Szex a természetben

Kis kirándulást terveztünk a Pilisbe. Szép napos, talán egy kicsit melegebb is volt az idő, mint ami egy ilyen erdei kiruccanáshoz alkalmas.
Hátizsákok, némi kaja, kulacsban víz, látcső, túrabot (még az a hagyományos, nem az új divat) és irány a hegy.
Szeretünk túrázni, jól kifáradni egy kis emelkedőn. Felérni a tetőre és gyönyörködni a kilátásban és jót falatozni a hátizsákból. Most is ez volt a terv és többé-kevésbé sikerült is.
Amikor felértünk a kis tisztásra, ami még nem igazán a tető, egyből eldőlt, hogy itt állunk meg és nem a legfelső ponton, mert itt ezen az alig látható, bokrokkal jól eltakart kicsiny tisztáson sokkal nyugalmasabb, mint a forgalmasabb turistaút mellett, bár amúgy sem volt sok ember a hegyen akkor.
Ahogy leveszi az ember a zsákot azonnal érzi, hogy a ruha átnedvesedett alatta és jó azt is levenni. Én ledobtam a nagy hátizsákot és akkor látom, hogy a Te pólód is rendesen nedves, pedig csak a kis zsák volt rajta egy kis gyümölccsel és nápolyival megrakva.
Én ledobtam a pólót is és akkor látom, hogy Te is követed a szokást és le a pólóval….na ezt nem kellet volna….vagy mégis….nem tudom.
Ahogy kibuggyantak a formás kis melleid a pólóból, rögtön megéreztem, hogy ez most egy csodás pillanat lehet. Mögéd lopakodtam és úgy karoltalak át, hogy elől mindkét kezemben egyszer csak ott termett egy-egy érett barack. A bimbók majd átbökték a tenyerem. Kicsit meglepődtél, de azonnal élvezni kezdted a helyzetet.
Így álltunk egy darabig és lenéztünk az elbűvölő tájra.
Kis idő múlva azt kezdtem érezni, hogy kezd kicsi lenni a nadrágom és olyan keménnyé váltam, mint sráckoromban, pedig az régen volt. Te is megérezted ahogy hozzád simultam és kacéran hátra pillantottál és csak annyit kérdeztél, hogy …itt?
De válaszolnom sem kellett és már éreztem is a kezed amint a cipzáramat húzza lefelé, csak úgy a hátad mögé nyúlva. Ebből most nem lesz tízóraizás, gondoltam és hagytam helyet a kezednek, ami gyakorlottan meg is találta az utat a már ágaskodó „viperámhoz”.
Igazán nem tudtam, hogy mi is a jó megoldás, mert hát mégis csak nyilvános helyen vagyunk ugye, még ha egy erdőben, akkor is, de láthatóan ez téged nem zavart.
Lassan, de nagyon határozottan kivarázsoltad a szerszámom a nadrág sliccén keresztül, úgy, hogy közben még meg sem fordultál, csak nézted a tájat.
Amikor már kint volt, megéreztem a puha meleg tenyered és IGEN nagyon jól esett, hogy kicsi mozdulatokkal elkezdted ingerelni őt. Kis idő múlva felnéztem az égre egy nagy sóhaj kíséretében és csak az apró bárányfelhőket láttam, de mintha mindegyik ugrált volna örömében. Azt hiszem ekkortájt fordultál meg és azzal a lendülettel le is térdeltél elém a fűbe.
Mindig nagy öröm nekem, ha a szádba veszel, de most ez a hely, a látvány és a nyelved puha lágy érintése, így együtt varázslatos volt. Bestia vagy és tudod, hogy mi a jó a férfiembernek. Lassan körözve, meg-megállva, néha gyorsítva egy kicsit, majd ismét lassan, de erősebben szorítva….szóval, tökéletes az élmény….Nem is bírtam sokáig. Csak azt éreztem, hogy kezd remegni a lábam, szaporábban veszem a levegőt és alig tudtam szólni, hogy vigyázz lövök és már jött is az áldás. Az utolsó pillanatban elhúztad a fejed, bár a legutolsó alkalommal azt mondtad, hogy nem kell kiugorjak, mehet a szádba is, de most valahogy élveztem, hogy lelőhettem a tájat. Jó messzire spricceltem és ahogy a kezed még segített a végén is, lassan kilőttem az összes lőszerem.
Valahonnan előkerült egy zsebkendő és pár pillanat múlva már úgy néztem ki, mint egy normális turista.
De ahogy leültünk kibontani a zsákot és falatozni akartunk eszembe ötlött, hogy ez így nem fair, hogy csak én…
Ahogy ültél a fűben terpeszben a lábad között a kishátizsákkal, arra gondoltam, hogy nem maradok adósod és minthogy felül már nem volt rajtad a póló, nekiláttam a nadrágodat lefejteni rólad. A zsákot félre dobtam és már húztam is le a nacót rólad. Abból is látszott, hogy benne vagy Te is, hogy amikor kellett egy kicsit megemelted a feneked, hogy lecsússzon a textil. …Én máris ott hasaltam a fűben előtted és észrevettem azt a kis nedves foltot a bugyidon. Hátra dőltél és csak annyira nyitottad szét a combod, hogy éppen közéférjek és elérjem a gyönyör kapuját. Oldalra húztam a bugyit a nedves folttal és már ízlelhettem is a kéjnedvet amit aközben termeltél, hogy velem leszámoltál. Finom és illatos a puncid, pedig a reggeli fürdés már nem most volt. Szeretem ezt az illatot. Bele tudok feledkezni és most is ez történt, mintha nem is egy nyilvános helyen lennénk. Szerencsére nem járt akkor éppen arra senki.
Lassan széthúztam a gyönyörű pillangószerű nagy ajkakat….mindig is imádtam az ilyen formájú puncit azokkal pillangó szárnyára hasonlító méretes ajkakkal….és már elém is tárult a kicsit már duzzadt csiklód. Először csak éppen a nyelvem hegyével érintettem meg, mintegy véletlenül és egy halk, de határozott sóhaj volt a válasz.
Furcsa, de most szinte semmi előjáték nem volt, leszámítva az én elélveztetésemet, és mégis annyira nedves voltál, hogy nagyon, de nagyon élveztem.
Rá tettem a teljes nyelvem a csiklódra és megálltam egy kicsit. Érezni lehetett rajta szinte minden szívdobbanásod. Majd lassan és gyengéden de egyenletesen elkezdtem nyalni. Előbb lentről felfelé, lassan de ütemesen, majd kicsit körbe-körbe és ismét lentről felfelé.
Nagyon megduzzadt a kis aranyos, így hát beszívtam gyengén az ajkaim közé és úgy szopogattam. Ezt nagyon szereted, tudom. Csak hogy ne maradjon a G. pontod parlagon, a középső ujjammal megkerestem a szokott helyén és miközben a nyelvemmel körkörösen simogattam a csiklód, közben belül ugyancsak körkörösen az ujjammal simogattalak.
Hát egyszer csak azt érzem, hogy mindened remeg és hatalmasat élveztél és ennek örömére úgy összeszorítottad a combod, hogy a fejem már szinte sajgott bele, de nem bántam, mert imádom amikor élvezel.
Lassan enyhült a szorítás és csak annyit mondtál, hogy…” húúú ez finom volt”.
Ahogy feltápászkodtunk és visszaöltöztünk, azt hallom, hogy két tíz éves forma gyerek és a szüleik jönnek be a tisztásra a bokrok között. Illemtudóan köszöntek és pár lépésnyire tőlünk megálltak nézni a tájat.
Igen valóban nagyon gyönyörű ez a táj… csak mi tudjuk, hogy mennyire!