Szex és szenvedély

Mindig érdekes volt a viszonyom az álmokkal. Rengetegszer találtam magam olyan helyzetben, amit pillanatról pillanatra pontosan megálmodtam. Mintha deja vum lenne, de mégsem az… Néha évekkel korábbi álmaim „válnak valóra”…
Van jó pár olyan álmom, amit nem szeretnék a valóságban átélni, persze olyanok is akadnak, amiket szívesen látnék viszont…

Az ágyamon ülök éppen, hátammal a falat támasztom, felhúzott térdemen a naplóm, amibe szorgosan írom a sorokat… Közben az elmúlt pár nap eseményei suhannak el gondolataim felett…

Péntek délután érkeztél meg. Nagyon örültem Neked, végre nem 100 km választ el Tőled… Csupán a ruha, ami akadály, bár nyelveink már a buszmegben párbajra hívták egymást…
Beértünk a koliba, s a formalitások és az éjszakai szállásdíj elintézése után felmentünk a szobámba… Pár percnyi lecuccolás és mesélés után egymásnak estünk… Annyira jó érzés volt, ahogy a karjaidban tartottál, nyelved szaporán csatázott az enyémmel. Néha pár pillanatnyi szünetet tartottál, hogy tekintetünk is egymásba olvadhasson…

Istenien csókolsz… Olyan érzéki és gyengéd vagy, ugyanakkor szenvedélyes is… Ó, mennyire szeretlek!

Ez a szempár! Annyira imádom ezeket a szemeket! Teljesen elvarázsolsz… Úgy érzem, hogy olvasol a gondolataimban, bennem… A tekinteted áthatol rajtam, végigpásztázza lelkem minden picinyke zugát, és egy apró mosollyal nyugtázza, hogy odabent minden rendben…

Újra csókban forrtunk össze, kezed óvatosan a felsőm alá kéretőzve kényeztette a hátam, miközben szűnni nem akaró szenvedéllyel tetted magadévá az ajkaimat…
Soha nem siettél, így volt ez most is, mégis egyre követelőzőbb lett a szorításod, kezeid ellentmondást nem tűrve markolták a csípőmet miközben szinte levegő után kapkodva csókoltál…
– Nyugi, nyugi! – mondtam, remélve, hogy egy kicsit lehűtelek, de válaszként egy őrülten szenvedélyes, hosszú csókot kaptam…
Aztán lassan, apró puszikkal kényeztetve elindultak ajkaid lefelé a nyakamon… Éles fogaiddal aprókat haraptál a vállamba, majd megropogtattad a kulcscsontomat.

Olyan érzékkel tudsz harapni, hogy minden alkalommal, amikor szinte vámpírként vájod húsomba a fogaid, kéjes remegés fut végig rajtam, és kiráz a hideg…

Istenien tudsz bánni a testemmel…
Minden érzéked engem, a rezdüléseimet figyeli…
Szinte mértani pontossággal kiszámítottak a mozdulataid…

Nyelved is felfedezőútra indult, a fülemet vette célba. Forró leheletedbe beleborzongtam, szenvedélyes sóhajaid a gerincvelőmig hatoltak…
Csak most vettem észre, hogy már felső nélkül fekszem az ágyon, Te pedig azzal az ellenállhatatlan mosolyoddal próbálsz levenni a lábamról (persze nem szó szerint, az már úgyis sikerült…).

Nem csak a szád mosolygott; az arcod, a szemed pajkosan nevetett rám. Ettől az édes arctól mindig elveszítem az erőm, most is kiszolgáltatottan hagytam, hogy azt tegyél, amit csak akarsz… Amit csak akarsz…

Lábad a hasamon átvetve lehajoltál hozzám. A tekintetemet fürkészted, majd lassan, szemhéjad mögé rejtve édes pillantásod, lehunytad a szemed… Én is ezt tettem, s a következő pillanatban puha ajkaid érintését éreztem a pilláimon…

Nem tudom, hogy csinálod, de ilyen apróságokkal is annyira tudsz rám hatni, hogy minden önkontroll nélkül Rád bízom magam… Érzelmi alapon irányítasz, de ilyenkor nem bánom, hagyom…

Apró csókokkal simogattad végig az arcom, szándékosan kerülve a számat; kíváncsi voltál talán, hogy meddig bírom… Nem kellett sokáig várnod, elernyedt kezeim a nyakad köré fontam, és megpróbáltam feljebb húzni magam, hogy elérjem az ajkaid, de túl gyenge voltam hozzá, Te pedig kihasználtad, hogy ellazultak az izmaim miután visszahuppantam az ágyra, és minden átmenet nélkül a jobb vállamba mélyesztetted a fogaid. Minden porcikám megremegett a kéjtől és a vágytól, de Te nem hagytad annyiban! Egy röpke, halk kuncogás után pár centivel odébb újra belém vájtad harapóalkalmatosságod…
Fájt, mégis jólesett, ennek jeleként hideg borzongás futott végig a gerincoszlopomon egészen a medencecsontomig, ahol édes bizsergésként pihent meg…
Nem tudtam kinyitni a szemem, de éreztem elégedett mosolyod…
– Fájt? – kérdezted.
– Igen! – válaszoltam – De nagyon finom volt!
– Hmm… Ez így igaz. Kapok még?
– Ha kérsz… – mosolyodtam el én is, s már vártam a következő harapást, de helyette óvatos puszikkal halmoztad el az előbb bántott részt, majd lassan elindultál a kézfejem felé… Ajkaid oly érzékien érintették a bőröm, hogy néha akaratlanul megrándultak az izmaim… A puszik újra a vállam felé indultak, majd a kulcscsontom után az oldalamat vették célba… Aztán lassan áttértek a mellkasomra…

Kinyitottam a szemem. Imádom ilyenkor az arcod… Átszellemülten koncentrálsz rám, kezed bársonyosan simogat, puha ajkaid érzékien érintik a bőröm.
Minden érzékedet rám összpontosítod, egész lényemet iszod magadba, minden porcikámat el akarod raktározni…
Körbecsókolgattad a melleim, a bimbóimat óvatosan masszíroztad, harapdáltad. Néha fájt, de nem bántam! Felszisszentem egy kicsit, de a mosolyomból tudtad, hogy nagyon is élvezem, amit csinálsz…

Mindig is tudtad, hogy kell növelni bennem a feszültséget, átvetted az irányítást, a testemmel, az érékeimmel rendelkeztél. Csak Rád tudtam figyelni, nem jelentett problémát, hogy kizárjam a külvilágot, hiszen minden mozdulatoddal messze űzted a valóságot, és Csodaországba repítettél. A kezed, az ajkaid, a nyelved, az illatod… Mindenedet a kényeztetésemnek rendelted alá, mintha nem lenne szabad akaratod, holott Te vetted el tőlem a szabadságot… Testileg-lelkileg a rabszolgáddá tettél!

A szívem hevesen vert, megfogalmazhatatlan érzés gyűlt bennem, mely elöntötte az egész testem… Minden porcikám bizsergett, ahogy forró ajkaid a kezed által feltérképezett utat követték. Ujjaiddal körberajzoltad a melleim, nyelveddel pedig érzékien simogattad a bőröm. Egyre kisebb köröket rajzoltál, majd újra ágaskodó bimbóimat vetted kezelésbe. Körbenyalogattad a rózsaszín udvart, aztán a szádba vetted, s csecsemőként kezdted szopogatni hol az egyik, hol a másik mellem. Én már szinte önkívületi állapotban adtam át magam a lüktető vágynak, mely egyre inkább hatalmába kerítette ölemet is. Kezeddel lassan végigsimítottad az oldalam, a csípőcsontomat alaposan feltérképezted, majd ajkaiddal is elindultál lefelé. Apró csókokat leheltél forró testemre, néha nyelveddel is megérintettél. Ilyenkor a jéghideg borzongás őrjítő vágyba fulladva végigszánkázott a gerincoszlopomon, s szinte elviselhetetlenül édes bizsergésként még pár másodpercig elidőzött altestemben.
Máig nem tudom, mikor és hogyan került le rólam a melltartó, a nadrág, a tanga, nem figyeltem rá…

Irányítod a gondolataimat, az érzéseimet, és ilyen aprónak tűnő változásokat észre sem veszek ilyenkor, hiszen egészen más köti le az agyamat.

Nem tudtam gondolkodni, csak éreztem…
Éreztem a kezed, ahogy a combomon deríti fel az utat, hogy édes nyelved el ne tévedjen…
Éreztem ajakaid érintését a bőrömön…
Éreztem, ahogy elönti testem a forróság…
A vágy átjárta minden porcikám, akaratlanul szaporábban vettem a levegőt, már szinte vonaglottam a karjaidban…
– Kérlek… Ne játszhh…
De mondhatok én Neked bármit! Soha nem figyelsz rám… 
Jobban tudod, hogy mit akarok, mint én magam… Ismersz, tudod, hogy mire van szükségem… hogy mire vágyom… hogy mit akarok… hogy mennyire akarlak…

Csak mosolyogtál rajtam. Talán azért, mert láttad, hogy mennyire tehetetlennek érzem magam, hogy mennyire gyenge vagyok… De nem is akartam erősnek látszani… Jobban ismersz annál, mintsem bedőlj holmi álarcnak.

Óvatos sóhajokkal kísértelek, élveztem, ahogy a bőrünk összeér, miközben egyre lejjebb csúszol, hogy testem minden négyzetmilliméterét elborítsd csókjaiddal… Ajkaid a combom kényeztették, végigpuszilgattad egészen a térdemig, majd a térdhajlatom érzékeny bőrét megnyalva élvezted a testemen átrobogó remegést. Combom belső vonalán haladva közeledtél úticélodhoz, tudtad, már nem játszhatsz velem túl sokáig, elveszítem a türelmem, ha továbbra is így izgatsz…
Milliméternyi távolságot tartva testünk között elindultál vissza, csak álladdal érintetted meg a szeméremdombomat… Beleremegtem… Megcsókoltál… Forrón, mélyen, hosszan, őszinte szenvedéllyel… Nem próbáltad titkolni, hogy mennyire akarsz… Boldogsággal töltött el a tudat, hogy itt van velem a férfi, akit szeretek, és ugyanazt érzi, amit én… Ugyanazt a határtalan vágyat…

Ilyenkor az sem tud érdekelni, hogy nem vagyok tökéletes. Nem érdekel, hogy a méreteim nem vetekednek Pamela Andersonéval, hogy nem hasonlítok Carmen Electra’ra, hogy nem nyerném meg a Miss Universe-t, csak az érdekel, hogy szeretsz, hogy akarsz… Legalább annyira, mint én Téged…
Nem tökéletes, gyönyörű, bombázó akarok lenni, csak egy olyan nő, aki pontosan megfelel álmai férfijának… És úgy érzem, hogy ez nincs is másképp! Tisztában vagy a hiányosságaimmal, a tökéletlenségemmel, de azt is tudod, hogy Te sem vagy tökéletes! De lehet, hogy tökéletesebb életünk lehet így, mint a bulvársajtó álompárjainak… Igen… Veled tényleg boldognak érzem magam! Boldogabbnak, mint eddig bármikor… Mint még soha senki mással…

Egy könnycsepp… Végigfolyt az arcomon… Észrevetted, s egy jóleső sóhaj kíséretében lecsókoltad… Rámnéztél…
– Szeretsz? – kérdezted.
– Miért kérdezed, ha úgyis látod? Érzed! Tudod! Nyitott könyv vagyok számodra. Hisz ismersz…
Újabb csókban forrtunk össze…
Aztán megint dél felé vetted az irányt… Egyenesen haladtál lefelé, nem hagytad, hogy bármi eltérítsen… De aztán a pocimról hirtelen felemelted a fejed, és mindkét mellemre adtál egy-egy apró puszit, majd a következőt újra a hasam kapta, és folytattad az utad…
Kéjes remegés járta át a testem, amikor végre elérted úticélod… Nem értél hozzám, de a forró levegő, amit kilélegeztél elég volt ahhoz, hogy újra megremegjek… Imádsz gyengének látni, de nem játszol velem tisztességtelen játékot. Tudod, hogy nem tudnék tenni ellene semmit, de nem használod ki, hogy szinte tehetetlen vagyok, nem húzod tovább az idegeimet…

Áramütésként ért nyelved első érintése. Önkéntelenül közelebb toltam Hozzád a csípőmet, s Te nem utasítottad vissza a mozdulatot, folytattad, amit elkezdtél… Aprókat lefetyeltél, épphogy csak hozzámértél, de annál jobban vártam a következő nyalintást. Aztán egyre gyorsabban járt a nyelved, élvezettel pásztáztad körbe a csiklómat, nyaltad, haraptad, szopogattad; egyre jobban elgyengítettél, és egyre csak fokoztad bennem a vágyat… Mint ahogy vihar előtt gyűlnek a felhők, úgy halmozódott bennem a feszültség… A hosszabb, laposabb lefetyelések és az apró nyalintások váltogatták egymást. Már alig bírtam magammal, kezem szorosan a lepedőbe markolt, miközben egyik, majd másik ujjadat lassan, elviselhetetlenül lassan belémvezetted… A nyelved közben nem pihent, pontosan tudta, hogy mi a dolga, lefetyelt, lefetyelt és lefetyelt…
A szám teljesen kiszáradt, nyelni sem tudtam. A válladba kapaszkodtam, a hátadat karmoltam, talán fájt is Neked, de élvezted!

Rámnéztél. Azt hiszem, kicsit elmosolyodtál… Igen, tudom… Imádod ezt az arcot… Erőtlen arckifejezés, fátyolos szemek…
Mit vártál? Nem tudom rezzenéstelen arccal élvezni, ahogy az ujjaid és a nyelved egyre magasabbra repítenek… Te irányítasz… Te vezetsz a gyönyör útján…

Egyre gyorsabban vert a szívem, fuldokolva kapkodtam levegő után, magamhoz, magamba szorítottalak, ahogy csak tudtalak… Minden idegszálammal a bennem mozgó ujjakra és a csiklómat inzultáló nyelvre koncentráltam.
– Béna vahhhgyh… – nyöszörögtem. Nem tudom, honnan jutott eszembe ez a szó, bár gondolataim sem nagyon voltak, csak éreztem. Éreztem, ahogy közeledik a vég, ahogy elönti testem a forróság, ahogy megrándulnak az izmaim…
Pár lélegzetvétel kimaradt, hüvelyizmaim szorosan az ujjaid köré fonódtak, ütemesen lüktettem. Nem akartalak elengedni… Nyelved továbbra sem hagyott nyugodni… Minden porcikám bizsergett, a gyönyör hullámai maguk alá temettek, de Te nem hagytad annyiban… Hiába kértelek, hogy ne… hogy elég… Kegyetlenül folytattad, egészen addig, amíg már mozdulni sem tudtam. Ujjaidat már épphogy csak megmozdítottad, de minden apró változásra egy-egy rándulással válaszolt a testem. Már a nyelvedre is alig tudtam figyelni, szemem előtt elmosódtak a körvonalak, nem láttam, nem hallottam… Görcsösen ívbe hajlott a testem, újabb hullámok csaptak össze a fejem fölött… Nem voltam magamnál, ennyire intenzív orgazmusom még soha nem volt… Úristen! Mi rejtőzik még benned?

Már csak a nyelveddel kényeztettél…
Minden egyes érintésére megremegtem…
Szárnyaltam… Nem éreztem konkrét dolgokat, inkább csak a rajtam úrrá lett gyönyört éreztem…
Már nem szorítottam a vállad, csak hagytam, hogy a beteljesedés kéjes zsibbadtsága elárassza az egész testemet…
Nyelved elindult a combom felé, aztán fel az oldalamon… Kedves puszikkal kényeztettél.
Nem hagytad abba a cirógatást, megvártad, amíg rendeződik a légzésem… Aztán megcsókoltál… Forró volt, és finom… Éreztem a saját ízem…

Szorosan magadhoz öleltél, velem együtt vetted a levegőt…
Mély sóhajomra egy édes csókkal válaszoltál, aztán újra átöleltél…
Lehunytam a szemem… Annyira megnyugtató… Földöntúli nyugalom járt át, hihetetlenül boldog voltam… Nem volt annyi erőm sem, hogy átöleljelek, csak közelebb bújtam Hozzád…
– Angyali vagy! – mondtad.
– Ugye mindig szeretni fogsz? – kérdeztem szinte alig hallhatóan. – Ugye soha nem fogsz elhagyni? Ugye soha nem fogsz elfelejteni? Ugye soha nem leszek magányos? Ígérd meg, hogy mindig velem leszel!
– Megígérem! Veled leszek, ameddig csak hagyod! Örökké szeretni foglak! Örökre összetartozunk…

A karjaidban aludtam el… Veled álmodtam, azt hiszem… Hiszen Tiéd minden álmom… Hozzád tartozom… Örökre…

A reggeli napsugár cirógatására ébredtem. Kinyitottam a szemem. Nem láttalak sehol.
Csak álmodtam volna az egészet? Nem! Az lehetetlen! Tudom, hogy itt voltál! Tudom, hogy szerettél! Tudom…

Nem akartam sírni, de nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek…

Éreztelek! Itt voltál! Öleltél! Csókoltál! Simogattál! Kényeztettél! Szerettél! Megígérted! Hogy nem fogsz elfelejteni… hogy nem fogsz elhagyni… hogy soha nem kell magányosnak vagy egyedül éreznem magam… hogy örökké szeretni fogsz…

Újabb könnycsepp hagyta el a szemem… A zene, amit hallgattam… Szinte mindig könnyekig hat…

„…But now I cry myself to sleep
Only you are what I need
We can make it if we try
I am nowhere without you
I don’t know what I should do
Cause my tears will never dry
And I still wonder why…”

Nem, nem akartam álomba sírni magam. Kiszáradt a szám… Mint az éjjel… A hűtőhöz léptem, kinyitottam az ajtaját, kivettem belőle a narancslevet, majd a térdemmel visszalöktem az ajtót. Az asztalon lévő poharat teletöltöttem hideg gyümölcslével, majd számhoz emeltem, és nagyokat kortyoltam… Hideg borzongás futott végig rajtam. Valami olyasmit pillantottam meg, ami akaratlanul is megbizsergette a testem… Egy papírcetli… Hát mégsem álmodtam?!

„Édesem! A zuhanyzóban megtalálsz! Persze, csak ha nem vagy túl fáradt, hogy folytassuk, amit elkezdtünk… ”

Hogy lehetnék fáradt?! Teljesen felvillanyozódtam! Már szinte lemondtam az egészről, kezdtem elhinni, hogy csak egy álom volt az a mérhetetlen gyönyör, amit az éjszaka átéltem, de mégsem! Hihetetlenül boldog voltam.
Gyorsan magam köré csavartam a törölközőt, kezembe kaptam a zuhanyzáshoz szükséges kellékeket és a kulcsomat, és kiviharzottam a szobából. Bezártam az ajtót, és szinte repültem a folyosón… A női zuhanyzó ajtaja nyitva volt, a férfi részlegből pedig vidám vízcsobogás hallatszott. Óvatosan benyitottam, hátha mégsem Te vagy az, azt hiszem, nem hittem el, hogy ez valóság lehet. Márpedig az volt! A fogason az inged és a nacid, le sem tagadhattad volna, hogy Te vagy az… Ledobtam a kulcsom a hideg kőre, remélve, hogy meghallod. Így is történt, felfigyeltél a zörejre, majd a zuhanyfüggöny mögül kidugtad édes buksid!
– Nade hölgyem! Mit keres Ön itt, a férfi zuhanyzóban? Ha a női zuhanyt keresi, az első ajtó jobbra! – mondtad ellenállhatatlanul pajkos hangsúllyal, és szinte egyszerre mosolyodtunk el.
– De ha már itt vagyok, esetleg segíthetnék! Vagy talán szégyellős az uraság? – kérdeztem sokat sejtető hangon, majd a törölközőmet a ruháid mellé akasztottam a fogasra. Ezt már nem lehetett visszautasítani.
– Na, jó, ha már ennyire nincs kedve az asszonyságnak átfáradni a másik helyiségbe… Egye fene! Felajánlhatom ezt a zuhanyfülkét? – invitáltál be magad mellé.
– Azt hiszem, tökéletes! – mondtam, s számat a tiédre tapasztottam. Az orrodról egy vízcsepp az enyémre cseppent. Ajkaid közé mosolyogtam, miközben kecsesen behúztam a vízhatlan, delfinmintás függönyt. A kezem után nyúltál, mintha segíteni szeretnél, de ügyesebb voltam, s lágy simogatással gyorsan végigpásztáztam meztelen testedet. Beleremegtél. Ilyennek még nem láttalak! Sokszor rázott már ki a hideg, állt fel a szőr a hátadon és a kezeden, de még soha sem remegtél bele egy szimpla érintésbe. Nagyon jólesett. Nekem. Valami ellenállhatatlan fény csillant meg a szemedben, aztán hirtelen megcsókoltál. De ez nem az előbbihez hasonló röpke, pajkos csók volt, hanem szenvedélyes nyelvcsatába kezdtünk. Szinte fuldokoltunk; a vágytól, a heves csókoktól és az arcunkba csapó vízsugártól. Elfordítottad a fejed, tüsszentened kellett… A következő pillanatban már a vállamat pásztáztad ajkaiddal, s szinte hívószóra martál belém. A fogaid által okozott fájdalom csak méginkább tüzelte bennem a vágyat…

De ez most érted van, most Te következel! Nem hagyhatom, hogy újra elgyengíts, ha folytatod a kényeztetést, használhatatlan leszek!

Kicsit eltoltalak magamtól. Kezem mozdulatát követve hátat fordítottál nekem, láttam arcodban a csalódottság és a kíváncsiság elbűvölő keverékét. Fogtam a fürdőpamacsom és a tusfürdőd, majd a jól begyakorlott mozdulatok után az immár habos pamaccsal kényeztetni kezdtem a vállad, a hátad… Fejed kicsit hátravetve hagytad, és élvezted, ahogy így minden porcikádat végigsimogatom. Az érzékenyebb helyek érintését halk, jóleső sóhajjal nyugtáztad. Közelebb léptem, combom a combodhoz simult, szorosan magamhoz öleltelek, és hagytam, hogy a víz által lemosott hab átcsorogjon az én testemre is…

Megfordultál, egy csókkal megköszönted, de intettem a fejemmel, hogy még nem fejeztem be, bőröd minden négyzetmilliméterét meg akarom érinteni… Ágaskodó férfiasságod óvatosan kikerültem, de őt sem hagyhattam ki, minden testrészed alaposan megtisztítottam, kifogástalan munkát végeztem. A kezemmel folytattam a kényeztetést, láttam, ahogy libabőrös leszel, és egy mosollyal óvatosan hozzád simultam. Meredező hímtagod hozzámért, én pedig megcsókoltalak. Nyelved táncra hívta pajkos nyelvemet, karjaid szorításában átadtam magam ajkaid kényeztetésének. Kezed a derekamról a csípőmre tévedt, majd egyre lejjebb kalandozott, de én megfogtam, s újra felfelé irányítottam.
Számmal elindultam a nyakadat felfedezni, a vállad harapdáltam, de sokkal gyengédebben, mint azt Te tetted. Beleremegtél, ahogy óvatosan beléd mélyesztettem a fogaim, s derekam átkarolva szorosan magadhoz húztál. Elhárítottam a mozdulatod, és a mellkasod felé folytatta útját pásztázó ajkam. Veled ellentétben a szám mutatta az utat simogató kezeimnek, még a nyakad simogattam, amikor mellbimbóiddal kezdtem el játszani. Nyelvemmel körbetapogattam, majd szopogattam, kicsit bele is haraptam.

Sokáig elidőztem ezzel a két kis csodával, tudtam, hogy nagyon imádod, és hogy mennyire tudlak izgatni ezekkel a mozdulatokkal. Szinte éreztem, ahogy nő benned a feszültség, ahogy egyre jobban kívánsz… Élveztem, ahogy szenvedsz, mert nem engedek kérlelő kezeidnek, melyek próbáltak lefelé invitálni… Aztán megesett Rajtad a szívem. Lassan, nagyon lassan haladtam lefelé. Éreztem a tusfürdőd kesernyés ízét, amint a víz semleges, és a Te sejtelmes ízeddel keveredik. Ahogy egyre lejjebb kalandoztam, úgy került a kezed egyre feljebb, a hátamat simogattad, én pedig a hasadat nyalogattam. Ágaskodó testrészed a mellemhez ért, mire Te kicsit összerezzentél. Na, nem mintha megijedtél volna, inkább a rajtad átcikázó vágy váltotta ki belőled. Éreztem, ahogy minden porcikád beleremeg a vágyba.

Kicsit megszorítottad a vállam, tudtam, hogy innentől az enyém vagy, nem menekülhetsz!
Bár szerintem nem is akartál elszökni! Halk sóhajjal reagáltál, mikor ajkaim végre elérték büszkeséged. Apró puszikat leheltem a buksijára, majd csókolózni kezdtem vele. Ajkaim puha szorítása, nyelvem pillekönnyű, vibráló érintése feltüzelt, belemarkoltál a vállamba. Nem akartál fájdalmat okozni nekem, de már nem kontrolláltad a mozdulataidat, minden idegszáladdal számban lüktető testrészedre összpontosítottál. A kezem is elérte a csípőd, majd lesiklott a combodra, s belső felén felfelé tartva simogatni, masszírozni kezdtem a heréidet, miközben ajkaim egyre inkább rátapadtak rudadra. Nyelvem egyre gyorsabban járt, falloszod egyre mélyebben járt a számban, és én szívtam, szorítottam, elengedtem, újra szorítottam… Csípődet néha előretoltad, farkad szinte teljes egészében eltűnt a számban, majd újra kijjebb… Felnéztem Rád, a víz a szemembe csapott, de Te csukott szemmel élvezted ténykedésem. A kezem és az ajkam egymással ellentétes irányban mozgott rajtad, ütemesen szívtalak magamba. Éreztem, ahogy gyűlik péniszedben a feszültség, tudtam, hogy már nincs sok hátra. Nyelvemmel a szájpadlásomhoz nyomtam, szorítottam, elengedtem, majd újra szorítottam. Ez már sok volt, nem tudtad tovább türtőztetni magad, és a számba élveztél. Légzésed szabálytalan volt, lihegtél, nyögtél, térded kicsit megrogyott.

Nyelvem és a víz letisztogatta Rólad orgazmusod maradványait, majd felhúztál magadhoz, s egy szenvedélyes csókkal mondtál köszönetet az előbb átélt gyönyörért.
A víz csurgott rólunk, de nem érdekelt minket, csak összeölelkezve élveztük egymás közelségét…

Mint a filmeken, elsötétedik a kép, pár másodperc hatásszünet, majd a szobában találtam magam. Édes pillantásod fogadta kinyíló szemem. Az ágyon feküdtem, Te fölöttem térdeltél, és gyönyörködtél bennem… A látvány újra feltüzelt, hevesebben vert a szíved, szemedben határtalan vágy tükröződött. Lassan hajoltál le hozzám, óvatosan csókoltál meg. Aztán jött a következő, mámorosan, édesen, bizsergetően. A nyakamba lihegtél, a forró levegő megborzongatott. Most nem haraptál a vállamba, sokkal óvatosabb voltál, mint az éjjel, csókjaid, ha lehet, még érzékibbek voltak, mint akkor. Ajkad a már jól ismert utat fedezte fel újra a testemen; melleimet szopogattad, az oldalamat puszilgattad, a combom belső vonalát nyaltad lapos nyelveddel, majd szeméremajkaimat nyalogattad, csiklómat szívogattad.
Szálltam, élveztem minden mozdulatodat, Te pedig ittad magadba a rezdüléseimet.
– Ne! – mondtam.
Te csak elmosolyodtál, és folytattad kelyhem élvezetét, egyre közelebb hozva a gyönyört.
– Tényleg ne! – mondtam szinte elcsukló hangon – Ne így!
Megértettél. Lapos nyelveddel végignyaltad a nagyajkaimat, majd lassan felhúztad magad, és szád az enyémre tapasztottad. Ahogy kicsit szétnyílt ajkaim közé hatoltál a nyelveddel, hímtagoddal úgy csúsztál belém. Éles fájdalmat éreztem, megharaptam a nyelved, erre megálltál, majd miután újra ellazultam, lassan, ha lehet, még óvatosabban folytatta mindkét testrészed a saját útját.

Megálltál. Egész lényeddel bennem voltál, nemcsak a testünk, a lelkünk is összeforrt, s csak vártunk. Meg akartuk őrizni ezt a pillanatot, elraktározni agyunkba és kitörölhetetlenül bevésni érzékünk legmélyébe.

Én mozdultam először. Nyelvem a tiédhez ért, s ezzel egyidőben a csípőm is táncra kelt.
Úgy éreztem, mintha falloszod szét akarna szakítani, de nem érdekelt. Próbáltam elengedni magam, elernyeszteni az izmaimat, amik összerándultak, tiltakozva a heves fájdalom ellen. Örömet akartam okozni Neked, és persze magamnak is.
Te is elkezdtél mozogni, s a fájdalom újabb hulláma ökölbe szorította a kezem. De tűrtem. Hiszen édes volt a fájdalom. Lassan, de ütemesen mozogtál bennem. Kicsit hátravetetted a fejed, és csukott szemmel adtad át magad az érzésnek. Arcodra, a rezdüléseidre, szapora légzésedre, hevesen lüktető szívedre figyeltem, s lassan engem is magával ragadt az élvezet, ami lassan, de magabiztosan kezdett úrrá lenni a testemen. Egyre jobban élveztem, ahogy mozogsz, ahogy sóhajtasz, ahogy gyorsítasz… Már nyoma sem volt a fájdalomnak, csak a gyülekező feszültségre figyeltem, az egyre gyorsabb iramban közeledő élvezetre koncentráltam. Éreztem, ahogy bennem lüktetsz, Te is közeledtél az orgazmushoz, s egyre csak növelted a tempót, Te irányítottál. Én már alig voltam magamnál, már csak pár pillanat, és…

Lassítottál. Szinte elviselhetetlen volt, ahogy megálltam a gyönyör kapujában, azt éreztem, hogy már csak két másodperc kell, és robbanok, de nem… Vonaglottam a vágy karjaiban, de nem jött a megnyugvást hozó gyönyör, csak a feszültség fokozódott… Hatalmába kerített az érzés, görcsösen markoltam a lepedőt, ívbe feszült a testem, de nem hagytad, hogy elélvezzek, csak nyújtottad a kéjt, és egyre lassabban mozogtál…
– Kérlek! – nyögtem, nyüszítettem, de nem esett meg rajtam a szíved, élvezted, hogy szenvedek attól a leírhatatlan élvezettől, amit az örökkévalóságnak akarsz szentelni…
De Te sem bírtad már, mélyre döfve végre megadtad nekem a határtalan boldogság testi ajándékát, majd hüvelyem lüktetésével együtemben Te is átadtad magad az elsöprő gyönyörnek. Nem tudtál mozdulni sem, csak remegtél. Én még mozdítottam a csípőmmel párat, de aztán zilálva egymás nyakába borultunk, és összeforrva élveztük szerelmünk beteljesülését.
Óvatosan kicsúsztál belőlem, majd mellém feküdtél. Szorosan magadhoz ölelve egy halk, rekedt köszönömöt lihegtél a fülembe, és még jobban magadhoz szorítottál.
– Szeretlek! – suttogtam, és átkaroltalak. Nem csak a tested, hanem egész lényedet magamhoz öleltem.

Köszönöm, hogy elrepítettél Csodaországba!

Erről eszembe jutott egy régebbi incidensünk…
Az okokat talán már nem is tudom, de szakítani akartam Veled. Megbeszéltünk egy időpontot, amikor otthon leszel, és meg tudjuk beszélni.
Gombóccal a torkomban üdvözöltelek, kerültem a tekinteted, szinte felületes beszélgetés…
Aztán megjelentél két rózsával.
Egy kékkel és egy vörössel. Kicsit bizonytalan hangon idéztél a Matrix-ból, ezzel is nehezítve a döntést. Tudtad, hogy elbizonytalanítottál. Tudtad, hogy mennyire tudsz rám hatni…
És a két rózsa… Két út… Az egyik a feledésé, a másik az örökkévalóságé…
„A kék:
Mindennek vége, felébredsz az ágyadban, és azt hiszed…
…amit hinni akarsz.
A piros:
Itt maradsz Csodaországban…
…és megmutatom, mit rejt a nyúl ürege.
Ne feledd…
…amit ajánlok, csak az igazság. Semmi több.”

És én a kéket választottam…
Kinyílt az ajtó, s a következő pillanatban már a kapu ajtaját csuktad be mögöttem…
Hihetetlenül fájt… Szenvedtem… De én választottam… A felejtés útját…
Hogy elfelejtsem azt a férfit, akit mindennél jobban szeretek…
De nem ment. Nem tudtalak kiverni a fejemből, nem tudtam semmi másra gondolni… Körülötted forgott az egész világ… Az én világom…
Szerettelek…
És Te is engem…
Tudtad, hogy a kék rózsát fogom elvenni…
De azt is, hogy a vörösre is szükség lesz…

Az a 30 óra, amit abban a tudatban szenvedtem végig, hogy számomra nem vagy többé, elviselhetetlenül hosszúnak tűnt…
De azt hiszem, megérte!
Rádöbbentett arra, hogy nem tudok Nélküled létezni!

Még szorosabban öleltelek magamhoz…

Nem akarlak elveszíteni!

Örökre szeretni foglak!
Soha, senki nem választhat el minket!
Hiszen…