Faszimádó Lilla

Csak álltam a Keletiben, és vártam. Egy hete még csak Lilla volt, egy jó barátom, aki mellesleg csaj, és akivel gyakran dumálok az interneten, addigra viszont már LILLA lett.

Lassan 4 éve volt, hogy a fővárosban éltem, de az igazi barátaim Pécsen maradtak, velük is főleg a neten tartottam a kapcsolatot. Az élettársam egy évvel azelőtt hagyott el, egyik napról a másikra – mikor hazaértem munkából, már nem voltak a cuccai a lakásban (ő is Pécsi volt persze). Azóta csak tengődtem, volt pár próbálkozásom nőkkel, de egyik sem sikerült túl jól. Persze mindet megbeszéltem a barátaimmal is, és Lillával is, akivel egy online kvízjátékban találkoztam, és valamiért megadtuk egymásnak az emailcímünket, azóta jóban vagyunk. Ha bunkó volt a pasija, az én virtuális vállamon sírta ki magát, én meg cserébe elmeséltem, hogy mivel szúrtam már el a következő barátnőjelöltemet, és együtt röhögtünk a bénaságomon.

Az egyik hölgyeményt el akartam hívni az állatkertbe, Lillának azonnal felcsillant a szeme, és egyből lefoglalta a randit arra az esetre, ha a leányzó nem állna kötélnek. Persze kosarat kaptam, de ezt nem is bántam annyira, legalább személyesen találkozhatok Lillával. Képet már kaptam tőle, helyes volt rajta, bár saját magának nem tetszett, nekem nagyon. Aztán a találkozónál hirtelen nem kaptam levegőt – élőben egyszerűen gyönyörű volt. Elmentünk az állatkertbe, jól éreztük magunkat, ökörködtünk sokat, és bár nagyon tetszett, tudtam, hogy pasija van. A „randi” után párszor még találkoztunk személyesen, mikor Pesten volt dolga, de semmi különös, a chaten beszélt témákat folytattuk.

A legutolsó barátnőjelöltem igen csúnyán hozta tudtomra, hogy nem vagyok számára megfelelő pár – ki is készültem tőle lelkileg, persze mentem Lillához, elpanaszolni sérelmemet. Ám az eddig visszafogott kislány stilust váltott: tán ha 2 percig hagyta, hogy sirámaimat ecseteljem, aztán belém fojtotta a mondandómat egy egyszerű szóval:
„Kívánlak”
Azt hittem, rosszul látok. Persze időnként flörtöltünk chaten, de sose volt semmi komoly. Erre most kíván. Köpni-nyelni nem tudtam. Ami ezután jött, arra legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna: részletesen leírta, miket művelne velem, ha ott lennék a szobájában, muszáj volt rá hasonlóképpen válaszolni. Eddig azt hittem, hogy a cybersex kockáknak való, de ez… fantasztikus volt. Azt mindenesetre el kell ismerni, a vigasztalásomra alkalmazott módszer hatásos volt, arra a nőre azóta se pazaroltam egy gondolatot se…

Másnap furán éreztem magam. Olyan hülyeségekre gondoltam, hogy biztos csak az egyik szobatársa szórakozott a koleszban, vagy csak be volt rúgva. De este, mikor felmentem a privát kis chatszobánkba, ugyanez megismétlődött. Ekkor már mindketten tudtuk, hogy egymás megszeretgetésének csak a neten történő kitárgyalása nem lesz elég, így megbeszéltünk harmadnapra egy találkozót.

Erre a találkozóra vártam a Keletiben. „Hülye vagyok. Van barátja. Szakítófélben vannak, de akkor is van barátja. Messze lakik. Van barátja. Fiatalabb nálam. Ő még csak végzős középiskolában, én már lediplomáztam. Van barátja. Le tudnám magam köpni. Nem érdekel. Akarom. Kívánom. Szeretem. Szeretem??? Szeretem. Gyere már, kérlek…”

Leszállt a vonatról. Egy fekete top volt rajta és egy farmer, de nagyon jól állt neki – igaz, amennyire vártam már, felőlem akár melegítőben is jöhetett volna, abban is ugyanezt a hatást érte volna el. Bár mindig, amikor találkoztunk, puszival köszöntöttük egymást, most egyikőnk se hajolt oda a másikhoz. Kicsit megnyugtatott, hogy ő ugyanilyen zavarban van, mint én. Szerencsére közel lakok, hamar hazaértünk, és nem kellett sokáig erőltetetten társalogni. Persze láttam a szemén az izgalmat, biztos ő is látta, mennyire kívánom már.

A lakásom ajtaján belépvén az ő lélegzete akadt el – úgy fél éve említette, hogy neki a szüzessége elvesztése nem volt jó élmény, egy kocsi hátsó ülésén történt, pedig anno úgy tervezte, hogy „minden tökéletes lesz” az első alkalomkor. Így most pár szál rózsa mutatta az irányt a hálószobába, halk zene szólt a kedvenc számaiból, illatos gyertyák égtek a lakásban. Életem végéig nem felejtem ezt a hálás tekintetet, amit akkor kaptam Tőle.

Beléptem a hálóba, de ő megállt a küszöbön. Láttam rajta a vívódást: még nem történt semmi; még meggondolhatja magát; ha most elmegy, a régi barátságunk sértetlen lesz; de ha marad, a kettőnk kapcsolata mindenképpen átalakul. De a vágyat is láttam a szemében, így megfogtam a kezét, és gyengéden magamhoz húztam. Mintha csak erre várt volna, szorosan hozzámsimult, karjaival átkarolta a nyakamat, éreztem, ahogy puha mellei a mellkasomhoz nyomódnak. Simogatni kezdtem a hátát, mivel tudtam, hogy azt nagyon szereti. Végig egymás szemébe néztünk, de a csók még váratott magára. Lassan odahajoltam a nyakához, és egy puszit nyomtam rá, válaszul cirógatni kezdte a tarkómat, mire a hideg is kirázott. Folytattam a nyaka csókolgatását, és elégedetten vettem tudomásul, hogy egyre nehezebben veszi a levegőt. Felegyenesedtem, és ismét csak egymás szemét néztük. Kicsit közelebb hajoltam, Lillám becsukta a szemét, várta, hogy ajkaink egymáshoz érjenek, de én még kínozni akartam kicsit, ezért csak a szája szélét csókoltam meg, és onnan haladtam végig a szája szélén. De Ő már nem bírta tovább, és mohón csókolt meg, nyelveink lassú táncot jártak. Észre sem vettük, de közben már a zene ritmusára mozogtunk.

Nagyon féltem, hogy esetleg túl gyorsan akarok haladni, ezért megvártam, amíg Ő kezd el vetkőztetni engem. Kigombolta az ingemet, és levette rólam. Úgy éreztem, ezáltal én is fel vagyok jogosítva arra, hogy hasonlóképp cselekedjek, tehát levettem a topját, és szorosan hozzásimultam. Elkezdtem a hátát simogatni, közben észrevétlenül araszoltam a melltartó kapcsolójához. Szerencsére annyira nem jöttem ki a rutinból, így sikerült elsőre kikapcsolni. „Még ne” kérte. „Rendben”, suttogtam. Megcsókolt, aztán hátralépett picit. „Csukd be a szemed, kérlek”. Behunytam, és hamarosan éreztem, ahogy meztelen felsőtesttel bújik hozzám. Leírhatatlanul jó érzés és izgató volt. De már nagyon vágytam a melleinek a látványára és érintésére, így lassan kinyitottam a szemem, és míg jobb kezemmel továbbra is a hátát cirógattam, bal kezem felfedezőútra indult: először csak az oldalát simítottam végig, és szépen fokozatosan haladtam a mellbimbója felé. Halk sóhaj jelezte, hogy kellemes, amit csinálok. Elkezdtem a nyakát csókolgatni, ajkaim nedves csókokat hátrahagyván igyekeztek az eddig hanyagolt cicijéhez. Csak most mertem szemügyre vennem teste ékességeit, és egyáltalán nem csalódtam: nagy, telt mellei voltak, hatalmas mellbimbókkal. Először csak a nyelvemmel izgattam a bimbója csúcsát, aztán teljesen a számba vettem és szívni kezdtem, egyre erősebben. Egészen meglepett a reakciója, ugyanis végigkarmolta a hátamat, egyáltalán nem gyengéden, de ez csak még jobban fokozta a vágyamat. Gyors mozdulatokkal kiszabadítottam a nadrágjából, az enyémet is levettem, aztán az ágyra dőltünk.

Az ágyon tovább folytattam a mellei kényeztetését, felváltva csókolgattam a most már elég hegyesen meredező bimbóit. Lecirógattam róla a bugyit, és hagytam, hogy megszabadítson az alsómtól. A hasára fordítottam, és ráültem a combjaira, úgy, hogy lüktető férfiasságom pont a fenekének a hajlatában legyen. Az éjjeliszekrényről felvettem a testápolót, kevés krémet nyomtam a tenyeremre, és a hátát kezdtem masszírozni. Először lassan, erősen simogattam, és fokozatosan gyengült az erősség. Percek múlva már szinte csak az ujjbegyeim értek a hátához. Mikor éreztem, hogy már teljesen ellazult, a hátára fordítottam Lillát. Melléfeküdtem, bal karomat átdugtam a nyaka alatt és magamhoz vontam a fejét, jobb kezemmel pedig a belső combjait simogattam, egyre közelebb a vénuszdombjához. Láttam rajta, hogy már nagyon kíván, így a kéjbarlangja bejáratát kezdtem izgatni, majd a csiklóját vettem célba.

Nem akartam elsietni semmit, így először csak a szeméremajkait becézgettem az ujjammal, aztán az ujjhegyemet benedvesítettem a barlangja bejáratánál, és azt az icike-picike gyönyörgombot kezdtem el izgatni. Úgy egy perc elteltével megszólalt Lillám: „Egy kicsit feljebb, kérlek”. „Nem kellemes?” kérdeztem. „De igen,” jött a válasz, „csakhogy az… nem az”. Szerintem a tűzoltóautó nem olyan vörös, mint amilyen színt az arcom felvett akkor. „Akkor mutasd meg, légy szíves” nyögtem ki zavaromban, amin Lilla láthatóan jól mulatott. „Semmi baj”, és kezével a megfelelő pontra igazította oda az ujjaimat. A különbség jól látható volt: nemcsak szaporábban vette a levegőt, de hevesen karmolta a hátam, és a mellei is megteltek. Perceken belül nagyokat sóhajtozva és összerándulva elélvezett. Szorosan átölelve tartottam az orgazmusa alatt, majd a hullámok csitulása után a hátamra feküdtem, ő pedig hozzám bújt. „Nemsokára folytathatjuk, csak hagyj egy kicsit kipihennem magam” kérte. „Rendben, semmi baj, ráérünk.” mondtam, bár lélekben fel voltam rá készülve, hogy elszenderedik, aztán már rohanni kell a késő esti vonathoz, de nem érdekelt, már így is nagyon megérte ez az este. Alighogy ezt végiggondoltam, egy formás kéz kulcsolódott a férfiasságomra, és lassan elkezdte rajta a bőrt húzogatni. Ahogy Lillára néztem, láttam a játékos fényeket a szemében, ahogy engem figyelt.

Fölém került, felsőteste körkörösen mozgott felettem, úgy, hogy a mellei az én mellkasomat cirógatták. Tudta, hogy ezt nagyon szeretem, direkt kínzott a leányzó. „Nem baj, ha nem veszem a számba? Azt nem igazán szeretem… de van egy másik nedves és forró hely, amit direkt Neki tartogattam…” mondta, én meg azt hittem, rosszul hallok. Nem voltam hozzászokva, hogy a nők beszéljenek hozzám az ágyban, ahhoz meg pláne nem, hogy ilyen izgató dolgokat közöljenek velem. A választ meg se várta, – igaz, azt várhatta volna egy darabig, megszólalni nem tudtam – anélkül, hogy a kezével rásegített volna, addig ügyeskedett a csípőjével, amíg teljesen magába nem fogadott. Erre az érzésre életem végéig emlékezni fogok: nemcsak a feszessége volt őrjítő, de ez volt az első alkalmam, hogy nem kellett azt a vékony gumit magamra húznom, így a nedvességét is megtapasztaltam. Óvatosan mozogni kezdett rajtam, kiélveztünk minden egyes pillanatot, kezeim a melleit simogatták. Egyszercsak abbahagyta a mozgást. „Baj van?” Kérdeztem. „Nem, dehogy. Figyelj.” Mire, kérdeztem volna, de megéreztem, hogy a hüvelyizmaival masszírozni kezdte a péniszemet. Még sosem csináltak velem ilyet – lassan listát kéne írnom, mennyi újdonságot tanultam ezalatt a szeretkezés alatt, és még nem is vagyunk a végén… „Picit elfáradtam, kedves. Nem akarsz inkább te lenni felül egy picit?”

Kedvesnek hívott. Vajon ő is szeret? Vagy csak szüksége volt rám? De nem rágódtam ezen tovább, inkább gyengéden a hátára fordítottam, és egy párnát raktam a dereka alá. A behatolás előtt még a makkom hegyével izgattam a csiklóját egy kicsit, aztán kéjesen csusszantam belé. Lilla megemelte a csípőjét, hogy minél mélyebben érezzen magában, lábait összekulcsolta fölöttem, a kezeivel a hátamat simogatta, majd a fenekemet megragadván segített a szeretkezés ritmusának megtartásában. Egyre gyorsabban mozogtam benne, éreztem, hogy nem bírom már sokáig. Valószínűleg ő is észrevette, mert így szólt: „Élvezz el nyugodtan. Akarom érezni, ahogy elmész…” Szeretném, ha te is elmennél, akartam válaszolni, de megelőzött: „Én nem tudok így elélvezni, semmi baj, már megszoktam. Ne tartsd vissza, kérlek…” suttogta a fülembe. Kicsit bűntudatot éreztem ugyan, de engedelmeskedtem kérésének, és csak magamra koncentráltam, nedvemet forró barlangjába lőttem. Már reflexből húztam volna ki a péniszemet, hogy levegyem az óvszert, de visszahúzott, „maradj még bennem kicsit, olyan jó érezni téged”. Ismét egy dolog, amit fel kell írjak arra a bizonyos listára. Lágyan megcsókoltuk egymást, kezei ismét a hátamat simogatták. Mikor korábbi merevségem már teljesen lelankadt, kicsusszantam belőle, és a hátamra feküdtem, Lillám pedig hozzám bújt, pont, mint az orgazmusa után.

Kezeimmel a fejét simogattam, és a haját fésülgettem az ujjaimmal, de az agyam lázasan dolgozott. Mi lesz most? Hogy mondjam meg, hogy mennyire szeretem? Talán ő is szeret. Különben miért hívott volna a kedvesének? Vagy csak reflexből mondta? Különben is, van barátja. Jó, most éppen nincsenek túl jóban egymással, de 3 éve vannak együtt. „Öltöznünk kell, mindjárt indul a vonatom,” rángatott vissza a valóságba Lilla. Szótlanul sétáltunk ki az állomásra, de végig fogtuk egymás kezét. A vonata ott állt nyitott ajtóval, már csak percek voltak az indulásig. „Elhagytam Lacit” közölte egyszerűen. „Mivan? Miért?” hüledeztem. Kicsit megfordult velem a világ. „Érted, te lökött!” suttogta, majd a nyakamba borult, és csókolni kezdett. „De hát hogyan…?” még mindig nem tértem magamhoz a sokkból. „Már hónapok óta kívántalak, és voltak más érzéseim is veled kapcsolatban, de nem tudtam, téged akarlak-e, vagy Lacit. Aztán Betti mondott egy tök jó megoldást: te voltál a fej, Laci az írás. Fel kellett dobjak egy érmét, és ha nem vagyok elégedett az eredménnyel, akkor megvan a válaszom. Feldobtam, Laci nyert.

Csalódott voltam, mert azt akartam, hogy fej legyen. Így jöttem rá, hogy szeretlek.” vallotta be kedvesen. „Én is szeretlek, nagyon!” csak ennyit tudtam mondani, de a szeme csillogásából láttam, hogy ez is elég. Már csak pár rövid csókra volt időnk, de azt keveset kihasználtuk. „Megyek, nem akarom lekésni az utolsó vonatot. Jövő héten is jövök, jó?” kérdezte, de mindketten tudtuk, hogy sem a kérdésre, sem a válaszra nem volt szükség, de azért egy boldog igent még kipréseltem magamból. Felszállt a vonatra, ami szerencsére most már hamar elindult. Szerencsére, mert nem akartam, hogy sírni lásson, még ha az öröm könnyei is azok…


Vélemény, hozzászólás?

Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!