Idegen városban – folytatás

A hangzavarban alig értettük egymást, de azért tudtunk beszélgetni. Néhány perc alatt majdnem elpusztítottuk az óriási pohár tea-alkohol-fűszer keveréket. A hangulat egyre jobb lett, közben sok mindent megtudtunk egymásról. Nagyon érdekelte Budapest, a bátyja, aki egyébként használt autókkal kereskedik, sokszor járt Pesten, leginkább átutazóban. Nem nagyon kedvelte a bátyját, úgy éreztem, talán kicsit lenézi és sajnálja is egyben, úgy tűnt, a fiúnak nem nagyon tetszik, amit csinál. Még akkor sem, ha ez ott – az itthon megszokottal ellentétben – egy tisztességes foglalkozás.

Kicsit meséltem neki a hazai autókereskedőkről, hitte is, meg nem is, hogy visszatekerik a kilométer számlálót, eltakarják a hibákat, meg amit még mondanak – én csak a saját és a közvetlen környezetem tapasztalatairól beszéltem. Kicsit hosszabban beszéltünk a bátyjáról, mint szeretett volna, elkomorult tőle. Amikor ezt észrevettem, témát váltottam, majd barátságosan átöleltem és tényként közöltem vele, hogy iszunk még egyet ebből az óriásitalból.

Ettől jobb kedvre derült és már széles mosollyal helyeselt. Felálltam és bementem a pulthoz rendelni. Mire visszaértem, már minden megváltozott, vidám és felszabadult volt megint. Visszaültem mellé és vártuk az italunkat.

– Ezt most együtt fogjuk meginni. – mondta, közben vigyorgott és a pult felé tekingetett folyamatosan. Nem nagyon értettem, de nem kérdeztem semmit, mert láttam rajta, hogy alig várja, hogy megkérdezzem, hogy gondolja. Csak visszamosolyogtam, nem is szóltunk, amíg meg nem jött. Megint mindketten megfogtuk félkézzel az óriási poharat, de most a másik kezével a tarkóm mögé nyúlt és a pohárhoz húzott.

Eléggé ügyetlenül próbáltunk mindketten inni, de végül sikerült, alig pár csepp folyt csak ki a pohár oldalán. A mutatvány végén nevetőgörcsben törtünk ki, közben körbenéztem, nem látott-e minket valaki. Senkit sem érdekelt a hangzavarban, hogy benézzen az asztalunkhoz, aztán mire visszafordultam, újabb korty következett.

A srác óvatosan közelített, közben próbálta visszafojtani a nevetését, majd ismét kortyoltunk egyet. A teli pohár felett összeértünk egy pillanatra, majd megéreztem a kezét, amint finoman megsimítja a tarkómat és kicsit közelebb húz magához. Már rég lenyeltük a következő kortyot, de még ott voltunk a pohár felett, milliméterekre egymástól.

Talán ugyanazt a vágyat éreztük meg egy pillanatra, lehet, hogy az alkoholtartalom is hatni kezdett, mert az arca egy-két másodpercre az enyémhez simult, mintha véletlenül értünk volna össze, aztán megint elváltunk egymástól. A következő korty után már csak a szemembe nézve mosolygott és a homlokát finoman az enyémhez koccintotta. A szabad kezemmel a feje mögé nyúltam és pár másodpercre egymás nyakába hajtottuk a fejünket.

– Örülök, hogy találkoztunk! – mondtam neki a fülébe suttogva, aztán lassan, szinte alig mozdulva szétváltunk és hátradőltünk a székünkön. Egy kicsit letettük a még háromnegyedig lévő poharat, hogy rápihenjünk a következő kortyra. Beszélgetni kezdtünk a családjáról, lassan egy szimpatikus, otthonról menekülő, tehetséges srác képe bontakozott ki előttem. Rengeteget tanult, közben dolgozott és próbált megnyerni minden ösztöndíjat, amivel előrébb juthat. Fura volt ez a céltudatosság, ami a kedves mosolya mögött volt – talán a magányos emberek ismérve ez a céltudatosság.

Újabb korty következett, de már nem is próbáltuk palástolni, hogy milyen jól esik egymás közelsége. Amint letettük a poharat, szó nélkül magához húzott és egy finom puszit nyomott a számra. Gyorsan viszonoztam, én is magamhoz húztam és talán túlságosan is vadul a nyakába csókoltam. Felnevetett és felvette a poharat. Gyorsan megittuk, ami még volt. Alig telt el még pár perc és már egymást átkarolva sétáltunk a hűvös folyóparton a lakása felé. Jókedvűek voltunk az alkoholtól és egymástól egyaránt, néha lökdöstük és ölelgettük egymást séta közben.

A lakása egy apró legénylakás volt úgy ötpercnyire a parttól. Felmentünk és rögtön ledőlt az egyetlen hatalmas szoba ablakánál lévő nagyobb fotelba úgy, hogy magával rántott. Pár percig csak ültünk így ketten a fotelban, egy-egy finom puszit váltva. Éreztem, ahogy a forró teste az enyémet melegíti a szűk fotelban, ahogy egymást átkarolva ültünk egy ideig.

– Jól esne egy zuhany, hosszú nap volt – mondta és választ sem várva elkezdett kikászálódni a fotelből. Visszahúztam és pár másodpercig jó pár csókot váltva birkóztunk, mire sikerült kiszabadulnia. Széles mosollyal nyugtázta a győzelmét, majd intett, hogy menjek vele.A zuhanyfülke felé indult.

– Ide dobhatod a cuccodat, majd adok pólót, meg mindent, ami kell. – Ekkor esett csak le, hogy együtt fogunk zuhanyozni. Szinte az őrületig fokozódott bennem a vágy egy pillanat alatt és nem is válaszolva neki átöleltem és vad csókolózásba kezdtünk úgy, ahogy voltunk, izzadtan, ruhában, alig pár lépésre a zuhanyzótól.


Figyelem, felnőtt tartalom! Ha még nem töltötted be a 18! évet, akkor hagyd el az oldalt!