megijedjen – nem tudom, miért gondoltam azt, hogy megijedhet – és mögélépek. Sokáig csak gyönyörködtem benne. Imádom a kebleit, nem tehetek róla. Hirtelen hátranyúlt, és a bal kezemet a mellére húzta; tusfürdőtől volt síkos a bőre, és én elkezdtem masszírozni a bimbóját. Keménynek és rugalmasnak éreztem.Végre megfordult. Valamivel alacsonyabb nálam, le kellett hajolnom, hogy meg tudjam puszilni a mellét , így is maradtunk néhány percig – vagy egy pillanatig ..? – amikor eltolta ziháló arcomat a mellétől.ennnyi semmi több oké? -Anyu. – próbáltam neki mondani, de ő rátete uját ajkamra és annyit mondot piszt… ne akaraj többet már esem szabadott volna engednem neked,felállt, majd megtürülközött és a szobába ment. A kisebbik ,napsütötte szobában feküdve vártam; Anyu öléröl ming az jutt eszembe hogy termékeny.bejött egy bugyi volt csak rajta,melltartója kezébe a földre dobta. -Egyezzünk meg abban, hogy mindketten jó nagy hülyeséget csináltunk. – És nehogy lelkifurdalásod legyen nekem. -Majd igyekszem. Mikor fejezzük be az udvart? -Majd holnap. .Felültem én is. Felvettem melltartóját ami (75-E méretű kevés asszony büszkélkedhet ekkorával), a földről ami gyönyörű hófehér sexy csipkés, én pedig meg-csókoltam a melltartóját is gyorsan. Úgy tett, mintha mi sem történt volna, álmosan öltözött fel, egy pillanatra ért csak hozzám, akkor, amikor megcirógatta az arcomat kézfejével.