A vad orgia

Krisztián kényelmetlenül érezte magát a Karola-lal boldogan csevegő anyja mellett ülve. A két nő láthatóan régi barát volt még abból az időből, amikor együtt jártak abba a magániskolába, aminek Karola most a vezetője volt. Krisz-nek fogalma sem volt arról, hogy az anyja miért ragaszkodik ahhoz hogy az ő régi iskolájába járjon, de a nő meglehetősen eltökélt volt. Ami szokatlan volt a fiú számára, mert az anyja általában nem szokott szigorú vagy hatalmaskodó lenni.
Krisz többé-kevésbé elnyomta magában a két nő hangját. A csupa “Oh Molly, annyira örülök hogy a fiad ide jön, olyan jóképű bla, bla, bla…” és “Köszönöm Simone! Emlékszel amikor mi bla, bla, bla..” -ból álló társalgásuk nem kötötte le. Valójában persze ennél tartalmasabb volt, de akkor sem érdekelte. Senkit nem ismert ebből a hülye iskolából, az anyja pedig nem volt hajlandó megmondani neki, hogymiért olyan fontos. Úgy tett mintha valami nagy titok lenne, de valószínűleg csak annyi volt az ok, hogy ide járt és szerette volna ha ez családi hagyománnyá válik. Vagy valami hasonló ostobaság.
Egy kopogtatás hallatán Krisz gyorsan magához tért a merengéséből. Egy másodpercig reménykedett benne, hogy Karola-nak másik megbeszélése van, de sem ő, sem az anyja nem mozdult ültéből.
-Szabad! -kiáltotta Karola.
Az ajtó kinyílt és két Krisz korabeli lány állt a küszöbön. A fiú magánál kicsit idősebbnek saccolta őket, de vitathatatlanul csinosak voltak. Megpróbált úgy tenni, mintha nem bámulná őket és igyekezett lazának tűnni, ami persze az anyja mellett ülve csak erősen korlátozott sikerrel járhatott.
-Ő a mi fiúnk? -kérdezte az egyik lány lelkesen.
Krisz felvonta a szemöldökét a “mi fiúnk” utalás hallatán. Végülis sohasem találkozott még ezekkel a lányokkal. Karola bólintott:
-Ő itt Krisztián és Klára néni, az édesanyja. Ő -ahogy mondtad- a “fiútok”.
Krisz kétségbeesetten igyekezett semleges arckifejezést vágni a bemutatás után. Eddig csak úgy érezte hogy bárhol szívesebben lenne mint a szobában, de most még rosszabb volt mert mindenki úgy beszélt róla, mintha jelen sem lenne. Karola a lányokat is bemutatta: Natália és Kriszta. Krisz még mindig nem értette hogy miért kellett találkoznia velük, de ha már muszáj, akkor jobb szerette volna ha ez nem az anyja és annak barátnője jelenlétében történik.
-Mehetünk? -kérdezte Natália az ajtó felé biccentve.
Krisz válasza lassan jött, mert nem volt világos hogy hova kellene mennie és miért ezekkel a lányokkal:
-Umm…azt hiszem igen… De hova is pontosan?
-A szállásodra. -mondta segítőkészen Kriszta, de olyan hangsúllyal mintha ennek nyilvánvalónak kellett volna lennie.
-Ohhh… körbe akartok vezetni. -mondta Krisz és a felismeréstől kicsit felengedett.
-Valami ilyesmi…-értett egyet Kriszta.
-Menjünk! -sürgette Natália a fiút.
Megfogta Krisz karját és maga után húzta amikor úgy ítélte hogy az túl lassan mozdul.
-Érezd jól magad édesem és ne félj! Ne feledd! Sohasem engedném hogy valami rossz történjen veled! -szólt utánuk a fiú anyja.
Krisz elvörösödött az újabb zavarba hozó megjegyzéstől.
-Kösz anya! -sikerült kipréselnie összeszorított ajkai között.
Kicsit nyugodtabb lett ahogy a lányokkal távolabb került Karola irodájától. Natália és Kriszta közrefogták. A lányok feldobottnak tűntek és még csak egy kicsit sem cukkolták az anyja miatt. Krisz kezdte elképzelhetőnek tartani, hogy senkit nem érdekel és csak ő az egyedüli, aki egyáltalán gondol rá.
-Menjünk egyenesen a szobádba vagy szeretnél magaddal hozni valamit? -kérdezte Natália.
-Uhhh… a holmim a kocsiban van és a kulcs nem nálam van… -felelte Krisz.
-Akkor egyenesen irány a szoba!
Az útjuk azonban inkább kanyargós volt mint egyenes. Natália és Kriszta megmutogatta a fiúnak az említésre érdemes helyeket, miközben kitartóan meneteltek….valahova. A lányok teljesen lefegyverzőek voltak. A pezsgésük és barátságosságuk minden feszültséget és óvatosságot elűzött, annak ellenére hogy ismeretlen terepen volt ismeretlen emberekkel körülvéve. Az pedig végképp nem ártott hogy a popsijuk különösen jól mutatott a farmerjükben. Krisz igyekezett megragadni minden lehetőséget ennek a ténynek az újra szemrevételezésére. Néha pedig Kriszta úgy ragadta meg a karját, hogy közben a lány melle véletlenül nekinyomódott. A fiú arra jutott hogy semmi kifogás nincs az ellen hogy velük osztozzon egy hálószobán, már persze ha tényleg erről volt szó. Az elszállásolása ugyanis még mindig nem volt világos.
-Milyen messze van még? -kérdezte Krisz.
-Már nincs sok hátra. Az iskola területének szélén élünk a mi kis eldugott sarkunkban.
-Messze mindentől?
-Mondhatjuk. Ha megszokod a gyaloglást, nem olyan rémes. Külön parkolónk van, úgyhogy ilyen téren még jól is állunk.
-Lehet, de nekem nincs kocsim és amúgy sem lenne értelme a campus-on belül autózni. Az esetleges túlvégi, kora reggeli előadások aggasztanak.
-Azok szívások. -ismerte el Kriszta, majd folytatta:
-De a gyaloglás jót tesz. Megőrzi a fittséget.
Tényleg nem volt már messze. A valahogy elkülönült helyzetéből már azelőtt felismerte az épületet, mielőtt formálisan rámutattak volna neki. Kívülről egészen jól mutatott. Háromemeletes ház volt és úgy nézett ki mint a lányszövetségek szállása a filmekben.
-Ez lenne az. A Futa House. -közölte Natália széttárt karokkal.
-Hogy mondtad? Future House?
-Valahogy úgy. Pusztán kíváncsiságból! Édesanyád mennyit mondott el?
-Az iskoláról vagy speciálisan erről a helyről?
-Mindkettőről.
-Nem sokat. Csak annyit hogy ő ide járt és valamiért fontos lenne hogy én is itt tanuljak, bár nem tudom miért.
Kriszta újra nekinyomta magát és a lány keblének puhasága megzavarta a fiú gondolatmenetét.
-Talán hamarosan megválaszolhatjuk pár kérdésedet. -mondta a lány mély, összeesküvő hangon, de a feltörő lányos kuncogása elrontotta a hatást.
-De nem most azonnal, ugye? -kérdezte Krisz lemondóan.
-Mi ez a beletörődés. Végülis csak most találkoztunk. -mondta Natália és megfogta a fiú másik karját, de nem húzódott hozzá olyan közel mint a barátnője.
Krisz bólintott:
-Ez igaz. Nem akartam pesszimistának tűnni vagy ilyesmi…
-Persze hogy nem! Egyszerűen elveszve és zavarban érzed magad. Tökéletesen érthető. -mondta Kriszta töretlen lelkesedéssel.
-Ne aggódj, majd kihozunk ebből az állapotból. -tette hozzá Natália.
A lány szavai ellenére Natália pillantása és hangszíne Krisz-t egészen új félelemmel töltötte el. Natália szinte….ragadozószerűnek tűnt, noha csak egy pillanatra. Mintha akart volna tőle valamit, de a fiúnak fogalma sem volt róla, hogy mi lehet az. Krisz hagyta hogy tovább kísérjék a “Future House”-ig, bár még mindig nem értette hogy miért ez a neve. Egyáltalán nem tűnt futurisztikusnak. A ház belseje pont olyan szép volt mint a külseje. Láthatóan karban tartották, már amennyire Krisz ezt meg tudta ítélni. Magukon kívül csak egy lányt látott a második emeleten, aki intett nekik mielőtt eltűnt volna az egyik szobában.
-A lányok többsége a következő néhány napban költözik vissza, de páran már itt vannak. Például Tiffany. -mondta Natália és a köddé vált lány helye felé biccentett.
-Szóval nincs sok értelme egy bemutatkozó körútnak. Rengeteg idő lesz rá később. Lássuk inkább a szobádat! -vette át a szót Kriszta.
-Uhh..rendben… Azt mondtad “lányok”? De laknak itt fiúk is, ugye? -kérdezte Krisz.
Natália sóhajtott.
-Sajnos nem. Legalábbis ebben a tanévben. Általában szokott pár lenni, de idén egyedül leszel.
Krisz megint azt érezte hogy valami nem kerek. Natália és Kriszta tud valamit, amit ő nem. Valami fontosat.
-Ezek szerint szándékosan van itt kevesebb fiú mint lány? -kérdezte.
-Igen. Zavar? -mondta ravasz mosollyal Kriszta.
-Hát…. igen. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy van itt valami óriási összeesküvés, aminek nem vagyok része.
-Ne ess túlzásokba! Egyáltalán nem óriási, csak a régi jó, bébi méretű összeesküvés. -korholta Natália és könnyedén a válla mögé dobta a haját.
-Azonkívül ha tudni szeretnéd a titkot, akkor én és Kriszta örömmel megmutatjuk neked. -folytatta a lány, a barátnője szeme pedig felragyogott ennek hallatán.
Krisz tétovázott, de nagyon szerette volna tudni hogy mit hallgattak el előle és valahogy volt egy olyan érzése hogy messze nem olyan rossz dologról van szó, amit képzelete sugallt.
-OK… mi a nagy titok? -kérdezte.
-Ne itt! -mondta Natália.
Krisz ökölbe szorította a kezét türelmetlenségében.
-De azt mondtad, hogy….
-Nyugalom! Csak úgy értettem hogy előbb menjünk a szobádba és ne itt álljunk, ahol bárki belénk botolhat. -mondta Natália türelmes mosollyal.
A szoba sokkal szebb volt mint Krisz várta. Csak egy ágy volt benne, ami arra utalt hogy nem kell a szobát megosztania senkivel. Igazából nagyobb volt mint az otthoni szobája.
-Ez igazán szép. -ismerte el.
Lehuppant az ágyra hogy tesztelje a rugózását.
-Ez tényleg az én szobám? Az ágy és a többi?
-Persze. Végülis kell a hely a látogatók miatt. -mondta Kriszta.
-Micsoda?
-Jól mondja, bár én nem így hoztam volna fel a dolgot. -mondta Natália és kecsesen a fiú mellé ült egyik lábát maga alá húzva.
Kriszta becsukta az ajtót és Krisz másik oldalára ülve cinkosával megint közrefogta a fiút. Krisz egyre melegebbet érzett. Részben a közelségüktől, részben…a célzásuktól? De mire gondoltak pontosan?
-Nem értem. -motyogta a fiú.
-Azt hiszem azért van valami elképzelésed. Az biztos hogy nem fed minden részletet, de amire gondolsz az valószínűleg úgy van.
Amit Krisz képzelt az az volt, hogy van egy háznyi lány, akiknek feltett szándéka hogy előbb-utóbb ágyba bújjanak vele és Natália hangjából úgy tűnt hogy a lány pontosan tudja hogy erre gondol.
-Ennek semmi értelme! -tiltakozott.
-Hamarosan lesz. Legalábbis remélem. -biztosította Natália.
A másik oldalon Kriszta kicsit kezdett ideges lenni.
-Mi egy kicsit mások vagyunk itt. Mi meglehetősen… telhetetlenek vagyunk. Még jobban mint a fiúk többsége. -tört ki végül.
Krisz biztos volt benne hogy elájul a vérhiánytól, ha még jobban elvörösödik. A szemközti falat bámulta, mintha ettől a lányok elfelejtenék hogy köztük ül.
-Tényleg? -krákogta végül.
-Tényleg. És mivel még nem mosolyogsz idiótán, feltételezem arra gondolsz hogy van valami csapda ebben az egyezségben.
-Van?
-Nos… igen.
-És elmondjátok hogy mi?
-Még nem. Attól félek hogy elinalnál. Nagyon feszült vagy…Lazíts! -suttogta alig hallhatóan Natália a fiú fülébe és kezét annak combjára tette.
Krisz nagyot nyelt. Egy része pontosan arra vágyott amitől Natália félt, és eltűnt volna a házból. Másrészt minden idegessége ellenére két gyönyörű lány közé volt szorulva, és azok keze gyengéden járt rajta fel és alá. Nehéz volt magát a távozásra rávenni.
-Jól éreznénk magunkat…. sokszor… -bizonygatta Kriszta.
-Ezt nem kétlem. -felelte Krisz.
-Nagyszerű! Akkor játszol velünk? -kérdezte Kriszta mosolyogva.
Krisz felváltva nézte a két lányt. Natália továbbra is láthatóan erőltetett nyugalommal nézett rá vissza, Kriszta pedig kevésbé fogta magát vissza és nyíltabban vágyott arra…. amit tenni akart, bármi is az.
-Ez nem valami ugratás, ugye? -kérdezte Krisz utolsó védekezésképpen.
-Krisz! Az édesanyád küldött ide. Hogy lenne ugratás?- mondta Natália komolyan.
A lány szavai ellentmondásos érzelmeket keltettek a fiúban. Az anyja nyilván nem küldené egy falkányi lány közé, akik levetkőztetnék és kompromittáló képeket készítenének róla, amin egész évben röhögnének vagy valami hasonló. Másrészt tényleg olyan lányok közé küldte volna, akik az első adandó alkalommal az ágyába ugranak? Ez sem tűnt valószínűnek.
A lányok nem hagytak neki sok időt a gondolkodásra. Kriszta keze egyre közelebb csúszott a hímvesszőjéhez, majd tenyerét közvetlenül a fiú merevedésének nyomta. Krisz lélegzete elakadt. Eközben Natália a nyakába hajolt és a mellkasát simogatta. Ennyi volt. Krisz tudta hogy képtelen kihagyni a lehetőséget. Még ha volt is valami csapda, sohasem lenne képes magának megbocsátani az idegesség miatt elszalasztott esélyt. Kriszta egyre önfeledtebben tapogatta a nadrágja elején a kiemelkedést. Krisz nem állította meg, amikor a lány lecsúszott az ágyról és elé térdelve a lábai közé mászott. Amikor Kriszta kikapcsolta a nadrágja övét egy pillanatra bizonytalanságot érzett, de nem hagyta hogy az érzés úrrá legyen rajta. A lányok láthatóan tudták mit csinálnak és jobb ha hagyja őket. Natália közelebb hajolt hozzá és ajkaik találkoztak. Krisz nem számított csókra egy olyan lánytól, akit éppen csak most ismert meg, de nem ez volt a legmeglepőbb az elmúlt percekben. Ezenkívül finom volt.
-Hülye nadrág. -morogta Kriszta.
Túl izgatott volt és ez kihatással volt ujjai ügyességére, de végül sikerült a nadrágot lehúzni a fiú combjairól. Ám ott volt a cipő. Natália egy darabig nézte Kriszta küzdelmét, majd végül barátnője segítségére sietett. Krisz-t még izgatottabb várakozás fogta el ahogy két lány is vetkőztette. Natália közreműködésével Kriszta hamarosan alsónadrágra és pólóra vetkőztette a fiút. Krisz arra számított hogy most egy kicsit lelassulnak, talán beszélni kezdenek… A lányok viszont nem álltak meg. Kriszta a mellkasánál fogva hátralökte az ágyon. Ebben a pózban kisebb súly nehezedett az alsónadrágjára és a lányok le is rántották róla, mielőtt bármit tehetett volna. Mire pár másodperccel később újra felült, a duó intenzíven bámulta a merev péniszét.
-Nem rossz. Nem túl nagy. -mondta Kriszta elismerően.
-Nagyon kedves! -mondta Krisz elvörösödve.
-Mi a baj? Ez nem alázás akart lenni. Ez azt jelenti hogy könnyebben tudlak majd szopni. – mondta Kriszta.
A lány felkapott egy párnát az ágyról, a térde alá tette és már előre is bukott a fiú hímvesszőjére. A meleg, nedves száj érzete minden korábbi zavart és aggodalmat elűzött Krisz-ből.
-Néha egy kicsit tapintatlan. -jegyezte meg Natália és visszaült a fiú mellé.
-Ha ez segít, Kriszta sohasem boldogult jól a nagyobb méretekkel. És a méretérzéke sem az igazi. -folytatta a lány.
Kriszta ökölbe szorított kezének kinyújtott középső ujját mutatta a barátnőjének, de egy pillanatra sem hagyta abba a munkáját.
-Az itteni fiúk nagyok szoktak lenni? -kérdezte Krisz.
-Nem különösebben, és amúgy sem számít annyit mint gondolod. -felelte Natália vidám csillogással a szemében.
Krisz nem érzett vágyat a kérdés további feszegetésére. Jobban érdekelte az orális kényeztetés, amit éppen kapott. Nagyon, nagyon jó volt. Kriszta lelkes volt és Natália csipkelődő szavai ellenére volt gyakorlata. Natália folytatta a fiú puszilgatását a nyakán, az arcán és néha a száján. Megfogta Krisz kezét és bátorítóan a mellére húzta. Amikor a fiú elengedte magát, az egész élményt megnyugtatóbbnak találta mint először gondolta. Lenyúlt és szabad kezét Kriszta pólója alá csúsztatta. Ám alighogy megfogta a keblét, a lány elhúzódott. Krisz éppen bocsánatot akart kérni amiért valami rosszat tett, de Kriszta csak ledobta magáról a pólót, felfedve melltartó nélküliségét és már folytatta is a szopást. “Ezek teljesen őrültek.” -gondolta a fiú. Felváltva tapogatta a két lányt, de inkább Kriszta felé hajlott pusztán abból a megfontolásból, hogy a lány már topless volt és ettől kényelmesebben hozáfért.
-Jól szórakozol? -kérdezte Natália.
Krisz túl kába és elfoglalt volt ahhoz hogy válaszoljon a felesleges kérdésre, ezért csak bólintott.
-Remek! Akkor lássuk mit szólsz ehhez!
Krisz felvonta a szemöldökét ahogy Natália leugrott az ágyról. A lány arrébb lépett, kigombolta a farmerét és csípőjét megrázva letolta a combjára. Krisz nem tudta hogy a lány mire készül. Szexre? Ilyen gyorsan?… De ki tudja…. Lehet hogy csak azt akarja hogy ujjazza meg. Vagy nyalja ki…igen… ez a legvalószínűbb. Nem mintha számított volna. Krisz biztosra vette hogy csak sodródni fog, bármit is akar a lány. Ez eddig kiválóan bevált. Oldalról kitűnően látta Natália popsiját a ráfeszülő bugyival, amikor a lány lehajolt és kilépett a nadrágjából. A fiú pillantása a lábfejére ugrott, majd felfelé indult a hosszú, karcsú lábakon, végig az újra kiegyenesedő lány combjain, a bugyijára és a kiemelkedésre. “Micsoda?”-kérdezte magától hitetlenkedve, de jól látta. Akárhányszor pislogott, nem változott a látvány. A lány bugyija sátorszerűen kiemelkedett.
-Erre nem számítottál, ugye?- kérdezte Natália lágyan.
A hangjában kis bizonytalanság csengett. Letolta a bugyiját és félredobta.
-Most dől el hogy beijedsz vagy sem. -mondta.
Ahol a lány hüvelyének kellett volna lenni, ott egy félig merev hímvessző volt. Krisz-nek úgy tűnt hogy egyenesen rámered. Natália minden apró mozdulatára táncolt. Sima és teljesen szőrtelen volt. Határozottan nőies volt, már amennyire ez egy péniszről elmondható. Krisz hipnotizáltan bámult, mint egy reflektorfénybe került őz.
-Mi a …- motyogta.
-Hát…nem menekültél el. Ez jó jel. Persze nehéz lenne mozdulni miközben Kriszta így dolgozik rajtad. Tudom hogy nem tisztességes így lecsapni miközben éppen szopnak.
Natália visszasétált Krisz-hez és merevedése egyre nagyobbnak tűnt. Krisz elszakította a tekintetét a lány öléről és felnézett annak arcára. Natália félszegen és aggódóan mosolygott. A lány láthatóan nem tudta hogyan fog reagálni. Ami teljesen jogos volt, mert Krisz maga sem tudta hogy hogyan reagáljon.
-Kriszta is? -nyögte végül.
-Igen.
Krisz nagyot nyelt és folytatta:
-De azt nem akarod mondani, hogy ….
-De igen. Minden itt lakó lány. Nem véletlenül hívják Futa House-nak.
-Aha… szóval nem a Future House furcsa kiejtése….
-Nem, nem az. -értett egyet Natália.
Krisz bólintott és azt mondta:
-Kriszta! Abbahagynád egy percre?
Kriszta nem figyelt rá. Végigfuttatta a nyelvét a hímvessző oldalán és ajka kényelmesen tapadt köré. Mintha semmi rossz nem történt volna. Az ő szemszögéből talán nem is történt.
-Ha ez túl sok, akkor szólj és mehetsz. -mondta halkan Natália és visszaült Krisz mellé mielőtt folytatta volna:
-Néhány fiúnak sok. Még azoknak is, akiket küldenek. Elég szép számban tűnnek el. De te okosabb vagy náluk, igaz?
-Mi köze ennek az okossághoz?
-Látnod kell a lehetőséget.
Megfogta a fiú kezét és a saját lüktető péniszére tette.
-Nyilván azt gondolod hogy ez természetellenes vagy meleggé tesz téged, vagy valami hasonló ostobaságot. De azt hiszem látod hogy ez egy nagyon jó lehetőség.
-Az?
-Szerinted nem?
Natália a meleg hímvesszője köré szorította a fiú ujjait.
-Nem tudom. Ez….nem tudom… -mondta Krisz.
-Megvilágítom másfelől. Ha továbbra is úgy gondolnád hogy puncink van, de nem látnád egyiket sem egész évben, akkor is jó lakhelynek találnád ezt, nem? Ne feledd hogy kérés nélkül is egy isteni szopásban volt részed!
Kriszta felnézett és a fiúra kacsintott, majd előrelendülve tövig benyelte és úgy maradt egy darabig. Krisz felnyögött.
-Talán…
-Semmi talán. Te is tudod.
-Jó, igazad van. És akkor?
-Szóval ne légy idióta! Ennyi az egész.
Natália keze a fiú kezével együtt fel-le mozgott ahogy maszturbált. Krisz még mindig nem volt teljesen magánál, de el kellett ismernie hogy nem volt taszító vagy rossz érzés. Egy pillanattal később Natália elengedte és Krisz magától folytatta a mozgást. Natália-é kicsit kisebb és lágyabb volt mint az övé, de az önkielégítés mozdulatai ugyanazok voltak. A lány hanyatt dőlt és félig lecsukva a szemét halványan elmosolyodott. A fiú folytatta a lány kielégítését és szabad kezével Kriszta hajába túrt. Natália egy kicsit elterelte a figyelmét, de amikor újra a hímvesszőjén járó mennyei szájra koncentrált, megérezte a saját közeledő orgazmusát. Natália-nak igaza volt. Ostobaság lenne veszni hagyni ezt a lehetőséget egy önkéntelen, irracionális félelemreakció miatt.
-Most már hagyhatod hogy elélvezzen. -mondta Natália.
Krisz zavartan nézett rá, de hamar rájött hogy mire gondolt a lány. Mint kiderült, Kriszta csak játszott vele és mindig távol tartotta a véletlen elélvezéstől. Nem vitás hogy azért, hogy fogékony legyen. Amikor viszont azt akarta hogy a fiú elélvezzen, akkor bedobta magát. Krisz hangosan felnyögött a váratlan lelkesedéstől és Kriszta kezének illetve szájának gyakorlottságától. A lány élénken pumpálta és nem sokkal később elégedetten felmordult, amikor a fiú spermája a szájába lövellt. Kriszta elégedett vigyorral ült hátra a sarkára. Krisz most már tudta hogy mire figyeljen és észre is vette a lány izgalmának jelét. Kriszta nadrágjának elején ott volt a kiemelkedés. A fiú úgy gondolta hogy a lánynak hasonlóan kellemetlen érzés a leszorított erekció, mint neki szokott lenni.
-Jó érzés, nem igaz? -kérdezte Natália.
-Igen… tényleg az.
-Szeretnéd kipróbálni?
-Mit? -kérdezte Krisz de szinte azonnal rájött mire gondol a lány.
-Várja csak, ugye nem arra gondolsz, hogy…
-De arra gondolok. Te is látod hogy felizgultam, nem?
Krisz lenézett Natália hímvesszőjét markoló ujjaira. Abbahagyta a keze mozgatását és csak szorította a lányt. A pénisz lágyan lüktetett a markában. A lány felizgulása tényleg vitathatatlan volt.
-Nem tudom megtenni. -mondta a fiú.
-Miért nem? -kérdezte Natália.
-Mert…mert… mert én nem csinálok ilyesmit.
-Úgy érted még sohasem csináltál ilyesmit. De nem tudhatod milyen, amíg nem próbáltad.
Krisz a fejét rázta. Értelmes ellenérvet keresett, de nem talált.
-Én férfi vagyok- mondta végül.
Kriszta felkuncogott és azt mondta:
-Ez tudjuk te buta. Egy jóképű fiú rengeteg lehetőséggel. Pont ezért érdekelsz bennünket.
-Úgy van ahogy mondja. -csatlakozott hozzá Natália.
-Úgy értem… én nem csinálok… én nem az a fajta fiú vagyok. -mondta kétségbeesetten Krisz.
-Úgy érted nem vagy meleg? És ezért nem veszel a szádba hímvesszőt? Annak ellenére hogy jelen esteben a kettőnek nincs sok köze egymáshoz? -sugalmazta Natália.
-Igen…
-Értem… Tényleg így érzel vagy csak úgy gondolod hogy így kell érezned?
Krisz az ajkába harapott mielőtt felelt volna:
-Én….nem tudom…
-Ki kellene próbálnod! Nyilvánvalóan nem olyan kellemes mint amikor neked csinálják, de még így is jó szórakozás. -mondta Kriszta.
Krisz újra lenézett a hímvesszőre, amit képtelen volt elengedni.
-Ha megpróbálom… megígéritek hogy senkinek nem mondjátok el? -kérdezte lassan.
Kriszta és Natália egymásra néztek, majd Natália megkérdezte:
-Úgy érted egyáltalán senkinek? Vagy senkinek a házon kívül? És erre az egyetlen esetre gondolsz, vagy…
Krisz elvörösödött.
-Úgy értem akkor, ha nem teszik. Ha nem akarom többé csinálni.
-Krisztián MacKenzie! Ünnepélyesen megesküszöm, hogy ha úgy döntesz hogy elhagyod ezt a házat, akkor sem én sem Kriszta nem beszélünk senkinek. Nem fogunk körbejárni és bosszúból pletykálni, ha erre gondolsz.
Kriszta szinte megbántottan mondta:
-Kedvesek vagyunk a fiúinkhoz. Még akkor is ha nem maradnak.
Natália folytatta:
-Vagy ha amiatt aggódsz hogy kinevetünk, ne feledd hogy nem te vagy az első újonc ebben a házban. A vágayink kielégítése mellett szívesen tanítunk és irányítunk. Bármilyen tapasztalatod is van, nem igazán fontos számunkra.
-Még sohasem csináltam ilyet. -mondta Krisz.
-Nincs ezzel semmi baj. Segítek ha kell, bár elég egyértelmű mit érdemes tenni. -lelkesedett Kriszta.

A lány egy párnát nyújtott neki és Krisz pillanatokon belül az ágy előtt térdelve találta magát. A lányok elhelyezkedtek. Natália egyenesen ránézett és széttárta a lábait, hogy könnyen hozzá férhessen. Kriszta dúdolt magában miközben letolta a nadrágját és bugyiban Krisz mellé térdelt. Natália hímvesszője fenyegetőnek tűnt így az arca előtt. A fiú szinte biztos volt benne hogy nem is tudja az egészet a szájába venni. De nem is kell. Csak megpróbálja hogy milyen érzés és lehet hogy ott abba is hagyja.
-Nagynak tűnik, igaz? -kérdezte Kriszta a válla felől.
-Igen.
-Ne aggódj! Még én sem tudom teljesen benyelni.
Natália vidáman kacsintott és azt mondta:
-De csak azért, mert…
-Ó hallgass már! Most ne kritizáld az orális képességemet. Segíteni próbálok és csak idegesebbé teszed Krisz-t.
Krisz-nek nem kellett külső hatás hogy ideges legyen. Ment az magától is.
-Kezdd a kezeddel! Talán egy nyalás… Esetleg egy puszi… Könnyűek és kellemesek bármelyiket is csinálod. -javasolta Kriszta.
Krisz bólintott. Mivel már fogta és masszírozta Natália-t, úgy döntött hogy azzal nyit. A szokatlan szög és látvány érdekes volt. Amikor magának csinálta, ezt nem élhette át. Egy idő után Kriszta közelebb hajolt és csupasz keblét a karjának és a vállának nyomva azt suttogta:
-Ne feledkezz el a szádról! Egy szopásnak elválaszthatatlan része.
-Tudom, csak még nem állok készen. -suttogta vissza a fiú.
-Dehogy nem! Nyald meg egy kicsit!
Csak hogy megszabaduljon Kriszta-tól, Krisz előrehajolt és kinyújtotta a nyelvét. Végignyalta Natália makkját, apró rángást és nyögést kiváltva a lányból. Az íz kicsit sós, kicsit valami más volt. Krisz újabb nyalást próbált, majd még egyet. Tetszett neki a lüktetés amit a nyelve érintése váltott ki. Kriszta újra neki nyomódott ahogy a válla fölött figyelt. A túl közeli figyelés kényelmetlenségéért kárpótolta a hozzá simuló lánytest érzése. Krisz egyre kényelmesebben érezte magát. Ahogy abbahagyta a szexuális és társadalmi jelentésen való gondolkodást, a fizikai tett maga nem zavarta. A szájába vette Natália hímvesszőjének végét, mert ez tűnt a következő természetes lépésnek. A makk önmagában elég méretűnek tűnt ahhoz, hogy játsszon vele.
-Ez az! Nem is olyan félelmetes, igaz? -kérdezte biztatóan Kriszta.
Krisz kicsit megrázta a fejét.
-Ez jó érzés, de megpróbálhatnád használni a kezedet ha még nem érzed magad képesnek arra, hogy mélyebbre nyelj! -mondta felülről Natália.
A fiú megfogta a hímvesszőt és fel-le kezdte mozgatni a kezét, miközben annak felső részét a szájában tartotta. Egy kicsit megmozgatta a fejét hogy lássa milyen lenne mélyebbre venni Natália-t, ha mégis arra kerül sor.
-Egy kicsit erősebben! Már eléggé felizgult. -suttogta Kriszta.
Krisz felnézett Natália-ra és látta hogy Kriszta-nak igaza van. Bizarr büszkeség fogta el attól, hogy elfogadható, talán még jónak is mondható munkát végez. Ettől felbátorodva olyan mélyre nyelte a lányt, ami még nem volt kényelmetlen számára. Natália felsóhajtott, Kriszta pedig izgatottan felsikkantott Krisz vonakodásának elmúltát látva. Kriszta gyengéden harapdálni kezdte a fiú fülcimpáját, miközben keblei még szorosabban nyomódtak hozzá. Natália egyre hangosabb lett és egyre jobban mocorgott. Néha Krisz felé nyúlt,azután tétovázva visszarántott a kezét, mintha nem akarná elbátortalanítani a fiút. Azután még egyszer felé nyúlt, ám ezúttal megfogta a fejét és erősen lenyomta. A hímvesszője nem csúszott Krisz torkába, de az a kísérlettől is öklendezni kezdett. A kilövellő spermaáradat pedig fulladozássá változtatta az öklendezését. A fiú köhögött és prüszkölt. A sperma egy részét lenyelte, a másik része lefolyt az állán a pólójára. Sikerült kiszabadítania a fejét, így Natália utolsó lökete már az amúgy is nedves pólójára fröccsent.
-Óvatosabban! Egy szűz torokkal van dolgod. -figyelmeztette barátnőjét Kriszta nevetve.
-Bocsánat! Elvesztettem az önuralmam a vége felé. Olyan édes vagy és olyan jól esett amit csináltál. -szabadkozott Natália, majd megfogta a lepedő egyik sarkát és megtörölte a fiú arcát.
-Ummm…köszönöm… -mondta Krisz elpirulva.
Hivatalosan is szopott és spermát is nyelt. Undorodnia kellett volna magától vagy a lányoktól vagy mindentől. De Natália ragyogó arca lehetlenné tett minden negatív érzelmet.
-Látod? Mondtam hogy jó móka! -mondta Kriszta.
-Nem tudom hogy én is ezt mondanám-e… -felelte Krisz elhalóan.
-De újra megtennéd?
A fiú tétovázott egy kicsit mielőtt bólintott volna.
-Igen.
Kriszta megborzolta a haját és azt mondta:
-Jó fiú vagy! Mit szólnál ahhoz, ha én lennék a következő? Túl izgató volt nézni amit Natália-val csináltál.
Lehúzta a bugyiját és Krisz mellé állva felkínálta neki a hímvesszőjét, ami cseppet sem tűnt kevésbé fenyegetőnek mint Natália-é.
-Adj neki egy kis időt hogy levegőhöz jusson! -mondta Natália bágyadtan, miközben macskaszerűen elnyújtózott az ágyon.

-Te könnyen beszélsz. Te már elélveztél. -durcáskodott Kriszta.
-Ez igaz.
Kriszta újra Krisz felé fordult. A szeme tágra nyílt és kellően szánalomraméltó arckifejezést vágott ahhoz, hogy elterelje a fiú figyelmét az arca előtt meredő hímvesszőről.
-Léééégysziiii….
Egy kicsit előre-hátra mozgatta magát. Épp annyira, hogy a pénisze hipnotziáló ritmusban lengjen. Krisz pillantása ide-oda vándorolt a lány arca és a hímvessző között. Pénisz ide vagy oda… egy szexi meztelen lány kéri szexuális szívességre. Pontosabban esedezik neki.
-OK. -mondta.
A Kriszta arcán elterülő mosoly már önmagában megérte volna a beleegyezését. A lány csíője előrenyomódott, a fiú pedig kinyitotta a száját. Natália-től eltérően Kriszta nem várt rá, hanem gyengéden a meleg szájba nyomta magát.
-Ohhh…igen… -sóhajtotta Kriszta boldogan.
Krisz öklendezni kezdett amikor a hímvessző elérte a szája hátsó részét. Megfogta a lány csípőjét és megpróbálta visszatartani, de Kriszta nem figyelt rá. Mindkét kezével ,megragadta Krisz fejét és még mélyebbre nyomta magát. A fiú pánikolni kezdett amikor a torka kezdett megnyílni. Küzdeni próbált, de Kriszta előnyösebb pozícióban volt és erősebb volt mint amilyennek kinézett. Nem tűrt ellentmondást és úgy tűnt hogy észre sem vette hogy Krisz bajban van.
-Hohó… lassabban Kriszta… még megfojtod szegényt! -mondta Natália.
Krisz oldalra pillantott remélve hogy Natália a megmentésére siet, de a lány csak feküdt és élvezte az előadást miközben játszadozott magával. A hímvesszője kezdett újra megmerevedni. Kriszta nem lassított. Semmi másnak nem volt tudatában csak a lüktető péniszére tapadó szájnak. Egy utolsó erős lökéssel teljesen benyomta magát Krisz torkába és úgy tartotta a fiút. Chirs homloka a lány hasának nyomódott, a tüdeje pedig lángolva követelt levegőt, de a légcsöve teljesen el volt zárva.
-Hadd vegyen levegőt! Nagyon dühös lennék ha elájulna miattad, amikor még csak éppen kezd hozzánk szokni. -figyelmeztette Natália Kriszta-t.
-Igaz!
Kriszta visszahúzta magát, de csak annyira hogy Krisz néhány ziháló lélegzetet tudjon venni. Egy kis szünet után ritmikusan ki-be kezdte magát mozgatni a fiú torkában épp csak annyi szünetet hagyva a mozdulatok közt, hogy Krisz egy kis levegőhöz jusson.
-Egész nyáron nem volt egy rendes játékszerem sem. -mondta.
-Te szegny! De tudod hogy nem lenne ilyen gondod, ha nem riasztanád el a potenciális fiúbarátokat. -jött Natália válasza.
-Persze… mintha az én hibám lenne…
Krisz nem tudott érdemben hozzászólni a társalgáshoz, mert tele volt a szája, de megértette hogy Kriszta-nak miért lehetnek gondjai a fiúkkal. Semmi csodálnivaló nincs a vonakodásukon, ha nekik is így dugja a torkukat. Bár az igazat megvallva nem is volt olyan rossz, amikor sikerült hozzászoknia. Nagyjából sikerült ráállnia a megfelelő légzésütemre, noha még mindig szédült kicsit és jobban örült volna egy Natália-féle gyengédebb megközelítésnek. Plusz még ott volt annak biztos tudata hogy később fájni fog a torka. Másrészről Krisz eddigi barátnői közel sem voltak ennyire lelkesek szexuális téren. Nem utolsósorban pedig Kriszta és Natália rendkívül csinosak voltak. A hímvesszők persze nagy visszavetés voltak, de még így is határozottan felizgult. Kriszta egy kicsit erősebben kezdte dugni, azután a lány felnyögött és újra a hasának szorította. A fiú érezte hogy a hímvessző lüktetni kezd és torkát megtöltötte a meleg, nyúlós folyadék. Amikor Kriszta elengedte, hátraesett és levegő után kapkodott.
-Nem szabadna ilyen vadnak lenned! Elijeszted. Még abba sem ment bele, hogy marad. -mondta Natália nyugodtan.
-Te is vad voltál, nem csak én.
-De te vadabb voltál, te is tudod. -felelte Natália minden vehemencia nélkül, majd leszállt az ágyról és Krisz mellé térdelve megkérdezte a fiút:
-Hogy érzed magad?
Krisz vállat vont. A légézése kezdett normalizálódni.
-Azt hiszem jól.
-Kriszta nem volt túl kíméletlen, ugye?
-Kezd újra merevedni. Ha az is voltam, nem zavarja. -szólt közbe Kriszta.
Krisz elvörösödött, de a lánynak alapvetően igaza volt.
-Egy kicsit erős volt…de jól vagyok…- mondta.
Natália elmosolyodott és megsimogatva a fiú haját megkérdezte:
-Akkor nem menekülsz el, ugye?
Krisz előbb a lány merev hímvesszőjére nézett, ami nem volt túl messze tőle, majd újra Natália kérdő arcára tekintett és azt felelte:
-Azt hiszem maradok.
-Hah… Tudtam hogy így lesz! -mondta Kriszta.
A lány is Krisz mellé térdelt a Natália-val ellentétes oldalra. A pénisze újra merevedni kezdett, ami figyelemreméltó volt az után amunka után, amit Krisz végzett.
-Felismered a jó dolgot ha meglátod, igaz? -kérdezte a fiútól.
-Vagy ez vagy csak könnyen manipulálható vagyok. Magam sem tudom melyik. -felelte Krisz.
A lányok felsgeítették és az ágyra ültették, majd mellé telepedtek. Kissé még zavaró volt hogy mindhármuknak merevedése volt, de Krisz kezdte megszokni a helyzetet.
-Máris nagy rendetlenséget csináltunk. Ez gyakran megtörténik? -kérdezte.
-Igen, de ne aggódj miatta. A szobádat napi rendszerességgel takarítjuk ha megjönnek a lányok és beindulunk. Vagy sűrűbben ha indokolt. Ágy, padló…minden.
-Nem hagyhatjuk hogy spermatócsában aludj minden este. Ez nem lenne szép tőlünk. -tette hozzá Kriszta.
Krisz magvakarta a tarkóját és megkérdezte:
-Ezek szerint…. spermatócsákra számítotok itt?
-Költői túlzás, de… több hozzánk hasonló lány lesz itt. Tudod…hasonló szexuális étvággyal.
Krisz lassan bólintott:
-És én lennék…
-A játékszerünk. Sok olyasmit fogsz csinálni mint most. És még mást is. -segítette ki Kriszta.