A kemény motorosok 1. (XXX)

A srác megint kint ült ar erkélyen és errefelé nézett. Amikor találkozott a pillantásuk elmosolyodott és biccentett a fejével. Egy pillanatig gondolkozott, miért is ne, majd mosolygott és visszaintett. Már napok óta ment ez a szemezés, de eddig úgy tett, mint aki nem vesz róla tudomást. Pedig érdekelte a srác. Nem figyelt volna fel rá, mert vékony, nem feltűnő jelenség volt, ha nem látta volna meg az ideköltözése után néhány nappal egy nagy Harley Davidsonról leszállni. Kicsit vonzódott a motorokhoz, különösen az ilyen hatalmas monstrumokhoz, de a motoros sztereotipia miatt (nagydarab, durva, félelmetes alakok fekete bőrszerkóban) sosem mert behatóbban foglalkozni velük.
Ez a srác annyira mást volt. Talán a vélt ellentmondás fogta meg: nagy motor egy szinte gyengének tűnő srác alatt. Kicsit rácsodálkozott, amikor a szemben lévő ház erkélyén másnap meglátta, igy a fiú visszaintett. Zavarba jött, elkapta a tekintetét. Mire jó ez? a srác 24-25 éves lehet, ő meg néhány hónapja töltötte be a negyvenet. Azóta a fiú minden odabiccent neki, amikor meglátja, de ő ma intett vissza először. Maga sem tudja miért, lehet hogy a tegnapi veszekedés hatására?
Johann megint felültette, és amikor rátelefonált, női hangot hallott a háttérből. Johann persze tagadott, de már nem hitt neki, ezért közölta vele hogy egyszer és mindenkorra vége, ne keresse többet. Persza ma többször megpróbálta őt hivni, de mindig kinyomta a telefont. Szinte megkönnyebbült, hogy vége lett ennek az áldatlan kapcsolatnak. Talán ezzel a sráccal könnyebb lesz átvészelni a szakitás utáni első néhány hetet. De ezt majd később átgondolja, nem most. Este Krisztával találkozik, a barátnőjével, a szokásos havonta egyszeri vacsorára. Sietnie kell, nehogy elkéssen.
Amikor kilépett a kapun, akkor állt be a busz megállóba. Futott pár lépést a magassarkú cipőjében, aztán feladta, nem tudna időben odaérni. Ekkor fékcsikorgást hallott maga mellett. A srác volt, a Harley-vel.
– Azzal ment volna? – kérdezte.
– Igen. A barátnőmmel találkozom. Most el fogok késni, a következő busz fél óra múlva jön csak. Ez a hátránya, ha az ember kint lakik a zöldben.
– Jőjjön, elviszem. Úgy is csak vaktában akartam motorozni egy kicsit.
Tétovázott. Hogy üljön fel a szűk szoknyában meg a tűsarkúban arra a monstrumra? Másrészt meg nem akart megint elkési. Kriszta mindig pontos.
– Igazán kedves, de nem vagyok motorozáshoz öltözve.
– Ugyan már! Ez nem motor, ez Harley! Várjon, leszállok és üljön fel úgy, Csak előbb vegye fel a bukósisakot. Mindig van nálam egy tartalék. Az első ülésen át nem kell olyan magasra emelnie a lábát, ott könnyebb lesz felülnie.
Leszállt, kitámasztotta a motort. Megvárta, amig felveszi a bukósisakot, aztán a kezét nyújtotta:
– Jőjjön, csak bátran.
– Na jó.
Feljebb húzta a szoknyáját és megpróbált felülni. Nem ment. Lesz ami lesz, gondolta, a sráv bikiniben úgyis többet látott belőlem. Felhúzta egészen szoknyáját, annyira hogy kivillant a bugyija. Most már fel tudott ülni.
– Na látja, megy ez! – mondta a srác mosolyogva, majd felpattant a motorra.
– Hová vigyem? Hová kell mennie?
Megmondta a vendégló nevét, majd átkarolta a fiút.
-Óvatosan menjen, jó? Még soha nem ültem motoron.
A srác csak bólintott, és már indult is. Olyan puhán, mintha csak álmodná.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Meztelenül állt a tükör előtt. Jobbra fordult, majd balra. Kritikusan nézegette magát. Az alakja még mindig jó. Nincs rajta felesleg. Johann miatt rendszeresen járt fitnesszre. A 180 centijéhez tökéletes a 72 kiló, abból jutott a nőies formákra. A combja kicsit vastagabb mint szeretné, de ez inkább szexisnek hat a rövid szoknyában. A melle is elég feszes még. Nem olyan hetyke mint 20 éves korában, de még mindeg felveszi a verseny a legtöbb fiatal lánnyal. Úgy ahogy van, mutatós nő. Pláne, ha kifesti magát. Utána szoktak fodulni az utcán.
Nem érti a fiút… már két hete motorozgatnak, de egy futó csóknál több még nem volt. Semmi jelét nem adja, hogy többet akarna. Pedig mindig csinál valami programot, ide viszi, oda viszi… aztán semmi. Az a csók is csak azért volt, mert a pertu ivásnál belecsókolt a fiú szájába. Magától nem tette volna.
Akármilyen figyelmesen nézi is magát, egy jó nőt lát a tükörben, akinek egy férfi sem mondana nemet. De ez a srác… be kell vallja magának, most már csak azért is… bántja a női hiúságát, hogy nőként szinte semmibe veszi. Lehet, hogy a fiúkat kedveli? De akkkor miért tölt vele olyan sok időt? Majd ma kikérdezi….
A fiú a motoron ülve várta. Szó nélkül felvette a bukósisakot, felült, hizzásimult a fiúhoz:
– Vigyél ki a zöldbe. Beszélgetni szeretnék – mondta, majd a fejét a srác vállára tette.
Egy eldugott kis tisztáson ültek a fűben. A srác egy fűszálat rágcsált.
– Mióta motorozol? – kérdezte tőle. – Mesélj magadról. Már két hete kirándulgatunk, de semmit nem tudok rólad.
– Nincs semmi érdekes. A motor a szenvedélyem. Évek óta motorozom. Mindig is Harley-ra vágytam. Elhatároztam, hogy veszek minden áron. Arra spóroltam. Szeretnék bejutni egy jó bandába, együtt motorozni, élvezni a száguldást olyanokkal, akik szintén a motorokért élnek-halnak.
– Értem… a fiúkhoz vonzódsz… a férfias dolgokhoz.
– Dehogy! Félreértettél! Nem vagyok homokos. Csak a motorokért leginkább a srácok vannak oda. De vannak a bandában csajok is.
– Voltál már olyan bandában?
– Be szeretnék jutni egybe. De nem könnyű. Nem fogadnak be akárkit maguk közé.
– Te nagyon jó motoros vagy, biztosan bevesznek.
– Remélem. A motoros tudással nincs is baj. Csak néhány feladatot is teljesiteni kell…
-Ügyes fiú vagy, nem hiszem hogy ne tudnád. Elviszel egyszer a bandába? Egy olyan összeröffenésre?
– Nem neked való az. Bőrszerkós srácok meg csajok, mininél is minibb szoknyában, derékig kigombolt felsővel. Fekete neccharisnya, magas cipő. Más világ az.
Mintha le akarná beszélni róla… belebújt a kisördög:
– Gondolod, hogy öreg vagyok már ehhez? Csupa huszonéves van ott?
– Dehogy. Vannak nálad idősebbek is, de azok mind pasik. A csajok meg nem szivbajosak, nem szégyenlősek.
– Én sem vagyok szivbajos. Felültem volna a motorodra, ha az lennék? Én is tudok dögösen öltözni, ha arról van szó. Vigyél el, majd meglátod!
A srác elmosolyodott. Valami villant a szemében, Mintha a győzelem szikrája lett volna:
– Biztos vagy benne? Nem félsz? Eddig azt mondtad, ijesztőnek találod a motoros bandákat. Vigyázz, ott bármi megtörténhet! – mondta a srác nevetve.
– Nem vagyok kisisolás, hogy féljek. Felnőtt nő vagyok.
– Méghozzá nagyon jó nő, éppen azért kellene félned – mondta a srác és egyre jobban nevetett.
Jól esett a bók, első alkalom volt, hogy ilyet mondott neki. Ettől merészebb lett.
– A jó nőknek talán el kellene bújniuk? Akkor megbeszéltük? Elviszel a következő buliba?
– Biztos hogy akarod? Bármi is legyen?
-Igen! Akarom!
Nem figyelt fel a srác hangjára. Már komoly volt, nem évődő mint addig. Győzelmet érzett, úgy érezte, ezzel közelebb került a sráchoz. Nem értette
ugyan maga sem hogy miért akarja, hiszen csak futó kalandnak gondolta. De kihivás volt a srác, mert nem engedte közelebb magához, nem kezdeményezett, mintha semmit sem akarna tőle. Egy nőnek ez sértés… majd ő megmutatja, hogy azért is…
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Délelőtt 10 órára beszélték meg, hogy mint mindig, a ház előtt találkoznak. A srác a találka előtt fél órával felcsöngetett:
– Hoztam neked valamit. Felviszem, aztán majd megvárlak lent.
Megnyomta a gombot és kiváncsian várta a srácot. Mi az a fontos dolog, amit pont most kell odaadnia?
– Szia. A srácok üdvözölnek és már várnak. Ezt küldik, minden új nőnek ilyenben kell mennie első alkalommal. – letette a csomagot és indult kifelé – lent megvárlak.
Kiváncsian bontotta ki a csomagot. Piros bőrszerkó, apró miniszoknya és kis kabátka, egy semmi kis fekete póló és fekete combfix kerül elő. “Tényleg nem az én világom” gondolta, igaza volt. De aki A-t mond, mondjon B-t is. kicsit szűk volt a bőrszerkó, de azért belefért. A combfixnél tétovázott, mert olyan rövid volt a szoknya, hogy már a csik kilátszott, de aztán legyintett és magán hagyta. “Ha ezt akarják, legyen meg az örömük!”
Amikor kilépett a kapun, a srác először nézte meg férfiszemmel. Szó ami szó, izgatóan nézett ki. A melle majd szétfeszitette a pólót, a kabátka két szárnya közöttt büszkén meredt előre. A lehető legmagasabb sarkú fekete cipőjét vette fel, az jól kiemelte formás lábát. Minden lépésnél kivillant a meztelen combja a combfix csikja fölött. Kicsit kurvásan érezte magát, de nem akart most erre gondolni. A fő, hogy ezzel a sráchoz közelebb kerül.
Az erdőben, egy erdészház-félénél volt a találkozó. Valamelyik bandatagé volt, ide szoktak járni. Már többen voltak a tisztáson, lányok-fiúk vegyesen. Mintha egyenruha lenne rajtuk, úgy festett a fekete bőr mindenkin. L
átta hogy jól megnézik. Élesen ki is tűnt a piros a sok fekete között. Néhányan elismerően csettintettek, nevettek és sutyorogtak egymás között. Nem törődött velük, csak arra ügyelt hogy szorosan a srác mellett maradjon. Kicsit ideges lett, majdhogynem félt a sok nyers férfi között.
Elindultak a ház felé. Ott volt a főnök néhány motorossal. csupa férfi, nő egy sem. Kicsit kényelmetlenül érezte magát.
– Megvárjalak kint, amig végzel? – kérdezte a srácot.
A főnök válaszolt:
– Forditva, cicám. A fiú vár meg kint téged, amig végzel. – mondta és nevetett.
Meglepetten a srácra nézett, de az nem nézett rá, csak indult kifelé.
– Mit jelentsen ez? – kérdezte. – Miért kell kimennie?
– Hidd el, jobb ez igy. Teljesitette az utolsó feladatot, idehozott téged. Szabad akaratodból jöttél, igaz?
– Igen, De mi ez az egész?
– Nem tudtad, hogy a felvételhez m inden új tagnak teljesitenie kell pár feladatot?
– De igen, hallottam róla.
– Na az utolsó feladat az, hogy el kell hozzon ide nekünk egy nőt. Azzal válnak teljes taggá. a legtöbben a barátnőjüket hozzák, mert az az egyszerűbb. De ő nem akarta. Szerelmes. Nem akarta odaadni nekünk a csaját, ezért elhozott téged. – nevetett – Na, érted már?
Kiszáradt a szája, a torkában doboghott a shzive. Egy csdapásra világos lett minden. Miért nem közeledett soha a srác. Ezt jól kitervelte. Ismeri a nőket, tudja, minél kevésbé veszel tudomást róluk, annál görcsösebben akarják, hogy foglkalkozz velük. A saját hiúságának lett ő is az áldozata. De még nem adta fel:
– Mi van, ha most kisétálok az ajtón?
– Semmi. Egy erő mélyén vagyunk. Van 10 perced, hogy találj valakit, aki elvisz innen. Ha sikerül, megúsztad, Ha nem, szabad préda vagy. A piros azt jelzi, hogy aki akar, megkaphat. És ahogy végignézek rajtad, sokan fognak akarni. Igazi nő nem nagyon szokott ide keveredni, inkább csak kis hülye libák. Azokból meg már volt elég. Használd ki jól az idődet, mostantól számitva 10 perc. Indulj!
Alig fogta fel amit hallottt. Csak az agya zakatolta, hogy “el innen”, “el innen”.
Körbe nézett. A szobában levők mind kéjes vigyorral nézték, tőlük nem várhat segitséget. Sietve kilépett az ajtón. A srác ott támasztotta a falat, de elfordult amikor ránézett. Persze hogy nem fog segiteni, hiszen ide sem hozta volna, ha számithatna rá. A többiek ott áltak csoportban a ház előtt és vigyorogtak. Mindenki tudta, mi az ábra. 10 perc az nem sok. Annyi idő alatt végig sem tudja járni őket. Gondolt egy merészet:
– Ezek a motorok sokba kerülnek. Biztosan a szervizelésük is. Ki akar keresni egy kis pénzt pár perces munkával? 20 ezer annak, aki bevisz a városba!
Senki sem mozdult, csak vigyorgott tovább.
– Rendben. Legyen 50 ezer… az már csak megér egy kis motorozást!
– Szép pénz, de annyit te is megérsz nekem ! – kiáltott egyikük. Hatalmas
kacagás tört ki erre. – Nem hiszem hogy találnál bárkit is. Azonnal kizárják azt, aki elrontja a m ulatságukat. Da adok egy tanácsot. Szokj hozzá a gondolathoz és próbáld meg élvezni. Jobban jársz, hidd el!
De még nem adta fel. Jól keresett, volt félretett pénze, Nem is olyan kevés.
– Világos. Tehát, hogy megérje: egymillió forint annak, aki elvisz innen a megadott 10 percen belül. Még ma együtt megyünk a bankba és megkapja a pénzt. Esküszöm!
Morajlás a csoportból. Egymillió nem kevés pénz. Azért már megéri másik bandát keresni. Látta, hogy néhányan tétováznak.
– Aztán mi a garancia, hogy a megigért pénzt meg is kapjátok?
A háta mögül jött a hang. Megfordult, a főnök állt az ajtóban. Nem lépett ki
a házból, onnan mondta tovább:
– Nem hallottatok még elég igéretet? A csillagot az égről is lehazudnák, tudjátok jól.
Többen bólogattak. Vesztésre állt az ügy. Az idő vészesen fogyott.
Még egy utolsó próbát tett. Felemelte az okostelefonját:
– Aki elvisz innen, annak rögtön, még út közben átutalom interneten az összeget. Ma délután a számláján lesz a millió.
Senki sem mozdult. Az összetartás erősebb volt mint a m illió. Valahol kezdtem megérteni a szomszéd srácot, miért akart mindenáron bejutni ezek közé. De et rajtam nem segitett. Egy-két perc még, és vagy kijutok innen, vagy annyi. Lesz ami lesz… elkezdtem futni az út felé. Nem állitottak meg, átengedtek. Már majdnem odaértem a kapuhoz, amikor két rottweiler rontott elő és morogva leült a kapuba, Megtorpantam, mozdulni sem mertem.
-Szép kutyák, ugye? – A főnök volt. – Motoron mindenkit kiengednek, gyalog csak azt, akinek én megengedem hogy kimenjen. Az alku úgy szólt, hogy ha találsz valakit, aki elvisz. Nem úgy, hogy ha el tudsz szaladni. Bár most éppen úgy néz ki, hogy elszaladni se nagyon tudnál. Na, mi lesz? Egy perced van még a tizből. Visszajösz magadtól, vagy érted menjenek? Ha visszafelé indulsz, a kutyák nem törődnek veled. De nem ajánlom, hogy egy lépéssel is közelebb menj a kapuhoz.
Nevetségesnek tartotta magát, ahogy ott álldogállt a kapu előtt. Nem volt m ás választása, visszaindult hát a ház felé. Közben járt az agya. Innen nem tud kiszabadulni. Ha akarják, akkor mindannyian megerőszakolják, semmit nem tud tenni ellene. Igaza volt a kis vigyorinak az előbb, jobban jár ha nem ellenkezik. Akkor talán még úgy-ahogy kézben tudja tartani az eseményeket. Nem szabad félelmet mutatnia. Nem szabad gyengeséget mutatnia. Meg kell próbálni irányitani az eseményeket.
Lassan sétált, sietség nélkül. Nem látszott rajta idegesség, félelem. Amikor odaért, levette a kis bőrkabátot, átvetette a vállán és belépett a házba. Onnan visszafordult és odaszólt a főnöknek:
– Na nem jöttök?
– Dehogynem. Többen is, mint szeretnéd! – nevetett a főnök. – Csak bird majd az áldást! De úgy, ahogy mi akarjuk, nem úgy ahogy te szeretnéd!
Ez ült. Ezzel csirájában el is fojtott minden reményt arra, hogy más irányitsa az eseményeket.
A főnök utána jött, a nyomában a többiek. Még a csajok is. Kicsit idegesen nézte őket. A főnök észrevette, és megnyugtatta:
– Ne félj, a csajok csak a bemutatódat nézik, többre nincs joguk. Mert most szépen meg fogod mutatni, mennyivel ér többet egy érett nő a fiatal libáknál. Megmutatod, hogy kell jól vetkőzni! Fiók! Ti pedig, ahogy kell, most jelzitek hogy ki akar részt venni a mókából és ki marad ki belőle. Aki kimarad, az most álljon a lányokkal a bal oldalra! Gyerünk!
Még mindig a vállán átvetett kis piros kabátkával reménykedve nézte a csapatot. Talán húsz férfi lehetett közöttük. Hangtalanul imádkozott hogy minél többen álljanak balra. Nem volt szerencséje, csak hárman mondtak le a szórakozásról. A srác is köztük volt, aki idehozta.
– Egy kis zenét a hölgynek, fiúk! Úgy mindjárt jobb! – A főnök volt. Rávogyorgott:
– Még egy jó tanács! Érdemes mindent beleadni a vetkőzésbe. Ha jól elhúzod, és kis szerencséd van, páran már azalatt elélveznek,. Minél több megy a földre, annál kevesebb megy beléd. Minél többen elélveznek úgy, annál kevesebben nyársalnak fel. Legalább is az első menetben! – nevetett. – Na lássuk a nőt!
Valaki elinditotta a zenét. Néhány zaktus után felismerte, a “Teach me tiger” volt. “Még ezt is jól kiválasztották” gondolta, aztán egyszerűen kikapcsolt az agya. Tudta, érezte hogy az ő teste az, ami ott vonaglik a többiek éhes szeme előtt., de az agya üres volt. mintha egy jól sikerpült robot lenne, aki ott játszik a levetett kabáttal, aki lassan, többször is visszabújva bele, vegül leveszi a fekete pólót, és aki nagy nehezen letornázza magáról a szűk szoknyát. A férfiak kiguvadt szemébőúl látta, hogy sikeres a mutatvány, pedig még minden lényeges dafrab rajta volt: melltartó, bugyi, combfix. Vagy talán éppen azért? Mindig izgalmasabb az, amit csak elképzelünk, mint amit szabadon láthatunk. Az üres agyban egyetlen gondolat világitott: elhúzni, minden áron… “ami a földre jut, az nem megy beléd” … “ahányan elélveznek előre, annyival kevesebb menetet kell végigcsinálnod”…
Nem tudta, hogy került le róla a melltartó, csak érezte hogty feszül a melle mintha izgalomban lenne. Kezében az egyik combfix, végigjárta a pasikat… játszott velük…nyakukba vetette a harisnyát, mintha sál lenne… lehúzta a fejüket a két melle közé… az altestét odanyomta az ágyékukhoz…. érezte a nadrágjukban a kisebb-nagyobb nyársat… mind kemény volt. Lehúzta sorra a cippzárakat és kivette a kemény farkakat… cirógatta, húzogatta. Mintha álmában mozogna. Végigtáncolta őket, újra és újra. Bizony jónéhányam meglocsolták a földet!A főnököt mindig kihagyta. Tudta, érezte, nem hagyná hogy játsszon vele.
Lassan lekerült róla az utolsó darab is. A már vagy huszadszor elhangzott “Teach me tiger” még csak a közepénél tartott. Megrázta a feját, kiszakitotta magát a bódulatból. Összefonta a két karját a melle előtt, meghajtotta a fejét… majd a főnök ölébe ült és a szájára tapasztotta a száját. A nyelvével szétfeszitette az ajkakat és belecsókolt. aztán felállt és eindult egy félig nyitva álló ajtó felé, ami mögött a halószobát sejtette. Remélte, hogy a főnök utána megy… hogy egyedül megy utána.
Mint ahogy ezen a napon már oly sokszor, megint tévedett.
– Lányok meg ti hárman, kifelé! A többiek velem! – hallotta a főnököt, és tudta, hogy nem lesz könnyű napja. Lefeküdt az ágyra, két karját a feje alá tette. A melle , a két bimbó még mindig keményen meredt az ég felé. Most már csak azért imádkozott, hogy fájdalom nélkül túlessen rajta, hogy ne sértsék meg sem az arcát, sem a testét.
Amikor már mindenki bent volt a szobában, a főnök kigombolta a nadrágját:
-Na akkor most jön a lényeg! Lássuk, milyen egy igazi nő!
De az igazi nő még egy utolsót megpróbált:
– Küldd ki őket, és megmutatom.
A főnök nevetett:
– Mondtam hogy úgy csináljuk ahogy én akarom és nem úgy ahogy te szeretnéd! Ti négyen! Tudjátok a menetét!
Nyilvánvalóan mindenki tudta. Négyen az ágyhoz léptek, megfogták egy-egy karját, egy-egy lábát. Szétfeszitették, aztán egyszerűen ráültek. Olyan volt mint egy preparált bogár, csak a gombostű hiányzott a teste közepéből. A vér száguldott az ereiben, érehzte hogy lassan nedvesedni kezd. Megalázó, félelmetes, de izgató is volt a helyzet. Most, hogy tudatosult benne az elkerülhetetlen, lassan belenyugodott.Már csak az nem volt mindegy, hogyan végződik az egész. Ránézett a főnőkre:
– Vedd le! Vedd le a nadrágot!
A hangját sem emelte meg, de olyan erővel mondta, hogy a főnök pillanatnyi habozás után megtette. Sőt, még a bőrdzsekit is levette. Kilépett a csizmából és az ágyra ült:
– Beteszed? Vagy én tegyem be?
– Ha leszállnak rólam, beteszem.
– Hallottátok… leszállni!
A négy kaloda felállot és visszament a többiekhez. Lassan összébb húzta a lábait, aztán felhúzta és behajlitotta a térdét. A bal kezével szétnyitotta szeméremajkakat, közben érezte hogy már egészen nedves. A főnök a két lába közé térdelt majd lassan egész testével ráfeküdt.
megfogta a dákóját. Kemény volt és borotvált, frissen borotvált. A bal kezével még jobban szétnyitota a szeméremajkait, a jobbal meg odairányitotta a lüktető dákót a bejárathoz.
– Most… most nyomd belém! – és elengedte a mozduló szerszámot.
Érezte ahogy lassan de határozottan utat tör magának a hüvelyében egy nyárs. Nem nézte meg eléggé , de az biztos hogy nem kicsi. Vastagnak is vastag, érzi ahogy feszül mindene. Nekiütközik a méhszájnak, visszahúzódik, majd újra előre tör. Vissza-előre, vissza-előre… újra és újra, egyre gyorsabban. Aztán egy nagy nyögéssel belerobbant, pumpálni kezdte a testébe a meleg nedvet. Rövid időre ráfeküdt, majd kihúzta belőle a lankadó szerszámot és feltápászkodott.
– Töröld meg! A kezeddel! – mondta.
Nem fogadott szót. Felült, a két melle közé vette a petyhüdt dákót és abba törölte.
– Nem lehet sokáig váratni a fiúkat – mondta a főnök. – Még visszajövök – intett oda és elindult kifelé. Az ajtóból visszaszólt: A tiétek – majd kiment és rájuk csukta az ajtót.
Ekkor elszabadult a pokol. Nyoma sem volt az addigi feszült, de mégis valahol nyugodttá szabályozott légkörnek. Mindenki meg akarta érinteni, markolták a mellét, a combját, A nagy zajon is áthallatszott a főnök hangja:
– Marhák! ABC-sorrendben csináljátok! Ne szedjétek rögtön szét, kell még később is!
Ez hatott. Rögtön szervezuettebbé vált minden. próbált védekezni, de a már bevált módon négyen shzétfeszitették és ráültek. Aztán elkezdődött a menet…
Nem akart sirni, nem akart sikitani… csak el akarta viselni. Érezte ahogy kicsi és nagy, vékony és vastag, kitartó és kát lökés után elsülő farkak végigjártak benne. Volt olyan arc, amit már harmadszor látott maga felett, volt amelyik csak egyszer tűnt fel rövid időre. Egy nagy szines kavalkád volt az egész, Behúnyta a szemét, nem akart látni többet semmit. Majd csak vége lesz! Aztán egyszer hangosan felsikoltott. Úgy érezte, mintha karóba húznák. Egy hatalmas, vastag farok nyomult a hüvelyébe, nagyobb, mint bármi amit eddig látott és érzett. “Ilyen volt a szülés is” hasitott át az agyán és bár nem akart, üvölteni kezdett.
Fel akart ugrani de moccanni sem birt.
– Góliát, téged eddig egy nő sem birt ki üvöltés nélkül. – mondta valaki. Kinyitotta a szemét. Durva, szinte baltával faragott arcot látott, együgyű vigyorral a képén. Pont a szemébe meredt.
– Megmutatom – mondta és felállt. Az arcához nyomta a farkát. Akkora volt mint egy lóé. Hosszú és vastag, mint egy pezsgősüveg.
– Jó, mi? Most fogjátok erősen, mert visszadugom!
Ráfeküdt és belé akarta nyomni a farkát. Moccanni is alig tudott, kezén-lábán ültek. Ezért a medencéjét nyomta lejjebb hogy a hüvelybejáratot ne találja el a farkával. Góliát pár sikertelen próbálkozás után rájött mi a baj. Egyik lapát tenyerével a feneke alá nyúlt és megemelte a medencéjét, a másik kezével meg a farkát igazitotta a hüvelybe. Aztán kát marokkal megfogta kétoldalt a medencecsontját, és széles vigyorral belevágta a farkát. Úgy érezte, menten szétreped. Annyira fájt hogy üvölteni sem tudott. Csak tátogott és ömlött a szeméből a könny. Góliát egy idő után megunta, hogy a farka kis részének jut csak bunda. Benyomta a méhszájig, aztán elkezdett ott izagni-mozogni, nyomni Addig-addig, amig úgy elnyomta a méhszájat, hogy szabaddá vált az út beljebb. “Megvan” kiáltotta és a többiek nagy ujjongása közben tolta egyre beljebb a farkát. Amikor tövig benne volt, akkor többiek elkezdték biztatni: “húzd meg, húzd meg” … ő meg óriás vigyorral az arcán húzta vi9ssza és nyomta újra meg újra belé a farkát, amig el nem kiáltotta magát hogy “most” és beléélvezett.
Mintha egy tűzhányó tört volna ki. Pumpált és pumpált. Aztán felállt és azt mondta:
– Jó volt mi? Élvezted?
Nem tudott válaszolni, összeszoritotta a száját hogy ne kezdjen el hangosan sirni. Valaki odaszólt neki:
– Pihenj, ez volt az első menet.
Lenyelte a könnyeit és megkérdezte:
– Hány lesz?
– Kettő. Esetleg kettő és fél. Utána hazaviszünk.