Egy túl hiszékeny diáklány

Írtam nektek a rózsaszín fellegről. Most leírom az egyik ilyen fellegem. Az egész úgy kezdődött, hogy elképzeltem, hogy mindenki aki jófej, és akit kedvelek, eljön sátorozni. Tök jól érezzük magunkat, aztán besötétedik. Én még ébren vagyok, fekszem a hálózsákomon. Hirtelen valaki megérint, végig simítja a hátam, majd amikor a derekamhoz ér előrecsúszik a keze, és átölel.
– Szóval azt hiszed nem érzem? – kérdezem halkan, aztán megfordulok. Csak most jövök rá ki fekszik mögöttem. Dani az én nagy szerelmem. És aztán arra gondolok, vajon ez is csak olyan-e, mint amikor egész töri órán fogta a kezem, és most is csak „játszik”-e, mert tudja, hogy én engedem, mert szeretem.

De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik. Hosszú, forró, csókot ad. És nem hagyja abba. Addig csókol amíg érzi, hogy nekem is jó. A csók már túl hosszúnak tűnik. De jó érzés. És amikor a legjobb valaki mintha elrántaná tőlem, és rám ugrana.

Próbálom ellökni magamtól, de nem tudom. Keresem mindenütt a hirtelen eltűnt szerelmem, de nem találom. Hirtelen mégis forróság önt el, amikor újra megfogja a kezem, és próbál kihúzni a másik srác alól. Sikerül neki, de akkor újra elereszt, és csak azt hallom, hogy valakik verekednek. Én még mindig nem tértem magamhoz egészen, csak fekszem a földön, és hallgatom, ahogy dulakodnak. Hirtelen jut eszembe, hogy lehet, hogy az én szerelmem bántják. Felugrok és próbálom szétszedni őket. De akkor az egyikük ellök, és én nagy erővel vágódok a földhöz. Akkor hallom, hogy egyikük azt mondja:
– Ne avatkozz bele! – de én újra a felkeléssel próbálkozok, és arra gondolok, hogy állíthatnám le őket. Egy nyögést hallok, aztán csend. Egy sötét alak elindul felém, gondolom a győztes az. Megfogja a karom és felállít. Aztán elkezd ráncigálni, húzni, be az erdőbe. aztán leterít, és rámfekszik. Kiabálni akarok, de már nem tudok.

Egyszer csak reccsenést hallok. Valaki jön. Aki rajtam fekszik gyorsan felkel, és elkezd szaladni. A másik odarohan hozzám, és azt kérdezi:
– Jól vagy? Én válasz nélkül átölelem, mert tudom, hogy ez az én szerelmem, és mellette már biztonságban érzem magam. De utána otthon ébredek, és rámtör megint ez a szörnyű érzés, hogy: miért csak álmomban vannak ilyenek?!