Fenekelés a találkozón

Rozi egyik este a leveleket válogatta az emeleten munka után. Az egyik levél a régi iskolájából jött. Jópár év eltelt azóta, hogy Rozi végzett a Beechwood Akadémián. Ez egy nagyon szigorú magángimnázium volt, úgyhogy a levél felkeltette a lány kíváncsiságát. Feltépte a borítékot: egy meghívó volt benne: az iskola öregdiákjai találkozót szerveztek az intézmény századik születésnapja alkalmából. A meghívás a régi diákoknak és a partnerüknek is szólt. És az állt benne, hogy a diákok a régi egyenruhájukban jöjjenek (ha még megvan), hogy bemutassák, ez az évek során hogyan változott.

Rozi biztos volt benne, hogy még megvan a régi iskolai nyakkendője, és biztos volt benne, hogy tud szerezni egy olyan rövid, fekete szoknyát, amilyet régen az iskolában hordania kellett. Ehhez kellett még egy egyszerű, fehér blúz és egy pár fehér térdzokni.

Aznap este vacsora közben Rozi mesélt Tóni bának a levélről, és hogy hogyan alkotná újra az egyenruhát. Tóni bá lelkesen fogadta az ötletet, és megkérte Rozi-t, hogy próbálja fel előtte az egyenruhát, hogy lássák, milyen lesz. Miközben Tóni bá eltakarította a vacsora nyomait, Rozi felment az emeletre, hogy megkeresse az iskolai nyakkendőjét. Egy kis gardróbbéli turkálás után Rozi minden kelléket megtalált ahhoz, hogy a Beechwood Akadémia diákjává változhasson át. Meglepetten látta a tükörben, hogy a rövid szoknya és az iskolai nyakkendő milyen fiatallá varázsolta. Huszonötéves kora ellenére úgy nézett ki, mint egy tizennyolc éves gimis lány. Egy fehér zoknival és egy lapos cipővel az átalakulás már teljes volt, és behívta Tóni bát, hogy lássa a hatást.

Tóni bá szintén elámult, amikor meglátta a felesége öltözékét. A rövid szoknya jól kihangsúlyozta a lány formás lábát, a fehér blúz pedig szorosan a lágy mellekhez tapadt. Nagyon erotikus látvány volt. Tóni bá megkérte Rozi-t, hogy forduljon meg, hadd csodálja meg hátulról is. Rozi engedelmeskedett, megfordult, aztán szemérmesen hátranézett a válla fölött, és megkérdezte a férfitől, hogy tetszik-e neki, amit lát.

Feleségének ilyen provokatív látványa már túl sok volt Tóni bának. Bedöntötte a nőt az ágy végén, és felhajtotta a szoknyáját, felfedte a nő fekete csipkebugyiját. Rozi kuncogott az izgalomtól, és megkérdezte, mit tervez most a férfi. Tóni bá válaszképpen kibontotta nadrágját, kiszabadította meredező szerszámát, és a nő testéhez nyomta. Rozi hátranyúlt, segített neki, úgyhogy pillanatokon belül már keféltek is. Nem volt előjáték, mind a ketten készen álltak egymásra. A kefélés közben Tóni bá látta tükörképüket a hálószobai tükörben, és tényleg úgy látszott, mintha egy kis butácska iskoláslányt kefélne, nem is a feleségét. Rozi blúza kibomlott, mellei szabadon lengtek. Tóni bá fejében megfordult, hogy Rozi vajon megdugták-e valaha az iskolában. A gondolat, hogy Rozi-t valaki ebben a ruhában alaposan szétkúrta, megtette a hatását, Tóni bá elélvezett. És miközben telepumpálta a feleségét, egy terv is kezdett kibontakozni a fejében.

Az összejövetel csak pár hét múlva volt esedékes. Tóni bá addig rendszeresen felöltöztette Rozi-t az egyenruhába. Minden egyes alkalommal másik történetet játszottak el, kezdve a rosszkislánytól egészen az új tanulóig, akit elcsábít a tanára. A végén Tóni bá mindig megkefélte Rozi-t, mindig más pózban. A kedvenc játékuk a huncut lány volt a tanári szobában, ehhez Tóni bá szerzett egy pálcát is. A nő behajolt, kapott néhány kemény csapást a pálcával, aztán Tóni bá hátulról megdugta.

Bármily élvezetesek is voltak ezek az alkalmak, mind a ketten érezték, hogy valami hiányzik. Mintha a szerepjátéknak nem lett volna tétje. Egy ilyen esti kefélés után beszélgettek erről. Rozi bevallotta, hogy az egyetlen ember, akitől tényleg félt, a régi igazgató volt a Beechwood Akadémián. Rozi elmesélte Tóni bának, mennyire izgatta az a férfi, már a szigorú tekintetétől is remegett. Minél többet beszélgettek erről, Tóni bá agyában a terv annál inkább kezdett formát ölteni.

A találkozó napján Rozi nagyon ideges volt. Felvette a régi iskolai egyenruhát, és Tóni bánal elmentek a Beechwood Akadémiára. A találkozó a nagyteremben volt, mire megérkeztek, már javában ment a buli. Sok ex-diák a régi egyenruhájában jött el, a teremben elvegyültek egymás közt a régi az új diákok, a falakon osztályfotók lógtak, az emberek pedig a régi ismeretségeket elevenítették fel. Rozi bemutatta Tóni bát néhány régi osztálytársának. Ahogy a teremben kóboroltak, megálltak régi történeteket mesélni, és megtudni, mi történt a régiekkel az iskola óta. Ahogy Rozi elköszönt az egyik csoporttól, véletlenül egy magas férfi hátába ütközött. A férfi lassan megfordult, és lenézett Rozi-ra. A lány ráismert: a régi igazgató volt az, Bukai.

A nő azonnal elvörösödött, és megpróbált bocsánatot kérni ügyetlensége miatt, de szavai összeakadtak, és teljes zavarban állt ott, mint egy ügyetlen diáklány. Bukai végigmérte Rozi-t, azt mondta, hogy jelentkezzen az irodájában félóra múlva. Azzal elfordult, és otthagyta az összezavarodott lányt.

A következő félórában Rozi nem tudta, mit tegyen, mit gondoljon. Elmondta Tóni bának, hogy összefutott Bukai-el, de a férfi sem tudta, mit akarhat az igazgató. Mindenesetre beleegyezett, hogy elkíséri Rozi-t az irodába.

Ahogy végigmentek a folyosón, Tóni bá viccelődött Rozi-val és az iskoláslányos játékaikkal. Azt mondta, az igazgató biztos el fogja majd a lányt fenekelni. A gondolat, hogy Bukai az énektanár elfenekelné Tóni bá előtt, egészen felizgatta Rozi-t. Mire az irodához értek, a mellbimbói már keményen meredeztek a blúz alatt.

Rozi kopogott az iroda ajtaján, egy éles hang kiszólt, hogy jöjjön be. Bukai egy nagy, fényes asztal mögött ült. Az asztalon három pálca volt: egy hagyományos iskolai pálca hajlított fogantyúval, egy vastagabb, egyenes bőr markolattal, a harmadik pedig egy sima, csiszolt bambuszpálca.

Bukai figyelmen kívül hagyta Rozi-t, csak Tóni bához beszélt. Elmondta, hogy örül Rozi részvételének, mert van még itt egy befejezetlen ügy a régi időkből, amit le kéne zárni. És elmesélte, hogyan kapta rajta Rozi-t a puskázásokon, de mivel az igazgató éppen influenzás lett, nem volt alkalma a lányt rendesen megbüntetni. Úgy érezte, hogy a lány még tartozik ezzel, és hogy vagy az igazgató, vagy Tóni bá, de valaki el kell végezze ezt a feladatot.

Tóni bá megkérdezte, hogy jelen körülmények között milyen büntetés lenne szükséges. Bukai elmondta, hogy az akadémia előírásai a pálcázást részesítették előnyben, legkevesebb hat pálcaütést. Bukai hozzátette, hogy a kirívó esetekben csupasz fenékre mérték a suhintásokat.

A szobában megnőtt a szexuális feszültség. A három pálca fenyegetően feküdt az asztalon. Az iskolaigazgató javaslata, hogy Rozi-t el kell fenekelni, a levegőben lógott. Rozi érezte hangos szívverését, és arca vöröslését. Nem tudta, vajon Tóni bá egyetért-e Bukai-el, és ha igen, mi fog történni? Eddig az elfenekelések után Tóni bá mindig megdugta a nőt. Vajon ezúttal Bukai fogja ezt megtenni? Vagy Tóni bá, miközben Bukai nézi őket? Ezek jártak a fejében, miközben a három pálcát nézte az asztalon.

Tóni bá is az igazgató javaslatán gondolkozott. Hagyja, hogy egy idegen elfenekelje a feleségét? Vajon Rozi elviselné Bukai fenekelését? Az igazgató erős embernek tűnt, nyilván nagy gyakorlata volt a pálcaforgatásban. Hány suhintást engedélyezzen Bukainek? És vajon vetkőztesse le Rozi-t az igazgató előtt? És mi történik majd a fenekelés végén? Vajon Bukai meg akarja majd dugni Rozi-t, vagy átengedi ezt Tóni bának? Netán mindketten megdugják majd?

Mintha egy örökkévalósákig hallgattak volna. Aztán Tóni bá beleegyezett. Rozi-t tényleg meg kell büntetni a huncutságaiért, méghozzá jó keményen. Tóni bá azt is felajánlotta, hogy segít az elfenekelésben, magára vállal néhány suhintást.

Bukai elégedetten fogadta Tóni bá javaslatát. Ráparancsolt Rozi-ra, hogy hajoljon be az íróasztal előtt. Amikor a lány lehajolt, Bukai felállt, és Rozi mögé lépett. Felhajtotta a rövid, fekete szoknyát, és feljebb húzta a szegélyét. Jól látszott a nő fekete, csipkés bugyija, ugyanaz, amit az első alkalommal viselt, amikor összeállította az egyenruhát. Igazán erotikus látvány tárult így Tóni bá szeme elé: egy másik férfi készült elfenekelni a feleségét, a nő pedig készenáll bármilyen büntetésre. A nő így kiszolgáltatottnak tűnt, a három pálca az asztalon pedig kegyetlennek, keménynek, és mindent Bukai az énektanár irányított.

Bukai elégedett volt a nő pozíciójával, felkapta a hajlított nyelű pálcát, és elhelyezkedett Rozi jobb oldalán. Nyilvánvaló volt, hogy Bukai az énektanár balkezes volt. Megérintette a pálcával Rozi fenekét, hogy becélozza a területet, és amibe a nő beleremegett. Tóni bá a nő bal oldalán állt, úgyhogy mindent tökéletesen látott. És a büntetés megkezdődött.

Az első csapás ereje és súlya Rozi-t és Tóni bát is meglepte. A nőt még sosem fenekelték el ilyen erővel. Rozi felkiáltott, előrebillent, de aztán gyorsan visszanyerte az egyensúlyát. Bukai nem törődött a lány reakciójával, keze a második ütésre lendült. Ez az első alá érkezett, de éppen olyan erős volt. Ezután gyorsan következett a harmadik és a negyedik csapás, szorosan egymás alá. Világos volt, hogy Bukai lefelé halad. Az ötödik csapás a lány feneke és combja közé érkezett, akárcsak a hatodik. A lány bőre bevörösödött.

Az első hat csapás után Bukai hátralépett Rozi-tól, és azt mondta Tóni bának, hogy mostmár leveheti a nő bugyiját. Tóni bá előrelépett, és óvatosan lehámozta a vékony csipkebugyit, lehúzta a lány combjára. Jól látszott alatta a fenekelés eredménye, hat vörös csík, egymástól egyenlő távolságra a lány formás fenekén. Világos volt, hogy a bugyi nem jelentett semmiféle védelmet. Tóni bá azt is látta, hogy Rozi kezd beindulni a büntetéstől. Főleg, amikor Bukai azt mondta Rozi-nak, hogy a következő pálcázáshoz álljon kissé szélesebb terpeszbe. Tóni bá a lány bokájára csúsztatta a bugyit, és otthagyta. Bukai Rozi-ra parancsolt, hogy hajoljon előre, és fogja meg az asztal szélét. Bukai elmondta, hogy nem akarja, hogy Rozi mozogjon a fenekelés közben. Azzal Bukai felkapta a második pálcát, és átnyújtotta Tóni bának, mondván, hogy a következő hat ütést neki kell elvégeznie, az igazgató irányításával, persze.

Bukai az énektanár szakértő irányításával Tóni bá hat kemény csapást mért Rozi-ra a pálcával, és minden ütéssel egyre jobban nőtt benne a feszültség. Bukai ösztönözte Tóni bát, hogy csapjon keményebben, így néhány suhintás Rozi combjára is rácsúszott. A lány fenekén égővörös csíkok mutatták a pálca nyomát. A fenekelés közben Tóni bá érezte, hogy megkeményedik, és az utolsó suhintásnál már fájdalmas kemény volt a farka.

Amikor Tóni bá hátralépett, látta, hogy Rozi erősen liheg, és hogy a lány lába kissé remeg. Nagyon erotikus látvány volt, ahogy a lány teljesen az asztalra hajolt, lábai szét voltak tárva, bugyija szétfeszült a bokái között, jól elfenekelt popsija pedig kiemelkedett, várva, hogy mit tesz vele a két férfi.

Bukai is örömmel nézte Rozi-t. Azt is látta, hogy Tóni bá mennyire beindult a fenekelés közben, úgyhogy azt javasolta neki, hogy most dugja meg Rozi-t. Azt mondta, ez enyhíti majd Tóni bá feszültségét, és ad egy kis erőt Rozi-nak a fenekelés utolsó adagjához, és ahhoz a részhez, amit Bukai még utána tervez.

Tóni bá nem volt egészen biztos benne, hogy Bukai mire gondolt a fenekelés utáni résszel, de kegyetlenül vágyott már rá, hogy megdugja Rozi-t. Rozi a maga részéről örült a szünetnek, és nagyon vágyott már egy jó kis kemény kefélésre. Tóni bá egyszerűen kicipzározta a sliccét, elhelyezkedett Rozi mögött, és néhány pillanat múlva már keféltek is. Mind a ketten nagyon be voltak indulva, keményen és gyorsan dugtak, Tóni bá vadul kúrta Rozi-t, aki behajolva állta a menetet. Mind a ketten megfeledkeztek Bukairől, aki néhány lépésnyire állt mellettük árgus szemekkel. Látszott, hogy Tóni bá mindjárt elélvez, úgyhogy Bukai közbelépett, és azt mondta Tóni bának, hogy húzza ki a farkát, és élvezzen Rozi szájába. Tóni bá nem akart vitatkozni, kihúzta lüktető tagját Rozi-ból, aki gyorsan lerúgta a bugyiját, megfordult, és letérdelt. Tóni bá két kézre fogta Rozi fejét, és szájbakúrta. Elég volt pár lökés, és Tóni bá már a lány szájába is élvezett. A farkán tartotta a lány fejét, míg farka ki nem ürült, és míg a lány le nem nyelt minden cseppet.

Végül Tóni bá hátralépett, Rozi pedig a kézfejével megtörölte a száját, közben Tóni bára nézett kérdő tekintettel, hogy vajon most mi fog történni.

A csendet Bukai törte meg: felvette az asztalról a harmadik, egyben utolsó pálcát. Azt mondta Rozi-nak, hogy keljen fel, hajoljon rá az íróasztalra, és kapaszkodjon az asztal másik végébe. Miközben a lány így elhelyezkedett, Tóni bá visszacipzározta a sliccét, és arra gondolt, vajon mi fog most történni. De ez rögtön kiderült, amikor Bukai bejelentette, hogy Rozi hat kemény ütést fog kapni ebben a pozícióban a pálcával, aztán az utolsó hatot ugyanebben a helyzetben, de már meztelenül. Bukai ránézett Tóni bára, aki egyetértően bólintott. Úgyhogy a büntetés újrakezdődött.

Rozi az asztalon nem is tudott volna elhúzódni a pálca elől. Bukai nagy szakértelemmel és pontossággal kezelte a pálcát, és sikerült mind a hat csapást Rozi fenekének és combjának még érintetlen részeire mérnie. A hat csapás után Bukai arca már azért elvörösödött, mellkasa hullámzott. Kifulladva parancsolta Rozi-nak, hogy vegye le a többi ruháját, beleértve a cipőjét, és a zokniját is.

Rozi elgyengült a komoly fenekeléstől, de engedelmeskedni akart a parancsnak. Tóni bá mindenesetre segített, kigombolta a lány blúzát és kibontotta a melltartóját. Nagyon felizgult attól, hogy egy másik férfi fogja elfenekelni a feleségét, és hogy ehhez ő készíti a lányt elő.

Amikor Rozi meztelen lett, Bukai a szoba közepére állította, kezeit a fejére emeltette, hogy mind a két férfi megcsodálhassa a lány testét, illetve hátul a pálcák nyomait.

Aztán Bukai Rozi elé állt, elkezdte simogatni a mellét, de ujjaival hirtelen összecsippentette a lány mellbimbóját. Rozi felnyögött a gyönyör és a fájdalom keverékétől, de Bukai gyorsan abba is hagyta, és Rozi elakadó lélegzettel maradt ott.

Bukai elégedett volt a dolgok alakulásával, és azt parancsolta Rozi-nak, hogy megint hajoljon az asztalra. Az igazgató Tóni bát az asztal másik végére küldte, hogy fogja meg a lány kezeit, nehogy megmozduljon. Amikor odaért, Bukai fölvette a kis fekete csipkés bugyit a padlóról, és átadta Tóni bának, hogy tegye a lány szájába hogy elnémítsa a sikoltozást. Bukai elmagyarázta, hogy az utolsó hat csapás tényleg nagyon kemény lesz, és hogy a végén meg fogja baszni Rozi-t. Tóni bá ezen a kijelentésen kissé meghökkent, de Bukai megnyugtatta, hogy minden rendben lesz. Rozi elfordította a fejét, és könyörgően nézett Tóni bára, mintha azt próbálta volna jelezni, hogy ő nem akarja, hogy Bukai megdugja. De Tóni bá megnyugtatóan simogatta a haját, és azt mondta neki, hogy minden rendben van, és hogy tegye csak, amit hallott. Rozi bólintott, és elfordította a fejét, beletörődött, hogy egy idegen férfi fogja elfenekelni és megdugni a férje szeme láttára. Így hát megkezdődött az utolsó menet.

Bukai állta a szavát, ez a fenekelés volt a legkeményebb. A hatodik csapás felé Rozi már szívesen elugrott volna de azért kibírta, pedig már égett a feneke. Mostmár csak a kefélést kellett elviselnie.

Tóni bá az asztal másik oldalán maradt, Bukai pedig felkészült a baszáshoz. Gyorsan levette ruháit, egy pillanatra megállt, és előkapott a kabátzsebéből egy óvszert. Tóni bá irigyen nézte, ahogy Bukai felhúzza hatalmas péniszére a gumit. Tóni bá tudta, Rozi valószínűleg élete legjobb kefélését fogja most átélni ezzel a nagy, vastag szerszámmal, és örült, amikor Bukai síkosítót vett elő. Ahonnan Tóni bá állt, nem látszott pontosan, hogy Bukai mit csinál, de valószínűleg el akarta lazítani Rozi-t, talán ujjazta egy kicsit. Mikor Bukai már elégedett volt az előkészületekkel, elhelyezkedett Rozi mögött, és egyik kezével bevezette a farkát a lányba. Ettől Rozi feje felándult, Tóni bá először azt hitte, hogy így reagál a hatalmas fasz feszítésére, aztán rájött, hogy Bukai seggbe akarja baszni a lányt! Rozi felnyüszített, de Bukai mögötte beljebb nyomult, igaz, nem tudta farkát a lány fenekébe lökni. Visszahúzta, és újra próbálkozott. Aztán megin visszahúzta, de ezúttal jobb kezével keményen rácsapott Rozi fenekére. Ez nagy hatással volt a lány már így is érzékeny bőrére, így Bukai pár centire a fenekébe tudott hatolni. Megragadta két kézzel a lány csípőjét és előrenyomult, egyetlen kegyetlen mozdulattal a szűk kis popsiba vezette hatalmas hímtagját. Aztán baszni kezdte, hoszzú, kemény mozdulatokkal, ahogy a pálcával csapkodta korábban.

Rozi nem tudta elhinni, mi történik vele, úgy érezte, mintha egy farúddal nyársalták volna fel, pedig tudta, hogy ez csak Bukai hatalmas szerszáma. Tóni bá csodálkozva nézte, hogy Rozi is kezd előre-hátra mozogni a kefélés ritmusára, és hogy felnyög, amikor Bukai combjai a lány szétterpesztett, izzadt és lucskos combjaihoz csapódnak. Nem volt biztos benne, hogy ennek a pálcázást követő érzékenység-e az oka, vagy a kemény, masszív baszás. Tóni bá előrehajolt, hogy jobban lássa, hogyan keféli Bukai a feleségét. A hatalmas fasz vadul mozgott ki-be a lány seggében. Az igazgató tiszteletreméltósága semmivé tűnt, átváltozott állati vággyá, arca eltorzult, épp úgy meg akarta büntetni Rozi-t a farkával, mint korábban a pálcákkal.

Bukai fokozatosan növelte az iramot, míg el nem élvezett egy igazi állati üvöltéssel Rozi fenekében. Szorosan magához rántotta a lány csípőjét, egymás után engedte a gumiba az adagokat. Tóni bá örült, hogy Bukai az énektanár óvszert használt, de ez a megkönnyebbülés rövid életű volt. Bukai kihúzta még mindig merev szerszámát a lányból, leemelte a lányt az asztalról, és maga elé térdeltette. Kivette a lány szájából a bugyit, hátradöntötte a fejét, kitátotta a száját, és ráparancsolt, hogy maradjon így. Ezután óvatosan levette magáról az óvszert, és teljes tartalmát Rozi arcára és szájára engedte. Amikor az óvszer kiürült, ledobta a földre, és hatalmas lila és duzzadt makkjával kente szét gecijét a lány arcán és haján. Aztán farkát Rozi szájába nyomta, hogy a lány nyalja tisztára. Amikor már elég tiszta volt, Bukai kihúzta csillogó farkát, szárazra törölgette a lány bugyijával, aztán a kis fekete csipkedarabot ledobta a padlóra.

Bukai gyorsan felöltözött, és azt mondta Tóni bának és Rozi-nak, hogy tisztálkodjanak meg, és menjenek vissza a találkozóra. Azt is elmondta Tóni bának, hogy több tanárnak is volt még Rozi-val elrendezetlen ügye az akadémiáról, és hogy azokat is le kéne zárni. Felszólította Tóni bát, hogy telefonáljon a titkárságra, és egyeztessen velük időpontot. Tóni bá elgondolkodott, mik lehetnek ezek a régi, lezáratlan ügyek, és remélte, hogy lezárásuk újabb fenekeléseket és keféléseket jelent majd.