A liliomtiprás

A metró a szokottnál is büdösebb nyáron. A nyári szünet előtti időszak a legrosszabb, a diákok még nem maradtak ki, de a turisták már megérkeztek. Péntek délután?! Felejtsd el, tömegnyomor! Nekem mégis haza kellett jutnom, ha már előbb végeztem a munkahelyemen, nem fogok az irodában ülni, hogy kevésbé legyen zsúfolt a tömegközlekedés! A vonal kezdete utáni második állomáson szálltam fel és már nem volt ülőhely.
Idelent sötét volt, mégsem vettem le napszemüvegemet, így tekintetem feltűnés nélkül vándorolhatott kivillanó lábakra, hívogató dekoltázsra vagy megmarkolni való fenékre. Épp egy lenge virágos nyári ruha loknis szoknyája alá nyúltam gondolatban, mikor a nevem hallottam.
– Bence! Tényleg te vagy? – szólt hozzám az imént gondolatban fogdosott lány.
Az arcára siklott tekintetem és bevallom, időbe telt, beazonosítanom a személyt.
– Viola! Nahát! Meg sem ismerlek! – mosolyogtam legjobb barátom kishúgára, akit vagy öt éve nem láttam, mióta Laci összeköltözött a barátnőjével. Akkoriban hülyeségnek tartottam, alig voltak húsz évesek, erre két évre rá én is belesétáltam ugyanabba, azzal a különbséggel, hogy ők még mindig együtt vannak, én meg hét hónapja parlagon. Az egyedüli kapcsolatom ebben merült ki: bámultam bájaikat és fantáziákat gyártottam róluk. Hiányzott a dugás, de a kapcsolatokkal járó gubancok távoltartottak a női nemtől.
Viola mellém lejtett és csöppet elpirultam, mert eszembe jutott, hogy az előbb már szinte megdugtam gondolatban. Ő is elpirult, azt nem tudom, miért. Vagyis, felsejlett a tizenhárom éves kiskamasz lányka, akit a családja az irántam táplált vonzalmával ugratták. Már akkor is szép volt, de mostanra gyönyörű nővé érett. Sötétbarna egyenes haja a formás fenekéig ért, napbarnított lábairól alig tudtam az előbb elszakítani tekintetemet. A mellei pedig tenyérbeillőek voltak. Bikini pántja volt a nyakában.
– Lejöttem a hétvégére Laciékhoz, elromlott a légkondijuk, nem lehet meglenni a lakásukban! – magyarázott édesen, mintha tegnap beszéltünk volna utoljára.
– Strandra tartasz? – villogtattam intelligenciámat azzal, hogy kimondtam az egyértelműt.
Csak mosolygott rám. Lassított a metró, nyíltak az ajtók és bejött egy áradat ember. Viola egészen közel állt már hozzám. Jó illata volt és úgy nézett rám, mintha isten lennék. Zavarba hozott. Homlokomra toltam a szemüvegem, ne higgyen teljesen bunkónak. Melleinek kikandikáló dombjai így is a látóteremben voltak, csak nem bámultam őket. Nem hiszem el! Laci megölne, ha rájönne, hogy úgy gondolok a testvérére, mint nőre! Öt éve a köztünk lévő korkülönbség nagy volt, de most…
– Suli? – kérdeztem valami hülyeséget.
– Már elballagtam.
– Nem vagyok képben, ne haragudj! Akkor már betöltötted a tizennyolcat? – Na, lehettem volna ettől átlátszóbb?
– Két hónap múlva lesz a szülinapom – mosolygott Viola és esküszöm, pontosan tudta, miért kérdeztem.
Minél kevésbé szerettem volna magam előtt látni meztelenül vonaglani alattam, annál erőszakosabban tódult elmémbe a fantázia. Az eddig félkemény farkam tovább duzzadt, én meg egy nagyot nyeltem. A szerelvény lassított.
– Nyugodtan belém kapaszkodhatsz – mondtam lovagiasan, amikor láttam, hogy nehezére esett megtartania egyensúlyát, nem volt még hozzászokva a fékezésekhez.
– Úgy érted, bármely kiálló részedbe? – mondta közelebb hajolva, mire a farkam lüktetve jelezte, hogy tudja ám, hogy róla beszélnek. Ekkora égést, észrevette a merevedésem! Huncutul mosolygott, aztán hátat fordított nekem, ahogy még többen felszálltak és a hely zsúfoltabb volt egy szardíniás konzervnél.
Azt hittem, megbántódott, nem akar beszélgetni velem, de egy fél lépéssel a falhoz nyomott, fenekét az ölemhez nyomta és szerintem fel is nyögtem, habár erre nem esküdnék most meg. Gyorsan hátrapillantott, leellenőrizni rajtam a hatást és elégedett lehetett, mert szélesen mosolygott. A szerelvény legkisebb kilengése, zökkenése, nekem örömet jelentett, Viola izmos fenekéhez dörgölőzött ágaskodó dákóm. Kínzóan tökéletes volt! Gondoltam, illene valahogy viszonozni kedvességét.
Csak egy pillanatig haboztam, aztán elkezdtem felhúzni a szoknyáját, óvatosan, hogy oldalról se látsszon, mit csinálok. A lány hirtelen gyorsabban kezdett lélegezni, ahogy simogatni kezdtem a combját, pont ahol összeérnek. Elégedetten nyugtáztam, hogy az eddigi sem volt hatástalan rá, a bikini alsó nedvesnek tűnt. Először azon keresztül izgattam, masszíroztam a punciját, mire Viola felsőteste mellkasomnak dőlt, illata, kitöltötte lényemet, teljesen felizgultam, érezni akartam, ahogy elévez, itt a metrón, mindenki szeme láttára. Eltoltam az útból a bugyiját, megéreztem selymes nedvességét, mire majdnem a nadrágomba élveztem. Összerándult, ahogy a puncijába csúsztattam a középső ujjamat. Mozgattam kicsit benne, erre mocorogni kezdett, de nem szólt, hogy hagyjam abba. A következő lépés két ujj volt, imádtam érezni, ahogy a szűk punciját tágítottam, csorgott a nedve a combján, annyira felizgult, teste az enyémnek feszült.
Közelgett a megállóm, de eszem ágában sem volt most itt hagyni! Inkább nyomorgok még egyszer, visszafelé.
Figyeltem az emberek arcát, miközben két ujjam is mélyen benne volt, vajon észleli-e valaki, mi történik az orruk előtt. Csak a jobbomon álló srác vigyorgott, mint a vadalma, egyedüli ő volt az, aki látta a kezem Viola combjai között ügyködni. Macsósan vigyorogtam én is, az világos volt, hogy őt ugyan nem zavarta közjátékunk.
Vészesen közelgett a végállomás, tartottam tőle, hogy a lánynak így nem sikerül elélvezni. Kihúzódtam belőle és ő édes torokhangot adott ki. Nem mert tiltakozni. Azonnal rájött, hogy még nem végeztem vele. Kicsit megroggyantottam a térdem, hogy jobban hozzáférjek forró öléhez. Megtaláltam a kis kitüremkedést és körkörösen izgattam két ujjal. Viola kezemre zárta combjait, egy-két apró nyögés is kiszökött a torkán, ahogy egyre keményebben nyomtam az ujjaim a csiklójához. Másik kezemmel megragadtam derekát és a füléhez hajoltam.
– Élvezz el – leheltem és mintha csak ez hiányzott volna neki: hasizmai hullámoztak kezem alatt, ahogy a kéj szétáradt benne, finoman remegett néhányat. Kielégült sóhaját csak én vettem észre. Ahogy húztam el a kezem, a ráfolyt nedv nagy részét a belső combjára kentem.
Mire megálltunk, szoknyája már a helyén volt, mindkét kezem derekán nyugodott. Engedtem a kísértésnek és nyakának hajlatába csókoltam, mielőtt elhagytuk a vagont.
– Nem jössz strandra velem? – kérdezte pajkosan, mégis őszinte reménnyel.
– Nem vagyok ahhoz öltözve – mentegetőztem.
– Hova tartasz egyébként?
– Haza – vigyorogtam hirtelen – öt megállóval ezelőtt le kellett volna szállnom.
Legszívesebben megcsókoltam volna, ahogy enyhén elpirult, nyilvánvalóan megértette, miatta maradtam a metrón.
– Akkor, szia! – szakadt el mellőlem, úgy tűnt, zavarban volt a történtek miatt.
– Azért ne öt év múlva lássalak ismét! – szóltam utána és melegség öntött el a mosolytól, amit rám villantott válla fölött.
– Írj rám Messengeren! Biztos vagyok benne, hogy ismerősök vagyunk fészen! – ezzel felszaladt a lépcsőn, végig nézhettem tökéletes lábait és popsiját. Fél úton beérte a srác, aki tanúja volt akciómnak a szerelvényen és beszélni kezdett Violához, aki idegesen felnevetett. Érthetetlen féltékenység markolt belém.
Azonnal rákerestem a Facebookon, igaza volt, tényleg ott találtam a listán.

— Zaklat az a srác?
— Csak megkérdezte, járok-e veled.
— Mit válaszoltál?
— Azt, hogy persze! Mit gondoltál? Még az kell, hogy rámakaszkodjon!
— Már bánom, hogy nem strandolok veled.
— Bence, kérhetek tőled egy furcsa szívességet?
— Mi lenne az?
— Szeretném, ha te vennéd el a szüzességem.

A farkam lüktetve jelezte lelkes beleegyezését a tervbe.